Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

1961. SZEPTEMBER 16. SZOMBAT A békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet A Pravda bonni tudósítójának kommentárja a nyugatnémet választások légköréről Militarista kábulat; — igy jellemzi Grigorjev. a Pravda bonni tudósítója a nyugat­német választási kampány légkörét. A tudósító elemzi a nyugat­német reakciós és militaris­ta erők politikai gerincét ké­pező négy párt — a Keresz­ténydemokrata Pórt, a Né­met Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az Össznémet Párt — célki­tűzéseit. Hangsúlyozza, hogy e pártok közös platformja — a hitlerista irányzatú antikom- munizmus. E pártok a né­met imperializmus érdekeinek fő kifejezőiként lépnek fel, csu­pán a hataloméért vívott harc módszereiben térnek el egy­mástól. Grigorjev felhívja a figyel­met arra a tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság vezető erői pajzsként akar­ják felhasználni a választási kampányt a német kérdés békés rendezése ellen, mert meg akarják őrizni Európá­ban a revansista tervek meg­valósításának előkészítéséhez oly kedvező bizonytalan hely­zetet. E tervek azonban kudarcra vannak ítélve — jegyzi meg a tudósító. — Semmiféle vá­lasztási győzelem — legyen az a Kereszténydemokrata Párt, vagy a Német Szociál­demokrata Párt győzelme — nem változtathat az alapve­tő tényen: a világ ma nem az, amilyen a fasiszta birodalom napjaiban volt, és a revansis- | ta tombolás, a jelenlegi vá­lasztási propaganda fő jel­lemzője csak aláhúzza, hogy a békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet. — A Német Békeunió — ír­ja Grigorjev — az egyetlen legális párt, amely küzd Bonn militarista irányvonala ellen. E párt követeli, hogy mond­janak le a Bundeswehr atom­felfegyverzéséről és bebizo­nyítja: Nyugat-Németország részvétele az agresszív töm­bökben, szörnyű háborús ka­tasztrófát vonhat maga után és megfosztja minden távlat­tól a nyugatnémet politikát. A Német Békeunió semleges­séget hirdet és síkraszáll a német békeszerződés megköté­se ügyében tartandó tárgya­lások mellett. Adenauer és Brandt sajtóértekezlete Bonnban Pénteken, két nappal a nyu­gatnémet parlamenti válasz­tások előtt, Adenauer kancel­lár sajtóértekezletet tartott Bonnban. A kancellár elöljáróban pa­naszkodva említette meg, hogy választási gyűléseit az utób­bi időben „felbérelt, éretlen suhancok” sorozatosan meg­zavarták, majd szemrehá­nyást tett az újságíróknak, elsősorban á UPI amerikai hírügynökségnek, amiatt, hogy „túlzott és valótlan1’ je­lentésekben számolt be ezek­ről az incidensekről. Adenauer ezután azt han­goztatta, reméli, hogy tárgya­lásokra kerül majd sor a né­met problémát illetően. Egy kérdésre válaszolva kijelen­tette: nem tartja lehetetlen­nek, hogy a kelet-nyugati tár­gyalások keretében sor kerül­het személyes megbeszélésre közte és Hruscsov miniszter- elnök között. Megkérdezték a kancellárt, hogyan tartja lehetségesnek Németország újraegyesítését? Adenauer azt válaszolta, hogy „előbb az általános ellenőrzött leszerelés útján általános enyhülésnek kell bekövetkez­nie, és akkor ebben a légkör­ben újra meg lehet vizsgálni az újraegyesítés problémáját is, oly módon, hogy az megje­leljen a Szovjetunió érdekei­nek is”. A kancellár, akárcsak vá­lasztási gyűlésein, most is ki­jelentette. hogy híve az álta­lános ellenőrzött leszerelés­nek, de mereven szembehe­lyezkedett a Rapacki-tervvel, s mint mondotta, „minden olyan elgondolással, hogy Kö- zép-Európában regionális megállapodásokat kössenek csökkentett fegyverzetű öve­zetekről”. A leszerelést elvileg he­lyeslő szavaival szöges ellen­tétben álltak azonban az alom fegyverekre vonatkozó kijelentései. A kancellár ugyanig világosan értésre ad­ta. hogy nem elégszik meg a jelenlegi helyzettel. azzal, hogy jelenlen csak atomtölte- tek kilövésére alkalmas ra­kéták, vagyis az úgynevezett „hordozófegyverek” állnak közvetlenül a Bundeswehr rendelkezésére. Adenauer után Willy Brandt, az SPD kancellárje­löltje lépett az újságírók elé és akárcsak a kancellár, ko­rábbi heves szitkozódó kiro­hanásaival ellentétben ő is igyekezett most „a megfontol! államférfiú” képét magára ölteni. Mindenekelőtt hangoztatta: „nagyon nehéz időszaknak né­zünk elébe. Benyújtják majd a számlát az elvesztett hábo­rúért és az eltelt évek mu­lasztásáért. A cukrozott víz helyett végre tiszta bort kell önteni a pohárba és meg kell mondani a népnek az igazsá­got”. Brandt ezután „tragikus­nak” minősítette a pártok kö­zötti viszálykodást, s azzal vádolta a CDU-t, hogy a vá­lasztási hadjárat során „szennyes rágalmak özönét” zúdította személy szerint rá. Ismételten síkraszállt a „fele­lősség tudatában levő erők összefogása” mellett, amivel azt akarta kifejezésre juttat­ni, hogy az SPD a választások után szívesen koalícióra lép­ne a CDU-val. Hozzáfűzte azonban, hogy egy ilyen koa­líció „semmiképpen sem kép­zelhető el Adenauer vezetése alatt”. Csütörtökön este .megtartot­ták első megbeszélésüket a nyugati külügyminiszteri érte­kezlet részvevői. Noha a tár­gyalás részletei nem ismerete­sek, annyi valószínű, hogy a két és háromnegyed órás ülé­sen sor került az egész nem­zetközi helyzet általános meg­vitatására. Egy amerikai kül­ügyi szóvivő közlése szerint a francia, az angol és az ame­rikai külügyminiszter nem­csak a német kérdéssel és a nyugat-berlini helyzettel fog­lalkozott. hanem a laoszi és a kongói fejleményekkel is. Mint a nyugati hírügynök­ségek hírül adják, csütörtökön este Menysikov szovjet nagy­követ váratlan látogatást tett a külügyminisztérium épületé­ben. Rusk amerikai külügymi­niszter . azonnal otthagyta a külügyminiszteri értekezletet és 15 perces megbeszélést foly­tatott a szovjet diplomatával. A szovjet nagykövet nemrég tért vissza az Egyesült Álla­mokba moszkvai szabadságá­ról. A Reuter arról tudósít, hogy a Washingtonban tartózkodó Modibo Keita, a Mail Köztár­saság elnöke csütörtökön há­romnapos látogatásának befe­jeztével egyórás megbeszélést tartott Ru&k, külügyminiszter­rel. Modibo Keita ezután újság­íróknak kijelentette, örvend annak, hogy a szovjet és az amerikai vezetők felismerték a tárgyalások szükségességét, hi­szen ők a felelősek a világbé­ke megőrzéséért. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, pénteken reggel — magyar idő szerint 15.30 órakor — ismét összeült Washingtonban a nyugati kül­ügyminiszteri értekezlet. Az értekezlet második ülésén már részt vett Brentano nyugatné­met külügyminiszter is. Kennedy elnök pénteken délben — magyar idő szerint 18.20 órakor — „munkaebé­den” látta vendégül a kül­ügyminisztereket. Pénteken reggel búcsúláto­gatást tett a Fehér Házban Lucius Clay tábornok, aki Kennedy elnök személyes kép­viselőjeként a* napokban Nyu- gat-Berlinbe utazik. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, a yassiadai bí­róság nyilvánosságra hozta az ítéletet a Menderes-perben. Celal Bayar volt elnököt és Adnan Menderes volt miniszterelnököt a bíróság halálra ítélte. Ugyancsak halálbüntetés vár Fatin Rüstü Zorlu volt külügyminiszterre, Refik Ko- raltanra, a nemzetgyűlés volt elnökére és két munkatársá­ra, valamint Hasan Polat- kan pénzügyminiszterre, Emi- ne Kalafatra, Menderes be­tiltott demokrata pártjának egyik vezetőjére, és három más volt kormánytisztviselőre. Tizennégy vádlottat élet­fogytiglan tartó kényszer- munkára ítéltek. Az elítélteket az alkot­mány megsértésében és az ellenzéki vezetők meg­gyilkolására szőtt össze­esküvésben találták bű­nösnek. Az ideiglenes török alkot­mány értelmében az ítélet megfellebbezhetetlen, de azt még jóvá kell hagynia a nem­zeti egységbizottságnak. Egy török szóvivő közlése szerint az ítéletek helybenha­gyása esetén 24 órán belül ki- végzik mindazokat, akiket halálbüntetéssel sújtottak. Clay tábornok újságíróknak elmondotta, a jelenlegi rend­kívüli helyzet idejére Nyugat- Berlinben marad, hogy „figye­lemmel kísérje az eseménye­ket és jelentést tegyen Ken­nedy elnöknek és Rusk kül- ügyminisz térnék". BOLIVIA ALELNÖKE LEMONDOTT Juan Lechin, Bolívia alel- nöke, benyújtotta lemondá­sát. Lechint azzal vádolják, hogy tagja volt. egy kokain- csempész-társaságnak. New York-iak a német kérdés békés megoldását követelik \ bonni kormány újabb felháborító provokációja: nyugatnémet vadászrepülőgépek behatoltak az NDK légiterébe A Sheraton—Hilton szállo­dában gyűlést rendezett az ésszerű nukleáris politikáért küzdő amerikai bizottság. A gyűlésen mintegy kétezer New York-i vett részt. A felszólalók hangot adtak Nyugat-Németország felfegy­verzésével kapcsolatos aggo­dalmuknak. Elítélték azokat a terveket, amelyeknek meg­valósulása esetén a nyugatné­met hadsereg atomfegyverrel rendelkezne. Hangsúlyoz­ták, hogy a német kérdést csak a német militarizmus tel­jes felszámolása alapján le­hetne rendezni. Követelték a német kérdés békés megoldá­sát, valamint az általános teljes leszerelést. és A Bundeswehr két F—84 tí­pusú vadászrepülőgépe csü­törtökön behatolt a Német Demokratikus Köztársaság lé­giterébe és leszállt a francia ellenőrzés alatt álló nyugat­berlini tegeli repülőtéren. A két vadászgép mintegy 200 kilométeres utat tett meg az NDK területe fölött. Az. NDK Minisztertanácsa mellett működő sajtóhivatal ezzel kapcsolatban megálla­pítja: — Az NDK szuverenitásá­nak nyugatnémet harci re­pülőgépek részéről történt, ilyen jellegű megsértése kihí­vó provokáció a bonni milita­risták részéről, és szükségessé teszi a legszigorúbb vizsgála­tot. Nyugati köröknek az az állítása, amely szerint a Franciaországból jövő két nyugatnémet vadászgép eltévedt, és üzemanyag- hiány miatt kénytelen Az év leghevesebb szélvihara pusztít Dél-Japánban Reuter-tudósítás szerint egész Japánban riadókészült­séget rendeltek el, mert a Nancy nevű tájfun elérte az ország déli partvidékét. A vi­har útját felhőszakadásszerű esőzések, forgószelek és szö­kőárak követik. Kyushu szi­getén a tájfunnak már egy halálos és hat sebesült áldoza­ta is van. Mint AP-jelentés közli, csaknem háromszáz épü­let víz alá került. A felhősza­kadásszerű esőzések különö­sen Nagoja térségében árvi­zeket okoztak. Tokióban és környékén péntek reggel ki­sebb földrengést észleltek. Ká­rokról nem érkezett jelentés. Az Egyesült Államok kö­zépnyugati vidékein dúló Car­la orkán még nem csillapodott le. Halálos áldozatainak szá­ma 39 főre emelkedett. volt Nyugat-Berlinben Ie- szállni, szemenszedett ha­zugság. A nyugatnémet katonai re­pülőgépek nyilvánvalóan kém­kedés céljából repülték át az NDK területét. Az állítólagos „kényszer- leszállás” mindenekelőtt Nyugat-Berlinben keltett nagy aggodalmat. Itt ugyan­is napok óta az a hír járja, hogy az NDK kormánya még a békeszerződés aláírása előtt érvényt szerez annak a jogos követelésének, amely szerint a Nyugat-Berlin és Nyugat- Németország közötti három légifolyosón közlekedő polgá­ri utasszállítógépek csak ab­ban az esetben repülhetnek át az NDK légiterén, ha az amerikai, az angol és a fran­cia légitársaságok a nemzet­közi normáknak megfelelően, légi egyezményt kötnek az NDK-val. Willy Brandt, Nyugat- Berlin polgármestere, még csütörtökön — ismerve a közhangulatot — Strauss bonni hadügyminiszterhez ■ küldött táviratába» ki­fejezést adott a nyugat- herllniek „nyugtalanságá­nak és aggodalmának”, és figyelmeztette, hogy az ilyen eseteknek komoly kö­vetkezményei lehetnek. Quadros Londonban Janio Quadros. Brazília volt elnöke, pénteken Rio de Janeiróból az Uruguay Star fedélzetén Londonba érkezett. _____(^^ettentő J rta : ^Jforválli J^ozie^ íQ-j­' r^oclri ) meredekén. Néhány perc múl­va Géza megállt a spanyol ház előtt, kulcsot halászott elő a zsebéből és betessékel­te Imre bácsit a kapun. Gulyás János az ajtóban várta őket: — Na. csak hogy megjöt­tek. Rodriguez úr! Imre bácsi fülét megütötte ez a megszólítás. Hirtelen megtorpant. Rosszat sejtett. Lehet, hogy mégis kelepcébe csalták? De hiszen ez az iga­zoltatás! jelenet... — Imre bácsi! Anna volt. Géza meghatottan állt, és felderült, amint. Anna hang­ja felcsilingelt. — Jóestét. Annácska. Nos, elhoztam a barátját! Géza azt várta, hogy Imre bácsi és Anna most egymás nyakéba borulnak a viszont­látás örömétől, és tán elérzé- kenvülnek. De csalódott. Im­re bácsi kezetrázott a kis­lánnyal. és majdnem szára­zon jesvezte meg: — Jó] van. Anna. Már azt hittük, elbántak veled. — Sima volt az út? — kér­dezte Anna a két férfit. — Sikerült- — vont vállat Imre bácsi. Géza kissé elcsodálkozott. Vajon az is a mozgalmi élet törvénve volna, hogy két em­ber, éppen csak kiszabadul­ván halálos ellenségeik kar­mai közül, ennyire szenvte- lenül üdvözli egymást? Közben bementek a szobá­ba. Imre bácsi körülpillan­tott, majd Géza elé állt, s az arcába nézett. Géza csak most vehette igazán szemügyre An­na barátját. És csak most lát­ta, mennyi derű. melegség és emberség csillan Imre bácsi szeme tükrében. — Nagyon ügyesen csinálta, fiatal barátom — mondta Im­re bácsi. — Remekül kivágta magát. Azért jobban kellett volna figyelnie rám. és nem kellett volna lesz.állnunk a megállónál, bele a járőr kar­jaiba. Biz.tos, ami biztos. Géza lélekben felfortyant egv kissé Miért leckézteti őt. az öreg. néhány perccel az­után, hogy bravúrosan kivág­ta őt a bajból’ De Imre bá­csi nem is korholó hangsúly- lyal jegyezte meg ezt. Persze, hiszen a földalatti mozgalom­ban tórvénv ez: minél keve­sebbet bízni a véletlenre. — Már nem is kérdezem, magamtól is rájöttem, hogy a mi Annánkat is maga húzta ki a csávából. De arra nagyon kí­váncsi vagyok, hogyan? Hirtelen Annához fordult: — Biztos, hogy itt nyugod­tan beszélhetünk” lsen5 Hát én még aznap déle'őtt meg­tudtam, hogy elcipeltek, An­na. Bizony, már azt hittük, elveszítettünk. — Mindjárt elmesélem, ho­gyan menekültem meg — mondta Anna —, de előbb ül­jünk mór le végre! És még mielőtt folytatnánk, ismer­kedjenek össze maguk is. Gu­lyás bácsi! Ö Gulyás János, a spanyol követség ... mije is? Nem is tudom, hogyan tituláljam. Jani bácsi! — Mindegy az, kis galam­bom. — Spanyol követség? — kér­dezte meglepődve Imre bá­csi. — Ez a ház a spanyol kö­vetség? — Az — hagyta rá Gulyás bácsi, miközben kezet szorított a jövevénnvel. — És maga, fiatal barátom? — ineredt kérdőn Gézára. Géza elmosolyodott: — Kedves Imre bácsi, lehet, hogv furcsa lesz ez a bemu­tatkozás. dehát... Én nem az voltam, aki vagyok, de egy­szer maid megint az leszek, aki voltam ... Legjobb hát. ha azt mondom, aki éppen va­gyok: nevem Diego Rodriguez de Camooamor. spanyol kö- vetségi titkár. De azt hiszem, ezt a mai estét a kölcsönös fel világpsít ásóknak kell szen­telnünk. Hiszen olvan sok mondanivalóval tartozunk egymásnak, nem igaz? — De. ez nagyon időszerű! — élénkült fel Anna — Ne­kem csak egv a kikötésem: °lnbb vacsorázzunk meg szé­pen. — Helves! — hagvta hely­ben Géza. — Addig. amíg asztalt nem bontunk, minden szó érvénytelen! Jani bácsi, adna-e vacsorát ennek a ked­ves társaságnak? — Hogyne, Gézuka, akarom mondani, Rodriguez úr, na­hát. mindig megbotlik a nyel­vem . i -. Azonnal. Már min­dent előkészítettem. Annács­ka. kis galambom, meg kéne teríteni az asztalt. Már én bizony elszoktam az ilyesmi­től. — Szívesen. Gulyás bácsi! — ugrott Anna. és nyomban hozzálátott a terítésihez. — Mór ezután magam sza- kácskodom! — zsörtölődött tréfásan Gulyás. — Hiszen az úrék Rózát is elvitték. De fő, hogy a kamra kulcsát itt­hagyták ám! Senkit sem kellett biztat­ni. mindenki fölöttébb jó ét­vággyal evett. Anna különös­képpen. ő először vacsorá­zott kedvteléssel, amióta a spanyol házba került. Imre bá­csi megérkezése megnyugvás­sal töltötte el. Vacsora után Gulyás János, mindenki meglepetésére — friss kávét szolgáit fel. — Hát ez meg mi? — kér­dezte kacagva Géza. — Hja. Rodriguez úr — fe­lelte hamiskásan az öreg —. a miniszter úr külön is rám parancsolt, hogy derekasan vi­seljem ám gondját a Rodri­guez úrnak! Ügy szolgáljam ki. mintha őt magát látnám el. Hát. az úrék minden es­te megkávéztak, tudom, mert Róza nem is egyszer juttatott nekem egy kortyintást. most aztán. gondoltam. vacsora után kávé is dukál. Aztán __ m it tagadjam, azt. hogy ez a kislány végre magához tért, meg keli valamiképp ünnepel­ni. Fogyasszák csak jó egész- séssel. (Folytatjuk) í Az őrmester rápillantott, ; majd gyorsan fellapozta az : útlevelet. Géza lendületesen í hozzáfűzte: ; — Pasaporte espanol! Ver­; stehen sie? Spanyol... ; A határozott fellépés, azeré- í lyes hang használt. A hadap- ! ród őrmester tüstént visszaad- ! ta az útlevelet. ! Géza egyetlen pillanatot í sem hagyott ki. Harsányan rá- ; szólt „apjára”, aki mellette \ álldogált: ; — Bien muy. padre! í Az öreg felnézett a „fia" ä ra'\ előre nyújtotta a nyakát, í és nagyot vakkantott: ^ — Há? 5 Géza most egészen az öreg '{ füléhez hajolt. * úgy ismétel­je: — Bien muy. padre! Es ho- í ra de que nos marchemos! í Ami magyarul annyit jelent, £ hogy „minden rendben apa, £ ideje már. hogy menjünk!” í Az öreg most bólintott. Gé- £ za karon ragadta őt. és rnagá­í val vonszolta, előre. / J Az őrmesternek már a sza- £ ján volt a szó. hogv az öre- get feltartóztassa és őt is iga- \ zoltassa. de meggondolta ma- £ gát: örült, hogv egy spanvol- \ lal végzett, miért vesződne a £ másikkal is? £ A két férfi pedig határo- ^ zott léptekkel kapaszkodott felfelé a követség utcájának HALÁLRA ÍTÉLTÉK MENDEREST ÉS TÁRSAIT jelentések a washingtoni külügyminiszteri tanácskozásokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents