Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

1961. NOVEMBER 7, KEDD

rwanr megyei

i&ffJriaD

5

Látogatás a moszkvai Gorkij-stúdióban j

Akárcsak Budapesten, úgy a szovjet fővárosban is a filmstúdiók a középponttól távol települtek. A Gorkij például még a gyorsjáratú Metróval, a földalattival is több mint negyven perc. Még ráadásul a trolira is fel kell kapaszkodni, de már a kalauz azzal bíztat csak öt megálló! S valóban egyszerre csak feltűnik a sárga - épület-komplexum irodáival, műtermeivel, szépen ápolt kertjeivel.

Az igazgató, G. Britikov elvtárs — magas, határozott, negyven esztendő körüli férfi fogad, s ismerteti a Pest megyei Hírlap olvasói számára mindazt, ami a Gorkij filmgyárral kapcsolatban érdekes vagy említésre méltó:

— Stúdiónk — mondja — a legrégibb a szovjet filmstúdiók közül. 1924 óta négyszer keresztelték át, míg a negyvenes évek végén véglegesen a nagy író, Maxim Gorkij nevét kapta. Bár méretei. s kapacitása közepes, jelentősége mégis igém nagy. Itt készült az első szovjet hangosfilm: az „Út az életbe”. Falaink között forgatta

^J/iózta éc^hoít

Az a hős, akit én zengek, nem a régiek módján nevelődött és ha keresnéd: a Csukotkán medvevadászként nem üget, s délen se pazarol tigrisre töltényt.

Sem a tengeri szél dagadó rohamát, sem a suhanó jacht szédületét nem érzi.

Nem röpül a világ rejtező tájaira; se rabolt árut bálaszám nem mér ki.

— Romantika s egzotikum híjján milyen is lehet ő? — kérded. Ez a vers, íme, vá'asz.

A forradalom katonája — Byron-i hevét nemesebb kalandra feszíti e század.

Riadók, tetvek, tífusz — romantika-e?

S egzotikum — az erőltetett menetek? Gyalogolni közkatonák közt lehet-e hősként? Csak ha az osztály érdeke füti szived!

Pihenő menetoszlopok éji nyugalma, vagy tűzszünetekben a csönd: iskola, melyben mohón tapogatva keres új távlatokat, könyvbe feledkezve szökell föl a szellem.

Ilyen ő, a „romantika nélküli” hős. Nekem drágább s érdekesebb, mint bárki más.

Köpenyét megtépíe a véres történelem.

Szövetén pirosán gyűl — nem vér, hanem virág!

’4

ennek az igazságnak a hangsúlyozásában rejlik a film. legnagyobb ereje. A néző kimondatlanul is megérzi: Asz- tahovnak igaza van. Asztahov egész élete igaz, mert a történtek után, a súlyos megpróbáltatások és megaláztatások után is csak azt mondja: „Az

hatatlanul átrobog a pályaudvaron. A tágranyílt, sóvár- gó és szomjas tekintetek hiába keresik a kedves arcot — az arcok elmosódnak, a hangok, nevek, sikolyok elvegyülnek, feloldódnak a kerekek vad csattogásában. Nincs idő búcsúcsókra, meleg sza4 szovjet filmművészet leg- jTm újabb, kimagasló alkotása, a Tiszta égbolt Grigorij Csuhraj nevéhez fűződik, akinek kivételes tehetségét megismertük már A negyvenegyedik és a Ballada a katonáról bemutatóján is. A Tiszta égbolt azonban más, mint két elődje volt. Több, nagyobb elődeinél. Nem háborús film, történetének jelentős része már a háború után játszódik. Egy nehéz, történelmi korszak atmoszféráját tükrözi: a személyi kultusz- szál, Sztálin életében kialakult légkörrel foglalkozik.

A film a kék égről készült felvételekkel kezdődik, amelyen fehér felhőfoszlányok úsznak. A meteorológusok és a repülők jóidő-felhőknek nevezik őket, de tudják azt is, hogy bármikor haragos fel- j hőkké válhatnak.

I Szimbolikus történetindí- i tás, amelyet nem soklcal ké- ; sőbtí a döbbenetes erővel \ megkomponált pályaudvari je- j lenet követ. Asszonyok, gye- í rekelc, anyák ezréi várják a ! rövidesen áthaladó katonavo- : natot, hogy még egy búcsú- ; csókot váltsanak azzal, aki \ talán soha többé nem tér \ vissza. A lányok és asszonyok ; között kicsi, kopott zsebtükör \ jár kézről kézre. Háborús ta- \ lálka készül a pályaudvaron... \ És akkor a vonat érzéketlenül, ' kérlelhetetlenül és megállít— A Gorkij stúdiónak 1300 alkalmazottja van. Nálunk készülnek a játékfilmeken kívül a főiskolások diploma- munkái, valamint szinkronizálunk, s feliratokkal látunk ■ el filmeket hazai szükségle- ; tekre és exportra.

Megköszönve a nyilatkoza-: tot. végigjártam a stúdiót. I Láthattam az egyik műterem-; ben a „Karácsonyéj” felvételeit, valamint az „Alba Regia” t szinkronizálását. E filmünk ■ ugyanis a lezajlott fesztivál; után orosz nyelven kerül a j közönség elé. Loksina rende-; zőnő irányításával Vlagyimir: Druzsnyikov szólaltatja meg [ Gábor Miklós hangját, Vera: Petrova Váradi Hédiét, míg: — ez külön érdekesség — i Tatjana Szamojlova önma- i gát.

Az ősz, de azért fiatalos ' Loksina rendezőnő elmondot-: ta, hogy nagy örömmel végzi; feladatát. Nem ez az első magyar filmje, hiszen a „Sza- bóné”, s a „Mese a tizenkét találatról” orosz változata is az ő keze alól került ki. Különösképpen a mi színészeink játékát dicsérte.

... Szovjet film felől érdeklődni jöttem ide, s magyar filmmel is találkoztam a moszkvai Gorkij stúdióban. S van abban valami jelképes, hogy ez a film éppen az „Alba Regia" (Szemes Mihály munkája) a magyar szovjet barátság éposza.

Ábel Péter

ALEKSZEJ SZÜRKOV:

A HŐS

én életem ma sem gyönyör... De ha e percben kellene mindent újra kezdenem, én újra, ugyanígy élnék!” Mert Asztahov ember és kommunista.

A Tiszta égbolt első bemutatója nagy vihart kavart, .Egyesek támadták a film alkotóit merészségükért, bátor hangjukért. Hogy miért támadták és kik támadták, a XXII. kongresszus megfelelt rá.

Csuhraj kommunista művész, akárcsak hősei. Nem tud meglenni az igazság nélkül, az igazság megismerése és kimondása nélkül. Nem ala- csonyitja le hőseit szánalommal, nem kényszeríti a nézőt szentimentálizmusra. Szereti az erős, igazsághoz hű és büszke embereket. Bízik becsületükben és abban, hogy megtalálják a megoldást a nehéz és keserű problémákra is.

Asztahov harcol az igazságért, amely nem egyedül az övé, hiszen sokan vannak még hozzá hasonlóak. Ha az életére van szükség, azt is kész odaadni az eszméért, de mint katona, és nem mint áldozat. Moszkvába indulna* hogy majd ott keresi meg az igazságot, amikor a rádió bemondja: meghalt Sztálini És egy nap behívják a párt- bizottságra. Felesége az utcán várakozik rá. Órák múltak vagy csak percek? És végre feltűnik a kapuban férje szálas alakja. A mély sebhely, amely végigszántja jobb arcát, még keményebbé teszi Asztahov vonásait. Nem szól egy szót sem, csak nyitott tenyerét nyújtja Szása felé, amelyben ott ragyog a Szovjetunió Hőse kitüntetés kis arany csillaga...

K

itűnő művészek segítették hozzá Csuhrajt, a rendezőt, a sikerhez. Jevgenyij Ur- banszkij meggyőződéssel és szabadon tárja fel Asztahov bonyolult jellemét. Egyidő- ben bátor és gyengéd, magabiztos és szeretetteljes. A lé- lekábrázolás hallatlanul finoman árnyalt eszközeivel ritka művészi élményt nyújt. Alakítására még soká emlékezünk.

A Szását játszó Nyina Dro- biseva alakítását is nehéz elfelejteni. Mennyi frisseség, kecsesség és tisztaság van Szásájában! Líra, humor, gyerekes ártatlanság kíséri végig játékát a film első részében, mig a másodikban okos, bátor, kitartó, gyengéd és hű, amilyennek már a klasszikusok megrajzolták az orosz asszony alakját.

A moszkvai nemzetközi filmfesztivál nagy díja méltó alkotást jutalmazott. Olyan művet, amelynek humanizmusa, tisztasága követésre méltó példa a világ filmművészete előtt.

—r—l

vakra, könnyekre. Az ellenség nem vár! Milyen igaz és rideg példája ez a háború könyörtelenségének! Döbbenetes erejű megfogalmazás!

m sztahov, a film hőse —■ Ai repülő. Bátor katona, aki nem riad vissza a harcban attól sem, hogy szembeszálljon a túlerővel. Azután... azután az egyetlen boldog, szerelmes éjszaka után gépe nem tér többé vissza. Gépét lelövik. És itt kezdődik Asztahov drámája. Nem hal hősi halált, csak hadifogságba esik. Amikor hazatér, felesége és kisfia kitörő örömmel fogadja. Közömbös és szolgalelkű emberek azonban visszautasítják kérését, hogy újra felvegyék a pártba. Egyre csak azt hangoztatják: nem megy ... és hosszú szózatokat zengenek az éberségről. „Aki hadifogoly volt, az gyanús. Az éberség nem enged meg személyes érzelmeket és meghatódást!” — magyarázza a párttitkár Asztahov feleségének. Ezek az emberek a nép nevében lépnek fel Asztahov ellen, pedig éppen ők szakadtak el a néptől. Arról a forradalmi éberségről papolnak, amellyel éppen ők élnek vissza.

Mégis, mindennek ellenére Asztahov olyan társadalomban él* amelyben a.z igaz ügynek, az igaz embernek szükségszerűen győznie kell. S

— Nemsoká én is elmegyek.;; — mormogta. — Délre költözünk. Itt csupa unalom, csak esik, esik ..; Ott bezzeg, délen, pompás meleg van! Meg aztán .;; hogy is hívják,.; ciprusok.; 8

Jól szemügyre vette a lányt, sokáig bámulta sáros hócsizmáját, aztán csöndesen, közönyösen megkérdezte:

— Maga nem a „Vörös őrtorony” kolhozból való? Mi? Igen .;. No, lám ..; Hanem kutya időnk van. Ez tény!

Aztán, óvatosan kerülgetve a tócsákat, elcsoszogott. A lány még sokáig álldogált a kihalt peronon, egyenesen maga elé bámult, s nem látott semmit: sem a nedvesen sötétlő erdőt, sem a homályosan fénylő sínpárt, sem a fonnyadt, barnás fűszőnyeget. Csak a legény himlőhelyes, durva vonású képét látta.

Végül nagyot sóhajtva, megtörölte könnyes orcáját, és kiballagott a lóhoz. Elkötötte, majd eligazította a hámot, megforgatta a szénát, megcsúszva felkapaszkodott a szekérre, s a gyeplőért nyúlt. A ló farolt, csüggedten legyintett farkával; fáradtan emelgetve a lábát, magától megfordult és elkocogott a kicsiny élőkért, a szénakazlak meg a keresztbe rakott talpfák mellett a mezei út felé.

A lány mozdulatlanul ült a szekéren, elnézett a patkóhám felett, aztán még utoljára visszapillantott az állomásra, és hasmánt ledőlt a szénára.

levegőben suhanna. A lány feltekintett az alacsony, közönyös égboltra, mélyen homlokába húzta kendőjét, és részeg módra imbolyogva, öregasszonyosan feljajdult:

— Hát elment! :s8

A VONAT hamarosan eltűnt a közeli erdő mögött. Csönd lett. Az állomásfőnök csoszogva odajött, megállt a lány háta mögött és ásított

— Elment? — kérdezte. — Hát igen ... Mindnyájan elmennek manapság. i ■.

Hallgatott egy sort, aztán jóízűt pökött és eltaposta.

tán elvörösödött, és halkra fogva hangját, odakiáltotta:

— Hallod-e..; Nem jövök én vissza többé! Hallod-e ..;

Kivillantotta fogait, szilaj ul magába szívta a levegőt mormogott még valamit dühöd- ten és érthetetlenül, aztán felkapta bőröndjét a hágcsóról, és oldalvást fellépett a peronra.

A lány hirtelen összeroppant. mélyen lecsüggesztette fejét... Elsuhantak mellette a vagonok, tompán szusszantak a talpfák, valami csikorgóit, valami nyikordult, de ő csak bámulta mereven, rebbenés nélkül a sínen a szivárványszínű olajfoltot, mely eltűnt egy-egy pillanatra a kerekek alatt, majd felbukkant újra: csak bámulta szomorú gondolataiba merül- ten, félve, s maga sem vette észre, hogy folyvást közelebb kerül ehhez az olajfolthoz, mely mintha hívogatta, csábította volna. A lány egész testében megfeszült, elviselhetetlenül fájó szívére szorította kezét, és remegő, szinte még gyermekes akja egészen el- fehéredett.

Ebben a pillanatban vad kiáltás csattant fel a feje fölött:

— Vigyázz!

A lány megremegett, hunyorgott: a szivárványszínű folt kivilágosodott, s elhallgatott a talpfák recsegése, meg a kerekek kattogása. Ekkor felemelte fejét és látta, hogy az utolsó kocsi ütközőjén a kerek, piros jelzőtábla nesztelenül úszik egyre messzebb, mintha a

— Emlékszem, persze! — dünnyögte mogorván a legény; hátraszegte fejét, és tekintete ide-oda siklott.

— Én ... Én egész életemet csak neked.; Ez jusson eszedbe!

— Megmondtam ... — mormogta a legény, és közönyösen bámult maga elé.

Recsegős, vékony hangján kettőt kondult a jelzőharang.

— Polgártárs, szálljon fel, kérem, lemarad... — mond ta a kalauz, és sietve elsőnek ugrott fel a kocsi peronjára.

A lány elsápadt, és szája elé kapta a kezét.

— Vaszja! — kiáltotta, és üres tekintettel nézett az utasokra: azok gyorsan elfordultak. — Vaszja! Cső.. 8 csókolj meg.; ;

— Ugyan már ..— mormolta a legény, sanyarú képpel visszasandított, és lehajolt a lányhoz. Aztán kiegyenesedett, mintha nehéz munkával végzett volna, és felugrott a hágcsóra. A lány halkan feljajdult, beharapta reszkető ajkát, s tenyerébe temette arcát, de nyomban el is kapta kezét. >.

VALAMI SISTERGETT a vagonok

alatt, elöl fojtott hangon sípolt a mozdony, és az erdő ugyanolyan fojtottan verte vissza a kurta, tompa visszhangot. A kocsik alig észrevehetően megmozdultak. Csikorogtak a talpfák. A legény ott állt a hágcsón, komoran bámult a lányra, azmosolyra húzódott, és erőtlen hangon oda kiáltott:

— Kedveském, milyen állomás ez?

— Lundanka — felelte re- kedlen a kalauz.

— Bazár van? — kérdezte a pizsamás ember, és tovább bámulta a lányt.

— Nincs bazár — szólalt meg újra a kalauz. — Csak két percig állunk.

— Ugyan! — csodálkozott az utas. Még mindig nem vette le szemét a lányról.

— Csukja be az ablakot! — csattant fel egy szeszélyes hang a kocsiban.

A pizsamás férfi megfordult, kifelé mutatva kövér hátát, aztán sajnálkozó mosoly- Iyal félrehúzta az ablakot, és egyszeriben eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

A legény feltette a bőröndöt a vagon hágcsójára, majd visszafordult a lányhoz.

— Hót akkor, ég áldjon — mormogta sután, és zsebre dugta a kezét.

Könnyek peregtek a lány arcán. Szipogott, és a legény vállához szorította orcáját.

— Szomorú lesz nékem — suttogta. — írjál minél sűrűbben ... Hallod? írjál... Hisz visszajössz, ugye?

— Megmondtam már — mondta ijedten, kényszeredetten a legény. Törüld le a könnyed... No!

— Én csak úgy .;; — höp- pögte a lány, sebes mókusmozdulatokkal törölgette köny- nyeit, és szerelmes tekintettel nézett a legény arcába. — Magamra maradok. Emlékezz rá, amiről beszéltünk,

Két élet (Az előtérben Alla Larionova és Vjacseszlav Tyihomov)

Velencei nemzetközi feszti- j válra!) Alkotói a fiatal Lev J Mirszkij és Frunze Dovlat- ^ jan. Marlen Hucájev rendező £ „Iljics őrsége” címen készít^ filmet. Mark Donszkoj egy ^ úttörőtáborba látogat, ott örö- ^ kíti meg a „Viszontlátásra £ gyerekek” hőseit. Ilja Gurin £ a Moszkva alatti csatáról for- í- gat, míg Alekszander Rou ^ Gogolj „Karácsonyéj”-ét ele- íj veníti meg. Derűs film lesz jj a „Miska, Szerezsa meg én” í (Jurij Pobedonoszcev alkotó- £ sa). A már elkészült munkák ^ közül tudomásom szerint ha- g ^párosán a magyar közönség? ’elé kerül Leonid Lukov nagy- ? hatású drámai műve a „Két £ élet”. 4

Nyikolaj Ekk rendező s Fjodor provorov operatőr az első színes alkotást. Itt született meg az első hazai rajzfilm. Az önöknél is ismert világhírű mesterek közül Vszevolod Pudovkin, Jakos Protozanov (az idősebb gárda tagja), Igor Szavesenko Szergej Gera- szimov, Leonid Lukov és Alekszander Rou különféle alkotásai a Gorkijban valósultak meg.

Ma huszonhat rendezővel dolgozunk. Köztük a harminc-harmincöt esztendősök nemzedékével Jakov Szegelj- jel. Lev Kulidzsanovval, Tatjana Ljozonovával és Jurij Jegorovval...

— Mintha szavait akarná igazolni — kopogtatnak — a fiatőil csinos titkárnő Jakov Szergejt jelenti be. A fiatal rokonszenves rendező bemutatkozik, kérdez valamit, majd az igazgató válasza után katonásan elnézést kér a zavarásért, s eltűnik. (Siet délután próbafelvétele van.)

Britikov elvtárs szintén elnézést kér, aztán folytatja:

— Művészeink közül Szergej Geraszimov csoportja főként mai témájú filmeket készít, míg Leonid Lukovék ifjúsági illetve gyermekfilmeket. Idei programunk tizenöt egész estét betöltő játékfilm. Ezek közül, mint érdekesebbet említhetem Szergej Geramiszov „Emberek és állatok” című munkáját, amelynek most folynak felvételi. Főbb szereplői: Tamara Makarova, s a fiatal Zsan- na Bolotovat, akit a magyar közönség a „Múló évek”-ben ismerhetett meg. Tatjana Konjuhova és Alekszander Gyemjanenkó játszanak a „Dima Gorin karrierje” című vígjátékunkban. (Ezt a filmet küldte a Szovjetunió a