Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

2

"rltírfOP

1961. OKTÖK IR 29, VASÁRNAP

Folytatta tanáe§kozá§át ax SZKP

XXIV. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról)

megvitatása. Az eszmecsere során alakul ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párthatározatban rögzítenek.

A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza, ,.a pártpolitikai kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben vagy a párt egészében való megvitatását'’ — mutatott rá a továbbiakban Kozlov.

„Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába kerüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének alé- ásásához vezető akciókat indíthassanak'’,

A pártnak nincs joga, hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov.

„A szervezeti szabályzat

biztosítékot nyújt a jelentéktelen kisebbség

olyan próbálkozásai ellen, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre,

valamint a frskciós csoportosulások alakítására és a párt- szakadás előidézésére irányuló kísérletek ellen” — mondotta Kozlov.

A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során — közölte Kozlov — ilyen kérdések vetődtek fel: nem zárja-e ki az SZKP az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra .a frakciózás és a csoportszellem ellen?

„Igen, elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van” — hangsúlyozta Kozlov.

„A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen.”

A frakciós csoport tagjai hűtlenné váltak a partéiét lenini elveihez

A XX. pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben elkeseredett ellenállást tanúsí-5 tott a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bu'ga- nyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov — jelentette ki az előadó.

„E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süly- lyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására, Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és a megtorlással szemben. A csoport tagjai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista—leninista testvérpáirtok.” Kozlov azt mondotta: „teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől;

elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a . pártellenes csoportot és szigorúan ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren”.

A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalom-ellenes dokumentumot. Molotov mit sem törődik azzál, hogy a program, az egész nép között történő megvitatása idején, a párt és a nép, valamint a testvéri marxista—leninista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezi.

„Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját” — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: „osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, hogy

Molotovnak, Kagunovics- nak és Malenkovnak a párt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell viselnie egész pártellenes és bűnös tevékenységéért”.

Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól

Kozlov beszámolójában foglalkozott az Alhán Munkapárt vezetőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik éles megrontásának útjára léptek.

„Az Albán Munkapárt vezetőinek, és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visszaka- nyarodások, a pártvezetés lenini normáinak megsértése. Az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban” — mondotta Kozlov.

„Az albán vezetők — folytatta Kozlov — élefeledkez- tek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is az albán—szovjet barátságról beszélnek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait. Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini központi bizottságát, a szocialista országok testvéri pártjainak vezető- ■ ségét.

Az Albán Munkapárt vezetői önmagukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyedül ők lennének következetes marxisták—leninisták”.

„Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad á szocialista tó,bortól s az Albán Munkapárt politikailag elszigetelődik a nemzetközi icom- munista mozgalom soraitól. Ez az antileni.nista út egyszersmind súlyos kárt tehet Albániában a szociali.zmun építése ügyének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és munkájába került, rosszabbíthatja Albánia helyzetét a nemzetközi porondon”.

A kommunista és munkás- * pártok képviselőinek 1960. novemberi moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatkozaton — mint ismeretes —, ott áll az Albán Munkáspárt aláírása is —, hangsúlyozta az előadó. De az utóbbi . időben az Albán Munkapárt ! vezetőinek minden cselekedete arról tanúskodik, hogy ,.a kor legíontosabb kérdéseit il- . letően távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, összehangolt J irányvonalától.”

„Sőt, mi több, az Albán

Munkapárt vezetősége elutasí- j tóttá az SZKP Központi Bi- I zottságának, s a többi testvéri i pártnak a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdekében több ízben tett lépéseit.”

„Mit kellett tennie a központi bizottságnak olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a számtalan kísérlet, hogy meggyőzzék az albán vezetőséget —, mondjon le szektás cselekményeiről, s amikor e vezetőség hibájából a proletárnemzetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá 1 vált? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az albán vezetők leninista-ellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak megkeresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helyes, valóban marI xista—leninista megközelítő- |

I se” — jelentette ki Kozlov. j „N. Sz. Hruscsov elvíárs be- .

| szélt azokról a tényekről, ame- ■, lyek megmutatják, hogy Mehmet Shebu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napúkban. már a XXII. kongresszus ülésezésének idején. olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja. hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba és a szektarlanizmusba, s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalától: hogy az SZKP és ! Központi Bizottsága nyílt rá- j galmazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen; szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, áld ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra!”

„Kötelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus—leninizmus elvi alapján lehetséges és nem oly módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vol-tát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt jelentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékenységük folytatására buzdítjuk. A mii pártunik nem léphet ilyen útra.”

A helyi pártszervezetek legfőbb feladata

Kozlov beszámolójának következő részében kitért a helyi pártszervezetek és vezető szervek fő kötelességeinek jellemzésére, úgy, ahogyan azok a szervezeti szabályzat tervezetében foglaltatnak.

Mint mondotta, e kötelességek közül legfontosabb „az ipari és mezőgazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztése, gondoskodás a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedéséről”.

Kozlov kiemelte, milyen nagy jelentőségű a helyi párt- szervezetek tevékenységének megjavítása szempontjából a pártmunka társadalmi alapjainak kibővítése.

„Arra vám szükség — hangsúlyozta —, hogy a pártszervek apparátusa csökkenjen, s a pártaktí- va sorai növekedjenek. Kozlov hangsúlyozta, hogy „a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kommunista erkölcs, a magasszínvónalú öntudatosság és eszmeiség, a munkaszeretet és fegyelem, a közérdek iránti odaadás szellemében fog nevelni. Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építői erkölcsi kódexének, amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerült. Ez a kódex lesz a párttagok magatartásának normája, az a hangvilla. amelynek alapján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi, és értékeli elv társa inak erkölcsi tulajdonságait”.

Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunistái széleskörűen megvitatták a szervezeti szabályzat tervezetét. A megvitatásban több mint kilencmillió kommunista vett részt.

Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZIÍP szervezeti szabályzata tervezetére vonatkozó egyes javaslataival és észrevételeivel foglalkozott.

A központi bizottság gondosan tanulmányozta mindazokat a javaslatokat, amelyek kiegészítik, vagy továbbfejlesztik a szervezeti szabályai. HAG BERG:

zat tervezetének egyik vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — és a szervezeti szabályzat tervezetének a küldöttek közt szétosztott szövegében általánosított formában, megfelelő kiegészítéseiket és szabatosabb meghatározásokat eszközöltek. Belevették többék között azt a tételt, hogy „minden kommunista kötelessége mindenképpen hozzájárulni a Szovjetunió védelmi erejének erősítéséhez és fáradhatatlanul harcolni a békéért”.

A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervezetekben a választásokat ne titkos, hanem nyílt szavazással bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártdemokrácia fejlesztésének útján. Ez azt jelentené — mondotta —, hogy „szűkülne és ■korlátozódnék a párttagnak az a joga, hogy teljesen szabadon és függetlenül nyilváníthassa akaratát’’.

Beszámolójának befejező részében Kozlov hangsúlyozta, az alkotó energiának és kezdeményezésnek abban a hatalmas lendületében, amellyel a szovjet emberek nevezetessé tették az SZKP XXII. kongresszusa előkészítésének időszakát, visszatükröződik a népnek az a készsége, hogy a párt vezetésével sikeresen valósítsa meg az életben az SZKP programja által kitűzött nagy terveket.

A beszámolót gyakran hosz- szantartó taps szakította meg. A küldöttek fergeteges lelkesedéssel fogadták Kozlov befejező szavait: „közel van már az az idő, amikor a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt, a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — »mindenlú képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint«, amikor a kommunizmus napja felragyog földünk felett. A szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget, és minden nép boldogságát”.

Ezután a kongresszust a külföldi országok kommunista és munkáspártjainak képviselői üdvözölték.

A Szovjetunió tekintélye mérhetetlenül megnőtt

Hilding Hagberg, a Svéd Kommunista Párt elnöke elmondotta, milyen örömmel fogadták hazája dolgozói azokat a grandiózus győzelmeket, amelyeket a Szovjetunió a

j történelmi jelentőségű XX. pártkongresszus után aratott. Kijelentette, hogy a Szovjetunió tekintélye a nemzetközi porondon mérhetetlenül megnőtt.

Hangsúlyozta, hogy a kommunisták Svédország semlegességét követelik,

mert a semleges irányvonal nemcsak a svéd nép érdekelt, hanem az egyetemes béke ügyét is szolgálja.

G. RODRIGUEZ: Szolidárisak vagyunk

Giraido Rodriguez — a Brazil Kommunista Párt országos

vezetőségének tagja. Megállapította, hogy Nyikita Hruscsov kongresszusi beszámolói és az SZKP programja „a tudományos marxista—leninista gondolkodás nagyszerű dokumentumai”.

Szolidárisak vagyunk a szovjet elvtársakkal — mondotta —, akik megerősítették hűségüket a XX. kongresszushoz. Ez a kongresszus történelmi jelentőségű a személyi kultusz és következményei ellen, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár nemzetköziség elveinek

Az SZKP programja felbecsülhetetlen segítséget nyújt harcunkban, mondotta a Svéd Kommunista Párt elnöke. E program eszméi mindenkit lelkesítenek, mindenkinek megmutatják az előrehaladás útját.

a szovjet elvtársakkal

további megszilárdításáért vívott harcban.

Teljes mértékben támogatjuk az SZKP álláspontját az Albán Munkapárt vezetőivel szemben — jelentette ki Giraido Rodriguez.

A továbbiakban hangsúlyozta: .

a legutóbbi brazíliai államcsíny kísérletét az amerikai imperialisták sugalmazták.

Giraido Rodriguez felolvasta a brazíliai kommunistáknak az SZKP XXII. komisresz- szusához intézett üzenetét, amelyet Luis Carlos Prestes írt alá.

J. MUSZTAFA:

Jövendőnk mintaképe a Szovjetunió

sáriak, korunkban” hangsúlyozta Irabhim Musztafa. Bírálta az Albán Munkapárt vezetőit, akiknek elpártolása az SZKP XX. kongresszusának eszméitől „káros a szocializmus, a szocialista tábor egysége és mindenekelőtt az albán nép érdekeire”.

A szónok kijelentette, hogy Szudán függetlenségét a szudáni nép sem egyedül vívta ki, az „mindenekelőtt a szocialista tábor létének eredménye”.

Hozzátette, hogy a szocialista táborral való együttműködés e függetlenség megszilárdításának alapvető feltétele.

JORGE DEL PRADO:

■

Kibontakozóban van a népi mozgalom

szólt: I. P. Kazanyec, az Ukrán KP Központi Bizottságának másodtitkára és N. G. Jegoricsev, az SZKP moszkvai városi bizottságának má- soditkára.

A kongresszus ülésén ezután szünetet hirdettek.

Az SZKP huszonkettedik kongresszusának szombat délutáni ülésén Scserbickij, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke elnökölt. A felszólalók a következők voltak: Vaszilij Tolsztyikov, a lenin- grádi területi pártbizottság másodtitkára; Filipp Golikov, a Szovjetunió marsaUja, a politikai főcsoportfőnökség vezetője; Szalcsan Toka, a tuvai területi pártbizottság első titkára; Olga Kolcsina, a moszkvai területi pártbizottság másodtitkára; Vaszilij Csernisev, a Primorje-tenger- mellékd területi pártbizottság első titkára; Bászov, a rosz- tovi területi pártbizottság első titkára.

Ezután a következő testvérpártok küldöttei üdvözölték a kongresszust:

a Réunioni Kommunista Párt, az Izlandi Kommunista Párt, a Salvadort Kommunista Párt, a Dominikai Kommunista Párt, a Nepali Kommunista Párt, a Panamai Kommunista Párt delegátusa.

A következő ülést hétfő reggelre tűzték ki.

A Mongol Népköztársaság és Mauritánia az ENSZ új tagállamai

Zorin külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió képviselője rövid felszólalásában javasolta a közgyűlésnek, hogy egyhangúlag fogadja el a Mongol Népköztársaság tag- felvételi kérelmét.

A közgyűlés ezután szavazás nélkül. közfelkiáltással felvette a Mongol Népköztársaságot, s így az ENSZ tagállamainak száma százkettőre emelkedett.

Ezután a Közép-Afrikai Köztársaság képviselője a

brazzaville-i csoport nevében javasolta, hogy a közgyűlés fogadja el Mauritania tagfelvételi kérelmét.

Az ENSZ-közgyűlés hatvannyolc szavazattal tizenhárom ellenében — köztük Marokkó és az EAK — jóváhagyta a Biztonsági Tanácsnak azt a határozatát, amely ajánlja Mauritánia felvételét az ENSZ-tagállamai közé. Mauritánia e közgyűlési határozat értelmében az ENSZ 103. tagállama lett.

A Szudáni Kommunista Párt és a dolgozó tömegek fényes jövendőjük mintaképét látják a Szovjetunióban — jelentette ki Ibrahim Musztafa, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai vezetőségének tagja.-A XXII. kongresszus üdvözlésekor kifejezte azt a meggyőződését, hogy megvalósítják a kommunizmus felépítésének az SZKP programjában előírt tervét.

Az SZKP programja és Nyikita Hruscsov beszámolója, ’’legmagasztosabb példája a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű megvalósítáJorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép „a legigazságosabb társadalmat adta az emberiségnek".

A perui dolgozók nehéz helyzetéről szólva, del Prado elmondotta, hogy hazájában kibontakozik a népi mozgalom a szocialista országokkal való kapcsolat megteremtéséért, a földreformért és a nép érdekeit szolgáló más reformok megvalósításáért.

A Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára hangoztatta, hogy pártja megingathatatlanul hűséges a marxizmus—leninizmus elveihez és elítélte azokat, akik az Albán Munkapárt vezetőihez hasonlóan meg akarják bontani a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sorainak egységét.

*

A testvérpártok képviselőinek felszólalásai után megkezdődött a vita Frol Kozlov- nak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának beszámolója felett, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti szabályzatának módosításáról szólt.

A. Kozlovnak az SZKP szervezeti szabályzatáról tartott beszámolójához hozzá-