Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

1961. SZEPTEMBER 27 SZERDA-zXirkm 3 Eredményes munkaexport - hússzoros ár Sikerek és tartalékok a Budakalászi Gyapjúszövógyárban A gyapjúipar tizenkilenc' l termelő vállalata közül a ! négy legkisebb között tartják j ; nyilván a Budakalászi Gyap- j ? júszövőgyárat. Ez a rangso- j ! rolás azonban csak az üzem : ' nagyságát veszi figyelembe, j mert a munka eredményeit te- i kintve sokkal jobb a buda- | kalásziak helyzete. Ennek a kis gyárnak a fő r terméke a hulladékanyag fel- használásával készített taka- j , ró. Persze, nem akármilyen ; hulladékanyagot használnak fel ezekhez a tetszetős, puha, 1 meleg takarókhoz, mert gyapjú kell ahhoz, ha hűl- j ládákból is. A takarók leg­nagyobb része exportra kerül. ] s nem is akármilyen haszon­nal. Megtehetnénk, hogy az alapanyagot adjuk el. hisz ez is keresett cikk a külföldi piacon. Ez azonban nem len­ne kifizetődő. Ebben a kis gyárban jobb megoldást vá­lasztottak. Az alapanyagot megszövik, munkát adnak hozzá, s igy tonnánként számolva, hússzoros összeget kap­nak érte. s tegyük hozzá — kemény valutában. Helyes úton járnak tehát a gyár vezetői és dolgozói. Meg­értették az ezzel kapcsolatos I határozatokat és vállalták a j nehézségek leküzdését, a prob­lémák megoldását a helyes célkitűzés megvalósítása ér- j d ekében. Nehézség pedig jócskán akadt és akad még ma is. Ezek közül az egyik, hogy gépparkjuk igen öreg. Igaz, az utóbbi időben már meg­kezdték a fiatalítást, mert jó néhány új gépet kaptak, a teljes megoldás azonban még időbe telik. Addig is mindent megtesznek a gyártás zavarta­lanságának biztosításáért. I I Aki ismeri a normák rend­betételéről szóló határozato­kat, jól tudja, milyen nehéz feladat a termelés, a termelékenység és a létszám tervezésének alap­ját képező gyártmány normaidő-szükséglet ki­igazítása. Ez mindenütt gondot jelent, i ebben a gyárban pedig külc- j nősen sok munkát igényel, j mert mostanáig gyártmány normaidőszükséglot számítás' és az ennek alapján történő ; munkaügyi tervezés nem volt a vállalatnál. Ez a munka az j elmúlt hetekben kezdődött meg a minisztérium irányel­vei alapján, s ugyancsak igye­kezniük kell. ha az év végéig be akarják fejezni az egészet. A vállalat dolgozóinak csak­nem 67 százaléka dolgozik j teljesítménybérben, a többi időbéres. Az év végéig a dolgozóknak további, csaknem 13 százalékát vonják be a teljesítménybérezésbe. A normák felülvizsgálatát az ! év közepéig befejezték. A hiá- j nyosságok megszüntetésével i mintegy kilenc százalékos j eredményjavulást értek el. Ezzel egvidőben az alapóra- ; béreket is rendezték, amely- j nek nyomán az átlagos alap­órabér több mint hat százalék- ' kai nőtt. A normák rendbetétele szükségszerűen megköveteli a technológiai előírások hiá­nyainak pótlását. S ez újabb nagy gondot jelent ennél a kis gyárnál, mert nincs technoló­giai osztályuk, a műszakiak pedig tele vannak munká­val. így aztán nem csoda, ha a teljes és a részletes techno­lógiai előírásokat még nem tudták kidolgozni. Igaz, hogy határozott szándékuk pótolni az ilyen irányú hiányokat, i | 1 A Fővárosi Mcrtékutáni Szabóság a Royal Szállóban tartotta őszi és téli kollekciójának bemutatóját (MTI foto. Balassa Ferenc felv.) a végleges megoldást még­is az jelentené, ha minél előbb összevonnának né­hány ilyen kis vállalatot. s akkor a közös műszaki ve­zetés könnyebben meg tud­ná oldani az ilyen feladatokat. A minisztérium már foglal­kozik a gondolattal, nem ár­tana azonban a lehetőségek határain belül kissé meggyor­sítani a végrehajtást. Az eddig ismertetett ered­mények mind azt bizonyít­ják. hogy a jelenlegi, ideá­lisnak egyáltalán nem mond­ható körülmények között is jól helytállnak itt a vezetők és a dolgozók egyaránt. így sikerült elérniök, hogy bár elég sok új dolgozót foglal­koztatnak, a második negyed­évben már több mint kilenc százalékkal emelték a terme­lékenységet. Az is az eredmé­nyekhez tartozik, hogy a ter­melő munkához már egyálta­lán nem használnak fel túl­órát. Kooperációs kötelezett­ségeiknek is igyekeznek ele­get tenni. Két-három éve még veszteségesen termeltek, s ma már 21 százalékos nyereséget érnek el. Az év első felében teljesítették az élüzem cím elnyerésének fel­tételeit. csak a viszonylag ma­gas baleseti szám ütötte el őket a kitüntetéstől. Az év vé­géig bizonyára itt is jelen­tős javulás történik. Az eredmények tehát biz­tatóak, s a célkitűzések is. Növelni akarják a technoló­giai fegyelmet, tovább fej­lesztik a vállalatot, kutatják a további tartalékokat, s ta­nulnak. Elmondhatjuk, hogy jól kihasználják a rendelke­zésre álló lehetőségeket. Meg­éri tehát, ha az illetékesek még több segítséget adnak ennek a sok hasznot hajtó kis kollektívának, mert ez egészen biztosan még jobb eredményekben realizálódik majd. F. I. Liszí — Bartók kiállítás nyílt Moszkvában A Csajkovszkij hangver­senyterem télikertjében ked­den megnyílt a Liszt Ferenc és Bartók Béla életét, művé­szetét bemutató kiállítás. Magyar vendégek a Gorkij kolhozban A Moszkva környéki Gor­kij kolhoz a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tagja. Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete és a nagykövetség több felelős munkatársa ked­den a szovjet külügyminiszté­rium meghívására ellátogatott a kolhozba. Viktor Iszajev elnök fogadta a vendégeket és megmutatta nekik a kol­hoz fejlett gazdaságát. Rizsaratás a pusztán Nem is olyan ré­gen még az egyszeri aratás is csak álom, vagy síílszerűbben: délibáb volt Apaj- pusztán. Augusztus végén már szinte nyoma sem látszott errefelé az életnek. Itt szó szerint kellett venni a költőt: ,.Ég a napmelegtől a ko­pár szik sarja .. A terméketlen, me- szes-szódás szikes ja­vításához mintegy tíz éve fogott hozzá a Kiskunsági Állami Gazdaság. A káros nátriumsókat kilú­gozzák a termőréteg­ből és ennek megfe­lelő gazdálkodási mó­dot alkalmaznak. Eleinte — több éven át — halastóként hasznosítják a sziket, később sok vizet igényelő rizzsel ve­tik be, majd öntözé­ses rét-legelő gaz­dálkodás, végül pe­dig szántóföldi nö­vénytermesztés kö­vetkezik. Egyelőre még csak korláto­zott területen javít­ják ily módon a ta­lajt, de készül már a szélesebb körű ta­laj javítási terv is. Mindenkinek el­mondják ezt Apaj- pusztán, aki a húsz­ezer holdas állami gazdaságba látogat. Mi most a rizsara­tás iránt érdeklő­dünk, így tehát a rizstermesztés kap­csán hallunk a ter­mészetátalakító mun­káról. Szívesen hall­gatjuk a magyaráza­tot, amely mögött szerényen búvik meg az óhaj: a látogatók összefüggéseiben néz­zék az apajpusztaiak művét. A közel hatszáz holdas halastó-rend­szer mellett, az űr­ből puszta irányá­ban, pillantjuk meg az első rizstáblát. Errefelé folyik a dömsödi árapasztó csatorna vize, ap­róbb csatornák labi­rintusát táplálva. A gabonaaratáshoz szo­kott szem éretlen­nek látja a még zöl­dellő rizst, de a markoló tenyérben szemekre hullik a kalász. Már így is arathatná a kom­bájn, de biztosra mennek a kiskunsá­giak. Előbb rendre aratják, majd rend­felszedővel ellátott kombájnnal kicsépe­lik a rizst. Ügy is mondhat­nánk, hogy új mód­szert alkalmaznak az aratásnál, mivel az­előtt sarlóval, kaszá­val bajlódtak. Kép­zeljük el azonban, hogy milyen szapo- rátlan munka lenne ötszáz hold rizst sar­lóval levágni. Pedig még tavaly is alkal­mazott munkaeszköz volt itt a sarló. Igaz, hogy késő őszig, sőt nemegyszer az első hó hetéig tartott ak­kor a rizsaratás. Az idén azonban már itt is teljes a gépesítés. Négy AC— 400-as típusú arató­cséplő gépet alakí­tottak át rizsaratás­ra, amelyekkel he­tekre szűkítették a több hónapos aratási időt. Az egyébként nem örvendetes aszály itt kedvezően hat, mert a rizsföl­dek napok alatt fel- száradtak és elbír­ják a nehéz gépeket. Megszokott sebesség­gel haladnak a kom­bájnok és gyorsan telnek a magtartá­lyok. Óvatos becslé­sek szerint tizenöt mázsa szemet adnak holdanként a táblák. ötszáz hold rizs! Elképzelni is öröm, hogy a hajdan még legelőnek is mihasz- na sziken ma meny­nyi érték terem. S ez még csak a kez­det, mert folyton ja­vítva egyre többet ér az apajpusztai szöcs­kelegelő. Nagymiklós István Az első lépés Baj van a ping-pong asztallal Több pilisvörös- vári olvasónk (Halmschláger György, Árva Ist­ván, Denk István. Hásenfratz József) panaszolja, hogy kedden pingpon­gozni akartak a pilisvörösvári kul­túrteremben, ezt azonban megza­varta a helyi bá­nyász sportegye­sület asztalitenisz szakosztályának vezetője, aki a községi ping-pong felszerelést a sportkör részére „kiigényelte". Olmsóink azt írják, tökéletesen megértik, hogy az asztalitenisz szakosztály tag­jainak edzésre van szükségük, hi­szen nem szóra­kozásból verik a kaucsuklabdát, hanem edzési programjuknak megfelelően, de — kérdezik — nem lehetne-e a kérdést úgy meg­oldani, hogy: 1. a Pilisvörös­vári Bányász a saját helyiségei­ben, saját felsze­relésével bonyolíts sa le edzéseit; 2. vagy ha ez nem lehetséges, legalább szép szóval kérjék meg a pingpongozó falusi fiatalokat, hogy engedjék át a felszerelést ed­zés céljaira. Úri örömök — gondok Ez év februárjában mind­két lábamat elvesztettem. Életveszélyes állapotban szál­lítottak Budapestre, az I. sz. sebészeti klinikára, ahol az orvosok hősies önfeláldozása következtében sikerült meg­gyógyulnom. Augusztus huszonnyolcadi­kén megkaptam azokat az NDK-ban készített műlábakat, amelyek a társadalom és a különböző szervezetek segítő­készsége révén kerültek hoz­zám. Először szorongva néz­tem a két műlábat, vajon ho­gyan fognak ezek nekem en­gedelmeskedni. De szeptem­ber 17-én végre eljutottam odáig, hogy sikerült felállnom Budapesten, az ORFI kórház C-osztályán. ahol Kovalcsik Mária osztályos nővér fárad­ságot és időt nem kímélve foglalkozott velem és kedves mosollyal, bíztató szavakkal erősítette meg az én el-ellan- kadó akaraterőmet. S most, hogy ismét megtettem az első lépést, úgy érzem, rövidesen megtanulok járni, újra teljes értékű, mások segítségére nem szoruló embernek érez- helem magam. Befejezésül az orvosoknak, nővéreknek, s mindazoknak, akik hozzájá­rultak ahhoz, hogy az első lé­pést meglehessem, valamint a Művégtaggyár dolgozóinak szeretnék köszönetét mondani. Krausz Ferenc Gyömrő, Jókai u. 45. A dömsödi úttörők már ed­dig is számos versenyen tet­tek bizonyságot arról, hogy a tűzoltóíoglalkozásokon jól fel­készültek. Jó munkájukról azonban nemcsak az emlék­érmek és emléklapok tanús­kodnak és nemcsak őrsi nap­lóik sorai, jó munkájukat di­cséri három „valódi” tűzeset is, amikor szervezetten és fe­gyelmezetten segédkeztek ab­ban. hogy ne terjedhessen to­vább a vöröskakas. A leg­utóbb — néhány napja — a Csokonai utcában vették észre a gyerekek, hogy közvetlenül az egyik lakóház mellett ég egy épület és az épületről már a ház tetejére is átugrálnak a lángok. Pillanatok alatt lárma verte fel a környéket és az éppen őrsi összejövetelen levő úttörő tűzoltók — fiúk és lá­nyok — versenyt futottak a tűzoltószertárig. Minden kü­lön parancs, vezetői felhívás, vagy tanári figyelmeztetés nélkül ugrott egyszerre a 18 fiú és lány. A kocsifecsken­dőt kézzel húzták ki a szertár­ból és szaladtak a tűz színhe­lyére, amely mintegy 400—500 méterre volt a szertártól. A li­hegő gyerekek másodpercek alatt szerelték fel a kocsifecs­kendőt és az egyik őrs már kezdte is a munkát. A másik 1 őrs szintén pillanatok alatt vödörláncot alkotva kezdett az oltáshoz. Lelkes munkájuk eredményeképpen — a szom­szédok segítségével — elfojtot­ták a tüzet, akkorra, amikorra a munkájukból érkező fel­nőtt önkéntes tűzoltók odaér­ték. Gyorsaságuknak, lelemé­nyességüknek köszönhető, hogy a környékbeli nádfedeles házakra nem terjedt át a tűz. Egy évvel ezelőtt a község mellett folyó Duna másik partján égett a termelőszövet­Az úri Béke Tsz-ben javá­ban folynak már az őszi be­takarítási és vetési munkák. A legjobb eredményt a bur­gonyaszedők érték el, akik naponta két-háromszázan dol­goznak a földeken, s mire e sorok megjelennek, már az összes krumpli kikerült a földből. Zavart okozott ugyan, hogy a MÉK négy-öt napig csak ígérte a zsákokat, s így kétszer kellett a burgonyát átszedegetni, de ez a problé­ma is megoldódott. Talán nem túlzó becslés, hogy meglesz a holdanként tervezett ötven- mázsás termés. Teljes erővel folyik a ve­kezet takarmánya, szalmája. A gyerekek kompon vitték át a fecskendőt és így kapcsolód­tak bele akikor is az oltás munkájába. Akkor a belügyi szervek jutalom autóbuszki­rándulásra vitték el a kis pi- rosnyakkendős tűzoltókat Aggtelekre —, a legutóbbiért pedig a járási úttörőtitkár és a tüzrendészeti felügyelő ré­szesítette őket dicséretben. A pirosnyakkendős tűzol­tók méltán népszerűek Döm- södön. örsi naplójukban egy- re-másra szaporodnak a be­jegyzések, amelyen a fáradsá­gos, de mint az előbbi ese­tekből is láttuk: nagyon hasz­nos gyakorlatok egyes fázi­sait rögzítik. , Bíró Gábor tudósító kaptunk a MÉSZÖV kereske­delemfejlesztési osztályától. Az első válasz lapunk szep­tember tizenötödiki számában a Galgamácsa ellátásáról cím­mel megjelent írással kapcso­latban közli, az újtelepi bolt bezárása azért vált szükséges­sé, mert az idei beruházási ke­retek nem adtak lehetőséget arra, hogy házat vásároljanak és ezáltal az újtelepi bolt problémáját megoldják. Amennyiben a MÉSZÖV irá­nyító szervétől kapja a hozzá­járulást, 1962-ben vásárolhat­nak egy épületet, ahová elhe- lyezhetijc — véglegesen — az újtelepi üzletet. A falu belte­rületén levő bolt nyitvatartá­si idejének megváltoztatása érdekében már intézkedett a MÉSZÖV. A másik válasz a szeptem­ber 17-én megjelent Jogos a tés. Őszi árpából eddig már 245 holdat vetett el a tagság. S úgy érezzük, illő megemlé­kezni arról a két hetvenéves bácsiról, akik öregségükre va­ló tekintetteP ketten, egyesült erővel látták el a gépfarosi teendőket — önszorgalomból. Eddig közel ezer köbméter jó minőségű silót gyűjtöttek ösz- sze és jó ütemben halad a trágyahordás, a trágya szét- teregetése is. Hadd említsük meg azokat, akik augusztusban a legjobb eredményeket érték el. A gyalogmunkások közül Cson­tos Imre, Bori József, Munk- hárt János, Kovács István* Tóth Mihály, Süli Gábor* Köbli János. Csontos Sándor, Ballai Józsefné és ifj. Szluta Antal, a fogatosok közül pe­dig Sz. Nagy János. Sz. Szabó Antal, Vörös József, Nagy Illés. Mázás Imre. Bori Antal, Lackó János és Czövek József érdemel dicséretet. Sajnos, sokan vannak olyanok is, akik nem törődnek azzal, hogy a háztáji termést csak megha­tározott munkaegység elvégzé­se után lehet letörni, vagy le- szüretelni. Szövetkezetünk most kezd megerősödni, ezért nagyon üd­vös volna, ha valamennyi tag­társunk komolyan fogná fel a szocialista gazdálkodás, a közös munka legelemibb kö­vetelményeit. Horinka József tsz-elnök Ecseri János versenyfelelős vásárlók panasza című cik­künkre közli, hogy a Perbáli Földművesszövetkezet I. sz. vegyesboltjának bővítése jövő évi tervükben, szerepel, s ha irányító szervük jóváhagyja a beruházást, a szűk perbáli üz­let rövidesen nagyobb helyet kap. „Meg kívánjuk jegyezni azt is, hogy ha a Perbáli Föld­művesszövetkezet jobban a szívén viselné a vegyesbolt ügyét, úgy az italbolt átalakí­tása helyett inkább a vegyes­bolttal foglalkoznának" — ír­ja Keszthelyi Imre osztályve­zető, s befejezésül hozzáfűzi, hogy a perbáli probléma év­közben jelentkezett, s így mivel a kötelező tervgazdálko­dás előírásain belül eszközöl­hetnek csak beruházásokat az előre meghatározott beruházá­si keretből — semmiképp sem tudták megoldani. Köszönöm a segítséget A napokban Szentendrére utaztam egyik volt iskolatársam­hoz baráti látoga­tásra. öreg va­gyok, csak botra támaszkodva tu­dok járni, s épp ezért mindig nagy gondot okoz a vonatlépcsőkön történő fel- és le­szállás. A margit- hídi HÉV-megál­lónál is többen segítségemre siet­tek, s amikor Szentendrére ér­tem, egy szem­üveges, szőke fia­talember kedve­sen szólt a leszál­lás előtt: — Tessék várni bácsi, majd én előbb leszállók és lesegítem. A fiatalember valóban leszállt előttem, s ő és az egyik kalauz óva­tosan leemeltek a földre. A fiatal­ember felajánlot­ta azt is, hogy be­kísér a városba. Segítségét nem fogadtam el. mert ha nem kell ma­gasról lelépnem, még elég jól bír­ják a lábaim, de így, ismeretlenül is nagyon köszö­nöm neki és a kedves kalauznak, hogy segítségem‘ re siettek. Dr. H. F. nyugdíjas tanár, Budapest Pirosnyakkendős tűzoltók Két választ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents