Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

KST HEGYEI 1961. NOVEMBER 19, PÉNTEK A szövetkezet ezermestere Ha megkérdeznénk a galga- hévízi Haladás Tsz tagjait, kire legbüszkébbek szövetke­zetükben, száz ember közül kilencvenkilenc biztosan azt mondaná: Darnyik Sándorra. Így vélekednek a tsz vezetői is, ugyanezt vallják a község lakói. Vajon mivel vívta ki az el­ismerést a szóban forgó fia­talember, mit köszönhet neki a járás ma már szinte leg­jobb termelőszövetkezete, mi a titka népszerűségének? S íme, a választ adó történet. Köztudomású, hogy a galga- hévízi gazdaemberek régen is híresek voltak szorgalmukról. Ráadásul a munkaszeretetük megfelelő leleménnyel párosult. Nem féltek az újtól, ha jobbnak ígérkezett, bátran felcserélték a régivel. No, ilyen ember Darnyik Sándor is, a szövetkezet ezermestere. Ö is, akárcsak az édesapja, világéletében földműveléssel foglalkozott. Tíz egynéhány holdon gazdálkodót a falu átszervezése előtt, de hogy nem akárhogyan, azt bizo­nyítja a háztáji gazdasága. Galgahévizen még híre sem volt a háztartási gépeknek, Darnyik Sándor otthonában már gépek dolgozták. Nemcsak az asszonyi munkát gépesí­tette, motor hajtotta a szecs­kavágót, a morzsolót, a kö­szörűkövet is. A vizet sem kellett kézi erővel feltekerni a kútból. Szabad idejét min­dig a technikának áldozta, így aztán lassan — jóllehet non tanulta könyvekből, még csak tanfolyamot sem végzett — megismerkedett a traktor­ral, a cséplőgéppel, sőt a kü­lönleges rendeltetésű mező- gazdasági gépekkel. Azt igen jól látta, hogy eredményesen gazdálkodni úgy, hogy a fáradságos em­beri erőt meg lehessen kí­mélni, csak nagyüzemi módon lehet. Hiába, aki megérti a gépet, az az idők szavát sem véti él. Amikor a Haladás Tsz meg­nyitotta kapuit a galgahévízi parasztok előtt, Darnyik Sán­dor az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. És ma? Ö vezeti a szövet­kezet hattagú gépes brigádját. A három traktor ugyanis már két műszakban szántja a Ha­ladás földjeit. Azaz, csak szántotta, mert ahogy a járás többi tsz-eiben, itt is elsőként fejezték be az országban az őszi vetést. Mi október kö­zepe táján találkoztunk a galgahévízi ezermesterrel. Ott hasalt a Csáté-réten, konyá­kig olajosán, az egyik silózó­gép alatt. Rövid félóra alatt kicserélte a meghibásodott alkatrészt, s miután a gép ismét hozzákezdett a munká­hoz, csak akkor elegyedett szóba velünk. Mint kiderült, az éjszakát is a szántóföldön töltötte, az egyik traktor ugyanis meg­bokrosodott. Persze azt is „meggyógyította”, akárcsak azt a silózógépet, amit a termelő- szövetkezet ócskavasként vá­sárolt a gépállomástól. Nem számították még ki pontosan, karítás sikeres elvégzése és a szántás-vetés is. Beosztottjai nagyon büszkék rá, hiszen a legnehezebb munkából is példamutatóan, nagy részt vállal. Szakmai tu­dása? Sokoldalú. Jó néhány segédlevelet ki kellene a ré­szére állítani, ha papíron is el akarnák ismerni gyakorlati tudását. Az élet tanított en­gem — vallotta ott kinn a határban —, amikor afelöl A Petőfi Színpad művészei Kecskeméten Nagyszabású ünnepségsoro­zat kezdődik Kecskeméten Katona József emlékére. Én­ének keretében a Pest megyei Petőfi Színpad művészei szombaton Kecskemétre láto­gatnak, ahol este hét órai kezdettel a kecskeméti városi művelődési ház meghívására bemutatják Kolozsvári An­dor—Cserháti Lajos—Dévény Jenő: Déryné című zenés játékát, amelynek egyik fő alakja Katona József. A színház művészei szombaton délután az előadás előtt megkoszorúzzák Katona Jó­zsef leleplezésre kerülő em­léktábláját, majd megtekin­tik a nagy költő szülőházát. Nagyon csodálkoztam Vidékről, Ceglédről jöttem fel vásárolni, s gondol- £ ? tam, ha már Budapesten járok megveszem a kislányom ff j úttörőavatására a szükséges sípot, zsinórt, háromszöget ^ % és a nyakkendőt. Több áruházból is elküldték, hogy ná- ^ luk ilyet nem lehet kapni. Próbálkoztam az Úttörőáru- ^ házban is, de hiába. Végül a József Attila utcai Űttörő- j szövetkezethez irányítottak. Sajnos azonban a sok utána- > járás mellett sem lett a vásárból semmi. Az Üttöröszövetkezetnél ugyanis olyan tömérdek $ ember állt sorban, órákig várva a kiszolgálásra, hogy azt ^ én meg nem vártam volna. Azon azonban nagyon eleső- ? % dálkoztam, hogy Budapesten, ahol annyi áruház, üzlet | ^ van, ilyen rosszul szervezik meg az eladást. Hogyan tör- ^ ^ ténhet olyasmi, hogy úttörőnyakkendők és sípok miatt g % ilyen tülekedést tűrjenek meg, holott bizonyára van í ^ raktáron belőlük elég. Nem csodálkoztam a tömeg há- ^ ^ borgásán, hiszen a rossz szervezés sok száz ember ün- % ^ népi hangulatát rontotta el.-;xXVXNXXVXNXNXXXVXXXXXXXXXXXXS.XXXXXXXXXXX\NXXXXXXXXXXNVNXXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXxí Darnyik Sándor a szövetkezet ezermestere, háttérben egy megjavított traktorral (Gábor felv.) de annyit Kolesza János fő­könyvelő is elárult, hogy ez­zel a munkával legalább harmincezer forinttal növelte a tsz bevételi tervét — illetőleg csökkentette a ki­adásokat Darnyik Sándor. Máskülönben fáradságot nem ismerő,. szorgalmas ember a galgahévízi ezermester. Ha nincs javítani való, traktorra ül és ő is szánt, vet, vagy éppen fuvaroz, attól függően, milyen sürgős tennivalók vár­nak a szövetkezetre. Többször előfordult már, vhogy a szom­szédos gazdaságokat kisegí­tette egy-egy elromlott gép sürgős megjavításával. Nevé­hez fűződik a silózás eredmé­nyes befejezése, az őszi beta­faggattuk, honnét az univer­zális képesség — persze — tette hozzá —, nem vagyok még olyan idős, hogy har­minchat éves fejjel az elmé­leti alapokat is meg ne sze­rezhetném. Tanulni akarok, hogy majd a bonyolultabb gépeket is nyugodtan rámbíz­hassák. Igen, nemsokára bonyolul­tabb gépeket is vásárol a gal­gahévízi Haladás Termelő- szövetkezet és ezeknek a ke­zeléséhez hozzáértő szakembe­reket is kell nevelni. Ez sem lese probléma, mert Darnyik Sándor nemcsak ezermestere, de tanítója is a tsz leendő gépészeinek. Hát ezért büsz­kék a galgahéviaiek Darnyik Sándorra. Sulyán Pá, ÁRTATLAN FACSEMETÉK - CSINTALAN EMBERCSEMETÉK Az erdő kártevőiről beszél az erdész — Nem mindenki szereti az erdőt, aki sétálni megy az erdőbe — sóhajt nagyot Bíró László, a Pilisi Erdőgazdaság szentendrei erdészetének veze­tője. — Sokan az erdőt még mindig vadonnak vélik, ta­lán ebből ered minden hiba. Amíg a szülők a zajongó gyer­meknek azt mondják: „El­hallgass, eredj az erdőbe kia­bálni!”, hogyan becsülje meg a gyermek az erdőt? — Gyermekek teszik a leg­több kárt? — Sajnos, azok. De a felnőtt kirándulók között is éppen elegen. Az utak mentén letipor­ják, kiforgatják és az­tán clhajigálják a cseme­téket, cél és ok nélkül le­tördelik a gallyakat. A múltkor is egy virágot sze­dő hölgy nyugodtan sétált a szemem láttára a csemeté­ken, letiporta a zsenge fács- kákat, és amikor figyelmeztet­tem', csodálkozva nézett rám. „Hát ezekre a nyiszlett bök­Elektronikus számítógép az adóberendezésben, színes foszforpontok a képernyőn Hol tart ma a szirtes televízió Szerdán este az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulatban né­pes hallgatóság előtt tartott előadást Simon Gyula, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem ve­zeték nélküli híradástechnikai tanszékének tudományos mun­katársa a színes televízió helyzetéről és jövőjéről. Elmondotta, hogy körülbe­lül egy évtizede kezdődött meg a kísérletezés a színes te­SZÍNHÁZI JELENTÉS Vidám Színpad Az elmúlt héten Fiatalság, bolondság , címmel zenés if­júsági kabaréműsort muta­tott , be a Vidám Színpad. A műsor fiatalok számára ké­szült, azzal a céllal, hogy színre hozzák a fiatalságot érdeklő problémákat, s hogy a fiatalokkal megismertessék a könnyű műfajt, amely — mint ebből az előadásból is kiderül — a legnehezebb. Ne­héz az íróknak, nehéz a sze­replőknek és nehéz a1 színház vezetőinek. Ne felejtsük el, hogy a fiatalokat — talán jobban, mint a felnőtteket — minden nagyon érdekli s ezért a jó előadás — akkor is, ha nem fiatalók számá­ra készült, vagy akkor talán még inkább — nagyon is érdekli az ifjúságot. A jó mű­sor, a jó előadás tehát a leg­jobb színházi propaganda. A műsor egyik-másik szá­ma kitűnő. Különösen Do- bozy Imre Kávé — leckével című jelenete. A műsort Zsudi József rendezte. Sze­replők: Csaló, Zsuzsa, Surá- nyi Magda, Barlay Vali, Bársony Irén, FelfÖldy Ani­kó, Hollós Melitta, Holló Eszter, Viktor János, Pán. czél Pál, Komlós András, Forgács László, Gálcsiky Já­nos és Kabos László. Kon­ferált Fejér István. Erkel Színház A napokban mutatta be az Erkel Színház Goldmark Ká­roly Sába királynője című operáját. Az operát először, az elmúlt évszázad 75-ös évében mutatták be Bécsi­ben nagy sikerrel. Egy évvel később a magyar Nemzeti Színházban adták elő, 1885- ben pedig az Operaházban. A bibliai tárgyú opera ze­néje tipikusan keleti. A té­ma több nagy zeneszerzőt, ■ így Gounod-t, Rubinsteint és Respighit is megihlette. A mostani előadást, Kertessey Ferenc rendezte. Szereplők: Palócz László, Kövecses Bé­la, Székely Mihály, Vámos Ágnes, Petri Miklós, Takács Paula, Elek Éva, Lakatos Gabriella, ■ Havas Ferenc, Gál Éva, Éhn Éva, Mák Magda és még többen mások. <h. 61) levízioval. Számos eljárással próbálkoztak, de már néhány év alatt kialakult az a módszer, amely je­lenleg szinte általánosan elfogadottnak tekinthető. Ez az eljárás azzal indul, hogy az adóberendezés „sze­me” előtt levő „ kép minden egyes pontjának színét három színre, pirosra, zöldre és kék­re bontják szét. Ezeket az ösz- szetevő színeket három felve­vő csatorna elektromos jelek — információk — formájá­ban továbbítja a berendezés elektronikus készülékéhez, amely a színiníormációkat sza­bályszerű matematikai módszerekkel feldolgozza és három másfajta informá­ciót állít elő belőlük: a fényesség-értékeket, a szín- árnyalatot és a szín telített­ségét. Ezeket az információkat azután a berendezés addig alakítgatta tovább, míg végül is egyetlen csatornán jutnak ki a. térbe. A vevőkészülék a hozzá ér­kező elektromos jeleket az úgynevezett színes képcső és a különleges ernyő segítségé­vel alakítja vissza színes ké­pekké. A képcsőben három „elektronágyúból’' három elektronsugár vágódik a képernyőre, amelyet teljesen elborítanak a szorosan egymás mellett el­helyezett, rendkívül apró pi­ros, zöld és kék foszforpon- iokból álló képelem-csoportok. Az elektronsugarak teljesen színtelenek, de mindegyik ép­pen a szükséges intenzitással csakis a neki megfelelő színű foszforpontokra csapódhatik, mire ezek pontosan, olyan in­tenzitással villannak fel. mi­közben az elektronok átsu- hanmak rajtuk, hogy a három szín együttesen éppen az eredetivel azonos szín érzetét kelti a néző > szemében. Előnye ennek a rendszer­nek az is, hogy a színesen sugárzott adásokat közönsé­ges készülékkel is lehet venni — persze fekete-fehérben —, mert, a „fényesség-információ” tulajdonképpen a fekete-fehér árnyalatok továbbítását je­lenti. A különbség tehát eb­ben az esetben csak az, hogy a készülék nem veszi tudo­másul és nem dolgózza fel a színértékeket tartalmazó in­formációkat. Ilyen rendszerű készülé­keket gyártanak már a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban és kezdődik a gyártás éppen mostanában a Német De­mokratikus Köztársaság­ban. Nálunk e kérdések tanulmá­nyozása a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kutatási ter­vében szerepel, és jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem vezeték nélküli híradástechni­kai tanszékén végzik a kísér­leteket. A cél egyelőre a tu­dományos és műszaki felké­szülés arra az időre, amikor hazánkban is megkezdődhetik a gyártás. Ez azonban még a távoli jövő feladata, mert a színes televíziózás még ezzel a legjobban bevált módszer­rel is igen költséges. A színes képcső ugyanis annyira drága, hogy vele együtt a vevőkészülék kö­rülbelül háromszor any- nyiba kerül, mint a fe­kete-fehér. De akármikor jut is él a szí­nes televízió gz általános el­terjedtséghez, biztosnak lát­szik, hogy az adás és a vétel akkor is az ismertetett mód­szerrel, vagy ennek valami­lyen tökéletesített változatá­val történik majd — fejezte be nagy érdeklődéssel hallga­tott előadását Simon Gyula. (MTI) rokra vigyázzak?” — mondta naív mosollyal. — A turisták? — Óh, azok segítenek ne­künk, védik az erdőt. A ki­rándulók közül sokan sem­mibe sem veszik. Ott is tüzet gyújtanak, ahol nem szabadna, hogy megmelegítsék a konzerv- jüket. Eigy-egy vasárnap este pedig a turistaházak különösen gon­dozott környékét, ha elvo­nulnak, akár valami csatate­ret, .úgy hagyják maguk mö­gött. Órákig tart, amíg ösz- szeszedik utánuk a sok zsíros papírt, konzervdobozt és egyéb szemetet. Különben a szemetelésben is az iskolás­gyermekek viszik el a pálmát. — Mit lehetne csinálni ez ellen? — Magam sem tudom, hi­szen nem lehet eltiltani a jó levegőtől, a kies vidéktől, a szép erdőtől az embereket. Talán mégis, ott, ahol neve­lik őket, az iskolában kel­lene elkezdeni. Az általános és a középiskolákban is na­gyon ’mélyrehatóan ókiát jáfc a biológiai órákon a növény­tant, alaposan tanítják még a növényanatómiát1 is. Hiszen ez nagyon szép, de az Is jó lenne, ha az is­kolásokkal közben meg­szerettetnék a növényt, vagy legalább egy-egy kirándulás előtt megma­gyaráznák a gyerekeknek, hogy ma már az erdő is kul­túrtermet, emberék verej- tékes munkával ápolják, ne­velik a fákat, a munkát be­csüli le az, aki a fát bántal­mazza. Nem is beszélve a kárról, amelyet a népgazda­ságnak okoz. Hiszen fasze­gény ország vagyunk, és a szocializmus építéséhez szük­ség van sok fára is. Tehát védjék meg az erdőt. Aztán mag a kirándulásokon ne en­gedjék gyufával játszadozni a felügyeletükre bízott gye­rekeket. — Gyakoriak az erdőtüzek? — Nekünk nem lehetnek olyan ritkák, hogy gyakoriak ne lennének. Legutóbb, ta­lán öt hete szinte egyszerre kettő is volt erdészetünk te­rületén. Leányfalu határában, a Sas-hegyen hét hektáron 3—i éves f .jvyő- és tölgy­csemeték pusztultak el. Szentendre határában, a Bükkös-patak mentén pedig fenyőtelepítés égett le' egy hektáron. — Ki okozta a tüzet? — Csak a szentendrei eset­né] derült ki. Egy iskolai ki­rándulás részvevője játszott a gyufával. — Pesti gyerek? — Nem. Az egyik szentend­rei általános iskola növendé­ke. Négyéves kiültetés volt, előzőleg két évig a csemete­kertben neveltük valameny- nyit. — Nagy a kár? — Nemcsak az anyagi kárt kell figyelembe venni. Mind­egy, hogy ötezer vagy ötven­ötezer forint, de gondolni kell arra a sok féltő gondoskodás­ra, amivel minden egyes fa­csemetét ikülön-külön nevelge- tünk. A dolgozó ember szemé­ben a kárba veszett mun­ka a legnagyobb kár. S látnunk kell, hogy egész telepítések elpusztulnak — Hol? — A Ságvári Endre turista- ház felett a Bölcsőhegyen, a Bodzás-forrásoál például évek óta hiába ültetjük kä a cseme­téket, nincs eredmény. Erről a magaslatról gyönyörű a ki­látás, sokan felkeresik. S n»íg kedvtelve nézik a tájat; leti­porják a frissen kiültetett fa­csemetéket. Pedig azok az ár­tatlan csemeték ugyan kinek vétenek, miért pusztítják őket? Erre a helyre két éve kilátótornyot építtettem fá­ból, de nem nagyon használ­ják, inkább a csemetéken ta­posnak. — Gyakran elöfordul-e fá- tolvajlás? — A mi vidékünkön nem. Hat esztendő óta mostanában fordult elő egyetlen eset. — Rőzsehordó anyókák? — Mái’ csak a mesében for­dulnak elő. Se falopásra, se rőzsehordásra nincsenek már rászorulva az emberek. Lopva kivágni, elfuvarozni a iát sok időbe kerül. Becsületes mun­kával annyi idő alatt köny- nyebib megkeresni a tűzre- valót. — Hát a vadorzók? — Teljesen kivesztek. Időn­ként pletykálkodnak ugyan a környékbeliek holmi rejtett csapdákról, hurkokról, de tár­gyi bizonyíték sohasem merül fel. Vadorzók, fatolvajok már nincsenek, ma az erdő kárte­vői leginkább csintalan gye­rekek vagy olyan felnőttek, akiket sohasem tanítottak meg a természet szeretetére. Szokoly Endre Tízéves a magyar-csehszlovák kulturális egyezmény A Műcsarnokban novem­ber 11-én könyvkiállítás nyí­lik abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt kötötték meg a magyar—csehszlovák kul­turális egyezményt. A rep­rezentatív kiállításon ‘1200 csehszlovák könyv szerepel majd — közöttük magyar írók cseh és szlovák for­dításában megjelent művei is. Ugyancsak bemutatják a Csehszlovákiában magyar nyelven kiadott könyvek vá­logatott gyűjteményét. Csereképpen Prágában no­vember 10-én nyílik a „Ma­gyar Alföld” círhű képzőmű­vészeti kiállítás. (MTI) A berlini rádió magyar zeneszerzők műveit veszi fel hangszalagra A berlini rádió zenekara és énekkara Forrai Miklós kar­mester vezényletével magyar zeneszerzők műveit játssza hangszalagra. Felveszik Bar­tók: Cantata Profanáját, Su­gár: Hősi ének című kompozí­cióját, amelyet első ízben mu­tatnak be most külföldön és Kodály Zoltán: Psalmus Hun- gáricus-át, közreműködnek a Magyar Ál'ami Oper.aház ma­gánénekesei: Szecsődi Irén, Bartha Alfonz. Faragó András és Simándy József. (MTD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents