Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

"{/Cii-lan 1961 SZEPTEMBER 23, SZOMBAT Olvasóh L \ ozött a nagykőrösi városi könyvtárban Délután négy óra, a könyv- kölcsönzés kezdete a nagykő­rösi városi könyvtárban. A helyiség percek alatt be­népesül könyvbarátokkal. Ép­pen csak köszönnek, átadják a táskákat, szatyrokat a „ru­határt” is kezelő Balogh Mar­git könyvtárosnak és bön­gészni kezdenek a „szabad polcokon”. írók szerinti be­tűrendben sorakoznak a köny­vek az állványokon, könnyű megtalálni a kikölcsönözni szándékolt könyvet. A köny­vek közül kikandikáló karto­nokra írt nevek is segítenek a választásban. Anyukának — jo könyveket A n3rolcéves Dobozi Klári azonban nem megy a polcok­hoz. Mire észre veszem a kis­lányt, már négy könyv van a kezében. Palotai Boris: Viharos mennyországa, Jó­kai: Az elátkozott család, Atarov: Első szerelem, Borsi Dénes: A tüskebokor kivi­rágzik. — Anyukámnak viszem — válaszolja kérdésemre Klá­rika. Arra pedig, hogy eze­ket a könyveket kérette-e anyukat, ezt mondja: Csak azt üzente, hogy jó könyve­ket vigyek. Margit nénire bízza, mik legyenek. Aztán megtudom: máskor is a kislány viszi a könyve­ket, tehát anyuka bízik a könyvtárosokban, tudja, hogy mindig jó olvasnivalót kül­denek. Lám, most sem csa­lódott Négyezer könyv az ifjúságnak Könyvtámyitós előtt mon­dotta Freitak Magda, a könyvtár vezetője: .— Négy „.év., alatt... elér tűk. hogy' elegendő és megfelelő ifjúsági irodalom álljon ren­delkezésre. Mintegy négyezer kötetünk van. amely a tizen­négy év alatti ifjúság részére kölcsönözhető. Mit olvas hát a nagykőrö­si ifjúság? Elsősorban termé­szetesen a „kötelező” olvas­mányokat. A gimnazisták, meg az ipari tanulók Jókait, Petőfit, Aranyt, Adyt. József Attilát. Móriczot, Illés Bé­lát stb. A külföldiek közül most B. Shaw-val találkoz­tam. Szabados Mária negye­dikes gimnazista Szent Jo­hannáról számol be az osz­tályban. Olvasmányuk a tan­rendet követi, de Bujdosó Teréz már Balzac-kal is is­merkedik. A megkérdezettek közül legtöbbet talán a ti­zenkét éves Holi János mon­dott olvasmányairól. Mesés­könyveket, diákregényeket, „izgalmas történeteket” olvas és mindjárt az Egri csillago­kat említi. Most ipari tanuló bátyjának viszi a Bánk bánt, meg Jókaitól És mégis mo­zog a földet. Magának elője­gyeztette Az óriáskígyók föld­jén című könyvet, mert az most nem található bent a könyvtárban. De ' olvasta nemrégen Darvas József Vá­ros az ingoványon című mű­vét is. Kérdésemre őszintén megmondja, hogy nemigen értelte még, de majd később újból elolvassa. — A múlt év végén — mondja aztán a könyvtárveze­tő — hétszázhatvanegy tizen­négy éven aluli olvasója volt a könyvtárnak. A tanács terv­be vette külön gyermekkönyv­tár felállítását, de az ifjúsá­gi irodalom további bővítésé­re, újabb beszerzésekre is sür­gősen szükség van. A férj felolvas — a feleség kézi­munkázik Fodor Andrásné ötvennyolc éves asszony Móricz Rózsa Sándor trilógiáját viszi haza. Férje nyugdíjas kőműves. Esti szórakozásuk az olvasás. Míg ő kézimunkázik, férje hango­san felolvas neki. ö egyéb­ként iskolás kora óta barátja a könyvnek, olvasó ember volt a férje is világéletében. Szépek és „rövidek” lesznek nekik megint a hosszú téli es­ték. Megpróbálhatják mások is. A legidősebb olvasó Hajlott hátú, fehér hajú, szép arcú öregasszony a nyolcvanegy éves Csete Gyulá­dé, három éve tagja a könyv­tárnak. Most a Bajor Giziről kiadott emlékalbumot — sok­szor látta színpadon a mű­vésznőt —, Kocsetov A Zsur- bin-családját és Koczkás Sán­dor Tarka szőttesét vette le a polcról. Hetenként két könyv Barak Sándor hatvanöt éves MÁV-nyugdíjas kéthetenként cseréli a~ könyvekét, egyszer­re négyet visz háza, s ahogy mondja: „ha jók a könyvöt, lemennek hat nap alatt is”. Átlagban két könyvet olvas el hetenként. Idén már hetven­két könyvet olvasott. A verse­ket is szereti. Ismeri József Attilát, s most Várnai Zseni Fényben, viharban című ver­ses-kötetét is viszi, de a négy könyv között látjuk Rudolf Petershagen A lelkiismeret lá­zadása című művét is. Solohov Emberi sorsát kétszer is el­olvasta. Olvasó szenvedélyét így magyarázza meg: „Többet ér ez, mint ha megiszik az ember egy liter bort.” A könyvtár vándorút ja véget ér — de mikor ? Szilágyi Imre nyugdíjas épí­tésvezető rám szól: „Ezt tessék megírni: egy méter távolság sincs az asztal, meg a fal kö­zött, itt szorulunk, összenyom­juk egymást, mire átvergő­dünk ezen a keskeny helyen.” — Rövidesen új, nagy helyi­ségbe költözik a könyvtár — mondom én erre. — De mikor? — kérdezi hi­tétlenkedve. Nem is alaptala­nul, mert a városi tanács vég­rehajtó bizottságának ez év június nyolcadik! ülésén az átköltözés határidejét augusz­tus elsejében állapították meg. A tizenötezer ötszáznegyven­hat kötetes könyvtár azonban, közel háromezres olvasótábo­rával még mindig a mozi épü­letének kicsi és sötét helyisé­geiben szorong. Pedig mennyi feladat vár még rá, különösen a szövetkezeti parasztság könyvszeretetének felébreszté­se terén. Tudjuk, hogy egy­szer csak véget ér a könyvtár vándorútja is — harmadik ideiglenes állomáson veszte­gel most 1949. évi megalakulá­sa óta —, de azért sürgetően megkérdezzük mi is: mikor? Ferencz Lajos 800 000 LATOGATO A BRNÓI VÁSÁRON A szeptember 10-én meg­nyílt bmói nemzetközi vá­sárt eddig több mint nyolc- százezer bel- és külföldi lá­togató tekintette meg. Mind több jelentés érkezik az üzletkötésekről is. A ma­gyar külkereskedelmi kép­viseletek is számos üzletkö­tésről tárgyalnak. A vásár eddigi legnagyobb üzletét Csehszlovákia kötötte a Szovjetunióval. A CKD prá­gai gépgyár félmillióid ko­rona értékben szállít moz­donyokat a Szovjetuniónak. SIKERES MUTET Chicagói orvosok sikeres operációt hajtottak végre egy négyéves gyermeken, akinek két ajka volt. Az orvosok el­távolították a gyermek bal arcán kinőtt második ajkat és [ állkapcsot. MEGJÖTT AZ ÓRIÁSKERÉK — nem lesz unalmas a vasárnap délután (Tenkely felv.) Hány fajta állat él a Földön? i Ha Noé bárkájára minden állatfajtából egy párt vett volna fel, akkor bizonyára olyan hajóra lett volna szük­sége, amelynek nagysága el­képesztő. Tudjuk, hogy rengeteg állatfajta él Földünkön, de hogy pontosan hány fajta, arról a szakembe­rek véleménye messze el­tér. Vannak, akik 10 millió faj­táról beszélnek. Harminc év­vel ezelőtt brit rovarszakér­tők az ismert rovarfajták szá­mát félmillióra becsülték, s a még fel nem fedezett faj­ták számát szintén félmil­lióra. A rovarkatalógusok ma több mint 700 ezer fajtát tartanak nyilván, s évente mintegy 6—7 ezer újabb faj­tát találnak. Maga az a fogalom, hogy állat, is vitás. Vannak tudó­sok, akik ezt a fogalmat négylábúákra vonatkoztatják, .tehát „állatokról, madarak­ról. halakról és hüllőkről” be­szélnek. A madár-szakértők viszont azt állítják, hogy különbséget kell tenni ma­darak és állatok között. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor „állat” elnevezés alatt minden nem növényi élőlényt kell értenünk, a szabad szem­mel nem látható amőbáktól az öt tonna súlyú elefántig. A zoológusok legalább egymillió állatfajtát is­mernek, beleértve a majd­nem háromnegyedmillió rovart. S évente újabb, s újabb ro­varfajtákat fedeznek fel. A békaemberek szinte nap, mint nap valamilyen eddig ismeretlen tengeri állatot hoznak felszínre. De a jó öreg Földön is vannak területek, amelyek állatvilága még is­meretlen: a Himalája szaka- dékai, Délkelet-Ázsia dzsun- geljei, Közép-Afrika óriási erdői és a titokzatos Ama- zonas-folyó dzsungelje. És az óceánokat kutató hajók is állandóan újabb és újabb állatfajtákat hoznak felszín­re. Az eddig ismert állatfajtá­kat több hlint száz kötetben katalogizálták, s a felsorolt nevek már túlhaladják az egymilliót. Senki sem tudja azonban, hogy ezenkívül még hány fajta él a Földön, és ha egyes tudósok azt állítják, hogy az eddig ismeretlen faj­ták száma szintén egymillió, akkor ez is csak óvatos becs­lés. Istálló a faüregben Szovjet-Tadzsikisztánban, a Vans hegyi folyó partján óriási diófa áll, amelynek ürege hat lónak szolgál is­tállóul. A fa életkorát a tudósok több száz évre becsü­lik«! KÖNYVESPOLC Sebők Ferenc: Piramisok — paloták — panelházak A Móra Ferenc Könyvki­adó újabb, a huszadik kötetet jelentette meg a napokban a népszerű Búvár Könyvek so­rozatból, amelyek nagy nép­szerűséget vívtak ki a fiata­lok és felnőttek körében egy­aránt, hiszen a szórakoztató ismeretterjesztést mindenki hajlandó befogadni magába, akit érdekelnek a világ dol­gai. A Piramisok — paloták — pa­nelházak című munka is olyan témát ölel fel, amely talán kivétel nélkül minden­kit érdekel. Történeti vissza­pillantást ad az ősembertől napjainkig az építkezésről. A legnehezebb építészeti szak­kérdéseket is, mint amilyen például a statika, érdekes epizódokkal, egyszerűen, köz­Jutalmazott a megyei MÉH Huszonkétezer forint a legjobb gyűjtőknek Új nyolchónapos verseny kezdődik A megyei MÉH Vállalat most osztotta ki jutalmait az 1961. I. félévi iskolai hulla­dékgyűjtő verseny győztes út­törőcsapatainak. A Pest megyei iskolák út­törőcsapatai a fenti időszak­ban 4650 mázsa vasat, 370 mázsa papírt, 190 mázsa ron­gyot és 35 000 forint értékű más hulladékot gyűjtöttek és adtak át a MÉH-nek. A legjobb gyűjtési ered­ményt a ceglédi 2894., a váci 918., a törökbálinti 1014., a gyomrai 5093., a ceglédberceli 4450., a budakeszi 4600. és az abonyi 1077—78-as számú út­törőcsapat érte eL A felsorolt csapatok, veze­tők és a legjobb gyűjtők kö­zött összesen 22 200 forint ju­talmat osztottak ki. Az új iskolai hulladékgyűj­tő versenyt 1961. október 1-én kezdik és 1962. május 15-ig tart. A jutalmak helyesebb területi elosztása érdekében az iskolai úttörőcsapatok járá­sonként versenyeznek egy­mással, a megye nagyobb vá­rosaiban pedig a városi isko­lák egymás között. Az előírt minimális követelmény: a csa­patok létszámát tekintve egy főre átszámítottan legalább 20 forint értékű rongyhulla­dék begyűjtése. A verseny ér­tékelését a MÉH Vállalat az Úttörő Szövetség járási el­nökségeivel együtt fogja vé­gezni. érthetően, mégis szórakozta­tóan ismerteti, s ha nem is válik valaki a könyv elolva­sása után építészmérnökké, de legalább fogalma van az építészet fő kérdéseiről. De ezen túl, fogalmat kap a kü­lönböző építészeti stílusok ki­alakulásáról, s annak törvény- szerűségéről. Bizonyára nem sokan tudták eddig, hogy a gótikus stílus legfőbb jellem­zője, a boltív,' vagy másik lé­nyeges jellemzője, a támpil- lér, lényegében építészeti szükségesség volt a XVII— XVIII. században, A monu­mentális katedrái isokat, szé­kesegyházakat, hosszú időre, tartósan kellett megépíteni, ezért nem lehetett az áthi­dalásokat fageréndával meg­oldani. Nem volt más vá­lasztás. mint a rendelkezés­re álló kőből boltozni. így alakult ki a XVII. század vé­gére az új építészeti stílus, a gótika. Az olvasó ugyanígy megta­lál i a minden kor építészeti stílusának magyarázatát, még a sokat szidott dobozházak indokolását is. A könyv külön értéke, hogy számtalan olyan történelmi érdekességet is ismertet, ame­lyek csak véletlenül kerülné­nek máskülönben a fiatal ol­vasók birtokába, pedig azok feltét'en hozzájárulnak a ma­gasabb fokú általános mű­veltséghez. Sebők Ferenc könyvéről csak elismeréssel tudunk nyi­latkozni, mint ahogy elisme­rést érdemel a kiadó is a jó ötletért, örömmel látjuk, hogy a kiadó — számítva a nagy érdeklődésre — viszonylag magas példányszámban jelen­tette meg ezt az érdekes mun­kát. (tm) Újabb pesti probléma Sátorban - kocsiban-tr&­— Te mit gondolsz? Miért kapni állandóan disznóhúst? (Komádi István) Kis traktor pöfekel Do- f monyvölgyben, izgatottan sza- $ ladgál ide-oda. Legalábbis f messziről úgy látszik, hogy f cél nélkül veszi a kanyarokat f dombra fel, dombról le. Kö- f zel érve aztán kiderül, szó f sincs céltalanságról, inkább f nagyon is kiszámított, pontos f munkát végez. Csörlők segít- f ségével az épülő távvezeték f mammutoszlopainak felállítá- f sánál segédkezik, f Mindenki mozog, hajol, se­lf git, feszít vagy húz valamit, f Éppen ezért feltűnő, hogy f csupán egyetlen ember van f az egész munkacsapatban, aki f botra támaszkodva, „páholy- f ból” nézi a nagy nyüzsgést, f pedig a ruháján látszik, ő 'f sem ötórai teára készül, f — Kiss János vagyok, az 2 éjjeliőr. Ha lejár o munka- i idő, a szerelők elmennek a f faluba a szállásukra. Én pedig í ittmaradok, akkor kezdődik a f műszakom. 9 — Mire kell vigyáznia? j Gondolja, hogy az úttörők f hulladékvasba elviszik a tra- f verzeket? f —Ne tessék már viccelni1. / Nemcsak ez marad itt, hanem a traktor, meg a szerszámok. Nem lehet mindent felpakolni és vinni, összeszedek min­dent egy helyre, aztán meg­csinálom melléje a szálláso­mat. Ha ilyen szép meleg idő van, mint most, még sátort sem verek. Lefekszem a ko­csiba, onnan nézem a vilá­got. — És meddig tart ez a ván­dorélet? — Január elsejétől decem­ber végéig. Itt nem hagynám semmi állásért. Hétfőtől hét­főig tart a szolgálatom, utána szabad hét jön. Akkor me­gyek haza Mezőcsátra, az asszonyhoz. — Hány éve dolgozik igy? — Most volt a tavaszon négy éve. Suszter voltam, ké­rem, én azelőtt odahaza. De hát mindig fájt a gyomrom. Akkor mondta az orvos, hogy barátom, magának nem szo­rongás, hanem friss, szabad élet kell. Meg is gyógyultam. Ma már a vasat is meg­eszem. Aztán azt főzök, amit én szeretek, nem azt, amit az asszony akart — És mit szeret a legjob­ban? — Lecsót, lebbencset, meg szalonnát. Meg azt, amit ad­nak. Ahol a villanyt húzzuk, nagyon boldogok a népek. Azt sem tudják, mivel tartsanak jói. Ha szőlőben vagyunk, az­zal kínálnak, meg gyümölcs­csel, télen meg jóféle borral, itókával. — És ha hideg van, hol la­kik? — Jó meleg kocsibódém van. Urbán főépítésvezető adja a szenet — eleget. Be­durrantok a kis vaskályhába, aztán felőlem eshet, fütyülhet, oda se neki, én olvasok feszi. — AÍií szokott olvasni? — Tagja vagyok Mezöcsá- ton a könyvtárnak. Ha haza­megyek, mindig nagy köteg- gei cserélek. Most például az Ordasok között című, igen jó könyvet olvasom. Alig várom az estét, hogy nekifogjak — legalább nem alszom el. Meg az újságok! Azért begyalogo­lok a faluba, minden sorát elolvasom, aztán magamban fontolgatom, hogy s mint van. — Nagyon kell vigyáznia, akarták-e már ineglopni? — Én nem tudom, ki hogy van vele, szerintem nem rosszak az emberek. Tessék elhinni, nagyon éber vagyok, vagy érték marad itt estén­ként az őrizetemre, de még nemigen esett meg, hogy rossz szándékkal háborgatták volna. Vendégem — nem mondom — különösen télen, akad. Egy-egy útonlevő bejön megpihenni, én meg örülök a társaságnak. Magamfajta öreg- legénynek már csak a beszél­getés, meg a jó könyv szerez örömet. Lám most is milyen jól el­voltunk. Észre sem vettük, hogy közben a torony is el­készült. Ha erre járnak, ne kerüljenek el a legközelebb se. Könnyű rámtalálni. Min­dig ott vagyok, ahol egy földrefektetett tartóoszlopot látnak. Komáromi Magda

Next

/
Thumbnails
Contents