Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

UECtf-í

v/íírlffP

1961. OKTÓBER 28, SZOMBAT

Tanácskozik az SZKP XXII. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról) |

tik kapitalista rendszerüket a szocialista országokra”.

Hruscsov így folytatta: „ma még egyszer megmondhatjuk nekikí ne veszítsék el józan eszüket, uraim, ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban ellenségeink nem egyszer próbálkoztak ilyesmivel, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek a próbálkozások”.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ismét kijelentette, hogy ha a nyugati hatalmaik készséget nyilvánítanak a német kérdés rendezésére, akkor a határidők kérdésének nem lesz olyan nagy jelentősége. „Akkor nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy december 31-ig aláírjuk a békeszerződést. Nem vagyunk babonás emberek, és úgy véljük, hogy a 31-e is, a 13-a is szerencsés nap lehet. Nem ez vagy az a nap fontos, hanem a kérdés konkrét és becsületes megoldása”.

Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak képviselőivel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük termékeny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azonban — hangsúlyozta — a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy tárgyaljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, hogy a nyugati országok képviselői halogassák az európai kérdések békés rendezését. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kell előre, hogy azok j nem válnak be.

„Ez a mi álláspontunk, i Ehhez ragaszkodtunk és szí- | lárdan ragaszkodunk” — je- j lentette ki Hruscsov.

Az SZKP Központi Bízott- j »ágának első titkára újból i hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkí- serléteket.

A burzsoá propaganda által ezzel kapcsolatban csapott nagy hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy e kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, Hruscsov kijelentette: a háború után az Egyesült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnök sem jelentette ki, hogy Hirosima és Nagaszaki bombázása erkölcstelen cselekedet volt.

„ök az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely az erősnek mindent megenged. Ügy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehetővé teszi számukra a világuralom megteremtését.

Ám a Szovjetunió — folytatta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegyvert hozott létre, s ezzel ezen a területen végét ért az Egyesült Államok monopóliuma. Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni, hogy az Egyesült Államok „az előtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utol kell érni a Szovjetuniót ezen a területen”.

De míg az Egyesült Államok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy utol kell érni a Szovjetuniót, addig

Rusk külügyminiszter továbbra is „erőpolitika” folytatására szólít fel.

Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.

A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákényszerítse akaratát és feltételeit — mondotta Hruscsov, majd hozzáfűzte: „a Szovjetunió a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva, kénytelen volt megtenni a szükséges -intézkedéseket védelmi képességének megszilárdítására, a szovjet nép, a szocialista országok egész nagy közössége népeinek védelmére.

Hruscsov hangsúlyozta: a szovjet tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy a minimumra csökkentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit. „Kénytelenek vagyunk végrehajtani ezeket a kísérleteket. hiszen az Egyesült Államok, Anglia. Franciaország

és Nyugat-Németország imperialistái országaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek. Nem. csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel. hanem emberek millióinak életét is el akarják venni’“ — mondotta Hruscsov.

Az SZKP KB első titkára újra felhívta az Egyesült Államok. Anglia. Franciaország. Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra, hogy legokosabb, ha felhagynak az „eröpolitiká- val” és a „hidegháborús politikával”.

„A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját kell folytatni”

— hangoztatta.

„A különböző társadalmi és politikai berendezésű államok békés együttélése _ korunk igeit fontos problémája”

— jelentette ki.

„Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő, hogy leegyszerűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együtt élés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együtt élést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt úgymond, egyenesen eHentmondósba kerül az imperializmus lenini értékelésével.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenini értékelése ma is érvényes. Az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején.

„Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját.”

adnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot. eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják el pártjuk és népük elől az SZKP programját, mert „úgy félnek az igazságtól, mint a tűztől”. „Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében”.

Ha ők közzétennék programunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rágalom és mi az igazság, látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, pártunk tervei megegyeznek a népek, köztük a baráti albán nép létérdekeivel — jelentette ki az SZKP KB első titkára.

Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyűt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó esküdözésekről és áldozásokról a fékevesztett szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették.

„Ugylátszik ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz, hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperialisták adományaihoz.

Az imperialisták mindig készek harminc ezüst- pc-nzt fizetni azoknak, akik szakadást idéztek elő a kommunisták soraiban.

Ám az ezüstpénzek soha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelenséget és szégyent”.

Hruscsov a továbbiakbain kijelentette: „osztjuk kínai

barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodá- sulcat.

A világ felosztására, más népek leigázására irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták j farkasétvágyát.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy ! a szocialista világrendszer ere- j je annyira megnövekedett, !

wÁnt még soha. Ez a rend- j szer a világbéke erős bástya- i ja. A különböző társadalmi j rendszerű államok békés együttélésének elve a jelen- ; légi körülmények között élet- ■ bevágóan fontossá válik.

„Ezt csak azok a remény- ! télén dogmatikusok nem ér- i tik meg, akik megtanulták az 1 általános formulákat az impe- j rializmusról, de teljesen el- j szakadtak az élettől. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Molotov. Ö és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhelyzetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak” — mondotta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: „a küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk központi bizottsága teljesen helyesen járt el. amikor elvi alapokon állva, és nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet—albán kapcsolatok nem normálisak”.

Hruscsov megállapította, hogy sajnos, nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak,

„Pártunk központi bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította, és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kapcsolatokat teremtsen az Albán Munkapárttal”.

Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov —, semmiféle eszköztől nem riHa a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testverpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, núrtf. a Kínai Kommunista Párt.

Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak ég a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgálná.

Hruscsov ezután megállapította, hogy az Albán. Munkapártiján súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz idején volt, majd ezt mondotta:

„ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják fenn uralmukat”.

Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet—albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val való barátság mellett.

Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. párt- kongresszus lenini irányvonalával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára véget vetne a személyi kultusznak, lényegében véve annyit jelentene, mint lemondani a pártban és az államban betöltött vezető tisztségükről. Persze ezt jószántukból sohasem fogják megtenni, jelentette ,ki Hruscsov.

„Ám nekünk meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallatni fogják szavulcat, s akkor az albán vezetőknek felelniök kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Albániában való építésének okozták” — folytatta Hruscsov.

Ezután kijelentette, hogy az 1 SZKP továbbra is harcolni I fog a marxizmus—leninizmustól való minden elhajlás ellen. A párt bírálni fogja a jugoszláv revizionizmust, bírálta és bírálni fogja a dog- rn a ti zmust és a szektásságot.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrottság kongresszusának.

Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz káros következményeinek megvitatására, valamint a pártellenes frak- ciós csoport végleges leleplezésére. A kommunizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ezzel semmit sem nyernek.

Hruscsov megjegyezte, hogy a párt -tevékenységének egyes időszakaiban, főleg a döntő szakokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. „Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit” — mondotta.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt- és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott éles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést, Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint kátófiai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tudott normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségének — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztá- ] lm első felesége fivérének | sorsa is.

| „A párt a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet.

j A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye.”

Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visszaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kagano- vics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja mind eh módon szembehelyezkedett ezekkel az intézkedésekkel.

A frákciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat védelmezték.

A XXII. kongresszus sok küldöttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól.

Felháborodásuk érthető és indokolt.

Hruscsov Vorosilovról szólva, megjegyezte, hogy őt a pártellenes csoport a központi bizottság elleni harcában használta fel.

Vorosilov elvtárs — mondotta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a pártelienes csoport többi aktív tagjával, például Molotovval, Kagano- viccsai, Malenkovval.

A frakciósok ellen vívott heves harc folyamatában, a központi bizottság 1957 júniusi plénumának elején Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a központi bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak.

Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov — segített a központi bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cselekedetre válaszoljunk mi is ugyanígy és könnyítsük meg helyzetét.

Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és a népért. „Úgy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanuník. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat”, hiszem, Kliment Jefrembvics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért’’.

Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus Irányvonala az egyedüli helyes irányvonal.

A XXII. kongresszus megerősíti ezit az üdvös irányvonalat.

Hruscsov megemlítette to-* vábbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkel hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéseinek végreha j fásában betöltött szerepét.

„Tudom, hogy jószándék vezeti ezeket az elvtársakat — mondotta Hruscsov — de legyen szabad teljes erővel „Ráhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a mi lenini pártunk központi bizottságát, a központi bizottság elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intézkedést, egyetlen felelősségteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a személyes utasítására, mindez (kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye.

A mi nagy erőnk a . kollektív vezetésben, valamennyi elvi kérdés testületi megoldásában rejlik”.

A marxista—leninisták erélyesen síkraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító jelensége ellen, de mindig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét.

„Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov —• külön venni ezt vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen különválasztani a vezető kollektívától és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a marxizmus—Ieninizmus elveinek”.

Az igazi marxista—leninistáknak mélységesen idegen mind az öndicséret, mind pedig egyes vezetők szerepének különleges hangsúlyozása, mértéktelen felnagyítása. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani. elszigetelni őket az elvtársak vezető testületétől“’.

Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: a párt első és második programját sikeresen végrehajtottuk.

Most nagy harcunk harmadik szakaszába léptünk. A lenin párt harmadik programját: a kommunizmus építésének programját fogadjuk el — mondotta Hruscsov. Hangsúlyozta:

..a szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van, hogy az eddig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat”.

A két ideológia hares :elen- leg egészen más jellegű, mint

a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként jelentkezik, amelynek megvalósítása érdekében a párt harcba szólította a dolgozókat: a szocializmus realitássá lett

„A szocializmus nem a jövőben, hanem már ma hatalmas anyagi és szellemi javakat biztosít azoknak a népeknek, amelyek az új élet építésének útjára léptek. A szo- szocialista országok példája egyre' nagyobb vonzóerőt gyakorol a világ dolgozóira. Egyre szélesebben és mélyebben terjednek el a kommunizmus eszméi. Az emberek millióit serkentik történelmi alkotómunkára”.

Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsuló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoz — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — vezető úton.

Végül hangsúlyozta, minden szükséges megvan ahhoz, hogy a párt harmadig programja teljesedjék.

■k

Hruscsov beszédének elhangzása után 16 percig dü- börgött a taps a kongresszusi palota nagytermében. Valamennyi küldött helyéről felállva tapsolt A taps már nyolc perce tartott, amikor Hruscsov leült, hogy véget vessen az üdvrivalgásnak. Ekkor a moszkvai küldöttek soraiból „Éljen a kommunizmus!” kiáltás hangzott fel. A küldöttek ismét felállva tapsoltak. Néhány perc múlva Gagarin és a mellette ülő küldöttek együtt kiáltották:

„Dicsőség a kommunista pártnak!” Ismét felzúgott a taps és a kiáltások: „Hurrá a,., párt, központi, bizottságának! Éljen a kommunizmus”.

George Meyers, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének tagja, angol nyelven kiállította: „Éljen a kommunizmus és a béke!” A taps ezek után percekig zúgott tovább.

Az ováció elültével V. Scserbickij, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke több küldöttség nevében javasolta, hogy a kongresszus hagyja jóvá Hruscsov beszámolóját a központi bizottság elvi irányvonalát és gyakorlati tevékenységét a bel- és külpolitikában egyaránt. A kongresszus nagy lelkesedéssel, egyhangúlag megszavazta ezt a javaslatot. A kongresz- sízus ezután bizottságot alakított Nyikita Hruscsov elnökletével a központi bizottság beszámolójára vonatkozó részletes határozat előkészítése, továbbá az SZKP program- tervezetéhez benyújtott módosítások és kiegészítések megvizsgálása céljából.

A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a központi revíziós bizottság beszámolóját is.

Az elnöklő Grisin bejelentette, hogy úttörők kívánják üdvözölni a kongresz- szust.

Feltárult az elnöki emelvény ajtaja és 26 úttörő egyenruhás kis kürtös lépett be. A kürtök hívójelére kétezer úttörő árasztotta el a kongresszusi termet. Nemzeti viseletűk, fehér ingük, vörös nyakkendőjük színpompás tarkasággal árasztotta el a termet.

Több tucat vörös csapatzászlót hoztak magukkal az úttörők. Tizenkét szónokuk az elnöki emelvényről verses üdvözletét mondott. Ezután a tizenöt köztársaság úttörői jelentéstételre sorakoztak fel. Tizenhétmillió ifjú leninista nevében jelentést tettek a párt első titkárának és a kongresszusnak arról, hogy az úttörők kétéves tervének első esztendejét sikerrel zárták.

Az úttörők szellemes, kedves verseket, mondtak és többek között elmondták, hogy a pionírok által gyűjtött vashulladékból a holdig lehetne hidat építeni. Az

(Folytatás a 3. oldalon)