Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-04 / 261. szám

MONOR ©VIDÉKE A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA * III, ÉVFOLYAM, SOI. SZÁM 1961. NOVEMBER 4. SZOMBAT Megírtam! Legutóbbi sétám alkalmával három ismerősömmel találkoz­tam, közöttünk a következő párbeszéd hangzott eh Első ismerős: — Már két hónapja, hogy szóltam az üvegesnek, hogy csinálja be a kitörött ablakot, de még mindig nem jön! Ezt írja meg! — Jó, majd megírom. Második ismerős: — Már hatszor voltam an­nál az üvegesnél, de nem jön bevágni a törött ablakomat, vigye el az ördög. Pedig már jön a hideg. Megírhatná az új­ságba! — Jó, megírom. Harmadik ismerős: — Nem tudom, miért nem jön az az üveges bevágni az ablakomat, hiszen nyakunkon a tél! Talán kérvényt nyújtsak be neki? Légy szives, ezt írd meg! — Jó, megírom! Szűcs Gyula Nagyon várják a traktorokat a monőri Kossuth Tsz-ben Már a második kutat fúrják a* ecífri Törekvő Tsz épülő tanyaközpontjában. Innen kí­vánják ellátni vízzel az is­tállókat és az öntözéses terü­leteket. Bogár Ferenc elvtársat, lapunk szerkesztő bizottságának tagját, a ve- csési felsőtelepi iskola igaz­gatójává nevezték ki. Szívből gratulálunk! A hajnali köd szőtte szür­ke ruhát még nem vetették le az útmenti fák, s a fákon túl, az áttetsző ködben már han­gos a Paplaposon a Kossuth Tsz földje .. . A népes Tóíh-csalód cukor­répát fejel. — 400 ölet vállaltunk mű­velésre, s mire kisüt a nap mér a fejelést is befejezzük — egyenesedik fel Tóth Ist­ván. —- A legszorgalmasabb csa­lád — súgja Marton Ödön mezőgazdász. — A 400 ölön körülbelül 35—40 mázsa ter­mett! Már itt is a két öblös gu­mis kocsi, R. Tóth László és Fazekas Imre fogatosoik ra­kodni kezdenek. — Másfél óra múlva már az utolsó darab répánk is a vasúton lesz! Igaz, 100 má- asás az átlagunk, de hát az időn is sok múlott — tárja szét a karját a fiatal fogatos. A Serer-dűlőben már há­rom SZ 100-as zúg, szántja, fordítja a száraz fekete föl­det. Vígan fütyürész. dol­gozik a három traktoros, nemsokára végére érnek a 260 hodas kukoricatáblának... — Ide búzát vetünk — mondja a mezőgazdász. A túloldalon, az út mentén ve­tőgép búslakodik magában, magládájában zsáknyi búza, napok óta ... — Ez a 47 hold már el van vetve, csak az az egy csík... — mutat a mezőgazdász a tábla közepén húzódó mint­egy hét lépés széles terület­re. — Pedig a vetőmag is elég Egy tisztes család szégyene TAKARÉKOSSÁGI KIÁLLÍTÁS nyílik Monoron, a járási kul- túrházban a november havi takarékossági hónap kereté­ben. Ünnepélyes megnyitás november 9-én, délután 16 óra­kor lesz. A kiállítás kereté­ben, az Országos Takarék- pénztár bemutatja a takaré­kosság történetét, a takarék- betétlórmákat, kölcsönformá- kat, valamint a totó-lottó üz­letágazatot, általában mind­azokat a szolgáltatásokat, me­lyeket az OTP nyújt a lakos­ság részére. A kiállítás helyén a helyi takarékpénztár dolgo­zói felvilágosítást nyújtanak a takarék-üzletágakkal kap­csolatosan felmerült kérdé­sekre. Az érdeklődők kíván­ságára. megnézik a békeköl­csön-kötvényeket, hogy azo­kat a korábbi sorsolások al­kalmával kihúzták-e. A hely­színen totó- és lottószelvények is kaphatók. A kiállítás egy hétig tekinthető meg. Belépés díjtalan. Nem akartam elhinni, hogy azok az emberek, akik nap mint nap az életet mentik, váltig hajtogatták: ,,Már vagy háromszor vittük be Pestre kórházba, a ík oh o 1 mér g ezé s ­sei.” így az egyik: „Rendes, be­csületes a család, tiszta az otthonuk, a munkahelyükön megbecsüléssel veszik körül őket. A családfő Budapestre jár, a csokoládégyárba. A gye­rekek már nagyok — szintén dolgoznak. És mindezzel az anyjuk . nem törődik: iszik, mérhetetlenül süllyed a züllés felé.” A másikuk: ,,Pedig meg kel­lene becsülni férje és gyerme­ke: példás magaviseletét. Ezt a cigányok közül nem min­denkiről lehet elmondani. Ál­lamunk lehetőséget biztosít, hogy dolgozzanak, kikerülje­nek a sötét, összezsúfolt kalyi­bákból — emberek legyenek, társadalmunk egyenértékű j tagjai. N.-ék Monoron éltek | ezekkel a lehetőségekkel. La- I kasukban új szobabútor, tele- ] vízió, háztartási gépek. Életük j régi nyomorúságára már las­san nem is igen emlékeznek.” ... Csak az anyjuk élete bántja nagyon őket. Szégyellik? Nagyon! Életük tele van megaláztatással, j mert vannak olyanok, akik anyjuk után _ ítélik meg őket is. Nem tudják — bármennyi­abbahagyja. — aztán még jobban ivott! Mit csináljanak Vele? — tették fel a kérdést kétségbe­esve. Életük így szégyentel­jes pokol. Nehéz tanácsot adni. Rende­let még nincs az elvonókúrá­ra, de reméljük lesz, s a csa­ládvédelem érdekében meg­lesz az eszköz, hogy mind­jobban háttérbe szorítsuk az alkoholizmust. De a legtöb­bet maga N.-rré tudna tenni. S reméljük, meg is teszi, tisz­tes családja érdekéiben. <HJ) lett volna! — bdsszankodik a vetőgép mellett Sintár Károly brigádvezető. És okkal! öt fogatos vetőgép szórja már a magot, és hogy a "táj­nak némi őszi hangulata is legyein, felettünk fényes, fe­keteruhás varjak kárognak, s az útmenti akácokról csen­desen hull a sárguló levél. Vászonra kívánkozó őszi kép . .. — Gépek kellenének — riaszt fel merengésemből a mezőgazdász. — Gépek kel­lenének ...! A Földvári-tanya környé­kén 10 fogat szánt, feszül a ham, recseg a hámfa. izmos karok tartják az ekét, hogy ki ne vesse a kemény föld. — Ez a munka megviseli az embert, jószágot, meg az ekét is — szól Fülöp István brigádvezető —, naponta cse­rélünk ekevasat... Az eget nézi. — Legalább ekejárásig megázhatna! Na de mindegy! Holnap már valamennyi fo­gat vet — Összevonták a gépeket, így egy községben, egy tsz- ben gyorsabban végeznek a szántással, vetéssel — töri meg a csendet Marton Ödön, ahogy hazafelé ballagunk —, a gépállomáson azonban meg­ígérték, hogy most mi kö­vetkezünk. Három lánctal­pas már dolgozik is, és így bízunk abban, hogy hamaro­san nálunk is földbe kerül a mag! Kiss Sándor ELŐIEGOSZTÁS Vem szómét hí,Itt. re szeretnék — eltitkolni any­juk viselkedését. Megpróbálták rávenni: men­jen el elvonókúrára. ígérte: Változott időbeosztásom folytán, dolgaim végezvén, mostanában nem reggel és dél­után járom Monor utcáit, ha­nem a délelőtti órákban szoktam ügyes-bajos dol­gaimat intézni. A napokban a Petőf; Sándor utcában el­gondolkozva ballagtam a na­pos oldalon. Már túl jártam a gimnázium bejáratán, ami­kor váratlanul meglepetés ért. Az egyik ablakból, gon­dosan rongybagyűjtött portö­meg zúdult a fejemre. A va/>- tagabbjából a kalapom vala­mit megmentett, a finomabbja azonban nem kerülte el az ar­comat. Prüszköltem, megcsó­váltam a fejemet, szólni azon­ban senkinek sem tudtam, mert a tettes hamar eltűnt... Ügy látszik, ebben az idő­ben takarítanak a jó háziasz- szonyok, és elkezdtem most már előre figyelni, és nem is hiába. Alig néhány házzal odébb, a másik oldalon, bekö­tött fejű nénike jelent meg az ablakban, körülnézett, nem jár-e valaki az ablak alatt, és gyorsan kirázta a porrongyol. Ez sem helyes, de ez legalább óvatos eljárás. A Kossuth ut­cában más volt a változat. Megjelent a® ablakban egy úgynevezett partvis, utána egy kéz, mely a partvisról az ut­cára seperte le a tartalmát... Kedves jó háziasszonyok! Nagyon helyes, hogy szépen, tisztára takarítják a lakáso­kat, de a szemetet mégsem szabad az emberek fejére, vagy az utcára szórni, mert egyik sem szemétláda. Pesten az ilyesmiért bírság jár. ha a rendőr észreveszi. a monori Új Élet Tsz-ben. Az asszonyok segítenek zsákba szedni Juhász Mihálynénak a természetbeni előlegként járó 2 mázsa 40 kiló kukoricát (Foto: Kútvölgyi) Közbotrány itt — közbotrány ott Bűnrészes : az ital! Budai Jenő Pál maglódi la­kos Budapesten a vonaton it­tas állapotban tettleg bántal­mazta Bodor Gergelynél oly mértékben, hogy annak or­rán, száján elindult a vére. Budai cselekményével köz­botrányt idézett elő, és sú­lyosan veszélyeztette a köz- biztonságot. Az intézkedő rendőrt is durva szavakkal illette. 400 forinttal, illetve 20 napi elzárással büntették. Gados István Gombán az italboltban ocsmány, a közer­kölcsöt sértő kifejezéseket használva fenyegette az ott tartózkodó Szemők Imre fmsz ügyvezetőt és az általános is­kola igazgatóját: Arató Fe­rencet. Később belekötött az italbolt vezetőjébe is. Cse­lekményével közbotrányt oko­zott, ezért 100 forintra bün­tették. Kárándi András tápióstilyi lakos. Mendén az eszpresszó­ban ittas állapotban vereke­dést kezdeményezett. Ezzel közbotrányt idézett elő; amit a rendőrségnek kellett meg­szüntetni. 150 forint, illetve 5 napi elzárás a „jutalom” ér­te. Podmaniczki János a tápió- sülyi MÁV állomás területén belekötött különélő feleségé­be. valamint a feleségével együttélő Dinnyés Ferenc tá- piósiilyi lakosba. Nevezette­ket kővel dobálta, majd bics­kát vett elő és azzal fenyege- tődzött. 180 forint a bünte­tése. Az űrhajózás mai állásáról tart előadást nqvember 8-án 17 órakor a gimnázium előadótermében dr. Kulin György. Kísérőfilm­ként a „Négylábú űrhajósok” és „A Föld útitársa” című fil­mekét vetítik az érdeklődők­nek. Belépés díjtalan. Pillanatkép A kis ablak előtt tömeg, mindenki sietne, egymást lök- dösve kiabálják: — Csak egy bambit kérek. — Csak tíz deka savanyú cukrot. Fennakadás azonban nincs, mert Kupecz Ferencné szem­fényvesztő gyorsasággal tesz eleget türelmetlen vendégei­nek. Egy pillanat és a szom­jas mozilátogató hideg, friss bambival hűsítheti torkát. Egy másik pillanat és a savanyú cukor már a gyerekek kezé­ben van. Kupecz Ferencné két és fél éve dolgozik itt a mozi büfé­jében. Havonta átlag hét­nyolcezer forint értékű árut ad el. Árucikkei válozatosak, a különböző édességeken kí­vül árul még hűsítőket és különféle cigarettákat és hozzá gyufát is. Vendégei szemmelláthatóan meg van­nak elégedve, ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy mindig többen keresik fel Kupeczné kis büféjét. (Kéri) Ismét elloptak egy kerékpárt Megkérem a tisztelt szer­kesztőséget, írják meg az új­ságban, hogy ellopták a ke­rékpáromat. Igaz, nem remé­Bocsánat, uram! Társam csak egész véletlenül rúgott a ■, térdkalácsomba. Kezeskedem ; érte. Engedje meg, hogy be- mutassam: a gombai általános J iskola történelemtanára. j; Egyébként igen barátságos ember. Nem is lehetett rossz $ szándéka, mert nem ide, a ^ Várhegyre indultunk. A tsz ^ új istállóját akartam az utó- £ kor és az újság számára meq- 'f/ örökíteni. Ide az új általános f iskola igazgatójával közösen készültünk eljönni. Ö már í régebben végzett kutatásokat % Gomba község történetével kapcsolatban. Talán az ön £ családjáról is tud már vala- ^ mit. Igaz is, hány éves tetszik £ lenni? Na, nem kell úgy tit- £ kolódzni. Az itt heverő — va- ^ lószínűleg kedves — bögréjé­ül nek maradványai (égetéséről £ feltételezve) 2000—3000 évről l tudnának mesélni. A csont- balta meg arra vall, hogy ön ^ is régészkedett, úgy amatőr % alapon és akkor találta, mint í körülbelül ezer éves leletet. y ^ Felettébb zárkózott. Talán £ magatartásunk szokatlan? Ne ^ is csodálkozzon! Egy szál % térdkalácsból nehéz következ- j tetni valaki rangjára. Leg- f alább a családfáját szívesked- ne megnevezni. Akkor köny- nyebb lenne betartanunk az í önöknél kötelező szokásokat. Találkozás egy gombai őslakóval Attila úr koráig társam is­meri az illemszabályokat, de félek, hogy ön a jazigok családjához tartozik, arról pe­dig még az egyetemen is keveset tanítanak. Ha pedig öregebbnek tetszik lenni — ami lehetséges a körül talál­ható cserepek anyagából, dí­szeiből ítélve — reménytelen a megfelelő érintkezési formát megtalálnunk. Nem mi ’fa­gyunk a hibáztathatok, higgye ej. Legalább némi írást ha- gyopt volna ránk. De az ön körül heverő csont között ilyesmi nem található. Pedig olyan halmaza van itt az ilyen holmiknak, hogy csak bele kell rúgni a földbe és máris valami ősfazék-törmelék for­dul ki. Itt van például ez az állkapocsrész. Egy csomó gondot fog okozni nekem. Egy csordára való különböző ál­MAI MŰSOR Mozik Ecser: Normandia Nyeman. Gom­ba: Katonazene. Gyömrő: Száll­nak a darvak. Maglód: Búcsú. Mcnde: Ember a holdon. Monor: Lejtőn (széles). Nyáregyháza: Gyűlölet áldozata. Péteri: Messzi Otca. Pilis: Énekes csavargó. Tá- piósáp: Szállnak a darvak. Tá- piósüly: Szurkolók lesen. Úti: Bírói Üllő: Óira reggel van. Va­jad: Dúvad. Vecsés: Megöltek egy leányt. m. : % j ' MBbn \ m lek, de hátha meglágyul az illető szíve, aki ellopta és visszaadja ... Szegény asszony vagyok, a térjem 1200 forintot keres és abból építünk is, élünk is. Van egy kisfiam, másfél éve®, Misiké. Dolgozni nem mehe­tek (szülésből kifolyólag egyik szemem súlyosan meg­sérült). A kerékpárom volt az egyik segítőtársunk. Reggel korán vittem Misikét édes- anyámékhoz Péterire és ott dolgoztunk már a második nyáron. Anyámék meghordták az anyagot és én ledolgoztam a fuvart. De hogy megyünk ezután? A Jávorszlíinál levő buszmegálló ide 2—3 kilomé­ter, gyalog a gyerekkel mesz- sze van, nekem pedig nincs pénzem másik kerékpárra. Szombaton. 9 óra után el­szaladtam a városba, hátha kapok egy kis túrót. Vettem egy kis tálat, s rohantam a piacra, csinálják a házat, siettem főzni. Kddig mindig betoltam a megőrzőbe, most sem az az egy forint, hanem a sietség miatt hagytam kint. Még a szatyrot is otthagytam rajta, zsír, kolbász, pumpa volt benne, és mire kijöttem — 15 perc múlva — a kerékpár se­hol. Kérem azt az illétőt, aki nyomra tud vezetni, értesít­sen, nem maradok háládatlan. Maradok tisztelettel: Rostás Mihálync, Monor,. Detrich-tanya lat fogát fogom megnézni miatta hazafelé — remélem, méltatlankodásuk ezért nem fog kék foltokat okozni kü­lönböző testrészeimen — mig rájövök, hogy a manap­ság legeltetett állatok egyike sem hord ilyen rovátkolt rá­góeszközt. Legalább azt mondja meg: ki fúrta ezeket az a lag utakat a dombba? Szörnyű ez a hallgatása és fö­löttébb udvariatlan'. Elvégre ön is gombai lakos. A tér- denrúgás pedig — mondtam — tisztán véletlen. Aki évezre­dek óta így, földbe bújva ijesztgeti a békés kiránduló­kat, az nem várhat mást a legjobb modorú ükunokától sem. Legyen az jazig. avar vagy akár még régebbi kő- baltaforgató, nemes család tagja. Egyébként se legyen olyan rátarti. Az előbb be­széltem Német Istvánnal. Ö segédkezett a múltkor itt járt archeológusoknak és ő mondta, hogy ült a domb al­só részén más is, arccal kelet felé, ami igencsak törökre vall. Odébb meg az a rossz­csont fia kapart elő valami csontbaltát. Az pedig olyan öreg emberé lehetett, akinek ön is azt mondhatta volna pendelyes gyerek korában, hogy: Ópapa. A viszontlátásra!; Kobzos

Next

/
Thumbnails
Contents