Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. OKTÓBER 1, VASÄKXAP I» HtC>Kl EGY LJ ML VESZETI AG SZÜLETÉSÉRŐL: Ósz az Állaíkeríben Amikor a zene láthatóvá válik Az Automatizálási és Táv­irányítási Kutató Intézet be- Kiut a tóteremmé átalakított moszkvai laboratóriumában vagyunk. A falaikat és a mennyezetet fekete drapéria borítja. A lágy, ezüstös fé­nyű ernyőn egy hegedűmű­vész sziluettje látható. „Figyelem! Kezdjük!” ad­ja ki az utasítást Konsztantyin Leontyev mérnök. Meglen­díti a vonó, felcsendül a zene, s a vetítőemyő életre kel. Egymást érik a színek cso­dálatosan összefonódó hullá­mai, s úgy tűnik, mintha a dallamok drágakövekkel teli, gyönyörű ékszerdobozt nyi­tottak volna meg előttünk.. Elhangzik az Utolsó akkord, megáll a vonó, kialszik a ve­títőernyő. S amikor kigyűl a csillár, fénye túlságosan bá­gyadtnak, hétköznapinak tű­nik. Mégiscsak van összefüggés! Szkrjabin számunkra nem­csak gyönyörű muzsika. Nap­jainkban a művész szerény moszkvai lakása a zeneművé­szet újítóinak sajátos klubja lett. A múzeummá átalakított Szkrjabin-lakást diák korá­ban Kosztya Leontyev is gyakran felkereste. A színes zene elvei körül kibontakozott viharos 'vitákban, ahol a leg­ellentétesebb vélemények csaplak össze, Szkrjabinban egyre határozottabban és tisztábban kikristályosodott a gondolat: Mégiscsak van ösz- szefüggés a zene és a színek között! Ám a zene és a szí­nek közötti bonyolult és fi­nom összefüggés mélyebben rejlik, mint ahol régebben keresték ... S a fiatal felta­láló megteszi az első lépést Az utóbbi időben a fiziológu- sok és pszichológusok erőfe­szítései révén sikerült feltár­ni az agyban végbemenő je­lenségek titkait. Kiderült, hogy az ember aduitiv és vizuális érzékelése' között szo­ros a kapcsolat. A kutatások kiderítették,1 hogy a fény erőssége, telítettsége „átállás­ra” késztette hallóapparátu­sunkat. Ez pedig arra vezet, hogy ugyanazon hangokat kü­lönböző színek „kíséretében” másiként érzékeljük. Ha vi­szont változik a hangok erős­sége, magassága, vagy szí­nezete, vizuális „benyomá­saink” ugyancsak tüstént új „színezetet” nyernek. Ezekre a tételekre épül Konsztantyin Leontyev fényzene elmélete. Az ifjú mérnöknek nagy se­gítséget nyújtott a Lerner professzor vezette tudósok kollektívája is. E támogatás nélkül Leontyév sohasem tud­ta volna elgondolását meg­valósítani. A hang nyomában Szól a zene, s a levegőré­szecskék rezgése eljuttatja fü­lünkbe a „hangot”. A fényze- ne-berendezésben a „fül” sze­repét egy mikrofon tölti be. Membránjának finom rezgé­se elektromos jelzésekké ala­kítja a hangokat. így kezdő­dik a zene színné való át­alakulásának folyamata. A mikrofontól a jelzések egy elektronikus gépbe, a hanganalizátorba kerülnek. A hanganalizátor ugyanazt a munkát végzi, amit a hallá­si ingerek elemzésénél az agy. A dallam számos jellemzőjéből kiválasztja a négy fő jel­lemzőt: az intenzitást, a teltsé- get, a disszonanciát és a fe­szültséget. A két első közvet­lenül a hangokra vonatkozik. Az intenzitást a hangerő, a teltséget a hangszín szabja meg. Maga a „hangszín” fo­galma elég meghatározatlan dolog. Rendszerint a hang csengésének sajátos „árnya­latát” értjük rajta, amely tónusában egészíti ki a han­gokat. A disszonancia fogalma közismert. Próbáljuk meg egyidejűleg leütni a C és a D billentyűt, tüstént észrevesz- szük, hogy sérti a fület. Ez a hangzás disszonanciája. A negyedik és legfontosabb jellemző a feszültség, amely már az egész zenei .mon­datra vonatkozik és megha­tározza a hangkép kontrasz­tosságát, Reliefjét, azt az ér­zelmi „színezetet”, amelyre s zeneszerző és az előadómű­vész az alkotást alapozta. Hogyan „keletkezik“ a szín ? A színkíséretnek még vi­lágosabbnak. még érthe­tőbbnek kell lennie, mint magának a zenének. A szí­nek dinamikájának az a sze­repe. hogy fokozza a zene érzelmi hatását. Ezt pedig egészen pontos szabályok alapján kell megvalósítani. A zene színekre való ..lefordítá­sának” „mintaképét” azon fiziológiai folyamatok adják, amelyek a látási és hallási érzeteket agyunkban össze­kapcsolják. A „fordítási” szabályok megalkotása a munka legfon­tosabb szakaszai közé tarto­zik. E feladat megvalósítását nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy minden ember sajátos, individuális módon fogja fel a zenét. Kö­vetkezésképpen a „fordítási” szabályoknak tartalmazniok keli a hallási és látási érze­teket összekapcsoló általános törvényszerűségeket. A színek játéka, amely a zenemű hallgatói előtt a ve­títőernyőn végbemegy, a szí­nek csodálatos változatossá­gával tűnik ki. A vdtftőer- nyőn sokkal több a szín, mint a spektrumban, de ezek a színek a spektrum néhány színének keverése útján adódnak. Az első feladat, . amelyet az átalakító beren­dezés „megold”, az alapszín meghatározása. A fiziológusok és a pszichológusok már régóta tisztában vannak vele, hogy a zöld és a kék tónusok meg- nyugtatólag hatnak az em­berre, a vörös meg a na­rancssárga tónusok viszont ellenkezőleg, izgatnak. Követ­kezésképpen a lágy, lírikus dallamnak a zöldes-kékes színskála, a viharos, ünnepé­lyes motívumoknak pedig az élérik nararicsvörös kíséréffé- lel meg a legjobban. Annak érdekében, hogy a gép a felcsendülő dallam jellegét „felfogja”, olyan program­mal látták el, amely a han­gokat „rokonságuk” alapján hasonlítja össze. Ha két egy­mást követő hang azonos, vagy közel áll egymáshoz, ak­kor rokonhangok, amelyeket sötétkék, zöld vagy égszín­kék tónusok kísérnek. Ha vi­szont a gép nem .talál ilyen „rokoni” kapcsolatokat, akkor az ernyő világos na­rancssárga vagy vörös fény­ben gyűl ki. A hangok „ro­konságát” a legkülönbözőbb módon lehet megállapítani. A Ceruzával a bolygók nyomában Egy felfedezés évfordulójára figyelt helyzet között 1844- ben már elérte az 1,7 millió km-t! A csillagászok természete­sen nem törődtek bele e. rendellenességbe. Keresni kezdték az Uránusz késésének okát. Egyesek úgy vélték, hogy az égitestek mozgásának törvényszerűségei nem min­denütt érvényesek. Más csil­lagászok — jköztük a vi­lághírű német kutató, F. Bes­sel — éppen e törvényszerű­ségekre hivatkozva egy is­meretlen zavaró hatásra gya­nakodtak. Úgy vélték, hogy kell lenfai még egy boly­gónak az Uránuszon túl, mely vonzásával zavar­ja az égitest pályafutá­sát. Itt kapcsolódott a kutatá­sokba egy fiatal francia csil­lagász: Leverrier. Néhány elméleti feltevés, valamint az Uránusz „késése” alapján ne­kilátott, hogy meghatározza az addig ismeretlen új boly­gó helyzetét. Egyévi munká­val sikerült is meghatároz­nia azt a pontot, ahol az is­meretlen égitestnek tartóz­kodnia kell. Számításait 1846 szeptemberében fejezte be és adatait elküldte Berlinbe, ahol az égboltnak éppen ezt a részét térképezték. 115 esztendeje, 1846. szeptember 23-án J. G. Gallé berlini ku­tató Leverrier számításai alapján megtalálta az új bolygót, melyet később Nep- tunusznak neveztek el. Nagy dicsőség volt ez, Íriszen a csillagászok pusztán számítások alapján ta­láltak meg egy új égi­testet. naprendszerünk nyolcadik bolygóját. (Azóta a Nap csa­ládja egy kilencedik bolygó­val. a Plútóval is kibővült.) Leverrierrel egyidőben egy fiatal angol diák, Adams szin­tén elméleti számításokkal hasonló erédnrényre jutott. Az angol csillagászoknak azonban nem volt szerencsé­jük, nem ismerték fel az új bolygót. így a felfedezés di­csőségének oroszlánrésze Le- verriert illeti. E szenzációs felfedezés egy­szerre világhíressé tette a ’ francia tudóst. Rövidesen a párizsi obszervatórium igaz­gatójául nevezték ki és ezt a tisztségét — rövid meg­szakítással — egészen 1877- ben bekövetkezett haláláig í viselte. Ifj. Baríha Lajos Reggeliznek a medvebocsok (MTI foto — Pálfai Gábor felv.) S%er^etesatyák Lo Bartolo, aki a múltban földhözragadt paraszt volt, eladta lelkét az ördögnek és a szicíliai földmágnásokhoz szerződött, titkos szolgálatra. Nappal paraszti munkát vég­zett, éjjel pedig fosztoga­tott, rabolt. Sajátkezűleg nem gyilkolt, mert ö volt a banda sajátságos „miniszterelnöke”, agyközpontja. Lo Bartolonak óriási befolyása volt a kör­nyéken, s titkát sokan is­merték. Szicíliában a maffia hatalma máig is erősebb a rendőrség és a csendőrség ha­talmánál. Carmelo Lo Bartolo ügyé­nek nyomozati anyaga kész filmforgatókönyv, méghozzá az olasz neorealizmus legjobb hagyományai szerint! Éjsza­kai lovaglások lopott lovakon, éjszakai összecsapások a rendőrséggel, választékosán udvarias hangú zsaroló le­velek ... A banda tagjai — két szegény parasztfiú, Fi­lippo Nicoletti és Gierolamo Adsolina, valamint a 42 éves Giuseppe Salerno — bármikor készek voltak tel­jesíteni a vezér bármilyen parancsát. A tizennyolc éves Nicoletti, miután letartóztatták őket, nem tudta elviselni a börtön­élet megpróbáltatásait, a ki­hallgatások alatt reszketett és mindent elmondott, amit tudott. A nyomozók meg­ragadták ezt a szálat és hal­latlan nehézségeket leküzdve — mert a banditák zsarolásá­nak áldozatai a maffia bosszújától fartva gyakran nem tettek vallo­mást —, fokozatosan felgön­gyölték az egész ügyet. így keveredett a dologba Co- laianni gyógyszerész. A ban­diták hárommillió lírát kö­veteltek tőle. A gyógysze­rész alkudozni kezdett. El­engedtek neki egymillió lí­rát, de az továbbra is al­kudott. Végül egymillió lí­rában állapodtak meg. Ami­kor azonban a gyógyszerész megfizette az egymilliót, új­ra zsarolni kezdték. Itt Lo Bartolo megszegte a bandi­ták becsülétkódexét: ha a zsaroló megkapta áldozatától a pénzt, köteles minden esz­közzel védelmezni a kifosz­tott embert. Miután Lo Bartolo egy évet börtönben ült, cellájában felakasztotta magát. Az íté­lethirdetésnél ugyanis élet­fogytiglani kényszermunka várt volna rá. A szerzetesek közvetítők voltak a zsarolók és az áldo­zatok között. A gyógysze­részt egyszerre három kapu­cinus atya beszélte rá, hogy adja oda a pénzt a banditák­nak: Arippino atya, Venan- zio atya és Carmelo atya. Ag­rippina atya a templomba hi­vatta a gyógyszerész nővérét és a gyóntatószékben hosszasan magyarázta neki, hogy a pénzt ki Íveli fizetni, különben baj lesz. A tisztelet­re méltó, ősz szakállú Carme­lo atya személyesen ment el a gyógyszerészhez, ájtatosan üdvözölte, azután hangját le­halkítva, suttogva elmond­ta, hogy „ők” (vagyis a ban­diták) hárommillió lírát kö­vetelnek, egy lírával sem kevesebbet és hogy Jézus bárányának (vagyis a gyógy­szerésznek) önmagáról kell lenyírnia ezt az összeget, kü­lönben ő, Carmelo atya egy lírát sem ad a juhocska bő­réért, ha már olyan elővigyá­zatlan volt, hogy Szicília szigetén saját gyógyszertárat alapított. A gyógyszerész sírt és esküdözött, hogy egy mil­liónál többet nem tu& ad­ni. Az ősz szakállú kapuci­nus helytelenítöen csóválta a fejét és elment. Be később újra és újra eljött, dicsérte Jézust, majd bal kezének két ujját felemelte és ezzel a régi vallásos mozdulattal jelezte, hogy „ők” megelégednek két­millióval is, de eg már az utolsó ár! Carmelo atya igyekezett rá­beszélni annak idején az ugyancsak megzsarolt Fran­cesco Cannadát is, hogy ne vitatkozzon, hanem adja át a pénzt és ő, Carmelo atya majd tovább adja „egy ször­nyű embernek”. Amikor aztán Lo Bartolo legényei három lövéssel végeztek Cannadá- val, mert az a rendőrséghez fordult, a kapucinus atya fel­kereste özvegyét és attól is pénzt követelt, mert mint mondta: ,/különben «ők» el­lopják a gyermeket”. A fáj­dalomtól félörült anya oda­adta a szerzetesnek a pénzt. Benigho atya is közvetítő volt a zsarolók és áldozataik kö­zött. A katolikus egyház vezetőit nagyon kényelmetlen helyzet­be hozta a szicíliai Madsarino városkában történt kellemet­len esemény. Hogyan visel­kedjenek a szerzetesek a bí­róságon? Teljesen tagadják bűnüket? Ez lehetetlen. Bi­zonyítékok vannak ellenük. Részben ismerjék be tettüket és hivatkozzanak enyhítő kö­rülményekre. a banditáktól való félelmükre? Az egyház szempontjából ez már jobb, de itt fennforog egy másik veszély. Fel kell lépni a min­denható maffia ellen, pedig a maffia — ez a terrorista ban­ditaszervezet — a szicíliai gaz­dagokat és földbirtokosokat, a- egyház leghűségesebb, leg­megbízhatóbb szolgáit védel­mezi a népharagtól. De bármilyen vonalat vi­gyen is a perben a katolikus egyház. semmiképpen sem moshatja le a szerzetesi csu­hákról a szenny- és vérfolto­kat. Leonyid Lenes Szokás a tudományos ku­tatók munkáját a bűnügyi nyomozáshoz hasonlítani. Ez a hasonlat sokszor tényleg helytálló, hiszen egy-egy fel­fedezést nem ritkán izgalmas és bonyolult „nyomozás” előz meg. Ilyen tudományos de- tektívmunkával érték el a múlt század egyik legjelen­tősebb csillagászati eredmé­nyét: a Neptunusz bolygó felfedezését. A csillagászok ez évijén ünnepelhették az új bolygó felfedezésének 115., s egyúttal a felfedezőnek'. Vr- bain Jean Joseph Leverrier születésének 150. évforduló­ját. A nyomozás története azon­ban messzebb nyúlik visz- sza. Egészen 1781-ig min­denki úgy vélte, hogy a. Nap körül — Földünkkel együtt — hat bolygó kering: a Mer­kur, a Venus, a Föld, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Eb­ben az esztendőben azonban egy német származású angol műkedvelő csillagász. W. Herschel egy. a Szatumusz- nál is messzebb keringő boly­gó felfedezésével gyarapítot­ta a naprendszer tagjainak számát. A csillagászok ha­marosan nekiláttak az újon­nan felfedezett Uránusz boly­gó mozgásának meghatározá­sához és adataik alapján elő_ re kiszámolták az égitest kü­lönböző időpontokban elfog­lalt helyzetét. És itt kezdőd­tek a nehézségek. Az Uránusz előre kiszá­molt és a valóban meg­figyelt helye sohasem egyezett pontosan. Eleinte a bolygó gyorsabban mozgott, mint ahogyan azt az elméleti számítások mu­tatták, 1822 után. viszont las­sabban mozgott a vártnál. Ez eltérés a ténylegesen szá­mított és a valóságban meg­szóbanforgó készülék a ro­konságot a feszültség alapján határozza meg. így születik az alapszín. Az alapszínt az­tán már egy másik jellemző, a teltség segítésével variálják. A harmadik jellemzővel, a hangerővel, a gép aránylag könnyen megbirkózik. A hang­erő „szó szerinti” fordítása — a fényerő. Az utolsó jellem­ző, a disszonancia sem jelent különösebb nehézséget. Ez a fény vibrálásában jut kife­jezésre. Így lehat a „fordítási szabá­lyok” kialakultak. E pontos matematikai képletekbe sűrí­tett szabályokra épül a gép programja. A szín-informá­ciót e szabályok alapján az átalakító berendezés dolgozza ki és juttatja el a vetítőkészü­lékhez. A színes zene távlatai Az imént ismertetett beren­dezés vetítőernyőjén a szí­nek játéka négy színből — a vörösből, a zöldből, a kék­ből és a fehérből — alakul ki. Ez a minimum. Már vannak olyan készülékek is, ahol a színvetítők száma 12. Itt a színek játéka még finomabb, kifejezőbb, gazdagabbak az árnyalatok. Már Szkrjabin is olyan hangversenyteremről álmodo- j zott, amelyet teljesén besu- j gároznak a zeneműveket ki- i sérő színes fénjfnyalábok. Ma j már elképzelhető az olyan. táncterem, ahol a párok a; fényt felülről, oldalról ' és I alulról ontó szín vetítőgépek j sugaraiban keringenek. S a: színek élénk játéka még job-: ban kifejezi, kiemeli a tánc ; hangulatát, A tudósok már- j is gondoskodtak arról, hogy aj színes-zenéhez szükséges be- j rendezések minden klubban, j táncteremben, vagy esztrád- \ színpadon megjelenhessenek. \ A berendezést sikerült meg-: szabadítaniuk legnehézkesebb \ és legdrágább részétől, az \ elektronikus géptől. Ma . már : a zenemű" ‘,^ényparffiuraja” a ; dallammal együtt , egyetlen: magnetofonszalagra felvehe-: tő, A szalagra felvett fény- j zene lejátszásához elegendő a j magnetofon és néhány fény- • szabályozóval ellátott vetítő- < készülék. A berendezésnek ez j a leegyszerűsített változata a \ hallgatók széles köre szórná- j ra hozzáférhető ... — Figyelem! Folytatjuk a \ közvetítést... — Újból kial- i szik a csillár, megindulnak a \ magnetofonkészülékek, s a j vetítőgépek színes fénye a í zenével egyidejűleg ismét az í ernyőre sugározza a színek j csodálatos játékát. í D. t. ' Az olasz lapok az utóbbi időkben gyakran közlik egy és ugyanazon szerzetesek fény­képeit. Valamennyien szakál­las, tiszteletre méltó férfiak, durva szövésű, sötétbarna csuhában, derekukon kötél­lel. Csupasz lábukon bőrszan­dál feketéink. Arcuk nyá­jas, szemük vagy az ég felé irányul, vagy némi megvetés­sel tekint ránk: meddig élsz még — úgymond — a bűn fer­tőjében, szegény gyerme­kem?! A nevük: Carmelo atya, Vc- nanzio atya, Agrippino atya. Vittorio atya, Benigno atya. Valamennyien a Kapucinus­rend tagjai. Szicília szigetén, Madsarino városkában van egy kolostor, ott szolgálták a : szentatyák az istent, i Most azonban a derék i szerzeteseknek nincs idejük, i hogy „szívük az istenhez szár- ; nyaljon”, nincs idejük imád- ; Ságra: börtönben ülnek. I Az egymást követő kihallga- \ lások, s a börtöncella szigorú \ rendje nem ad lehetőséget \ a szent szemlélődésre. \ A szerzetesatyák, a nyomo- ; zők kifejezésével élve, Car- ! meló Lo Bartolo bandita bűn- ! társai. Ez a bandavezér a í legközvetlenebb kapcsolatban volt a hírhedt maffiával, a ' titkos banditaszervezettel. Őszi toalettjét készíti a rózsás gödény Szomorúan néz a párduc. Le­het, hogy már a telet szima­tolja?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents