Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
»sr MEGYBI 1961. SZEPTEMBER 3. VASÁRNAP Vv-MMtm T átra-Róma-Szege EURÓPA EGYETLEN KÖZÉPKORI VÁROSA Utazó váciak segítői SÉTA A BUDAI VÁRBAN — A főnököt keresem. A hatsó íróasztaltól csinos, fekete fiatalasszony lép a pulthoz: — Én vagyok. Tessék. Kissé meghökkenek. Nemrég jártam itt, s akkor közölte egy fiatalember: jöjjek fél óra múlva, mert éppen ebédel a főnök. Bizonyára szemüveges, erősen kopaszodó bácsi — így alakult ki bennem a váci Idegenforgalmi Hivatal főnökének a képe. Tessék, most itt ez a kedves, jókedvű asszony. — Az önök közreműködésével — hová lehet innen a legmesszebbre eljutni? — Kínába. Tizennégyezerért — feleli a főnök, Mihályíalvi Károlyné. — S a kínai útjukra akadt már jelentkező? — Még nem. Tavaly öten nézték végig a római olimpiát — ez volt a rekordtávolságunk. Idén pedig kilenc- venheten utaztak, illetve utaznak ennél már rövidebb, de így is elég hosszú külföldi útra. Drezda—Lipcse, a Tálra, a lengyel Zakopane, Moszkva, a román tengerpart, a Keletitenger. Szeptember 2-án hatan mennek a lipcsei őszi vásárra. Hogy kik utaznak külföldre? Harmincöt üzemi dolgozó, orvosok, ügyvédek, mérnökök, pedagógusok. S néhány jutalomüdülés. — Szép a külföldi forgalmuk. És a belföldi utak? — Aggtelek, Pécs, Kékes. Kétszázhatvanán utaztak Szegedre, az ünnepi játékokra. Igaz, hogy néhányan a saját kocsijukon mentek, de mindenkinek mi vettünk színházjegyet. S felsorolás helyett egyszerűbb, ha azt mondom: az egész országot bejárjuk. Hányán utaztak belföldön? Eddig vágy- tizeiíöteareni Augusztus elsejéig I 955 953 forint forgalmát csináltunk. Utánakérdeztem a számot. Megjelent az útiszótárak sorozatának első kötete A magyarországi idegenforgalom növekedése, és az a tény, hogy hazánkból évről évre mind többen látogatnak külföldre, tette szükségessé a Terra Kiadó új sorozatának megindítását: a kétnyelvű útiszótárak kiadását. A sorozat első köteteként most a magyar—német, német—magyar útiszótár került ki a saj- ■tó ■ siók i' A- kiadvány,- -mely a két viszonylat szóanyggát egy pAktíSusí zsefóörroál.úmú kötetbe összefogva nyújtja, mintegy 35 000 szótári adatot tartalmaz. Szóanyaga elsősorban a különböző célú utazások alkalmával leggyakrabban felmerülő szavakat, kifejezéseket, így pl. a közlekedés. a kereskedelem, a sport, a szórakozás, a vendéglátó- ipar, a gyógykezelés, stb. szókincsét öleli fel. Függeléke külön összeállításban tartalmazza a személynevek, számnevek, 7.. napok, ihónápok,év* szakok.., .ünnepek, országok, pénznemek. ,- közlekedési- jelzések kétnyelvű jegyzékét. Huszonnégyen vannak A Vöröskereszt lelkes aktivistái Rádon Huszonnégy lelkes asszonyból, lányból áll Rádon a vöröskereszt helyi szervezete. S ők a példa arra, hogy kevesen is sokra vihetik, ha egy akaraton vannak. Abban, hogy á váci járás községei közül a tisztasági versenyben szép helyezést értek el, döntő része az ő munkájuknak van. Esténként ketten-hárman j összefogtak, egy vöröskereszt-, egy népfront-, egy nőtanács- i aktíva és végigjárták a háza- | kát. Ahol valami kivetnivalót találtak a tisztaság, rend kö- > rül, ott beszélgettek a tulaj-; donossal. így történt, hogy j ma már a községben egyetlen j olyan ház sincs, ahol rendes,: zárt mellékhelyiség ne volna, j Rendszeresen ott voltak ! az iskolában, ellenőrizték, tisztán járnak-e a gyere- : kék a tanításra, rendben van-e a ruhájuk? Bizonyára ennek is része van abban, hogy az év végén a rádi iskola hétszázötven forint pénzjutalomban részesült. S mit gondolnak, mit vásároltak ezen a sok pénzen? Semmi mást, mint további tisztálkodási eszközöket, kézmosótálat, kancsót, törülközőt. A gyakorlati tennivalókat elméleti felkészüléssel támogatták. Élénk kultúráiét folyt a télen a faluban s ebben nekik is részük volt. Mindenkinek fontos, de különösen vidéken — ahol egyelőre még nehezebb a rendszeres mindennapos orvosi ellátottság megvalósítása — hogyan, miképpen ápolják szakszerűen a megbetegedett családtagot. Sokszor a legnagyobb szeretet mellett éppen az ellenkezőjét teszik annak, ami hasznos volna Éppen ezért házi betegápol isi tanfolyamokat tartottak. Előadójuk a körzeti orvos volt A tanfolyam nagy sikerrel zárult, sokak kérésére az idén is megismétlik. Ugyancsak hasznosnak bizonyult az az előadás is, amelyet az állategészségüggyel kapcsolatos tennivalókról az állatorvosuk tartott. A vöröskereszt-szervezet most a térítésmentes véradás megszervezésével foglalkozik. Pár napja csak, hogy ez a munka megindult, de máris nem egy jelentkező van, akik együttesen mennek majd Vácra, hogy ebben a szép és a társadalomra nézve oly hasznos akcióban részt vegyenek. Nem hegyeket megmozgató eredmények ezek. Jobbára úgy hívjuk: „aprómunka”. Mégis, ebből az aprómunkából áll össze a nagy egész, a falu egészségügyi helyzetének gyökeres átalakulása. K. M. — Hiszen az elején arról . beszélt, hogy mikor ideke- [ rült — ötvennyolc novembe- : rében — havonta ötezer fo- \ rintot forgalmaztak. Most — az átlagot számítva — jó másfélszázezer forint. A fejlődés csodának tűnik, í pedig nem csoda eredményez- 1 te: munka. Kitartó, szívós munka, amely sok áldozatot kíván. Mert a „főnök” Pesten lakik. Mikor idekerült, félt, hogy nem ér el semmilyen i eredményt, mert nem ismeri a város. S most reggel ide buszozik — és rendszerint öreg este van már, mire a kisfiát megcsókolhatja. Napközben: szaladgálás. Hol a tömegszervezetekhez. hol az üzemekbe, iskolákba. Néha a járási és a városi tanács hívja: a véleményét kéri idegen- forgalmi kérdésekben. Sok tárgyalás a MÁVAUT-tal, ahol mindig kap segítséget és mindig biztosítanak kocsit. S aztán az üdülők és a községek látogatása — sokszor a megyehatáron túl is. A nógrádi Bujákról Kékesre indul egy járat. Nézsáról —* 1 * * * S Buják mellett fekszik — vagy Pencről, < Alsógödről a Balatonra viszik a fél termelőszövetkezetet. Váchartyánról Sopronba, a nagymarosi SZOT-üdülőből pedig a Dunántúlra indul egy csoport. Igaz, a forgalmukat : az IBUSZ is erősen növeli, | mert a kirendeltség IBUSZ | iroda is egyben. Persze, ez j több munkát is jelent, alig ] győzik már hárman: az „ala- : pitó főnök”, Szikora János, a bevezetőben említett fiatal- ember és az ismeretségi köréből, sok ügyfelet „szállító” I Szalai Pálné. Megcsörren a telefon, s a j főnök szobát rendel Pécsett, j De nemcsak az igénylést adja le, mindenről érdeklődik. Hí- szén egy jó ibuszos — ez is a szakmához tartozik — mindenütt ismeri a kollégá- j kát. Késő van — indul a buszhoz. Arra van dolgom — elkí- j sérem. S útközben a nászutas- | jelöltekről beszél, akik biza- I lommal kérdezik tőle: hol a i legszebb ilyenkor, vagy hová j mehetnénk olcsón. S az iskolákat említi: a legtöbb tanulmányi kirándulásra indul és szeptemberben megostromolják a kis irodát. Nagy megszakításokkal beszél. Mert itt is, ott is köszönnek neki, megállítják néhány szóra. Látszik: megszerette, befogadta a város. Murányi József A Varhegy tetején olyan a világ, mint egy óriás műhely. Most ebben a műhelyben az építő szándék összegyűjtötte a főváros legjobb ácsainak, kőműveseinek és kőfaragóinak népes csoportját és sorra kibontják a málladozó vakolat alól a magyar középkor építőművészeiének számos remekét, amely a dicső múltból megmaradt s a török kitakarodá- sa után a barokk-kor ..malter alá” rejtett, az 1849-es ostrom „megkímélt”, az 1945. évi felszabadító harcok pedig „napvilágra” hoztak. A Várhegy utcái, épületei legnagyobb részt már megújulva pompáznak, de még sok az omlás, bontás, az állvány, mint például a Vár talán legöregebb épülete, a Hess András tér. Táncsics és Fortuna utcák sarkán javítás alatt álló. úgynevezett „Vö- rössün-ház” körül is. így is csupa szépség, nemes arány a Vár. Ott, az utca végében zsindelyre váró lécekkel, új tető készül egy házon, a mellette levő már piros tetővel, vidám zöld színű. műanyaggal meszelt falakkal■ pompázik. Itt két sor sűrű állvány közt kanyarog az utca: Az alaposan megtámogatott, újjáépülő torony messze néz s utánunk tekint kialakult piros süvege alól. Nem messze tőle fémesen csillog a Mátyás templom végleges formába igazodott kisebbik tornya, körűié a tetőzeten még emberek nyüzsögnek, s rakják fel a tetőre a sok színben pompázó majolikacserepet. Szép ez a vidám színű mázas tető. Fehér felhők szaladoznak s egy-egy, mintha megállna és bámészkodik, meg jóleső árnyékot vet a tűző napon verejtékező építők fölé. Ilyenkor, délidöben a leghangosabb az újjáteremtődő, öreg várnegyed. A mérnök és d 'kőműves, az állványozó és az építésvezető, az ács és a tudós, az ember és a szerszám, a gép és szorgalom mind-mind gyógyítja, építi, szépíti ezt a sokat szenvedett, ódon városrészt. Ha szétnézünk benne, nagy-nagy örömök szállnak a szívünkbe. Egyetlen ház sem marad vizsgálat, körültekintő gondossággal végzett „vizit” nélkül. Az újjáteremtő, építő erő cselekszik, bármerre is lépünk. A tervszerűség okos szeretettel „tapogatja” a Tárnok utcai vörös-szürke kockás falú középkori házat és bontogatja ki a mellékutcában is fellelhető emlékeket. A házban már üzemelő cukrászda további részekkel bővül majd s a nagy udvar meg a szépen helyreállítandó Úri utcai kapualj hangulatos nyári helyiségként szolgálja majd a I romantikát és ódon szépségeket kedvelő vendégek kényelmét. A ház köré szépséges középkori épületmaradványok, s nemes barokk építőművészet emlékei sorakoznak. A Úri utcában parádés külsővel gyönyörködtet már Lipótújvári Strobl Alajos neves szobrász- művész egykori háza, s mellette most újul Ozorai Pipó. firenzei eredetű magyar hadvezér, Zsigmond király hívének egykori palotája, amelyben született később Eötvös József, a kiváló regényíró. A Szentháromság utcához közel — szép vonalú vasráccsal kialakított kapu mögött — modern, kényelmes lakásokkal készült épületben egy öreg kapualjat igazítottak vissza olyanná, amilyennek megmaradt kőfaragványai után a visszavarázsló művész megálmodta. Érdekesek, elgondolkoztatóak ezek az ülőfülkék, amelyek nagy tömegben csak hazánk építészeti emlékeiben lelhetők fel és minél nyugatabbra megyünk, annál kevesebbel találkozunk. A sétában részt vevő mérnökök, építőművészek és történészek között élénk vita alakult ki ezeknek az ülőfülkéknek a rendeltetését illetőleg. Sokan kardoskodtak amellett, hogy ez valami úrukirakodási alkalmatosság — afféle „kirakat” volt, de a többség amellett döntött, hogy inkább amolyan társalgóféle lehetett eoy-egy ilyen ülőfülkés kapualj. valamiféle középkori „rádiópótlék”, ahol a messziről jöttek híreikkel elszórakoztatták a kényelembe helyezkedett hallgatóságot, de lehetett egyszerűen csak „pletykasarok” is, vagy a lovagteremben vigadó nagyurak cselédeinek várakozóhelyisége. „Harminc nemes Budára tart, Szabad halálra kész; Harminc nemes bajtárs előtt Kont. a kemény vitéz...” — mondogatta közülünk valaki Garay János ódon hangulatokat keltő versét és felvetődött a kérdés, hogy ,.Zsigmond király, zsarnok király” hol fejeztette le Hé- derváry Kontot és társait? A műemlékfelügyelőség jelen levő vezető mérnöke mondta el, hogy a mostani honvédszobor helyén történt, midőn; „...szemben fogadja a bakót, Kont, a kemény vitéz” Elgyönyörködünk a régi szépségükbe visszaálló épületek nemes arányaiban, s az elrévülés fényében egészen a köcsipkés torony tetejéig —■ most már a Mátyás templom előtti téren, az egykori budai városháza, most vármúzeum sarkán mélázó márványistenasszony szobra mellől nézelődöm — vagy még a toronynál is magasabbra nő fel . a városépítő munkás ilakja. Kezében vakolókanál, építi a falat... Az elgondolás annyira figyelmet lekötő és úgy fogva tart, hogy a volt pénzügyminisztérium épületéből hirtelen elém lépő munkás mellett úgy érzem magamat, mintha óriások országában járnék. A most épülő csatornahálózat árkaiból kifehérlö kő, a Várhegy mészkőteteje arról regél, hogy valaha Du- na-meder volt, ahol most a szorgalmas újjárendezés folyik. Egyszer aztán a fejlődés örök rendje szerint a folyó fölé emelkedett. Elhagyott, csöndes hely — talán kecskelegelő — volt valamikor. aztán idelépett IV. Béla király kívánságára az első kőműves, utána még egy, aztán száz és ezer és nagy szorgalommal építeni kezdtek. És szívünkben hálával emlékezünk azokra, akik szorgalmukkal, körültekintő gondossággal. szüntelenül munkálkodtak azon, hogy amit építettek és „uraink” esztelen politizálása következtében az ellenség annyiszor lerontott, ők újra meg újra felépítsék. Innen — a Várhegyről — hömpölyög szét a naplemente csodálatos színszimfóniája, mint valamely remek rendezvény pompás csillogása, aztán, rálobban a Dunára, és fel, a hegyekre. A Vár adta sokunknak ifjúkorunk fájdalmas nosztalgiával visszaállított, kettesben való. vég nélküli alkonyi sétáit. A Vár hangulata bírja vallomásra az ideránduló mai fiatalokat. Ez a városnegyed mindenkié. Szeretjük. Ennek a városrésznek falai között raboskodtak Kossuth Lajos és Táncsics Mihály, és ide lobbant fel a márciusi ifjaknak . Táncsicsot kiszabadító lelkesedése. A Vár volt a néma tanúja az alant most virágzó, kertté szépült Vérmezőn kivégzett Martinovics és társai — magyar jakobinusok — mártíromságának. Ezekben a nagy hagyományokban és példákban gyökerezik nemzeti öntudatunk. Valahára azé a vár, akit joggal megillet, vagyis a népé: az építő, szorgalmas dolgozóké. Az öreg házak régi, nemes formáikban, de a mai korigényeknek megfelelően kerülnek helyreállításra, s ha egy-egy csöndes alkonyi séta után majd átpillant az épülő-készülő „új” házból az wj lakó, az ide csak zümmögés formájában felhallatszó, nagy zúgásban, akkor elgyönyörködhet a világ egyik legszebb városképében. A copf stílus s a secessio „takarója” alól kikélő, csodálatos középkori város — a Vár — körül hallgatnak a hegyek. Lenn, az ópálos pórázaiban a Margitsziget csodálatos ékszerként látszik az ezüstfényű Dunának ölelé- sében-foglalatában, s mint hatalmas orgonazengés hat fel ide a csillogó sétahajó kürtjele. Valahol — nem tudom mer- re.— még zuhog a szekerce, csörren a vakolókanál és pen- dül a véső, aztán elcsendese- dik minden és az estében hazatérők ütemes lépései kop- pannak az ódon utcák öreg kövezetén. A tejüvegü lámpák megszűrt fényei vetnek finom világosságot a házak közé és szelíd ragyogásuk összeolvad a pesti házrengeteg mögül égre igyekvő tele- hold fényével. Borsi Darázs József . ‘ ■ — MELEG VIZŰ forrást keres a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Nagykőrösön, a kórház mögötti ; területen, ahol már meg is i kezdték a próbafúrásokat. : — PROVENCE A XIX. í SZÁZADBAN címmel kiállítást rendez a Kultúrkapcso- latok Intézete Budapesten, az Irodalmi Múzeumban (V., Fe' etem u. 16). Az ünnepé- : Íves megnyitás 5-én. kedden ‘ délután 6 órakor lesz. láttunk az üzemben. A jövőt: illetően nagy feladatokat ró\ ránk az export és a külön- j böző új műszerek gyártása. \ — A termelés emelkedése; nagyon szép, de mégis az tét- \ szett a legjobban, hogy ennek j ellenére sokkal nagyobb a; rend és a tisztaság a gyárban,; mint két esztendeje — je- i gyezték meg többen is, akik az \ előző látogatás alkalmával isj a gyárban jártak. — Igen, azóta szervezet- j tebbé vált a munka, s a fo-j lyosókon nem halmozódott fel ; a sok-sok félkész termék. Többen nagy elismeréssel í szóltak a szerelőszalagról, : amire a következő választ; kapták: — Mire legközelebb a gyár-; ba látogatnak, már az óramű- i szereidében is hasonló mo-| dem szalagot találnak. Hama-Í rosan elkészülünk vele és ak-; kor már ott is jobban, szapo- ■ rában halad a munka. Nemsokára a két tsz ,esz majd ismét a vendéglátó, amikor majd a gyáriak faggatják ki őket eredményeik felől. persze mindezt azért, hogy ahol kell, baráti segítséget tudjanak adni egyre javuló munkájukhoz. Farkas István lünk, aminek hasznát vesszük otthon. A barátság bizonyítéka az is, hogy gyárlátogatás közben és később a fehér asztal mellett is kölcsönösen tájékoztatták egymást a munka eredményeiről. A csömöriek elmondták, hogy már a szalmát is összetakarították, a csép- léssel végeztek, s most répa alá hordják a trágyát. A termés biztató, az emberek elégedettek. Valkón valamivel nehezebb még, de amint mondták, ha jobb lett volna az időjárás, ők is „százszázalékos tsz" lennének. 1 Aztán a gyár eredményei felől érdeklődtek Dunajszki András igazgatótól, aki a következőket mondta el: — 1959-ben harminc százalékkal nőtt a termelés a gyárban, az elmúlt két évben pedig, amióta legutóbb itt jártak. újabb 15 százalékkal termelünk többet. Azóta közel tízmilliót költöttünk építkezésre. s mintegy húszmilliót génekre. Százharmincöt új gépet kantunk a Szovjetunióból, töhbsrpben modern automatát. Ezek közül jó néhányat barátot a bajban ismerni meg. Csömörön és Valkón nagy bajok nem voltak ugyan, de a gondból mindkét helyen bőven kijutott és van még ma is, mert nem könnyű a nagyüzemi gazdálkodást minden tekintetben megalapozni, megszilárdítani. Gondjaik közepette azonban nincsenek egyedül. Jólesett hallani, amikor elmondták, hogy a gyár igazgatója, párttitkára, más funkcionáriusai és maguk a dolgozók is kijárnak hozzájuk beszélgetni, segíteni. — Sokat jelent az a soksok tapasztalat, amivel a gyáriak rendelkeznek — mondotta Fabók Pál, a csömöri tsz fogatos brigádvezetője. Gurbi Andrásné a . val'- kői tsz tagja, ö a modern, új szerelőszalag láttán jegyezte meg: — Majd ha már mi is megközelítően Így meg tudjuk szervezni a munkánkat, ezerszer könnyebben boldogulunk. Azért szeretjük, ha kijárnak hozzánk innen a gyárból. mert sokat tanulunk tőlük. Az ilyen látogatásokon pedig még többet tapaszta% JÓ BARÁTOK Néhány hete a járt Krizsán Mihály, a gödöllői Ganz Árammérőgyár i fiatal technikusa. Beszéli az i orosz nyelvet, nem volt hát l nehéz megértetni magát oda; kint. Élt is a lehetőséggel és ; komszomolista fiatalokat hí- | vott meg Csömörre. Hogy - miért pont oda? Mert ő is ott í lakik, s mellesleg a község S KISZ-titkári funkcióját is vi- ! seli. í — Tudtam, hogy eljönnek, l mert megígérték, de hogy Milyen gyorsan sor. kerül erre ía látogatásra, nem mertem \ volna gondolni. S a múlt hé- pten már haza is utaztak a p bakui fiatalok — hallottam p tőle a gyár alkotmánynapi p ünnepe végén. p Ügy találkoztunk, hogy — p amint már erről hirt adtunk • — csömöri és valkói tsz-tagok P és vezetők látogattak el a ; gyárba. Üzemnézés közben táplálkoztak a földik és nagy lel- p kesédéssel üdvözölték egy- P mást. p Persze ma már nemcsak p Krizsán Mihály a földijük a ; csömörieknek, hanem még ! sok barátjuk, jó ismerősük í van a gyárban, mert mindkét • tsz tagjaival óvek óta tartó P kapcsolat alakult ki. z Azt tartja a közmondás; a
