Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

Beeves vMírtm» 1961. OKTÓBER 15, VASÄRNAP Budakalászon legyőzték az aszályt Befejeződött a szüret — Letörték a kukoricát — Minden talpalatnyi föld felszántva — Már csak a búza vetése van hátra Megye&zerte látni szorgal­mas, keményen dolgozó em­bereket a tsz-ek földjein, akik a napszítta termőtalajt — eső híjén — verejtékkel öntözik. Tikkasztó ez a nyári-őszi aszály, ekefej szakasz tó föld, ám az idő már sürget és meg­sokszorozódik az igyekezet. Budakalász táján, a Szabad­ság Tsz hegyes-völgy es ha­tárában, még kevesebb talán a felszíni talajréteg vize és nehezebb a szóntás, mint a meigye nagy részén. Itt már a nyár elején is károsított az aszály, és kalászba szorult a búzaszem. A Szabadság Tsz alkotóegy­ségbe forrott közössége még­sem csüggedt el a nelhéz na­pokban, hanem az aszály ke­ménységével a közös akarat acélosságát szegezte szembe. Lovas Sándor tsz-elnök büsz­kén és örömmel beszél er­ről: — Termelőszövetkezetünk tagsága — mondja —, nem ve­szítette el a munkakedvét, egy pillanatra sem lan­kadt, és most már elmond­hatjuk, hogy túl vagyunk a munkák nehezén. A szó legszorosabb értelmé­ben vett nehéz munkák a nyá­ri mélyszántással kezdődtek, A kalászosok után 28—32 cen­timéter mélyen kezdtek szán­tani, hogy a jövő évi kapások víztartó talajba kerülhessenek. Később, az ősz és az aszály előrehaladtával, váltottak az ebén, és a mélyszántás helyett a vetőszántással siettek. Ezek­ben a munkákban hű szövet­ségesüké — a Szentendrei Gépállomásé — a babér. A gépállomás traktoro­sai elismerésre méltó len­dülettel és kitartással dol­goztak, aminek legszebb bizonyítéka az. hogy ma már egy talpalat­nyi f elszántatl an termőföld sincs a Szabadság Termelő­szövetkezetben, De ahogyan nincs jó terme­lőszövetkezeti munka a gép­állomás hatékony segítsége nélkül, ugyanúgy a gépállo­más is csak ott végezhet kivá­ló munkát, ahol megfelelő le­hetőségeket biztosítanak a traktorosok számára. A buda­kalásziak miatt nem kellett munkára várniuk egy napot sem a traktorosoknak, mert a szántóterület-biztosítás mind­végig folyamatos volt. A tsz tagsága a lehető legkorábban kezdte meg a kapások betaka­rítását. és idejében végzett- is velük. A kukoricatörés után nyomban a szárvágást is el­végezték, és így gyorsan tud­tak végezni az őszi mélyszán­tással is. A szántási munka befejez­tével az őszi vetésekre került sor. Az őszi takarmánykeve­réket és az őszi árpát már el­vetették, csak a búza van hát­ra. A búza vetését a múlt hé­ten kezdték meg, és a jövő hét szerdáján fejezik be. Ezzel aztán végére érnek a főbb me­zei munkáknak, mert a szőlőt is leszüretelték már. Az idei szőlőtermés mennyiségileg nem túlságosan jó. mert alig' haladja meg a holdankénti 10 hektolitert, de a must cukor- tartalma magasabb a tavalyi­nál: A tagság igyekezete az egyéb mezőgazdasági mun­kákban' is dicséretes. A szár­vágással egyidejűleg például 160 köbméter silót készítettek a kukoricaszárból, amelyet kertészeti hulladékkal kever­tek össze. A többi kukorica­szár egyelőre még boglyákban áll, mert még nem érkezett meg a cukorgyári mellékter­mék. Ha kapnak elegendő me­laszt és répaszeletet, akkor folytatják a silózást. mert az említett melléktermékekkel ízesítve kívánnak silót készí­teni. A Szabadság Tsz tagjai már a zárszámadásra és a jövő évi munkákra készülnek. A vezetőség; számítása sze­rint. 35 forint körül lesz a munkaegység értéke, amit az aszály ellenére is biz­tosítanak. Azok a tagok — és ők vannak többségben — akik egész évben szorgalmasan dol­goztak, az idén megtalálják számításukat a tsz-ben. Az idei őszi munkájukkal viszont jó alapot teremtettek arra, hogy jövőre már az ideinél magasabb jövedelemmel zár­ják a gazdálkodási évet. Nagymiklós István A JÓ TERV - FÉL SIKER A helyi lehetőségek kihasználására törekednek a törteli Rákóczi Tsz-ben A törteli Rákóczi Termelő- [ szövetkezet nem tartozik az j évtizedes, régen alakult nagy­üzemek közé. A szövetkezet végleges szántóterületét i£ csak az utolsó hetekben ál- j lapították meg 2700 holdban. | Ez a tény jelentősen megne­hezíti az átfogó, minden rész­letre kiterjedő tervezést. A vezető szakemberek még nem ismerik alaposan a táblásí- tási lehetőségeket, a talajerő­viszonyokat és az egyéb je­lentős helyi adottságokat, ame­lyek kihasználásával, terv­szerű számbavételével ered­ményesebben irányíthatnák a gazdálkodást. Ezt vették figyelembe a jövő évi termelési terv készítésénél a tsz vezetői. Nem törekednek látványos és megalapozatlan eredmények­re, hanem a realitások talaján maradnak. A községi tanács irányszámai alapján tervezik a főbb növények termelési ter­vét és azokhoz illesztik a ki­egészítő növényekét. A 2700 hold szántóból eszerint 1100 holdon kenyérgabonát ter­mesztenek. míg a többi te­rületen takarmánynövényeket, ipari és kertészeti növényeket termesztenek. Figyelemre méltó, hogy a termeszteni kívánt növényfa­jok számát tízre csökkentették — a kertészeti növényeket ki­véve. A kevesebb növényfaj termesztésnek számos előnye akad, mert könnyebb a vetés, a művelés, a betakarítás és az értékesítés gondja. Ugyanak­SIKERES KÍSÉRLETEK A KUKORICAGYÖMIRTQ SZEREK ŐSZI-TÉLI HASZNÁLATÁRA Az utóbbi években mind nagyobb területen alkalmazzák hazánkban a gyomirtó vegy­szereket. Ezek közül különö­sen a külföldi eredetű, Sima- zinnal és Atrazinnal, vala­mint a magyar gyártmányú Hungazinnal értek el jó Szüretelnek Nyársapától! A szakember javasolja: Dieldrinne! irtsuk a mezei pockot a Dtéldrin tökéletes és ol­csó nagyüzemi védekező­szer a mezei rágcsálók el­len. Valószínű, hogy nagyobb dó­zisban — 1.50—1,75-ös adag­ban — feltétlenül hatásosabb a szer. Ezt egyébként úgy is kipróbáltuk, hogy egészséges mezei pockokat kentünk be a szer hideg oldatával. A kísér­let és a nagyarányú irtás eredményeként bátran aján­lani merem a megye vala­mennyi termelőszövetkezeté­nek a mezei pockok dieldri- nes irtását. Hídvégi Béla a zsámbéki tsz-vezetöképző iskola tanára A Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság egyik 70 holdas szőlője Nyársapát határában van. Szorgos kezek szedik a szőlőt a vödrökbe, ahonnan a puttonyokba kerül (Gábor felv.) eredményeket. E szerék hatá­sa azonban száraz tavasz ese­tén nem mindig kielégítő, és ezért Martonvásáron, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intéze­tében kísérleteket folytattak a Simazin és az Atrazin őszi-téli alkalmazására. E kísérletek ta­núsága szerint a téli permete­zés biztosabbá teszi a szerek hatását és kisebb adagokkal is olyan gyommentességet sike­rül elérni, mint a tavasszal adagolt nagyobb mennyiségek­kel. A kísérleteknek azért nagy a jelentőségük, mert hazánkban általában számol­ni kell a száraz tavaszokkal, amikor a szerek gyomirtó ké­pessége csökken. A tél folya­mán viszont rendszerint van annyi csapadék, amennyi a tö­kéletes hatáshoz szükséges. (MTI) ___________ M EZEI „SZARKÁK” Mózcr Lőrinc üllői lakos, az üllői Március 15. Tsz íogato- sa, szeptember 15-én burgo­nyát hordott be a földről a tsz részére, is zsákkal felra­kott a kocsira, de nem vitte be a raktárba, hanem elvitte egyik Ismerőséhez, ott lerak­ta, s azt mondta, hogy az az övé és ma.id eladja. A raktá­ros észrevette, jelentette az agronómusnak, s az a feljelen­tést megtette. Ügyét a járás- bíróság rövidesen tárgyalja. Szecske József kókai lakos, a kókai tsz földjéről lovasko­csijával fit) kilogramm burgo­nyát ellopott, s azt Dány köz­ségbe akarta vinni, eladás vé­gett. Rgy önkéntes rendőr ész­revette és a tsz mezőgazdászá­val együtt a tolvajt elfogták. A Nagykátai Járásbíróság rö­videsen tárgyalni fogja ügyét. kor a nagy mennyiségű és azo­nos minőségű áruért nagy­üzemi és minőségi felárra számíthatnak. Az ésszerűségre való meg­fontolt törekvés más téren is kitűnik a jövő évi termelési tervből. Habár — mint a be­vezetőben is említettem — az eddig rendszertelenül és fel­aprózva művelt területen még nem szereztek megfelelő ter­melési tapasztalatokat és ta­lajvizsgálatot sem végeztek, a lehetőség szerint mégis a ta­lajigényeknek megfelelően he­lyezik el a növényeket. Az el­nök és az agronómus nem félti a tekintélyét és nem saj­nálja a fáradságot annak ér­dekében, hogy a helyi ősta­pasztalatokat a közösség ér­dekében használják fel. A fa­luban és a tsz-ben számos dolgozó paraszt tapasztala­tait és helyismeretét gyűjtöt­ték össze ecélból. Megkérdez­ték tőlük, hogy melyik határ­részben termetit eddig jó bú­za és hol szeret legjobban a kukorica, vagy egyéb növény* Szabó Lajos tsz-elnök el­mondotta, hogy az egész tag­ság élénk érdeklődése kísé­ri az idei tervkészítést. Nem­csak a vezetőség kérdéseire válaszolnak szívesen és meg­fontoltan, hanem gyakran fordulnak hasznos javaslatokkal is a tervezőkhöz. Ilyen ja­vaslatokkal egészítették ki például a tsz szőlő-, gyümöl­csös- és szőlőiskola fejlesz­tési tervét, amelynek megvaló­sítása után jelentősen nö­vekszik a közös jövedelem. A meglevő szőlők és gyü­mölcsösök egységesítésére és bővítésére egyébként 30 hold szőlő, 60 hold gyümölcsös és 15 hold szőlőiskola telepíts* sét irányozták elő. A tsz területéhez képest je­lentős kezdeti lépésre vállal­koznak az állattenyésztés­ben is. Jövőre hatvan "hízó- marhát. ötszáz hízott sertést és hetvenezer liter tejet ad­nak át az államnak, meg­felelő szerződések alapjám Az állattenyésztési tervet az idén először maguk az állattenyésztők készítik el, természetesen össz­hangra törekedve a növény- termesztő üzemággal. Még nem készült el a jö­vő évi termelési terv a törteli Rákóczi Termelőszövetkezet­ben, de már csak az utolsó simítások voltak hátra. A lé­nyeget tekintve tehát véle­ményt alkothatunk már a tervkészítés módjáról. A főbb számok és termelési irányvo­nalak ismeretében arra a megállapodásra jutottunk, hogy a tsz Vezetői helye­sen, a helyi lehetőségekre alapozva terveztek. Ha tehát igaz a mondás, amely szerint a jó terv — fél siker, akkor a törteli Rákóczi Tsz vezetői félig már megnyerték a jövő évi termelési csatát. (n. i.) Három csokor mezei virág Látogatás egy moldvai kollektív gazdaságban títóit közöttük a tüdőbaj. Kukoricán és búzán kittül nemigen termeltek egyebet. A néphatalom éveiben Pri- besten is óriási változások történtek. A kollektív gaz­daság 1949-ben alakult és 1958-ra az egész falu lakos­sága belépett a közös gazda­ságba. A termelőszövetkezet teljesen megváltoztatta a fa­lu arculatát, a gazdálkodás menetét. Ma már a kukori­cán és búzán kívül lent, cu­korrépát és kendert, és sok más növényt is termelnek. Ez a gazdaság arról is hí­res. hogy öt hektáron szőlő­iskolát nyitott, Szőlövesszőt gyökereztelek és oltottak be. Ők látják el a környező kol­lektív gazdaságokat gyöke­res vesszővel. Egy hektárról 100 ezer leit jövedelmeztek. Eleinte idegenkedtek a szö- lönemesitéstől, még az el­nök is ellene ttolt, ma már fö jövedelmi forrásuk. Ezen­kívül 34 hektáron szőlőt te­lepítettek, különösen a mus­kotály és a saszla virít ezen a vidéken. A gazdaságról még annyit, hogy, több mint két és félmillió vagyonuk van. és saját erejükből építettek hat istállót, kitűnő állatállo- inyal rendelkeznek. Óriási változáson ment át a falu kulturális vonatko­zásban is. A lakosságnak több mint 70 százaléka nem tudott írni, olvasni. A fel- szabadulás után két tanító­val megkezdődött a tanulás és ma már 11 tanító műkö­dik a faluban és a régi is­kola szűknek bizonyult. Most építik az új, több tantermes iskolát. Az óvodában és a napköziben vidám. kedves arcú, jól öltözött gyermekek játszadoznak, két óvónéni vi­gyáz a kisgyermekek egész­ségére és neveli őket, amíg a gyermekek szülei a földe­ken dolgoznak. A falusi könyvtárban 560 ‘könyv, a községiben pedig 12 ezer so­rakozik a polcokon. Mosta­nában nagyon rakaptak a kollektiva tagjai az olvasás­ra. jut idő rá hiszen a kö­zös gazdaságban már nem kell látástól cakulasig dol­gozni, mint hajdan, amikor még a bojár földjein robo­toltak. A fejlődésre jellemző, hogy az utóbbi években 70 új házat építettek és negy­venötén vásároltak rádiót. Ott, ahol régen orvos sem volt, ma mar szegen beren­dezett, modern szülőotthon és orvosi rendelő áll a falu­siak rendelkezésére. A megélhetés is egyre jobb. A kollektíva 30 leien felül fizet egy munkaegységre, amiből már szépen meg lehet élni. még gyűjteni is lehet bútorra, vagy lakásépítkezés­re. Ami a legfőbb dolog itt. az a lakásépítkezés. A régi szaimatetös, sárkunyhólzal cserélik fel a kollektíva tag­jai kétszoba-konyhás. cse­réptetői. nagy ablakú, egész­séges lakásokra. Manea Aurel kollektivistát saját házában kerestük 'fel. Az elmúlt évek­ben építette és az új ház mellett még ott van a régi, szaimatetös kunyhó, amely­ben az öreg Manea Aurel lakott, aki már nem dolgo­zik. az unokákra vigyáz, míg gyermekei a kollektívában dolgozlak. Örömmel és szívélyesen mutatták meg gazdaságukat, életüket. Nem tagadták, hogy a múltban nagyon szegényes körülmények között éltek és az elmúlt másfél évtized alatt jelentősen megválto­zott az életük. Végül vacsorára hívtak meg bennünket, amelyen szí­vélyesen elbeszélgettünk, majd búcsúzkodtunk. A há­rom csokor mezei virágot magunkkal hoztuk és egy szép délután kedves emléké­vel távoztunk a moldvai kis faluból. Gáli Sándor Üveg-, porcelán-, műanyag­vásár a Ceglédi Frnsz áruházában október hó 16-tól 28-ig ff j Már napok óta úton va- í gyök... £ Erdélyt elhagyva, a Békási­% szoroson át ereszkedünk le % a Kárpátok túlsó oldalára. 4 A történelmi Moldváoan já- ',f runk. a román nép sok küz- 4 delmet, szenvedést töltött föld- \ )én. 4y Meghívtak bennünket egy ^ Prut folyó meUéki koltek- £ tívába. Már jó délutánba 4 hajlott az idő, amikor meg- 4 érkeztünk a pribesti kollek- 4 liv gazdaság központjába. 4 Úgy köszöntöttek benniin- 4 két, mint ahogy vendégeket *4 ezen a vidéken szokás. Há- '4 rom csokor mezei virágot í adtak át, amit ezen a dél- 4 utánon szedtek /és szeretet- ^ tel nyújtották át nekünk, '4 hogy elhozzuk ennek a vndék- ^ nek az illatát, mint az itt '4 élő emberek szives jóindula- } tát. 'j A szelíd dombok között \ meghúzódó faluban új élet 'j pezseg. Régen, nyomorúsá- £ gos volt az élet errefelé. Pa- ^ vei Michu bojár szipolyozta £ a lakosságot, a szeszélyes £ időjárástól is rengeteget £ szenvedtek az emberek; sár- £ viskóban tengették életüket % és olyan egyoldalúan táplál- '■ koztak, hagy állandóan ptuz­Af‘kiéi száraz nyár kedvező' í^tefeíeltet- teremtett a mézei pocok elszaporodásához. A zsámbéki Üj Élet Tsz lucerna- tábláin ezerszámra tátongnak a pocoklyukak, amelyek lakói nagymérvű garázdálkodást vittek végbe a kultúrnövények kozott. Nap nap után égetőb­bé vált a pocokírtás szükséges­sége. Mivel a szövetkezet mun­kaerejét teljesen lekötötte a mezőgazdasági termelés, a ve­zetőség nem választhatta a sok munkáskezet igénylő ar- valinos, vagy szénkéneges ir­tást A pocokírtás nagyüzemi lehetőségeit kutatva úgy hatá­roztak. hogy a több állami gazdaságban bevált dieldrines irtással védekeznek. A napjainkban is folyó pocokírtás során holdan­ként 1,25 kiló Dieldrint használ a szövetkezet, 300 liter vízben feloldva. A Ra- diptox permetezőgéppel ki­szórt irtóanyag már másnapra jelentősen megritkította a me­zei pocokhadat. A permete­zést követp napok sok célta­lanul szaladgáló pockot fi­gyeltünk meg a táblákon, amelyek az ember közeledtére vinnyogó hangot 1 adva igye­keztek menekülni de a szer­vezetükbe felszívódott méreg meggátolta idegrendszerük normális működését. A védekezés eredményét a permetezést követő harmadik nap reggelén vizsgáltuk meg Találomra kiválasztok egy holdas, területet mértünk ki a lepermetezett táblán és ott megszámoltuk a pocokíészke- ket, hullákat és a rángó-gör- csös mérgezett példányokat. A vizsgált területen összesen 6751 pocoklyukat. 118 rángó- görcsös és 30 elhullt pockot találtunk. Érdekes volt meg­figyelni, hogy több lyuk bejá­ratánál fejjel kifelé fordulva találtuk a megdöglött pocko­kat. Ugyanakkor a ragadozó madarak felettünk keringő raja arra figyelmeztetett ben­nünket. hogy azok is számta­lan pockot felfaltak, miután azok a méregtől tehetetlenek­ké váltak. Nem állt módunkban a fész­kekben elpusztult pockokat megszámlálni, de úgy gondo­lom, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents