Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
1981. NOVEMBER 19, VASÁRNAP M ICY Kt ''K^&rínn Mélyszántás Szánthó Imre rajza MORZSÁK CA\\\\\\V\\\\\\\\\\\XC Sok kicsi — sokra megy Egy leváltott boltvezető panaszkodott a napokban: — Rosszul dolgoznak a cukorgyárak. A cukorkák ragacsosak, mindenhez hozzátapadnak. .Képzelje! — mondta — az ellenőr a mérleg tányér alján talált egy odaragadt savanyúcukrot, s ezért leváltottak! Hát nem disznóság? Hát tehetek én róla, hogy odaragadt? ... Bableves — paprikáskrumplival A napokban két férfi ölelkezett a nagykátai szövetkezeti étterem előtt. — Nálam ebédelsz, pajtás! .— jelentette ki az első, s már húzta is cimboráját. Éppen nagymosásra toppantak be. Az asszony gőzfelhőbe burkolózva állt a mosógép mellett. Munkáját félbehagyva pillanatok alatt ebédhez terített. — Bableves? — morgolódott a házigazda. — Miért éppen bableves? Ez nem vendégnek való! — Tudod, hogy mosáskor mindig ez van! — mentegetőzött az asszony. — Bableves meg paprikáskrumpli. Ez már a nagymamáin idejében is így volt, így szokás..; Csuka Zoltán: A NAGY SZINTÉZIS Miket elhagytam s melyeken által most haladok, vidékek sok arca egy arcba olvad bennem, s kedvem patakja ha néha szélesen eiömlik, harsogva zúg föl új völgyek sziklás talaján. Kiket öleltem s férfikarom akit ma ölel. egybepatakzanak a vér szüntelen áramán, hegyormokon ha átlépek, ezer torony erdejét feltűnni látom, s ezer harang indulója egyetlen zsolozsmába olvad. Lám, kedvesem, immár a te csókod sem éget, nem éget többé s mámora érett, mámora mély és olyan az arcod, mint a fölöttem feszülő égbolt; mindenüvé elér és ugyanaz. Tudom, te vagy az. akit oly soká kerestem, botladozó lépteim, hogy elkongtak a sziklák alatt, házak tövében és elenyésztek a sívó homokban, mely rászitál halkan az életutakra. Kóbor életem honnan fakadt és merre irányul, nem tudom ma sem és soha is nem fogom tudni, sziklabolttá simul lassan bennem a feltörő ezer vágy, száz gyökeremmel már mindenüvé elérek s egyetlen virágba szívok föl minden erőt, úgy is hívják tán: mhidentmegértő. HETI FILMKALAUZ Kv\v\\\v\m\\\\\\\\\\\\w Adua és társnői Baranyi Ferenc: ERZSIKÉ Erzsiké csöndes, szőke lány, az esti busszal jár haza, fél ötkor bocsátja el őt a szürke akták halmaza. Gépszalagjára félötig főnöki szóvirág pereg, hidegen diktálnak neki meleghangú kérvényeket. Fehér blúzán, melle fölött világoskék szalag pihen, melyre minden fél öt után meleg dalt kopog a szívem. Erzsiké csöndes, szőke lány, az esti busszal jár haza, fél ötkor nékem adja őt a szürke akták halmaza. villanjnnotorok zümmögésébe, a varrógépek zakatolásába. i Cili helyére kattintottá a----- bobint, alulról szálat h úzott, azután felállt, helyet mutatott a lánynak: — Tessék, próbálja ki. Annak tetszett az udvarias mozdulat: — És jó lesz? — Kicsit szí- nésznesködő arccal felvonta finom ívű, koromfekete szemöldökét. — Talán — mondta. De a hangjában ez volt: biztosan. Felemelte zöld svájcisapkáját, s alápimította hirtelen- szőke haját. A fekete lány leült a varrógép mellé, rátaposott a pedálra. Zümmögött a motor, simán szaladt a gép. Előre, hátra. — Ügyes fiú maga — mondta. Akkor szakadt el a cérna. — Az, ügyes — vágott fancsali képet a fiú. A fintortól még kisfiúsabb lett fehér bőrű, sima, csupasz arca. A lány nem állt fel rögtön, még egy próbavarrást csinált. De attól kezdve szakított megint a gép minden negyedik-ötödik öltésnél. Kezdte a fiú elölről. Odajött Pápainé: — Mi lesz, Fiúka? Kifog rajtad? — Rajtam?! — De reszketni kezdett a keze; összekocogtak a fém alkatrészek. Levette ismét a kosárházat. Ennek kell eltalálni a helyét. Tizedmillimétereken múlik, hogy megszorul-e a perselyben a forgó kosár, s a hurkolásnál elnyesi-e a cérnát vagy nem. Valamelyest lejjebb engedte, s előbbre tolta, úgy szorította le. így sem volt jó. — Szóljunk Benő bácsinak? — kérdezte Pápainé. Nézett rá fekete keretű szemüvege fölött Ez volt a legborzasztóbb, ez a fürkésző tekintet; érezte a Iratában, a nyakszirtjén. — Megcsinálom én — morogta. — Akkor hát csináld. Csak siess! — Azzal visszadöcögött rövid, tömzsi lábain, az ablak alá. A fekete lány a fiú kezét nézte. Volt abban valami elbűvölő, ahogy hosszú* olajos begyű, mozgékony ujjai-* val szedte-rakta a kis, fór nyes bobint, a bobinkosár rugós fedelét, a félköríves, hajó- bordázatú kosarat meg a szürke öntöttvas kosárházat, ahogy biztos mozdulatokkal helyükre Élesztgette a csavarokat, s ahogy a Csavarhúzónak éppen csak a végét fogva, beszorította őket Megkérdezte: — Ne világítsak oda? — Itt van a szemem — műtatta fel a fiú összecsippentett ujjait. KISÜTÖTT A NAP, betűzött a-------------------- hatalmas ablakokon. Kékesen fénylett a szürke betonpadló, megcsillantak a berregő varrógépek nikkelezett fejrészei. Egyik- másik asszony eloltotta a kis géplámpát. De kapcsolhatta is be rögtön; újból sötét lett, lomha felhők úsztak a nap elé. — Bolond ez a tavasz — mondta mellettük a halk beszédű, kis barna asszony. A fiú észrevette, hogy szemben a vörös hajú lány meg a koravén fiatalasszony őket nézi, s nevet. Elkapta róluk a szemét. Attól kezdve nem mert se jobbra, se balra nézni, még a lányrá se; úgy érezte, az egész varroda rajta mulat. Annál konokabb lett. Hiába. Újra és újra szakadt á cérna. ^ Hátuk mögül a nagy darab szőke nő átszólt: — Biztos a fejben van a hiba. — Nem lehet — vetette ellene a lány. — A felső szál szakad. — S nézett kérdőn a fiúra, hogy jól mondta-e? De az nem nézett vissza rá. Bal kezével fogta a meglazított kosárházat, a jobbal meg a kereket forgatta. — Ott kellene megnézni — erősítgette a szőke nő. Vaskos karjaival előre könyökölt; a varrógép megnyikordult alatta. * A fiú lassan-lassan forgatta a kereket, közben bal ujjhegyeivel „fülelt”. Amikor érezte, hogy a forgó kosár súrlódik a perselyhez, moccantott a kosárházon. De mindig csak egy gondolatnyit. — Most — mondta a fiú. szerelemhez. így aztán érthető, ha a három hónap leteltével határozottan kijelentik a jogát követelő Ercolinak, hogy többé nem akarnak úgy élni, mint a múltban, de az anyagi részesedést így is megfizetik, hiszen vendéglőjük jó (hírnévre tett szert. Ercoli azonban, hallani sem akar róla, s végül is rendőrséget küldi a négy nő nyakára s ezzel sorsuk megpecsételődött. Pénzüket beleölték a vendéglőbe, s ahhoz, hogy vissizaszerezzék azt az új életet, amelytől a társadalom megfosztotta őket — pénz kell. Sok pénz. És a négy nő újra kimegy az utcára. Adua és társnőinek szokatlan, megrázó erejű történem te őszinte erővel leplezi le a kapitalista társadalom erkölcseit. Antonio P ietr angel i rendező remekül mozgatja a kiváló együttest, amelynek vezetője ezúttal a címszerepet alakító Simohe Signorét, , aki mély, emberi játékával sokáig emlékezetessé teszi a néző számára Adua figuráját. Társnőt: Sandra Milo, Emmanuelle Riva és Gina Rovere — szintén remeit alakítást nyújtanak csakúgy, mint Marcello Mastroianni, az autóügynök szerepében. Az igazi vizsga f A második világháború % harcait idézi vissza Az igazi í vizsga című román játék-. £ film, amely ezen a héten ke- i riilt bemutatásra. Hősei: Mi- % hály, a mozdonyvezető, Szá- í sa, az orosz hadifogoly és az í öreg történelemtanár, Ion í Petrescu, aki a koncentrációs i táborban elmeséli új bará- tainak élete tragédiáját. Óraadó tanár volt egész éle- Í tében, s mint ilyen, nem l nősülhetett meg. Mindig vár- $ ta, hogy kinevezzék, még ; névjegyeket is csináltatott, Í de használatlanul sárgultak meg. S most, igen, itt a tábor- '■ ban döbbent rá arra, hogy \ eddig csak tanította a történelmet, de nem ismerte. Most látja igazán, kik csinálják a- történelmet és újra vizsgázni akar. És a vizsga sikerül. Amikor hármasban megszöknek a vonatból, az öreg tanár életét adja. hogy két társa megmeneküljön, s elvihesse a német akna zár térképét a közelben harcoló szovjet csapatoknak. Becsületes, jószándékú film Francis Muntyanu (írta és rendezte) alkotása, ha nem is hibátlan. Szándéka tiszta és nemes: emléket állítani a névtelen hősöknek, akik életüket sem sajnálják a születő jobb világért. i Egy csokor sárga rózsa 4 nap legfeljebb félórákra bújik elő a szürke felhők % ' O: mögül. Akkor is sápadt a fénye. Azután beborul % szemerkél az eső vagy megered olyan becsülettel, hogy álló $ napig zuhog egyfolytában. ( Éjjel-nappal hull a lomb s ennek a különös zápornak % szelíd és bánatos zenéje van: úgy hangzik, mint a panasz és f ezek a folyton hulló levelek mintha könnycseppek lennének, £ szomorú nagy fák nagy könnycseppéi, amelyek éjjel nappal £ siratják, hogy vége a szép évszaknak. ÖSz van, visszavonhatatlanul. November közepe. 1 A kertekben már csak a krizantém virágzik. Fehér, sárga és lila szirmai dércsípetten dacolnak a szomorú idővel, de f hiába minden igyekezet: a közelítő telet elűzni mi sem tudja $ már. 'j Vagy talán mégis?... Tegnap este óta rózsák és szeg- $ fűk Pirítanak az ablakokban. Erzsébetek, Böskék, Erzsikéi $ és Zsókák ablakában. A szeretet és figyelmesség virágai. Egy napra visszalopódzott a nyár tarka színpompája: í, vörös és fehér, ciklámen és sárga, piros és rózsaszín fakaszt % jókedvre, derűre. Csak a halkan duruzsoló kályhák árulkod2 nak: odakinn azért ősz van, télelő __ j í T J ÜV emlékszem, mintha csak tegnap történt volna. Ak- ^ kor is Erzsébet-nap volt s virággal kezemben álltam f egy lány előtt. Nagy csokor sárga rózsával. Az volt a kedvenc virága. Rárhcsodálkozott, hiszen alig ismertük még egymást £ aztán átvette a csokrot és magához ölelte. Hogy irigyeltem ak- £ kor azt a sárga rózsát! De azért hálás is voltám a rózsáknak ^ Legalábbis később, néhány hónappal az első közös Erzsébet- f nap után. Talán éppen az a csokor sárga rózsa hozott össze $ minket. Ha'valaki akkor azt mondta volna, hogy ősz van odakinn $ nem tudom, hogyan állt volna meg előttem. Nyár volt, rózsa- % fakasztó, gyönyörű nyár. Azóta jó néhány esztendő lepergett, mint ahogy ma is ^ megállás nélkül peregnek a fákról a sárga és rozsdavörös le- % velek. Tegnap este újra Erzsébet-napot ünnepeltünk. Ügy, mim £ akkor. Az elsőt. A sárga rózsát azonban meglepetésnek szán- % tam. Kifizettem a virágüzletben és meghagytam: pontosan £ nyolckor hozzák haza. Amikor már együtt a társaság. Úgi £ igazi a meglepetés. pontosan nyolckor csöngettek. Siettem ajtót nyitni, ne- £ _ hogy az asszony megelőzzön. Szőke, tizenhat év körül: í lány állt az ajtóban, kezében a virág. Rámkérdezett: í • — Bácsi kérem, itt< laknak__ í Egy tízest nyomtam a kezébe és sietve becsuktam előtte j az ajtót. % Nagyon lassan vittem be a virágot, í Prukner Pál Ú jra egy jól sikerült olasz film a kapitalista társadalom dzsungel jéről. Hősei: utcalányok. Története: négy nő megrázó drámája. Az olasz törvény szerint bezárnak a nyilvános házak, de senki nem gondol azzal, mi lesz lakóival! Adua és három társnője úgy határoz, hogjr megtakarított pénzükből vendéglőt nyitnak a város közelében, ahol aztán később férfivendégeket is fogadnak. Ám a nyilvános házak (hajdani lakói nem kaphatnak engedélyt a vendéglő fenntartásához. Egy volt „ügyfelük”, Ercoli húzza ki őket a bajból: megvásárolja a házat, a telket és engedélyt is szerez, de szolgálataiért cserébe egymillió lírás havi részesedést kér a lányoktól, de minderre csak azután kerülhet sor, ha már a vendéglő ismertté vált. A négy nő nehezen szokik bele a számukra új, egyelőre még becsületes életbe, de j! a háx-omhónapi várakozási £ idő megismerteti velük az j élet igazi értelmét. Egyikü- J két, . Milly-t feleségül kérik. 5 Mardin a kisfiát veszi magá- J hoz, akit eddig talán tíz- j szer, ha látott. Még Adua is £ társra lel és csökönyösén ra- / gaszkodik a későn megtalált A‘lány finoman, megborzongott: ■— Tessék? — hajolt le hozzá. Ö a fejét rázta, hogy semmi, csak magával beszélt. Óvatosan, de jól meghúzta a két csavart. Felállt: — Kipróbálja? — Izgatott volt a hangja. — Nem merem — válaszolta a lány. S látszott kerek, szép arcán, hogy valóban nem meri. A SZOMSZÉD GÉPTŐL a halk be--------------------— szédu, kis b arna asszony jött ét, ő próbálta ki. — Jár, akár az óra — mondta néhány menet után. Majd hozzáfűzte: — Fiúka. — És nevetett kedves, halk hangon. A fiú is nevetett, de az idegesség most kezdett igazán borzolni a bőre alatt. Fulladozott. — Talán már meri — fordult a lányhoz. A fekete lány leült a géphez. A felhúzott talp alá tette a soron következő pizsamát s varrni kezdte. Ment a gép simán. — Köszönöm — nézett fel oldalvást a fiúra. De nem hagyta abba a varrást. A fiú megzavarodott. Nézte a lány félig feléje teliintő arcát, lágy ívű nyakát, amelyen puhán vert egy ér. Nem tudott, szólni, csak sután biccentett, s ment Pápainéhoz aláíratni a munkautalványát. Kifelé menet még egyszer oda akart menni a lányhoz, de meglátta a vörös hajút meg a foghíjast — inkább nem. ment. Az ajtón nem találta a kilincset; vissza kellett néznie. A fekete lány is akkor nézett hátra, összemosolyogtak. Intettek is egymásnak, úgy ment el a fiú. A vendég csendesen kana-j lazgatta a levest, és jóízűen, \ otthonias közvetlenséggel ha-j rapdálta a kihalászott jókora ^ füstölt kolbászt. Majd hogy \ békét teremtsen, halkan meg-; jegyezte: $ — Nálunk is így van ilyen-J kor ... De mondja csak —< J fordult az asszonyhoz — a ^ nagymamája is géppel mo- ^ sott?... 2 \ Kétféle szempont... ; Meg a járási szántási verse- j nyék előtt részt vettem egyik \ gépállomás vezetőségi ülésén. í — Négy versenyzőt küldhet- ^ nénit, de csak három trakto- l rost engedek — jelentette ki J az igazgató. — A többiek £ szántsanak, mert sürget az { idő. Szavait döntésként fogad- \ ták, jegyzőkönyvbe vették. De | közben berobogott az addig \ távollevő főmérnök és hozzá- $ szólt: " í — Kijelöltem a négy ver- $ senyzöt, és széméiyszállítási ^ engedélyt szereztem a teher- J autóhoz. Húsz traktoros el- í megy nézőnek. Hadd tanulja- í nak, jobban megy majd utána £ a munka... • í / Szavait döntésként fogad- % ták, jegyzőkönyvbe vették, hi- % szén fő az összhang... í (tan) t
