Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

rest tiEor 1961. OKTOBER 20, PÉNTEK Válasz nélkül hagyott átiratok Fent voltam a Nagy Embernél Nagybörzsöny és Perőcsény bekötőútjaik javítását sürgeti Csak bekötőúton közelíthető meg az Árpád-kori műemlé- j keiről, kies fekvéséről neve­zetes Nagybörzsöny. Meglehe­tősen nagy az idegenforgalma is, de a község lakói közül szintén sokan járnak másfelé munkába, így hát naponta több autóbuszjárat köti össze a nagyvilággal. Márpedig az autóbusz alá gondozott, jó út kell, hiszen a jármű, saját nagy súlyával lassan még a legjobb utat is elkoptatja. Nem is volt az utóbbi évek­ben panasz a négy kilométer j hosszú útra. az országúitól a i községig állandóan rendben | tartotta, javítgatta a lelkiis­meretes útőr. Börzsönyi em­ber létére nyilván saját fa­luja iránti szeretete is lelke­sítette munkájában. Tavasz óta azonban az útőr már nem dolgozik a bekötő­úton. Elvezényelték. Az utak ápolásában ugyanis azt az újí­tást vezették be, hogy összevonták az útőröket és most brigádban mű­ködnek az — országúton. A bekötőutat viszont nem gondozza senki. Az autóbuszok vezetői egy­re mondogatják, nem vállal­ják a felelősséget áz úton, in­kább be se hozzák a kocsit a faluba ezen a rugóemésztő, gidres-gödrössé vált négy ki­lométeren. A börzsönyi orvos pedig — Ipolytölgyes, meg Letkés is a körzetéhez tarto­zik — autót vásárolt tavaly, hogy gyorsabban jusson el betegeihez, meg azért, hogy minden két hétben, amikor vasárnaponként az egész Ipoly völgye valamennyi köz­ségének egészségére ügye], könnyebben láthassa el fel­adatát. Most azonban azt mondja, hogy mielőtt végkép­pen tönkremegy, kénytelen lesz leállítani a kocsit, ami­nek pedig a betegek látnák kárát. A községi tanács is fog­lalkozott az út állauotá­Fácán- és fogolyvadászat hálóval Az alföldi tájakon, ahol a tervszerű vadgazdálkodás kö­vetkeztében elszaporodtak az apróvadak, a következő he­tekben megkezdődik a fácán- és a fogolyvadá$zat. Ezen időben nagy számban fognak be élve is szárnyasokat. A kiskunsági vadásztársaságok 300 méter hosszú és 8 méter magas műanyaghálót készí­tettek erre a célra, s a be­fogást rövidesen megkezdik, elsősorban a csengődi, továb­bá a soltszemtimrei határrá- szeken, ahol a foglyok szá­zas csoportokban tűnnek fel a szántóföldeken. A Kőrösök vidékén az elkövetkező he­tekben 10 000 fácánt és 4000 nyulat fognak be élve, s az apróvadakat hazánk más tá­jaira, valamint exportra kül­dik. (MTI) Több mint (élmilliárdos megtakarítás űj gyártási eljárásokkal A KGM-ben az idén első ízben készült a gépipar egé­szét átfogó terv a gyártási módszerek tökéletesítésére, s a kísérlet szinte várakozáson felüli eredményeket hozott. A gépipar valamennyi ágazatá­ban utat törteik az új techno­lógiák, amelyeknek segítsé­gével az idén előzetes becs­lések szerint, több mint 500 millió forint értékű anyagot és munkaidőt takarítanak meg. A minisztérium iparigazga- tóságái előtt több mint 300 jelentés fekszik, amelyek a takarékossági intézkedések­ről. . a technológia korszerűsí­tésében elért eredményekről .számolnak be. Az idei tapasz­talatok alapján jövőre ismét előre akarnak haladni a mű­szaki fejlesztésben. Az 1962-es műszaki terveknek máris több ezer olyan pontját dolgozták ki, amelyek ha megvalósulnak, újabb százmilliós megtakarí­tásokat eredméhyez.nek a nép­gazdaság számára. (MTI) val, a járási tanácshoz fordult, az meg a Pest megyei Ütügyi Igazgató­sághoz, de átiratára még csak választ sem kapott. Az útügyi igazgatóság, úgy látszik, nem szereti az irka­firkát. Lám, a Nagybörzsöny­nyel szomszédos Perőcsény idestova már egy esztendeje folytat vele egyoldalú levele­zést, s a perőcsényiek dolgá­ban a járási tanács szintén hiába vár választ átiratára. Perőcsényben az történt, hogy amikor az országutat tavaly portalanította az útügyi igazgatóság, társadalmi mun­kát kért a község lakóitól ehhez a művelethez azzal, hogy majd a községbe vivő bekötőutat is portalanítja. Fellelkesült ettől Perőcsény, vagy száz ember is kiment dolgozni az országúira, még­sem lett semmi a bekötőút portalanításából. Hiába em­lékeztette később az igazga­tóságot a tanács az ígéretre, feleletet nem kapott. Olva­sóink is emlékezhetnek, pár hónapja megírtuk, a perőcsé- nyi asszonyok bementek a ta­nácsülésre, csasztuskát éne­keltek az út poráról, azzal akarták ösztökélni a tanácsot, sürgesse meg a portalanítást. Akkor is megsürgette a ta­nács, de hiába. Válasz helyett ez idén, amikor másodszor terítették a portaianított országutat, megint társadalmi mun­kát kértek a községtől. Persze most már egy pe- rőcsényi sem akadt, aki vállalta volna. A községi meg a járási tanács azonban ismét szóvá tette a bekötőút portalanítását. Vá­laszt ezúttal sem kapott. Hiszen lehet annak valami oka, hogy nem portalanítják a perőcsényi egy kilométert és elhanyagolják-a . pagybör­zsöhyi négyet, csakhát az ér­dekelt emberek is tudni sze­retnél);, ugyan, mi lehet az. Hosszú hónapok alatt talán akadt az igazgatóságnál vala­kinek pár perc ideje, röviden tudathatta volna velük. Legalább hallomásból nyilván értesült az igaz­gatóság is arról a törvé­nyes rendelkezésről, amely határidőt szab minden levél, átirat, felirat, egy­szóval akta megválaszolá­sára. Talán még az újságcikkre is. De nem mi várunk választ, han em Nagy börzsöny és Pe­rőcsény termelőszövetkezeti községek népe. Mi a két köz­ség útjának a dolgát csupán azért tesszük szóvá, hogy a nyilvánosság előtt felkérjük az igazgatóságot, jóval a meg­szabott határidő lejárta után válaszoljon végre közvetlenül az érdekelteknek... __________<sz. e.) S zoborművek — jégből Japán szobrászok egy cso­portja furcsa kiállítást rende­zett. A szobrai? jégből készül­tek. s a kiállítás mindössze 40 percig tartott, mert a művek elolvadtak. Örök pesszimis­ta barátom, tőle szdkatlan vidor- sággal jött szem­ben velem az ut­cán. — Miért vagy ilyen jókedvűt Füléig szaladt a szája és ái szel­lemimen rebegte: — Most voltam fent a Nagy Em­bernél ...! — És? — Képzeld, fo­gadott! — harsog­ta, s utána újra közölte: — Kép­zeld, fogadott! — Na és? — tettem fel ártat­lanul a kereszt­kérdésnek szánt mondatot. Barátomnak sem leejtett több. Epi­kus áradásba kezdett. Elmond­ta, hogy van egy nagyon nehéz magánügye, amit csak a Nagy Em­ber tudna megol­dani. S egyszer — vannak még cso­dák! — a Nagy Ember megjelent egy vállalati megbeszélésen, ahol barátom megállapodott ve­le, hogy a jövő hét elején felke­resi. — Elérkezett a nagy nap — idéz­te lelkendezve barátom. — öt­kor szólt a vek­ker, kiugrottam az ágyból, rohan­tam borotválkoz­ni. Kétszer borot­válkoztam meg, ünneplős ruhát húztam, s a tükör előtt gyakorol­tam, hogy mit mondok. Aztán eljátszottam a Nagy Ember szemöldökrán­dulását, majd csodálatosan cso­portosított érve­im hatására meg­enyhülő, segíteni- akarást kifejező arcát és biztató szavait, végül az ígéretét. — Kilenc előtt öt perccel kopog­tattam a titkársá­gán. A titkárnő cigarettával kí­nált és leültetett. Még el sem szív­tam a Tervet — már viharzott is be a Nagy Em­ber. elnézésemet kérte szerényen, valami országos ügy jött közbe, azért nem lehe­tett pontos. Az­tán a szobájába vezetett, kiküldte a titkárnőt, leült velem szemben, följegyzési köny­vét kinyitotta és rámmosolygott: „Tessék”. — Beszéltem —« és ő kedves volt. Lenyűgöző és szellemes. Meg­nyugtatott, hogy az ügyem nem is olyan nagy ügy. Aztán az életéről beszélt, mosoly­gott és közben igen barátságosan megveregette a vállam, és na­gyon finoman, decensen, mond­hatnám úgy is, bájosan közölte: nem segíthet, és udvariasan kikí­sért a szobából. — Akkor miért vagy boldog? Hi­szen nem segí­tett ... — Nem, nem segített, elküldött — de olyan lebi- lincselöen csinál­ta... Murányi József MA ESTE: KÉT BEMUTATÓ Déryné, Őszi napsütés a Petőfi Színpad új műsora Közel kéthónapi szorgos próba után ma este két be­mutatóval kezdi az idei szín­házi évadot a Petőfi Színpad két együttese. Albertirsán A MEGHÍVOTTAK sem csalódtak A Szentendrei Papírgyár kommunistáit az a megtisztel­tetés érte, hogy a városi alap­szervezetek közül elsőként tartották meg a vezetőség- választó taggyűlésüket. A mintataggyűlésre meghívták számos alapszervezet titká­rát is, láitni, tapasztalni. A meghívottak nem csalód­tak: tartalmas, vitatkozó szellemű taggyűlés részvevői lehettek. ¥ Nem akarom részletezni a pártvezetőség beszámolójá­nak eredményeit, csupán any- nyit: tárgyilagos őszinteség­gel taglalta a pártszervezet politikai életét, s a szakveze­tés gazdasági munkájához nyújtott segítséget, önkriti­kusan vetette jel a mulasz­tásokat és igényesen hatá­rozta meg a következő idő­szak feladatait. Érződött raj­ta a vezetőségi tagok kol­lektív munkája, sokoldalú, konkrét, tartalmas beszámoló volt. + A járatlan idegen is érzi. hogy ebben a gyárban nagy tekintélye van a pártszerve­zetnek. Ezt tapasztaltam én is; később azt is megértet­tem, mi a titka ennek a tekintélynek. A titkot ez úton közre­adom; a 46 tagú alapszerve­zet kommunistái a legfegyel- mezettebb, legjobban dol­gozó munkaerők. Soraikból került ki a gyár első szo­cialista munkabrigádja, a Gyurcsányi István vezette Béke-brigád. ★ A vezetőségválasztás tisz­teletére a dolgozók a munka­versenyen belül külön fel­ajánlásokat tette:;, egyhetes időtartamra. Felajánlásuk­ban vállalták, bogy az új. szokatlan nyersanyag beve- j zetáse miatti tervelmars- | aást pótolják, a téli átál- j lási nehézségek ellenére ter­vüket teljesítik, tisztán tart­ják gépeiket és környeze­tüket, pontosan betartják a különböző papírfélék előírt grammsúlyát. A verseny eredményeit a taggyűlésen hirdették ki: 110.7 százalé­kos teljesítményével, a tisz­taságban elért, maximális 5 pontjával Bandi József párt­vezetőségi tag brigádja lett az első. Nem sokkal maradt el mögöttük a százszázalékos minőséggel, selejtmentesen dolgozó Béke-brigád. + A taggyűlés előtt fél órá­val sovány, barna férfi keres­te fel LMSZtig Kálmán párttit­kárt. A taggyűlésről kéredzke- dett el, mert háromhónapos turbinagépészeti esti iskolára jár, s előadásra kellett men­nie. A párttitkár próbálta meggyőzni, hogy maradjon. Káló Péter habozott: négyórás mulasztást nehezen tudna pó­tolni. Lusztig elvtárs végül azt mondta: nem erőltetem, hogy maradjon. A lelkiisme­retére bízom. Péter. A taggyűlésen sovány, bar­na férfi ült előttem. Káló Pé­ter volt. ★ A hozzászólók legtöbbje nemcsak dicsérte a pártveze­tőséget, bírálta is. Langer Ká­roly elvtárs, akit a KISZ pat- ronálásával bízott meg az alapszervezet több segítséget kért a kommunistáktól a ki- szista fiatalok neveléséhez. Papp János sajtófelelős fel­szólalásában bevallotta: gyak­ran a saját zsebéből fizette ki a brosúrák, pártkiadványok árát. hogy ne kelljen eladat­lanul visszaküldenie. Bírálat volt ez is, mégpedig figy elem­re méltó. Nagyváradi László KlSZ-íiíkár örömmel adott számot a taggyűlésnek: a pártvezetésig javaslatára a iiszista fiatalok munkával se­gítették a patronáló pécsrae- gyeri Május 1 Termelőszövet­kezetet. Összesen 360 órát dol­goztak az aratás-csáp'és ide­ién a szövetkezetben. •k Helyesen tapintott rá a be­számoló a pártszervezet mun­kájának két gyenge pontjára. A politikai feladatoknál a pártépítésben, a gazdasági ten­nivalók között a munkavéde­lemben szükséges a gyors ja­vulás. Ebben az évben — noha már a végén járunk — mind­össze egy taggal és egy tagje­lölttel erősödtek az alapszer­vezet sorai. Kevés ! Sokkal töb­ben vannak, alkík szakmai és társadalmi munkájukkal egy­aránt bebizonyították: az él­csapat soraiban van a helyük. A balesetek 1858 óta emel­kedő szánra egyik legnagyobb gond a gyámban. 1961. első fél­évében emiatt estek el a ki­tüntető élüzem címtől! Lehet-e szebb, fontosabb feladatuk a kommunistáknak, mint egész­ségük. testi épségük megóvá­sára nevelni tanítani munkáé társaikat? S hogy az agitáció hatásosabb legyen, járjanak ők elől jó példával! Nyíri Éva Jelenet a Dérynéből: Táncsics Mária és Csitos Lajos Kolozsváry Andor—Cserháty Lajos—Dévényi Jenő: Déryné című háromfelvonásos zenés játéka kerül bemutatásra, Az új magyar színmű a magyar színjátszás neves úttörőjének, Déryné Széppataki Rózának állít méltó emléket, s a mű­vésznő életének azt a szaka­szát eleveníti fel, amikor még hárman — Katona József író, Déry István színész és Bacsó Bálint patikus — versengenek Széppataki Róza kezéért. A darab érdekessége, hogy . meg­ismerteti a nézővel a Bánk bán születésének történetét. A zenés játék talán legszebb része az a jelenet, amikor Katona József születésnapján a Magyar Játékszín súgója születésnapi ajándékként el­mondja Tiborc panaszát. A 1 try né címszerepét Tán­csics Mária alakítja, aikit utoljára a Liliomfi címszere­pében láthatott a niegyed kö­zönség. Katona'József figurá­ját Csitos Lajos, Déry István színészt Máday Endre, Bacsó Bálint patikust pedig Jámbor Zoltán kelti életre. A többi szereplő: Tarnay József, Tó- váry Pál, Végh József, Ga­lambos Gabi, Bihary Zoltán, Ga-lgóezy Imre, Kovács László, Katona Júlia és Záray György. A ' darabot Földeák Róbert rendezte. A másik bemutatásra ke­rülő darab, amelynek ma este Kartalon lesz a pre­mierje: Felkai Ferenc—Vá- rady Zsuzsa—Vécsey György: Őszi napsütés című zenés vígjátéka. A mai környezet­ben játszódó mű hőse Vera, az egyik vállalat vezetője, aki a háború alatt elvesztette fér­jét, s hogy ne maradjon egye­dül, magához vette testvére lányát, Ilonát. így lép elő pótmamává ez a konzervatív gondolkodású idősebb asz- szony, aki mindent elkövet, hogy a maga jelleméhez for­málja, alakítsa a lányt is. Ilona azonban éles ellentéte mindenben nevelőanyjának. Modern, igazi mai lány. Ud­varlója Kovács Gábor film­operatőr, aki ugyan jóval idő­sebb a lánynál, de talán ép­pen ez az, ami Ilona büszke­ségének hízeleg. Egy nap azonban kiderül, hogy az ope­ratőr a lány apjának test­vére...- A kedves, mai zenés vígjá­ték főszerepét, a pótmamát Aritól Ha iónná!ja meg ked­ves közvetlenséggel. Ilona fi­guráját a megyei közönség egyik kedvence: Illési Stefi játssza. A filmoperatőrt Hid- véghy Lajos, a fiatal albérlőt Jelenet az Őszi napsütésből: Illési Stefi és Vörös Tibor % pedig Vörös. Tibor kelti életre. A többi szereplő: Rá­kos Kati, Kolozs József, Sá- rossi Margit és Bán Kati. Az Őszi napsütés vendégrende­zője: Udvaros Béla, a kecske­méti Katona József Színház rendezője. Nemcsak Pest megye, de az egész ország büszke lehet és jogosan lelhet büszke a festői­nek nevezett Dunakanyar ék­kövére, Vistegrwdra. A most múlt nyár is bebizonyította, hogy Mátyás király egykori városa (ahonnan mint földi paradicsomból, „ex paradiso terrestri” küldte jelentéséit Rómába a pápa elámult legá­tusa), hatalmas tömegekben vonzza magához a turistákat. Nemcsak a belföldieket, ha­nem a külországokból érke­zőket is. A nyár elmúlt, a forgalom megcsappant, bár még mindig jelentős. ami azt mutatja, hogy Visegrád látnivalói nemcsak a nyár hevében ér­dekesek. Éppen ezért most is időszerű az a jelenség, amely­re Visegrád egyik hűséges ra­jongója hívta fel legutóbb fi­gyelmünket sürgős orvoslási igénylő panasz formájában. Arról van szó, hogy Viseg- rádon hosszabb idő óta zavar­talanul hősködik egy lélekte­len, aljas és gonosz huligán- banda. Szórakozása hitvány Ex paradiso huligán© például az olasz, a svájci, áz osztrák vagy a csehszlovák idegenforgalmi centrumok la­kói tisztelik és szeretik. Pró­bálna náluk valaki visegrádi módra huligánkodni! A legel­ső bennszülött fogná fülön és csapna úgy a kpz-mére, hogy egyszer s mindenkorra elmen­ne a kedve a kalózkodástól. Ehhez persze, hogy nálunk is így legyen, meg kellene ne­velni a nagyközönséget. Fel kellene világosítani. arról, hogy az idegenforgalom nem­csak közérdek, hanem egyéni érdeke az ország minden pol­gárának, elsősorban azoknak, akik olyan kedvelt heiyen laknak, mint amilyen például Visegrád. Akkor senki sem fordulna el a pusztítás láttán, mondván: semmi közöm hoz­zá. Amíg pedig nem nevelődik meg erre is a közönségünk, a mai legátusok a Mátyás kora­beli legátus szövegének va­riálásával ,.ex paradiso huii- gano” küldözgethetik jelenté­seiket. Magyar László hogy néhány nyakleves elven­né a kedvüket a kártékony szórakozástól. Aki értesül garázdálkodá­sukról, rögtön azt kérdezi, hát a rendőrség mire való, miért nem füleli le őket? A kérdés jogos, azonban kettőn áll a vásár. A visegrádi „hősök” az éjszaka leple alatt garázdál­kodnak, kiiesve az alkalmat, amikor nincs a közelben rendőr. így pedig nehéz őket nyakoncsípni, hiszen arra is ügyelnek, hogy áruló nyom ne maradjon utánuk. Ez persze nem jelenti, azt, hogy a rend­őrség tétlenül tűrje garázdál­kodásukat, és né kövessen el mindent lefülelésükre. Lehel, hegy előhb-utóbb kézre is kerülnek. A hadjárat mégis sokkal éredményesebb lenne, ha sorompóba lépne a viseg­rádi közönség is. Ehhez azon­ban az kellene, hogy legalább úgy szeressék és becsüljék la­kóhelyüket, mint ahogyan rombolásból áll Tönkreteszik az idegen nyelvű turista jel­zőtáblákat, az Idegenforgalmi Hivatal nagy költséggel készí­tett és fölállított művészi útjelzőit, kiássák betonalap­jukkal együtt a hulladékgyűj­tő tartályokat és elcipelik né­hány száz méternyire, ahol el­dobják, leszerelik az autóbusz­állomás jelzőtábláját és jaj de jó vicc! — az útvonal egy tá­volabbi pontján szerelik föl, kitépik a virág,ágyak díszeit, letördelik a díszfákat, egyszó­val pusztítanak, rongálnak mindent, aminek az lenne a rendeltetése, hogy Vis-egrádot ilyen apró külsőségekben is méltóvá tegye történelmi múltjához és 'idegenforgalmi jelentőségéhez. Nyilvánvaló, hogy a merénylőket nem hit- vány anyagi célok vezérlik, mert ugyan miféle anyagi hasznuk lehel ebből a vandál munkábql? Egyszerűen vásot­tak, éretlenek és bizonyos,

Next

/
Thumbnails
Contents