Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

rrsnr MEGYEI 1961. SZEPTEMBER 6, SZERDA PILISSZENTKERESZT METAMORFÓZISA L j utcasorok, modern lakások, „eltitkolt“ fürdőszobák a kis hegyi faluban A letűnt korszak egyik leg­jellegzetesebb folyóirata az Új Idők volt, az úgynevezett „úri középosztály’1 családi or­gánuma, amely Herczeg Fe­renc szerkesztésében igyeke­zett elterelni a közfigyelmet az élet legégetőbb problémái­ról. Megesett mégis, hogy olykor, akarva-akaratlanul felvillant oldalain egy-egy őszinte szó. Ilyen volt az a levél, amelyet közel harminc esztendővel ezelőtt, 1932-ben egy tanítónő toUából közölt és amely megdöbbentő képet rög­zít a kis Pilisszentkereszt község lakóinak embertelen nyomoráról. A mai Pilisszentkereszt ar­culatán ennek a megrajzolt régi képnek már nyomait sem lehet felfedezni. A putriszerű viskók eltűntek, helyettük szép, tiszta, egészséges családi házak épültek, egész utcaso­rok. csak a legutóbbi négy esztendő alatt közel kilencven új lakóház. Á legtöbb kétszoba-konyhás, ráadásul fürdőszobával, ami azért nagy szó, mert a falu lakóinak száma alig másfél­ezer. A szentkereszti fürdőszo­bákkal mégis baj van. Nem is egy baj, hanem kettő. Az újonnan épülő lakóházak für­dőszobáinak felszerelése nem okoz különösebb nehézséget, a szép, zománcos kádakat és a fürdőszoba-kályhákat az érde­keltek késedelem nélkül meg­vásárolhatják. Azoknak azon­ban, aikik régi lakóházukban kivannak fürdőszobát beren­dezni, a felszerelésre hosszú hónapokig kell várakozniuk, pedig viz lenne hozzá bősé­gesen, hiszen eddig már több mint százötven lakóházba be­vezették a hegyi források kristálytiszta vizét.. Hogy mennyi a már beren­dezett fürdőszobák száma Pi- lisszentkereszten, azt ponto­san senki sem tudja, mert so­kan gondosan titkolják a für­dőszobájukat. A fürdőszoba használatára ugyanis a Kö- JÁLL, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, csak ak­kor ad engedélyt, ha biztosí­tottnak látja a szennyvíz el­vezetését. A községben csa­tornák nincsenek, a szenny­vízkérdést a lakók vagy kis méretű emésztőgödrökkel oldják meg. amelyek nem al­kalmasak arra, hogy a fürdő­szobák nagyobb mennyiségű szennyvizét is befogadják, vagy pedig sehogy sem, il­letve úgy, hogy a használt vizet egyszerűen kiengedik az udvarra, az utcára. Mind a két megoldás súlyosan ve­szélyezteti a közegészségügy érdekeit, és • • r a KOJALL joggal harcol ellene. A kérdést az teszi di­lemmává. hogy a közegész­ségügyi érdek fűződne a für­dőszobák számának szaporí­tásához is. A községi tanács állandóan napirenden tartja ezt a kérdést, és bízik benne, hogy a járás és a megye tá­mogatásával, hamarosan talál megoldást rá. Pilisszentkeresztnek igen kevés a földje, határa alig van, belterülete is elég szű­kös. Pedig terjeszkedni sze­retne. Lakói közül igen so­kan foglalkoznak a lakóház- építés gondolatával, de nem juthatnak . alkalmas telekhez. A falu szélén fekvő Zsellér- káposztás-dülő alkalmasnak látszik ugyan új lakótelep céljaira, de csupa „nadrág- szíj-parcelláből” áll. olyan keskeny földdarabokból, ame­lyeken nines lehetősége az építkezésnek. Most készül a község területrendezési ter­ve, és annak végrehajtása so­rán ezeket a vékony parcellá­kat „tagosítani” kívánják, az­tán újból szétosztják a tulaj­donosok között házteleknek alkalmas parcellák formájá­ban. Az új lakótelepnek szánt terület közművesítésének gon­dolatával is foglalkoznak, hogy elhárítsák az új lakótelep ki­alakulásának minden akadá­lyát, A kulturális igények ugyan­csak szemlátomást növeked­nek Pilisszentkereszten. A la­kosság az idén a földműves­szövetkezet boltjában több mint tízezer forint értékű könyvet vásárolt. Fokozódik a kis köz­ségi könyvtár forgalma is. A tanács minden évben megsza­vaz néhány ezer forintot a könyvállomány gyarapítására. A faluban már nyolc televí­zió működik. A szentkeresz­tiek úgy érzik, hogy itt len­ne az ideje a kultúrotthon építésének is. Mert ilyen még nincs Pilisszentkereszten, az­azhogy kultúrterem van már, de ez az erdészeté, és mére­tei nem felelnének meg az egész falu igényeinek. A községfejlesztési alapból legelőször mégis az egészség­ház korszerűsítésének költsé­geit biztosítják, ami tagadha­tatlanul sürgősebb feladat, de — ahogyan a szentkeresztiek bizonygatják —•, azután majd a kultúrotthon következik.. Magyar László Érkeznek a nevezések a nemzetközi műszaki tudományos filmfesztiválra ! A november 16-án kezdődő budapesti nemzetközi műszaki tudományos filmfesztivál ne­vezési határideje szeptember 15, de a rendező gépipari tu­dományos egyesülethez már egy sor országból érkezett meg az értesítés, hogy filmjei­ket be kívánják mutatni a Kevesebb emberrel - fele idő alatt Mindenki tudja, hogy agya­rakban használt gépek rend­szeres gondozás időnként pe­dig javításra szorulnak. E munka elvégzésére hozták lét­re a vállalatok javító részle­geit, az úgynevezett TMK- műhelyeket. A több száz gép rendszeres javítása nem egyszerű fel­adat, különösen azért nem, mert a karbantartó műhelyek munkája nem zavarhatja a termelést, nem boríthatja fel a gyártási rendet. Az sem kö­zömbös, hogy egy-egy gépet hogyan és mennyi ideig javí­tanak. Korábban és manap­ság is sokhelyütt a bonyolult- sági fok mércéjét használják a javítási igény kifejezésére. Egy bonyolultsági fokú gép javítási ideje hatvan óra. Ha egy esztergapadról megálla­pítják, hogy tíz bonyolultsági fokú, ez azt jelenti, hogy hatszáz óra szükséges a kija­vítására. így mérték ezt a legutóbbi időkig a Diósdi Csapágy­gyárban is. Azért a legutób­bi időkig, mert egy-két hó­napja szakítottak a klasszikus módszerrel, mint idejétmúlt­tal. Az élet kényszerítette őket, hogy így cselekedjenek. Egyre több csapágyat kell készíteni, többet kér az ország, s a kül­föld is. A gépek is alaposan megszaporodtak, éppen ezért lassan eljutottak odáig, hogy a TMK-műhely, „szűk kereszt­metszetet” képezett, nem tu­dott '■megbirkózni á feladatok-j kai. A gyár gazdasági és mű­szaki vezetői szerencsére jól ! értenek a közgazdasági kér- l désekhez, s így nagyon figye­lemre méltó új módszert dol­goztak ki. Ügy okoskodtak, hogy nem helyes egyszerű futó „diagnó­zis” alapján megállapítani a gépek bonyolultsági fokát, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi idő kell a javítás­hoz. Mi tehát a teendő? Minde­nekelőtt az, hogy minden gép­re külön-külön meg kell álla­pítani, milyen időközönként és mikor kell javítani. Erre pontos és szigorú tervet dol­goztak ki. Aztán pedig kimondták, hogy a régi módszer nem magyar fővárosban összegyü­lekező nemzetközi szaktestü­letnek és az érdeklődő mű­szaki szakembereknek, any- nyi tehát máris biztos, hogy részt vesznek a nagy sereg­szemlén. a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a keletnémet, az amerikai, az angol, a belga, a dahomey-i, a francia, a hol­land, a nyugatnémet, az olasz, a svájci és természetesen a hazai műszaki tudományos filmgyártás legjobb alkotásai. Négyszázmillió trachomas A földgolyón négyszázmillió trachomában szenvedő em­ber él. Ez a betegség, ame­lyet évszázadokig „egyiptomi szembetegség” néven ismer­tek, számos esetben teljes vaksághoz és jóformán min­dig a látág erős csökkenésé­hez vezet. Különösen trópu­si és szubtrópusi vidékeken fordul elő. 1955-ben sike­rült első ízben megtalálni a trachoma kórokozóját. Géniben a hét elején tu­dományos konferencia kezdte meg munkáját, amely a leg­újabb tudományos eredmé­nyek felhasználását tárgyal­ja meg ennek a 'betegségnek a kiirtására. Randevú égen és földön Minőségellenőrzés a laikus szemével. Gerencsér Mária, aki mindenre kíváncsi jF" 1,1 Balogh Illés bolondja volt a lovaknak. Egyéni korában is oda volt értük, de most, hogy harmincötöt bíztak a kezére, még inkább. Amikor tavaly tavasszal megalakult a Rákó­czi Termelőszövetkezet, kivá­logatták a lóállományt, a gyön­gébbje vágóba ment, s a leg­szebb harmincötöt. tartották meg, igaz, ez aztán Szemrevaló állomány volt. Balogh is nehe­zen telt be a nézésükkel. Amennyire azonban idősebb Illés oda volt a lovakért, any- nyira nem lelkesedett ifjabb Illés. A gyerek jelesen elvé­gezte az általánost, de a lovak­tól úgy félt, akár a tűztől, s ha néhanapján benézett az apjá­hoz, csak a háta mögött setten­kedett, semmi pénzért nem nyúlt volna egyetlen jószág­hoz sem. Balogh Illésnek se- hogysem volt ínyére fiának ez a magatartásá. Hiszen hogyis? Néki lenne ilyen fia? Jól van, legyen traktoros, ami akar, de a jószágtól ne féljen, miféle paraszt az, aki csak tisztes tá­volból szemléli segítőit? Hiába noszogatta azonban a gyereket, az nem állt kötél­nek. Hívta, csalta, jöjjön vele. nézze meg, „olyanok azok, mint a kisbárányok”, ifjabb Illés nem ment, kitalált min­dent, csakhogy távol marad­hasson. — Mi lesz belőled, te? Tán’ tintakukac — mondogatta félig APA ES FIA tréfásan, de valamennyire ko­molyan is a gyereknek, de az hallgatott, mintha nem is neki szóltak volna. Tudta az apja, hogy íéF a gyerek, s törte is a fejét, hogyan kedveltesse meg vele az állatokat. De bármeny­nyit mesélt, magyarázott is, kis Illés meghallgatta, bóloga­tott, de ha legközelebb- iskolá­ból hazafelé menet benézett az apjához, hát csak mögötte sündörgött, vagy az ajtóból kiabált befelé. Jött azután a nyári szünet, s Balogh maga mellé vette a gyereket, kéz alatt legyen, ha kell, úgy sincsen más dolga. Illés úgy indult apjával az el­ső reggel, mint aki fogat hú- zatni megy, de azért tartotta magát emberül, a könny csak valahol belül bujkálhatott benne, a szemébe nem szö­kött ki egy se. Valahogy eltelt a délelőtt, meg a délután is, az főként könnyen, mert a bennlevő két lesántult lóval semmi dolguk nem volt, s csak este kellett megint rákapcsolni, amikor bejöttek az emberek a munká­ból, s bekötötték a jószágot. Amikor késő este hazakerül­tek, Balogh elővette a gyere­ket, s próbált a lelkére beszél­pedig ezt meg kell kapnia mi­előbb ... A vége az lett, hogy kis Illés felkapaszkodott a benn levő lovak egyikére, s elindult, hogy megkeresse valahol a páskomokban az elnököt, mert az oda ment ki, ott kezdték a kombájnok vágni a rozsot. Csúszkált alatta a feldobott pokróc, s nem tudta, vajon a lótól fél-e jobban vagy attól, hogy lehuppan a hátáról, az biztos, csurom lUcsok volt az inge, izzadt cefetül, nem győz­te törölni a verejtéket leg­alább az arcáról, mert bele­csöppent az a szemébe is, talán még könnyel is keveredett. Vitte a borítékot, benne a fontos üzenettel, nem tudta, hogy csak annyi állt a cédulán: „János, tudod, szóltam már ne­ked a gyerekről. Küldd hát to­vább valamerre, lovagoltasd meg isten igazában.” Hosszú lenne kis Illés kál­váriáját elsorolni. Az biztos, hogy amikor jóval dél után visszakerült az apjához, se élőre, se holtra nem hasonlí­tott. De azért már maga kö­tötte be a lovat a helyére, s este, amikor befelé jöttek a munkából a fogatosok, már nem sündörgött az apja háta mögött, hanem úgy sürgött- forgott, mintha már legalább esztendeje ezt csinálná. Mészáros Ottó ni, szégyent hoz rá, hiszen ő az elnökkel beszélte meg, hadd segítsen, s akkor így sikeredik a dolog? A többiek is látják, csak bújik a háta mögött, mi­féle segítség az? Kis Illés húzta a vállát, s csak annyi szava volt, minek vitt, édesapám, én nem mond­tam! Amikor a gyerek lefeküdt, Illés egy cigarettára még ki­ment a tornácra, s ott villant eszébe a dolog: valaha ő is így volt... igen ..: éppen így ... amikor Benedekty méltóságos- nál kezdte' a lovász-inasko- dást... és akkor Pista bácsi, az istállógazda... Nyugodtan feküdt le, előtte valamit -felírt egy papírra, s kopertába tette, leragasztotta, s beiecsúsztatta a íajbizsebbe, nehogy itthon maradjon. Reg­gel Illés csendben kocogott mellette, fogalma sem volt ró­la, hogy nagy nap ez szá­mára. Kizörögtek a szekerek, leül­tek, ettek, apja tett-vett, az­után hirtelen a fejére csapott, úgy téve, mint aki elfelejtett valamit: ;— Illés! Gyere csak fiam, el­felejtettem az elnöknek a leve­let... essen bele a fene ... Ügyesség, szépség: a motoros akrobaták gyakorlatai Karácsondi Miklós a jutalmazás nehéz pillanatában (Gábor Viktor felv.) gasba emelkedett a „Vöcsök”; A földre érés után kedves pillanatok következtek: régi repülőtéri szokás szerint „ki­tüntették” az újdonsült re­pülőt, Karácsondi Miklós riportert, aki teljes mérték­ben átérezte a kitüntetés sú­lyát. (öt kilót nyomott). Fel­szálltak a nagy szállítógépek és bátor ejtőernyősök raja ugrott a magasból. Földre- érésük utón a Központi Moto­ros Klub tagjai mutatták be merész gyakorlataikat. ewsi' i jWSsís i :K í Érdekes, színvonalas bemu- í tató színhelye volt a buda- ; örsi MHS repülőtér. A televí- ; zió által kezdeményezett mű- \ sor — melyet egyenes adás- ! ban közvétítettek — célja a ! sportrepülés és ejtőernyős ug- ! rás kulisszatitkainak bemuta­tása volt. Gyönyörű, napfé- ! nyes időben műrepülő-bemu- ! tatóval kezdődött a műsor. ! A BHG Gagarin repülőklub ; tagjai elmagyarázták a vitor- ; lázógép működését, majd I később a TV riporterével ma­szentírás. Félretették a bonyo­lultsági fokot, s most már pontos hibafelvétel alapján ál­lapítják meg valamennyi gép javítási idejét. Ez azonban még nem mim den. Hosszú idő tapasztalata azt is megmutatta, hogy a2 egyes géptípusoknál melyik alkatrészek kopnak leginkább, melyeket kell a leggyakrab­ban újakkal pótolni. Ezekből az alkatrészekből bizonyos mennyiséget elkészítettek és betették a raktárba. Így tehát már nem az történik, ami az­előtt, hogy a gép szétszedése után kezdenek a pótlásra szo­ruló alkatrészek elkészítésé­hez. Ez már ugyancsak a múlté. Sokkal egyszerűbb az eljárás. Ha például ki kell cserélni egy tengelyt, be­mennek a raktárba, kihozzák és beteszik a gépbe. Nem kell bizonygatni, hogy értékes órá­kat, sőt napokat nyernek a termelőmunka javára. Pofonegyszerű, mondhatná bárki, s valóban így dióhéj­ban elmondva szinte magától értetődőnek tűnik az egész. Másként áll azonban a hely­zet a valóságban. Mint áltálá­ban, ebben az esetben sem volt körinyű szakítani a régi­vel, a megszokottal. A Diós­di Csapágygyárban is sokan úgy vélekedtek, hogy kár megbolygatni a meglevő mód­szert, mert ez az új elképze­lés csak bonyodalmakat okoz és többet árt, mint használ. Hiába, a megszokott régi még akkor is makacsul tartja ma­gát, ha már elavult. Az egyszerű megoldás bábái azonban nem hagyták annyi­ban. Kitartóan érveltek, har­coltak, egyengették az utat az újszülött előtt. Persze az ér­vek mellől a határozott uta­sítás és a számonkérés sem hiányzott Megérte. Azóta valameny- nyi hitetlenkedő belátta, hogy a haladóbb új mellett a he­lye. Az érvek közül a leg­meggyőzőbbek, hogy azóta húsz emberrel kevesebb is nagyszerűen el tudja végezni a több munkát, s ez a húsz ember már a termelésben dol­gozik és nincs messze az az idő, ami kór elmondhatják, hogy a gépek javítási ideje pontosan a felére csökkent. Farkas István

Next

/
Thumbnails
Contents