Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-16 / 270. szám

fist MF. GlF.I 1961. NOVEMBER 16. CSÜTÖRTÖK Sokat és előnyére változott Az újonnan megválasztott pártvezetőség nevében egy­szerűen öltözött ősz hajú asszony köszönte meg a párt­tagság bizalmát: Turbacs Mi- hályné, Zsámbéfc község párt­titkára Különös pártszervezet az övék. Mióta különváltak a termelőszövetkezeti’ alapszerv- töl, harminckettőjük között mindössze kilenc férfi akad. Az öttagú vezetőségbe két asszony került: Turbacsné és a szervezőtitkár. Szokatlan arányt Kilenc férfi közül három — vezetőségi tag ... A pártháztól a titkár ott­honáig kiadós séta az út. Van időm kérdezősködni: .miért éppen Turbacs Mihálynéra esett a választás? — Sokat próbált, tapasztalt kommunista — mondja egyik kísérőm. — Kereken harminc esztendeje párttag. — Értelmes, jóképességű ember. Nem átallt őszülő fejjel sem beülni az iskola­padba. Ebben példát vehet­nek róla a fiatalabbak! — teszik hozzá mások. — S a hibáiból is sokat el­hagyott. Igaz, bírálták érte eleget. „Balos” volt... bizal­matlan. Ügy gondolta, hogy csak az lehet jó párttag, akit az illegalitás nevelt komniu- nistává. Vagy ha nem is veterán, de legalább proletár legyen minden kommunista. Meg szegényparaszt. De al­kalmazott, vagy — pláne — értelmiségi, semmi esetre sem! Az utóbbiak hibáit fel­nagyítva látta, s türelmetle­nebb volt velük szemben, mint másokkal. — Sokszor megtörtént, hogy valamit jogosan bírált: mégsem lehetett egyértel­műen melléállni, neki adni igazat, mert a bírálatával nagyobbat ütött, mint szüksé­ges lett volna. Emiatt gyak­ran elszigetelődött. • — Azóta sokat változott.- őt is érték sérelmek s a sa­ját esete is segítette ráéb­reszteni, hogy nem az embe­rek, hanem a hibák ellen kell harcolni. Ezt a tanulsá­got most, hogy párttitkár lett, egy másikkal keli ki­egészítenie: a pártmunkóhoz, az emberekhez türelem kell! Ha ezt is megszívleli, jó párttittkár lesz — summáz­zák kísérőim á beszélgetést. Ezeik után — érthető kí­váncsisággal — kopogtam be Turbacsék ajtaján. A takaros udvar, s a tiszta, otthonos lakás a háziak rendszereteté- re, a tükör mellé tűzött Ga- garin-kép pedig az esemé­nyekkel lépést tartó érdeklő­dő természetűikre utalt. Turbacs Mihály tsz-nyugdí- jas éppen a tetőt javítja. Vi­har rongálta meg a házat, s nem akarják. hogy az őszi esőzés még jobban tönkre­tegye. Ketten vagyunk az utcai szobában, ahová öregségükre került szép, új bútor. Tur­bacsné az életükről beszél, ami mindennek nevezhető, csak szépnek. könnyűnek nem. 11 éves korában már mindenes cselédként kereste a kenyerét. Később varrólány lett: reggeltől estig ; a műhelyben görnyedt a var­rógép fölött, estétől éjfélig ott­hon. Tizennyolc éves korára rajta is betelt a rossz^ltáplált, napi tizenhét órát dolgozó var­rólányok sorsa: tüdőbajt ka­pott. — Hat évig voltam beteg; — emlékezik Turbacs Mihály- né — az ágyban fekve szok­tam rá az olvasásra. Anyám mosná járt, házakhoz. Az egyik helyéről egyszer tiltott köny­vet hozott haza. Bebel: A nő és a szocializmus című köny­vét. így kezdődött... S úgy folytatódott, hogy at­tól kezdve főlég tiltott köny­veket olvasott. Szomszédok­tól, ismerősöktől kapta köl­csön. Ha szépirodalom nem is, ilyesmi bőven akadt a kis­újszállási kubikosok otthoná­ban. Mire sor került a hely­beli szociáldemokrata párt alakuló ülésére. Turbacsné ép­pen eleget hallott, olvasott ahhoz, hogy elmenjen. Párt­tag lett S az is maradt — égé-, szén a felszabadulásig. Akkor viszont belépett a kommunis­ta pártiba. — A többit sejtheti: — mondja —, csendőri kihallga­tás, üldözés, munkané-küliség — mindebből bőven kijutott A férjem — ott, a szociálde­mokrata párt alakuló ülésén ismerkedtünk meg — többet volt feketelistán, mint ameny- nyif dolgozott. Néhányszor le­tartóztatták, negyvennégyben internálták is. Debrecenből szökött meg, gyalog jött hazáig. — Elmúlt... a felszabadu­lás után új életet kezdtünk. Zsámbékra költöztünk s be­kapcsolódtunk a pártmunkáiba. Én MNDSZ-titkáx lettem, előbb a községiben, a megyé­nél, majd Sztálinvárcsban. Időközben pártiskolát végez­tem, s más megyébe vittek, járási tanácselnökhelyettes­nek. A férjem itt maradt, én meg két-három hetenként jártam haza AdonybóL Ez is nehéz volt, de utána még ne­hezebb jött: megbetegedtem, operáltak. Egy évig tartott a betegségem, ügy látszik, ne­kem az a sorsom — mondja mosolyogva —, hogy mindig altkor tanuljak, amikor beteg vagyok. Egy év alatt elvégez­tem az általános iskola hato­dik-hetedik osztályát. A kö­vetkező évben pedig a nyolca­dikat. — Milyen eredménnyel? — Ötössel. Ne csodálkoz­zon: a kor nem akadály a tanulásban. Alti tudja, hogy miért tanul, annál nem szá­mítanak az évek. Nem igaz az, hogy ötvenen felül nem fog az ember agya. Aki ezt állítja, kényelmes..; — Hogy maradt ki a mun­kából? — Fájdalmas história. Gyó­gyulásom után kértem, hogy helyezzenek közelebb az ott­honomhoz. Fiatal sem vol­tam már, az egészségem is gyenge lábon állt. Ezerkilenc- szazötvennégyet írtunk: ' a megyei tanács akkori veze­tőinél jelentkeztem, munkát kérni. Bizalmatlanul fogad­tak. Álláskeresőt, „kilincse- lőt’1 láttak bennem. Elküld­ték, azzal az Ígérettel, hogy ha „lesz valami”, majd érte­sítenek. Nem értesítettek. Én pedig nem „kilincseltem”. Eszembe jut, amit útköz­ben hallottam róla: régeb­ben súlyos hibája volt az emberekkel szembeni bizal­matlansága. S lám, egyszer vele szemben is bizalmatla­nok voltak! Kemény lecke volt... Amikor a falu termelőszö­vetkezeti község lett, ő is be­lépett. Egy darabig dolgozott, aztán kimaradt. Idős is, be­teges is, s a lakása nagyon messze volt á munkahelyé­től — mondja. Mindez igaz. De az is, hogy a tsz vezetősé­ge iskolára "küldte, megbe­csülte, kínált neki könnyebb munkát és közelebb. Nem fo­gadta el. Tehát nemcsak idős és beteg, hanem — sér­tődött is. Lehet, hogy igaz­ságtalanság érte, vagy né- hányan türelmetlenek voltak vele szemben. Akár ez, akár az, a tanulság mindenkép­pen egy: nem szabad,az em­berekhez igazságtalannak, tü­relmetlennek lenni. Egy párt­titkárnak különösen nem! A kép, amit a zsámbéki párttitkárról festettem, nem szépíti. Balos volt, türelmet­len, bizalmatlan, gyakran heves? Igen, így volt — né­hány évvel ezelőtt. De azóta sokat és előnyére változott. S a változás értékét három, időtálló jó tulajdonsága nö« véli: becsületessége, gerin­cessége és a párthoz való harminc éves, megingathatat­lan hűsége. Nyíri Éva Új növényfajtákat kapunk a Szovjetuniótól Szovjet és magyar szakemberek az új növényfajták minősítéséről és gyors elterjesztéséről A közelmúltban a Növény­fajtaminősítő Tanács vezető­ségének négytagú delegációja tanulmányúton járt a Szovjet­unióban, most pedig a Szov­jet Állami Fajtaminősítő Bi­zottság küldöttsége tartózko­dik hazánkban. A fajtakérdést az SZKP programjának a me­zőgazdaság fejlesztésére vo­natkozó része most különösen előtérbe állítja, hiszen a me­zőgazdasági termelés óriási mértékű növekedésében igen nagy szerepe lesz a nagyobb hozamú, értéke­sebb növények és növény­fajták elterjesztésének. Az MTI munkatársa megkér­dezte K. N. Godunovát, a Szovjetunió Állami Fajtami­Liszt-lemezek, diafilmek huszonöt országnak Nemzetközi irodalmi estek — Fényképsorozat hazánkról Kubának A népek közötti barátság gondolatának ápolása az Országos Béketanács tevékenységében Az Országos Bóketamács te­vékenységében az idén is je­lentős részt kapott a népek közötti barátság gondolatá­nak ápolása, s hazánk, né­pünk életének kulturális kin­cseinek ismertetése. Barátsá­gi esteikkel, kiállításokkal, élménybeszámolókkal emlé­keztek meg a testvéri szo­cialista országok nemzeti ünnepeiről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójáról. A Béke-Világtanács javas­latára hazánkban is meg­ünnepelték a tudomány, a művészet, az irodalom kimagasló személyiségei­nek. évfordulóit. Liszt Ferenc születése 150. évfordulójának ., megünneplé­sét a magyar békemozga­lom kezdeményezésére aján­lotta a Béke-Világtanács az öt kontinens népeinek. Ha­zánkban az Országos Béke­tanács önálló programot bo­nyolított le ebből az alka­lomból. Ezenkívül huszonöt ország békemozgalmának küldött előadást és diafil­met a nagy magyar zene­szerző életéről, munkásságá­ról, valamint olyan lemeze­ket és magnetofon-tekercse­ket, amelyeken Liszt Ferenc leghíresebb műveit örökítet­ték meg. Az ajándékot mindenütt nagy örömmel fogadták, s egész sor országból ér­kezett köszönőlevél, va­lamint beszámoló arról, hogyan hasznosították az anyagot. Az Országos Béketanács részt vett a debreceni nem­zetközi kórus-seregszemle elő­készítésében, megrendezésé­ben. Az Írószövetség közre­működésével pedig nemzet­közi irodalmi estek műso­rát állította össze, elsősor­ban a legnagyobb élő írók és költők műveiből. Ezenkí­vül az ország minden me­gyéjében klasszikus és mai német írók műveiből rende­zett, illetve rendez az év vé­géig irodalmi matinékat, amelyeknek műsorában nap­jaink legégetőbb kérdései­ről is szólnák versek, no­vellarészletek. Végül azt is érdemes meg­említeni, hogy hazánk fej­lődéséről, népünk ország­építő munkájának eredmé­nyeiről fényképsorozatot küldtek a Kubai Béketanács számára: a gyűjteményt' a .szigetország városaiban és falvaiban kiállításokon mu­tatják be. (MTI) nősítő Bizottságának osztály- vezetőjét és Kapás Sándort, az Országos Növényfajtaminő­sítő Intézet igazgatóját: mi­lyen munka folyik a Szovjet­unióban az új növényfajták előállítására és termesztésére. A Szovjetunióban több mint 1500 fajtakísérleti állomás mű­ködik — hangzik a válasz —, s ezek csaknem 150 növény­faj ötezer fajtájával foglal­koznak. Ezek közül kétezernél valamivel több a már elis­mert, köztermesztésben sze­replő fajta. A fejlett gazdálkodás kö­vetelményeinek megfele­lően az utóbbi időben meggyorsult a nemesítő munka, most évente átla­gosan ötszáz új fajtát je­lentenek be a bizottság­nak. A nemesítésben és a fajta- kísérletekben most előtérben állnak a nagy tápértékű ta­karmánynövények. A közel­múltban több új kukoricafaj­tát állítottak elő, közöttük né­hány 80 és 90 napos tenyész­idejűt is. Ez lehetővé teszi, hogy a kukoricatermesztő körzetek határát mind észa­kabbra vonják meg, és siló- kukoricát még Moszíkva kör­nyékén is biztonságosan tud­janak termeszteni. A növénytermesztés tovább­fejlesztésének meggyorsítása érdekében az Állami Fajtami­nősítő Bizottság újabban agrotechnikai kérdésekkel is foglalkozik, hogy kialakítsák az egyes növényfajtáknak leg­jobban megfelelő termeszté­si módszereket. Most főként a kukorica- termesztés igényel új el­járásokat. A vetésterület nagyarányú bővítése megfelelő talajmű- velésd, műtirágyázási és vegy­szeres gyoH»rtá«i-•módszerer két. illetve normáikat dolgoz­tak ki. Egy másik új eljárás szerint a silókukorica közé rövid tenyészidejű csövesku­koricát vetnek, s így a zöld- takarmányt szemestermény- nyel tudják javítani. A szibé­riai szűzföldeken egymás mel­letti sorokban vetik a kuko­ricát és a hüvelyeseket.. Az ott jól bevált módszer euró­pai alkalmazási lehetőségén most dolgoznak. AZ SZKP XXII. kongresz- szusának határozatai, az új program, az eddiginél is gyor­sabb fejlődésit ír elő a növény- termesztés számára, s ez bizo­nyos új intézkedéseket igényel a Fajtaminősítő Bizottság munkájában isi Meggyorsítják az új faj­ták elterjesztését. ?. vető­magszaporítást már a vég­leges elismerés előtt megkezdik. A fajtakísérleti állomások egy része írtár eddig is ellátta a környező szovhozoka.t és kol­hozokat az új fajták elitve­tőmagjával — most ezt a rendszert kiterjesztik az or­szág egész területére, első­sorban az újonnan meghó­dított szűzföldekre. A fajtakí­sérlett állomások többnyire szovhozokban és kolhozokban működnek, s ennek sok elő­nye van az új fajták, új mód­szerek gyors elterjedése szem­pontjából. de a tudományos munka színvonalának további emelése érdekében megkez­dik az önálló fajtakísérleti állomások szervezését is. A szovjet növényfajt a­liísérleti munka közve­tett és közvetlen úton segítséget nyúlt a magyar mezőgazdaságnak. ?s. A kint járt magyar küldött­ség például 75 új szovjet nö­vényfajta behozatalát javaisol- ta. közöttük a hazai viszo­nyoknak is jól megfelelő, nagy t-ei*möbéöességű -—búzákat.^ és kukoricáikat, fehérjedús ta­karnia nyn övén y eket és kiváló minőségű gyümölcsfajtákat. ÖT NAP CSILLEBÉRCEN J$nt'«*mb<pr I.í-pm m *»«//. f -tltulí/; » iktatás öt napon át KlSZ-propa­gandistáké volt a csillebérci úttörőváros. Itt zajlott le ugyanis a KISZ Pest megyei bizottságának továbbképző tanfolyama. Ez alkalommal főként azok a propagandisták vettek részt továbbképzésen, akik ter­melőszövetkezetben, gépállo­máson, községi szervezetben végeznek oktató munkát. Ki- lencvenkát ifjúsági szeminá­riumvezető -— pedagógus, ta­nácselnök, agronómus, or­vos, tsz^tag és traktoros — kapott e rövid idő alatt el­vi és módszertani .segítsé­get. ügyesebben a politikai kört, a „Világ térképe előtt” tan- folyamot. Baranyai László gépész- technikus, aki Pócsmegyer község területi szervezetének propagandistája, tavaly se panaszkodhatott. A politikai körre jelentkezett harminc- eigy fiatal közül huszonhe- ten-huszonnyolcan mindig jelen voltak. Baranyai elv­társ azonban idén arra tö­rekszik. hogy minél több „színesítő elemet” alkalmaz­zon. Tóth Mihály lakihegyi KISZ-titkár egyenként be­szélget hallgatóival, akik a Halász teleki Állami Gazda­ságban dolgoznak. Reméli, hogy így majd sikerül elke­rülni a „lemorzsolódást". A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben vezet majd politikai kört Szabó Ferenc növénytermesztési brigádvezető. Büszkén újsá­golta. hogy már tizenkét diafilmet i szerzett be „segítőeszközül”; j Ügy tervezi, hogy a téli pi- 1 henő alatt egyhetes tanfolya- ! mot tartanak a fiatalok ré- j szére- hogy pótolják a ta- i valyi elmaradást. Dr. Kerekes Tamás azt tartja a legfontosabbnak, hogy őszintén, nyíltan be­széljen minden kérdésről a propagandista^ s ha valanit nem tud. ne szégvellje be­vallani. így beszéltek — így szőtték terveiket a propa­gandisták odafönt Csillebér­cen. S ha terveiknek jelentős része megvalósul sok fiatal tartja majd érdemesnek, hogy KIS; zsmináriumra járjon. Kende Ibolya k. A tanfolyam már véget ért, a hallgatók visszatértek ott­honaikba, munkahelyeikre. Mi az, amit „útravalóul" ma­gukkal vihettek? A részvevők előadást hal­lottak az aktuális nemzet­közi problémákról, a val­lásos ideológia elleni harc­ról, a kommunizmus elvi és gyakorlati kérdéseiről, a kom­munista erkölcsről, a szovjet rakétatechnika eredményei­ről, a megye mezőgazdasági helyzetéről. A hozzászólók többi között arra kértek vá­laszt: hogyan lehet biztosí­tani a mezőgazdasági dolgo­zók szakmai képzését, milyen módon történik . majd a megye gépesítése, milyen módszerrel lehet, a fiatalokat megnyerni a szö­vetkezet számára. Sor került úgynevezett „mintafoglalkozásra’’ is. A mintaelőadásiból igen sokat tanulhattak a tanfolyam rész­vevői. Az előadó, Németh László Nyugát-Németorszáig- ról szóló harmincöt perces foglalkozásának „színesítésé­re” térképeket, fényképeket, diafilmeket használt. Ezen­kívül a hallgatók egy-egy alkatomhoz illő verset is felolvastak, majd izgalmas szellemi vetélkedő, követke­zett, arpely a „visszakérde­zést” helyettesítette. A rövid öt nap alatt sok- minden^ összegyűlt a propa­gandisták „tarsolyában’1. Ami ezen a tanfolyamon történt, azért történt, hogy a novem­ber 15-én kezdődő KISZ- oktatási év eredményesebb legyen, mint a tavalyi. A propagandisták nagy része bízik benne, hogy így is lesz. Mint hallottuk, ki-ki elké­szítette már a maga kis ter­vét, hogyan vezeti jobban, / Feltoltam a kala­pomat és ravaszul megigazítottam a kö­tést a fejemen, de ez sem használt. — Tudod, van jói indulatú kanyaró is... Megsértődtem. Má­sokat kegyetlenül megfosztottam a tör­ténettől. neki viszont részletesen elmond­tam volna a bale.se- , tét és nem kérdez!, Nem bírtam tó-\ vább. Én kezdtem élt; — Képzeld, teg-j napelőtt úgy bevág-; tam a fejemet a I szekrényajtóba. t hogy... > Félbeszakított: í ' — Ne haragud j, \ nem tudom meghall- \ gatfli, most már; mennem kell! Szer-} vusz! \ Mérgesen néztem; utána. Olyan dühös; voltam rá, hogy leg- \ szívesebben bever- \ tem volna a fejét. J Palásti László ' talk a nyomtatvá­nyok. Es pont akkor jött szembe velem Kovásznai. Na, ez agyonkérdez — gon­doltam és vártam a kérdésözönt. Kovásznai ránézett a pólyára, azután megszólalt: — Idén hamar jön be a hideg. Nem válaszoltam, mert szerettem vol­na túl lenni a bal­eset ügyén. Gon­doltam, most végre ráfér a pólyára, — De lehet, hogy szép ősz lesz. Kis szünet. Na most! — Te ismerted a kis Ilonkát, az uno- kahugomat? — kér­dezte. — Már fíz- éves. Enyhe kanya­rója volt. Nem válaszoltam. — De már jobban van.., — Szekrény. Ez a módszer azonban nem mindig vált be, mert voltak, akik karonfogtaik és részvéttel kérdezték: — Meséld el rész­letesen, hogy tör­tént ... És ez így ment to­vább ... Talán az öt­venedik ismerős tá­madott meg. amikor mentőötletem tá­madt. Leírtam a bal­eset. történetét, az­után bementem egy sokszorosító szövet­kezetbe és száz pél­dányban megrendel­tem. Másnap már bát­ran járkáltam a vá­rosban. Ha egy isme­rős megpdlantotta a kötést a fejemen — mielőtt kérdésre nyithatta volna a száját — már meg is kanta, a cédulát. Harmadnap elfogy­I 1 Leejtettem a nyak- : kendőmet és ami- j 'kor lehajoltam, nem \ vettem észre, hogy a • szekrényajtó közben : kinyílt, Úgy bever- í tem a fejemet, hogy I ömlött a vérem. De a i seb volt a kisebbik ; baj. A nagyobb ak- | kor kezdődött, ami- | kor az első ismer ő- : som megpillantotta : a bepólyázott feje- i met. Tréfás fickó i volt, most sem ta- \ gadta, meg önmagát. | A kötésre mutatott i és megjegyezte: j — Biztosan sóikat : gondolkoztál! Min i törted a fejedet? Délután négyig ti- \ zenhétszer kellett vá- \ zolnom sebesülésem j történetét. A tizen- \ nyolcadiknál már be ■ sem vártam a kér- > dést, röviden csak l ennyit mondtam: \ — Beütöttem a fe­: jemet a szekrénybe! \ A legközelebbi ér- ! rleklődő csak ennyit ’ kapott tőlem:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents