Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

1961. OKTÓBER 28, SZOMBAT Mucret &Urkm N. Sz. Hruscsov válasza a ghanai elnök levelére „A nukleáris kísérleteik megszüntetésének útja az ál­talános és teljes leszerelés problémájának megoldásán keresztül vezet” — jelenti ki Nyikita Hruscsov szovjet kor­mányfő Mtrumah ghanai el­nök levelére küldött válaszá­ban. A ghanai elnök levelében nyugtalanságát fejezte (ki ami­att, hogy a Szovjetunió kény­telen kísérleti atom- és hidro- génbomba-robbantásokat vég­rehajtani. Hruscsov válaszlevelében ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió „hosszabb meg­fontolások után, és nem szív- fájdalom nélkül” határozta el magát a kísérleti robbantá­sok felújítására. Hruscsov rámutat, mások­nál jobban felismerve, mit je­lent a háború, és különöskép­pen a nukleáris rakétafegy­verrel vívott, korszerű hábo­rú. „minden erőfeszítést meg­tettünk és megteszünk azért, hogy kizárjuk a há- ( borút az emberi társada­lom életéből, hogy elérjük az általános és teljes le­szerelési egyezmény meg­kötését”. Mi nem kevés erőfeszítést tettünk ebből a célból — han­goztatja Hruscsov —, sajnos, azonban ezeket az erőfeszíté­seket egyelőre nem koronázta siker. Hruscsov emlékeztetett ar­ra, hogy a N ATO-hatalmak nemcsak egyszerűen háború­val fenyegetik a Szovjetuni­ót, hanem arról is beszélnek, hogy ez termonukleáris há­ború lesz. Lehetetlen nem számolnunk azzal — mutat rá Hruscsov —, hogy a Szovjetuniót amerikai katonai támaszpontok veszik körül, és ezek a támaszpontok most is erősödnek. A nyugatnémet' revóniütaJi' mind álhatatosabban és han­gosabban követelik a Bun­deswehr felszerelését nukleá­ris fegyverekkel. A NATO- hatalmak pedig — hangsúlyoz­za Hruscsov — azt követelik, hogy tekintsünk el fegyveres erőink megszilárdításától, tö­kéletesítésétől. „Ha így csele­kednénk. ez mind ama becsü­letes emberek ellen történne, akik valóban óhajtják a bé­liét és gyűlölik a háborút; ez­zel magunknak akoznánk kárt és azoknak, akik felhívják a Szovjetuniót a béke megszi­lárdításának érdekében tett erőfeszítéseinek fokozására”. „Azért hajtunk végre kí­sérleti robbantásokat, és azért tökéletesítjük fegy­vereinket, hogy az embe­riség sohase szenvedje el a nukleáris háború bor­zalmait. A nukleáris fegyverek a szov­jethatalom kezében a legszi­gorúbb figyelmeztetést jelen­tik azok számára, akik a né­met békeszerződés megköté­sének kérdésében a fenyege­tések eszközéhez folyamod­nak” — írja Hruscsov. Nem egyszer kijelentettük, hogy a nyugati hatalmakkal együtt, le akarunk ülni a tár­gyalóasztalhoz és minél előbb meg akarjuk oldani a második világháború végleges lezárá­sának kérdését. Ha azonban a nyugati hatalmak nem akar­ják ezt, mi ennek ellenére, kénytelenek leszünk aláírni a békeszerződést, és alá is ír­juk azt. mert ezt kívánják az európai béke megszilárdításá­nak érdekei. A szovjet népnek és a többi szocialista ország népének — amely békés alkotómunkát folytat — nincs szüksége há­borúra. Mi kikiáltottuk ezt az egész világ felé. az SZKP X«XTT. ikongresszusásnak szó­székéről, amely kongresszus jóváhagyja a kommunizmus felépítésének lenyűgöző prog­ramját. Ennék a programnak a megvalósításához békére van szükségünk. Tudjuk — mutat rá a szov­jet kormányfő —, hogy szere­tetteljes szavakkal és türe­lemmel nem lehet kikönyö­rögni az agresszoroktól a né­pek békéjét és nyugalmát. A háborús fenyegetésekre kénytelenek vagyunk or­szágunk védelmi képes­ségének megszilárdításá­val válaszolni — más kiút számunkra nem lé­tezik. Hruscsov hangoztatja: „a szovjet kormány már több íz­ben kijelentette, hogy kész aláírni az általános és telies leszerelésről szóló egyezményt a legszigorúbb nemzetközi el­lenőrzés mellett. Ezt akár most is hajlandók vagyunk rriegtenni”. Hruscsov rámutat, hogy az általános és teljes leszerelés problémájának meg­oldása feltétlenül szükséges a nukleárisfegyver-klsérletek és a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséhez. A szovjet kormányfő ha­sonló tartalmú válaszokat küldött Ikeda japán minisz­terelnökhöz, Halié Szelasszié etiópiai császárhoz, John Col­lins angol közéleti személyi­séghez. Linus Pauling ameri­kai tudóshoz és az angol mun­káspárti képviselők csoportjá­hoz. Komszomol-küldöttség érkezett hazánkba A KISZ Központi Bizottsá­gának meghívására csütörtö­kön V. I. Popov vezetésével hazánkba érkezett a Komszo- mol Központi Bizottságának kommunista munkabrigádve- zetőiből álló küldöttsége. A delegáció a szocialista munka­brigád tapasztalatait tanulmá­nyozza hazánkban. Új betoneiemgyár épül fel a második ötéves tervben . Az Építésügyi Minisztérium betonelemgyártó ipara, fel­készült a korszerű elemek gyártásénak fejlesztésére. A jövő évben már másfélszer annyi feszített födémpanelt készítenek, mint az idén, hogy az építőipar mintegy tízezer lakás mennyezetét alakíthassa ki az újfajta szerkezettel. Felsőzsolcán megkezdődött egy új betoneiemgyár épí­tése, amely az ötéves terv végén mintegy 150 000 köb­méter különböző feszített be­tonszerkezetet ad évente az országnak. (MTI) Másfélmillió forint értékű könyv eladását vállalták a földművesszövetkezetek A Pest megyei földműves­szövetkezetek, a Hazafias Népfront, a nőtanács, a KISZ, valamint az úttörők összefogásával házról házra könyvárusítási akciót szervez­tek, amely október 15-től no­vember 30-ig tart. A földmű­vesszövetkezetek vállalták, hogy az akció során másfél- millió forint értékű szépiro­dalmi és szakkönyvet adnak el. A dabasi járás ez alka­lommal versenyre hívta ki az aszódi, a monori pedig a ceg­lédi járást. Az őszi megyei könyvhetek keretében Veresegyházon, Öcsán, Nagykőrösön és más községekben író-olvasó talál­kozók is lesznek, valamint könyvbálok és hanglemezpa­rádék gondoskodnak a vál­tozatos programról. Megszilárdították a gazdálkodási fegyelmet A bolgár nép újabb sikerei a szocializmus építésében Szófiában nyilvánosságra hozták a Bolgár Központi Statisztikai Hivatal jelenté­sét az 1961. évi népgazda­ságfejlesztési terv háromne­gyedévi teljesítéséről. A statisztikai hivatal je­lentése szerint a bolgár ipar GépkoosiszerencsétleíEség áldozata lett a budapesti jugoszláv nagykövetség - katonai attaséja Gojko Milekic ezredes, ju­goszláv katonai és légügyi at­tasé és két gyermeke pénteken Budapesten tragikus gépkocsi­szerencsétlenség következté­ben életét vesztette. A szerencsétlenséggel kap­csolatosan Czinege Lajos al­tábornagy honvédelmi minisz­ter, az alábbi részvéttáviratot küldte: Ivan Gosnyak hadseregtábor­nok élvtársnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzetvédelmi ügyei államtit­kárának, Belgrád Engedje meg, hogy Gojko Milekic ezredes elvtárs, a Ju­goszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti nagykövet­sége katonai és légügyi atta­séjának tragikus elhúnyta al­kalmából, mind a magyar néphadsereg parancsnokai, mind a magam őszinte része­iét tolmácsoljam. Czinege Lajos altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. háromnegyedéves tervét 104,9 százalékra teljesítette és a bolgár népgazdaság 1757 millió leva értékű ipari ter­méket kapott terven felül. A bolgár ipar termelése az el­múlt kilenc hónapban 12,8 százalékkal növekedett az el­múlt év hasonló időszakához viszonyítva. A bolgár dolgozók nagysze­rű eredményeket értek el az elmúlt tervidőszakban a mun­ka termelékenységének növe­lése területén. 1960 hasonló időszakához hasonlítva az iparban a munka termelé­kenysége 9,5 százaléklcal emelkedett. Újabb nyugatnémet provokáció Az ADN jelentése szerint N> ugat-Németországban az utóbbi napokban provokációs röpcédulákat vivő léggömbö­ket bocsátottak fel a Német Demokratikus Köztársaság te­rülete fölé. Ilyen léggömböket találtak az NSZK-val határos vidékeken. — Két évvel ezelőtt még 700 ezer forint hiánya volt a Tá- piószöllősi Földművesszövet­kezetnek a gondatlan gazdál­kodás következtében — tájé­koztatott bennünket Urbán Sándor, a szövetkezet új ügy­vezető elnöke. — Azóta meg­szilárdítottuk a gazdálkodási . fegyelmet, megszigorítottuk az ellenőrzést a vagyonvédelem­ben. Ennek tudható be, hogy rövid két esztendő leforgása ! alatt 60 százalékát sikerült törleszteni az adósságnak. Eb­ben az évben pedig 25 lel­tár alkalmával egyetlen eset­ben sem fordult elő hiány. Tervünk az, hogy a jövő esz­tendő első félévének végére a múlt örökségeként ránk ma­radt adósságunkat teljesen ki­egyenlítjük. Az eredmények láttán a tag­ság is jobban támogatja a szö­vetkezetét, ezt bizonyítja, hogy az italbolt átalakításához anyaggal és személyes munká­ival járult hozzá, amelynek együttes értéke meghaladja a tízezer forintot. Téli betételhelyezési akció A Tápiószentmártoni Taka­rékszövetkezet, Pest megyé­ben elsőként, a takarékossági hónap keretében a helybeli termelőszövetkezeti tagság körében téli betétgyűjtést szer­vez. A tsz-briigódvezetők vál­lalták, hogy a hozzájuk tar­tozó dolgozókat meggyőzik a betételhelyezés előnyös voltá­ról. A cél az, hogy a zárszám­adáskor esedékes pénzbeli já­randóság 10 százalékát — ke­rek összegben — a helybeli takarékszövetkezetben váltott betétkönyvben szolgáltassa ki a tsz-vezetőség. A téli betétgyűjtési akció­nak ez a formája népszerű­ségnek örvend a termelőszö­vetkezeti dolgozók körében és szaporodnak az írásbeli nyi­latkozatok, amelyek felhatal­mazzák a tsz-vezetőséget a já­randóság tíz százalékénak be­tétként: szolgáltatására. Példát mutatnak a kiskun- lacháziak, elmaradt Taksony — Halló, Ráckevei Járási Tanács? — Igen, itt Sági Mihályné, a mezőgazdasági osztály ve­zetője. — Hogyan haladnak a já­rásban az őszi betakarítási munkákkal? — Az utóbbi napokban va­lamelyest gyorsult az ütem. Például az alig egy éve mű­ködő kiskunlacházi Rákóczi Termelőszövetkezet befejezte az őszi betakarítást és már a vetéssel is készen van. Ugyan­ezt a lórévi Dunamenti Ter­melőszövetkezetről is elmond­hatom, ahöl ugyancsak befe­jezték a vetést. Jó ütemben folyik a szántás-vetés és a betakarítás a makádi Űj Élet Termelőszövetkezetben, a tököli Vörös Csillag Tsz-ben, a szigetújfalui Béke, a • dél­egyházi Egyesült Törekvő és az áporkai Vörös Csillag Ter- ■ melőszövetkezetben. — Elmaradás? — Sajnos, az is van még. Például a kiskunlacházi Üj Barázda az utolsók között kullog és a taksonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezet, amely különben mindig a legjobbak között dolgozott, most nem di­csekedhet. Igaz, hogy határ­időre befejezték a betakarí­tást, de elmaradtak a vetés­sel. — Milyenek a kilátások? — Október 31-ig a járás 28 termelőszövetkezete közül szá­mításaink szerint, a jelenle­gi munkamenet figyelembe vételével, 16 szövetkezet vé­gez a munkákkal. (B. G.) (^)etten tő Jrta, ^JJorvúlh fjózAej (63) fi) J . riffucz Anna tenyerébe temette ar­cát és zokogott. Az orvos megsimogatta. — Néhány nap múlva, majd ha ez a derék fiú először fog­ja magát a nevén szólítani, kislány, maga nyugodtan a szemébe nézhet. Én materia­lista vagyok, Annuska, most mégis azt mondom, ahogyan maga ennek a fiúnak az éle­tén csüggött, ez segítette őt fel­támasztani ... Az orvos rágyújtott egy ci­garettára és elnyúlt egy fo­tó jben. — Na menjen, aludjék egyet. Annuska. Készüljön fel, kap­jon erőre, mert a vőlegényét még sokáig kell majd ápolnia. Anna szót fogadott. Az orvos érdeklődve nézett Imre bácsira: — Nos, azt Ígérte, hogy foly­tatja ezt a történetet. Hol Is hagyta abba? — Azt hiszem — mesélte to­vább Imre bácsi —, ott, hogy az a katonai teherautó fel­bukkant itt lent. a Szentivá- nvi utca végén. Én is, a töb­biek is. tüstént meghallottuk a motor bőgését. Mondom a legiobb lövészeimnek, akik már a géppuskák mögött ha­saltak, vigyázz! Egy nerc múlva a teherau­tó befordult a kapun. Való­sággal rohant, úgy, hogy én egy lelket sem láttam. Meg­keményítettem magamat, s azt mondtam: nincs meditá­ció, azt teszem, amit Géza rendelt. Az orvos egy pillanatra fél­be szakította Imre bácsit: — Ne haragudjék, már csak lélektanilag is érdekel a dolog: mire gondolt, miféle te­herautó az, és-kik vannak raj­ta? — Hát szentül meg voltam győződve arról, hogy valami­képpen lelepleződtünk, és Gé­zának nem sikerült a leskelő- dő nyilas tisztet elhallgattat­nia. De valahogyan szerét éj­tette, hogy telefonon értesít­sen bennünket. Aki ezt a fiút ismerte, az ilyesmin nem cso­dálkozott el, hiszen ördöngős fogásaival akárhányszor el­kápráztatott bennünket. De ... kedves doktor, nem kellene közben benézni hozzá? — Nem — rázta a fejét az orvos. — Csak hadd aludjék. Fő, hogy már tisztul az esz­mélete. Holnap ilyenkor már bizonyosan magához tér. — Igazán? Nem is hiszi, milyen öröm ezt halláni... — No és azután? — Amint Géza mondta, a teherautó megállásának pilla­natában tüzet vezényeltem a fiúknak. Három géppuska on­totta a halált a teherautóra. Azt még csak e] sem tudtam képzelni, hogy Géza is a ko­csin lehet... A sofőrt láttam először kiugrani. De már ug­rás közben golyót kapott, és el­zuhant. Velőtrázó orditozás hangzott a kocsi felől, de ezt pillanatok alatt elnyomta a géppuskák kelepelése. Ez az egész tűzeső mintegy fél per­cig tartott. Én amott, a kis épület mögött már előre ké­szenlétbe helyeztem egy ki­sebb csoportot. Amint a gép­puskák elhallgattak, ez a csoport megrohanta a kocsi környékét. A nyilasok többsé­ge már nem élt, mindössze öten maradtak meg, de azok is súlyos sebesülten. — Az én gárdistáim — folytatta Imre bácsi — elszed­ték a nyilasoktól, még a hol­taktól is. a fegyvereket, csak aztán néztek jobban körül. Egyszer csak hallom: Imre bá­csi, Imre bácsi, jöjjön azon­nal, hiszen ez Géza! Imre bácsi könnyeivel küsz­ködött, s abbahagyta az el­beszélést. Az orvos csendesen megszólalt: — Várjon csak, mennyi idő is telt el az eset után, a szov­jet előőrsök beérkezéséig? — Két nap. kedves doktor, de micsoda két nap! — em­lékezett vissza Imre bácsi. — Két esztendőnek tetszett... Először is itt volt Géza súlyos sebesülten. El sem szállíttat­hattam, ugyan hová vitettem volna? De ide sem engedhet­tem be senkit, mivel a tűz­harc után azonnal erőddé ala­kítottuk át a házat. Aztán ez alatt a két nap alatt nekünk fogalmunk sem volt, hogy mi­lyen messze vannak még a szovjet csapatok? És minden percben várható volt, hogy a nyilasok r;ánk törnek. Hanem akkor mi itt, Géza betegágyá­nál megesküdtünk, hogy ha megtámadják a házat, az utol­só töltényig harcolunk, de magunkat meg nem adjuk. Imre bácsi elhallgatott, és csak hosszas csend után kér­dezte: — Azt tudja, doktor, hogy a sebesülés után Géza egy idő­re magához tért? — Igen. de csak rövid idő­re. Ez természetes. — Aztán folyton rosszabbo­dott az állapota. Szegény An­na ápolgatta. — Valóságos csodát művelt az a lány. — Hiszen már az is csoda volt, hogy Géza nem lelte ha­lálát az első percben. Csak annak tudom be, hogy a leg­végső pillanatban kiugrott a sofőr mellől, mégpedig a fal felől, tehát nem azon az olda­lon, amelyet mi tűz alá vet­tünk. — Hanem az hogyan lehet — érdeklődött az idős orvos —, hogy az eset után a nyila­sok nem támadtak újra? — Ezt magam sem értettem, amikor itt kuksoltunk a gép­puskák mögött. Később sült ki a való. A nyilasok másnap hajnalban egy újabb különít­ményt küldtek ki az előbbi felkutatására. De az a jármű nem jutott el idáig, mert az Olasz fasorban egy tüzérségi lövedék telibe találta. Azután a nyilas vezérek már kifogy­tak az időből, nyakukon volt a szovjet hadsereg. Egyébként nekünk itt az volt aztán a bajunk, hogy először csak a szovjet előőrs érkezett be, és képtelenek voltak Gézát el­szállítani, kórházba juttatni. Csupán az ötödik napon sike­rült őt végre orvosi segítség­ben részesíteni. — fgen, ez az ötnapos vára­kozás okozta az igazi nagy bajt. A sebesülés különben nem lett volna életveszélyes, ha azonnal orvos kezébe ke­rül a fiú. Az orvos felállt, és bekuk­kantott a beteg szobájába. Az­tán óvatosan visszahúzódott, és bíztatóan intett Imre bá­csinak: — Itt most nincs tenniva­lónk. Volna kedve egy kis sé­tára? Lemehetnénk a parkba. — Szívesen — állt fel Imre bácsi. — De öltözzék fel — kérte őt a doktor — mert jóllehet süt a nap, még hűvös van odakint. A hóborította pázsitokon té­li verőfény szikrázott. A város belseje, a Duna felől nehéz füstszagot cipelt a szél. ott még fel-felmorajlottak a fegy­verek. De itt fenn már csend volt, és békesség. A park fái felengedtek der­medtségükből. Mintha a min- denség teli tüdővel szívta vol­na be a születő tavasz ózonát. (Vége) Lóhoz értő fizikai dolgozókat hajtő-rakodói munkakörben azonnal felvesz az Állami Fuvarozási és Kordélyozási Vállalat váci telepe (volt BELSPED) Vác, Rákóczi tér 6. sz. alatt Kereseti lehetőség: 1800—2500 forint. Tanácsi igazolás szükséges. Szálláslehetőség nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents