Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
/ 1961. OKTÓBER 13. PÉNTEK •TECVei íVe*^ BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGÁ ELÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 2. oldalról) vegyék figyelembe, a tanuló egyetértésére. (Derültség.) Végeredményben | ne feledkezzünk meg róla, hogy főképpen róluk van szó. Kádár János a továbbiakban a vezetés kérdéséről szólott. A Jó vezetésnek nagyon fontos követelménye a gyakorlatiasság Itt valaki már idézte a kongresszus megállapítását, hogy a vezetést tovább kell fejlesztenünk. Ez természetesen szisztéma kérdése is. Pl. ha figyelembe vesszük a magyar faluban történt forradalmi átalakulást, akkor kétségtelen, hogy ott másféle igazgatás, intézkedő szervekre lesz szükség, mint amelyek korábban voltak az egyéni paraszttársadalom idején. És felmerülhet az ipari vezetés értelmes továbbfejlesztése ilyen vagy olyan tekintetben. Általában az irányítás kérdése. S itt egyet szeretnék csak megemlíteni. Foglalkozunk Ilyen kérdésekkel, de nem vagyunk hívei a meggondolás nélküli szerveződésnek. Nagyon megfontoltan foglalkozunk a szükséges fejlesztéssel, igyekszifpk elkerülni minden felesleges átszervezést. A jó vezetésnek nagyon fontos következménye a gyakorlatiasság. Vannak vezetők, akik mindig csak elvileg szólnak hozzá a kérdésekhez, időnként nagy előadásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jól el is mondják, mit hogyan kell csinálni, csak azt nem mozdítják elő kellően, amit éppen meg kell csinálni. A három év alatt élért eredményekben a vezetők munkája is benne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. Az emberek ne legyenek megbékélve az ilyen vezetőkkel, hanem azt a vezetőt becsüljék, akinek irányításával a műhelyben gazdaságosabban, többet termelnek, / a mezőgazdasági termelőszövetkezetben a brigád többet, gazdaságosabban, jobban termel. A jó vezető irányításával boldogul és többet keres a becsületes ember, de nem boldogul a munkakerülő. Ha ez nem így van, akkor annak a területnek a vezetője nem lehet jó vezető. Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást fel a Két dologra hívnám vezetők figyelmét. Az egyik a reprezentáció, amely nálunk hovatovább népi sajátossággá vált. (Derültség.) Kezd ez olyan méreteket ölteni, hogy megálljt kell mondani. A nyáron például meghívott a lakodalmára egy egyszerű ember.* Amikor megkérdeztem, hányad lesznek, azt. mondta, 260-an, Az még csak hagyján, ha a vendéglátó maga viseli a költségeket. De mit mondjunk, amikor a közalapból vendégelnek meg embereket és arra törekszenek, hogy minél több embert hívjanak meg, hogy minél több legyen a fogás? Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást! A másik dolog a különféle támogatások kérdése. Támogatni kell — mondják —a klubot, aztán az üzem sportegyesületét és ki tudja, még mi minden egyebet. A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell; a társadalmi munkát, a patro- názs feladatokat, a gyermek- nevelést, ideértve a sportot és a kultúrházat is, de ugyanakkor tudni kell, hogy aki ad, az a népéből ad, nem a sajátjaiból. Ez pedig nagyon fontos különbség. Mert a saját magáéból mindenki annyit,ad, amennyit akar, de a népét, a közösségét nem adhatja számo- latlanul oda. Fel kell hívnom a figyelmet a közösség vagyonának fokozott megóvására, a bűncselekmények megelőzésére, az elszámolás, az ellenőrzés fontosságára. Ahol ugyanis nem ellenőrzik rendszeresen és megfelelően a különböző elszámolásokat, ott rendszerint akad egy jószimatú sikkasztó, aki évszámra lopkod azon a címen, hogy sportegyesületnek vagy más ehhez hasonló célra megy a pénz. A vezető mindig mutasson példát a közös tulajdon megbecsülésében. Vannak kis dolgok, például a vendégeskedés. Hallottam, hogy az egyik képviselőcsoport ellátogatott az együk termelőszövetkezetbe. Tárgyaltak, ott is ebédeltek. Minden képviselő fizetett az ebédért. Annak a szövetkezetnek a tagsága megbecsüléssel néz az ilyen képviselőcsoportra, mert tudja, nem azért jött, hogy lakmározzon. Nagyon fontos a vezető példamutatása ilyen apró dolgokban is. Esett már szó arról, hogy reálisan kell tervezni, A reális tervezés létfontosságú kérdés. Szükség van a reális tervezésre, tehát arra, hogy annyit tervezzünk, ameny- nyit el tudunk érni, másrészt szükség van a tervszerű végrehajtásra is. A terv nagyon nagy túlteljesítése például nem mindig egészséges jelenség. Ez bizonyos anarchikus elemeket rejt magában Következménye rendszerint az, hogy soík-sok millió értékű áru fekszik az egyik vagy másik raktárban, benne fék-' szik a munka, a beruházás, a nyersanyag és előfordul, hogy nem értékesíthető. ötéves tervünkkel kapcsolatban arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy legközelebb, amikor ötéves terv készül — hamarabb készüljünk el vele. A terv maga jó; most már törvény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: ha jól dolgozunk, teljesítjük az ötéves terv .előirányzatait, sőt még jobb eredmény is lehetséges. Természetesen csak akkor, ha a terv minden követelményét betartjuk. Nagyon fontos ebből a szempontból a helyesen értelmezett anyagi érdekeltség is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ameddig egy gyárban a jelenlegi nyereség- részesedés és prémiumrendszer lesz érvényben, addig az a gyár mennyiségileg mindig túlteljesíti a tervét — akár kívánatos az a népgazdaság szempontjából, akár nem; Ezen a helyzeten megfelelőbb anyagi ösztönzéssel is változtatni kell. Ha egy gyárnál a mennyiségi terv túlteljesítése is kívánatos, akkor a nyereségrészesedés és a prémium erre is ösztönözzön, de ha csak a száz százalék a kívánatos, s mellette a többi termelési mutató fokozott javítása a követelmény, akkor a nyereségrészesedés és a prémium ezt a célt segítse. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke. A feladatokat most megterveztük a következő évekre, de magától értetődik, hogy mindent nem lehet a legapróbb részletekig előre megtervezni. Bizonyos, hogy lesznek eltérések is az évek folyamán, tehát tartalékra is szükség van és szükség van rugalmas vezetésre, hogy minden feladatot időben megoldhassunk; , Annak lehet igénye a társadalomtól, aki kötelezettségének is eleget tesz Azt szoktuk mondani, hogy népünk öntudata nagyot fejlődött, s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 1945 óta a magyar munkás, s az egész munkásság szemlélete, gondolkodása, tudása, élettapasztalata, politikai bölcsessége! Állítom, rengeteget! S ez igen kedvező körülmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan emberek, alak — talán azt mondhatjuk — amolyan fél- öntudatra tettek szert. A teljesen öntudatos ember tisztában van jogaival is, kötelességeivel is. De vannak olyanok, akik betéve tudják a jogokat — talán az év három hónapját azzal töltik, hogy jogaik után járnak — de vajmi keveset tanultak meg a kötelességekből. Nekünk segítenünk kell az ilyen félig öntudatos embereket, hogy teljesen öntudatosak legyenek és a kötelességeiket is úgy tudják, ahogyan tudniok kell. Nézzük például a mi nyugdíjtörvényünket. Nem kétséges, hogy egyes nyugdíjasoknak nem jönne rosszul még vagy száz forint, de ahogy jelenleg van, arra is elmondhatjuk: nincs a világon még egy ország — legyen bár szocialista vagy kapitalista —, amelynek nyugdíjrendszerével ne előnyösen hasonlíthatnánk össze a miénket. Sokat tettünk már a munkából kiöregedett vagy megrokkant emberekért. Lassan a paraszti társadalom is megéri, hogy sok lesz közöttük a nyugdíjas. S milyen kérdéseket hallunk mégis? Mikor szállítják már le a nyugdíj-korhatárt? — hangzik az egyik kérdés. Pedig az életkor általában növekszik és állítom, hogy nálunk világviszonylatban is igen magas a nyugdíjasok részaránya. Egyesek mégis a korhatár leszállítása iránt érdeklődnek. Bizony, egészségtelen helyzet állna elő, ha a társadalom harminc százalékának kellene a társadalom hetven százalékát eltartania. Márpedig, ha a korhatárt le- csökkentenénk, akkor ilyesféle aránytalanság alakulna ki; Száz- meg százezer idős ember gondját segítettük és segítjük megoldani és ezzel könnyítettük az eltartásukra kötelezett fiatalok gondját is. Nem hiszem, hogy az ilyen vívmánnyal kapcsolatban ez lenne a helyes kérdés, hogy mikor szállítják le a mostani korhatárt. S vannak másféle emberek is. Tavasszal jártam egyik gyönyörű lakótelepünkön, ahol találkoztam egy asszonnyal, aki két hónapja kapott lakást azon a lakótelepen. S akkor arról kezdett panaszkodni: „milyen kár, hogy a nővérem és az édesapám nem itt lakik”. Ugye azt akarja mondani, jó lenne, ha az édesapja és a nővére is új lakást kapna — kérdeztem tőle. Hát bizony nem fog új lakást kapni — mondtam, .mert az emberek, a családok százezreinek van még lakásgondja és mi lenne, ha a maga családja három új lakást kapna ezen a lakótelepen. Az lenne a helyes, ha az ilyen emberek mindig megkérdeznék a dolog másik felét is, vagyis azt: mit kell tenni, hogyan kell dolgozni azért, hogy a kívánt viszonyokat megteremtsük, hogy megvehessük, amire igényünk van. Mert emberi munkával születik minden. Szerencsére az ilyenfajta ember — kisebbség nálunk, de még erős kisebbség. Valami úton-módon azonban az ő szellemi fejlődésüket is ösztönözni kell. Az a legegészségesebb, ha a velük együtt dolgozó emberek segítenek nekik. Kinek lehet igénye a társadalomtól? Annak, aki a társadalom iránti kötelezettségének eleget tett! Nálunk 720 000 olyan ipari munkás van, aki munkabrigádban van, olyanban, ahol felajánlást tettek a jobb munkára, 200 000 ember van olyan brigádban, ahol a szocialista emberneveléssel is foglalkoznak. És vagy félszázezer ember tagja olyan brigádnak, amely elnyerte a szocialista brigád címet. Nagy eredmény! Ezek között az emberek között most már nemcsak ipari munkások, hanem falusi emberek — állami gazdaságok dolgozói, termelőszövetkezeti tagok — is vannak: a szocialista munkaverseny-mozgalom ma már százezreket ölel fel. Hasonló fejlődés mutatkozik az értelmiségi dolgozók körében. Ott is kibontakozott a példamutató helytállás. Az értelmiségről szólva meg kell még azt is mondani: füstbe ment az imperialistáknak az reménysége, hogy a társadalmi rétegek közül az értelmiséget a szocializmus ellen tudják fordítani. Véleményeltérések természetesen lehetnek minden kérdésben, ezeket meg kell vitatni, de az értelmiség, a tapasztalat szerint nem a szocializmus ellen van, hanem bizonyos hibák ellen van, amelyek zömükben az építés gyakorlatából adódnak. Ha ma — s a nyugatiak ezt talán nehezen fogják megérteni — azt mondanák, hogy a Hortobágy közepén, egy kút mélyébe, vagy bárhol a világon egy titkos szavazási urnába, amely minden titkot megőriz, a magyar intelligencia beledobhatja a szavazatát, hogy kapitalista rendszer kell-e neki, vagy szocialista, én kijelentem, hogy 98 százalékban a szocializmus mellett szavazna, még akkor is, ha néha „morog” erre a rendszerre. Büszkeségünk, az ifjúság Az ifjúság körében szintén jó munka folyik. A fiatal művészeket már említettem, a munkás- és parasztfiatalok közül 150 ezren dolgoznak brigádokban, felajánlásokon, exportbrigádban stb. jelentős értékű társadalmi munkát is végeznek önként, díjtalanul, parkok rendbehozatalánál, egyéb ilyen közmunkáknál, s nagyon szép a nyári önkéntes építőtáborok eredménye is. Nemcsak az az örvendetes, hogy körülbelül 26 000 középiskolás, főiskolás, egyetemista jelentkezett munkára, hanem az, hogy még 50 százaléknyi olyan' jelentkező volt, akiket már nem is tudtunk elhelyezni az önkéntes táborokban. Külön meg akarom említeni, mint a nép büszkeségét, azt az ifjúságot, amelyik most a mi néphadseregünkben szolgál. Munkás-paraszt fiatalok, értelmiségiek, olyanok, mint a többiek; Mi a Minisztertanácsban meghoztuk azt a bizonyos döntést, hogy a honvédelmi miniszter adja ki parancsban: akinek le kellene szerelniük most, a közeli hetekben, ideiglenesen benn maradnak és tovább szolgálnak. A megelőző napokban kézhez kaptam körülbelül 150 levelét. Egyénektől és emberek kisebb-nagyobb csoportjaitól érkezett leveleket, amelyeken összesen 5200 aláírás volt. Ezeket a leveleket katonák írták, akik második évüket szolgálják. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy foglalkoznak a népek nagy kérdéseivel, látják, mi történik a világban és azt a következtetést vonták le: mivel szükség van rá, kérik, hogy bent maradhassanak a nép szolgálatára. ötezerkétszáz ember aláírása nem kevés. Jó érzés úgy harcolni és dolgozni, ha tudjuk, hogy az emberek egyetértenek velünk. Nem akármilyen kérdésről van szó, hanem arról, hogy egy katona két év után még bent marad. Ez nem akármilyen kérdés az egyén életében; A parancs kihirdetése után újabb levelek, táviratok érkeztek a kormányhoz, a Honvédelmi Minisztériumhoz és máshová. Nagyon szép levelek ezek. „Nagyon vártuk a leszerelés napját, szerettünk volna részt venni az ötéves terv munkájában, szüléinkkel., barátainkkal, hozzátartozóinkkal találkozni, s alig vártuk már a leszerelést. De kihirdették a parancsot, gondolkoztunk, megtárgyaltuk a helyzetet, megértettük, helyeseljük, végrehajtjuk!” — hangzott az egyik levéL Ez a helyes és igaz beszéd. Mert ha azt mondták volna: „Hurrá, haza se akartunk menni!“ — nem mondtak volna igazat! Hiszeik azoknak, akik azt mondják: „Nem hurráztunk, de értjük, helyeseljük ás megcsináljuk! Tudjuk, hogy országunk békepolitikát folytat és mi ezért készek vagyunk szolgálni is, dolgozni is, harcolni is.” Mi tudunk rendszerünkről vitatkozni. Egy vezető tőkés azt mondta nekem, hogy a magyar prosperitás nem roszabb, mint az osztrák. Mondom: ezt kellemes hallani öntől. — Az a véleményem — folytatta —, hogy ha itt egyéni vállalkozás volna, mint Ausztriában, akkor még nagyobb lenne. Mondom: látja, ebben ön téved, mert a mi rendszerünk céljai, a mi gazdasági céljaink egészen mások. Igaz, hogy a végrehajtás olykor kicsit nehézkes, de azért tovább haladunk a történelmi úton és céljainkat sorra-rendre elérjük. A végrehajtás lesz még fürgébb is és erősödik, fejlődik a szocialista társadalmi rendszer. A mi rendszerünk még most születik és fejlődik — még nincs megkövesedve. S ha mi a tőkések fürgeségét alkalmaznánk a mi szocialista céljaink megvalósításában, biztosan még gyorsabban haladnánk. Egy kicsit jobban kell dolgoznunk. A párt és a kormány a nép bizalmát és támogatását élvezi Elmondhatjuk, hogy az országgyűlés tanácskozása visz- szatükrözte munkánk lényeges vonatkozásait: a szocialista célt, az egyetértést, népfront- politikánkat, s ha „vékonyan" is, de kritika is volt. A munkánkat ösztönző kritika a továbbiakban erősödhetne. Az országgyűlésben népi-nemzeti frontunk képviselői helyes döntéseket hoztak, s nagyon jó az, hogy a háttér is erős és széles: a velünk egyetértő nép! Képviselőink sokszor járnak választóik között. Az utóbbi hónapokban én is jártam Budapest jó néhány gyárában — a Gammában, a Beloianniszban és más gyárakban —, aztán Pest megyében, Vácott az építkezéseken, továbbá Nógrádban, Tolnában, Somogybán, Csong- rádban. Találkoztam munkásokkal, bányászokkal, értelmiségiekkel, falusi emberekkel, szövetkezeti parasztokkal, úttervező irodák dolgozóival, egyetemek tanáraival, hallgatóival. Ilyen találkozásokon elmondjuk elképzeléseinket, aztán ők is elmondják az ő elképzeléseiket, kívánságaikat. Azt mondják a dolgozók, hogy ilyen megbeszélések után jobban tudnak dolgozni, és mi magunk is úgy érezzük, hogy nekünk is jobb egy kicsit. Amikor az ember „napszámba” olvassa a 20—40 oldalas előterjesztéseket és jelentéseket, utána jólesik egymással szót váltani, beszélgetni, polemizálni, dicsérő szót mondani, vagy valami csipkelődő célzást tenni. Ez valóban új erőt ad a munkához. Azt szeretném, ha maga a kormány is jobban dolgoznék, következetesebben hajtaná végre a helyesnek bizonyult politikát. Erő dolgában jól állunk. Tudjuk, hogy a párt es a kormány a magyar nép támogatását élvezi, és erre vigyázunk, ezt őrizzük, mert amíg a magyar nép döntő többsége egyetért velünk, addig beszélhetnek az ellenségeink, amit akarnak, nincs olyan nehézség, amelyet le ne tudnánk küzdeni; Másik bázisunk és támaszunk a szocialista világ a magyar—szovjet barátság, ’ a varsói szerződés, amelyhez mi hűek vagyunk és leszünk. Amikor a magyar—szovjet ífrat^f melletti életre-halál- ra szoló hűségről beszélünk nem misztikus fogalmat hir- detunk Ez a magyar nép eletenek és jövőjének legfontosabb kérdésé, mert a Szovjetunió a szocialista világ, az emberi haladás élén jt a szocialista fejlődés, a béke zászlóvivője, és a magyar nép ezen az úton saját jövendő Ej”f védelmezi és bizDe nemcsak itt vannak szövetségeseink. Vannak szövet- segesemk az egész világon. És — CSak* a kommuniisták a f,w \PerSZ? sz°vetségeseink a fold bármely országában __ h anem maguk a népek. Nekünk a szocialista világ határain túl is nagyon sok szövetségesünk van. S nSkúAk ÍS dolgoznunk^ a mi fejlődésünkből ők meg több bátorítást és erőt merítsenek a saját harcukhoz, hogy együtt számolhassuk fel a gyarmati rendszert, és visz- szaszoríthassuk az imperialisSzükség van határozottságlami^Uf-dtS%ra Ha va- lama hibáról, nem kielégítő dologról van szó, akkor jobb, A mi kormányunkban és a part soraiban nyugalom és bendisVa?‘- U! 32 orszá9Syűlésöfn is, részletesen, alaposan tüzetesen megtárgyaltuk az epitomunka sok olyan kérését, amely csak évek múlva lesz esedékes. Egész né áííhV nyugodt bizakodással fmrn£meg helyét a ***** ]euZUg?dt, magabiztossággal lehet es kell a jövőbe néz- £’Zert .tudjuk - ami a magabiztosság kérdésében nagyon fontos — hogy ame|rÓV f SZŐIÖtókékrőI, amelyeket most ültetünk soha többé nem fognak grófok és bárók szüretelte a dolfi°zó neP szüretel és azo- m<Lt ? et’ amelyeket múiL Unk' 80 esztendő .‘s a dolgozó magyaha töbhJ-ak kitermelni- Itt sota r -nem lesz kapitalista, földesúri világ! Mi bizakodunk és egész népünk bizakodik. Dolgozni kell he^n kell állni, éberek 2 2 Hol”3 ehSt’ még -lobban kel] dolgozni, mint eüdig és bake^dmTek még nagyob- lesznek. A szocialista Magyarország felépül. Nemcsak az alapok, hanem az egész szocialista társadalom. És a elZmErTUS fe!é megyüak eiore. Ez bizonyos. Az élet neéslobb'í« éTe fe-ilödik’ szebb es jobb lesz, fejezte *be hosszantartó nagy tapssal fogadott beszedet Kádár János. Ezután Rónai Sándor elnök mondott zárszót. ~ gondolom, kévvise £iZa,m <• SC zött i mondotta a többi köszünP °?V mindent rnegte- szunk a hozott törvények és Javnr7at°k óhajtásáén ■avaslom. hogy az országgyűlés vegve tudomásul Kádár ser feis*6^ Az elnök ezután a feladatok sikeres megoldásában nagy eredményeket, sok sikert kívánva a képviselőknek, az ülésszakot bezárta. \
