Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

rrsrr mi zerrt '■írJfirim* 1961. SZEPTEMBER 13. SZERDA PILISI LEVELEK NYOMÁBAN: ITALBOLT VAGY KISZ-HELYISÉG? Máskor egy esztendő alatt se fogalmaztak annyit a pi­lisi kiszesek, mint most az utóbbi két hónapban. Leve­let kapott , tőlük a megyei és járási tanács, a KISZ me­gyei és járási bizottsága, s nemrégiben szerkesztőségünk is. A levelek tartalma nagyjá­ból ugyanaz: Leserű sorok a pilisi KISZ-szervezet hely­zetéről; arról a „kálváriá­ról’“, amelyen az elmúlt idő­szakban keresztülmentek. — Kérdezzük az illetéke­sektől — írják a pilisiek —, hogyan lehet dolgozni, ho­gyan lehet tartalmas KISZ- életet teremteni olyan kö­rülmények között, amilyen­ben mi vagyunk? A történet gyökerei I960 decemberéig nyúlnak visz- sza. Ekkor kezdődött s azóta sem fejeződött be a huzavona. Amikor a pilisi KlSZ-szer- vezet annak idején — 1957- ben — megalakult, egy volt vendéglőben kapott otthont. Két helyiség — egy nagyobb és egy kisebb terem — állt a fiatalok rendelkezésére. Eze­ket társadalmi munka és elég jelentős anyagi áldozat- árán elfogadhatóvá vará­zsolták. A fiatalok eszten­dőkön át itt gyűltek össze. Ez idő alatt a KISZ-szer- vezet túlságosan kirívó ered­ményeket nem ért el, de a legalapvetőbbet megtette: összehozta, s közösségbe ko­vácsolta a fiatalok nagy ré­szét. Amikor pedig néhány új taggal is megerősödött a vezetőség, minden remény megvolt arra, hogy nagyobb elképzeléseiket is valóra vált­ják. A múlt év decemberében a pilisi tanács vezetősége fel­szólította a KISZ-t, hogy köl­tözzön ki a helyiségből. Cse­reként felajánlották a kul­túrotthon egyik szobáját. A „felajánlás” szó azon­ban ez esetben túl nagyvo­nalú. Tudniillik a KISZ-nek nem volt módja válogatni. A csere lezajlott, a kisze­sek áttették székhelyüket a kultúrotthonba, a volt KISZ- helyiség pedig először a tsz- szervezők, később traktoris­kolások szálláshelye lett. A dolog látszólag elrende­ződött, különösen amikor a KISZ — némi harc árán — irodát is kapott az újon­nan. felépült pártházban. És íme, a levelek tanúsága sze­rint a pilisi kiszesek mégis panaszkodnak, mégis elége­detlenek a helyzetükkel. Vajon jogtalan követelőzés­ről van szó? A tanács vezetői azt mond­ják: igen. Véleményük szerint' a . ki- szesefcnek már semmi sem elég és semmi se jó. Szalad­gálnak fűhöz-fához, „firkál- gatnak”. Ott a kultúrotthon szobája, elégedjenek meg az­zal, s ne járjanak árulkod­ni. A tanácselnök már úgy haragszik Pintér Mihályra, hogy azt üzente neki: ne ta­lálkozzon vele. mert baj lesz. Pintér Mihály, aki egy év óta a KISZ-vezetőség egyik leglelkesebb, legaktívabb tag­ja, megkapta az üzenetet. Nem ijedt meg tőle és nem vonult vissza, mert úgy érzi, igaza van r így érvelj a pilisi KISZ napról napra gyarapodik, már 148 tagja van. Azelőtt a többség eljárt es­ténként a KISZ-be, részt vett politikai foglalkozásokon, kul- túrpróbán, a sportkör mun­kájában, meghallgatta a tag­gyűléseket és szórakozott a klubesteken. Most azonban mit tehetnek? Az összejövetelek, a gyűlé­sek, a helyiségcsere óta szem- melláthatóan megcsappantak. Üj helyiségük ugyanis első­sorban a kultúrotthon céljait szolgálja: televízióval, lemez­játszóval, hangosbemondóval felszerelt és csak másod­sorban a KISZ otthona. Este hat óra után — hetenként öt­ször — a kiszesek kiszorul­nak, vagy jobb esetben végig­nézik a televízióadást. A pilisi KISZ-fiatalok sze­retik a filmet és a színdarabo­kat, de épp úgy szeretnek éne­kelni, beszélgetni, „maguk­ban” lenni. Ennek lett a kö­vetkezménye, hogy megszapo­rodott az utcai ácsorgás, s hogy több lett a fiatal ven­dég az italboltokban is. Igaz, ott a pártházbeli iro­da, de abban még a vezető­ség is szűkén fér el, s rajtuk kívül legfeljebb négy-öt fia­tal. Jobb híján mégis itt töltik el leggyakrabban az estét, itt beszélik meg a legfontosabb tennivalókat. S még emiatt is mennyit hallgatnak a pártház gondnokától! Nem túlzás azt állítani, hogy a gondnok valóságos „veszedelemnek" tekinti a fiatalokat. Különösen amióta nem tud­nak 200 forint gondnoki díjat fizetni. Azóta csak „megtűrt vendégek”, a nagyterembe nem mehetnek be. A hango­sabb beszédért, nevetésért, esetleges ajtóbecsapásért go­romba szidás jár. Bármi kár ári a házat — őket okolják. S a legszomorúbb, hogy a párt­titkár tud a gondnoki túlzá­sokról, de „elnéz” felette. A legkézenfekvőbb megol­dás az lenne ha visszakapnák eredeti helyiségüket. A dolog­nak azonban „objektív’1 ne­hézségei vannak. A traktoro­sok ugyan kiköltöztek, de a helyiség mégsem üres. A földművesszövetkezet italbol­tot nyitott benne. A nagyte­remben — amelyet a kiszesek hajdan rendbehoztak kitaka­rítottak — rendetlenség és pi­szok, összedobált székek és áporodott borszag uralkodik. Kint pedig a „talponálló’1 törzsvendégei iddogálnak kora délutántól záróráig. Az egész község tudja, hogy érre az italboltra nincs külö­nösebb szükség. A földművtes- szövetkezet is szeretné meg­szüntetni. Az ügy azonban húzódik, húzódik, nincs, aki határozottan fellépne, aki ke­zébe venné az ügy intézését. Sajnos, az a helyzet, hogy Pilisen o fiatalok munkáját afféle „gyerekeskedésnek” te­kintik, nem egyszer a párt- szervezet is rosszallóan nézi törekvéseiket. Ezért aztán nincs is meg közöttük az a kapcsolat, ami kellene. A párttitkár nem vesz részt KISZ-gyűléseken, a pártveze­tőségi tagok nem járnak a ki­szesek közé. Ebből pedig kitűnik, hogy nem a helyiség az egyetlen gond a pilisi KlSZ-szervezet- ben. Ez csak az egyik „góc", amelyben megnyilvánul a ba­jok eredete. Nem kívánjuk a pilisi ki- szeseket „angyalként” lefes­teni. Akad náluk is hiba, túl7 zás, éizékenykedés, heveske­dés. Az a rendíthetetlen ki­tartás azonban, amellyel a KISZ otthonáért harcolnak, az a nagy kedv és lelkese­dés, amely körükben tapasz­talható; olyan tények, ame­lyek feltétlenül e[ismerésre és^ segítésre méltók. Blázi Lajos párttitkár ma­ga is úgy látja, hogy az utób­bi időben kevesebbet foglal­kozott a szervezettel, Inkább csak akkor, ha „dorgálásról” volt szó. Most azonban meg­ígérte, hogy pontot tesz a „kálvária" végére, s elintézi a kiszesek kívánságát. Ha pedig ez az ígéret való­ra válik, a kiszeseken a sor bebizonyítani, mire képesek, mit tudnak tenni a megválto­zott körülmények között. Bende Ibolya Hegy tetején, a toronyiban Adds—vétel: műsorral ♦ Az égből jött látogató Az óvatosság sohasem árt Fenn, a szélfútta magasban, ahol csak a madár, meg j a repülőgép jár, egy ma- I gas torony tetején fehér köpenyes férfiak hajolnak titokzatosan hunyorgó, ru­binszínű szemecskék fölé. Ha kitekintenek a dupla üveg­falon, tekintetük nem ütkö­zik semmilyen akadályba, csak a végtelen levegőtengert meg a nyárvégi felhőket látják. Gödöllő felett, az öreghe­gyen magasodik a televízió mikro közvetítő reléállomás. Nem hiába a televízió a leg­modernebb varázslat, itt a nyolcemeletes torony tetején azon sem csodálko­zunk, hogy a vezetőhelyettest Udvardi Szilveszternek hív­ják. Nevéhez Petőfi Apos­tolától kezdve sok-sok em­lék, hangulat tapad. De térjünk vissza a való­ságba, a halkan sípoló vagy éppen néma műszerek közé. — Most csend van, mert nincs műsorsugárzás — mond- ! ja a nagyon fiatal Szilveszter. | Feladatunk, hogy ezeknek, a j tetőn felállított hatalmas re- I léknek a segítségével a két­Eddig importáltuk, ezután exportáljuk Az erőművekben, a textil-, valamint az élelmiszeripari üzemekben és számtalan más gyárban, ahol nagy tiszta­ságú vízre van szükség a technológiai folyamatokhoz, ma már többnyire nem a szokásos meleg el járással desz­tillálják a vizet, hanem mű­anyaggal, úgynevezett ioncse­rélő gyantákkal. Az ioncse­rélő műgyantával tetszés sze­rinti tisztaságúvá, lágyságú- vá lehet alakítani a vizet. Ez az eljárás lényegesen olcsóbb, mint a meleg úton való desz- tillálás. Mintegy 3000 régi pamutszövő gép vár átalakításra a textilgyárakban mutszövödékben mintegy há­romezer régi gép fiatalítható meg. Kiszámították, hogy az átalakítás költségei egészen rövid időn belül, néhány hó­nap evatt megtérülnek. (MTI) A hazai üzemek hosszú időn át külföldről szerezték be az ioncserélő gyantát, többnyi­re a Német Demokratikus Köztársaságból, sőt, az Egye­sült Államokból is, ami te­temes devizakiadást jelen­tett. Néhány évvel ezelőtt a Műanyagipari Kutató Inté­zet kidolgozta a fontos termék hazai előállításának módját, a fűzfői Medi color Vegyi ter­mékek Gyára pedig üzemesí- tette az eljárást és tavaly megkezdte az ioncserélő mű­gyanta gyártását. Az idén jú­liusig csak egyik fajtáját, az aniongyantát készítette, július óta azonban kationgyaritát is előállít. A termelést a nyá­ron annyira fejlesztették, hogy most már az egész magyar ipart el tudják látni ioncse­rélő gyantával, sőt, exportra is juttatnak belőle. A leg­nagyobb fogyasztócsoport, az erőművek egész évi ioncseré­lő műgyantaszükségletét már le is gyártotta a Medicolor. (MTI) oldalú sugárzást biztosítsuk. A budapesti TV-adón leadott hullámokat vesszük, azt fel­erősítve küldjük tovább a kékesi állomásnak, ahonnan Miskolc, Tokaj veszi át. Csak 1963-ban fogunk teljes erő­vel dolgozni, amikor mindhá­rom „csatornánk” megépül. Ma még csak eggyel dolgo­zunk. A három csatorna azt jelenti, hogy egyidejűleg jö- het-mehet a kép, adhatunk Pestről és vihetjük Pestre az adást. A harmadik csatornán pedig egyszerre hatszáz interurbán telefonbeszélgetést lehet majd lebonyolítani. Ekkor kapcso­lódhatunk be a nemzetközi televízió mikróláncba, az OIR frekvenciasávra és a népi de­mokráciák televíziós adását kitűnő minőségben adhatjuk- vehetjük. A Szovjetunióban ugyanaz a televíziós hálózat már Kijevig ért, míg nálunk Kisvárda az utolsó láncszem. Még ki sem pihentük az emeletmászás izomlázát (a liftakna még üres) amikor invitálnak, menjünk ki a tetőre. Újabb lépcsők, ezút­tal csak fából. De amikor a kis vasajtón sorban kibújunk a tetőre, elfeledjük az izomlá­zat. Csodálatos messzesége­ket járhat be a szemünk, az éles napsütésben fehéren csil­lognak a távoli falvak, váro­sok. Szeptembert fiaink már. de innen fentről már nem kendőzheti magát a termé­szet. Az alattunk zúgó, him- bólódzó erdőnek a feje már sárgul, a haragoszöldre bar­na fátyol borul. Messze, lenn a mélyben, a gödöllői tó mellett apró pon­tocska tart felfelé — poríel- leget húzva maga után. — Úgy látszik, újabb ven­dégeket kapunk — állapít­ják meg a szerelők, akik he­gesztőpisztollyal szerelik a védőkorlátokat. — A napokban felülről kap­tunk látogatót — mesélik ne­vetve. Szintén itt dolgoztunk, egy szál deszkához kötözve, a mélység felett, amikor megjelent egy repülőgép. A pilóta nagyon kíváncsi volt ránk. Idejött mellénk, mosoly­gott, integetett, aztán, miután „jól kibeszélgettük magun­kat”, elrepült. Talán fél óra is eltelt köz­ben, mire felbukkan az ajtó­ban Orth Mihálynak, a járá­si tanács főmérnökének és dr. Tóth Bélának a feje, akik műszaki és egészségügyi el­lenőrzésre jöttek. A műszaki részhez nem értek, abrakadab­ra ott minden szó, nézzük inkább az egészségügyet. Be­épített faliszekrényben hatal­mas, fehér gumicsizmák, kesz­tyűk, plexi védőálarcok. Tóth dr. egymás után veszi kézbe a darabokat, s állapítja meg róluk, rendben vannak, En­gem furdal a kíváncsiság, mi­re kellenek? — A csizmák és a kesztyűk a magasfeszültségű áramütés ellen védenek. Sok ezer volt kering itt. Szereléskor védő- öltözetet veszünk fel és csak a jobb kezünket használjuk, míg a bal szigorúan zsebre van téve. Sokszor a hátam is megborsódzik belé, mikor hallom, hogy a televíziótu­lajdonosok hibás gépükbe ma­guk nyúlnak bele, s szakér­telem nélkül piszkálgatják. Ve­szélyes ez még a rádiónál is, de istenkísértés a televízió­nál, ahol tizenötezer voltos feszültség alatt áll a készülék néhány alkatrésze. Az egyik szögön tábla lóg. „Bekapcsolni tilos, dolgozunk” felirattal. — Ez mire való? — Ha különösen veszélyes munkánk van, a munkadarab fölé akasztjuk a táblát — egymást figyelmeztetni, ne­hogy valaki bekapcsolja az áramkört. A talaj felett gyenge szél lebben, alig mozgatja a fák leveleit. A nyolcadik emelet magasságában azonban úgy si- vít, zenél, mintha orkán len­ne. — Minket nem zavar — mondják a munkatársak, mi­kor szóvá teszem. Szolgálat után itt fenn is úgy alszunk, akár a bunda. Szeretjük ezt a tornyot, pedig még kész sincs s kényelmesnek igazán nem mondható. De ha már lesz vizünk, liftünk, s szé­pen berendezett, központi fű- téses pihenőnk a munkaszo­bák mellett, akkor élvezet lesz idefenn az élet. Már messze, Máriabesnyőn túl járunk, amikor egy-egy útkanyarban, a dombok haj­lata mögül, újra előbukkan a televíziós torony. Napfény­ben csillogó, két hatalmas „szemével” nyugatra-keletre a messzeséget fürkészi. Komáromi Magda Telefon helyett telex Otven országgal van távgépíró­összeköttetése hazánknak — Tervezik a hazai telexhálózat automatizálását NAGY SIKER A textiliparban, különöskép­pen pedig a pamutszövödék- ben régi törekvés, hogy a szö­vőgépek fordulatszámát növel­jék, ezzel az úgynevezett gép­gyorsítással már évekkel ez­előtt is próbálkoztak, de mert^ sok helyen műszaki megalapo-S> zottság, a gépek átalakítása ^ nélkül láttak ehhez a kísér- £ leihez, a próbálkozás nem min- ^ dig járt eredménnyel. A Tex-^ tilipari Kutató Intézet munka-^ társai most pontosan kidolgoz-^ ták, milyen műszaki megoldó-^ sokkal, milyen szerkezeti vál- ^ tozásokkal, milyen arányban^ lehet a fordulatszámot növel- ^ ni. A pamutipari igazgatóság^ megbízta a Kőbányai Textil-^ műveket, hogy alakítsanak ki ^ központi iparági szerelőmű- 6 helyt, ahol a többi üzem szá- ^ mára is elvégzik a gépek nagy- ^ javítását és ezzel párhuzamo- ^ san a fordulatszám-növeléshez ^ szükséges átalakításokat. A Textilipari Kutató Intézet- g tel szomszédos üzem, a Kőbá r nyai Textilművek szövödéjé- ^ nek területén most rendezik^ be a szerelőműhelyt, ahol elő-^ reláthatólag még ebben a hó-^ napban megkezdődik a munka, ^ s ez év végéig száz gépet fia-^ talítanak meg, tesznek fürgáb- $í bá. A fordulatszámot általában^ 15 százalékkal emelik, s így ^ az átalakított gépeken napon-^ ta mintegy népv méterrel több ^ textiliát gyárthatnak, A pa-í A Fővárosi Nagycirkuszban nagy sikerrel mutatkozott be a Szenegál néger táncegyüttes. Képünk az együttes műsorának egy mozzanatát örökíti meg (Gábor felv.) A posta különféle szolgálta­tásai közül ugrásszerűen fej­lődik a távgépíróhálózat, nép­szerű nevén a telex. A nagy- ,■ közönség nem nagyon ismeri (ezt a szolgálatot, mert jobbá- í ra közületek veszik igénybe. Jelenleg több mint 500 telex- ? előfizetőt — gyárakat, hivata- í lókat, külkereskedelmi válla­latokat — tart nyilván a pos- j ta. Az utóbbi időben mint- / egy 15 százalékkal növekedett £ nemzetközi telexforgalmunk. ^Különösen a külkereskedelmi J; vállalatok használják egyre ^inkább telefon helyett, s leve­leznek a tengerentúli orszá­gokkal. A telex ugyanis ol­csóbb a telefonnál. Nagy előnye, hogy a „beszélgetést” ^írásban rögzíti, ami kereske- í delmi jellegű tárgyalásoknál. < megállapodásoknál nem kö- í zömbös. Ma már 50 ország­gal tart fenn telexösszekötte- ^ tést a posta. Az európai or- ^ szágokon kívül többek között 2 Ausztráliával, az Egyesült tÉ| £ Államokkal, Brazíliával, Co- ^lumbiávaj, Indiával, Uj-Zé- £ landdal van rendszeres telex. ^ kapcsolatunk. ^ Hazánk kedvező fekvése ^ miatt a nemzetközi telexfor- í galomból a postára jelentős ^ rész hárul, amelyet azonban már kezelők nélkül, automa­ta átmenő központtal bonyo­lítanak le. Jelenleg tíz or­szág kapcsolódik a buda­pesti átmenő telexközpontba, s így például Moszkva, Szófia, Berlin, Bécs, Párizs, Frank­furt telexközpontjai, illetve előfizetők közvetlenül hívhat­ják egymást. A posta már készíti a hazai előfizetői telexhálózat auto­matizálásának terveit, amelyet a következő években meg­valósítanak. (MTI) A TORINO! MAGYAR NEMZETI NAPOK SIKERE A torinói magyar nemzeti napok rendkívül meleg si­kerrel indultak. A Budapes­ti Állami Operaház művé­szei hétfő este mutatták be a Teatro Luogo-ban Bartók Béla két operai művét, a Kék­szakállú herceg várát és a Csodálatos mandarint. A bu­dapesti Erkel Színházhoz ha­sonló méretű nézőteret zsúfo­lásig megtöltötte a közönség. A kedd reggeli torinói la­pok hosszú elemző és elis­merő bírálatokat közölnek a magyar művészek előadásáról. Az opera művészei kedd este még eavszer előadják Bartók két művét. Tervpályázat a blokkos lakóépületek alapozásának gazdaságos megoldására nyújtani az elkészült munkát legkésőbb december 4-ig. A legjobb pályamunkák díjazá­sára és megvásárlására 65 000 forintot irányoztak elő azzal a kikötéssel, hogy a legnagyobb díj nem lehet több 15 000 fo­rintnál, s a megvásárolt ter­vekért pedig 3000 forintnál kevesebbet nem fizethetnek (MTI) Az Építőipari Tudományos Egyesület felkérésére orszá­gos tervpályázatot hirdet az Építésügyi Minisztérium a blokkos lakóépületek alapo­zásának gazdaságos megoldá­sára. A tervpályázati kiírás 20 forintért vehető át a mi­nisztérium tervezési főosztá­lyán (Budapest, V. kerület, Beloiannisz utca 2—4. ötödik emelet 5.) s ugyanitt kell be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents