Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

if 1961. NOVEMBER 28, KEDD Kedves vendégek a Csepel Autógyárban Több mint ezer felnőtt „diák“ — Ebéd íél órai bérért — Autóbusz hetijegy tíz forintért Régi szokás nálunk, :ha ven­dég érkezik, leültetjük, meg­kínáljuk, kölcsönösen felelünk a „hogy vagy?”-okra, aztán megmutatjuk lakásunkat és házunk táját, miközben .min­denről elbeszélgetünk. így történt ez november 23- án, a Csepel Autógyárban is, ahol Walter Hess, Wilhelm Leutzsch és Eva Kling, az NDK vasasszakszervezetének vezetői, valamint két nyugat­német- szakszervezeti funkcio­nárius, a nemzetközi szakszer­vezeti tanácskozás részvevői voltak a vendégek, a gyár dolgozói pedig a vendéglátók. Százezrek látták a felújított magyar filmeket {gyenként egymillió fölüli négy új magyar film némsíáma A közelmúltban a számsze­rűség alapján összeállították, hogyan tetszettek a közönség­nek az idén — januártól ok­tóberig — bemutatott magyar íiimek. A statisztikából kitűnik, hogy négy filmünk látoga­tottsága egyenként meghalad­ja az egymilliót. A januárban bemutatott Zápor előadásaira 1 275 000 jegyet váltottak. A februárban műsorra tűzött Próbaútat 1 465 000-en nézték meg. Az Álba Regiát, amely az 'idei moszkvai filmfeszti- .válón díjat nyert, március­ban került a közönség elé, 1 529 000 filmbarát tekintette meg. Említést érdemel a Dú- vad sikere is: májusban mu­tatták be, s ■ előadásain 1 092 000-en ültek a nézőté­ren. A számok azt bizonyítják, hogy érdemes volt felújítani a régebben már sikert aratott magyar filmeket. A Luda Ma­tyi előadásaira júliustól októ­ber 1-ig 732 000 jegyet vál­tottak, a Mágnás Miska né­zőinek száma májustól 778 000. a júliusban műsorra tűzött Állami Áruház 482 000- res látogató számot ért el. Barátok találkoztak a bará­tokkal, akik kölcsönösen élénken érdeklődlek egymás munkája, eredményei iránt, olyannyira, hogy csak késő este került sor a búcsú­zásra. Érdeklődéssel hallgatták a vendégek Joó István szb-elnök szavait, aki többek között el­mondta, hogy a gyár dolgozói­nak 92 százaléka tagja a szak- szervezetnek. A vendégek kér­déseire válaszolva mondta el, hogy 300 brigád, köztük 40 szocialista brigád dolgozik az üzemben. Több, mint félezren részesülnek a gyár dolgozói közül szakmai oktatásban, s ugyanennyien járnak általános iskolába. Háromszázan techni­kumban, ötvensn pedig az egyetemeken képezik tovább magukat a napi munka után. Nagyon érdekelte a látogató­kat, hogyan élnek a gyár dol­gozói. Megelégedéssel hallot­ták. hogy a fizikai dolgozók átlagosan 1600 forintot, a . mű­szakiak pedig közel 2300 forin­tot keresnek havonta. Elisme- i réssel nyilatkoztak arról is, hogy minden gyáregységben étterem áll a dolgozók rendel­kezésére. ahol naponta egy se­gédmunkás félórái béréért ebédelhetnek. Az sem váltott k: kisebb elismerést, hogy egy autóbusz hetijegy ára egy ió szakmunkás egyórai bérébe, tíz forintba kerül. A gyárlátogatás során is sok dolguk akadt a tolmácsoknak. MEGÖLTEK Filmankét az ócsai'Bolyai János Gimnáziumban légy eszlendeje, hogy. fiatal riporter utazott Salgótarján­ba;!' Mai emberek hétköznap­jairól, öreg munkások meg­változott életéről szeretett volna írni. Esteledett miár és nem tudott búcsút venni a házitól, amelyben otthonos légjkörhen az emlékezés halk szavai peregtek egy öreg munkás ajkáról... Az élmény, amit magával hozott, meghaladta a riport kereteit, és ráadásul írt egy novellát, minden különös terv és szándék nélkül, csupán, hogy az emlék megmaradjon. Később, egy véletlen segít­ségével, Nádasy László ren­dező kezébe került Solymár József novellája és kemény munka, sok várakozás után elkészült az ú,i magyar film: Megöltek egy leányt. Alig több, mint egy hónap­ja mutatták be s most ju­tott el Ócsára, ahol Bolyai János Gimnázium KlSZ-szer- vezete elhatározta, hogy az ifjúság a szocializmusért pró­ba során kötelező filmlátoga­tást. és ankétot megszervezi. Az iskola igazgatója, Péter Domonkos, nemcsak engedé­lyezte, hanem őszinte meg­értéssel és szeretettel támo­gatta a fiatalok tervét. Felesé­ge — a helyi mozi vezetője — a nagy érdeklődésre való te­kintettel, a tervezett egy elő­adáson kívül, lehetőséget te­remtett arra, hogy még az an­két kezdete előtt újabb vetítést rendezzenek a kívülrekedt fiataloknak. Az ankétre érkezett művészeket a gimnázium három leánytanulója virágcsokorral üdvözli (Gábor felv.) Pergeti 3 film. a tőkések ál­tal mesterségesen szított munkásellentét, az acélgyá­riak és a bánya-telepiek kö­zött élesebb lett. de elindult egy törékeny kislány és ház­ról házra járt, futott, hogy elmondja: éheznek az acél­gyáriak. Éheznek a sztrájkoló munkások. Kiűzték, kivertek, megalázták mindenütt. De út­ja, élete példája, az emberi megváltás kálváriájává lett. Másnap hajadban elindultak a bányászasszonyok, hogy ke­nyeret vigyenek az éhezők­nek ... Felgyúlladt a villany. Né­hány percre megszakították az előadást. Megérkeztek az ankénton résztvevő művészek. Szőllősi Gyuláné, a Pest me­gyei Mozgóképüzemi Vállalat képviselője és Péter Domo­kosáé a helyi mozi vezetője j mutatta be a fiatal közönség- I nek Solymár Józsefet, Nádasy | Lászlót és a film fiatal férfi- : főszereplőjét, Végvári Tamást. | ... Még néhány feszült pil­1 lanat és Sanyi fut a kocsma j felé. Az ajtó ki vágódik, s ott J fekszik előtte a bizarr ravata- | Ion, a biliárdasztalon, fehér I lepel alatt a lány, akit szere- ! tett, akinek rr.eg kellett hal- j nia, hogy a két munkástelep egymásra találhasson. A moziból kifelé jövet a i lányok még sírtak, de könny csillogott a fiúk szemében is. A vetítést követő ankét arról tanúskodott, hogy a hatás, amit a film a fiatalokra gya­korolt, szinte felmérhetetlen. Megállapíthatatlanul, spontán j őszinteséggel, igaz érdeklő- j déssel követték egymást a kérdések. A film írója és rendezője elmondták a mű születésének, a novella, majd a forgató- könyv alakulásának izgalmas történetét és őszintén beszél- \ tek azokról a „műhelytitkok- 1 ról” amelyek érdekelték a ki- ! szistákat. Nehezebb dolga volt a még főiskolás Végvári Tamásnak, aki élete első jelentős szere­pét játszotta a filmben. Így a feltett kérdésekre sem vá­laszolhatott másként: eddig ez volt a legkedvesebb. — Milyen hosszú- út vezetett a film főszerepig? — kérdezte egy kislány. — Huszonnégy esztendő — hangzott az őszin­te válasz. Sálié ieheldlcn valamennyi kérdést sorba V'enni, A KISZ- szervezet jegyzőkönyvvezető­jének ceruzája sebesen szá­guldott és mégis pótlólag kel­lett egy-egy mondatot felje­gyezni. Erre a kérdésözönre a ' művészek sem számítottak. — A bemutató óla — mondta Nádasy László — ez a nyolcadik ankétünk. Eddig az volt a benyomásom, hogy az- idősebb korosztály számá­ra többet jelent filmünk, mint a fiataloknak. Salgótarján­ban, a történet színhelyén, az öregek emlékeztek néhány jelenetre, a fiatalok azonban hallgattak. Be kell vallanom, kicsit féltem ettől az ankét­től. Itt csali fiatalok voltak, örömmel tapasztaltam, hogy félelmem alaptalannak bizo­nyult. Az ócsai fiatalok leg- rejtetteb művészi szándé- Icunkat is értették, érezték. A Bolyai János Gimnázium KISZ-szervezetének életében ez volt az első filmankét. Nagy várakozással, de titkolt félelemmel készültek rá. Si­kerül-e? A rejtett kérdésre egyértelmű választ adott az este és az ócsai kiszisták re­mélik. hogy az első alkalmat követi majd a többi. Thurzó Tibor Hol ehhez, ho! ahhoz a géphez hívták őket közvetíteni a be­szélgetést. , Juhász Béla főtengelyűcöszö- rűsnek azonban nem volt szük_ sége tolmácsra. Ha nem is tö­kéletes kiejtéssel, de meg tud­ta értetni magát. Névrokoná­tól, Juhász István főtengely­esztergályostól a norma felől kérdezősködtek. — Nem ördö.ngős feladat a napi 19 darab elkészítése, ami­ért óránként hat forint 65 fil­lért kapok. Amikor a szelepcsiszolók­hoz értünk, néhány asszony evett. — Munkaidőben ebédelnek? — kérdezték a vendégek. A kérdezettek az órára mu­tatva válaszoltak: — Fél tizenkettőtől ebédidő van. Akik Nyugat-Németország­bói jöttek, még az üzemi bi­zottságon lezajlott beszélgetés során érdeklődtek, hogy a nők nem kapnak-e kevesebb bért ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. A gyárban személyesen js meg­győződhetlek róla. hogy a 19 éves Glöckl Katalin hat forint 40 filléres órabérével ugyan­annyit keres, mint a többi, hasonló munkát végző betaní­tott gépmunkás. A Gagarin szocialista fo- gazóbrigád portáján ugyan­csak hosszasan időztek a ven­dégek. Dávid Lászlónak, a brigád vezetőjének volt mi­vel dicsekednie. Dicsekedhe­tett is, mert 1957 óta, amió­ta a brigádot vezeti, sokat fejlődtek. Egy-egy brigádtag négy-öt gépet kezel, vala­mennyien munkásakadémiá­ra járnak és sok minden­ben példát mutatnak még, de amikor megkérdezték, hogy n incsenek-e nehézsé­geik a szocialista . címmel iáró követelmények teljesí­tése .közben, rr égitek ári A • a fejebúbját és nagyot sóhajt­va így válaszolt: — Bizony nem könnyű megfelelni a kulturális elő­írásoknak. Dehát ezzel is megbirkózunk valahogy. A szomszédos műhelyben nagyon megörültek, amikor megtudták, hegy a csarno­kot betöltő sok-sok üzem­anyagtartály az NDK-ba szál­lítandó gépkocsikra kertül majd, de bíráló megjegyzé­sük is akadt. — Szépen dolgoznak a he­gesztők, mégis elég gyakran lát az ember hibás varratot. Nálunk az. ilyen munkát már automata gép végzi — mond­ták. Bizony nem ártana meg­szívlelni ezt a baráti észrevé­telt. A kész gépkocsik viszont, különösen a szép kivitelű tej­szállító és a. cementszállító, annál nagyobb tetszést arat­tak. Sok volt a látnivaló, sok mindenre kíváncsiak voltaic a vendégek. Érthető, hogy az ebédnél nagyon igyekez­tek, h-o-gy maradjon még idő az új művelődési otthon és a napközi otthon megtekinté­sére is. Nagyon elégedettek voltak a látottakkal, s ugyanúgy az­zal a beszélgetéssel is, ame­lyet műszak után a gyár szak- szervezeti aktivistáival foly­tattak. őszinte kérdések, őszinte válaszok. így jellemezhetjük a legrövidebben ezt a be­szí leölést. Senki sem nézte az óráját, mindenkit érde­kelt, hogyan élnek és dol­goznak az emberek ma a két Németországban. Még a hi­vat alos beszélgetés befejezé­se után is kisebb csoportok vették körül a delegáció tag­jait, s vendégek és vendég­látók még tovább maradtak volna, de sürgette őket az újabb , program. A köszöntés valamennyiük kívánságát kifejezte: — Auf Wiedersehen! A vi­szontlátásra! F. I. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Liszt-Bartók emlékest A városi giiimnáziium ének­karát Bálint Ferenc, a zene­iskola igazgatója vezeti. Di­csérettel emlékezhetünk meg arról, hogy az énekkarban száznegyven leány és nyolc­van fiú éneíkel. Szeptember 15-e óta rendszeresen pró­bálnak minden szerdán dél­után háromtól ötig. Mint értesültünk, mosta­nában szép. nagy terveik van­nak. A városi művelődési házban december 18-án Liszt—Bartók emlékestet akarnak rendezni, amelyen a gimnázium énekkara mel­lett fellépnek a budapesti Bar­tók Béla Zeneművészeti Szak­iskola növendéked is. Az es­tén körülbelül ötszáz énekes szerepe! ma jd, és ezúttal mu­tatkozik be a nagyközönség­nek a helybeli zeneiskola szimfonikus zenekara is. Re­mélj ük, siker rel! (^«iíétli /Hírlapi? Mennyit fizetnek s tsz-ek egy munkaegységre? A Ceglódii Járási Tanács mezőgazdaságii osztályán fe­lülvizsgálták a termelőszövet­kezetek pénzügyi torveit. Most máir az összesítésein dodgoz­d&ságokból jövő jövedelem, ami a szán tó területen átla­gosan négy-ötezer forint, a szőlőkben pedig megközelíti a 8—10 ezer forintot. Szaporítják a vadállományt Kétéves a ceglédi Húsipari Vállalat vadásztársasága. A társaság két évvel ezelőtt tel­jesen levadászott területet vett át. Olyat, ahol vadat csak hír­ből lehetett látni. A társaság­nak huszonöt tagja van: nyol­cán a húsiparban, tizenegyen a környékbeli tsz-ekből, a töb­biek más üzemekből, vállala­toktól. A kezdeti nehézségek után most már jó úton halad a va­dásztársaság. A saját költségü­kön hozatott nyuiafckal és fá­cánokkal kialakították a törzs- állományt. A nyúlállományuk ma már elérte a nyolcvan szá­zalékos telítettséget. Bőséges a fogolyállomány is. Folyik a fácánvadászat és a nyúlvadá- szat, ámbár az állomány kí­mélése céljából egyelőre csak keveset lőnek ki. Az a céljuk, hogy a tizenhatezer holdas te­rület ' száz százalékosa n vad- telített legyen. A fácánállo- mánynak egyébként nincs fel­ső határa, jelenleg a becslés szerint 200 tojótyúk van. Az állomány etetése már a fagy beállta előtt megkezdődött, hogy a vadak a területről el ne vándoroljanak. nak. A jelek szerint a tsz-ek jól fizetnek egy-egy munkaegy­ségre. Ez ugyanis a vizsgá­lat ereknémyeiből már kide­rült. Az eddigi hírek alap­ján jelenthetjük, hegy a legjobb az abonyi Kossuth Termelőszövetkezet, ahol egy- egy munkaegység értéke vár­hatólag negyven lórin t lesz. Közvetlenül utána a kőrős- teíélle.ttL. Dózsa, . .1«,—követ- kezlk, amely az elmúlt év­ben is az elsők között volt, s ahol tizenhétezer forintos lesz a szorgalmas emberek várható átlagos jövedelme. Az abonyi Lenin Tsz-ben egy-egy munkaegységre kö­rülbelül harmincnégy forin­tot fizetnék, vagyis a rend­szeresen dolgozó tsz-tagok átlagos évi jövedelme mint­egy tizenhétezer forint. A dánszentmiklósi Micsurin- ban az átlagos munkaegység- érték 34,80 forint lesz. Ezek­hez az összegekhez természe­tesen hozzájön a háztáji gaz­Mvgkeriilt a slafirung A járási rendőrkapitányság ügyeletén a napokban S. L.- né, monon lakos bejelentést tett, hogy két nő viszonylag sok, feltehetően lopásból szár­mazó fehérneműt kínál neki eladásra. A rendőrség azonnal intézkedett. Elfogták Rafael . Terézia, büntetett előéletű nőt, | akinél harminckét méter da- j masztanyagot találtak. A ki­hallgatás során megállapítot­ták: hogy Rafael Terézia be- surranás útján Z. Lacskó Pál- né maglód! lakos szekrényéből ! lopta a damasztot. A nyáron j egyszer már hírt adtunk Ra- ! fael Terézia besurranásos tol- j vallásáról, amelyet Úriban <kö- ' vetett el. i Z. Laczkó Pa Iné leánya ez- I úttal a rendőrség és a lakos- j ság, nevezetesen S. L.-né együttműködésének köszönhe- ! ti, hogy stafirungjának ilyen [ hamar a nyomára akadtak. Három év alatt 23,7 százalékkal nőtt a lakosság bevétele Változik az élelmiszerfogyasztás, no a kereslet a tartás fogyasztási cikkek iránt A közelmúltban elkészült a lakosság általános pénzügyi helyzetét tükröző statisztikai tanulmány, a lakosság bevé­teleinek és kiadósainak ada­tait, mutatóit tartalmazó ösz- szesítös. A statisztikusok meg­állapították. hogy az elmúlt héjrom évben a lakosság be­vétele, illetve a bevételek sze­mélyi célokra fordítható ré­sze fokozatosan emelkedett, s 1960-ban 23,7 százalékkal volt magasabb az 1957. évi­nél. 1961-ig 748 000 paraszt­család lénett a közös gazdálkodás útjára, s ez azt hozta magával, hogy a parasztok egyéni áruérté­kesítésből származó pénzbe­vételei fokozatosan csökken­tek, viszont a paraszti élet­színvonal szempontjából meg­határozó. személyi célokra fordítható pénzbevételek ösz- szege a termelőszövetkezeti mozgalom térhódításával pár­huzamosan növekedett. Biztató képet nyújt a bérből és fizetésből élők bevételeinek alakulása is. A munkabér-bevételek az el­múlt három esztendőben 23.6 százalékkal emelkedtek, az egyéb bérjellegű bevéte­lek (nyugdíj, táppénz, csa­ládi pótlék, segély, ösztöndíj stb.) pedig 74 százalékkal. A jövedelmek általános nö­vekedése jelentős változáso­kat okozott és okoz a kiadá­sok szerkezetében, a keres­kedelem áruforgalmában. Megállapítható ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalom- növekedésben az élelmisze­rek 25, a ruházati cikkek 20, a vegyes iparcikkek pedig 44 százalékkal részesedtek. Különös figyelemre méltó, hogy megváltozott az élel­miszer-fogyasztás összetéte­le: az előző évieknél lénye­gesen többet vásárolunk drágább élelmicikkekből, szalámiból, kolbászfélék­ből, füstölt á.rukból és csokoládéból. Hasonló jelenség tapasztal­ható a vegyes iparcikkek for­galmában: itt a kereslet leg­inkább a tartós cikkek, a la­kásberendezési tárgyak, az építőanyagok és a háztartási kisgépek iránt növekedett. Jellemző az életszínvonal emelkedésére az is, hogy a három év alatt hazánk lakói a nettó-bevételek 2—3 százalé­kai pénzkészleteik növelésé­re fordították. A takarékos- sági kedv növekedésének eredményeként 1958—1960 kő- zött 75 százalékkal emelke­dett a lakosság pénzkészlete (MTI) Félmillió rózsa tő a kiskert tulajdonosoknak Már az elmúlt évben mu­tatkoztak a jelei annak, hogy a házikert-tulajdonosok, de leginkább az új építkezők között nagy virág- és dísz­növény-kultusz alakult ki. Az idén ez az érdeklődés tovább fokozódott, s főként a külön­böző rózsafajták i ránt nyil­vánult meg nagy kereslet. Az állami gazdaságok faiskolái a növekvő érdeklődést figye­lembe véve, 150 rózsafajtá­ból félmillió tövet neveltek és a bokorrózsákon kívül ba- barózsákat, poricrózsákat, kú­szó- és futórózsákat is for­galomba hoznak. Az alsóte- keresi, a ceglédi, a helvéciai és a törökbálinti rózsakerté- j szék számos új fajtát is ne- ! veitek. (MTI) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents