Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-17 / 245. szám

FEST HECT El 1961. OKTÓBER 17, KEDD HETVEN OMEGA így nevezték el a Csepel Autógyárban az ötéves terv termelékenységnövelési in­dexszámát. Úgy okoskodtak, hogy minden alkalommal majdnem egy percig tarta­na, amíg elmondanák, hogy a párt Központi Bizottsága, s most az országgyűlés által elfogadott második ötéves tervben a többlettermékek hetven százalékát a terme­lékenység növelése révén kell biztosítani és csak har­minc százalékot fedezhetnek a létszám növelésével. Sok­kal egyszerűbb, ha röviden ennyit mondanak: hetven omega, s mindenki tudja, mi­ről van szó. S hogy valóban tudják, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy már az idei első félév­ben elérték a hetven ómegát. S ha arról kérdezősködünk, hogyan sikerült elérni ezt a nagyszerű teljesítményt, a legkülönfélébb válaszokat kapjuk. A járműgyárban rö­viden csak annyit monda­nak: igyekeztünk. A motor­gyáriak azt válaszolják: jobb az anyagellátás és a műsza­ki dokumentáció. A hajtó­műgyáriak válasza pedig: termelékenyebbé tettük a régi, öreg gépeket. Valami nagyon szembetű­nő. Sehol sem hivatkoznak a nagy átfogó központi in­tézkedésekre, pedig lenne mi­ről beszélni. Elkápráztató számokat közölhetnének pél­dául arról, hogy a precíziós öntés és a finomkovácsolás megvalósításával több száz tonnával kevesebb eszterga­forgácsot kell elszállítani a gyárból. Elmondhatnák, hogy a hideghúzás művelete nyo­mán egy présgén fele annyi anyagból, mint régen, egyetlen nyomással készre munkálja a kerekeket felfogó csavaranyákat. -Beszélhetnénk a különböző gyártó szalagok kialakítá­sáról és még sokmindenről, ami nagy lépésekkel vitte előbbre a termelékenység növelésének ügyét. Miért beszélnek szíveseb­ben az úgynevezett apró­munkáról? Szerénységből? Nem. Inkább azért, mert előrelátóak. Nagyon jól tud­ják, milyen óriási tartalék rejlik az úgynevezett alul­ról jövő kezdeményezések­ben. Ezek nélkül a gyár köz­ponti műszaki, apparátusa hiába dolgozta volna ki a legszebb elképzeléseket is, mégsem született volna meg már 1961 első félévében az a termelékenységi eredmény, amelyet az ötéves terv előír. Nem művelnek csodát, csupán annyit tesznek, hogy megragadják a perceket, sőt, ha lehet a másod­perceket is. Igaz, nem ma láttak mun­kához, mert már 1957-ben megalakították a gyár szer­vezési osztályát, amely az­óta megteremtette a zavar­talan munka legfontosabb feltételeit. Kidolgozták a gyár új szervezési szabály­zatát, s az egyes munkafo­lyamatok szabályait. Az osz­tály magalakulása óta min­den évben előre meghatároz­ták a legfontosabb tenniva­lókat, s az így elkészült éves Irányelveket féléves munkatervekre bontották. Ennek alapján havonta nap­ra szóló intézkedési tervet készítenek, s ennek alapján dolgoznak a gyárban. Munkájuk kettős irányú: összehangolják az igaz­gatóság által kiadott és az egyes gyáregységek­ben kezdeményezett szer­vezési intézkedéseket, másrészt a revizori teendő­ket is ellátják, amikor el­lenőrzik az intézkedések vég­rehajtását. Nagyon fontos munkájuk volt az ügyvitel gépesítése. Látszólag ennek semmi köze a termelékenységhez, de csak látszólag, mert a gépesített anyagtervezés és statisztika gyorsan , szolgáltatja a meg­bízható, pontos adatokat, amelyek ilyenformán gyorsan figyelmeztetnek az elkövetett hibákra, hiányosságokra. A lyukkártya-rendszerrel dol­1 gozó gépek például még azt is kimutatják, ha úgynevezett „fal” munkalapot állítanak ki, amelyre a bért felvették ugyan, de anyagot nem véte­leztek rá. A gép nem alku­szik, nem lehet vele megbe­szélni, hogy ez, meg az ezért vagy azért történt így, kö­nyörtelenül kimutatja a hi­bát. így aztáh százszor, ezer­szer is meggondolják az arra hajlamos emberek, hogy el­térjenek-e az egyenes úttól, amely néha valóban nehezeb­ben járható, de mégis bizto­san célhoz vezet. A Csepel Autógyár terme­lésének helyzete jelenleg na­gyon nehéz. Nem kell szak­embernek lenni annak meg­értéséhez, hogy sokkal könnyebb egy bi­zonyos teherautófajtát so­rozatban gyártani, mint különleges rendeltetésű gépkocsikat készíteni, amelyekből típusonként csak néhány darab kell. S hogy ennek ellenére elérték a már ismert hetven ómegát, nagy­részt ugyancsak a jó szervező munkának köszönhető. Igaz ugyan, hogy a két-három da­rabos tételek elkészítésénél még sok elgondolást a falra kell felskiccelni, de azit már elérték, hogy az ötven dara­bos szériákhoz teljes doku­mentációt adnak. Idővel ezen is túl lesznek, mert az egyes kisszériájú tí­pusok is ismétlődnek, tehát dokumentációjuk is fokozato­san kiegészül. A technológia viszont addig is módosul, fej­lődik, s egy sor szervezési in­tézkedést kíván. A technoló­gia fejlődése követelte meg például, hogy a faplató- és a fagépműhelyt az átadó üzem­be helyezzék, ahol jobban il­leszkedik a termelő folyamat­ba, tehát gazdaságosabban üzemeltethetők. Több hasonló intézkedés valósult már meg a szervezési osztály, s amint erről már szó esett, a gyáregységek kezde­ményezései nyomán. A motorgyárban például kialakították a hengerfej- gyártó gépsort, s a gyorsabb munka érdeké­ben félkészraktárt létesítettek az egyik műhelyben. Ugyan­ezt tették a normáliagyárban is. Ezek a példák is a jó mun­káról beszélnek, mégis felhív­ják a figyelmet egy hiányos­ságra: nem tökéletes még a kapcsolat a szervezési osztály és az üzemegységek között. Ha jól összedolgoztak volna, akkor azt a bizonyos motor­gyári raktárt nem egy félre­eső helyen, hanem a gyártási ciklus végén állították volna fel. Egy másik példa még kéz­zelfoghatóbban bizonyítja a jó együttműködés szükségessé­gét. Ugyancsak a motorgyár­ban központi elgondolás nyo­mán beállítottak egy homok­fúvó berendezést a különböző öntvények, alkatrészek tisztí­tására, fényesítésére. Az el­gondolás nem volt tökéletes, de a motorgyárban kijavítot­ták a hibákat, s így rövidesen működésbe lép az új beren­dezés. Ez a hiányosság azon­ban már könnyen félretehető az útbóL Nem Csepel autógyári specialitás a termelékeny­ség ilyen mértékű növe­lése. A legtöbb gyárban rendelkez­nek legalább olyan feltételek­kel, mint itt. Ezekhez pedig már csak az szükséges, hogy a műszakiak szemlélete is megváltozzék, hogy fontosnak tartsák a gazdaságosságot. Tartsák fontosnak, hogy ol­csóbban és szervezettebben kell dolgoznunk, hasznosíta­nunk kell minden, még a je­lentéktelennek látszó tartalé­kokat is, mert a megfogott percekből lesznek az értékes órák, s a forintokból az or­szág jólétét emelő milliók. Ehhez pedig a hetven óme­gán keresztül vezet az út. Farkas István Takarékossági napok Pest megyében ségében, a szigetszentmiklósi OTP-fiókhoz tartozó öt köz­ségben, valamint mindazok­ban a városokban és közsé­gekben, amelyekben takarék- pénztári fiók van, tartanak takarékossági napokat. De­cemberben pedig Zsámbékon, ahol már évek óta működik a •mezőgazdaságunk átszervezé­se kapcsán országos jelentő­ségű termelőszövetkezeti el­nökképző iskola és amelynek előadásai során gyakran ke­rül szóba, és eredményesen a takarékosságra való nevelés. (s. b.) Meghalt Korda Zoltán Szívrohamot kapott és Hollywood környéki otthoná­ban meghalt Korda Zoltán neves filmrendező, a világhí­rűvé vált Korda-család tagja. Hatvanhat éves volt és egész­ségi állapota már régóta nem volt kielégítő. Elsősorban báty­jának, Korda Sándornak film- vállalatánál dolgozott. Gyár­tásvezetője volt sok nagy si­kerű filmalkotásnak, így pél­dául a „Bagdadi tolvaj”-nak és a „Dzsungel könyve” című filmnek. Kinőttük a konfekcióruhákal A legutóbbi méretvizsgálatok szerint a felnőtteknek 3—4 centiméterrel bővebbre és hosszabbra kell készíteni a ru­hákat, mint néhány éve. Erről árulkodik az Extra-áruház for­galma is, ami az elmúlt hét esztendő alatt csaknem meg­ötszöröződött. A kereskedelem tapasztalatai szerint egyre töb­ben kénytelenek különleges méretű ruhát vásárolni, mivel a néhány éve megszabott mé­retarányok szerint készült kon­fekcióruhák kicsik. Ezért a konfekcióipar és a kereskede­lem már most hozzálátott az új férfi, női és gyermek ruha­méretek megállapításához. Eh­hez országszerte sok ezer kü­lönböző korú és foglalkozású embert mérnek meg. (MTI) Az Állami Déryné Színház vezetőségének válasza cikkünkre Lapunk 196-1. szeptember 17-i számában cikket közöl­tünk „Évadkezdés’’ címmel, amelyben a többi között fel­vetettük azt a gondolatot, hogy az Állami Déryné Szín­ház szerepkörét feloszthat­nák az országban működő vidéki színházak között. Ez­zel kapcsolatosan érdeklő­déssel vártuk a Déryné Szín­ház vezetőségének válaszát, amelyet most közlünk. — Művelődési vezető szer­veink nagy figyelmet szen­telnek a Déryné Színház munkájának, s ennek volt egyik igen jelentős akciója, amikor az MSZMP Közpon­ti Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztálya megbí­zásából nemrégiben egy ki­váló szakemberekből álló brigád három hónapon át vizsgálta színházunk műkö­dését, eredményeit. Megálla­pításaik éppen azt mutat­ták, hogy a Déryné Színház szerepköre inkább emelke­dik, semmint csökkenne. En­nek során bebizonyosodott az is, hogy mindazon me­gyékben, ahol állandó jel­legű köszínház működik, a színházi ellátottság lényege­sen alacsonyabb, mint azok­ban a megyékben, amelye­ket színházunk látogat. — A Déryné Színház 2160 előadásán, előadásonként 297 néző volt jelen, ami kétség­kívül mutatja, hogy a szín­ház kulturális elhivatottsá­gának változatlan népszerű­séggel felel meg. A színház 9 megyében végzi fontos hi­vatását, s e megyékben dol­gozó százezrek nap mint nap, több és több előadást igényelnek. Művészetileg sem közömbös, hogy az Ál­lami Déryné Színház jól ösz- szeszokott társulata komoly színvonalon képes tudatfor­máló szerepét közel vinni a falu népéhez. S végezetül az ugyancsak nem mellékes gazdasági szempontok azt mutatják, hogy felügyeleti szerveink pontos költségelemzései alapján és a tapasztalatok szerint is az Állami Déryné Színháznál országos viszony­latban a legkedvezőbbek a költségalakulások és az ál­lami támogatás a mi intéz­ményünknél a legrentábili- sabb. Új iskolát avattak Budaörsön (Tudósítónktól) A verőfényes őszi napsütés­ben mintegy ezer budaörsi dol­gozó gyülekezett a most felépí­tett általános fiúiskola felava­zottságának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az országgyűlésen elfogadott okta­tási reformmal kapcsolatban elmondotta, hogy annak meg­tási ünnepségére. Eljött erre az ünnepre Budaörs országgyűlé­si képviselője, Tausz János belkereskedelmi miniszter elv­társ, valamint a megyei, járá­si és községi tanácsok, a párt és más társadalmi szervezetek számos képviselője. Szabó Sándor elvtárs, a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­Az új iskolaépület. valósításához új tárgyi felté­telek biztosítása szükséges. A szocialista és kommu­nista társadalmi rendszer minden segítséget megad ahhoz, hogy ifjúságunk nevelése, kommunista em­berré formálódása minél dó ünnepségek ren­dező bizottsága sza­bott meg és amely ezúttal nyolcmillió Urára rúg. Amint befordult az egyik ház széles ud­varába, utolértük a menetet. — Itt van! Fogd! Vegyél! — riká­csolta egy nő és ötezer lírás bankje­gyet vetett oda a szobornak. Úgy szólt hozzá, mintha csak élőhöz intézné sza­vait, és hangjából elkeseredés, harag csendült ki fenyege­tően. ■— Nézd! Nézd csak meg őt! — kiáltotta hisztérikusan és a tornác alatti prics- csen fekvő férfira mutatott. Ez még mindig béna! Mi­kor teszed már ve­le végre azt a cso­dát? Mennyit kérsz azért, hogy újból tudjon járni, hogy kenyeret kereshes­sen ennek a négy gyereknek? Tízezer líra sem elég neked? A kísérők közül valaki véget vetett ennek az egyoldalú, hátborzongató pár­beszédnek. A bankót gombostűvel a szent szobrának ruhájára tűzte és jelt adott az indulásra. Sietni kell! A szobor ruhá­ja ugyan tele. van tűzdelve lírás és hellyel-közzel dollá­ros bankjegyekkel (kivándorolt olaszok küldték haza ezeket), és nem kétséges, hogy már összegyűlt néhány millió. De ahhoz, hogy a szent teljesíthesse tervét az előírt időn belül, csupán három-négy percig maradhat egy-egy háznál. Fúvós zenekar kí­séri a szobrot kőrút­ján, a rendőrség tagjai pedig szépen robbanó petárdákról és más látványossá­gokról is gondos­kodtak. A tehető­sebb polgárok hi­valkodva tűzik fel San Antimo ruhájá­ra az ezerlírás ban­kókat, a szegények pedig restelkedve egy jókora zsákba csúsztatják aprópén­A szent költségvetése jobb körülmények között történjen. Ezért épült fel ez a szép új is­kola is. Kérte a pedagógusokat és szülőket, hogy közös akarat­tal végzett munkájukkal segít­sék az iskola közelebb kerülé­sét a mindennapi éléthez. A község nevében a budaörsi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Dobsonyi János mondott köszönetét a kor­mánynak és pártnak, valamint ’ á megye és ^jará^~ Vezetőinek és dolgozóinak $sért a gyönyö­rű ajándékért, ©ismerését fe­jezte ki a község pedagógusai­nak és kérte őket, hogy mun­kájukat a jövőben is az eddig tanúsított lelkiismeretes szor­galommal végezzék. Meleg kézszorítással, lelkes taps köze­pette adta át az új iskolát Bandur Aladár igazgatónak, aki beszédében szólt az iskola építésének történetéről, s a pedagógiai munka most meg­nyílt új perspektívájáról. A szülői munkaközösség ne­vében Horváth Gyuláné szólalt fel. Egyszerű, szívből jövő sza­vakkal fejezte ki minden édes­anya közös vágyát: Mi mindnyájan azt akar­juk, hogy fiaink egy bol­dog, békés társadalom pol­gárai legyenek és marad­janak meg a mi fiaink­nak! \ — mondotta nagy tetszéssel j fogadott felszólalásában. ; Az ünnepség második felé­jben az úttörők tettei fogadal- j mat, hogy az iskola építőinek j munkáját fokozott szorgalom- ! mai és fegyelemmel fogják (meghálálni, majd nívós kultúr- j műsor következett, amelyben j közreműködött többek között ! az iskola száztagú énekkara, ! valamint a budaörsi kultúrott- : hon vegyeskara. A műsor j után a vendégek megtekintet- í ték az öt és félmillió forin- j tos költséggel a legmodernebb : stílusban épült iskolát. ! A nyolc tantermen kívül helyet kapott benne egy előadóterem fizikai és ké­miai előkészitőhelyiséggel, úttörő és orvosi szoba, va­lamint parkettás tornate­rem, két öltözővel. Valamennyi központi fűtéssel, hideg-meleg vízcsappal van ellátva. Az iskolában levő konyhát a legmodernebb gé­pekkel szerelték fel. A tágas ebédlőben 360 gyereket étkez­tethetnek. ___________ (cs. s.) M agyar küldöttség utazott Weimarba a Liszt Ferenc ünnepségekre Szabó Ferenc zeneszerző­nek, a Zeneművészeti Főis­kola igazgatójának vezetésé­vel héttagú küldöttség uta­zott Weimarba, az ottani Liszt Ferenc-ünnepségekre. (MTI) süket. Közben a vallási vakhit kiál­tó megnyilvánulásai sem maradnak el: az egyik udvarban pél­dául egy ember fél­meztelenre vetkőzik, mert egyebe nem lévén, nyomorúságot ruháját ajánlja fel a pénzéhes szentnek. Az ünnepség a templom lépcsőjén színjátékkal ér vé­get. A helybeli hí­vek mutatják be a szent színpadra át­dolgozott legendáját. Az idén San An­timo túlteljesítette pénzügyi tervét, tíz­millió líra bevétele volt. Mire költik ezt a pénzt? Az egyházi pénztárba kerül és ebből fizetik a kör­menetek, az azokat kísérő zenekarok, tű­zijátékok, vallási színjátékok költsé­geit is. Pedig csak egy napot kell eltölteni San Antiméban ah-; hoz, hogy világosan i lássuk: a gondtól és; tudatlanságtól súj- \ tott lakosság javára \ hasznosabb módon is; elkötthetnék ezt az j összeget. (A Vie Nuove ! nyomán.) : Forró dél van, ami­kor megérkezünk Sgn Antimóba, ebbe a Nápoly melletti, si­vár kisvárosba. Az egyik ház tornácán néhány mezítlábas és félmeztelen, tra­chomától vörösre gyulladt szemű kis­gyerek egyhangúan sírdoqál és időnként el-elhessenti a ra­jokban reájuk szálló legyeket. — A szentet akar­ják látni? Az imént vitték ki a kápol­nából. Menjenek csak arra jobbra, utolérik... A városka védő­szentjét ugyanúgy hívják, mint magát a városkát. Ezüst­szobra hordszéken áll, azt nyolc ember cipeli a vállán. Szent Antimo három nap alatt járja végig bi­rodalmát, a város­kát és környékét, ahol 18 000 — túlnyo­mórészt nyomorgó — alattvalója él. El nem kerül egy ud­vart, egy tanyát, egy üzletet sem. A há­rom nap alatt össze kell gyűjtenie azt az összeget, amelyet a tiszteletére tartan­Egy évvel ezelőtt, 1960. őszén, újfajta, hasznos moz­galom indult el országszer­te, így Pest megyében is. A járások, községek, Hazafias Népfront-szervei, a tanácsok, és a többi társadalmi szerve­zetek bevonásával, takarékos- sági napokat tartottak, össze­jöveteleken és beszélgetések során, az egyéni takarékos­ságról volt szó: annak hasz­náról a családok életében. Ar­ról, hogy későbbi, nagyobb terveiket csak úgy valósíthat­ják meg, ha félrerakják a pénzt, Ez a félrerakott pénz pedig a takarékban van a leg­biztosabb helyen, ahol kama­tozik is. A takarékoskodókat az ál­lam is segíti terveik megva­lósításéban. Pest megyében eddig több mint 11 ezer csa­ládi ház épült állami kölcsön igénybevételével. Csak ebben az évben is, már több mint 2100, és ezek felépítéséhez 83 és fél millió forint kölcsönt folyósított az Országos Ta­karékpénztár útján államunk.I De a már említett kisebb be- i ruhézásoknál azok ára egy: részéhez hitelt folyósítanak, i Megyénkben az idén is csak- i nem 19 millió forintot tesz ki i ez a hitel. Ezek az okok is egyre na- I gvobb takarékosságra sarkall- 1 ják a dolgozókat. Megyénk- ! ben az elmúlt év végén 165 i millió forint volt a betétállo- j mány, ez év szeptember 30-án j több mint 201 millió, tehát ez j idő alatt 44 milliónál többel j emelkedett. A takarékosko- j dók száma megközelíti a 120 j ezret, s ebből közel 14 ezren j az idén váltottak betétköny- \ vet. Most készülnek az idei ta- í karékossági napok megrende- ; zésere, A Hazafias Népfron- ; tot támogatja ebben a mun- í kaiéban a megyei pártbizott- í sás. a tanács, a szakszerve- j z°tek a nőtanács, a KTSZ. n \ MTW70V és a nosták is. Az \ »lőt-észítő megbeszélésen el- \ határozták, hogy november-; Hen a mopnri, a naovkátai és j szentendrei járás minden köz-1

Next

/
Thumbnails
Contents