Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

1961. SZEPTEMBER 17, VASÁRNAP ÉVADKEZDÉS NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT széles­re tárták kiapuikat a színhá­zak — várják a közönséget. Néhány hétig ugyan még a nyári szünet előtt játszott művekkel szerepelnek, de ok­tóberben egymást érik majd az új színházi bemutatók. A Pest megyei Petőfi Szín­pad háza táján is újra, teljes erővel láttak munkához. A csöppnyi, szűk irodában szinte naponta fordulnak meg írók, zeneszerzők, színészek — most alakul az induló szín­házi évad programja. Igaz ugyan, hogy a két együttes kö­zül az egyik nyáron is ját­szott, a „nagyüzem” mégis­csak ezekben a napokban kez­dődött. Párhuzamosan a Va­laki csengetett és a Dankó Pista esti előadásaival, dél­előttönként már az új műve­ket próbálják. A Déryné cí­mű zenés játék és az Őszi napsütés című zenés vígjáték októberi bemutatójára ké­szülnek a színészek. Igazi évadeleji színházi han­gulat. Ám a Pest megyei Színpad nem színház. Csak színpad. Legalábbis papíron. A mindennapi életben azon­ban több mint színház. A falvak és a városok kulturális felemelkedésé­nek egyik jelentős ténye­zője. Bizonyítja ezt az a fény is, hogy bemutatott művei közül nem egy — mint például a Kerekeskút vagy a Virágzik a hárs '— nagy segítséget jelen­tett a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének napjai­ban. Ezek a művek segítettek megértetni az új paraszti élet­út szükségességét és előnyeit. S ez olyan érdem, amelyet mindenkor méltányolni kell. A Pest megyei Petőfi Szín­pad mégsem színház. Annak ellenére nem, hogy működése kimeríti a szín­ház fogalmát, eleget tesz a színházzal szemben tá­masztott követelmények­nek: évente nyolc művet mutat be a körülményekhez képest di­csérendő művészi színvona­lon; tavaly kétszázharminc előadásának közel százötven- ezer nézője volt; a megye száz- kilencvenkét községe-városa közül mintegy százharmincban állandó vendég valamelyik társulata. Mégiscsak színpad. A szín­pad pedig egyedül a megye gondja. A színház állami tá­mogatást élvez. A kettő kö­zött tehát igen nagy a . kü­lönbség. Csak anyagi vonat­kozásban: a legkisebb vidéki színház is négyszer annyi tá­mogatást kap az államtól, mint a mi színpadunk a megyétől. (Pedig a megyei tanács erején felül támogatja a színpadot!) AZ ELSŐ LÉPÉS ugyan már megtörtént. A Művelődésügyi Minisz­térium az elmúlt napok­ban háromszázezer forint egyszeri támogatást bizto­sított a Petőfi Színpadnak. 'j Kétségkívül igen jelentős se- : gítség ez. Ez a támogatás le- : hetővé teszi egy autóbusz vá- : sárlását, a ruha-, kellék- és; díszlettár bővítését, korsze-; rűbb világítási berendezés; vásárlását és így tovább. Vég- j legesen azonban nem oldja j meg a jelenlegi problémákat, j Az elmúlt négy esztendő meg- ! tett, eredményes útja azon- \ ban sürgetőleg veti fel a kér-l dést: a színpad színházzá tör- j ténö előléptetését. j Miért vagyunk türelmetle- \ nek? Megyénk kétségkívül; az ország egyik legnagyobb; megyéje, lélekszápiát és terü­letét tekintve, egyaránt. A megyében lakó emberek sze­retik a jó színházat. Bizonyít­ja ezt, hogy sok ezren a fá­rasztó utazás ellenére' is rend­szeresen látogatják a fővárosi színházak előadásait. Ugyan­akkor falvaink és városaink né­pe ma már szívébe fogad­ta a Petőfi Színpad mű­vészeit is. Szeretette] várják őket a legtöbb helyen, s nemegyszer már elővételben elfogynak a jegyek egy-egy érdekesnek ígérkező előadásra. De ez a ragaszkodás és szeretet je­lenti azt is, hogy mind maga­sabb művészi és technikai — világítás, díszlet, kosztüm — követelményeket támasztanak a színpad előadásaival szem­ben. Az igények jogosak, de a je­len körülmények között meg­valósításuk még sok akadályba ütközik. A színpad vezetőinek kezét kötik az adott lehetősé­gek, amelyek éppen a szín­pad mivoltból falcadnak — kis létszám, utazási és szállí­tási nehézségek, anyagi hely­zet és így tovább. Ezek az akadályok csak akkor háríthatok el, ha a színpadból nemcsak a mindennapi életben, de papíron is színházat csi­nálunk Furcsa dolog, de így igaz. Hogyan lehetséges ez? Tud­juk jól, hogy az országos le­hetőségek is korlátozottak. Mégis tenni lehetne valamit. A Pest megyei Petőfi Szín­pad művészei nagyszerű fel­adatot teljesítenek — a vidéki színházak igazi feladatát! — nap mint nap a falu kulturá­lis életének kibontakozásán, fellendítésén fáradoznak. Úgy is, mint színészek, játékukkal, és úgy is, mint falusi önte­vékeny színjátszóink nevelői. Talán merésznek hangzik az a Vélemény, hogy az Állami Déryné Színház már betöltöt­te azt a feladatát, amelyért életre hívták. Ma már sze­repének betöltése egyre ne­hézkesebb. Bizonyítja ezt az a tény, hogy egyre inkább csak az ország nagyobb településeit látogatják, ahova beférnek hatalmas díszleteik, ahol nem ráfizetéses a szereplésük. Pe­dig a kezdet kezdetén számos kis községbe is ellátogattak, s elsőként törtek utat a színhá­zi kultúrának. Nagyszerű fel­adat volt — jól csrnálták. Ma már azonban akarva-akaratlan felmerül a kérdés: megéri-e? Nemcsak azért, mert csak a nagyobb településeket láto­gatják, elsősorban anyagi és technikai okokból, de azért is, mert az ország központjából tájolni az egész ország terü­letét, túlságosan költséges do­log. Érdemes lenne elgondol­kozni azon, nem lenne-e helyesebb, ha a Déryné Színház együtteseit a rendelkezésre álló technikai berendezé­sekkel együtt — autóbusz, díszletek és így tovább — felosztanák az országban működő vidéki színházak között, azzal a feladattal, hogy a megyeszékhelyekről tájolják a megye fdíváit, városait, ne pedig a fővárosból. Ez egy­úttal a megyei színházak je­lentős erősödését is maga után vonná. Ugyanakkor ezek­nek a művészeknek lehetősé­gük nyílna arra, hogy időn­ként a megye kőszínházában is bemutathassák tudásukat s letti közvetlen parancsnoka, aki mindent elkövet, hogy ka­tonát neveljen az öreg újonc­ból. Ám a „fél katonának”, Carlettinek más a véleménye. Ravasz trükkökkel éli a ma­ga kettős életét s tör kitar­tóan nagy célja — a gyógy­szerképviselet megszilárdí­tása — felé. Így végig a film képsorain Rossi őrmester és Carletti nagy csatározásai elevenednek meg, amelyek- bői végül is a gyógyszerügy­nök kerül ki győztesen. Az Egy katona meg egy fél — két ragyogó szerep. Az egyik Carlettié — Renato Rascel alakítja mindvégig kiválóan, a másik Rossi őr­mesteré, akit Aldo Fabrizi kelt életre, s tálán élete leg­nagyszerűbb figuráját pro­dukálja ebben a filmben. A rendező — Steno — úgy tű­nik, teljesen szabadkezet adott a két kiváló komikus színésznek, akik éltek is a nagyszerű lehetőséggel. Aldo Fabrizi és Renato Rascel olaszországi képviseletével? katonai szabályzatok sze­rint — sehogy. Ezt vallja a címben szereplő „egy katona", azaz Rossi őrmester is, Car­Amikor a néző távozik a moziból — elégedett. Talán az esztendő eddig bemuta­tott legsikeresebb filmvigjá- tékát láthatta ezúttal. ka földjén. 1771-ben született Newtonban, a Montgomery grófság egyik kis városkájá­ban, abban az időben, amikor hárem, nagyhatalom hadako­zott egymással a gyermekért: az egyház, az iskola és a szö­vőszék. A szövőszék győzött, az láncolta magához a gyer­meket, hogy szinte eszmélé- sük első perceitől kezdve ki­szívja gyönge erejüket, elra­bolja örömüket, szabadságu­kat, a játék boldogságát és örömét tőlük és cserébe né­hány pennyt vessen eléjük, szárazkenyérre valót. Ez volt a sorsa már hétesz­tendős korában a kis Robert Owen-nek is, aki különleges szellemi képességeivel maga­san kiemelkedett pajtásai kö­zül. A kis Roby alig kilenc­éves korában emlékiratot kül­dött az angol világbirodalom mindenható miniszterelnöké­nek és a gyermekmunka sza­bályozását kérte tőle. Azt kí­vánta, hogy a gyerekeket ne küzdelemnek a fasizmus el­len, másrészt, mozgalmas tör_ ténet keretében bemutatni a Szovjetuniót. A szép és szó­rakoztató filmmel ezt a cél­jukat el is érik, de ettől töb­bet nem adnak. A két Sánca kocsi végigrobog a Szovjet­unió útjain, fel egész Szibé­riáig, ahol Garros végül is megtalálja az újabb és újabb építkezésekre vándorló Va- ganovot. Utazásuk irigylésre méltó. Gyönyörű tájakat, vá­rosokat, fejlődő, szépülő fal­vakat, üzemeket, erőműveket látnak a franciák. Utazásuk alatt sok kedves, derűs kis epizód keretében megismer­kednek a szovjet emberek­kel, akik mindenütt kedve­sen, barátként fogadják őket, mint mindenkit, aki nem el­lenségként közeledik, hanem jószándékkal, békességgel megy hozzájuk. A Leon Garros keresi ba­rátját, a Normandia-Nyeman után a második szovjet- francia koprodükciós film. Rendezője Marcel Pagliero, a nálunk is bemutatott Tisz­tességtudó utcalány című film rendezője. A szereplők közül a Natasát alakító Tat­jana Szamojlova, a Garrost játszó Leon Zitrone, Fer­nand szerepében pedig Jean Rochefort emelkedik ki. Az új szovjet—francia film­alkotás rövidesen műsorra kerül a vidéki mozikban is. A JAVÍTHATATLAN JAVÍTÓ Szántó György utolsó regénye dolgoztathassák a szövőszék tulajdonosok napi tizenhat­húsz órán át, elégedjenek meg a tíz-tizenkét órával... Iffy indul az izgalmas me­se, Robert Owen életpályája, amely csodálatos magasságok felé ívelt: a megdönthetetlen emberi igazságok világos fel­ismerésének régiójáig. Akad­tak tőkések, akik elfogadták közgazdasági elméletét. Ennek egyik alappilére az volt, hogy a jól ellátott, egészséges kö­rülmények között élő munkás­tól jobb és több munkát kap­hatnak, mint az éhbérrel fize­tett, agyonhajszolt rabszolgá­tól. Társul fogadták a fiatal reformert és módot adtak neki arra, hogy saját elvei szerint rendezzen be egy mintaüzemet. Abban aztán bámulatos ered­ményeket ért el — megsokszo­rozta a tulajdonosok jövedel­mét. Harcot indított azért, hogy az egyre jobban elterje­dő gép ne ellensége legyen a munkásnak, hanem segítőtársa a termelés nehéz munkájában. Nagyszerű eredményei bámu­latot keltettek a brit szigete­ken, hatalmasra növelték hí­veinek, követőinek táborát, de ugyanakkor növelték nyílt és titkos ellenségeinek számát is. Robert Owen rendíthetetle­nül hitt az emberi jóságban és saját küldetésében. Ez a hit kísérte végig hosszú életútján és adott erőt arra, hogy meg­birkózzék az elébe kerülő ne­hézségekkel. Óriási hatása volt korára és kortársaira, százezrek látták mesterüket, % szellemi vezérüket benne, a ^ gyors ütemben fejlődő kapita- lizmus ereje végül mégis el- ^ söpörte a küzdőtérről. í Ezt a romantikusan szép £ és értékes életet eleveníti meg £ nemes írásművészetével Szán- ^ tó György regénye, amelynek ^ lapjait sok helyen az író sze- ^ mélyes élményei melegítik át $ és teszik izgalmasan maivá. $ A javíthatatlan javítót a % Móra Ferenc Könyvkiadó íz- $ léses, szép formában juttatta ^ el a magyar olvasóközönség- f kéz, Magyar László ■/. Dániel Kornél Magyar László karikatúrája FILMEKRŐL Egv katona meg egy fél : 7% t icola Carletti olasz ki- í IV vándorló abban a re- \ menyben tér vissza Ameri'cá- \ ból szülőhazájába, hogy tálán \ most végre szerencsét csinál, í mint az egyik nagy amerikai ; gyógyszervállalat olaszorszá- \ gi képviselője. Ám alig, hogy ; munkához lát, két rendőr je- \ lenik meg hivatalában és Ni- \ cola Carlettit elviszik a leg- ! közelebbi katonai körzetbe, j hogy — bár nagy késéssel —■ | leszolgálja kötelező katonai \ idejét, amit harminc éves ! távolléte miatt elmulasztott. ! Ezzel a mulatságos alap- ! helyzettel indult az Aldo Fabrizi témájából készült • egy katona meg egy fél című : olasz filmvígjáték s a néző ! másfél órán keresztül szinte ! megállás nélkül kacag, nevet l az ügyefogyott, de az egyen- I ruhában is civilként élő és \ cselekvő Nicola Carletti ka- \ landjain. Hogyan egyeztet- ! hető össze a laktanyaélet az \ ameriltai gyógyszervállalat \ Afrika üzen ! : ; \ A Szenegál néger együttes i 2 - ! műsora j í ( Aki valamiféle, nyugati fii- j \ mekfoől ismert néger revűmű- ; ^ sort várt — csalódik. A Fővá-j í rosi Nagycirkuszban vendég- j \ szereplő Szenegál együttes mű- \ i • ez a színészek továbbfejlődé­sét könnyítené meg. Ha me­rész is ez az elképzelés, mégis úgy hisszük — reális. Ma már egyre inkább ezt követeli az élet. A PETŐFI SZÍNPAD J6 példáját mutatja annak, hogyan lehet és kell is eljutni mindama falvakba, amelyek legalább egy kicsiny kultúrházzal ren­delkeznek. Még akkor is, ha egy-egy előadás nem min­dig fedezi a ráfordított költ­ségeket. A társadalmat ille­tően azonban ezek a kiadások többszörösen visszatérülnek. Mit várhatunk tehát a Pető­fi Színpadtól a most kezdődő színházi évadban? A tervek érdekes, művészi előadáso­kat, mi több, ősbemutatókat is ígérnek. Az új színházi évadot új színészekkel — elsősorban fia­talokkal — megerősítve kezd­te a Petőfi Színpad. A Déry­nében hárman: Katona Júlia, Csitos Lajos és Kovács Lász­ló, az Őszi napsütésben pe­dig ketten: KolozS József és Bán Kati mutatkozik be első ízben a megyei közönség előtt. Újra visszakerült a színpadhoz a Déryné Színháztól Galgóczy Imre, valamint az elmúlt év­ben a Liliomfi női főszere­pét alakító Táncsics Mária. Az új évad tervei között szerepel még színházi bérletek kibocsátása — a színpad vala­mennyi előadására, valamint az, hogy 1962-ben pályázatot hir­detnek mai tárgyú zenés vígjátékok és színművek megírására. Biztosak vagyunk benne, hogy mindkét kísérlet eredménye­sen zárul majd a színpadot illetően. AZ 1961—62-ES SZÍNHÁZI ÉVAD a Pest megyei Petőfi Szín­pad működésének immár ötö­dik esztendeje. S ez nem­csak nagyobb feladatok elé állítja a színpad vezetőit és művészeit, de kötelez Is. Megyénk termelőszövetkezeti megyévé lépett elő. Paraszti dolgozóinak, üzemi munkásai­nak, ifjúságának a most in­duló évadban már nemcsak kielégíteni kell kulturális igényeit, de tovább fokozni is. Jó művek bemutatásával, művészibb előadásával, gaz­dagabb kivitelezésével. És még egy: bátor kísérletezés­sel! Minél több új műre, mo­dern hangvételű és meg­oldású műre kíváncsi a közönség! A színpad fennállásának ötö­dik esztendjében joggal tart erre igényt. Azt szeretnénk s ezt várja a közönség is, hogy a most induló színházi évad a fordulat éve legyen a színpad életében. Nemcsak anyagi és technikai vonatkozásban, de művészi előretörésben is. Prukner Pál. sora nem revű — művészet a| javából, egy távoli földrész! fiainak igaz művészete. Szá-; munkra ugyan szokatlan j ‘mindaz, amit bemutatnak, s az! első pillanatban az egzotikum! erejével hat ránk, aztán fü-! lünk lassan hozzászokik a sza-! kadatlan dobpergéshez, a kü-l lönös alakú, egyhúrú hegedűi hangjához, a fergeteges rit-l mushoz s már élvezzük az! együttes táncát, szokatlan éne- i két. ! j A műsor gerincét táncjáté-j kok adják. Az egyik a hala- j szók nehéz, küzdelmes életét! eleveníti meg, a másik ősi j áldozati játék, a harmadik a; szerelem körül bonyolódik és! így tovább. A táncjátékok leg-1 főbb erénye a természetesség.) Nincs díszlet, kellék is alig- j alig van a színpadon s a tán-! cosok öltözete is megközelítő- I en olyan, mint a valóságban, a j hétköznapi Afrikában. Az \ együttes célja nem az, hogy! külsőségeiben adja vissza az; afrikaiak életének hangulatát,! a lényeget akarják és fejezik! ki; az egyszerű emberek érzé-j seit, hétköznapi gondjait, örö-j mé t 'és bánatát S ez műsoruk- í ban a legnagyszerűbb; Amit hibául rovunk fel,; nem a Szenegál-együttest ille-j ti, hanem a cirkusz vezetésé-; gét. S ez az összekötőszöveg í lapossága, semmitmondósága. \ Mivel a műsor egy távoli föld- j rész népének életét idézi,! amelyről — valljuk be őszin-: tán — még ma is csak keveset j tudunk, olyan összekötő szö-í vegre lett volna szükség, amely! hozzásegíti a nézőt a bemuta-; tott táncok, táncjátékok mon-i dandójának megértéséhez. Ezt! azonban a műsorközlő Gálffy; János elmulasztja. (p) i wwwwwwwww Brigitte Bardot újságírók; előtt kijelentette, hogy Ma- ; gánélet című filmjének for- í gatása után — amelyben ön- í magát alakítja — visszavonul ; a filmezéstől. ! K ét Simca kocsi robog a Moszkva felé vezető mű­úton. Utasai: Leon Garros, a francia rádió kommentátora és két barátja, Femand Thierry mechanikus és Gré- goire Lefévre fotoriporter. Leon Garros a második vi­lágháború alatt együtt szö­kött meg a fasiszta fogság­ból Borisz Vaganowal, a szovjet építőmunkással. Gar­ros elhatározta, hogy riport- kőrútra indul a Szovjetuniói­ba, s egyúttal megkeresi haj­dani fogolytársát, barátját. Ez a keresés adja a film fő cselekményét, amelyet ked­ves és vidám szerelmi törté­net, sok színes epizód, humo­ros fordulat fűszerez. A film alkotóinak bizonyá­ra nem volt más szándékuk, mint egyrészt emléket állí­tani a második világháború alatti közös szovjet-francia Leon Garrös keresi barátját S Vaskos kötetek sorakoz­ik nak azon a polcon, amely i Szántó György gazdag, témá- í ban, színben, szerkezetben és ! mondanivalóban annyira vál- í tozatos életművét jelenti, Ez \ az új, egyben utolsó regénye, \ A javíthatatlan javító, talán \ éppen a negyvenedik önálló al- } kotása a sorban. Negyven esz- S tendő alatt negyven regény. ; Köztük nem egy, amely ezek- f nek a viharos évtizedeknek S legértékesebb és legnevezete- Í sebb irodalmi alkotásai közé í számít, hogy csak a Bölcsőt, a % Hajdútáncot, a Strandivárit, í, az ötszínű embert említsük £ ötletszerűen. A napokban el- húnyt író termékenysége meg- % közelíti Jókaiét, akivel más vonatkozásban is mutat bizo- % nyos rokonságot, például a % meseszövés, a lebilincselő elő- $ adásmód tekintetében. £ Legutolsó regénye a szociá- £ lis látásmód egyik úttörőjének, ^ Robert Owen-nek állít monu- í mentális emlékművet. A re- í gény hőse a XVIII. század vé- 8 gén és a XIX. első felében í harcolt a maga módján a föl- £ ismert társadalmi igazság ér- ^ vényesítéséért először hazájá- * ban, Angliában, majd Ameri-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents