Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-22 / 275. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Z MSZMP P EST MEGY E 1 B 1 Z ÖT TSÁG A ÉS A MEGYEIT, A N A C S LAPJA V. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM ÍKI 50 MIIÉR 1961. NOVEMBER 22, SZERDA Az eredményességi munkaegység hatására csaknem két és fél vagon cukorrépa holdanként iVcm mindennapi eredmény Alsógödön A gödi vasútállomáson ma rakják vagonokba az alsó­gödi Egyesült Törekvő Ter­melőszövetkezet cukorrépáját. Vácról Budapest felé tartva megálltunk egy percre, hogy a nem mindennapi lát­ványnak szemtanúi legyünk. Ez aztán répa! — mondogat­tuk egymásnak. — Ilyet még nem láttunk az idén. Bizo­nyára öntözött területen ter­mesztették ... Alsógödre érve a tsz-irodá- ban is a cukorrépára terelő­dött a szó. Kíváncsian kér­deztük Lengyel György fő­könyvelőtől, milyen lett a cu­korrépa átlagtermésük? — Holdanként kétszáznegy­ven mázsa cukorrépánk ter­mett a tíz holdas táblán. Ügy gondolom, nem kell miatta szégyenkeznünk, — Hogyan sikerült ilyen jó termést betakarítaniuk az aszály ellenére? öntözték ta­lán a cukorrépát? — Tervbe vettük ugyan az öntözést, de sajnos a külön­böző technikai akadályok miatt erre nem kerülhetett sor. S hogy az átlagtermés mégis jobb lett a terve­zettnél, annak több oka is van. Ezek közé tartozik elsősorban az eredményességi munka­egység jótékony hatása, a jó talajelőkészítés, vetés és a növényápolás. — Hány mázsát terveztek holdanként? — Kétszázharmincötöt. Ez ugyan magas követelmény, de csak öntözés nélkül. Nagy örömünkre szolgál, hogy öntözés nélkül is sikerült túlteljesíteni a cukorrépa termelési tervét. Pataki Lajos brigádvezető érdekes részletekkel egészíti ki a főkönyvelő válaszát. El­mondotta, hogy az öntözés elmaradása miatt nehezebb volt teljesíteni a termelési tervet, s ezt méltányolni kel­lett a munkák díjazásánál. A' tagság kívánságára a veze­tőség hozzájárult ahhoz, hogy a cukorrépa megműveléséért ne a tervezett 0.3 munkaegy­séget, hanem 0,35 munkaegy­séget írjanak jóvá a tagok­nak egy-egy mázsa termé­nyért. Ez az intézkedés ellen­súlyozta az aszály és az ön­tözővízhiány hangulatrontó hatását. Mindenki jó szívvel és lelkiismeretesen dolgozott a vetéstől a betakarításig. Bár a terület aránylag kicsi volt és minőségileg alig el­térő (csak egy kis víznyomta rész volt jelentősen gyen­gébb a többinél) parcellákat művelteik a tagok, a termés­átlagok mégsem egyformák voltak. A közismerten mun­kaigényes növény az Egye­sült Törekvő Termelőszövet­kezetben is megmutatta, hogy kik a jól dolgozók és kik hanya­golták el a munkát. Ha például mindenki úgy mű­velte volna a parcelláját, mint Holies Ferencné, akkor a holdankénti átlagtermés 420 mázsa lett volna a cukorrépa­táblán. Nem sokkal maradt el mögötte Teliér Mihályné sem, akinek a jó munkája 348 mázsás átlagtermést biz­tosított a vállalt területen. Említettem, hogy a tábla szélén volt egy kilúgozott, s korábban műveletlen terület. Ezen a területen ugyan nem születtek túlságosan kiemel­kedő eredmények, de a rossz körülményeket figyelembe vé­ve, meg kell dicsérni azokat, akik ezen a területen tel­jesítették a tervet. Közéjük tartozik Hliva József, Juhász György és Zikva György, akik 204—250 mázsás átlagtermést értek el a korábban termé­ketlennek vélt területen. Az ő eredményük mellett külö­nösen feltűnő az elmaradás, amely néhány tsz-tagnál ta­pasztalható. Ez utóbbiak közé tartozik például Bíró János, aki csak 118 mázsás holdan­kénti átlagtermésnek megfe­lelő eredményt ért el a par­celláján. Mivel az Egyesült Törek­vő Tsz-ben előnyben részesí­tik a pénzbeni jövedelmet a természetbenivel szemben, a cukorgyárral nem szerződtek cukorra. Mázsánként 41,40 forintot, öt kiló nyers szel2- tet és fél kiló melaszt kap­nak a cukorrépájukért. Ez az átlagdíj azt jelenti, hogy náluk a cukorrépatermesz­tés az aszály ellenére is jövedelmező, mert hol­danként 9936 forintot, 12 mázsa nyers szeletet és 1,2 mázsa melaszt kapnak a termésért. S mit jelent a tagoknak ez a jó termés? Elsősorban azt, hogy a munkaegység-érték az idén is negyven forint körül lesz és aki eléri a négyszáz munkaegységet, 16 000 forint lesz a részesedése a közös jövedelemből. Holies Ferenc­né például az évi munkájá­nak csak a töredékét végezte a 250 négyszögölnyi répán, de a halvanmázsás termés után S69 forintot kap kézhez. Mind­ezek a számok azt bizonyítják tehát, hogy az eredményessé­gi munkaegység alapján vég­zett munka sakkal hatásosabb és gyümölcsözőbb a közönsé­ges munkaegység alapján vég­zett munkánál. Nagymiklós István Ismerősök a nézőtéren ÖT ÉV MÚLVA Ahol bátran szembenéztek hibáikkal Az olvasók fóruma Újdonságé a gödöllői Agrártudományi Egyetemen A NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAIBÓL: 95 ezerrel nőtt tíz év alatt megyénkben a lakosság száma Ezer Pest megyei férfira 1055 nő jut — Emelkedett az általános iskolázottsági színvonal — A keresők csaknem egyharmada Budapestre jár dolgozni A Központi Statisztikai Hi­vatal Pest megyei Igazgatósá­gának tájékoztatása szerint az 1960. évi népszámlálás idő­pontjában a megye lakossága 781 450 fő volt, közel 95 000 fő­vel több, mint 1949-ben. Megyénk az ország legsű­rűbben lakott megyéje; az egy négyzetkilométer te­rületre jutó lakosok átla­gos száma 122 fő, míg a többi megyében átlagosan 84 fő. Pest megye népességszámá­nak alakulását a főváros kö­zelsége sajátságosán alakítja. A főváros vonzási övezetébe sorolható 86 községben lakik a megye lakosságának több mint fele. A vonzási övezetbe tarto­zó budai és szentendrei járás tényleges szaporodása megha­ladja a 27 százalékot, a gödöl­lői és váci járásé mintegy 20 1 *S.vis9 VÉS Az ország vízellátásának programjáról — Tiszai víz Abonyig — Ötmillió hold a víztársulatok kezén - Vízfogyasztás: két Balaton Az ország ötéves vízgaz­dálkodási programjáról tar­tott tegnap rövid tájékozta­tót Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság veze­tője. Bevezetőjében elmond­ta, hogy a vízgazdálkodás legfőbb feladata az elkövet­kezendő esztendőkben is; vé­dekezés a víz kártételeivel szemben. Nagy gondot jelent az ipar. a mezőgazdaság és a lakosság igényeinek fedezése is. Hétszáz mesterjelölt tett. Jó tanuló középiskolá­soknak különösképpen aján­lom, mert kevés a kiváló ké­pességű, kulturált műhely- és üzemvezetőnk. A szakmun­kásnak jelentkező eminens vagy jó rendű diák gyorsan elérheti ezt a rangot. — A tanulás lehetőségei? — Kétszáznegyven ifjú ré­szére biztosítottunk otthont. A bentlakók szórakozási és önművelési lehetősége jobb, mint amit sok vidéki gyerek elérhet. Mi szeretettel vá­runk minden ifjú . „mester­nek” jelentkezőt, aki még is­kolapadban ül, de már szak­mán töri a fejét. Van ideje, gondolkozzék rajta a tanév vé­géig. öt esztendő alatt a víz­igények a mainak más­félszeresére növekednek. Ez a vízmennyiség két Bala­ton nagyságú tóval egyenlő. Az ország vízgazdasága, s így ellátása sem egyenletes. A már most jelentkező és évek alatt fokozódó vízgon­dok megoldására nagy táro­lókat ' építenek, amelyekben csapadékbő hetek sokszor ká­ros feleslegeinek egy részét raktározzák el. Az egyik leg­nagyobb ilyen létesítendő mű a második tiszai vízlépcső. Felépítésével Pest megye is gazdagodik. A duzzasztógát fölötti víztartalékokat csator­nákon keresztül juttatják el messzebbre is, így kap öntö­zésre használható vizet Abony és környéke. A felhasználható és köny- nyen hozzáférhető víz­készletek növelésének másik módja a takarékos felhasználás. A mezőgazdaságban lényeges vízmegtakarítás érhető el, részben a csatornák szivár­gásának csökkentésével rész­ben az esőszerű öntözés el­terjesztésével. A második, ötéves terv je­lentős anyagi eszközöket biz­tosít a vízgazdálkodás gyors ütemű fejlesztésére. Köze] kilenc milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből 1965. végéig a lakosságnak közel fele jut közműves vízellátás­hoz. A beszámoló többek kö­zött megemlíti Vácot is. amelynek ellátása nagymér­tékben megjavult. Mindemel­lett nagy szerep vár a törpe vízmű építését szorgalmazó víztársulásokra. Az ötéves terv végéig kétszáz új kis vízmű létesítését tervezik. Emellett másfélezer új falu­si közkút szolgálja a falvak jó ivóvíz-ellátását A vizművesátéstől meglehe­tősen elmaradt a csatornázási munka. Kielégítő változás — a javulás ellenére — csak a későbbi években várható. Jelentősen növekedik az öntözéses gazdálkodás terüle­te. A tava'yi 164 ezer hold­ról közel félmillióra, a távo­labbi jövőben pedig kétmil­lió katasztrális holdra terjed ki az öntözéses gazdálkodás. A tájékoztató jelentős ré­sze foglalkozott az árvízvé­delemmel. A második ötéves tervben 200 milliót fordíta­nak töltésépítésre és erősítés­re. 65 milliót pedig gátak fel­újítására. Elsősorban a Buda­pest alatti Duna-szakasz gát­rendszerét erősítik. A megfe­lelő jéglevonulást kilenc jég­törőhajó üzembelépásével akarják biztosítani. A tájékoztató végül fel­hívta a figyelmet arra. hogy az elkövetkező években további nagy feladatok várnak a helyi víztársu­lásokra. Ötmillió holdra növekszik öt esztendő alatt a vízgazdálko­dási társulatok működési te­rülete.. Ezalatt nyolcvan köz­séget látnak el egészséges ivóvízzel. (így) százalék, és a gyorsan iparo­sodó Vác városé is 16 száza­lék. Ezeken a területeken a tényleges szaporodás mintegy- fele vándorlásból ered. Ugyan­akkor a ceglédi és nagykátai járásban — a megye két leg­nagyobb alföldi jellegű mező- gazdasági járásában — a né­pesség növekedése alig haladta meg a három százalékot és az elvándoroltak száma több, mint az odavándoroltaké. Ugyanez a helyzet Cegléd vá­rosban is, ahol ugyancsak el­vándorlás miatt igen alacsony a tényleges szaporodás. A nőtöbblet 1949 óta némi­leg csőkként ugyan a megyé­ben, de még mindig megha­ladja az országos átlagot. Ezer férfire 1055 nó' jut, de a monori járásban 1081, a szobi és a váci járások­ban 1076. A nőtöhblet a megye 60 éves és idősebb lakosai között még nagyobb; ebben a korosztály­ban 1000 férfira 1308 nő jut. A megye népességében — a gyermekkorúak és a 15—19 évesek arányának csökkenése mellett — az öregkorúak ará­nya emelkedett. Az öregedési folyamat a községekben na­gyobb arányú volt, mint a vá­rosokban. A főváros vonzási övezetébe tartozó községekben a munkaképes korúak aránya nagyobb, mint a mezőgazda- sági jellegű területeken. A népesség családi állapot szerinti összetétele — 1949 óta — némileg változott. Csökkent a nőtlenek és hajadonok aránya, de emelkedett az elváltaké, különösen a főváros von­zási övezetébe tartozó községekben. A 15 éven aluli gyermekekből 100 családra 88 jut; egy csa­ládra jutó átlagos számuk te­hát még az egyet sem éri el. Mint az országban általában, Pest megyében is emelkedett a iskolázottsági színvonal 1949 óta. A hétéves és idősebb né­pességből kétszer annyian vé­gezték el az általános iskola VIII. osztályát, de kétszeresére növekedett az érettségizettek és egyetemi oklevelet szerzet­tek aránya is. Pest megye népességének iskolázottsági színvonala ma­gasabb, mint a többi megyé­ben általában. Legiskolázot- tabb a lakosság a gödöllői, a szentendrei és a váci járás­ban. A községek közül külö­nösen kiemelkedik e tekintet­ben Gödöllő, a városok közül Vác város. Legalacsonyabb a lakosság iskolázottsága a ceg­lédi, a dabasi. a nagykátai járásban és,a városok közül Nagykörösön. A fiatal generáció iskolá­zottsági színvonala lényege­sen magasabb, mint az öreg- korúaké. Áz egyetemi okle­véllel rendelkezők 82 száza­léka produktív korú (25—59 éves), illetve csaknem fele 40 éven aluli. A mintegy 8400 egyetemi végzettségű közül 32 szá­zalék tanári, 14 százalék mérnöki, és hét százalék orvosi oklevéllel rendel­kezik. A népszámlálás időszaká­ban a megye népességének 53 százaléka — 416 000 fő — kereső volt A keresők szá­ma 1949-hez képest 3j szá­zalékkal. 1930-hoz képest 52 százalékkal növekedett. Je­lentősen fokozódott a nők foglalkoztatottsága; 1949 óta a kereső nők száma 61 000 fővel (71 százalékkal) növe­kedett. Az összes keresők közel egyharmada — 131 000 fő — Budapestre jár dolgozni. A mezőgazdasági keresőket fi­gyelmen kívül hagyva, a ke­resőknek már közel fele dol­gozik a fővárosban. 1949-ben a keresőknek 23 százaléka, 1960-ban már 39 százaléka dolgozott az iparban, illetve építőiparban. A mezőgazdaságban dol­gozók aránya 11 év alatt 49 százalékról 29 száza­lékra csökkent. Az iparban dolgozók fog­lalkozása részben a megye iparvállalatainak, részben a budapesti nagy iparvállala­toknak profilját tükrözi. Az ipari foglalkozásúak közül 14 800 fő lakatos. 11 300 fő fo­nó. szövő és egyéb textilipari foglalkozású, 8400 fő forgá­csoló (esztergályos, marós, tú­rós, stb). 5200 fő kohászati foglalkozású. Ezeken kívül nagyobb számban vannak még műszerész. vegyipari, villamosgép-, rádió- és tele­víziószerelő. gépjármű. és motorszerelő foglalkozásúak. Az építőiparban dolgozók 27 százaléka kőműves, több mint 17 százaléka villanyszerelő, a közlekedésben dolgozók közül 4500 gépkocsi- és autóbusz- vezető.: A szellemi foglalkozá­súak között 3200 műszaki szakalkalmazottat, 2500 mű­szaki vezetőt, 4490 pedagó­gust találunk. Az orvosok száma 530. 40 százalékkal több, mint 1949-ben. A nyugdíjasok szama 1949. óta 14 000 fővel, mintegy 35 százalékkal növekedett. Dr Münnich Ferenc köszöneté Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, államminiszter, a 75. születésnapja alkalmából hozzá intézett üdvözlő távira­tokért ez úton mond köszöne­tét. Ritkán csenget szerkesztősé­günk telefonja a váci öntő­ipari tanműhelyben. Szintai Márton igazgató veszi fel a kagylót s várja a kérdéseket. — Hány tanulójuk van? — Hétszáz gyereket taní­tunk ..mesterré”. — Csakugyan, mennyire idézőjeles a mester jelző? — Jó szakemberek lesznek, annyi bizonyos. — Végülis csak a tanulás a gondjuk. — Tévedés. Éppen olyan kö­telező termelési tervünk van. mint az üzemeknek. Nyolc­milliós értéket öntenek éven­ként. — Jó szakma-e az öntő? — Az egyik legjobban íize-

Next

/
Thumbnails
Contents