Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-15 / 218. szám
flST «ecr*® é/lírlap 1961. SZEPTEMBER 15, PÉNTEK A vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani Modibo Keita washingtoni sajtóértekezlete Modibo Keita, Mali elnöke szerdán délután sajtóértekezleten nyilatkozott Kennedy elnökkel folytatott tárgyalásairól. Modibo Keita — mint ismeretes — Sukarno indonéz elnökkel együtt átadta Ken- nedynek a belgrádi értekezlet felhívását, hogy találkozzék Hruscsov szovjet miniszterelnökkel. Az amerikai sajtó jó- elöre úgy állította be Sukarno és Keita misszióját, hogy Kennedy udvariasan meghallgatja ugyan a két államfőt, de el fogja utasítani a felhívást. Modibo Keita egészen más megvilágításba helyezte az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásait. Kijelentette, Kennedy levélben válaszolt a belgrádi konferencia felhívására, a levelet hamarosan nyilvánosságra hozzák és megküldik a belgrádi konferencián részt vett összes államoknak. Kijelentette, Kennedy nem ellenezte a Hruscsov miniszterelnökkel való találkozót, de azt a véleményét fejezte ki, a bécsi találkozó tapasztalatai miatt szükséges, hogy a találkozót előkészítsék, előzetes tárgyalásikat folytassanak nagyköveti vagy külügyminiszteri szinten. Modibo Keita ezután hangoztatta, hogy elégedett a Keimedyvel folytatott tárgyalásaival. Hozzáfűzte: a mi missziónk nemcsak az volt, hogy egy sürgős Hruscsov— Kennedy találkozót hozzunk létre. A bécsi találkozó után nem történt haladás. Mi azt akarjuk, hogy a tárgyalások újrakezdődjenek és ezeket a tárgyalásokat koronázza meg egy olyan csúcstalálkozó, amely valóban megoldja a legfontosabb nemzetközi problémákat. A magam részéről — mondotta Keita — helyeslem, hogy a csúcstalálkozót előkészítsék és először a szakemberek kövezzék ki a két nagy találkozójához vezető utat. Modibo Keita a berlini kérdésről rendkívül érdekes nyilatkozatot tett. Kifejtette, hogy Berlin tulajdonképpen csak azért probléma, mert miatta mo6t feszültség van a világon. Egyébként Berlin sokkal kisebb probléma, mint az igazi nagy kérdések, például az a tény, hogy az afrikai népek egy része még mindig kénytelen harcot folytatni, hogy saját maga intézhesse sorsát. Egy amerikai újságíró megkérdezte, hogy ezek szerint „Mali is elismeri a nyugatberliniek jogát az önrendelkezéshez”. Erre Modibo Keita a következőket válaszolta: — A berlini helyzet a háború következménye. A háború után a nagyhatalmak i-agaszkodtak ahhoz, hogy szektorokra osszák Németországot. Akkor az volt a vélemény, hogy Németországot nem szabad egyesíteni, mert ez háborús veszélyt rejt magában. A mostani német helyzet tehát egy 16 év előtti politika következménye. Azonban ne felejtsük el azt, hogy Németországban a német nép saját maga kormányozza magát, ha van is ilyen vagy olyan befolyás a német kormányokra. Németország helyzetét tehát egyáltalán nem lehet összehasonlítani az afrikai gyarmatosított népekével, mert hiszen Algériában, Rhodéziában, vagy Mocambique-ban a népek azért küzdenek, hogy saját maguk kormányozhassák magukat. Ez a probléma a német kérdéssel kapcsolatban egyáltalán nem merül fel. Ezért a német kérdés sokkal könnyebben megoldható, mint az afrikai népek felszabadítása. Az afrikai népek felszabadítását azonban — mondotta Mali elnöke — sokkal fontosabbnak tartom. Arra a kérdésre, hogy Kennedy elnök rokonszenvezik-e a semlegesek mozgalmával, Modibo Keita így válaszolt: Kennedy elismeri azt. hogy több ország nem csatlakozik a fennálló tömbökhöz, annál is inkább, mert az Egyesült Államok 150 éven át szintén semleges politikát folytatott. A semleges mozgalom azonban eddig minden erőfeszítés ellenére sem nyert nagyobb jelentőséget, mert hiszen kisebb országokról van szó, amelyek nem képviselnek nagy gazdasági vagy katonai hatalmat. A kis államok ösz- szefogása mégis fontos, mert hiszen felhívhatja a világ figyelmét a nagy nemzetközi problémákra. Ha a jelenlegi semleges kis államok is csatlakoznának valamelyik tömbhöz, ez befolyásolná politikájukat és gazdasági építésüket — mondotta Mali elnöke. Ezután megkérdezték Modibo Keitát, vajon felvetődött-e a Kennedyvel folytatott tárgyalások során a szovjet atomkísérletek problémája. A mali elnök azt felelte: amikor egy misszióval bíznak meg bennünket, akkor nem tárgyalunk másról és minthogy az atmofegvver- kísérletek kérdése az ENSZ elé kerül, a mali kormány ott fogja megmondani véleményét. Kewtnedy nyilatkozutti Sukarno indonéziai és Modibo Keita mali köztársasági elnök, mint ismeretes, látogatást tett Kennedynél, hogy átnyújtsa az el nem kötelezett államok belgrádi értekezletének üzenetét. A látogatás befejeztével Kennedy külön nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „szívesen fogadta Sukarno elnök és Keita elnök azon országok megbízásából történt látogatását, amelyeknek vezetői nemrég találkoztak Belgrádban” — mert — mint Kennedy mondotta — az amerikai kormányt „növekvő nyugtalanság” 'tölti el a fokozódó nemzetközi feszültség miatt. Az amerikai elnök kijelentette, hogy „a berlini helyzet veszélyeket rejt magában”, majd megállapította, hogy „minden államférfira az a kötelesség hárul, hogy sürgősen erőfeszítéseket tegyen a béke fenntartására és a nézet- eltérések békés eszközökkel való rendezésére”. Ugyanakkor azonban Kennedy megis- rhételte a nyugati diplomácia régi álláspontját a német kérdés megoldása és a nyugatberlini helyzet ezen az alapon való rendezése szempontjából. Azt mondotta, hogy a nyugati hatalmak megvédik nyugat-berlini pozíciójukat és Nyugat-BerJin lakosságát. Ezzel újból azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy Nyu- gat-Berlin lakosságának jogait valaki fenyegeti. Mindamellett Kennedy kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kész megvitatni e kérdéseket más kormányokkal, beleértve a szovjet kormányt is, és megkeresni a béke fenntartásának útjait és módozatait”. „A nyugati hatalmak külügyminiszterei szeptember 14-én találkoznak Washingtonban. A jövő héten az amerikai külügyminiszter veszi át az Egyesült Államok küldöttségének vezetését az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. Amennyire előttünk ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter szintén jelen lesz az ülésszakon. Ez módot ad majd komoly tárgyalásokra a német és más problémákról” — mondotta Kennedy. Az agresszor nem lepheti meg a Szovjetuniót Malinovszkij marsall cikke a Pravdában Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a Pravda csütörtöki számában az SZKP program- tervezetével kapcsolatban ismerteti az ország védelmi képességének fokozása terén a pártra háruló feladatokat. — Az imperialisták támadó előkészületei azt mutatják — írja —, hogy az Egyesült Államokban felülkerekednek azok a harcias körök, amelyek újabb szovjetellenes hadjáratról álmodoznak. Az amerikai militarista vezetők Hitler őrült politikájának útjára taszítják az Egyesült Államok elnökét. Malinovszkij emlékeztet rá, válaszként a szovjet kormány ama békeszerető javaslatára, hogy tegyenek pontot a második világháború után, kössék meg a német békeszerződést és rendezzék a nyugat-berlini helyzetet, az imperialista erők újabb világháború kirobbantásával, fenyegetőznék. — Az Egyesült Államok és NATO-szövetségeseinek háborús előkészületei — mutat rá a miniszter — elővigyázatosságra késztetik a szovjet embereket. Nem ülhetünk karbatett kézzel és nem nézhetjük közömbösen, amint a nyugati hatalmak vezető körei a háború felé sodorják a világot. Nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, mint amilyenben 1941-ben voltunk. Ezúttal nem engedjük meg az imperialistáknak, hogy meglepetést okozzanak nekünk. Ezért teljesen magától értetődik, hogy a kialakult helyzetben a szovjet állam kénytelen volt megtenni a megfelelő intézkedéseket. Ebben az összefüggésben Malinovszkij marsall emlékeztet a Szovjetunióban az ország védelmi képességének növelése és biztonságának fokozása érdekében hozott intézkedésekre, köztük azon elhatározásra, hogy a Szovjetunió újból végez kísérleti robbantásokat nukleáris fegyverrel. Hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió minden barátja és a világ békeszerető erői megértik és helyeslik e kényszerű lépést, amelynek célja a Szovjetunió és a szocialista táborhoz tartozó országok védelmének De Gaulle szeptember második felében újabb „országjárásra" indul De Gaulle tábornok újabb „országjárásra” indul szeptember második felében. A A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata A szovjet külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelynek értelmében Gromiko külügyminiszter, aki az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán részvevő szovjet küldöttséget vezeti, hajlandó eszmecserét folytatni Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel a német kérdésről és más problémákról. A szovjet kormány abból indul ki — mutat rá a nyilatkozat —, hogy „a felek komolyan veszik majd a tárgyalásokat és együttesen keresik a német békeszerződés megkötése kérdésének megoldását és a nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon való rendezését”. A szovjet külügyminisztérium fenti nyilatkozata válasz Kennedy amerikai elnök szeptember 13-án elhangzott nyilatkozatára, amely kifejtette, hogy az Egyesült Államok kész komoly., tárgyalásokra a Szovjetunióval a német kérdésről és más problémákról, ha a szovjet fél kinyilvánítja erre irányuló óhaját. köztársasági elnök Dél-Fran- ciaország három megyéjébe látogat el. Ez lesz a 14. vidéki körútja. Mint köztudomású, a francia államfő „országjárása“ propagandacélokat szolgál. Az általában három napra terjedő vidéki útjain mintegy húsz-harminc alkalommal mond beszédet a felkeresett megyék kisebb-nagyobb helységeiben. Szeptembervégi kőrútjának ezenkívül más jelentősége-fa lehet: 'De*>Gauile meg kívánja mutatni, hogy nem rendítette meg az elmúlt héten ellene megkísérelt merénylet. Az elcsendesedő vihar után pusztító árvíz fenyeget Amerikában Az öt napon át pusztító Carla-orkánt a legfrissebb jelentések szerint Oklahoma, II- lionis és Missouri államban heves esőzések váltották fel, amelyek pusztító árvízzel fenyegetnek. fokozása, az agresszorok megfékezése, az új világháború tűzvészének megakadályozása. — A szovjet fegyveres erők — folytatja Malinovszkij marsall — nemcsak a hagyományos értelemben vett atomfegyverekkel, hanem sok millió tonna trotil-egyenértékű, fokozott romboló erejű termonukleáris bombákkal is rendelkeznek. Az agresszo- roknak tudniok kell, hogy a Vosztok-űrhajókat pályájukra vezető hatalmas rakéták képesek az ilyen bombákat a földkerekség bármely pontjára eljuttatni. Ez a megtorló fegyver saját barlangjában is eléri az ag- resszort, — Az elkövetkező világháború, ha az imperialisták kirobbantják, politikai lényegét tekintve a két szembenálló társadalmi rendszer döntő fegyveres összecsapása lesz — állapítja meg ezután a cikkíró. — Egész világosan kell látnunk, hogy egy ilyen háború éles osztályjellege eleve meghatározza a harcban álló felek politikai és katonai célkitűzéseinek rendkívüli határozottságát. Másfelől a tömegpusztító eszközök alkalmazása páratlanul romboló jelleget kölcsönöz a háborúnak. Fegyveres erőinket — jelenti ki a marsall — ilyen feszült, nehéz és rendkívül elkeseredett háborúra kell felkészítenünk. — A jövő háborújában az a hadsereg lesz a győztes, amely a nép teljes és odaadó támogatását élvezi. Ebben a vonatkozásban viszont a szovjet hadsereg alapvető fölényben van, mert ez a hadsereg összetételében és jellegében egyaránt népi hadsereg. A szovjet állam természetével ellenkeznek a hódító, rablóháborúk. Fegyveres erői . kizárólag igazságos háborúikat vívtak, a szocialista vívmányokat védelmezték az agresszorok merényleteivel szemben. Á háború igazságos jellegébe és a kommunizmus nagy ügyének igazába vetett hit erkölcsi erőt ad harcosainknak ahhoz, hogy elviseljék a háború minden nehézségét, nélkülözését. és bármilyen áron kivívják a győzelmet. ra eítentó (29) (^Í^jculrL ricj-uez J — Mikor is vitték el őt hazulról? — Igen, elvitték — vágta rá Géza — de útközben ..: hm ... kiszabadult, és én vettem őt gondjaimba. — Megszökött? — ragyogott fel egy pillanatra az idős férfi arca. — És most hol van? — Mondom, hogy teljes biztonságban, kérem. Olyan helyen, ahová a nyilasok keze el nem érhet. És most.:. egy üzenetet hoztam Annától. Anna? — villant Imre bácsi szeme. — Érdekes, nagyon érdekes. Azt üzeni — folytatta halkan Géza —, hogy Imre bácsi jöjjön el velem, most. azon* nal, én majd hozzá vezetem. Az idős ember erősen birkózott ezzel a gondolattal. Nem tudta elszánni magát egykönnyen. Géza. amint látta a férfi vajúdását, hirtelen észbe kapott: — Azon a reggelen, amikor elhurcolták őt. éppen magához akart jönni. Imre bácsi keményen Géza szeme közé nézett: — Azon a reggelen én nem vártam ide Annát! — jegyezte meg csaknem ridegen. — Persze, értem — mondta Géza, mintegy hangosan gondolkozva. — Anna megtudta, hogy Imre bácsi újabban itt tartózkodik, és segíteni akart. Csend támadt. Végül Imre bácsi határozott: — Hát jó, Kérem, elvtárs, sétáljon el a Gádor utca és Márkus tér sarkáig. Ott legyen szíves bevárni engem. Negyedóra múlva ott leszek. Onnét együtt mehetünk. De ... igazán semmi baja sem esett „Józsikának"? — Nem. dehogy! — mondta vidáman Géza. — No, egy kis ijedtség, semmi több. Hanem... városszerte igazoltatnak a katonák és a nyilasok. Van valami elfogadható igazolványa. Imre bácsi? Az idős férfi széttárta a karjait: — Nincs bizony, elvtárs. egy fikarcnyi iratom sincsen. Holnap reggelre vártam valakit, aki hozott volna valami papírokat. — No. nem baj — jelentette ki Géza — De jól figyeljen rám. Tmre bácsi. Én egy — spanyol diplomata vagyok. Igen. spanyol diplomata. — Mi az ördög! — derűit fel az öreg. — Maga pedig az édesapám, és süket, mint az ágyú. Ha úgy adódik, én majd spanyol nvel- ven ordítozom a fülébe, de masa csak a mozdulataimból ért. Világos. Imre bácsi? Mindenben azt tegye, amit én mutogatok. Imre bácsi bólintott, és furcsa szemeket meresztve nézett a távozó Géza után. Géza kényelmesen sétált végig a Gádor utcán. Kitűnően érezte magát. Érdekes — tűnődött, miközben a szíve tájékán melegség gyülekezett —. hogy is mondta Imre bácsi? „Elvtárs..Aha, persze, a kommunisták szólítják így egymást.. Eszerint Imre bácsi kommunista. Talán kommunista vezető? Meglehet. És Anna? Nvi'ván Anna is kommunista. Érdekes... Még sohasem láttam eleven kommunistát. — gondolta Géza. — De hiszen ezeket az embereket mindig szarvakkal a homlokukon ábrázolták! Pedig milyen rokonszenves ember ez az Imre bácsi is. És a kicsi Anna .. Ezekkel ijesztgették itt nróg a gyerekeket is ... ? Tele vannak gyanakvással ... Hát persze, ezeket az embereket örökké akasztófa és golyó fenyegeti. Érthető. De segíteni fogok nekik! — határozta el keményen Géza. Valaki elköhintette magát a háta mögött. Imre bácsi volt. Villamosra szálltak Útközben egy szót sem váltottak egymással. Senki. ügyet sem vetett rájuk. Már az Olasz fasorban robogott velük a villamos, amikor Géza intett: leszállnak. A villamos hosszan fékezett. Kimentek a peronra. A peron üres volt. kívülük senki sem tartózkodott rajta. Abban a pillanatban, amikor a villamos megállt. Tmre bácsi megérintette Géza karját. és evorsan odasűgta: — Még egv megállót. De Géza nem értette meg az idős férfit, és máris a karja után nyúlt, hogy lesegítse a villamosról. Mindez oly hirtelen történt, hogy Imre bácsinak eigv pillanata sem maradt ellenkezésre. A villamos tovább indult. Géza csak ekkor fedezte fel. hogy a megállótól pár méternyire, ott. ahol a követség utcája felé át kell kelni az út" testen, egv katonákból és nyilas karszalagOo civilekből ösz- szetevődő igazoltatókülönít- mény ácsorog. Imre bácsinak arcizma sem rebbent most már mindegy. Géza és az öreg egyene?°n. magabiztos léptekkel a külö- nítménv felé tartott. Egy hadaDród őrmester top" pant eiébük: — Igazoltatás. Kérem a papírokat, Géza felkapta a tekintetét, és tört magyarsággal kérdezte: — Micsoda akarni? Az őrmester kézzei-lábbpi magyarázott: — Igazolványokat! — Ah! — .értette meg” hirtelen Géza. és határtalan fölénnyel a z.sebébe nvúlt. Miiven ■’ól tette, hoev mielőtt útba indult volna, magához vette ezt az okmányt... Egv szabálvszerű soanvo1 diplomáciai útleve'et nyomott az őrmester kezébe. A hadaoród átvette az útlevelet. és megpróbálta kisil- labizálni a fedőlap feliratát. Géza oimasz fölénnyel, sőt. ingerii'ten sürgette: — Ranido! Rapidn! — Maid németül is elismételte: — Schnell, schnell! (Folytatjuk) — Imre bácsit keresem — motyogta halkan Géza. — Én vagyok. — Kérem, engem Józsika küldött..; — mondta a tanán Imre bácsi erre felkapta a fejét, és gyanakodva nézte végig a jövevényt. De hiszen „Józsikát11 elvitték a nyilasok ... Lehetséges volna, hogy vallott? És ez az ismeretlen most csak azért kertel, hogy feltűnés nélkül elcipelhesse innét, a házból őt? Ki ez? Talán a Gestapo embere? — Miféle „Józsika”? — kérdezte, mintha sohasem hallot: ta volna ezt a nevet. Géza zavarba jött. Megpró- | bálta kifürkészni Anna barát- | jának arcát. De ez az arc ki- I feiezéstelen volt. egy bezár- ; kozott lélek néma tükre. Ek- í kor ocsúdott fel a tanár: per- \ sze. hiszen Imre bácsi úgy I tudja, hogv Annát elvitték ... : Ezért gyanakszik hát. ! — Leülhetek? — kérdezte, és j máris e,gv székbe telepedett. — ! Kérem, engedje meg. hogy Im- ! re bácsinak szólítsam, hiszen ! Józsika is így emlegette ma- ! gát.:. Tehát, Imre bácsi, a j kislány biztonságban van. A \ haia szála sem görbült meg. í Kislánv? — hasított Imre bá- í esi agyába a gondolat. — Te- í hát ez a fickó valóban isme- í ri ..Józsikát”. Nagyon vonta- ' tottan kérdezte: Jrta : orvát li ^ózSe^
