Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

1961. DECEMBER 80, SZERDA 3 ttr.r. yt. Wirf«© A termelés pártellenőrzése fontos része az üzemi pártmunkának A Diósdi Csapágygyár kommunistáinak munkájáról A Diósdi Csapágygyár kom­munistáinak csúcsvezetőség- választó taggyűlése kitűnően példázta, hogyan kell helye­sen összekapcsolni az üzemi pártszervezetek politikai és gazdasági feladatait. A veze­tőség beszámolóját az üzem életének alapos ismerete, s a tárgyilagosság jellemezte. A vita legnagyobb értéke pedig abban volt, hogy a hibák bí­rálatánál nem a múlton rá­gódtak, hanem a jövőbe néz­tek: megjelölték a hibák ki- javításánák útját-módját. A pártszervezet tevékenysé­gét, a pártépitési munkát ér­tékelve a beszámoló hangsú­lyozta: a két alapszervezet kommunistái jó munkát vé­geztek. Két év alatt 38 tag­jelöltet és 32 párttagot vet­tek fel, ami az 1959-es lét­szám negyven százalékát teszi ki. A tagjelöltek kiválasztásá­nál, nevelésénél sok türelmet, körültekintést tanúsítottak. A pártbizalmiak és a pártcsoportok munkájában azelőtt sok volt a rendszerte­lenség. A pártvezetöség erre vonatkozó határozata óta itt is javulás tapasztalható. Kü­lönösen az esztergaüzem pél­dája bizonyítja, hogy ahol a pártcsoportok jól dolgoznak, ott jobb a gazdasági munka is. Ahol viszont a pártbizal­miak munkája gyenge, kam­pányszerű, ott a gazdasági munkában is zökkenők van­nak. Példa erre a köszörű­üzem. A kommunisták létszá­ma itt a legalacsonyabb: az üzem dolgozóinak csupán négy százaléka párttag, és ezek sem dolgoznak mindig megfelelően. A párt szava gyakran - el. sem jut • a & ü zem pártonkívüli dolgozóihoz. A vezetőség beszámolója feltárta a TMK-üzem veze­tésének gyengeségeit is. Meg­állapította, hogy egy-egy i szervezési intézkedésen és annak bírálgatásán kívül egyéb nem történt, nem si­került megteremteni az egy­séges vezetést. A pártszervezetben uralko­dó bírálati szellemről szólva a beszámoló hangsúlyozta: a néhány évvel ezelőtti intrikát kiszorította a pártszerű bírálat és önbírálat. A kommunisták megértették, hogy az egészséges bírálat nem azonos a személyeske­déssel, vagy a vezetők tekin­télyének lejáratásával. A ve­zetők pedig megtanulták, hogy a dolgozók éppen azokat a vezetőket tisztelik, becsü­lik a legjobban, akikben elég erkölcsi bátorság van elfogad­ni a bírálatot, s akik őszintén, következetesen igyekeznek kijavítani hibáikat. A tömegszervezetek mun­kájával párhuzamosan, a be­számoló elemezte a párt befo­lyását és tömegkapcsolatait. A vezetőségválasztást megelő­ző hetekben bebizonyosodott, hogy az elmúlt két esztendő­ben még jobban megszilárdult a pártszervezetek és a dolgo­zók kapcsolata az üzemben, megnőtt a dolgozók bizalma a párt iránt. E bizalom, s a kommunisták példamutatása a termelő munkában, eredmé­nyesen mozgósított a soron kö­vetkező termelési feladatokra. Az üzem dolgozói 52 brigád­ba tömörülve kapcsolódtak be a munkaversenybe. Sikereikre méltán lehetnek büszkék: a gyár éves tervét 1959-ben 101,2 százalékra, tavaly 100,3 száza­lékra teljesítették, s ez évben is igyekeznek túlteljesíteni. Javult, a munka minősége is: a gyár dolgozói nagyszerű eredményeket, értek.jel a ma- 'gasabb pontosságú csapágyak gyártásánál, s a selejtet az 1959. évi 5.12 százalékról négy százalék alá szorították. A ter­melés pártellenőrzése fontos Ne névtelen levélben Kedves Bugyi községbeli ol­vasónk! Megkérjük, panaszát írja meg újra (kúszált mon­dataiból ugyanis nem tudtuk a lényeget kihámozni), s ezt a levelet most már nevének és címének aláírásával küldje el szerkesztőségünkbe. Az ol­vasók fórumában már több­ször kifejtettük, hogy névte­len levelekkel nem áll mó­dunkban foglalkozni. Törökbálinton, a forgalom központjában, pontosabban a HÉV-állomás mellett áll egy dűlt kéményű csárda. Az ütött-kopott vendéglátóipari egység úgy néz ki, mintha Petőfi róla mintázta volna a Kutyakaparót. S ez nemcsak a külsejére, hanem — némileg másképp — belsejére is vonat­kozik. Mert ami bent látható, az szocialista vendéglátóipa­runk megcsúfolása. Bokáig A csizma kiment a divatból i hír belefér ■/í néhány sor­ba: a karácsony előtti héten ma­gányos öregeknek, illetve egyedülál­ló idős házaspá­roknak segítenek a pilisvörösvári általános fiúisko­la nyolcadikosai. Fát vágnak, s ha messziről kell vin­ni: a házhoz hord­ják a tüzelőt, se­gítenek takarítani, s a reparálni va­lókat — amennyi­re kézügyességük­ből futja — gon­dosan megjavít­ják. Az ember fel­írja néhány öreg nevét: özv. Mé­száros Józsefné, Tájt János és fe­lesége. özv. Léná­val Jánosné —. s már ki is kereke­dett a kis hír, amelyet minden­ki szívesen, jól­eső érzéssel olvas. A gyerekek tud­ják, hogy unokák híján — vagy tá­vol lakó unokák és gyermekek he­lyett — most ne­kik kell az uno­kák — a nagyszü­lőket szerető és se­gítő unokák — he­lyére beállniuk. Az ember nem­csak szívesen ol­vas, szívesen ír is ilyenről. Hiszen ha nemcsak a hírt veszi tudomásul, hanem rövid idő­re beletekint az iskola, az úttörő- csapat életébe, elégedetten látja, hogy a most cse­peredő generáció­ban milyen érté­kek találhatók. Értékek, mint ez a segítség. Értékek, amelyek a hozzá­értő pedagógus keze alatt, a gye­rekek közösségé­ben egyre jobban kifejlődnek. 4 z értékeket — as természete­sen — nehéz most pontosan megfo­galmazni. Néhány adat bizonyít — ezekből kell le­vonni a következ­tetéseket. Például abból, hogy a pi­lisvörösvári fiú­iskola 807 tanuló- j áriák több mint fele úttörő —, s úttörő, nem úttö­rő, a legteljesebb megértésben él az iskolában. Közö­sen tanulnak, dél­utánonként közö­sen járnak Fogá­ra sy Miska tanító bácsihoz a könyv­tárba, s közösen vesznek részt a dupla vagy semmi játékokon. S o kö­zös részvétel jel­lemzi az olimpi­konok élménybe­számolóját, a Kili­án sportversenye­ket — vagy a még csak az izgatott készülődés stádiu­mában járó álar­cosbált. Borbély Béla magyar—történe­lemszakos tanár, az úttörőcsapat vezetője, arról be­szélt, hogy nem­rég Fehér Tibor író, az Arany ka­kas szerzője tar­tott a kalandozá­sok korában ját­szódó könyvéről előadást. Azért ő, és erről a könyv­ről, mert részben ez a regény a tör­ténelem tanítását segíti, részben, mert — mint Fo- barasy Mihály je­lezte — ezt olvas­ta a legtöbb gye­rek. Az előadást követő ankéton — hangulatos lég­körben zajlott le — pedig szinte versengve kérdez­gették az írót a jelenlevő úttörők és nem úttörők. P ersze, a mo­dellező szak­őrs, a Guti Eme­se rajztanárnő ve­zetésével működő rajzszakőrs, s a csapat történelmi emlékeket kutató, nyomolvasó „rész­lege” főleg úttörő­ket foglalkoztat, S egy-egy osztály­ból elsősorban az úttörők jelentkez­nek (havonta egy­szer) Csonka Jó­zsefnél: „Igazgató bácsi, tessék meg­mondani, az ud­vart, vagy a szer­tárt hozzuk rend­be?” Elsősorban az úttörők, főleg az úttörők — mégis, a két „tábor” kö­zött nagyon jó a kapcsolat. Sokszor határvonal sincs. S ez a jó: hogy majdnem min­dent közösen, együttesen csi­nálnak. Mint most is, mikor unokák híján betöltik az unokák szerepét. (mj) Vendégségben az öregek na elfogyasztása után. Körül­belül negyven-ötven vendég gyűlt össze — de jöhettek vol­na többen is, ám sokan azért maradtak otthon, mert fél­tele, hogy nem sikerül majd az ünnepség. Az ünnepség szépen si­került. S a jövőben még hangulatosabbak lesznek ezek az összejövetelek, hiszen — mint megígérték — a rádiót, illetve a televíziót beszerzik. Magam, valamint a megje­lentek nevében ez úton mon­dok hálás köszönetét a vörös­keresztes csoport tagjainak és az összes közreműködőnek azért, hogy ilyen szép em­léket szereztek nekünk, öre­geknek. Varga Imre nyugdíjas Felzúdulás HÉV-ügyben Vasárnap éjfél­kor új intézkedés látott napvilágot Gödöllőn, a Pa­lotakert megálló­nál. A HÉV ki­tette a táblát: „Megszűnt”. Ez az intézkedés úgy hatott az embe­rekre, mint de­rült égből a vil­lámcsapás. Érthe­tő, hiszen a hely­ben lakók egyik legforgalmasabb megállóhelye az említett. Nemcsak az új lakótelepről, hanem a Mária- besnyöről és Ki­rály-telepről uta­zók is igénybe veszik. Jó lenne, ha a HÉV illetékesei, amikor ilyen nagy fontosságú kérdésben dönte­nek, megtárgyal­nák elképzelései­ket — no, nem valamennyi utas­sal — hanem a he­lyi szervek képvi­selőivel. Mert a gödöllői vonatok menetideje nem Gödöllőn „úszik" el, hanem Cinko­ta után, illetve Cinkota előtt. Ha a megszüntetett palotakerti meg­állónál utasszám­lálást végezné­nek, könnyen megállapíthatnák a HÉV illetéke­sei, hogy ennek a megállóhelynek a fenntartása még akkor is szüksé­ges, ha a követ­kező állomás csak öt percnyire van ettől. A több ezer ér­dekelt utas nevé­ben ez úton ké­rem, hogy vizs­gálja meg a HÉV a Gödöllő palota­kerti megálló kér­dését. Csiba József tudósító részét képezi a Diósdi Csap­ágygyár pártszervezeti mun­kájának. A csúcsvezetőség ter­melési felelőse és a vezetőség mellett működő műszaki bi­zottság rendszeres munkája révén szoros együttműködés alakult ki a gazdasági és a pártvezetés között. A csúcsve­zetőségen kívül az alapszerve­zetek is rendszeres időközön­ként felmérték a termelés helyzetét, s beszámoltatták a gazdasági vezetőket. A műsza­ki bizottság által végzett vizs­gálatokba bevonták a legkép­zettebb pártonkívüli szakem­bereket is. A gazdasági veze­tőkkel közösen elkészítették az intézkedési terv végrehajtá­sát elősegítő politikai intézke­dési tervet. A két terv segít­ségével tudták megszüntetni a termelékenység növekedését fékező körülményeket. A pártvezetőség állandóan figyelemmel kisérte az intézkedési tervek végrehajtását, s elmaradás esetén azonnal jelezte a bajt a gazdasági vezetőknek. Az üze­mekben létrehozott üzemi há­romszögek, valamint a veze­tőket — az igazgatót, a főmér­nököt, a főkönyvelőt, a párt­titkárt és szb-titkárt — magá­ban foglaló üzemi ötszög, az operatív intézkedések gyakor­latát honosították meg a gyár­ban. A beszámolót követő vita sok tekintetben kiegészítette a gyár gazdasági munkájáról szóló tájékoztatást. Paczolt Lajos elvtárs, az esztergaüzem vezetője a bri­gádmozgalommal kapcsolat­ban elmondotta, hogy a mun­kaverseny követelményei üze­mükben olyan magasak, csak­nem megközelítik a szocialista munkabrigád-mozgalom cél­jait. A gyakorlat azt nriifut-jir,; hegy ez helytelen, mert való­színűleg ez az oka annak, hogy a követelmények egy ré­szét a brigádok még nem tel­jesítették, pedig a negyedik negyedév végéig alig néhány nap van hátra. Molnár József főtechnológus a technológiai fejlesztés fontosságát és elő­nyeit számadatokkal bizonyí­totta. Elmondotta, hogy o korszerű automaták üzembe helyezése, a görgő­hengerek megjavítása és íor- dulatszámuk növelése, a gör­gők kétgépes kezelésének be­vezetése, valamint az edzés ás hőkezelés korszerűsítése 1961. október végéig összesen mintegy 710 000 forintot ho­lott a gyárnak. Felszólalt a taggyűlésen E-Iorváth András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára is. \z SZKP XXII. kongresszu­sának tanulságait elemezve méltatta a kommunizmus fel­építésének programját, s an­nak jelentőségét, hogy a szo- nalista tábor népei körülbelül egyidőben jutnak el a kom­munizmusba. A továbbiakban Horváth elvtárs részletesen dfejtette a kongresszus meg- illapításait a proletárdiktatú­ra és az osztályok megszűné­séről, valamint az államnak i kommunizmusban betöltött szerepéről. A személyi kultusz egyében elkövetett hibákról szólva Horváth elvtárs hang- úlyozta: a hibák miatt nem zégyenkeznünk kell, hanem dgyáznunk, nehogy a régi libák megismétlődhessenek. A örvényesség és a pártdemok- ácia megszilárdulása eleve üzárja a személyi kultusz estaurációját — mondotta a negyei titkár. Befejezésül lorváth elvtárs értékelte a ;yár kommunistáinak gazda­ági és politikai munkáját. A vita végén a taggyűlés észvevői határozatot hoztak pártmunka megjavítására, íz agitációs és propaganda- nunka eredményeinek tovább okozására. (ny. é.) Kisnémedi a múltban a; uradalom által kizsigerelt sok szegény emberből álló sárba fulladt falu volt. M< kövesút vezet a falun vógij és minden utcában cement járda fut a házak előtt — < csizma szinte már kiment « divatból. Hibái Mihály, aki már ti: éve a községi tanács elnöki és Berkó Árpád iskolaigaz gató, aki a községfejlesztés és a kulturális kérdések meg oldásának egyik fáradhatatlar kezdeményezője és segítője, ! újabban Nagy László tanács- titkár — és a helyi pártszer­vezet tagjai és titkára: CzéV János — sokat fáradozna! azon, hogy Kisnémedi mine szebb és fejlettebb község le­gyen. Ehhez á fejlettséghez tarto­zik az is. hogy a kultúrházal átépítették. A színpad mellt öltöző került, klubszoba, rá­dió, televízió, lemezjátszó és könyvtár áll a lakosság ren­delkezésére. S ezeket a lehe­tőségeket a kisnémediek — és Máté Imre titkár vezeté­sével elsősorban a KISZ-fia- talok — alaposan kihasznál­ják. Czéh Jánosné tanítónő vezetése veT' ak' égésY kuttúrhá- zat kényelmes székekkel lát­ták el, amelynek a hetente kétszer moziba látogató la­kosok is nagyon örülnek. S hogy a község fejlődik. ezt az új orvosi rendelő is bizonyítja, amely nemrég ké­szült el. De sorolhatnánk még to­vább mindazokat a tényeket, amelyek a község fejlődését bizonyítják. A kastélyt modem iskolává alakították át. Új tantermet építettek hozzá, s villanymo­tor nyomja a vizet az iskola csőhálózatába. Helyi mú­zeum létrehozásán fáradoz­nak, amelyben a helytörténeti értékek, ritkaságok mellett főleg az egyéni földművelés régi eszközeit akarják kiállí­tani — hogy a gyerekek is lássák, mi a különbség a régi, egyéni, és a mai, nagyüzemi gazdálkodás között. Az isko­lában nagyon jó politechnikai műhely működik, ahol nyá­ron a mezőgazdasággal ismer­tetik meg a tanulókat. Tél­időben fa-, fém- és papíripari munkákat végeznek a nebu­lók. S az eredményekhez so­rolhatjuk még azt is, hogy az iskola környékét parkosítot­ták, s játszóteret, sportpályát és szabadtéri színpadot készí­tettek. A község szépen fejlődik. És olyan györs ütemben, hogy néhány év múlva tán már meg sem ismeri az, aki most járt benne utoljára. Babócsay János, nyusdíias Dedaeóeus Kaphatok-e kiegészítő jegyet? iönnek a látogatók, a kirándu­lók — s amit itt látnak, attól a legszívesebben visszafordul­nának. A községben — mint erről meggyőződtem — tisztaság és rend van. Törökbálint fejlő­dik. épül, szépül,. És ez a ven­déglátóipari intézmény — amelyet a helybeliek dühönső- nek neveznek — egyáltalán nem illik ebbe a környezetbe. Úgy hallottam, hogy az utób­bi időben háromhónaponként változott a ..dülöngő” sze­mélyzete. Mert rendet terem­teni valóban nehéz itt, hi­szen a részegek könnyen ve­rekedni kezdenek, ha nem kapnak italt. Az egyetlen megoldás: meg kell szüntet­ni ezt a „dühöngőt”. A köz­ség vezetői is helyeselnék, ha ez a kérdés megoldódna. Hi­szen a vendéglő csúnya folt a község fejlődő, szépülő éle­tében. S ahogy a főváros­ban, városokban és közsé­gekben átépítik a talponálló­kat, jó volna, ha ezt a dühön­gőt megszüntetnék és átala­kítanák kisvendéglővé vagy eszpresszóvá, s a vendéglátó­ipari illetékesek gondoskodná­nak arról, hogy ebbe, a már átalakított helyiségbe részeg és garázda elemek ne tehessék be a lábukat. Téri András érő piszok, szétdobált ételma­radékok — ez az első benyo­más. A társaság vegyes. Az egyik sarokban egy kutya lak- mározik. A másik sarokban részegek ordítoznak, a harma­dikban fiatalok civakodnak. A kiszolgálók pedig — rt sem hederítve a részegek ki­szolgálására vonatkozó tilalm táblára — mérik az italt bol­dog, boldogtalannak. Né­hány perc múlva harsány kia­bálás hallatszik. Az utcán ve­rekednek. A rendőrparancs- nok intézkedik — de hasonló jelenetek szinte naponta leját­szódnak a csárdánál. —r így megy ez nap mint nap — mondja Fűrész János, az italbolttal szomszédos HÉV- állomás forgalmi szolgálatte­vője. — Itt van a szanatórium, Szüntessék meg a törökbálinti „dühöngőt" Unokák helyett Megnato, bensőséges ün­nepséget rendezett a sződli- geti kultúrházban szombat délután a vöröskereszt helyi szervezete. A vendégek het­ven éven felüli öregek vol­tak, akiket a bejáratnál az ifjú vöröskeresztesek fogad­tak. Ök vezették az örege­ket a terembe, s ültették le a terített asztalokhoz, ahol csé­székben tea gőzölgött, s a csészék mellett keksz és tea­sütemény várta a vendége­ket. Erdélyi Lajos tanár mele­gen és kedvesen köszöntötte a megjelenteket — ezután az általános iskola énekkara és . az óvodás apróságok adtak műsort. Ebben a műsorban nemcsak ének és szavalat, de még hegedűszám is szerepelt. A ..házikisasszonyok” tisztét a KISZ-es lányok töltötték be, akik a vendégeket teával, sü­teménnyel és finom szendvics- csel kínálták. A nők csoko­ládét, a férfiak pedig szivart és cigarettát kaptak az uzson­Gyálon lakom, s Felsöpo- konyban dolgozom, ott vagyok a fiókposta vezetője. 1961 de­cember elsején azonban Fel- sőpakonyról nem haza. ha­nem tovább utaztam Kőbánya- Alsóig. Ezért kiegészítő-jegyet kértem, amit a vonaton uta­zó ellenőr kiadott. Említettem neki. hogy a kalauzok már előzőleg nem akartak kiegé­szítőt adni, erre az ellenőr közölte, hogy helytelenül jár­tak el. December 11-én ismét to­vább utaztam, egészen Gyál _ K ispestig. Kértem a kalauzt, adjon kiegészítő jegyet. A kalauz közölte, hogy kiegé­szítőt csak tíz forint bírság ellenében ha ’la-ndó adni. Meg­mondtam neki, hogy az el­lenőrtől kaptam a múltkor — s így neki is kötelessége ki­adni, hiszen valószínűleg egy­azon rendelkezés szerint dol­goznak mind a ketten. Szeretném megtudni, hogy munkás havi bérletemhez vált­hatok-e a vonaton kiegészítő jegyet, mivel Felsőpakony vasúti megállóhelyen nincs jegykiadás, mivel pénztár sincs. Farkas Istvánná Gyál, Komáromi utca 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents