Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

innen-onnan V. ÉVFOLYAM. 299. SZÁM 1961. DECEMBER 20, SZERDA VÁROS SZÉLÉN, ÚJ UTAKON Dolgoztam, nem panaszkodom Kedd van, a hetipiac nap­ja. A Kecskeméti út, és a piac környéke, ugyancsak forgal­mas ilyenkor. Régi szokás szerint ilyenkor jönnek be a tanyákról, meg a határban lakó emberek, elbe­szélgetnek a régi, jó barátok. A Dózsa Termelőszövetke­zet ,elérusító helye mellett há­rom asszony beszélget. Aka­ratlanul is hallom, miről van ezó. — ... a fene egye meg őket. megígérték, hogy fizetnek, még sem adtak egy fillért sem — így az egyik. ' — Én nem is tudom, miből élünk? Bár a múlt héten le­vágtuk a hízót, az még tart egy ideig. Meg aztán vala­micskét most is árultam. — Mit árultál, Juliskám ? — szól közbe a harmadik. — Tojást hoztam be, el is adtam mindet, mert nem volt egy szem se a piacon, így tő­lem kettőhatvanért is megvet­ték. Ilyenkor lehet jó üzletet csinálni! Mindezt akkor hallottam, amíg a piacon vásároltam. Már jöttem visszafelé, de ez asszonyok még mindig ott voltak, és ismét közösj erővel szapulták a termelőszövetke­zetet, a vezetőséget, átkozták szegény elnököt, mintha ő te­hetne arról, hogy( egy-két tag nem dolgozik. Jó magyar szokás, hogy' szidjuk a tsz-t, ahol csak le­het, de azt elhallgatjuk, hogy mi mindent kaptunk már tőle. tr Beszélgettem a napokban Madarász Jánossal, a Dózsa Termelőszövetkezet tagjával, aki nem így vélekedett a termelőszövetkezetről, mint az előbb említett három isme­retlen asszony. ; — Pesten laktunk — mon­dotta —, de hazajöttünk, ide, Kőrösre. Furcsa, Pestről hazajön, a termelőszövetkezetbe, mert itt szeret élni. Körülnézek a tiszta kis konyhában. Uj konyhabútor, szép tisztaság. A fiatalasszonyka nem mondja, de látszik, hogy jóleső1 érzés­sel dolgozik, tesz-vesz a kony­hában. Éppen disznóölésre készíti elő a paprikát. — Amikor hazajöttünk — veszi át a szót az asszonyka —, a férjem a DÁV-nál dolgozott, de nem volt olyan jó, mint most itt, a tsz-ben. Nem kere­sett annyit. Úgy van az, hogy ki hogyan dolgozik, úgy él. Aki igyekszik, az sosem panaszkodik. A férj, aki fogatosa a ter­melőszövetkezetnek, szorgal­mas ember. A fogata munka mellett állatgondozást is vál­lalt, tíz lovat gondoz. — Mióta termelőszövetkeze­ti tag? — 1960. november 17-én lép­tem be, és a kertészetben vagyok fogatos. — Hogyan néz a zárszám­adás elé? — Egy szóval felelhetek, mert azt az elnök elvtárs is megmondta a közgyűlésen: bi­zakodva. December elsejéig hétszázhuszonegy munkaegy­ségem van, — Mit kapott eddig? — Készpénzben 5134 fo­rintot, aztán négy mázsa 28 kiló búzát, meg egy mázsa 62 kiló rozsot. Én nem pa­naszkodhatóm. Dolgoztam, s most nyugodt vagyok. Most készülnek a disznóölés­re. Az egy hold háztáji meg­terem mindent, ami a ház kö­rül kell, nincs miért panasz­kodnunk. — Megvan itt minden, csak a villany hiányzik még. Ha az is meglesz, nem szólunk semmit. Ezek után arra gondoltam, de jó lenne annak a három asszonynak a konyháját, ba­romfiudvarát is végignézni, és azután meghallgatni, hogy mit is mondtak... / (seri) A karácsonyi szünet programja Gondolatok kritika helyett... Várom a kezdést. Eleve tu­dom. hogy késni fog, s mégis reménykedem. Nem lehet, hogy most később kezdik. Nem ílliik az ünnepé­lyességhez. Várok. Nem a Csao bambi- nára, nem is rikoltó rock and- roll-ra — Liszt, Bartók zené­jét várom. A terem néma. itt-ott a széksorokban ül néhány ér­deklődő — szomorú látvány. Talán láttukon feledkeztek meg a rendezők az időről, vagy a későnjövök érdekében történik minden? Nem tu­dom ... Hiába próbálom meg­fejteni titkát, magam mara­dok gondolatommal Amikor felgördül a füg­göny, és felcsendül Liszt: Ma­gyar ünnepi dala, mindezt el­felejtem. Szárnyal a dal. be­tölti a termet, ha néha a ze­nekar irigyen meg is lopja a dalosak énekét. Ülök és hallgatom. Taps. Majd Farsang Árpádé, a bu­dapesti Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakiskola igazgatójáé a szó. Míg hallgatom okos szavait. Lisztről, Bartókról, már riadva arra gondolok, hogy pár perc múlva dübör­gő gyermeklábak, suttogás, — amely négyszáz egynéhány gyermek ajkából kiáltássá vá­lik — rombolja szét illúzió­mat. Hallgatom Liszt Gondolie- rét. lágy ütemén elmerengek. Kiss Gyula játéka szép. Ha behúnynám a szemem, talán még a székekben ficánkoló gyermektopánkák zaját, sus­torgását sem hallanám. Már- már úgy hiszem, hogy valódi az élvezet, hiszen aki játssza, teljes szívvel nyújtja, amikor ismét jelbeszéd, mutogatás elrontja valódivá varászolt illúziómat. Bartók Román tánca Rolla János hegedűjén olyan tisz­tán csendült, hogy még a csend is megszületik néhány percre. Ülök és hallgatom Fasang Zoltán fuvola szólóját. Olyan könnyed a játék, és olyan természetes a művész. Mérle­gelem az estét. Szép. gazdag ez az est. De belülről valami elégedetlenséa feszít. t Miért nem tudunk egész marokkal adni teljeseset? Miért kell meglopni a hang­I Ilyenkor, karácsony tá­ján egyre erősebben számol­ják a gyerekek a napokat, hányszor kell még iskolába menniük a téli szünet előtt. S egyik napról a másikra elér­kezik ennek az ideje is, bolr dogan sietnek haza az utolsó tanítás után. A pedagógusok azonban er­re az időszakra sem feledkez­nek meg növendékeikről. Ügyesen, hasznosan töltik a szünet napjait az Arany Já­nos iskola tanulói is. D. Ko­vács Gábor iskolaigazgató szavai szerint már időben gondoltak a tanításmentes na­pok jó kihasználására. Mivel az iskola kisdobosai­nak foglalkozásaihoz kevés a nevelő, a felső osztályos, he­tedikes és nyolcadikos úttörők egy részét a szünet alatt ké- ’ pezik ki tanfolyamon, A jö­vőben már a pedagógusokon kívül ők patronálják az alsó- tagozatos kisdobosokat. A ki- I képzésre a járási úttörőszövet- I ség előzetes tervei alapján j kerül sor. Ezen nemcsak a | nagykőrösi, de a járás több | településének pajtásai is részt I vesznek majd. I A karácsonyi szünet idején is üzeméi az iskola mindkét napközije. Erre az időre min­denféle játék rendelkezésük­re áll a gyerekeknek. Fűtött tere,m, könyvek, nevelői fel­ügyelet várja a diákokat. Nyugodtan mehetnek a szülök munkahelyükre, gyerekeiket jó helyen tudják. Ha megfelelő ifjúsági műso­rok szerepelnek a televízió programjában, akkor a fiata­loknak érdekes adásokat min­dig megtekinthetik az iskola televíziós készülékén, 'ugyan­csak nevelői felügyelet mel­lett. Remélik, hogy az adások összeállítói tekintettel lesznek a gyerekek karácsonyi sza­badságára. Amikor az úttörőcsapat éves tervét összeállították, gondol­tak a téli hónapok karácsonyt tanítási szünetére is. Erre az időszakra is terveztek érdekes dolgokat. / Most megtarthatják a házi­versenyeket, például a sakk- bajnokságot, asztalitenisz mér­kőzéseket, kedvező időjárás mellett szánkó és korcsolyázó Jcirándulásokat. Az iskola nevelői azt szeret­nék, ha a tanulók minden­képpen hasznosan tölthetnék szabad idejüket, pihenésre, otthoni segítésre, szórakozásra egyaránt jutna idejük. TU. Gurul az almuska. Ivanics Ferenc, Jakabházi Dénes és Katona Ákos a konzervgyárban autóra gurítják az íz­letes itallal teli hordót Forgács Csaba ezzel a mackóval és biciklivel barátko­zik. a játékboltban — remélve, hogy a karácsonyfa alatt is ilyet talál majd Folyik a mélyszántás. Danka László és Harsány! Sándor traktorosok a Dózsa Tsz határában szántanak (Foto: Fehér Szilárd.) ,tt — mutatott túraveze­tőnk egy távoli, felhőben úszó csúcs felé —, ott van a lengyel—csehszlovák határ. Oda kétféleképpen juthatunk fel, gyalog, vagy drótkötélpá­lyán. A társaság szavazás útján döntötte el, hogy fölfelé gya­log megyünk, „gondolávalV pedig lefelé jövünk. Fölfelé menet o kényelmesebbek fájó szívvel nézték a drótkötélpá­lyát. Ütünk szép fenyőerdő kö­zött vezetett, itt is, ott is tiszta vizű hegyipatakok csör­gedeztek. Nem is éreztük, hogy közben kilométerek ma­radnak hátunk mögött, annyi­ra lenyűgözött az elragadó környezet. Most már azok is lelkese­déssel rótták a kilométereket, akik nem nagyon akartak gyalogolni. Kárpótolta a tár­saságot a kényelemért az el­ragadó szép vidék. Ezerötszáz méter magasan elértük azt a helyet, ahonnan teljes szépsé­gében elénk tárult a hegy­csúcs. * Hol megálltunk, egy ten- (i gerszem mellett rövid pi­henőt tartottunk, falatoztunk is. Jólesett pihenő után, friss erővel indultunk neki az utol­só kapaszkodónak. Itt már hó­foltok között jártunk. A levegő körülöttünk egy­szer esnie szürkülni kezdett. Vezetőnk figyelmeztetett, V hogy ne maradjon le senki, mert felhőbe kerültünk. Majd kiértünk a felhőből, még egy utolsó meredek útszakasz — és a társaság fellélegzett. Lábunk alatt a lengyel Tátra legmagasabb csúcsa. Innen látni lehet a Tátra leg­magasabb csúcsait. A Jégcsú­csot is, melyet egykor Lenin is megmászott, a Lomnici, és a többi hósapkás csúcsokat, itt a Kaszprovi csúcsán húzódik a lengyel—cseh­szlovák határ. A magasság itt 1998 méter. Felnyújtott kézzel el lehet érni a képzeletbeli 2000 métert. Alattunk a völ­gyekben felhők úsznak. Itt is, ott is megvillantak a nyugodt vizű tükörsima tengerszemek. Lent a lankákon birkanyájak legelésztek. Gurál kunyhókat is felfedeztünk. Az időnk lejárt, indulunk a drótkötélpálya felé, megvár­tuk a felfelé jövő gondolát, beleültünk és indultunk visz- szafelé. Még egyszer visszatekintek a hátunk mögött maradt hegycsúcsra, pillantásunkkal búcsút mondtunk, s lágyan tovasiklott velünk a gondola. Fényképezőgépek kattogtak, az emlékek gyűltek. Megint gazdagabbak lettünk egy szép élménnyel. És sze­gé yebbek lettünk egy nappal, mert sebesen közelített a nap, amikor letelt az üdülési idő. T. Szálkái István — A PETŐFI TSZ-BEN jól halad az őszi mélyszántás. A tervezett hatszáz holdból ed­dig ötszázat fölszántottak. — ŐRIZETLENÜL hagyta j kerékpárját Harsányi Ferenc j (Lehel u. 2). Gondatlansá- j gácrt a szabálysértési hatóság | ötven forintra bírságolta. SPORT BIRKÓZÁS i Mindkét nagykőrösi birkózó győzött Pest megye válogatottjában Vasárnap Monoron kellett volna megrendezni három me­gye (Pest, Bács, Szolnok) bir­kózó-bajnokságát. Erre a ta­lálkozóra Szolnok megye nem tudott kiállni, mivel a jász­berényi versenyzők nem je­lentek meg. Így csak két me­gye birkózói léphettek sző­nyegre. A Pest megyei csa­patban két nagykőrösi birkózó kapott helyet éspedig az utóbbi időben igen jól sze­replő Ronkó Dezső és Gulyái János. Mindkét körösi fiú ez­úttal is jól megállta helyét, amennyiben Ronkó könnyű- súlyban pontozással, (Sulyás pedig nagyközépsúlyban tus­sal győzött Sinkó, illetve Elek ellen. Pest megye válogatott­jában győzött még Ocsai (Ceg­léd) lepkesúlyban, Gulyás (Abony) légsúlyban, László (Monor) pehelysúlyban ellen­fél nélkül. Szikszai (Abony) félnehéz- és Kovács (Abony) nehézsúlyban. A végeredmény 6:4 Pest megye javára. TORNA Vasárnap Cegléden 'rendez­ték meg a járási tor na ver­senyt, melyen a ceglédi, abo- nyi gimnáziumokon kívül részt vettek a Ceglédi Építők, az Abonyi SK csapatai is és a nagykőrösi Arany János Gimnázium tomacsapata. Az egyéni összetett ver­senyt, ami áll korlát-, műsza­bad- és szekrény gyakorlatból, a nagykőrösi Arany János Gimnázium versenyzője: Kecs­kés Éva nyerte 34,9 ponttal, 2. Janovics Júlia nagykőrösi Arany Jáncs Gimnázium 34,7, ... 4. Nemes Mariann 33,5 ponttal. Az általános iskolás cso­portban Patik Éva, a Petőfi Általános Iskola növendéke ötödik helyen végzett, 32,4 ponttal. — A SZABADSÁG TSZ- BEN még az ünnepek előtt elszámolják a tagoknak a nyári szőlő- és zöldségcsoma­golási díjakat. — HÉTFŐN kezdték meg a zárszámadás előtti leltározást a Dózsa Tsz-ben. — MEGKEZDŐDÖTT a teli munka, a trágyázás a Rákóczi Tsz-ben is. A zöldségkerté­szetbe a tervezett hétszáz va­gon trágyát kiliordták, a szá­raz kertészetbe százharminc vagonnal hordtak ki. A hát­ralevő hetven vagon trágyát még e hónapban kihordják. — A KÖRHÁZ UTCAI szo­ciális otthon lakóit filmvetí­téssel szórakoztatják televízió hiányában. — ittas Állapotban kerékpározott, méghozzá lám­pával sem rendelkezett késő este Molnár István (Kőcser III. dűlő 10). A szabálysértési hatóság száz forint bírságot rótt rá. — A J FÖLDMŰVESSZÖ­VETKEZET teljesítette egé^z évi tojás-és baromfi-begyűj­tési tervét. Rajzórán... (Siska József rajza.) A lengyel Tátra csúcsán versenyek közönségét, az illú­ziótól? Miért kell a művé­szek munkáját megnehezíte­ni? Rangos, nívós műsort lát­tunk, nem a művészek hibá­ja, hogy az est még sem volt teljes. A rendezőké! Tudom, — most ünnepron­tó vagyak, sőt, egoista is. Nem látom a gondot, a bajt, a fáradságot, ami ezzel jár, csak a zenét, élvezetet kere­sem. Valóban! Mert minden jó szándék a semmibe vész, ha nem kíséri alkotó tett Inkább legyen félig üres a terem, mintsem zsúfolt te­remben, gyermekek futkosá- sától, pisszegésétől kísérve hallgassunk hangversenyt! <t. P.)

Next

/
Thumbnails
Contents