Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-09 / 213. szám

rrsnr MEC1 K-fCh'Iao 1961. SZEPTEMBER 9. SZOMBAT PONTOSABBAN MERI A VIZEK SEBESSÉGÉT A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet két mér­nöke: Kránitz László és Musz- kalai László új fajta műszert szerkesztett a víz áramlás; se­bességének mérésére. A vízsé- besség mérésének „klasszikus", világszerte elterjedt módszere nem pontos, mert a jelenlegi műszerek nem tudják követni a vízmozgás irányát, s így a megadott ponton átfolyó víz se­bességét sem regisztrálhatják pontosan. Az új, elektromos áttétellel működő műszer víz­szintes és függőleges irányban is „beáll” s így az áramlás mindenkori főirányának meg­felelő, tehát a tényleges sebes­séget méri. A NEB vizsgálja a gödöllői csatornázás körül támadt bonyodalmakat A különböző szervek összefogásával megoldható a megoldhatatlannak tűnő feladat ügyre vonatkozó Az a vegyes bizottság, amely nemrég a húszéves táv­lati tervekkel összefüggő köz­ségfejlesztési irányelveket tár­gyalta Gödöllőn, mint meg­írtuk, a község csatornázásá­nak kérdésével is foglalko­zott. A kérdés gyökeres meg­oldását éppen a járási szék­hely gyors ütemű fejlődése teszi sürgőssé. Jelenleg a Gödöllői Gép­gyár derítő medencéjébe vezetik a már használat­ba vett lakóházak szenny­vizét. VERCORS BUDAPESTEN — Amire jövőre Pestre jön, tanuljon meg németül, hogy ne kelljen tolmáccsal beszél­getnünk. Legalább németül. A fényképezőgépek már kattognak, a televíziós felve­vőgép lámpája kigyullad, miközben az idős hölgy, W.- né, Dunájáé Teréz így bú­csúzik Vercors-tól, a francia ellenállási mozgalom legna­gyobb könyvének, A tenger csendjének írójától, aki né­hány napra hazánkba érke­zett. W.-né ugyanis Vercors legközelebbi pesti rokona. Az Európa-könyvesboltban egymás után adják a magyar olvasók könyveiket dediká- cióra, miközben a pesti ro­kon előveszi táskájából a magyar származású francia író édesapjának szakállas fényképét a múlt század vé­géről. Mert Vercors — ere­deti nevén Jean Brüller — édesapja Budapestről vándo­rolt ki Párizsba, ahol köny­vesboltot nyitott és fia, a grafikus 1941-ben a francia ellenállási mozgalomban te­vékenykedve írta meg A ten­ger csendje című művét, amely illegális nyomdában kinyomtatva, kézről kézre ter­jedve hamarosan az ellenál­lási mozgalom bibliája lett. A Vercors-fensíkról, ahol az ellenállási mozgalom megin­dult, vette írói nevét és ez­zel a könyvével indult el azon az úton, amelyet azóta a magyar közönség a Tropi komédia. Üt a csillag felé és az Amerre a szél fúj kötetek­ből ismer. Francia vendégünket körül­állták magyar olvasói, alig tud szabadulni tőlük, pedig már sietnie kell tovább. Mi­közben rokonától búcsúzik, még megragadjuk az alkal­mat és gyorsan pár sort kérünk tőle magyar olva­sóink részére. íme Vercors üdvözlete: / AU if/ JiUi.'-y Irt-VA. / eiNfcj /Ls-LlAltjJil / (ha c iPO Magyar olvasóimnak, testvéri barátsággal, Vercors. (m. i.) Gondolatok egy tangazdaságban: Miért kell a látszatnak csalnia ? Megesik néha, hogy az em­ber vidéken jártában véletle­nül csöppen be valahová. így jártam a minap. Vác környé­kén cserkésztem, s a tervbe- veltnél gyorsabban intéztem el dolgaimat. Elhatároztam hát, hogy — ha már úgyis erre járok — kinézek Mária- udvarra, a tangazdaságba. Egy helybeli elvtárs, aki hallotta, amint a gépkocsivezetővel kö­zöltem ebbeli szándékomat, nem minden csúfondárosság nélkül így búcsúzott: — Csak aztán jól nézzen olt körül! Olyan felfordulást, ami­lyen olt van, úgyis ritkán lát­hat! Most már kíváncsian vár­tam a gazdaság vezetőjének véleményét. — Való igaz, hogy a külső nálunk elég kultúrálatlannak fest — így Fejér Ferenc fő- agronómus, a technikum ta­nára. — Az is igaz, hogy a gyerekek láb alatt vannak, sok minden szanaszét hever, a porták rendetlenek. De higgye el, a látszat ezúttal csal. Mert a munkánk, a tel­jesítményünk sokkal kedve­zőbb képet nyújt. Mi büsz­kék vagyunk arra, hogy Pest- Nógrád megyében az összes állami gazdaság között az el­ső helyen állunk a gépkihasz­nálás és az önköltség tekin­tetében. Egy hold megmunká­lására az ötvenhat forintos norma helyett mindössze negy­venkét forintot használunk fel. Nagyon jó a munkafegye­lem. Terven felüli volt a ter­méseredményünk. Az őszi árpából tizenkilenc mázsát, az őszi búzából tizenhat és fél mázsát arattunk. Áttér­tünk a ventiiláleros lucerna­szárításra. Egyszóval: ez idén jók a kilátásaink a nyereség- részesedésre. Mindennek csali örülni le­het. Márpedig Fejér elvtárs adatai hitelesek, meggyőző­ek. Máriaudvaron az első be­nyomásra szerzett kép, a lát­szat valóban csalóka. De na­gyon nyomatékosan fel sze­retném tenni a kérdést a tan­gazdaság vezetőinek, a techni­kum igazgatójának: miért kell a látszatnak csalnia? JNem, nem arra gondolok, hogy csináljanak valamiféle „önreklámot”. Erre semmi szükségük. A tangazdaság szép eredményei önmagukért beszélnek. Csak nem lenne szabad elhanyagolniuk az ott dolgozó embereket, az épüle­teket, a környezetet sem. Az ilyesmi előbb-utóbb megbosz- szulja magát. Ügy tudom, a gazdaságnak van klubja, s rendelkezik azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek a felvi­lágosító, nevelőmunkához szükségesek. Éppen csak meg kellene nevelni a rendetlene­ket, a nemtörődömöket, s még ezt megelőzően: rendbe kelle­ne tenni a tangazdaság egész portáját. Még akkor is, ha ez — fáj­dalom! — az „önköltség” né­mi növekedésével jár... Firon András I ha azonban elkészülnek az épülő új lakóházak is, ez a derítő már nem elégíti ki a szükségletet. Úgy volt, hogy a két évvel ezelőtt megalakult gödöllői víz- és csatornázási társulat időközben megépíti a főgyűjtőcsatornát, ami a kér­dés végleges megoldását je­lentené, de úgy látszik, a csatorna nem készül el a ki­tűzött időre, márpedig az épülő új lakóházakat csakis akkor adhatják át rendelteté­süknek, ha biztosították hoz­zájuk a szennyvízelvezetést. Érdeklődtünk ebben az ügy­ben Müller Endrénél, a me­gyei tanács tervosztályának helyettes vezetőjénél, akitől a következő tájékoztatót kap­tuk: — Gödöllő lakótelepén a megyei tanács az idén har­minckét lakás építését fejezi be. Amikor ezek az épületek tervezés alatt állottak, fölme­rült a szennyvízkérdés. Ak­kortájt alakult meg a Gödöl­lői Víz- és Csatornázási Társulat, amelynek vezetősé­ge közölte, hogy amennyiben a megyei tanács lakásonként 5000 forint hozzájárulást fi­zet, a társulat biztosítja a lakók vízszükségletét és a csatornák megépítésével lehe­tőséget nyújt arra is, hogy a lakótelep szennyvizét a meg­építendő főgyűjtőcsatornába vezessék be. A társulat ja­vára rövidesen át is utaltuk a kikötött százhatvanezer fo­rintot. Az idén megkezdtük és jövőre fejezzük be to­vábbi 63 lakás építését. A társulattal kötött megálla­podás alapján ezeket a lakó­házakat már úgy terveztettük, hogy szennyvizüket a tervezett főgyűjtőcsatornába vezethes­sük, azonban közben kide­rült, hogy a társulat a csa­torna terveket és a csator­naépítés programját kellő gazdasági előkészítés nélkül állította össze, amit igazol az Országos Vízügyi Főigazgató­ságnak a tervosztályhoz in- j tézett átirata is. A költsé­gek fedezetéül ugyanis öt- | millió forintos megyei támo- j gatást jelöltek meg, holott a megye ennek az összegnek a folyósítására soha még csak ígéretet sem lett. A társulat a vízvezetékhálózat egy ré­szét felépítette ugyan, de a csatornaépítéshez még hozzá sem fogott. Amikor tudomást szereztünk erről és megálla­pítottuk, hogv ezek után már nem is számíthatunk arra, hogy a főgyűjtőcsatorna a ki­tűzött időre elkészüljön, uta­sítottuk a tervezőirodát, hogy módosítsa a műszaki terveket és gondoskodjék arról, hogy a lakóházak szennyvizét a régi derítőbe vezethessük. Mivei pedig ez a derítő mai mére­teivel már nem elégítené ki a szükségletet, bővítésre szó- ; rul. megkezdtük a szükséges ; átalakítási munkálatok terve- ; zését is. j Ennek a munkának a költ- í sége a tervezők előzetes í véleménye szerint körül- ; belül egymillió forint lesz, S 4 tehát nem másfélmillió, mint ; ahogy a gödöllői vegyes bízott- ; ság ülésén elhangzott. Elmondotta még a tervosz-; tály helyettes vezetője, hogy a í Gödöllői Víz- és Csatornázási! Társulat eredetileg a megyétől j semmi mást nem kívánt, mint í lakásonként ötezer forint hoz- ; zájárulást, csak az idén állt: elő azzal, hogy a megyei ta- 5 nács ezen a hozzájáruláson kívül biztosítson még ötmillió; forintos állami támogatást is. / A társulat ülésén a megyei 5 tanácsnak olyan képviselője, \ aki erre Ígéretet tehetett vol-j na, nem is volt jelen, ilyen/ ígéret el sem hangzott. Aí Közép-Dunavölgyi Vízügyi; Igazgatóság képviselője, aki a; megyei tanács építési osztó-; Iván mint összekötő műkő-; Jött abban az időben, csupán J annyit mondott, hogy támo- J gatni fogja a társulat kíván- í ságát. ; Sári Lajos, a megyei ta-J nács tervosztályának műsza-j ki csoportvezetője, aki a gö-j dóllői építkezéseket irányítja,' előkeresi a vaskos iratköie- gekból az ominózus csatorna-: dokumentu- j mókát. Köztük van az az 1961. l február 24-én kelt hivatalos levél is, amelyben a csatorná­zási társulat nevében Boron- kay Ákos elnök és Jankó Zol­tán főmérnök arról értesíti a megyei tanács tervosztályát, hogy a főcsatorna 1962. má­jus 31-re elkészül, így az épü­lő új lakások akadálytalanul beköthetők lesznek. — Ennek az alapján ren­deltük meg az új lakóházak terveit — mondja Sári La- jojs —, de azokat kénytele­nek voltunk megváltoztatni, amikor kiderült, hogy a kitű­zött időpontra a csatorna már semmiképpen sem készülhetne el, hiszen építé­sét mai napig sem kezdték meg. Müller Endre mindezeket azzal egészíti még ki, hogy a társulat terveit a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság jóváhagyta, pedig nyilvánvaló volt, hogy a sokmilliós költség­re kijelölt fedezet nem reális. — Kétségtelen — hangsú­lyozza végül Müller Endre —. hogy közegészségügyi, de nép- gazdasági szempontból is sok­kal előnyösebb lenne, ha a szennyvizet a főgyűjtő-csator­nába vezethetnénk be. Ép­pen ezért szívesen fordíta­nánk a derítő kibővítésére szánt egymillió forintot is a csatornaépítés támogatására, ha biztos garanciát kapnánk, hogy a csatorna az épületek befejezési határideje előtt legalább két hónappal, tehát 1962. júliusáig elkészül. A megyei tanács kérésére különben a népi ellenőrzési I bizottság széleskörű vizsgá­latot folytat ebben az ügyben, hogy tisztázza a felelősség kérdését. Forgács József, a Pest megyei NEB elnöke ér­deklődésünkre közölte, hogy a vizsgálat valóban fő­ijük, de annak eredmé­nyéről amely hamarosan a bizottság elé kerül, egyelőre nem adhat bő­vebb felvilágosítást. Tudomásunk szerint egyéb­ként Gödöllőn több százmil­lió forintos költséggel nagy­arányú építkezés folyik, vagy kezdődik a közeljövőben a különböző tárcák programja alapján. Így nagy gyógyszer­raktár épül, az agráregyete­met bővítik, az árammérőgyár is építkezik stb. Kívánatos lenne tehát, ha az Országos Vízügyi Főigazgatóság a köz­művesítés szempontjából ösz- szehangolná ezeket a beruhá­zásokat, mert ezzel biztosít­hatná a község víz- és csa­tornaépítésének egységessé­gét és gazdaságosabbá tehetné a nagy beruházásokat. Magyar László VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK t FELTÖRT A MELEGVÍZ! Hírt adtunk arról, hogy Nagykőrösön melegvíz-forrás után kutatnak. A Kőolajter­melő Vállalat a Szabadság Tsz mintakert-területén vég­zett fúrásokat hosszabb idő óta. A munkálatok során többször elhangzott a véle­mény, hogy a talaj összetétel szerint, e területen feltétle­nül kell lennie meleg víznek. A feltevés az elmúlt napok­ban igazolódott. Feltört a me- leg víz. Körülbelül hét száz méter mélységből, percenként kétszáz liter 50 fokos víz jön a felszínre. Ez a meleg víz gázzal vegyülve találta meg a szabadba vezető utat. A vízmintát most labora­tóriumi vizsgálatnak veszik alá. hogy megállapítsák ösz- szetételét, majd mielőbb meg­kezdhessék hasznosítását. Ér­dekes, hogy a környékbeli asszonyok annyira türelmet­lenek, hogy vizsgálat nélkül is hordják haza kannákban a forró vizet. Azok a bátor emberek pedig, akik a meleg víz feltörése színhelyén össze­gyűlt langyos tóban megfü- rödtek. azt állítják, hogy an­nak frissítő, regeneráló ereje van. HONOR® VIDÉKE Szovjet és afrikai vendégek a monori ifjúsági találkozón Az egész monori járás te­rületén izgatottan készülőd­nek a fiatalok a nagy vasár­napi találkozóra. Valamennyi község ifjúsága szeretne jól szerepelni ezen a seregszem­lén. Az ünnepi napon zenés ébresztő köszönti a monoria- kat. Fél nyolc körül érkez­nek meg az első autók, a kör­nyező községekből. Fél tízkor indul a színpompás, tarka me­net a Fő térre, ahol ünnepi beszédet mond Simon Gyula, a KISZ megyebizottságának titkára. Jelentősen emeli az ifjúsági találkozó fényét, hogy vendégként ott lesz a komszo- molisták Magyarországon tar­tózkodó csoportja, egész sor afrikai fiatal, és mintegy száz budapesti ifjú Angyalföldről és az Orion-gyárból. A dél­előtti program koszorúzással végződik. A résztvevők az ebédet a strandon költik el. Három órakor kezdődik a sza­badtéri kulturális műsor. Vele párhuzamosan a sportpályán atlétikai versenyek, labdajá­tékok lesznek. Érdekesnek Ígérkezik az MSE labdarúgói­nak találkozója a Vasas tarta­lékcsapatával. öt órakor lesz a hagyományos ejtőernyős­bemutató. A strandon a kora esti óráktól éjfélig tart a vi­dám tánc. Közben nyolc óra­kor látványos tűzijátékot ren- ! deznek. Szépen haladnak leesésen A vecsési községfejlesztési állandó bizottság sokat tesz a falu fejlesztéséért. Az el­múlt hónap alatt gondoskod­tak a három park közvilágí­tásáról, átépítették a felső telepi óvodát. Rövidesen át­adják az újonnan épített vil­lanyhálózatot. A talajvíz sza­bályozásához, illetve a kanális tisztításához harmincezer fo­rinttal járult hozzá a köz­ség. De még más községeknek is segítettek. A monori gim­názium és a ceglédi megyei tüdőkórház építésére össze­sen negyvenötezer forintot utaltak át. Gyengék azonban a tár­sadalmi munka eredményei. Gyenge ugyanis a szervezés. A lakosság egy része és né­mely szervezete sajnos, nem érzi magát érdekelve a mun­kában. Megoldandó feladat például a KISZ-székház to­vábbépítése. Ehhez azonban ötvenezer forint értékű társa­dalmi munka kellene. ffiqlcdiffiriairf? Országos hírű fotókiállítás A napokban nyílt meg a ceglédi Kossuth Múzeumban Balogh Rudolfnak, a nagy magyar fotóművésznek a kép­kiállítása. Balogh Rudolf (1879—1944), a magyar fotó­művészet úttörő és formate­remtő egyénisége volt. Ráéb­resztette kortársait a fényké­pezés sajátos mondanivalójára és kifejező eszközeire. Képei­ben az Alföldet, a falusi éle­tet. az állatok világát ábrá­zolja rendkívül hangulatosan: Alkotásait derűs életöröm jel­lemzi. A ceglédi emlékkiál­lítást a Magyar Fotóművészet Országos Szövetsége rendez­te. Kedélyes pálinkafőzők S. F.-né és társa, ceglédi la­kosok rendszeresen főztek pá­linkát zománcozott üstben, a kamrájukban. Az alapanyagot a környék termelőitől vásá­rolták. A ceglédi pénzügyőrség jár­őre éppen jókor nyitott be hozzájuk: a pálinkafőzés köz­ben kitűnő hangulatban levő S.-nééktői négy liter szűz pálinkát koboztak el. A ke­délyes pálinkafőzők bevallot­ták, hogy a múlt héten is na­gyobb tétel pálinkát értékesí­tettek Budapesten. Eljárás indult ellenük. MINDENFELE De az öreg tovább szíveskedett: — Nono, ilyenkor vigyázni kell maguk­ra! így mondta, felsé­ges többesben. Mit csináljak? Ma­gyarázkodjam, hogy én nem vagyok ... én csak ... jó húsban vagyok? ... A másik megoldást választot­tam. Leültem. Sosem szerettem visszaélni az előlege­zett bizalommal. •k Kelet-németországi nyaralásunkról nyolc kellemes nap emlé­két és két történetet hoztam magammal. Az első: Egyik turistatár­sunk, harmincöt év körüli, jóképű fiatal­ember, kevesellte a költőpénzt. Megpró­bálta öntevékenyen gyarapítani; magya­rán, minden lehető és lehetetlen helyen ci­garettát árult. Ezüst Kossuthot. Három márkáért dobozát. Egy nap R-ben vol­tunk, egy bájos El­ba menti szász falu­ban. Hősünk megállt a hajóállomáshoz vezető sétányon s sza­kadatlanul ismétel­gette: ungarische Zi­garetten ... Már nyolc-tíz dobo­zon túladott, amikor egy csinos német lány lépett hozzá s marká­ba nyomott három márkát. Barátunk nyújtotta felé a ciga­rettát, de a lány ijed­ten tiltakozott: — Nein, nein, dan­ke schön, ich rauche nicht! Köszöni, nem do­hányzik. Es elszaladt. A sarokról még visz- szanézett. arcán a jó­tékonyságot gyakor­lók meghatott, elége­dett mosolyával. ★ A másik történet színhelye Grundmiih- le. Hohnstein városka négyszázéves erdei vendégfogadója volt. Itt tartottuk a búcsú­estét. A virág füzérekkel díszített asztalokhoz, a tokaji furminthoz és a gyertyafényhez még egy kedves meg­lepetés járult: a ven­déglős egész család­jával és személyzeté­vel. szász népdalokat énekelt a tisztele­tünkre. Megálltak a különterem ajtajában erős szász dialektus­ban, négy szólamra fújták a lassú ütemű, fájdalmas melódia jú ősi dalokat. Egy szót sem értettünk belőle. Asztalszomszédom egyszercsak halkan felnevetett. Minden- lei megrökönyödött: a fájdalmas dallam ilyen vidám szöveget kísér? Barátunk — még mindig küszködve jó­kedvével — megma­gyarázta: — Haza gondoltam. Arra. hogy mit szólna egy óbudai gebines, ha megkérnék: háza- népével egyetemben szíveskedjék már né­hány dalt énekelni a vendégeknek... Nyíri Éva ; Nehéz napok jár- j nak az írógépemre \mostanában: másodi- ! kos fiam néha órákig ! csühöli a billentyűit. ! A múltkor például le- ! írta valamennyi !menyasszonya nevét ! — a hattól-kilenc- í éves korosztályig, — í tízig a számokat, né- í metül, — persze jo- ; netikusan, — s az én ; lánynevemet. Aztán ; összeráncolt homlok- ; kai. töprengve meg- \ kérdezte: i — Anyu! Apucinak Imi a fiúneve?! * ; Van rajtam egy ! pár fölösleges kiló, Imit tagadjam? Jó \ kondícióm néha meg ; is téveszti ez embe- ; veket. íme, egy eset: \ Idős bácsika üldö- \ gélt a villamoson, a ‘•„terhes anyáknak” : feliratú ülőhelyen. ! Amint a tömeg a kö- : zelébe sodort, kutatva : végigmért. s felállt. ! — Üljön le, ara­• nyoskám, ez a maga • helye — mondta.- Zavartan dadog­tam, hogy köszönöm, nem vagyok fáradt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents