Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

A VECSÉSI PIACON • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 157. SZÄM 1961. SZEPTEMBER 14, CSÜTÖRTÖK Arany saabály A versenyt a nyilvánosság élteti. Régi, gyakorlat igazol­ta aranyszabály ez. Ki kétel­kednék az igazságban? Talán még a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya sem. Akkor hát miért nem fordít több gondot arra, hogy a tsz- ek között folyó verseny éltető nyilvánosságot kapjon? Augusztus 20-ával lezárult a mesögazdasági munkáknak egy jelentős szakasza: az ara­tás és a cséplés. A tsz-tagok és a cséplőmunkások megfe­szített munkával, valóban ver­sengve dolgoztak azon, hogy az augusztus 20-i határidőt betartsák. Azóta 25 nap telt el és még ma sem tudunk hírt adni ar­ról, hogy ennek a versengés­nek mi lett az eredménye, ki lett a győztese mert az érté­kelés máig sem készült el. Ha a mezőgazdasági osztá­lyon is csak ennyire becsülik a versenymozgalmat, hogyan várják annak fellendülését? ___________ K— I nterpelláció egy új kultúrház ügyében A főútvonal mentén nyújtó­zik a milliós értékű, új mű­velődési ház — Mendén. Elámul az ember, ha a 400 kényelmes ülőhelyet biztosító nézőteret látja. Tágas, bár- sonyfüggönyős színpad, két széphangú zongora. A kellék­tárban hangerősítő, hangszó­rók, lemezjátszó, magnetofon. Nagy, világos öltözők! A klub­szobákban ahány fal, annyi finom színi A büfében kéke­sen csillog a presszógép és halkan duruzsol az elektro­mos hűtővitrin. Azonban az épület vala­mennyi lámpájáról még hiányzik — a búra! A gyöm- röi Építőipari Ktsz sürgősen pótolja ezt a szemet bántó hiányosságot! A kisebb válaszfalak — a méteres töltésen — alap nél­kül készültek. A büfénél te­nyérnyi, a WC-nél pedig kar- vastagságúak már a repedé­sek! A felettes szervek gyors se­gítsége szükséges most — ahogy a járási községfejlesz­tési á.b. megállapította — ezeknek a helyiségeknek a használata életveszélyes; K. S. PILISI LEVELEK NYOMÁBAN: Italbolt vagy KISZ-helyiség? Máskor egy esztendő alatt se fogalmaztak annyit a pilisi kiszesek, mint most, az utób­bi két hónapban. Levelet ka­pott tőlük a megyei és járási tanács, a KISZ megyei és já­rási bizottsága, s nemrégiben szerkesztőségünk is. A levelek tartalma nagyjá­ból ugyanaz: keserű sorok a pilisi KISZ-szervezet helyze­téről; arról a „kálváriáról”, ameiyen az elmúlt időszakban keresztülmentek. — Kérdezzük az illetékesek­től — írják a pilisiek —, ho­gyan lehet dolgozni, hogyan lehet tartalmas KISZ-életet teremteni olyan körülmények között, amilyenben mi vagyunk? A történet gyökerei 1960 de­cemberéig nyúlnak vissza. Ek­kor kezdődött s azóta sem fe­jeződött be a huzavona. Amikor a pilisi KlSZ-szer- vezet annak idején — 1957-ben — megalakult, egy volt ven­déglőben kapott otthont. Két helyiség — egy nagyobb és egy kisebb terem — állt a fiatalok rendelkezésére. Ezeket társadalmi munka és elég jelentős anyagi áldozat árán elfogadhatóvá vará­zsolták. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Dzsungel könyve. Úri: Sztyeppék csendjében. Vecsés: Feltámadás. A fiatalok esztendőkön át itt gyűltek össze. A múlt év decemberében a pilisi tanács vezetősége fel­szólította a KISZ-t, hogy köl­tözzön ki a helyiségből. Cse­reként felajánlották a kul­túrotthon egyik szobáját. A „felajánlás” szó azonban ez esetben túl nagyvonalú, tudniillik a KISZ-nek nem volt mód­ja válogatni. A csere lezajlott, a kisze­sek áttették székhelyüket, a kultúrotthonba, a volt KISZ- helyiség pedig először a tsz- szervezők, később a traktor­iskolások szálláshelye lett. A dolog látszólag elren­deződött, különösen amikor a KISZ — némi harc árán — irodát is kapott az újonnan felépült pártházban. És íme, a levelek tanúsága szerint a pilisi kiszesek mégis panasz­kodnak, mégis elégedetlenek helyzetükkel. Vajon jogtalan követelőzés­ről van szó? A tanács vezetői azt mond­ják: igen. Véleményük szerint a kisze­sek ne k már semmi sem elég és semmi se jó. Szaladgálnak fű- höz-fához, „firkálgatnak”. Ott a kultúrotthon szobája, elé­gedjenek meg azzal, s ne jár­janak árulkodni. A tanácsel­nök már úgy haragszik Pintér Mihályra, hogy azt üzente ne­BÚCSÚ Ordasi Erzsébet, a monori József Attila gimnázium IV/b osztályos tanulója folyó hó 11- én a budapesti Rókus kórház­ban, tizenhetedik életévében el­hunyt. ★ Eddig a gyászjelentés. Min­den halálhír megdöbbentő és szívfájdító, de ez kétszeresen az. Hiszen nagyon fiatalon, 27 éves korában végzett vele a szervezetét már hónapok, óta őrlő gyilkos betegség. Meghalt maga mögött egy diákélet ezer emlékével és maga előtt sok beteljesületlen álommal. Kitűnő tanuló volt, a Gom­bai Községi Tanács ösztöndí­jasa. Ha rágondolok, mindig úgy látom magam előtt, ahogy az első púdban ül és felelésre jelentkezik, karját kissé behaj­lítva, arcán az őt annyira jel­lemző szerény mosolygással. Még halála előtt néhány nap­pal is tanult otthon, hogy majd, ha visszajön iskolába, el ne maradjon osztálytársai mö­gött. Annyira bízott gyógyulá­sában. De másként történt. Erzsiké nem ül többet az iskolapad­ban. hangját sem halljuk már toha. De, hogy emléke to­vábbra is ott él a gimnázium falai közt és osztálytársai szí­vében, bizonyítja azt a tanári asztalra helyezett gyászszala­gos fénykép, mely mellett min­dig lesz néhány szál virág. Mindnyájan szerettük, be­csültük őt, és most fájdalom­mal búcsúzunk tőle. De elfe­lejteni — úgy érezzük — soha­sem tudjuk. -i-s ki: ne találkozzon vele, mert baj lesz. Pintér Mihály, aki egy év óta a KISZ-vezetőség egyik leglelkesebb, legaktívabb tag­ja, megkapta az üzenetet. Nem ijedt meg tőle és nem vonult vissza, mert úgy érzi, igaza van. így érvel: a pilisi KISZ nap­ról napra gyarapodik, már 148 tagja van. Azelőtt a több­ség eljárt esténként a KISZ- be, részt vett politikai fog­lalkozásokon, kultúrpróbákon, a sportkör munkájában, meg­hallgatta a taggyűléseket és szórakozott a klubesteken. Most azonban mit tehetnek? Az összejövetelek, a gyűlé­sek. a helyiségcsere óta szem­mel láthatóan megcsappan­tak. Uj helyiségük ugyanis elsősorban a kultúrotthon cél­jait szolgálja: televízióval, le­mezjátszóval, hangosbemondó- val felszerelt és csak másod­sorban a KISZ otthona. Este hat óra után — he­tenként ötször — a ki­szesek kiszorulnak, vagy jobb esetben végignézik a televízióadást. A pilisi kiszesek szeretik a filmet és a színdarabokat, de épp úgy szeretnek énekelni, beszélgetni, „magukban” len­ni. Ennek lett a következmé­nye, hogy megszaporodott az utcai ácsorgás, s hogy több lett a fiatal vendég az ital­boltokban is. Igaz, ott a pártházbeli iro­da, de abban még a vezetőség is szűkén fér el, s rajtuk kí­vül legfeljebb négy-öt fiatal. Jobb híján mégis itt töltik el leggyakrabban az estét, itt beszélik meg a legfontosabb tennivalókat. S még emiatt is mennyit hallgatnak a párt­ház gondnokától! A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha visszakapnák eredeti helyiségüket. A do­lognak azonban „objektív” ne­hézségei vannak. A trakto­rosok ugyan kiköltöztek, de a helyiség mégsem üres. A földművesszövetkezet italbol­tot nyitott benne. A nagyte­remben — amelyet a kiszesek hajdan rendbehoztak, kita­karítottak — rendetlenség és piszok, összedobált székek és áporodott borszag uralkodik. Kint pedig a „talponálló” törzsvendégei iddogálnak ko­ra délutántól záróráig. Az egész község tudja, hogy erre az italboltra nincs különösebb szükség. A földművesszövetkezet is sze­retné megszüntetni. Az ügy azonban húzódik, nincs, aki határozottan fellépne, aki ke­zébe venné az ügy intézését. Nem kívánjuk a pilisi kisze- seket „angyalként” lefesteni. Akad náluk is hiba, túlzás, érzékenykedés, heveskedés. Az a rendíthetetlen kitartás azonban, amellyel a KISZ otthonáért harcolnak, az a nagy kedv és lelkesedés amely körükben tapasztalható, olyan tények, amelyek feltétlenül elismerésre és segítségre mél­tók. Blázy Lajos párttitkár ma­ga is úgy látja, hogv az utób­bi időben kevesebbet foglal­kozott a szervezettel, inkább csak akkor, ha „dorgálásról” volt szó. Most azonban meg­ígérte, hogy pontot fesz a „kálvária” vegére, s elintézi a kiszesek kívánsá­gát. Ha pedig ez az Ígéret valóra válik, a kiszeseken a sor be­bizonyítani, mire képesek, mit tudnak tenni a megvál­tozott körülmények között- Bende Ibolya A monori Kossuth Tsz standját sokan keresik fel. Pásztor János eladó már hajnali 2 órakor felkel, hogy időben Vecsésrc érjen. Képünkön' dr. Szepessy Györgyné, Havadi Andrásné, Tcringer Ignácné vásárlás közben Nem fogy a dinnye... (Kútvölgyi Mihály képei) CSEL GAACS Általában naigy érdeklődéssel fogadják ezt a mondhatni, ná­lunk még új sportot. Eddigi is­mereteimet akartam bővíteni, A napokban ellátogattam a monori.-erdei Virágzó Tsz iro­dájába. Bán Sándor elnököt, ifj. Pintér János, brigád vezetőt, Szikora István mezőgazdáe-zt néhány tsz-taggal együtt élénk beszélgetésben találtam. A té­ma 200 mázsa export dinnyé­nek az elszállítása volt. Köz­ben kint a földeken a meleg szeptemberi napsütéslsen szá­zan szedik a paradicsomot, kö­zöttük a helybeli iskola Bogi Ilona úttörőcsapatának a tag­jai is. Járási viszonylatban el­sőnek teljesítették burgonyára kötött szállítási szerződésüket. A héten befejezik a burgonya­, szedést,a. tsz ..területén­.............. B án elvtárs elmondta, hogy 42 hold nyári mélyszántással és 104 hold tarlószántással ké­szek. A tsz-nek nagy takar- mányháánya nem volt, de az előirányzott 100 köbméter siló helyett 200 köbmétert silóznak. Ezt a munkát a hét folyamán megkezdik. (Vné) erről a Japánból származó, szá­momra érdekes sportról, amikor Gábor Csabával, a monori MHS- szervezet cselgáncs-szakosztályá­nak edzőjével beszéltem. — Ügyességet, állandó figyel­met és gyors ítélőképességet igénylő sport. Csekély figyel­metlenség, félreértés, egy rossz esés vagy rossz dobás, már kéz-, láb- vagy nyaktöréshez vezethet. Nem annyira támadó, mint in* káfeb a védelem- -céljára- alkalmas technikai felkészültséget nyernek e speirt kedvelői. Az erő helyett inkább az ügyesség lényeges. Nálunk jelenleg 15-en hódolnak ennek a sportnak. Zsíros András segédedző és Haár László, külö­nösen íól értenek már ehhez a sporthoz — fejezte be rövid tá­jékoztatóját Gábor Csaba. —h—y A tanulmányi felügyelők értekezlete Rétvári Gyula elvtárs, a já­rási tanács művelődési osztá­lyának vezetője vitaindító be­számolójában utalt az iskolai és iskolánkívüli oktató és ne­velőmunka jelentőségére. a továbbképzés szükségességére mind szakmai, mind ideoló­giai téren. Az igazgatók és *• szakfelügyelők részére fel- i adattá tette a kezdő és okle- ; vélnélküli nevelőkkel való ál- í landó és rendszeres foglalko- ! zást. A hozzászólások során í Gürtler Magdolna felügyelő a ^ történelmi szertárak szervezé- £ sének fontosságáról. Szenyán Pál a gyakorlati foglalkozá- j sok jelentőségéről szólt. Se- £ bestyén Klára elvtársnő, a í megyei tanács művelődésügyi j osztályának kiküldöttje a pe- \ dagógusok iskolánkívüli okta- J tó és nevelő munkájáról be- $ szélt. Hangsúlyozta, hogy kü- \ Ionosén az ifjúsági szerveze- \ tekben vár nagy és komoly \ feladat a pedagógusokra. Ko- $ zák Sándorné a járás három- í éves kulturális tervének tel- ^ iesítéséről és az ötéves kultu- j rális terv reális összeállításé- í-----------—I ANYAKÖNYVI HÍREK * Vecsés < < Házasságot kötöttek: Lovas 1st-5 ván és özv. Kocsis Pálné SzabóJ Margit, Kollár István és Dobos^ Péter Pálné Lipka Rozália. Kell-í ner János és özv. Muhr Ferenc-$ né Krausz Katalin. Miskó Ottó ^ és Antal Rozina. Kemsei István $ és Zombori Imréné vörös Róza. ^ Elhunytak: Stikler Jánosné Rak-$ hal Esz+er 66 éves. Varga Zsig-$ mondné Münich Irén 34 éves. Ge-í ringer János 84 éves. ról beszélt, Haness László a pedagógusokkal való bánás­móddal foglalkozott, Kovács Jánosné óvodai felügyelő az óvodások iskolai előkészítésé­nek fontosságát hangsúlyozta. Gy. J. Javulnak a termelési eredmények a mendei téglagyárban Augusztus hónapban nyersgyártási tervét 112.9, égetési tervét 116,8%-ra teljesítette a mendei téglagyár. Ezzel a szép eredménnyel a Pest megyei Téglagyári Egyesülés tíz tégla­gyára közötti versenyben az első helyre került. Szükséges is volt ez a nagymérvű tervtúlteljesítés, mert az év elején a mendeiek nagyon elmaradtak. Az év első nyolc hónapjának termelését összesítve, a mendei gyár csak a nyolcadik helyen szerepelt. Szeptember első dekádjában tovább folytatódott a jó tel­jesítés. Nyersgyártásban 103,6, égetésben 133%-os eredményt értek el. Ennek alapján második helyre kerültek a még na­gyobb hajrát kivágó törökbálinti gyár mögött. A „Cuki"-ban csak higiéniai szempontból hanem azért ís, mert ha cse­rélni kell a vizet, sokat kell várni. Kicsi is a helyiség, szombat-vasárnap jó lenne ze­ne, tánc... Az utcai fronton a kerítést, a kaput rendbe kel­lene hozatni. Nem vetted ész­re, pedig maglódi vagy: nincs felirat kívül az épületen. Csak az illata árulja el a cuk­rászdát! Egy menyecske jön be. — Szombaton lakodalomba megyünk. Kérek két desszert- tortát és 30 krémest. De csak úgy veszem át, ha Pruska Jó­zsi bácsi készíti. Sarkadi kartársnő felveszi a rendelést, s mindjárt ma­gyarázza is: — Pruska József a gyömrői termelőüzem vezetője. Készít­ményei híresek járásunkban. Még egy érdekesség: az ol­csó cukorkák nem fogynak. A „sláger“ a konyakos meggy és a tábla-csokoládé. — Milyen fagylaltjuk van? — Jelenleg meggy, málna, vanília, mogyoró, — válaszol­ja Mikola kartársnő, közben kiszolgálja a gyermeksereget, így megértem, hogy a nyári hónapokban miért fogy el 12 mázsa „fagyi”. Horváth Zsóka Vili. osztá­lyos tanulót kérdem: — Szeretsz ide járni, Zsó- ka? Miért? — A maglódi „cukiba” igen jó a fagylalt, no meg az a jó, hogy egész nap nyitva van! — majd nagyot harap a kibon­tott „Ferke” szeletből. — Kik járnak ide? — kér­dem. — Állandó vendégeink kö­zött értelmiségiek, a gépgyár és a ktsz dolgozói ugyanúgy megtalálhatók, mint a tsz-ta­gok. A felnőttek szeretik ká­vénkat. Havonta 10—12 kiló kávét főzünk. Még nagyobb lesz a forgalmunk, ha végre megkapjuk a régen beígért nagy kávéfőzőt. — Különös kívánsága ? — Nincs. Nagyobb helyi­ség és még több megértés ven­dégeink részéről. Végül még egy kérdés: — Igaz-e. hogy itt nem szí­vesen szolgálnak ki szeszes italt? — Inkább kiszolgálok 20 fe­ketét. mint 20 féldeci konya­kot. Azt szeretnénk, ha a maglódi „cuki” megmaradna cukrászdának; Ezzel a maglódi dolgozók is egyetértenek! — esjó — HÍRADÁS A MOAOKI-EKDÖROL Dél van. Ülök a maglódi „névtelen" cukrászdában. Előttem egy dupla párolog. Nagyszerű illata csábítja-e, vagy a megszokás hozta őket: belép a közeli Vegyesipari Ktsz néhány dolgozója. Sarkadi Győzőné, a cukrász­da vezetője ül velem egy asz­talnál. Beszélgetünk. A pult mögött Mikola Józsefné szol­gálja ki a fiatal vendégeket, a helybeli általános iskola tanu­lóit, akik egymásnak adják a kilincset s kisebb-nagyobb ostya tölcsérből nyalogatják a hűsítő fagylaltot. Rövid néhány perc alatt megtudom a következőket; A cukrászda havi átlagos forgalma 70 ezer forint. A mi­nőség ellen ez ideig kifogás nem merült fel, a maglódi dolgozók mindennel meg van­nak elégedve. Mindennel? Nézzük, mit mond erre Fejes István, a ktsz műszerész rész­legének vezetője, a népszerű „Pista bácsi’’? — Valóban, a tisztaság, rend, minőség, a kiszolgálás elsőrendű. Sokat utazom a megyében, Budapestre gyak­ran járok, de a legjobb feke­tét itt kapom. Azonban... — és itt megáll — sürgősen be kell vezetni a vizet. Nem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents