Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

MONOR © VIDÉKE MUNKA KÖZBEN • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • HL ÉVFOLYAM. 182. SZÁM 1961. OKTÓBER 13, PÉNTEK-r- - mi Ili jári a Prága €irkn«z Ismerjük mindnyájan azt, amikor egy hangulat, egy esemény, egy kép, pillanat alatt hosszú évekkel előbbi időket varázsol vissza, így történt velem a minap, ami­kor a Prága Cirkusz zajos ér­kezésének mozgalmassága be­töltötte községünket. Megje­lentek a sokat Ígérő plakátok (no, melyik cirkuszi plakát nem ig/ér sokat?) gumiakro­baták, bicikliművészek , idomí­tott állatok és egyéb hajda­ni gyermekfejemnek irtóza­tosan csodálatos műsorszámok. Az állomásra beállott hosszú cirkuszszerelvény, a minden sarkon csábító, öles plakátok, a piactéren másodpercek alatt felnövő, hatalmas sátor, az egész nap könyörtelenül zengő mikrofonok, egy nap alatt tu­domására hozták az egész községnek, hogy: „Figyelem, rendkívüli világnap. megér­kezett a Prága Cirkusz!’’ Mennyire más ez a hatal­mas társulat, mint a hajdani 3—4 szekérrel végigzötyögő vándorcirkuszok. Érdemes, vagy inkább érdekes voH megfigyelni, hogy bizony, a hagyományos cirkuszi kocsik között, itt is. ott is, már sze­mélyautók parkíroznak. Nem tűzokádók. csepürágók a gaz­dájuk, hanem hétéves artis­ta akadémiát végzett vagy végző cirkuszi művészek. Még egy óra volt kezdésig, amikor odamentem jegyért a másnapi előadásra, de már az ajtónál sűrűn gyiilekeze'.t a közönség. Jegyváltás közben hozott össze a véletlen a cseh társulat megbízott magyar vezetőjével: Bárányt László­val. Igyekeztem a riporter kí­váncsiságával takarózva. meg­tudni egy-két dolgot turnéjuk­ról és a társulatról. — Műsorunk az úgyneve­zett klasszikus cirkuszműsor. Nincsenek halálugrásaink, nem szörnyülködtetni, hanem gyö­nyörködtetni alcarjuk a kö­zönséget mutatványainkkal. Főied nagyobb városokban — Pécs, Miskolc stb. — szere­peltünk, Gödöllő és Monor kivételével. Éppen ezért igen meglepő volt, hogy itt a ki­sebb helyen is. mennyire nagy az érdeklődés és milyen jó a bevétel. Érdemes volt Mo- norra jönni. — Melyik számaiknak van a legnagyobb közönségsike­re? — Itt is, és másutt is. ta­lán a négy Baccardi gumiak­robata és bicikliművészünk aratta a legnagyobb sikert. A közönség kedvencei még. amint hallottam, az idomított állatok; szenegáli tigris, orosz­lán, medve. Nagyon sajnál­juk, hogy csak ilyen rövid időt tölthetünk itt. Sajnos, a,. szerződés zsúfolt programot ír! elő. Mire rólunk írt sorai! megjelennek, mi már Váconí szerepelünk! \ Topa Iné ^ MAI MŰSOR Mozik ^ Monor: Tacskó. Vecsés: Egy ka- J tona meg egy fél. \ A TIT MŰSORA október 13-tól 19-ig J v Ecser ; Október 13. 17 óra. Ifjúsági; filmelőadás az iskolában: Argen-í tinótól Mexikóig. Előadó: D. Sza-; bó Balázsné. j Gyömrü í Október 13. 17 óra. Építőipari j szövetkezetben előadás: Építő-; ipari munkavédelem címmel. E16-J adó: dr. Zilahy Péter. j Maglód ; Október 19. 15 óra. Gépgyárban; előadás: A második .ötéves terv; és a gépgyártás. Előadó: Nagy! Tibor. ; ólonor ! Október 18. 18 óra. Belkereske-! delmt dolgozók részére előadás aj községi tanácsteremben: A szocia-J lista kereskedelem fejlődése cím-j mel. ; Pilis Október 19. 17 óra. Ifjúsági; filmelőadás a moziban: London-í ban jártunk. Előadó: Reis József.; Vecsés Október is. 18 óra. Előadás a; művelődési otthonban: Legenda; és valóság a csillagos égről (film-j vetítéssel). Előadó: Pápay Iván. A rí ÍAAr O S n A iV Negyvenezer nvár- év akácfae.vemetét ültetnek ínezővédő sávok fejlődnek ezekből a csemetéiéből, hogy minimálisra csökken a szél kártokozó hatása és az aszály elleni küzdelem­ben is komoly tényezővé . vá­lik. — A munkát még ezzel nem fejeztük be — csatlako­zik a beszédhez Presenjzki Jánosné, a hangos szavú Rozi néni. — száz hold szélfútta homo­kon, még a tél folyamán új erdőt telepítünk, itt. az üllői határban! — Ez a telepítés azonban már tudományos alapon történik. Ezen a területen a talaj minőségének és összeté­telének megfelelőéi juhart, platánt, erdei és fekete fenyőt ültetünk. Itt már nagy segít­séget nyújtanak a gödörásó cs faültető gépek is. — És nem félnek a téltől? — Nem! — hangzik kórus­ban a válasz. — Tüzet ra­kunk, gally van bőven, aztán mellé telepszünk, ha „varjút fog” az orrunk. Kiss Sándor Jövőre még több paradicsomot termelnek Maglódon Bágyadtan pislog az őszi felhők között a napsugár. Ta­lán azért pislog, mert ő is nehezen várja az őszi esőt, mint az emberek. Por és por mindenfelé. Po­ros a növény, poros az ember, aki vele dolgozik. A nagy táb­la paradicsomföld mégis vi­dám asszonyok kacagásától hangos. Tréfa, nólaszó nem ismeretlen a maglódi Micsu­rin kertészeti munkacsapa­tában. Egy alkalommal már adtam hírt ezekről a vidám maglódi asszonyokról, most újra róluk írok. Osztertág József elvtárssal beszélgetek. Megkérem, mond­jon valamit az idei paradi­csomtermelés eredményeiről. — A paradicsomtermelésben három munkacsapat vett részt. A paradicsomon kívül egyéb zöldségfélék és mező- gazdasági növények termelé­sével is foglalkoznak. Mivel azonban az elvtársat csak a paradicsom érdekli, erről rész­letesen beszélek. •— Ebben az évben 50 hold paradicsomra kötöttünk szer­ződést a termeltető vállala­tokkal. ' A szerződött mennyi­ség 31 vagon volt. Mi kataszt- rális holdanként 80 mázsás terméshozamot terveztünk. — A paradicsom hozamát a tervezésnél 400 ezer forint­ban állapítottuk meg. Ezt az összeget máris túlteljesítettük, mert összesen, 45 vagon ízes paradicsomot szedtünk le. Eb­ből 40 vagont szállítottunk a termeltető vállalatoknak, 3,5 vagon ment a helyi lakosság igényeinek kielégítésére, 1,5 vagont pedig a tsz tagjai vet­tek igénybe, háztartásuk ré­szére. — Hogy az aszályos eszten­dő ellenére, ilyen jó ered­ményt értünk el, elsősorban amjak tudható be, hogy a ta­gok nagyon szorgalmasak. Ezen a téren elsősorban a kertészeti brigádot és a Dó­zsa brigádot kell említenem. A családtagok a munkacsúcs idején hathatósan segítettek, így például T. Tabányi Pál és Szever István vasutasok, szol­gálatuk letelte után kijöttek a mezőre és versenyt dolgoz­tak a többiekkel, a késő esti órákig. Blaskovics Marika. Szilágyi Mihályné unokája, szintén sokat segített p nagy­mamának. Bódis Marikát ezért egy ízben már megdicsértem! — Mik a terveik a jövő év­re? — kérdem Ferber elvtár­sat, a tsz népszerű mezőgaz­dászát. — Az 1962-es évben 60 hold paradicsom, 20 hold paprika és 10 hold vöröshagyma ter­melését vettük tervbe. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy sok zöldségféle kis területen való termelése szétaprózta a munkaerőt és megnehezítette a szállítást. így tehát a jö­vőben kevesebb növényfélesé­get termelünk nagyobb táb­lán, ahol a géppel való mű­velésre nagyobb tehetőség nyílik — válaszolja Viktor bá­csi. Gyenes József Búsa György juhász az üllői Petőfi Tsz nyáját őrzi (Foto: Kútvölgyi) Sanyi vígan élt, magáénak tudta az egész erdőt. Édesanyja korán reggel munkába ment, este későn jött haza. A nagy­mama fájós, da­gadt lábaival nem bírt Sanyi után menni, a szóra pedig a fiúcska nem sokat adott. Szerette az erdőt — a végtelen uta­kon csavarogni —, de legfőképpen a gépek alkatré­szeit; folyton le­szerelt ezt-azt — az épülő házak­ból a villanykap­csolókat is íúsze­A LEVEL reite. Környezete megsokallta csiny- tevőseiP, a tanács közbenjárására nevelőotthonban helyezték el Sa­nyit. A minapok egyi­kén levelet ho­zott részemre a posta. Nagy öröm­mel bontottam fel, mert a feladó a kis Sanyi volt. Egy fél irkalapon tintával, majd ce­ruzával írva egy- pár sói-: „Szere­tek itt lenni — még semmi rosz­szat nem tettem, minden feleletem négyes vagy ötös”. Az írkalapocs- ka tiszta felére rajzolva egypár szál virág, egy girbe-görbe szív, beleírva: „Csókol­lak”. Nem rokon — idegen gyermek nekem, de gon­dolatban melegen ölelem szívemre, mert érzem, meny­nyi gonddal, sze­retettel írta meg az a kis ember ezt a levelet! Vadászni így készülnek hivatásukra Valamelyik nap a monori Munkásőr utcai általános is­kolában jártam. Éppen órakö­zi szünet volt, a gyermekzsi­vajtól hangos folyósó sürgésé­ben felbukkanó ismerős peda­gógus-arcok között, hirtelen kél fiatal lányt pillantottam meg. a József Attila gimná­zium két 1959-ben érettségi­zett tanulóját, Kovács Évát és L. Kovách Erzsébetet. — Hát maguk? — kérdez­tem csodálkozva. — Utolsó éves tanítójelöl­tek vagyunk, itt töltjük gya­korlóidőnket — mondták mo­solygó szemmel, és máris in­vitáltak be a nevelőszobába. Éppen ott találtuk Lelkes Bé­lát. az iskola igazgatóját. — Igen, — vette át a szót Lelkes elvtárs — iskolánk a megye négy gyakorló iskolája közé tartozik. így került hoz­zánk, az egyébként monori Kovács Éva és L. Kovách Er­zsébet, miután két évet letöl­tőitek az esztergomi felsőfokú képzőben. Itt azután ezzel megbízott nevelőink — Ja- niszka Aladárné, Kákos Já­nosné. Pongrácz Sándorné és Villányi Margit — útmutatá­sa mellett kellő gyakorlatot szereznek elkövetkező életpá­lyájukra. — S most, hogy több mint egy hónapja iskolában gyere­kek közt vannak, talán meg tudják mondani: jól választot­ták meg hivatásukat? Érzik a munka, a tanítás örömét? — fordultam a ,.kis tanító nénik­hez’1. Szinte egyszerre felel­tek. felcsillanó szemmel: — Öh nagyon, a gyerekek roppant kedvesek, szófogadók, élvezet foglalkozni velük. Elmesélték: Éva most az el­ső. Erzsi a harmadik osztályt tanítja. Havonta más-más osz­tállyal foglalkoznak. Erzsi elő­ször egy kicsit tartott a fiúk­tól, félt. hogy nehezen fegyel­mezhet ők, de kellemesen csa­lódott bennük. — Mi a véleménye róluk a gyakorlatvezetőknek? Lelkes Béla és a közben odaérkező Villányi Margit sze­rint. mindkettőjük a legmesz- szebbmenő igyekezetről tesz tanúságot. Jól dolgoznak, mint kisdobosvezetők, az iskola tár­sadalmi munkájából is kive­szik részüket. Kezembe került Kovács Évi óravázlatfüzete. Az aznapi óra anyagánál nyi­tottam ki. (összeadás az 5-ös számkörben.) Szép és precíz munka! — És a vizsgák után? Hol szeretnének állást kapni? — A járás területén bárho­vá szívesen elmegyünk, oda ahol szükség van ránk — mondták lelkesedéssel. (A félárvaságra jutott Ko­vács Évának már hónapok óta , folyamatban van a társadalmi ; ösztöndíj ügye. Talán a közsé- l gi tanács segítségét is kérhet- $ jük most ennek odaítélésével í kapcsolatosan.) —i —9 | .— . kibővített ulest 1 ! tart holnap reggel 9 órai kez- í dettel a pártszékházban a í KISZ járási bizottsága, Napi- ; rendi pontok: I. A tanulási ; mozgalom célkitűzései és a í KISZ feladatai. Előadó: Spen- j ger István elvtárs. 2. Szerve- í zeti kérdések. I ------­í Somodi Gyula elvtárs la KISZ Pest megyei Bizottsá­gának titkára ma este fél l nyolckor élménybeszámolót ;tart Gyomron az ifjúsági ott- l honban olaszországi útjával * kapcsolatosan. í ‘ I A MÉH FIGYELMÉBE! 4 4 ! A Vecsési Fehérnemű Ktsz- jnél több mázsa rongy hever |raktáron. A szabászat már ! tovább hasznosítani nem tud- íja. más iparág azonban — pél- ídául: a papírgyártás — való- jszínű'.eg örömmel fogadná. Te- jlefonon hívták már a monori ÍMÉH-telepet. hogy vegyék át íezt a hulladékot, eddig azon­ban eredménytelenül. Messzi mögöttünk a falu, ide már a templomtorony is alig-alig látszik, halkabb a léptünk is. mert az út be­nőve, begyepesedve. Erre bi­zony ritkán jár ember... Az ezerholdas Fácános- erdőben járunk. Az út mellett egyszerű, szál­fákból ácsolt, 15—20 méter magas torony. Vígan forgó szélkerék hajtja a generátort és a két szál vezetékben su­han az áram a hatalmas fák alatt kicsinek tűnő erdészház felé, ahol ég a villany, szól a rádió... A házarái nagy kutyaugatás fogad. A fiatal erdész, Máder Ferenc, éppen útrakészen áll, meginvitál, tartsunk vele. Várjuk, hogy az istállóból nyerítő paripát vezet élő, vagy talán az apostolok lo­ván” indulunk neki a renge­tegnek? Ehelyett azonban egy fényesre lakkozott. Pan­nónia kerül elő... Az erdei út mellett 10—12 őz csodálkozik és a szemük se rebben, amikor elrobog mellettük pöfögő masinánk. Útközben megtudom, hogy 40—50 állandó munkás dolgozik, Vasadról. Üllőről, de olyan is akad, aki Monorról jár ide, ápolják, gondozzák a fákat. Beszélgetés közben kiérünk az erdőből, a határt átszelő csatorna mellett haladunk — nem is messzire, 25—30-an a csatorna két oldalán négyes sorokban, gödröket ásnak. A fürge kezű. szapora be­szédű Zsilák Józsefné, aki már tíz éve dolgozik itt az erdőgazdaságnál, így válaszol kérdésünkre: — Eddig már 12 000 ilyen gödröt ástunk. 40 Ö00-ig azonban meg sem állunk. Ide aztán még az ősz folyamán gyorsan növő ne­mes nyár- és akáccsemetéket ültetünk. Fülöp László a fényesre ko­pott ásó nyelére támaszkodva szól: — Tavaly télen sem tétlen­kedtünk, akkor 55 000 darabot ültettünk el. A fiatal, 17 éves, szőke hajú Erős Katalin, aki pár napja dolgozik itt, vajon mit mond? — Úgy megszerettem az er­dőt, hogy nem is tudnám már itthagyni! — Pár év múlva — foly­tatja Máder Ferenc — olyan ŰZI És az oroszlán közben ki- ballagott a főtérre. Ott egy ki­csit megállt, nézdegélte a nagy forgalmat. Megbámulta a tér sarkán a lovaskocsival való behajtást tiltó táblát — s nem értette. (Állítólag: mások sem értik.) Akkor visszafordult az üzletek felé, elhaladt a fényké­pészet és a biztosító előtt, be­kukkantott a cipőboltba (talán be is ment volna, ha befér), körülszaglászta az autóbuszo­kat és tovább ballagott. Az Állami Biztosító ablaká­ból visszafojtott lélegzettel les­ték az ott dolgozók az orosz­lán útját. Miután a közvet­len életveszély elmúlt, a fiók­igazgató fejében isteni szikra gyűlt: — Kartársak! Ide mind kö- rém! — mondta lázas hévvel. Egy-egy köteg életbiztosítási kötvényt osztott ki valameny- nyiüknek. — Itt a lélektani pillanat, hogy biztosíttassuk az emberekkel életüket! Gyerünk, ki a tömegbe! Utánam! Az utcán ekkorra már ki­seb'o-nagyobb embercsoportok verődtek össze, s izgatottan tár­gyalták a nagy eseményt. Egyik csoportban ott láttam egy kollégámat rozsdaszínű pulóverben, feléjük tartottam én is. Oroszlán a főtéren Álmodta: Radványi Barna — ... az etető, míg elment egy másik darab combért, pár pillanatra nyitva tartotta az ajtót... — mesélte az egyik bennfentes. Kollégám rögtön kapott a szón: — Ez az! A nyilvatariás! Mindig azzal van baj! A ve­gyiboltnál, a gyorsbüfénél, mindenütt! Ezt meg is írom! Ezek után nem volt kedvem odamenni közéjük, inkább el­határoztam, hogy ha társada­lomként nem sikerült, akkor magánemberként szervezem meg az embereket az orosz­lánvadászatra. Bementem a szemközti eryeletes házba, ösz- szekiabáltani a lakógyűlést, s lángoló szavakkal ecseteltem, milyen veszély fenyeget. Egyetértettek velem mindany- nyian, de. sajnos, senki sem tudott velem jönni, mert egyiknek a félig kész rizsfel- fújtat kellett őrizni, másiknak a tyúkszemét kellett kiáztat­ni, szóval mindenkinek volt valami dolga. —r Legalább a kaput csuk­ják be, emberek — rimánkod- tam — be ne törjön magukra az a bestia. s— Az a tanácsra tartozik — világosított fel kedvesen az egyik lakó. s magyarázólag hozzátette: — tetszik tudni, ez állami ház... Közben az oroszlán békésen tovább folytatta útját. Előbb a jobb oldalon haladt, a jár­dán, de a rendőrségi konyhá­ról kiszűrődő grízestészta-szag- tól elfintorította az orrát és átment a túloldalra. Hosszan elnézegette a kirakatokat (ne­ki még újak voltak!), betekin­tett a cukrászdába, majd to­vább lépegetett. Különösen megtetszett neki az utcasar­kon álldogáló alumínium pavi­lon, közelebbről is megnézte. Az újságárus bácsika abban a pillanatban ébredt fel szender- géséből, s ugyancsak meg­ijedt, hirtelen nem is tudta mit tegyen. De mint minden vál­ságos pillanatban — ha pél­dául a szerkesztőt látja vá­ratlanul feltűnni — elrikkan­totta magát: — Itt a Monor és Vidéke! — s azzal gyorsan a negyedik ol­dalára fordítva kitett a kira­katba egy Pest megyei Hírla­pot. ... Már a város távolabbi pontjain is elterjedt a főtéri oroszlán híre. A fehérnemű­gyárban így méltatlankodtak az asszonyok: — Persze, ha Pesten történ­ne ilyesmi, akkor rögtön le­állítanák az üzemet és ’kollek­tíván kivonulnának az orosz­lánt nézni. Itt bezzeg, minden szórakozástól elesik a dolgozó nő... Másutt már egészen vadjhi- rék keringtek. Az Újtelepen egy jehovista asszony házról házra járt egy imakönyvvel és abból olvasta mindenkinek: „És íme megjelenik a Bárány Oroszlán képében ...” A Rekvényi-telepen azt be­szélték, hogy a főtéren olasz katonaság van, a Strázsahegy- röl jöttek le. ott gyakorlatoz­tak. De jó is. hogy idejében leszüreteltünk! — sóhajtottak fel egyesek. Több asszony gyorsan kosa­rat kapott a karjára, s elsza­ladt a közeli boltba még 20 kiló sóért, hátha 02 a két má­zsa nem lesz elegendő. A sok adóval tartozó fuvaros az utcán találkozott, ugyancsak hátralékos maszek festő barát­jával: — Hallotta? — kérdezte iz­gatottan. — Ugyan! — legyintett amaz — az egész csak azért van, hogy a kisiparosok adóját emelhessék! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents