Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-02 / 207. szám
4 19SJ. SZEPTEMBER 2, SZOMBAT Képek, emberek, benyomások Észak-Olaszomágban Az Aranyművesek hídján — A dekoltázs és a templomlátogatás — Látogatás a halpiacon Brunswick 1 erez, a hazai kisdedórás úttörője Fáradhatatlan kereskedők Legszebb és műemlékekben leggazdagabb városai a szépséges Itáliának az ország északi részén terülnek el. Nem is csoda, hogy évről évre milliók fordulnak meg e városok falai között. Ezért is, az első kép, amely megkapja a szemlélődét: a rengeteg túrista. Vonatokon, társas-autóbuszokon, vagy saját gépkocsin jönnek ide az emberek a világ minden tájáról, hogy megcsodálják Velence lagúnákra, cölöpökre épült csipkés palotasorait, Firenze világhíres képtárát, Padova székesegyházát, s az azúrkék Adria kellemes fürdőhelyeit. Különösen sok itt az amerikai és nyugatnémet túrista. Velencében a Szent Márk- templom előtt esténként térzenét adnak a legjobb zenekarok. Körül szabadtéri vendéglők kényelmes karosszékekkel —, innen igazán kényelmes hallgatni Verdi, Puccini muzsikáját. Csakhogy, amíg a zene ingyenes, a vendéglői kiszolgálás méregdrága. Legalább is az olaFirenze sok-sok diadalkapuja közül — az egyik Hadihajók és személyszállítók kikötőben szoknak. Mert ők a templom, s a könyvtár lérpcsőin üldögélnek. Az asztaloknál meg főleg amerikai tőkések és asszonyaik — vagy barátnőik — iszogatják a gint, cinza- not, coca-colát. Firenze egyik érdekessége a Ponte Vecchio — az aranyművesek hídja. Az Arno folyó két partját köti össze évszázadok óta. Valamivel keskenyebb a mi pesti, dunai hídjainknál. Két oldalt kis üzleteket építettek rajta, ahol aranyakat, drágaköveket árusítanak. Azt mondják, külön értéke van annak az ékszernek, amelyet itt vásárolnak, így az árakat sem a firenzei textilmunkás fizetéséhez viszonyítják, hanem a dúsgazdag amerikaiak pénztárcájához. Kolduló barátok Templomok rengetegét mutogatják az olaszok minden túristának. Nem mondom, van is mit mutogatniok. Nemcsak rengeteg á templom, hanem gyönyörűek is, hiszen a gótikus és reneszánsz művészet ofyan ihletett mesterei építették, mint Donatello. Ghiberti, Giotto, Michelangelo ... Megcsodáltam a ravennai másfélezer éves székesegyházak bizánci mesterek által arany-türkiz-kövekből kirakott mozaik-kupoláit, a pado- vai Szt. Antal-templom mérhetetlen értékű freskóit, magyar vonatkozású, magyar císorakoznak a nápolyi kos csuhában csatangolnak és erőszakosan követelve kéregéinek. Egy ilyen alkalommal útitársaim nevetve mondták a koldus papnak — gondolva, úgyse érti meg — inkább ő adhatna nekünk, mert kevés a líránk. Mire meglepetésünkre magyarul válaszolt: „Adakozzanak csak, az isten majd megfizeti”. Az olasz piac Az olasz piac valóban festői. Reggel hattól késő estig kedvéhez és pénztárcájához mérten vásárolhat a háziasszony. Nagyon sok szép, és viszonylag olcsó gyümölcsöt árusítanak. Ezen a vidéken valóságos alma-, körte- és őszibarackerdőket látni. A narancs délen terem, A hentesüzletek tiszták, jó levegőjűek, a meleg ellenére. Gondosan rendezik el kirakataikban a sok kopasz- tott szárnyast (kilója körülbelül harminc forintnak megfelelő líra), nyúzott nyula- kat, s egyéb húsokat. Ha valaki vásárol, akkor nagy gonddal kiveregetik, megla- pogtatják a kívánt hússzeleteket — van idő erre, mert alig lézeng az üzletben egykét vevő. Jóval mozgalmasabb és olcsóbb is a halpiac. Nemhiába tengerek ölelik körül jóformán az egész országot, bővelkednek is halban az olajba kevert, petrezselyemmel meghintett csiga-saláta, Fő az alkudozás Az üzletek általában ízlésesek. Láttam ugyan Velencében olyan ruhaboltot, amelyben „ színes .szökőkút csobogott és falai csupa-csupa tükörből vannak, de összességükben a mi üzleteink szebbek. Sok a kevés tőkével rendelkező kiskereskedő, ezek mindenféle vegyes egyveleget halmoznak szűk kis boltjaikban. Viszont nem restellik a kirakatot naponta többször átrendezni, mindig az időjáráshoz mérten. Reggel fürdőruhákat raknak ki, estefelé gyapjú kendőt, hogy ezzel is inspirálják a vevőt. Elképzelhetetlenül sokat dolgoznak. Reggel nyolctól talpon vannak, se ünnepük, se vasárnapjuk nincs és ha valakinek netán éjfélkor jut eszébe, hogy elvásárolja a pénzét, készséggel állnak rendelkezésére. Mindenért és mindenütt alkudni kell. Én mindent drágábban vettem meg, mint mások, mert semmi tehetségem az alkudozáshoz, de akinek van hozzá kellő türelme, lealkudhatja sokszor fele árra a kívánt portékát. Ezek szerint ugyanolyan minőségű őszibarack kapható kilónként 70 líráért és 170 Jellegzetes utcarészlet Nápolyból s I meres kápolnáját, a velencei Szent Márk-templomot, amelynek évenként kétszer elönti a padlózatát a tenger árja... De, hogy hány olaszt láttam imádkozni, azt megszámlálhatom a két kezemen. 'Az általános kép: turisták csörtetnek a kopogó köveken, hangosan beszélve, nevetgélve találgatják, melyik festmény melyik nagy mester műve. Közben nyolc-tíz híve előtt ájtatosan miséz a pap, s a templomszolga lóbálja, csörgeti a perselyét — kéregét. Időnként szigorúan, de tisztelettudóan rászól egy-egy frivolan de- koltált turista nőre: borítson kendőt meztelen vállaira, mert derékig kivágott ruhában mégsem illik „az úr színe elé járulni”. De ha valaki félcombig érő shortnadrág- ban megy, azt még beengedi. Nagyon gyakori látvány Olaszországban a kolduló barát. Köztudomású, milyen mérhetetlenül gazdag a Vatikán, de ezek a szerzetesek mégis kopott saruban, mocsA világhírű velencei Doge palota Pompeji romjai között olaszok. A halpiacon egymást túlkiabálva kínálgatják az árusok — rendszerint halászfeleségek — a számtalan féle halat, kezdve a pár centiméteresektől a fél méter átmérőjű óriásokig. Árulnak tengeri pókot, kagylót, rákot, csigákat és békacombokat. A vendéglőkben is, elkészítve, ugyanezt látja az ember. Kedvenc csemegéje az olaszoknak a főtt kagyló, s az líráért. Gyűrhetetlen — teri- lén — szoknya 4800-ért vagy 3000-ért. Bükié pulóver 2500- ért vagy 1400-ért. Egyedül a golyóstollakat, nyomós ceruzákat adták mindenütt egyformán 150 líráért és ugyanennyiért egy kis üveg szódavizet. Ugyanakkor egy liter vörös Sangiovese-bor 120 líra! Igaz, hogy gyengécske, de mégiscsak bor és nem víz .. s , Szebelkó Erzsébet | Száz esztendeje annak, hogy Brunswick Teréz, az első hazai kisdedóvd megalapítója, a magyarországi gyermeknevelés nagy úttörője, 1861. szeptember 16-án, 86 éves korában, elhunyt. A halálának i00. évfordulójára alakult Brunswick Teréz emlékbizottság, Martonvásáron szeptember 2-án országos emlékünnepséget rendez. Brunswick Teréz neve, az egykori martonvásári Brunswick-család más tagjaiéval együtt, egybeforrott az egyetemes zenetörténettel. Sokáig őt vélték Beethoven halhatatlan kedvesének. A kiváló tehetségű nő a gyermeknevelésben kifejtett több évtizedes, áldozatkész pedagógiai munkásságával külföldön is méltó megbecsülést szerzett nevének. Brunswick Teréz 1808-ban, svájci útján ismerkedett meg Yverdunben, Pestalozzival, a modern népoktatás megteremtőjével. E találkozás sorsdöntő volt a fiatal Teréz életére. Elhatározta, hogy a gyermek- nevelésnek szenteli életét. 1828-ban Budán, a Krisztinavárosban, szülei házában megalapította hazánkban az első óvodát. Kezdeményezésére ettől az időtől kezdve 1861-ig, haláláig összesen száztizenhat óvoda létesült az országban, ebből tizennégyet saját költségén tartott fenn. Amikor néhány évvel később Bécsben is megalapították az első kisdedóvót, a bécsiek már felhasználták a magyarországi óvodák tapasztalatait, sőt Brunswick Teréz személyes közreműködését is kérték. Ekkor már Magyarországon tizenhárom óvoda működött. Később Brunswick Teréz 1836-ban és 1837-ben, Németországban — Drezdában, Münchenben és Augsburgban —. majd Genfben. 1838-ban pedig Párizsban és Londonban tanulmányozta a gyermeknevelés ügyét. Ä kisded- óvók intézményes fenntartására ő alapított hazánkban először nőegyleteket, hogy társadalmi úton segítsék elő az óvodák létesítését. Korának egyik legműveltebb nőalakja volt Brunswick Teréz, aki vonzódott a művészetekhez — nemcsak kitünően zongorázott, hanem szépen rajzolt és festett — és érdeklődött a tudományok iránt is. Kitartóan küzdött a nőknek a műveltség megszerzéséhez való jogáért, Magyar- országon először ö követelte a nők számára azt a jogot, hogy a tudománnyal megismerkedhessenek, mert — mint feljegyezte — a „természet a nőket is minden tudományra alkalmassá teszi”. Dr. Czeke Marianne, aki Brunswick Teréz emlékiratait és naplóját sajtó alá rendezte, tanulmányában megállapította, hogy az önnevelés iskoláját kijáró Brunswick Terézben először jelentkezett nálunk a dolgozó nő, hangoztatván, hogy önállóságát nemcsak lelkileg kell kialakítania minden nőnek, hanem testi edzettséggel, a jó egészség fejlesztésével és anyagilag, kézügyessége által is. Hangoztatta, hogy a nő is igyekezzék munkájával pénzt keresni. Brunswick Teréz a magyar művelődéstörténet egyik legnemesebb alakja, aki — társadalmi osztályhelyzetéből kilépve — őszintén szolgálta az elesett, szegény, elnyomott nép felemelkedésének ügyét. Amikor 1825-ben a bécsi kormánytól segítséget kért az első gyermekóvoda megvalósítására, azt a választ kapta: „A népnek engedelmességre és nem nevelésre van szüksége”. A hivatalos körök ismételt elutasító magatartása, a közöny és oly sok nehézség ellenére is haláláig hű maradt a nevelés mindenhatóságába vetett elvéhez és vallotta, hogy a neveléssel az egész nemzedéket, az egész nemzetet a tökéletesedés irányába lehet átformálni. Midőn dr. Czeke Marianne 1938-ba elküldte Romain Rállatidnak Brunswick Teréz naplóinak és emlékiratainak első kötetét, a nagy f rancia író nyomban levelet irt és ezekkel a szavakkal köszönte meg dr. Czeke Maria nne-nak a küldeményt: „Örülök, hogy megjelent nagy művének első kötete és annak, hogy Franciaországban máris fogadják. Még csak lapozgatom a kötetet, s beleütközöm a magyar nyelvbe. Látom, hogy tekintélyes mű, ahogy a maga jóvoltából 'Teréé 'igazán belép a történelembe. Kilép abból a szerény és anekdotikús szerepből, amelyet eddig tulajdonítottak neki és elfoglalja végre helyét az őt megillető első sorban.” Dolgozó népünk állama ma intézményesen, a napközi otthonok egész országot átölelő hálózatával oldja meg a kisdedóvást. Nem felejtkezik meg a hazai kisdedóvás első úttörőjéről, akinek emlékét híven ápolja: ezt bizonyítja az országos Brunswick Teréz emlékünnepség Martonvásáron, ahol ez a nemeslelkű nő életének nagy részét töltötte. Kömyei Elek Megkezdődött az őszi vásárlási szezon Az augusztusi szezonvégi kiárusítással lényegében véget ért a nyár a kereskedelem számára. A közönség zöme már a? őszi cikkek iránt érdeklődik. Az áruházak és a ruházati szaküzletek ennek megfelelően már az elmúlt héten megkezdték a raktárak feltöltését őszi cikkekkel és a kirakatokban is helyet cseréltek a nyári ruhák az átmeneti kabátokkal, a ballonkabátokkal és a szövetöltönyökkel. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint az őszi ruházati ellátás egykét cikk kivételével jobb, mint tavaly volt. Ballonkabátból például 26 százalékkal többet raktároznak, mint az elmúlt ősszel. Csupán san- zsán ballonból készítettek a gyárak a kelleténél kevesebbet. Helyette azonban már a nyáron megjelent a boltokban a ruházati ipar újdonsága, a százszázalékos nylonballon. Felkészült a kereskedelem a hidegebb őszi napokra is. A nagykereskedelmi vállalatok már megkezdték az átmeneti és a télikabátok szállítását a szaküzletekbe. A tájékoztatás szerint ezekből 20 százalékkal több készült, mint 1960-ban, A legtöbb télikabát modern vonalú, de a vásárlók továbbra is kaphatnak hosszabb, kétsoros kabátokat. A gyors divatváltozással csupán egyfajta kabát gyártásánál nem tudtak lépést tartani: ugyanis az idén ősszel még a kelleténél kevesebb, könnyű szövetből készült kabát került forgalomba. Női szövetruha, kosztüm, kulikabát ugyanannyi készült, mint tavaly és ez a számítások szerint elegendő is lesz. A férfiak részére a kereskedelem a tavalyinál 20 százalékkal több fésűs és 10 százalékkal több kártolt szövetből készült pantallót hoz forgalomba, mint tavaly ősszel. A múlt télen igen keresett volt a pamutruba, ezért az idei szezonra a ruházati gyárak 50 százalékkal többet készítettek. A Belkereskedelmi Minisztériumban elmondták azt is, hogy a konfekcióruhák legtöbbje a legújabb divat szerint készült. Idén ősszel a divatszínek: a grafitszürke, a terrakotta, a fekete, a pasztell- lila és a sárga. A női ruhák legtöbbje enyhén karcsúsított, príncessz vonalú, a télikabát-újdonság pedig a „tojásforma”, elöl bevarrott, hátul japán ujjmegoldással.
