Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-22 / 250. szám
V * PEST megyei hírlap különkiadása • III. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1961. OKTOBER 22, VASÁRNAP Dúzás után Ma morcos kedvemben vagyok, a Nagykörúton ballagok, fütyül a szél A földön gyorslista hever, egy mérges ember dobta el, nem nyert szegény. A szél rám mérgesen suhint, zsebemben árva húsz forint szomorkodik, S hogy így van, erre több az ok, verset kiadni nem tudok, ki tudja mért? Tán jobb is, hogyha hallgatok, adóvégrehajtó vagyok Vecsésen én. S míg rám adózók átka száll, a Múzsa a sarokban áll, lantom se szól. Bár nyertem volna tízezret, vagy húszezret, vagy százezret — az lenne jó! Vennék kabátot, kalapot, ezt az egész kirakatot — az lenne szép! De a sors mindig csak fukar, s mint minden szerkesztő: cudar. Üsse a kő! Hát így akarja Fortuna, hogy nyelné el a vén Duna a csalfa lényt! S így morcos kedvemben vagyok, a Nagykörúton ballagok, fütyül a szél... Ferenczy Hanna .Csuk fény kvllvnv . . .•* Látogatás egy pusztai iskolában Zseblámpa és gumibot A közfel'ttiúl'tban égy l7"éves vécsési; fiatalember, Sch. J. Nyugat-Németországba alkart szökni. Győr és Komárom között azonban elfogták és így tervét meghiúsították, A kalandvágyó fiúnak zseblámpa mellett gumitömlőből készült gumibot egészítette ki úti felszerelését ÜGYELETES ORVOS Gyomron: dr. Túri Mária. Monoron: dr. Pálfi Ferenc. nap. Kétszoba-konyhás, szép lakásunk van itt az iskolában. Itt van mellette fia, a négyéves Lacika — aki el nem ereszti apuka kezét —, aztán a szobából a második fiúcska hangját halljuk, de ez még csak háromhónapos. A hetedik-nyolcadik osztályban irodalomórát zavartunk meg, stílszerűen mindjárt meg is kérdezzük, olvasnak-e valamit ezek a fiúk, lányok. A közvéleménykutatás eredménye határozott „igen’“. A pálma a Verne- köteteké, és az Egri csillagok is nagyon népszerű. A közelmúltban látták Üllőn, a Petőfi Színpad előadásában A kőszívű ember fiait — azóta ezt a Jókai-kötetet is egymás kezéből kapkodják. A TANULMÁNYI EREDMÉNY? A válasz meglepő: 3,50! — Huszonöt év óta még innen nem ment el felsőbb iskolába senki. Tavaly repült ki az első „kismadárkánk”, a jeles tanuló Horváth Margit, aki az ócsai gimnáziumban is megtartotta ezt a szintet. És az idén? Két kékköpenyes lány áll előttünk. Kicsit zavarban vannak, ahogy kérdezzük. Petrányi Aranka óvónő szeretne lenni. — Csak a hangom miatt esetleg... — mondja és sírni kezd! (Illetékesek! Hallják meg erről az istenhá- tamögötti, több ezer holdas pusztáról, ahonnan még nem tudott kiemelkedni senki, Petrányi Aranka síró hangját. Óvónő szeretne lenni!) Huszár Piroska szintén kitűnő tanuló, a monori gimnáziumba megy. — Aztán szeretném, ha gyógyszerész lehetnék. (Hát össze kell fogni, oda' kell segíteni ezt a kislányt, hogy valóban gyógyszerész lehessen!) A TANÍTÓ az útmeniti árokig kísér, ott félénken, szinte keresve a szavakat, mondja: — Villany kellene... Kétszázötven méter innen a kostelep, s ott már évek óta világít. öt-hat oszlopot adna az erdőgazdaság, a szülők pedig felállítanák. Csak az a kétszázötven méteres vezeték kellene. Kiss Sándor ŐSZI NAPSÜTÉSBEN (Foto: Kiss) Vérbosszú - kiicosarazás miatt Moruxr, Vecsés és Üllő közvéleményét a nyáron élénken foglalkoztatta az a vérbosszú jellegű bűntett, amelyet családok közötti háborúskodás keretében, szerelem} éltesből követtek el. Az ügy tárgyalását most kezdte meg a Fővárosi Bíróság Salamon-taná- csa. A vádlottak padján tízen ülnekf—^Vajda■József, Vajda. István. Vajda János, Vajda György, Vajda Gusztáv, Vajda Gizella, Vajda Istvánná, ifj. Vajda István, Szendrei János és Szendrei Jánosné rákoskeresztúri, illetve rákoscsabai lakosok. Az ügyész több ember sérelmére elkövetett szándékos emberölés kísérletének bűntettével vádolja őket. Lakatos Mária monori leánynak májusban annak rendje-módja szerint megkéred e a kezét Barna Gusztáv. A leány a kérőknek igent mondott. Egy héttel később Vajda György számára is megkérték Lakatos Máriát. Ezt a leány visszautasította, hiszen ekkor már Barna Gusztáv jegyese volt. A Vajda- és Barna-család emiatt súlyos haragba került egymással. Életveszélyes fenyegetések röpködtek a kikosara- rás miatt. Barna Gusztáv és Lakatos Mária ennek ellenére rövidesen házasságot kötött. Alig néhány nappal később a Barna- és a Vajda-család tagjai egy kocsmában — véletlenül vagy szándékosan, még nem derült ki — összetalálkoztak. A két család azonnal ölre ment egymással. Kaszával, kapával, ' vasrudák- kal, alkalmilag készített lándzsával, fejszével, vasvillával folyt az órák hosszat tartó véres verekedés. Hét ember súlyosan megsebesült, a szurkálást és ütlegelést többen kisebb- nagyobb sérüléssel úsztak meg. A verekedők nem kímélték még a jelenlevő hároméves gyermeket sem. A tömegverekedésnek a rendőrség beavatkozása vetett véget. A kocsmában addigra már összetört négy asztal, tizenhárom szék, negyvenöt pohár, tizenegy szódásüveg, nyolc kristályyi- zes üveg, négy boros- és hat söröspaiack, továbbá ablak, ajtó, berendezés. A tömegverekedés ügyében előreláthatólag e hó végén hirdetnek ítéletet. Firon András A gombai Új Élet Tsz-hen is befejezték a vetést Mint a gombai Üj Élet Tsz vezetői táviratban jelentették: dacolva az időjárás viszontagságaival elvetettek 284 hold őszi árpát (a tervezett 200 helyett), ugyanannyi területen búzát, 100 hold rozsot és 20 hold takarmánykeveréket. Ezzel őszi vetésüket — a járásban másodikként — befejezték. Gratulálunk és további sikereket kívánunk a gombai Űj Élet Tsz szorgalmas tagságának! Kókai Sándorné, agyöm- rői KISZ-szervezet vezetőségének tagja, 31 éves korában. tragikus baleset következtében elhunyt. Nagyon szerette az életet... Az ifjúsági mozgalomban ő már „veteránnak” számított a maga három évtizedével, de szívében fiatalabb volt sok 16 évesnél. Magdára mindig, mindenben lehetett számítani, ha a közösség ügyéről volt szó. Derék, becsületes sorkatonája volt a pártnak; harcos, rátermett vezetőnek bizonyult az ifjúsági mozgalomban. Az a leánykor, amelyet ő szervezett meg és irányított Gyömrön, országos hírnévre tett szert. Ha munkáról volt szó: az ifjúsági otthon építéséről, kapálásról, kukoricatörésről — Magda mindig ott volt a kiszisták között. Ott énekelt az énekkarban, ott voU az indulók között a szparta/ciádon, a nevezők közt a lövészversenyen. A tanulásban is példát adott a fiatalabbaknak: nagy akarattal elvégezte levelező tanulóként az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát, s ez év őszén beiratkozott a gimnázium levelező-tagozatára... És most minden félbeszakadt. Ö, aki annyira szerette az életet, s annak örökké szebbé tételén dolgozott — halott. Olyan hihetetlen mindez. Nagyon szeretett utazni... Bejárta velünk, barátaival, Bulgáriát, a hazai tájakat: a Balaton, a Bakony, a Bükk vidékeit. Nem volt nyár, amikor a közös táborozásról elmaradt volna. Már velünk együtt tervezte, várta, készítette a jövő nyári tábort. De a Mecsekbe már nélküle I kell elutaznunk. Ö csütörtökön este elindult azon a piros motorkerékpáron az utolsó, a nagy kirándulásra .., Nagyon szerette a virágokat .... Mindig július második jelében táboroztunk, s a nevenap- ját. mindig ott ünnepelte ki- .szista barátai között. A nyáron a férje egy csokor rózsát hozott utána a Bükkbe, mi ott, tábori viszonyok között, más virághoz nem jutván, egy csokorka zölddel köszöntöttük, Hogy örült annak is! Es most hiába hordjuk a legrogyogóbb virágokat sírjára — ő már nem tud örülnij nem tud nevetni. Pedig hányszor megvidámí- tott bennünket. Talán ez az első alkalom, hogy szomorúságot okozott nekünk. De most nagyot... Még túl friss a fájdalom, érzem én, tudom én, hogy a szavak sincsenek a helyén, többet, szebbet, jobbat kellett volna elmondani Róla, s életéről, amely rövid volt ugyan, ás emlékezetes, mert nem magáért, de a közösségért élt, dolgozott. Másként kellene ezt elmondani, Magdus, jól tudom. de nem megy ... Sirni volna jó — de maga azt sosem szerette ... A leckét feladta nekünk: szeietni kell élni, dolgozni a közösség javán, szépíteni, jobbítani kell az életet. Ezt csináltuk eddig is — együtt. Ezt kell csinálnunk ezután is — de most már maga nélkül, maga helyett is, a maga emlékéért is... Kadványi Barna GOJVG Tatarozzák a monori művelődési otthont, remélhetőleg kívüi-belül szép lesz és nemsokára lüktető kulturális élettel fog megtelni. Egy dologra szeretném azonban felhívni a figyelmet. Az előadásokon, színdaraboknál a felvonások megkezdését eddig semmivel sem jelezték, pedig a csengetés vagy ■ gongütés annyira megszokott dolog, hogy nézetem szerint ez elmaradhatat* lan követelménynek számit. Ha más mód nincs, a tatarozással kapcsolatban függesze- nek fel egy síndarabot (azt hiszem azt nem nehéz szerezni) és ennek megköti gatásával helyettesíthetnék a gongot (-ty) KÜLFÖLDIEK GYOMRON Idegenvezető: Gyarmati Sándor — Mutasson egy iskolát. Visszafordulunk és elvezetem a Kossuth Ferenc úti iskolához. — Politechnikai oktatás van? — kérdi. — Sajnos, ezt nem tudom megmondani — szólok és tekintetem lassan végigsiklik a régóta épülő, új terem felett. Nagyon tetszik neki a Táncsics út felső vége. Azt mondja: — Biztos az a vállalat készítette. amelyik a mi városainkban a- hullámvasútok építésével foglalkozik. A cukrászdát kicsinek találja és észreveszi. hogy néhány helyről hiányzik a vakolat F,gy fiatal fiú éppen friss süteményeket hoz. Kissé szipog. az arcát tapogatja, ahol a figyelmes szemlélő egy férfitenyér nagyságú piros foltot fedezhet fel. (Csak nem a mestere pofozta fel?) A Gödöllői Sütőipari Vállalat gyömröi üzemegységébe nem megyünk be. Hátha éppen most szervezik át a BorX TENG ELYTÖRÖ, lelket kirázó úton haladunk, s amikor elhagytuk a hatos kilométerkövet, elénk tűnik a csene- vész bokrok között a szürkére festett iskola. A kövesút egyenesen neki tart, azután — mintha meggondolná magát — merész kanyarral Öcsa felé fordul. Egyedül, árván áll itt ez az iskola 25 éve, a legközelebbi ház egy kilométer. A kopár, homokos iskolaudvaron — még a füvet is kitaposta a sok fürge diákláb — szorgos munka fogad. Az ötödik, hatodik osztályos gyerekek gallyat tördelnek apró darabokra. Megtudjuk tőlük, hogy a napi penzumon már túl vannak, és most a téli tüzelőt készítik. Nem kapnak fát, három-négy kocsi gallyat behoznak ide, azt készítik elő óra közti szünetekben, hogy amikor 3—4 kilométeres gyaloglás után megérkeznek ide majd a télen, gémberedő lábakkal, kékre fagyott arccal, meleg tanterem fogadja őket. „A TANÍTÓ BÁCSIT", a 30 éves Hanzély Mátyást, az első és a második osztályosok között találom. Barátságos, tágas ez a terem, nagy, déli fekvésű ablakokkal. Űj padokban ülnek a gyerekek, a „tí” betűvel ismerkednek. Tiszták, jól öltözöttek, szandálok, cipők a lábakon. Még nyáron sem volt mezítlábas gyerek! Az apró növésű, elsőosztályos Bozsóki István a Zsigrai- tanyáról jön. — Négy kilométer! Még fehér cipőm is van otthon — mp.ndjit.. by,i-Ktíu. .... Fic sor Béla a Szekeresből — ez is négy kilométer — közbeszól: — Nekem még gumicsizmám is van! De ez a legtöbbnek van! Kell is az őszi sárban, téli hóban. Dr. Csik Pál körzeti orvos Üllőről, a gyerekek szemét, fogát vizsgálja. — Gyakori vendégünk a doktor úr — jegyzi meg Hanzélyné. — Öt éve tanítok itt, feleségemmel együtt, szeretem ezt a nyugodt, csendes helyei. Motorom van, pár perc Üllő, onnan egy gondolat Pest — mondja Hanzély Mátyás. — Utoljára a Királyasszony lovagját láttuk színházban. Az újságjaink két-három naposak, mert a postás nem jár errefelé mindenf \ (Folytatás) \ I Kissé megnyújtva a lépési, ! ballagunk a falu felé. Az artéziról elmondom, hogy nemrég korszerűsítették, csak azóta lényegesen kevesebb inz {folyik, illetve csak folydogál. I Felmegyünk a tsz-irodába is, ! ahol Tóth Laci bácsi elnök- j helyettes, egy kisebb csoportital vitázik■ Itt tudja meg pe- - rui ismerősünk, hogy a tsz- Í tagok egy része munka helyett i inkább az irodára jár vesze- i kedni. í Nem messze a tsz-től majd Í a nyakunkat törjük az egyenetlen úton. A körzeti tanács- í tag már szóvá tette az ügyet, hogy javítsák Ír az út köze- jpén levő kátyút, de a kija- í vitásáról még nem gondos- í kodott. í A Puki úton lefelé, a ma- ' lom előtt megyünk el. A Steinmetz úton nem fordu- , lünk be, egyenesen megyünk ; tovább. Jobbról a postáskor marad el mellettünk, balról lassan feltűnik a vegyiüzem . épülete. % Társamnak megmagyará- ^ zom, hogy ott most változ- ^ tatnak hetedszer profilt — í felső utasításra — mikor félbeszakít: a kutat Üllőn az Ócsat úton. Vajon hányszor fogják még „megjavítani-’ míg végre valóban jó lesz? MA! MŰSOR Mozik Ecser: az elvarázsolt herceg. Gomba: Ellopták a hangomat. Gyömrö: Csutak és a szürke ló. Matiné: Halál a nyeregben. Maglód: Kettétört amulett. Mends: Hudas Matyi. Monor: Utolsó össztűz. Matiné: Szent Péter esernyője. H: Kihívás. Nyáregyháza: Meztelen igazság. Péteri: Kihívás. Pilis: Szép Lurette. Matiné: Légiposta. Tápiósáp: Szép Luret-, te. Tápiósüly: Szeptemberi szere-í lem. Ifjúsági előadásra: Botocs-J kám, üss. Úri: Macska kinyújtja í karmait. Üllő: Holnap felnőtt le-j szék. Matiné: Papírsárkány. Va-J sad: Veszélyes út. Matiné: Igor 5 és társai. Vecsés: Katonazene.\ Matiné: Párizsi balett. H: Vak I muzsikus. MÁR HARMADSZOR JAVÍTJÁK : sód megyei vállalathoz, és idegesek az emberek. A közelben egy óriási dzsungelt látunk. Néhány kisebb gyermek iparkodik kifelé a sűrűből, zsebükben értékes kincsekkel. A pincéből egy vörös hajú fiú segítségével egy kis robbanóanayagot szereztek. A KIOSZ nyitott, ablakán áramlik a füst kifelé. Bent füstölgő cigarettával a szájukban, emberek biliárdoz- nak, kártyáznak. Zsebükben palack, amiből időnként jót húznak. A női fodrászok teljes gőzzel dolgoznak. Az üzlet másik felében alacsony termetű borbély áll tétlenül. Talán arra gondol, hogy az első vendéget jól megkoppaszt- ja, behozza a hajtermelésben azt is, amit most eltétlenlce- dik. A Halászkert Vendéglőben vidám az élet. Barátunk sok veszélyhez szokott arca mégis ijedt kifejezést ölt, amint ott elhaladunk, mert az ajtón éppen egy magas termetű, borotválatlan ember kukkant ki. — Ne féljen tőle — mondom — ez afféle törzsvendég itt. A kapunál fedetlen csatornán folydogál a viz a kút mellől, ki az árokba. A sportpálya kissé elhanyagolt képet mutat. A kerítés össze rozsdásodva, helyenként megtépve szomorkodik. — Szegény ez a sportkör? — kérdi a társam. — Igen — felelem —, de a szegénységet nem anyagilag kell érteni. — Kissé elfáradtam — mondja — pihenjünk egy kicsit. Leülünk a parkban egy padra és kezembe hajtom a fejem ... — Csak nem vagy beteg. Gyarmati kartárs? — riaszt fel » egy ismerős hang. — Már néhány t perce figyellek. Szédülsz talán? — Nem, nincs semmi bajom — felelom a csoportvezetőmnek, és közben azon tűnődöm: ha tényleg idegeneket kísérnék, akkor is ez jutna az eszembe? Hál nem egészen.
