Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

1961. OKTÓBER 22, VASÁRNAP mietet '■Adrian Újfajta csüfosztógépet próbálnak ki ezekben a na­pokban a Herceghalmi Kísér­leti Gazdaságban. A gépbe esuhéjjal együtt lapátolják a kukoricacsöveket, és a csuhá­ját gumiszalagok dörzsölik le a csövekről. A gazdaságban ugyanakkor egy- és kétsoros csőtörőgépeket is kipróbálnak, és a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy egyetlen csőfosztó több csőtörőgép kiszolgálásá­ra is alkalmas.' Amennyiben a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet csőíosztója a kísérle­ti munka során beválik, nagy segítséget jelent majd a ku­koricabetakarítás nehéz mun­kájában. SOK KICSI SOKBE MEGY Ahol már betervezik a dolgozók az egyhavi nyereségrészesedést Fejlett nagyüzemi gazdál­kodás folyik a Cegléd-Cifra- kerti Állami Gazdaságban. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés ered­ményed példaként szolgálhat­nak a környező termelőszö­vetkezetek tagságának: lám így kell gazdálkodni. Meríte­nek is a város termelőszövet­kezeteinek vezetői a gazdag tapasztalatokból. A tsz-elnö- kök gyakori vendégek Szabó Elemér igazgatónál és Ring István főagronómusnál. Bemutathatnánk a gazda­ság szép eredményeit úgy is, Vezet az aszódi járás, elmaradtak a dabasiak Több termelőszövetkezetben már befejezték a vetést A legfrissebb jelentések alapján az őszi betakarítási, szántási és vetési versenyben az aszódi járás szerezte meg az első helyet, i Több terme­lőszövetkezet befejezte már a vetést. A túrái Galga- menti Termelőszövetkezetben például október 19-én 910 kataszteri holdon végezték el a vetést, s ezzel a szövetke­zet 102,2 százalékra teljesítet­te vetési tervét. Az őszi árpa és az őszi takarmánykeverék, meg a rozs már szeptember 15-re a földbe került. A vetési munkákban ki­váló eredményt ért el Sándor Pál, a gépállo­más traktorosa, továbbá Bottyán József fuvaros, akik ketten 516 katasztrális holdat vetettek be. A kar- tali Uj Élet Termelőszövet­kezet szintén befejezte vetési tervét, 525 holdon, 102,5 százalékra. A budai járás termelőszö­vetkezeteiben ugyancsak jó ütembferí ‘ Háládnak*' äz őszi vetéssel. Az árpát már elve­tették, rövidesen az őszi búza és a rozs is a földbe ke­rül. Eló'kelő helyet foglal el a járások közötti verseny­ben a váci járás, ahol be­fejezés előtt áll a rozs, a búza vetése pedig rövi­desen befejeződik. Utolsó helyen kullognak a dabasi járás termelőszövetke­zetei, ahol még csak nagyon kis százalékát vetették el az őszi búzának. Ugyancsak el­maradtak a monori járásban is, különösen a rozs vetésé­vel. Az őszi árpát sem ve­tették még el. A városok között folyó versenyben szép eredménnyel büszkélkedhet Cegléd és Nagykőrös. Annak idején ez a két város első­ként csatlakozott a gyomai és a szarvasi járás versenyfel­hívásához, kidolgozta a ver­seny feltételeit és mint az eddigi eredmények is bizo­nyítják, november 2-re min­denképpen befejezi az őszi vetést. Dicséretet érdemel a men- dei Lenin Termelőszö­vetkezet, amelynek gazdái az utóbbi hetek során de- rekas munkát végeztek. Ök már hétfőn befejezték az őszi kalászosok vetését, rak­tárban a kukorica, még a siló­zásból maradt egy kevés hát­ra. Eredetileg 250 hold bú­za vetését tervezte a szövet­kezet, ezzel szemben 280 hol­don tették földbe a magot. Árpából is többet vetettek a tervezettnél. A perbáli Petőfi Termelőszövetkezet ugyancsak jelentette, hogy befejezte, a vetést, 350 holdon földbe tet­ték a magot. A dányi ter­melőszövetkezet ötszáz hold őszi árpát, 1200 hold ke­nyérgabonát, 130 hold őszi takarmánykeveréket vetett el. A kiváló eredményt a rendelkezésre álló gépek átcsoportosításával és a jó munkaszervezéssel tud­ták elérni a szövetkezet gazdái. Sürget az idő, a hátralevő napokban minden tőlük tel­hetőt el kell követniük a ter­melőszövetkezeteknek és a gépállomásoknak, hogy kése­delem nélkül földbe kerül­hessen a jövő évi kenyérnek való. hogy végigjárjuk a több mint ötezer holdas határt, betekin­tenénk az egyes üzemegysé­gekbe és megírnánk a látotta­kat. Ezúttal azonban nem ezt tesszük. Csupán Hausmarin Aurél főkönyvelő szobájába kopogtatunk be. A számok világába. A számok pedig nem hazud­nak. Ridegen mutatják a va­lóságot. Árulkodnak például arról is, hogy a Cifrakerti Ál­lami Gazdaság hogyan bírja a versenyt a megye többi gaz­daságaival, a gazdaságosság tekintetében. Peregnek a számok: a ke- nérgabona minden mázsáját 87,47 forinttal olcsóbban ter­melték itt, mint a megye töb­bi állami gazdaságaiban. A takarmánygabona mázsája pár forint híján felébe került itt, mint a társgazdaságok­ban. A kukoricát májusi mor- zsoltban számolva 100,25 fo­rintért termelték, míg a többi gazdaságoknál mázsája 141,19 forintba került. A tej literen­kénti önköltsége két fillérrel drágább ugyan, mint a társ­gazdaságokban, de az itatásos borjúnevelés már kilónként csaknem egy forinttal ol­csóbb. Egy kiló hízott marha 3,63 forinttal olcsóbb a Cifra­kerti Állami Gazdaságban, mint a megye többi gazdasá­gában. A hízott sertésnél 2,39 forint a különbség a cifraker­tiek javára. De olcsókban üzemeltetik a traktorokat és a teherautó­kat is, mint a többi gazda­ság. Sok kiesd sokra megy — tartja a közmondás. A Cifra- kenti Állami Gazdaságban a sok kicsi több millió forintot jelent. Tavaly például 4 600 000 forint nyereséggel zárták az évet. Az idei terv 6 151 000 forintos nyereség, s a számí­tások szerint ezúttal is telje­sítik. Pedig r.em is olyan ré­gen, 1956 élőit még több mil­lió forint deficittel zárt éven­ként a gazdaság. — Mi a kiváló eredmények titka? — kérdezzük a fő­könyvelő-tői. — Nálunk a termelésnél egy dolgot tartunk fontosnak, a gazdaságosságot — mondja. Érdekes dolgokat mond el a főagronömus. A gazdaság­ban nemcsak a vezetők, ha­nem a dolgozók is figyelem­mel kísérik a gazdaságossági mutatókat. A termelési értekezleteken például azon vitatkoznak, ho­gyan lehetne növelni a ter­melést, csökkenteni az ön­költséget. Ezeknek alakulása ugyanis „zsebbe vágó” kér­dés. Évek óta a legmagasabb — az egyhavi fizetésnek meg­felelő — nyereségrészesedést kapják a dolgozók. Az egy­havi nyereségrészesedésre az idén is számítanak. A vezetőségnek — amint ezt Ring István főagronómus elmondotta — nagy segítsé­gére van az összeszokott, nagy szakképzettségű mun­kásgárda. Nélkülük ugyanis nem tudnák megvalósítani azokat a különböző intézke­déseket, amelyek a termelé­kenység növelését, az önkölt­ség csökkentését célozzák. A gazdaságban például alig ta­lálni időbérben dolgozó mun­kást. Ahol csak lehet, beve­zették a teljesítménybérezést. A növénytermelésben például műveletenként vizsgálják a termelésre fordított költsége­ket. Az adminisztráció napra készen vezeti a kimutatáso­kat, amelyekből rögtön meg­állapítható, hogy egy-egy .tábla megművelésére mennyi munkát fordítottak. A munkaszervezés további egyszerűsítését, javítását cé­lozzák a gazdaság vezetőinek legújabb intézkedései. Eddig például hat üzemegységre ta­golódott a gazdaság, most összevonják az üzemegysége­ket. Tavaly még harminc féle fővetésű növényt termeltek, az idén ezt tizennégyre csök­kentették. A következő gaz­dasági évben csak hét főnö­vényt termelnek. Nem apróz­zák el <a rendelkezésre álló erőt, így eredményesebben küzdheínek a termelés növe­léséért és az önköltség csök­kentéséért. Érdemes tehát a ceglédi tsz-elnököknek ellátogatni a Cegléd Cifrák érti Állami Gaz­daságba. Van bőven mit ta­nulni. Mihók Sándor JO ÜTEMBEN HALAI) a silózás a maglódi Micsurin Termelőszövetkezetben. Te­kintettel a rendkívül aszályos időjárásra, nagyobb mennyi­ségű silót raktároznak el té­lire a szövetkezet gazdái, hogy ezzel is pótolják a ta­karmánykiesést. összesen 2500 köbméternyi siló elkészí­tését tervezték, és ennek egy részét kukoricaszárból állítják elő. Számosállatként tíz köb­méter silót készítenek. Galgahévízi képeslap A galgahévízi Haladás Termelőszövetkezetben néhány nap , múlva befejezik a kukoricatörést a 380 holdon. Vágják a szá­rat is, ennek tetemes részét lesilózzák. A burgonyát is idejé­ben felszedték, így most már nem akadályozza a szántás-ve­tési a kintlevő termény. Az őszi gabonaterület felét már be­vetették október utolsó napjaira, mind a 440 holdon földbe ke- . rül a mag. Felvételeinket a galgamenti Haladás Tsz-ben ké­szítettük a napokban. xVXX.XXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXWVXXXXXXXXXXNXX'vXXXVXXXXXXXXXXVXVXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXNXvXXXXXVXXXX.XXXXXXXXXXXXX-« MILLIOMOS PARASZTOK Marosvásárhíiyen, a Maros Magyar Autonom Tartomány vezetőinek a vendége vol­tam. Szívélyesen elbeszélget­tünk a tartomány gazdasági és kulturális fejlődéséről, majd az elvtársak javaslatára meg­látogattunk egy kollektív gaz­daságot. így kerültem Náznánfdívá­ra, egy Maros menti kis községbe, ahol a parasztok már kollektív gazdaságban, il­letve társulásban dolgoznak. A szövetkezet irodájában az egész vezetőség együtt volt, az elnök, a főkönyvelő, a gazdaság főmérnöke. Statisz­tikai táblázatokkal, adatokkal „felszerelve”, hogy a külföl­di újságírónak pontos tá­jékoztatást tudjanak adni a gazdaság fejlődéséről. A szá­mok valóban szépek, de en­gem inkább az emberek éle­te, fejlődése érdekelt. A Horia—Closca—Crisan ter­melőszövetkezet 1950-ben ala­kult, 7 9 család 240 hektá­ron kezdte meg a gazdálko­dást. Ma már 279 család, a falu lakosságának többsége tagja a kollektív gazdaság­nak. A kollektív gazdaságnak több mint másfélmillió lei a vagyona, és az ez évi, szét­osztható jövedelme megha­ladja az egymillió leit. Egy munkanapra a szövetkezet 27,53 leit fizet, nagyobbrészt természetbeli. Ha a lei vásár­lóértékét átszámolom forint­ra, akkor körülbelül egy mun­kaegységre 40 forint jut. A szövetkezetben sok olyan tag van, aki a felszabadulás előtt cselédkedett. Négy földbirto­kos is szipolyozta a falu la­kosságát. Nem csoda, ha a felszabadulás után a volt cse­lédek és zsellérek szövetkezet­be tömörültek, és így formál­ják új életüket. El kell még mondanom, hogy ebben a kis község­ben románok és magyarok testvéri egyetértésben élnek és dolgoznak. A román és a magyar szó váltakozik itt: egyformán ápolják a román és a magyar kultúrát, s most már végleg teljes egyetértés­ben élnek és erejüket, tudá­sukat arra fordítják, hogy minél jobb életet teremtsenek a Maros mentén. Falulátogatásra indulunk. Uj, takaros kis cseréptetős há­zak között haladunk. A - ta­nácselnök elmondja, hogy a faluban az utóbbi öt esz­tendő alatt 90 családi házat épíiettek; ebből negyvenkilen­cet a kollektíva tagjai. Van miből építkezniök, hiszen a szövetkezet mindig többet és többet juttat a tagságnak. Aki dolgozik, az becsületesen meg­él. Munkaegységenként tíz leit fizet a gazdaság havi előleg­ként. A többit pedig a ter- rnény betakarítása után ter­mészetben kapják kézhez a kollektíva tagja. Nem választottuk meg a helyet, csak úgy véletlenül tértünk be az egyik paraszt­házhoz, ahol a nyárikonyhá­ban egy idős nénike fogadott bennünket. Kedvesen betes­sékelt bennünket a tiszta szo­bába, és készségesen mutatta meg a lakást. A ház tulaj­donosa Almasan Vasil, a néni fia, aki négy és fél hektáros gazda volt, mielőtt belépett a kollektívába. Most állatte­nyésztési brigádvezető. A ma­ma, aki már hetvenen túl van, boldog, megelégedett arccal újságolta azt a nagy fejlődést, amelyet az elmúlt tíz esztendőben a család elért. A kétszoba. konyha, kam­rás lakást 1950-ben építették, 1952-ben istállót, rendbehoz­ták az udvart, kerítést ké­szítettek, majd berendezték a konyhát, új konyhabútort vet­tek, tavaly pedig a tiszta szobába modern, kombinált szobaberendezést. Ebben az esztendőben pedig a másik szobát rendezték be. Finom, népi szőttesek borítják a búto­rokat, a házban villany ég és gázzal fűtenek. (Csak közbe- vetőleg említem meg, hogy a Maros mentén nagy gázle-1 lőhelyet fedeztek fel, amelyet: a román elvtársak megfele-l lően kihasználnak.) A termelőszövetkezet el­nöke is meghívott a lakásá­ra, mondván, ha már itt já­rok, az ő házát se kerüljem el. Hasonló életmódot talál­tam az elnök elvtárs házánál is. Majd meglátogattuk a falu melletti szőlőskertet, ahol az enyhe lejtésű domboldalon a kollektíva tagjai szőlőket te­lepítettek és az idén már bő termést szüretelnek. Erről kü­lönösen szívesen meséltek, örömmel mutatták meg a duz­zadt fürtű tőkéket. Régen ugyanis ismeretlen volt ezen a tájon a szőlőtermelés, a kol­lektíva tagjai honosították meg. Eddig négy hold szőlő­jük van, de az idén tovább telepítenek. A szilvafák roskadoznak a bő terméstől. Szemelgetjük a besztercei és a ringló-szilvát Közben alkonyodott. Csodála­tos itt a naplemente. Aho­gyan a nap lebukik a he­gyek közé. a visszaverődő sugarak játszadoznak a völgy­ben elterülő falucska tornyán: Traktor berreg az úton, mo­torkerékpárok száguldanak a makadámon, s a kis, piros cse­repes házak között megelé­gedett, boldog emberek él­nek. Gáli Sándor Koiesza István fogatos Darnyik Mihályné területéről hoz­za be a kukoricát. A kedvezőtlen időjárás ellenére is viszonylag szép termést takarítanak be a szövetkezetben. A jó talaj elő készítés« ek és a gondos művelésnek köszönhető ez.. + + Lesz mit enniök a hízóknak, s a szövetkezet a szerződéses kötelezettségeinek is eleget tud tenni. A közelmúltban adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak 28 hízottsertést, jelenleg 149 hízó gömbölyödik az ólakban. Gazsó Mihály a termelőszövetkezet sertésgondozója féltő gonddal ápolja az állományt + Gödör János az egykori nyolc holdas középparaszt is meg­találja számítását a közösben. Mint fogatos, tavaly is megkereste a harmincezer forintot, az idén sem lesz ke­vesebb a jövedelme. Eddig ő is a kukoricát hordta, most már a cukorrépát fuvarozza + + Szépen fejlődnek a kisborjúk, Szál . . <v kezet „fő-állattenyésztője” rendszert .;., ,, tokát. Nekik is biztosították már a .anyt, a silógödrökben is elegendő takarmány, .aiekoitak télire (Gábor Viktor felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents