Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-27 / 254. szám
4 :syíírfap 1961. OKTOBER 27, PÉNTEK Vagy kiúszik — va megfullad?! „Dobó István tsz-elnökkel nem lehet együtt dolgozni. Az emberekhez goromba, indulatos; senki sem látta niég mosolyogni.’’ „Kimer Józsefet kizavarta az irodából. Azt hiszi, hogy az egyszerű tsz-taggal mindent lehet?!” „Az agronómussal sem fér össze!” „Miért bízzunk benne? Idehozták a nyakunkra, idegenből, dirigálni. Mintet eddig is becsaptak, ezután sem lesz másképp.” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket, ki fáik adásokat hallottam a szigetcsépi Lenin Tsz elnökéről, amikor még nem is ismertem. Ezek után — érthető, hogy — kerestem vele a találkozást. Ha valaki szándékosan megrendezte volna, akkor sem kezdődhetett furcsábban. Benyitok az elnök irodájába, s kis híján nyakamba zuhan egy ember. Nem is csoda: tökrészeg. Fegyelmire hívatta be az elnök, előző heti duhajkodásáért. emberhez méltatlan magatartásáért —, s a fegyelmire is részegen jött. A neve: Kimer József. Az „egyszerű tsz-tag”. akit az elnök kizavart az irodából. — Most is úgy végződött volna, ha az elvtársnő nem jön — mondja a bemutatkozásnál Dobó István. — Reggel óta tárgyalunk a tanácselnök elvtárssal, s tizedszer ront be hozzánk, káromkodik, fenyegetőzik. Eleinte szépen mondogattam, hogy menjen haza: majd ha kijózanodik, beszélgetünk. Nem ment. Újra kezdte ugyanazt, amiért a múltkor karjánál fogva kiraktam az ajtón. Még mond valamit, de nem értem: szavai elvesznek az előszobából harsogó mocskos szátkozódásban. Kirr.er József „sérelmezi”, hogy hazaküldtek ... Az elnök restelkedve kér bocsánatot —Kimer nevében. Elsorolom Dobó Istvánnak, hogy mit hallottam felőle. Várom, hogv védekezni, tiltakozni kezd. Nem teszi. Idegesen rágyújt egy cigarettára. Egy pillanatig a füstbe bámul, aztán beszélni kezd: — Tizennyolc éves korom óta töltök be különböző vezető munkaköröket. Mindig nehéz helyekre tettek, hogy csináljak rendet. Higgye el illemkódexei a kezemben bajosan boldogultam volna: szigorúnak, erélyesnek kellett lennem. Ha valahol lassan rendbejöttünk, tovább vittek egy házzal, kezdhettem . elölről. Idővel felőrlődtek az idegeim, egyre gyakrabban vesztettem el az önuralmamat. Elfelejtettem mosolyogni. Megkeményedtem. Akik ezt vetik szememre — igazat mondanak. Magam is érzem, hogy nem szabad így folytatnom tovább. Amit a két kezemmel építek, egyszer majd lerombolom a számmal, az indulataimmal. Segítség kellene, hogy megoszthassam a terheket, nyugodtabbain dolgozhassak ... Segítség? De hiszen van a t&z-ben agronömus, párt- szervezet. van járási pártbizottság, vannak brigádve- zetők, tagok- — gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy azt is hallottam: Dobó István nem hallgatja meg mások véleményét, önfejű, azt állítja, hogy senürire sem támaszkodhat. Ebben mi az igazság? Erre Gönczi Béla elvtárs. politikai munkás válaszol. — Ennek az éremnek is két oldala van. Dobó elvtársban csakugyan van egy adag önfejűség, türelmetlenség. De van itt más is ... Körülbelül egy időben kerültem ide az agronómussal. Még az egyhónapi próbaidő letelte előtt javasoltam, hogy küldjük el. Nem a mi emberünk: nem szívleli sem a rendszert, sem a termelőszövetkezetet. Az embereket semmibe veszi, bánni sem tud velük. Egyszer ellopták a kerékpárcsengőjét. Tudja, mit mondott? „Nem érdemelnek ezek a parasztok semmi jót!” Kijelentette, hogy „nálunk megnyirbálják a szabadság- jogokat”, mert egyik hozzátartozója nem kapott útlevelet Franciaországba. Havi kétezer forintot kap a tsz-től, de kétszázért sem dolgozik meg. Rá aztán csakugyan nem lehet számítani! És a többiekre? A brigád- vezetőkre, a kommunistákra? Vegyük először a brigádvezetőiket. Ha nagyüzemi gazdálkodási tapasztalatuk nincs is, kétségkívül derék, becsületes parasztemberek. Ismerik a falut, a földet és őket is ismeri mindenki. Aki nem rokonuk, az legalábbis gyerekkori cimborájuk, jó barátjuk. Ebből következik aztán a baj: a brigádvezetők nem merik megkövetelni a fegyelmet, számonkémi a mulasztást, mert — megsértődik a rokon, vagy a jóbarát. Sajnos, ez alól néha még a párttitkár, Assabiny Nándor bni- gádvezető sem kivétel. Megtörtént már néhányszor az is, hogy amit megszavaztak a brigádvezetők a vezetőségi ülésen, másnap megtagadták. Csak hadd csinálja a népszerűtlen feladatokat az elnök, ő úgyis idegen — gondolták. És a párttagok? Nem sokat tehetnek: többségük Idős, beteges, nyugdíjas ember. Dolgozni nem járnak, a politikai nevelő-fel világosító munkában tehát nem lehet rájuk számítani.^ A pártért mindenkor kiállnak, osztály- hűségükhöz kétség sem fér, de politikai képzettségük csekély. Az egyetlen harmincon aluli párttag az egy évre kihelyezett könyvelönő. Fiatal, agilis kommunistákkal kellene megerősíteni mielőbb a pártszervezetet! És a járási pártbizottság? Mit tett, mit segített a szigetcsépi Lenin Tsz kommunistáinak? Sajnos, nem sokat. A mezőgazdasági osztály munkatársain kívül április óta mást nem is láttak a szövetkezetben. A tsz pártszervezetének életét, politikai munkáját senki sem ellenőrizte, nem segítette. Ha az elnök panaszkodott az agronömus gyenge munkájára, ellenséges politikai nézeteire, csak tanácsot kapott: „Küld el elvtárs, ne tűrd tovább!” Könnyű ezt mondani; de honnan lesz helyette másik agronömus?! Pedig itt sokszorosan elkelt volna a segítség. A helyzet' körülbelül olyan lehetett, hogy Dobó Istvánt bedobták a mélyvízbe és vártak: vagy kiúszik, vagy megfullad! Idejövetele előtt a tsz rengeteg problémával küszködött. Az előző agronómust el kellett távolítani, mert bebizonyosodott, hogy szabotált, szándékosan kárt okozott a tsz-nek. Az akkori elnök erélytelen volt s a képességeit meghaladták a feladatok. A munkafegyelem laza volt, meg is látszott az eredményeken: 33.06 forint helyett — ennyit terveztek tavaly egy munkaegységre — 15,97 forinttal zárták az évet. Meg 119 000 forintos mérleghiánynyal. Erre céloztak néhá- nyan, amikor azzal fogadták Dobó Istvánt: nem bízunk magában, nekünk eddig csak ígértek és becsaptak! Ilyen örökséget vett át április elején Dobó elvtárs. És egy teljesen irreális, elhibázott tervet. Csupán a kertészet 180 000 forinttal hozott kevesebbet, mint amennyit terveztek. (Hiába, nem lehet büntetlenül egész évre primőr árat számolni a paprikáért!) Aratáskor kiderült, hogy a tervben szereplő 50 hold szovjet búzából csak 46 holdat, a 60 hold négyzetes kukoricából pedig csupán 52 holdat vetettek el. De a bevételt a tervszámok alapján kalkulálták! Húsz hold kukoricát ki kellett szántaniuk, helyébe kölest vetettek. de az is megsinylette az aszályt. — A bajokhoz még a százharminc napos aszály is járult: egy csepp eső sem esett! — mondja az elnök. — Ráadásul, három hónapig agro- nómusunk sem volt: a régi már elment, az új még nem jött. És mégis, mindezek ellenére talpra állunk. A tej- hozamot jelentősen megjavítottuk. A kertészet bevételi kiesését korai burgonyával pótoltuk. A be nem vetett holdak hozamának pótlására a tervezett ötszáz tenyészka- csa helyett ezer darabot vettünk, az is hoz valamit a konyhára. Sok kárt okozott a sertésállományban a malacelhullás. Sajnos, az állomány paratifuszos, továbbtenyész- tésről tehát szó sem lehet. De hizlalásra alkalmasnak találták, ezért vásároltunk még százhúsz darab süldőt, hogy teljesíthessük a forinttervet. Tavaly még tizenhat forintot sem kaptak a tagok, a megígért: harminchárom helyett. Az idén huszonkettőt terveztünk, és minden baj ellenére — meglesz! Nem megy köny- nven. Tengernyi gond és kevés a segítség. Aztán, ha elfogy a türelmem, goromba vagyok. Megint csak ide jutottunk hát, az elnök magatartásához. Ahogy szó szót követ, azért sok minden kiderül. Hogy a leghangosabb zúgoió- dók főleg azok, akiknek nem erős oldaluk a munkafegyelem. Hogy Kimer József — és mások — iszákosságáért a zugpélinkafőzőké, bögrekocsmáké az érdem. Hogy azok terjesztik az elnökről szállongó hírekcf leginkább, akik nem sok munkaegységgel dicsekedhetnek. Hogy akadnék néhányan, akik azt hiszik: Dobó Istvánnak tesznek szívességet, ha dolgoznak. Természetesen, nem az ilyenek vannak többségben. A tagiság zöme becsületes, dolgos parasztember. De közülük is magával sodor, megtéveszt néhányat a hangoskodik kara, Dobó István tehát semmiben sem hibás? Erről nincs szó. Maga is tudja, hogy meg kell változnia. S valószínűleg azt is tudja — bár nem mondja —•, hogy ebben másoknak is segíteniük kellene. A pártszervezetnek, a járási •pártbizottságnak, a járási tanács mezőgazdasági osztályának. így vélekedik a községi tanács elnöke s így Assabiny Nándor párttitkár is. Dobó István fiatal kora óta számtalan nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ízig-vérig a mi emberünk. Jószándékú, becsületes, de egymaga nem képes szabadulni a hibáitól. Nem lenne kár megvárni, míg hibái elhatalmasodnak az erényei felett? Nem kellene segítségére sietni? Most, amíg nem késő! Nyíri Év» Az ,, istvánosok4 ‘ eleven életet teremtettek Zebegényben Évadnyitó hangverseny a társadalmi munka tiszteletére Zebegényben, a Dunakanyarnak ebben a vadregényes környezetben fekvő, igen népszerű községében komoly zeneélet alakult ki, amióta a budapesti I. István Gimnázium sok szép versenydíjat nyert zenekara a Művelődés- ügyi Minisztériumtól itt kapott jutalomképpen üdülőt. A diákmuzsikusok az üdülőhelyen színvonalas hangversenyeket rendeznek, takaros üdülőjükben zeneiskolát nyitottak, amelyben a tanítványok száma már meghaladta az ötvenet. A zebegényi gyerekeket a gimnázium zeneakadémiát végzett volt növendékei tanítják hegedűre, zongorára, csellóra és különböző fúvós hangszerekre. A község lakossága nagy szeretettel veszi körül az „istvá-i nosokat”, akik mindent elkö- i vetnek, hogy a zenekultúra: közvetítésével viszonozzák ezti a szeretetet. Törekvésük ko- í molyságát igen szép eredmé- i nyék bizonyítják. A zebegé- i nyi úttörőkből lelkes zenekart: szerveztek, amely máris sike- j rekkel dicsekedhet. A napok-j ban a Művelődésügyi Minisz-; tórium kultúrtermében a mi- ] nisztérium egyik dolgozója | kisfiának névadó nünnepségét j tartották meg, amelynek mű- j során szerepelt az I. István Gimnázium szimfonikus zenekara is. A zenekar kíséretével Mozart: Bölcsődalát a zebegényi úttörőzenekar szólistái adták elő fuvolán, igen nagy sikerrel. Az ünnepélyen megjelent Ilku Pál művelődésügyi miniszter is, és a zenei produkció után nagy elismeréssel gratulált Z áborszky Józsefnek, a hetven tagú zenekar karnagyának, aki a zebegényi úttörők harminc tagú fúvószenekarénak betanítását is irányítóit.».- A. miniszter jelentette, hogy nagyra érte-; keld az istvánosok zebegényi; patronáló munkáját és a jö-i vőben fokozott figyelemmel j kíséri a példamutató kezde- j ményezést. Vasárnap Zebegény köz- j ség kultúrtermében a gim- : názium szimfonikus zene- ! kara és a zebegényi álfa- i lános iskola úttörőzene- ! kara adott „évadnyitó” í hangversenyt. A zebegényi zeneélet örven- \ detes fejlődését mutatja, hogyj a tágas kultúrtermet zsúfolá-; sig megtöltötte a község la- í kőiből és az egész évben mű-j ködő üdülők vendégeiből álló j közönség. A hangversenyt j azoknak a zebegényieknek a j tiszteletére rendezték, akik j ebben az évben több százezer: forint értékű társadalmi munkát végeztek Zebegény fejlesztéséért. Segítségüknek köszönheti a község újonnan épült sportpályáját, számos szép, új parkját, nagyon sok társadalmi munka van az épülő vízvezetékhálózatban, Amelyhez kilométer hosszú vízvezetékárkot készítettek el társadalmi munkások és alaposan belesegítettek a szabadtéri színpad építésébe is. A zebegényiek jogosan büszkék arra. hogy községükben az idén nagyobb értékű társadalmi munkát végeztek, mint a szobi járás többi községében együttvéve. A hangversenyen a gimnáziumi zenekar különösen két Mozart-mű előadásával, a Fuvolaversennyel — ezt Cselányi Gyula adta elő a zenekar kíséretével — és a Kis éji zenével aratott olyan sikert, hogy mindkét számot meg kellett ismételnie. Az úttörőzenekar a János vitézből játszott részleteket, néhány Bart ók-dalt mutatott be, majd Schubert-szerzeményeket adott élő szintén nagy, megérdemelt sikerrel. A szép hangverseny után a zebegényi ■ szülők viszonzásul vendégül látták a gimnázium zenekarának tagjait, akik meghívták a zebegényi pajtásokat a XIV. kerületi kultúrotthon november 2-re kitűzött avató ünnepségére. Ezen az ünnepségen a zebegényi úttörőzenekar is bemutatja tudását. ml. ,\\\\\\\\\\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\ A nagykátai MHS-sportolók l A Magyar Honvédelmi Sportszövetség nagykátai fiataljai \ jó és eredményes munkával vívták ki községük és a járás ; sportkedvelőinek elismerését. Az MHS szakosztályaiba tömö- i rült fiatalok úgyszólván a saját erejükből teremtették meg a \ többirányú sportolás feltételeit. A négy szakosztályban jelen- I leg 110 fiatal sportol rendszeresen. A szakosztályok közül : különösen népszerű lett a motoros akrobaták csoportja, akik ; sok sikert és hírnevet szereztek az MHS nagykátai szerveze- ; tének. Hol volt a finn-ugor őshaza? Vilié Luho finn régész nyilatkozata Kármán Sándor, a lövész szakosztály oktatója (jobbról) a helyé* puskafbgást magyarázza a céllövészetnél Varsányi Győzőnek és Rőder Sándornak fl I wi \ iát*4 * mmmmmmm» xJÉ&SV, ' : V ? A motoros akrobaták először álló motoron próbálják a gyakorlatokat : ‘ S ' ^ * , \ - álTO» V I ü i - -' -' w "'>}■. A >>' ,<- fStlÄ í A repülőmodellezők indításra készülnek a sportpályán (MTI foto: Bereth Ferenc felv.) A Magyar Tudományos Akadémia finn vendége. Vilié Luho, a turkui egyetem régész tanára egyhónapos tanulmányútja végeztével csütörtökön utazott haza. A finn professzor az MTI munkatársának kérdéseire magyarországi élményeiről a következőket mondotta: Sok magyar tudóssal találkoztam tanulmányutam idején. Legemlékezetesebb számomra a László Gyula budapesti egyetemi tanárral folytatott beszélgetés. László Gyulának nemrégiben jelent meg Őstörténetünk legkorábbi szakaszai című könyve, amelyben rendkívül érdekes, új megállapításokat te« a finn-ugor őshazával kapcsola-^ tosan. Feltevése, hogy ez azfj őshaza valahol a mai Len-f gyelorszóg és Magyarország $ között volt. innen távoztak í. volna elődeink s tértek volna % később ismét vissza: egészen % újszerű gondolat. László pro-^ fesszor teóriáját véleménye ^ szerint alátámasztják a me- ^ zolitikumból származó len- ^ gyelországi leletek. Ahhoz, ^ hogy a mi kutatásaink ered- í ményével a magyar eredmé-^ nveket összehasonlíthassuk. ^ javasolni fogom a Finn Tudó- £ mányos Akadémiának, mi- ^ előbb fordítássá le finnre í László professzor rendkívül £ érdekes könyvét — mondotta í Vilié Luho.
