Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

19St. NOVEMBER TZ. VASÄRNAP K‘‘*MírÍtm REFLEKTORFÉNYBEN Ifj.Tóvári Pál ŐSZI NAPSÜTÉS A Petőfi Színpad bemutatója Cibere (Dankó Pista) Vörös Tibor és Bán Kati Katona Júliával a Dérynében minden színész a helyén van, felszabadult jókedvvel, tehet­séggel játssza a neki kiosztott szerepet. Illési Stefi Ilona szerepében ízig-vérig mai lányt alakít, mintha a néző­térről lépett volna fel a színpadra, hogy ott folytas­sa tovább kissé szeleburdi, de alapjában véve becsületes éle­tét. Vörös Tibor játssza Pé­tert, az albérlőt, a tőle meg­szokott rutinos, jó játékkal. Hidvéghy Lajos filmoperatő­re és Antal Ila pótmamája szintén hús-vér figura. Az epizódszereplők közül jó tel­jesítményt nyújt Sárost Mi­éi, Rákos Kati és Kolossy József is. A színpad új tagja, Bán Kati, még nem illeszke­dett bele az összeszokott együttesbe. Reméljük azon­ban, mielőbb leküzdi kezdeti zavarát, s feloldódik darabos­sága. — p — HETI FILMKA Kobak (Ludas Matyi) ment, még a bort se kívánta, pedig, Jucó válásának izgal­mától kiszáradt a torka, s nem győzte nyalni a szája- szélét. Lökdösték ide-oda, nem sokat hederített rá, nyújtogatta csak a nyakát, az ajtót leste, mikor tűnik fel Jucó, s mikor kérheti végre táncra, mert már ott bizsergett benne is a töb­biek ritmusszédületének má­mora. És ekkor meglátta Jucót. Biztosan régen itt van a te­remben, s ő mégsem vette észre. Kipirult arccal tán­colt egy ismeretlen legény­nyel, látszott, átadja magát teljesen a táncnak, nem tö­rődik semmi mással. Keresz­tül törtetett a táncolókon, s látta, Jucó el sem mosolyo- dik, amikor lekérte. Azonnal rátámadt: — Idáig ittál, mi? — Én? Hiszen téged leste­lek ... — Lestél? Méghogy te les­tél engem? Hát akkor miért nem láttál meg? Érzem raj­tad a borszagot... . — Csak egy fröccsöt it­tam ... — Én meg táncoljak más­sal, mert te iszol... «— Jucó, hót hidd el.:. Jancsi békí tgette Jucót, de az csak tüzelt tovább: — Azt hiszed, hogy rád vagyok szorulva... ez a fiú Jól emlékszem még, nem is olyan régen arról vitatkoz­tunk: érdemes-e újabb erő­feszítéseket tenni a Petőfi Színpad fenntartása érdeké­ben. Nos, ma már úgy hi­szem, nyugodt szívvel elmond­hatjuk: érdemes volt. Megyei színpadunk jó úton, becsü­letes úton halad és jelentős segítséget nyújt művelődés­politikai célkitűzéseink vég­rehajtásához. Ugyanakkor megnőtt művészi tekintélye, ereje is: ma már nemcsak más színházak által sikerre vitt művek előadására vál­lalkozik, de egyre gyakrab­ban új magyar darabok elő­adására is. Ennek bizonyítá­sára nem kívánom idézni az elmúlt esztendők ősbemuta­tóit, csupán egyetlen tényt. A Petőfi Színpad az idei szín­házi évadot két új magyar színmű bemutatójával kezd­te. A Déryné című zenés i játék mellett — amelyről el- í múlt vasárnapi számunkban : mondtunk véleményt — bemu- j taitták Felkai Ferenc — Vá- i rady Zsuzsa — Vécsey Ernő : őszi napsütés című zenés víg- : játékát. i Az Őszi napsütés szerzői : nem vállalkoztak nagy tár­• sadalmi problémák megoldá- ; sára — a zenés vígjáték kere­• tei között nem is lehetsé- : ges ez —, művük mégis di- l csérendő alkotás. Értéke el- ; sősorban abban áll, hogy nap- ! jaink élő társadalmi problé- ; mái közül választott ki egyet: > a szeleburdi, kicsit felelőtlen, i de azért jóra törekvő mai : fiatalok sikerhajhászását ál- í lítja szembe a józan, meg- : fontolt, sokat tapaszdalt, idő- i sebb generáció higgadtságó- ; val. Nyomban hozzá kell Jtenni: ügyesen, becsületesen í teszi, s ez elsősorban a rutinos, ! jótollú író, Felkai Ferenc í. érdeme, aki meleg, emberi ! humorával ezúttal is nagyon ; közel kerül a nézőkhöz. ! A történet hőse Ilona, ez ■ a gondolkodásában és csele- ; kedeteiben egyaránt mai lány, ! akinek minden álma-vágya, i hogy színész legyen. Egyetlen ; nagy hibája van: nem bízik • saját tehetségében, s ezért i más utat választ az érvénye­süléshez. Elhatározza, hogy feleségül megy Kovács Gá­borhoz, az idős filmszakem­berhez, csakhogy révbe jus­son. Hogy terve nem sike­rül — nem rajta múlik, vá­gya azonban így is teljesül: te­hetsége kitárja előtte a film­gyár kapuját. Felkai Ferenc jó segítőtár­sakra talált a dalszövegíró Várady Zsuzsa és a népsze­rű dzsessz-zeneszerző Vécsey Ernő személyében. Vécsey friss, dallamos, modern mu­zsikája és Várady ötletes dalszövegei jól egészítik ki a pergő szövegkönyvet. Vdvaros Béla, a kecskeméti Katona József Színház ven­dégként meghívott rendezője jól fogja össze a tehetséges szí­nészi gárdát. Jóllehet, kiemel­kedő színészi teljesítményről ezúttal nem adhatunk szá­mot, mégis elmondhatjuk: rencsés Tóni a hosszú vára­kozásban elkeseredett meny­asszony elé lép és a karját nyújtja neki. Azon helyben megesküsznek, s hogy teljes legyen a nem várt boldogság, váratlanul megjelenik a csa­ládi házak szövetkezetének vezetője s egy lakáskulcsot nyújt át: a szövetkezet ugyanis elhatározta, hogy családi házzal jutalmazza a százezredik házaspárt. Ám a váratlan boldogságba is üröm vegyül. Az új ház­nak még csak a helye van meg, egy jókora földbucka, amit előbb el kell hordani, hogy hozzákezdhessenek az építkezéshez. S ekkor jön a meglepetés: a földhányás alatt egy háborúból itt felej­lasztható el egymástól, a kettő szorosan összefügg. De hát azért vígjáték a vígjáték, hogy a végén minden rende­ződjön: Ilse és Horst egy­másra talál. Akik szeretik a derűs víg­játékot, minden bizonnyal nem csalódnak, ha megnézik a filmet. AZ ŐSERDŐ URAI , belga nemzetközi tudo- A mányos alapítvány, amely ezt a flmet készítette, az álla­tok rejtett életét mutatja be Kongó őserdőiben. Két évig forgatták a filmet Afrika e vidékének legvadabb terüle­tein — óriási nehézségek kö­zött. Nemcsak az állatokat kellett hozzászoktatni a ka­merák zajához, de meg kel­lett nyerni a film készítőinek az erdők urainak, az ős lakók­nak a bizalmát is. Ez a színes belga fűm két­ségkívül nagy sikert arat majd az útirajz-filmek kedve­lői között. A felvevőkamerák lencséje nyomán színes gaz­dagságában bomlik ki a né­zők előtt a dzsungelek titok­zatos élete. Sorra felvonulnak lakói: a vulkánok tövében lakó baniangák, akik a tűz istenét imádják és ősi szer­tartás szerint kisleányt áldoz­nak a tűznek, hogy béke le­gyen az emberek és a Vi- runga tűzhányó urai között; a barumba-törzs tagjai, akik bemerészkednek a dzsungelek mélyébe is, hogy különös va­dakat ejtsenek. SZERENCSÉS ÍÓil H ogy ki ennek a kedves, mulatságos lengyel film­nek a főszereplője: egy anya- könyvvezető, aki negyven éves fejjel még mindig agg­legény. Egészen addig ... egy nap ugyanis az egyik na­gyon csinos menyasszony vő­legény nélkül érkezik. És sze­Szerencsés Tóni és felesége — Czeslaw Wollejko és Terese Szmigielowna tett tank lapul, ami óriási szenzációt kelt. Újságírók, fo­tóriporterek érkeznek, de ... a tank marad. Végül is a víg­játék hőse kísérel meg min­dent, hogy elmozdítsa kijelölt házhelyéről. Ez sikerül is, ám a beindított tank nem akar megállni... Sok-sok vidám percet sze­rez a nézőknek a lengyel filmgyártás új alkotása. Aki megnézi, két derűs órával gazdagabban távozik a mozi­ból. ( Ilse — Gerlind Ahnert i megállja a helyét, de gyen- í géje a női nem. Felelőtlenül ; hódít és tör össze szíveket. \ Szállásadónőjének gyakran fő (a feje, azt sem tudja, hogy a ! legénytanya sok látogatója ! közül kit fogadjon először, kit ! rázzon le, vigasztaljon meg, ! vagy csapjon be. Ám egy szép (napon Horstot is eléri a vég- ízete, akit ezúttal Ilsének hív­ínak, szőke és nagyon csinos. ÍÚgy érzi, most megtalálta az (igazit, de hogy biztos legyen Sa siker, szemrebbenés nélkül (azt lódítja: ő a repülőgép pa- í rancsnoka. De bár ne kérke- ídett volna! Néhány nap múl- S va ugyanis Ilsét találja a '• Várnába induló repülőgépen, Jstewardessi egyenruhában! Bo­nyodalmat bonyodalom kö- (vet, amit még csak tetőz Ma­ndelán, a szép svájci lány és í Rita, az énekesnő. Ráadásként (. hazatérve Berlinbe, a pa- ^ rancsnoiki előléptetéséhez szük- (séges vizsgát se tudja le­jtenni. így Horst saját kárán J tanulja meg, hogy a szolgá­dat és a magánélet nem vá­A SZERELEM ÉS A MÁSODPILÓTA E z a kedves, zenés NDK- film egy szerelem törté­netét meséli el. Hőse Horst Schubert másodpilóta, aki a szolgálatban ugyan derekasan adásokra, amelyeket ezután a ( 2—3 hetenként megrendezendő ; ankétokon vitatnak meg. (MTI) ; \\\\\\\\\\Y.\\\\\\\\\\\V\\\V\\\\V\\\\\\\ \ \ \ — A SZÍNHÁZ- és Film- \ í művészeti Főiskola hallgatói ( ; jól sikerült műsoros estet; í rendeztek a napokban Péce- í ( len, a központi KISZ-iskolá- í '> ban. ! is, akitől lekértél, azt kér- dezte, hogy van-e már va­lakim ... Jancsiban egy pillanatra benn akadt a levegő, s rémül­ten kérdezte: — És? Te mit mondtál? — Mit? Hát azt, hogy sen­ki! Az égadta világon senki! Jucó ezt olyan győzedel­mesen mondta, hogy csak a vak nem vette észre, egy szó sem igaz belőle. Dehát a szerelem vakká tesz, s Jan­csi, s maga tizennyolc évé­nek minden dühével szisz­szent fel: — Szóval ezt mondtad? Hát csak ennyi vagyok neked? Hát majd én megmutatom ... hadd lássa, hogy igenis van valakid... És abban a pillanatban megcsókolta Jucót. Ahogy megtörtént a csók, mindketten megdermedtek a rémülettől. Itt, a zsúfolt tánc­terem közepén, Erdős néni... és a többiek ... IJEDT TEKINTETÜK azonban---------------------- semmi rend­kívülit nem látott. Forog­tak, repültek a párok, a zene­kar ma este ki tudja, már há­nyadszor, a Kék Duna kerin- gőt játszotta. M észáros Ottó ELHALLGATTAK egy pillan at­---------------- ra, mert ki­sodródtak a szélre, s pon­tosan Erdős néni mellett tán­coltak el, jobbnak látták, ha csöndben vannak. ! A napokban alakult meg az : Egyetemi Színpad „színház- : barátok köre”, célja, hogy ; megismertesse a „diákközönsé- ; get” a színpaddal, elősegítse a: \ magasabb fokú drámai mű-: ! vek megértését is. Az ankét- \ \ szerű összejöveteleken ismert • ! színházi szakemberek, rende- ] ! zők, dramaturgok és népszerű \ : színészek is részt vesznek. A: < kör tagjai többször látogatnak: ! majd el közösen színházi elő-: Megalakult az Egyetemi Színpad „színházbarátok köre" gonját játszhassam színpadon. És Shakespeare vígjáték-fi­guráit. Talán különös kí­vánság, de azt hiszem, nem elérhetetlen. Valóban. Biztosak vagyunk benne, hogy talán nem is olyan soká, Tóvári Pál Har- pagon-alakításának is tapsol­hatunk. azután mégis felcserélte a nagyapai örökséget az apai örökséggel. Komikus lett. Éne­kes, táncos komikus. — A színházak államosítá­sa után a miskolci színház­hoz hívtak. Ott játszottam két esztendeig. Azután négy év a Déryné Színháznál. Ez döntő négy esztendeje volt az életemnek. Nemcsak a mesterséget tanultam meg alaposan, de oklevelet is sze­reztem a Színművészeti Főis­kolán. A Pest megyei Petőfi Szín­padhoz 1957-ben került. Az Ida regényében mutatkozott be első alkalommal a megyei kö­zönségnek. Azután egymást követték a szerepek: Majd a papa, Érdekházasság, Vál­junk el, Különleges világ­nap, Virágzik a hars (a me­gyei színháznál ez volt első prózai szerepe), Bekopog a ségé: a komikus — komikust játszik. F ajon azt, hogy a pálya­kezdés éveiben prózai szí­nész szeretett volna lenni — örökre feledte már? — Feledni? Nem. Régi, kedves tervem, hogy egyszer Moliere: Fösvényének Harpa­szerelem, Kilóg a lóláb, Ban­kó Pista, s most a Déryné. — Két érdekessége is van számomra ennek a darab­nak. Az egyik: egyszer már játszottam benne. A Déryné Színházban. Csakhogy akkor egy öreg betyárt alakítottam, ma pedig Kemence Bencét, az első magyar komikus szí­nészt. S ez a másik érdekes­f y érmékkor a óta játszó természet volt. Elődei­től örököltén, apáról fiúra szálló mesterségtudással nőtt fel, akinek az utcán is ott simul a talpa alatt a színpad deszkája” — írtuk egy héttel ezelőtt a színpadnak búcsút mondó idősebb Tóvári Pál­ról. Ez a jellemzés azonban pontosan ráülik fiára is, aki úgyszintén megyei színházunk alapító tagjai közé tartozik. — Már a dédnagyapám is szinész-szinigazgató volt — vall a családról ifjabb Tóvári Pál. — Es színész volt a nagyapa, apa és anya is. Különös mó­don, engem mégsem akartak a színészi pályára adni, pedig kis kölyökkorom óta otthon voltam a színpadon. A nyári iskolai szünidőkben mindig felléptem valamelyik darab­ban — apa színházában. Cso­dálatos vakációk voltak azok a rideg és szigorú intézeti élet után. De apám makacs volt, s ragaszkodott elképze­léséhez: először érettségizzem, azután ráérek dönteni, mi­lyen pályán kezdjem az éle­tem. Mi mást tehettem: le­érettségiztem. Ez 1945 tava­szán történt. Es akkor végre megnyílt előttem is a színház kapuja. Apa nem ellenezhette tovább — a társulatába foga­dott. Akkor éppen A csárdás című operett bemutatójára készültek. Abban kaptam az első szerepet. Tetszett? Nem tudom. Prózai színész sze­rettem volna lenni... a kik ma ismerik ifjabb Tó- A vári Pált, talán elcso­dálkoznak régi tervén. A ma kedvelt táncos-komikusa pró­zai színészként indult? Nincs benne semmi rendkívüli. A nagyapa még drámai hős volt, és az unoka az ő nyomdo­kain kívánt előrelépni a szí­nészet rögös, de sok-sok szép­séggel szegélyezett útján. Bró- dy: Tanítónőjében a tanítót játszotta. A francia szobalány című színműben Erik sze­( repét. S prózát játszott a _ Ludas Matyiban és Jókai:\ Gazdag szegények című szín- ( művében. De azután ... igen, >■

Next

/
Thumbnails
Contents