Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-10 / 187. szám

rewv IIEOVEt 1961. AUGUSZTUS 10, CSÜTÖRTÖK Hogy ne tekintsen senki se hátra Egy esztendeje már, hogy a Domonyi Dózsa Termelőszö­vetkezet elnökét, Fenyvesi Jánost, nagy gondok között találtam. Amikor vállalta az elnökséget, tudta, hogy nehéz feladat vár rá, de ilyen tö­méntelen nehézségre nem szá­mított. Ha láttam valaha ,re- dőkbe vont homlokot, Feny­vesi Jánosé olyan volt. Mit kezdjen ő mezőgazdász nél­kül?. — kérdezte. Nincs állat­felelőse sem. nem ismeri, nem érti a gazdálkodást, És ő maga is tanácstalanul nyúl hol ehhez, hol ahhoz a problémához. Ho­gyan szervezzék meg a .mun­kát? Hogyan mozgósítsák a tagokat a kapálásra? Fenyvesi János panasza jo­gos volt. Hetek múltak el úgy, hogy alig-alig jártak néhányan dolgozni. Gond volt a közösbe vitt állatok elhelye­zése. S talán a legelszomo- rítóbb az volt: ki mit tu­dott, azt hordta a gazdaságból. Ebben a tsz-ben akkor nem volt becsülete a közös tulajdonnak. Dehát Fenyvesi János keményköté­sű kommunista. Ha tele két­ségekkel is, de nekigyűrkőzött a munkának. Tegnap már mosolyogva fogadott, amikor meglátogat­tam. A régi bajok? — mond­ta —, azokon már túl va­gyunk. Míg a múlt évben na­ponta jártunk . munkáskezet keresni, az idén már télen megszerveztük a kapálást. A kapásnövények területét ki­osztottuk művelésre, a tagok között. A kertészetben is jó­kor brigádokba szerveztük a tagságot. Ezért olyan szép a paradicsomunk, az uborkánk, azért tudtunk mindént két­szer megkapálni. A tervünket mindenből teljesítjük. — Tavaly sem a sertés-, sem a szarvasmarha-hizlalási ter­vünket nem tudtuk teljesíteni —. emlékezik. az elnök. .— Idén ? . Kétszázny ölcván' ....ser­t ést terveztünk, meghizlalni, ItíÖ-at mát 'leadtunk’'"az' ál­lamnak és .még mindig 150-et hizlalunk! Szarvasmarhából 30 helyett 45-öt adunk át az állatforgalminak, — Gabonából az elmúlt esz­tendőben 12 helyett kilenc má­zsa termett. Az idén pedig több mint 12 mázsás a termé­sünk búzából. Húsz-harminc százalékkal többet adunk át az államnak, mint amennyi­re számít tőlünk. így összegezi az egy eszten­dő eredményeit Fenyvesi Já­nos. S mivel van mivel kér­kedni, hát sorolja. — Tizedikére befejezzük a cséplést, már készen lennénk, ha a gép nem áll le közben. A járásban elsők voltunk az aratással. Az építkezésekkel is jól haladunk. Hogy vannak- e lopások? Egyszer-egyszer talán előfordul, hogy valaki megtéved, de ebből a beteg­ségből is kigyógyultunk. Kez­detben bizony nagy erélyre volt szükség. Nemcsak azokat büntettük, akik semmibe vet­ték a közöst, hanem a csa­pat- ■ és a brigádvezetőket is: miért ntem ellenőriznek job­ban? Felelőssé tettük őket — és ez használt. Nem csupán az 50—100 forintos munkaegy­séglevonások segítettek, ha­nem sikerült a kollektív ér­zést is felkelteni bennük. Mindezt ma már egyszerű papírra vetni, de nem volt ilyen könnyű megszervezni, keresztülverekedni. A párttitkár: Udvardi Bé- ! la, a tanácselnök: Kálmán | Sándor ugyan az első pil- j lanatlól az elnök mellett ! állt, értették egymást, de ; mások eleinte csak mésszi- j ről, oldalról figyelték: mire I megy az új- elnök. Segíteni j nem nagyon segítettek. Az- j után megtörtént a „csoda”. Egyszer a tsz-ben vasárnapi munkára volt szükség. Senki­re nem lehetett számítani, mert nagy ünnepre készült ! mindenki. A pártvezetőséig I azonban összeült és elhatá- j rozta, hogy minden kommu- | nistát megkér:, jöjjenek va- ! sárnap dolgozni. Azután sor- j ra ,, járták, eutez-tagok ottho- j riáit, s megbeszéltek ' a tág- ! Sággal, milyen kár érnáökét, I ha másnap ünneppel töltenék | a napot. Maga a vezetőség i sem akart hinni a szemének: vasárnap reggel majd három­százan indultak a határba. Azóta is így csinálják. El­ellátogatnak a kommunisták a tsz-tagokhoz, s nemcsak a gyűlésekre hagyják a . közös dolgok megbeszélését. Ezért lettek az elsők a járásban az aratással is. Nyolc nap alatt 650 holdat arattak le, majd teljesen gép nélkül! A párttaggyűléseken is mim dig a gazdaság ügyeit bogoz­zák: mit lehetne még jobban, még hamarabb elérni és a kommunisták többsége — van­nak harmincötén — elöl jár a munkában. A múlt gondjai helyett újak gyülekeznek, csak ezek már másfajták. Tovább akarják, fejleszteni az állatállományt. Törzskönyvezett állatokat vá­sárolnak majd. Épp a héten kutatnak harminc törzsköny­vezett anyakoca után. Az öt­ven férőhelyes istálló, a há­romszáz férőhelyes sertéshiz­laló után most hat-hétszáz férőhelyes juhhodályt is épí­tenek saját erőből. ' r Uj gépeket akarnak. Őszre tálán már lesz egy UE— 28-as uk, amely megkönnyíte-. né a szántást, vetést. Növelik a baromfiállományt. Fejlesz­tik a halastavat. Vannak azonban olyan gondjaik, amelyeket nem le­het egyszerű tervezéssel, szám­szerű fejtegetéssel megoldani. Ott van például Tárnái István bácsi. Az elnök szerint is szor­galmas, munkabíró ember. Reggel négykor már a cséplő mellett van és este fél kilenc­kor még ott találni. Szorgal­mas, reggeltői estig dolgozik és mégis, valami még nincs rend­jén nála. Tárnái István még sokszor emlegeti a régi, jutta­tott öt holdat, a „saját” gaz­daságát, amikor akkor kelt és nyugodott, amikor akart. Akkor, amikor akart, de ez az akarat — ahogy maga is elárulja — mindig hajnali ke­lést, kései fekvést parancsolt neki. Egy pillanat pihenése nem,,,-volU egyed»! ftftfiódta Össze,az valót. Mégis emlegeti. Az elnökre, a munkaszervezésre nem pa­naszkodik. Jobban van — mondja —, mint az első év­ben, s ha igaz az, hogy 37— 38 forintot osztanak uZ 6SZ- tendő utolján — neki is tet­szeni fog. De ha' így van, akkor miért kalandozik Tárnái István gondolata a régihez, az öt holdhoz, amit a földosztáskor mértek ki neki? Miért tekint egyszer-egyszer a kétezer hold mögül is vissza az öt hold fe­lé? S Tárnái bácsi nem az egyedüli, aki mdg nem szokta meg teljesen a közösségi éle­tet. Nos, ez a gond, ennek megváltoztatása a legnagyobb feladat. Mert igaz, ott van a Kovács kertészeti brigád, amelynek tagjai már szívvel- lélekkel a közöst vallják ma­gukénak. Kupecz Mihályné 207 munkaegységet ért el eddig. Nem marad le * a munkában Svehla Jánosné sem. A piroskendős' Gohér Jánosné 126. a sárgakendős Gohér Jánosné 116 munka­egységet teljesített a mai napig. A 16 éves Pauló Er­zsi pedig már „tsz-menyasz- szony”. A vőlegénye is tsz- tag. A tsz vezetősége két­ezer forintot ígért az esküvő­jükre. Valentin József ta­valy alig 120 munkaegységet teljesített, idén már eddig megszerezte , a háromszázat. Azután ott van Király Ká­roly. De sok baj volt vele kezdetben! Talán más, türel­metlenebb emberek között el is mérgesedik a helyzet. Itt azonban nem így történt. El­küldték Pápára négy hónap­ra traktorosképző iskolába. Most a megye egyik legjobb cséplője. A minap is 202 mázsa gabonát csépelt el, de 180—190 mázsánál egy nap sem adja alább. Az elnök, a párttitkár, a kommunisták azonban jól tudják, hogy nem mindenki érez még úgy, mint'Király Károly, aki nem győzi dicsér­ni a tsz-t, vagy Kovács bri­gádvezető és mások. Még nincs mindenki otthon a kö­zösben. % Éppen ezért a tsz és a párt vezetői a gazdasági eredmé­nyeken túl minden alkalmat felhasználnak felvilágosító munkára, beszélgetésre, arra, hogy segítsenek felfedezni a sok szépet,' a sok újat a tsz-ben. S hogy nemcsak be­szélnek erről, hanem komo­lyan is gondolják, bizonyítja Udvardi Béla párttitkár pél­dája. Udvardi elvtárs szabad­ságát tölti otthon Domony- ban, de elvállalta az egyik cséplőcsapat vezetését és haj­naltól késő estig ott van a sárga kazlak mellett. Együtt telepszik le az árnyékba a ta­gokkal hűsölni az ebédszünet­ben és a nagy dologidőben is segít a még nem látókkal meg- fóttatnü a-széiptt;. .egybeolvadt í6blák'66l’"',böntakozó minden iáj- örömét. . ... . . s ­Sági Ágnes A Szovjetunióba és Kolozsvárra indít ősszel különvonatokat az IBUSZ Az IBUSZ összeállította őszi külföldi különvonatainak me­netrendjét. Eszerint október 21-én kéthetes kirándulásra vi­szi .utasait a különvonat Moszkvába és Leningrádba, Oktober 20-án és 25-én, vala­mint november 3-án és 21-én pedig 10 napos kirándulásra indulnak különvonatok Kijc-v- be és Moszkvába. Továbbra is — egészen no­vemberig — minden másnap elindítják azokat a hatnapos túrákat is, amelyeknek rész­vevői Moszkvába látogatnak el. Ezenkívül egészen az év vé­géig minden hát végén meg­szervezi az IBUSZ a négyna­pos kolozsvári társasutazáso­kat is, (MTI) VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^Méditfórlapf? *»rriíinrnrfgm-m7í~Bg.TiHiMi \ Dunakeszi konzervgyárból jelentjük Mire ezek a sorok napvilág­ra kerülnek, a feivétele-i lát­ható szállítószalagon tíz-tizen- két vagon paradicsom gördül be naponként a Dunakeszi Konzervgyár feldolgozó ter­meibe. Később, ha az érés meggyorsul, teljes kapacitás­sal huszonnégy óránként ti­zenhét, tizennyolc vagonra való paradicsomot. sűrítenek. Idejében és alaposan felké­szültek a dunakesziek is a pa­radicsomszezonra, különösen a TMK-üzem dolgozói végeztek jó munkát. Kintjártunkkor vé­gigkísértük a feldolgozóte­Ceglédiek Csongródon Nagyszabású szőlőgyüke- reztető ankétot rendeztek a Szőlőolfvány- és Facsemete­forgalmi Vállalat ceglédi ki- rendeltsége területén. Az or­szág különböző részéből ösz- szegyűlt százötven részvevő először Cserkeszolőn, a Ma­gyar—Román Barátság Tsz­fcen, Tiszakürtön a Hunyadi Tsz-ben, majd Csongrádon a Petőfi és a Vörös Csillag Tsz- ben tekintette meg a minta­szerűen működő gyökereztető telepeket. Az ankéton Ceg­lédről és a járásból tizenöt szakember vett részt. Megalakult a Tyitov-brigád Á ceglédi földművesszö­vetkezeti áruház tíztagú szo­cialista KISZ-brigádja röp- gyűlésen elhatározta, hogy German Sztyepanovics Tyi- tov, a második szovjet űr­utas nevét veszi fel. A bri­gád tagjai újabb felajánláso­kat tettek és egyöntetűen úgy döntöttek: az eddiginél is figyelmesebben szolgálják ki a vásárlókat, még nagyobb gondot fordítanak szakmai felkészültségük gyarapításá­ra, hogy méltóak Hegyenek a hős szovjet űrrepülő nevéhez. Öreg malom nem vén malom Jó kőhajításnyira a hant­házi vasútállomástól, szélma­lom búslakodik. Vitorlái utoljára a harmincas évek­ben „hányták a cigánykere­ket”. A ceglédi Kossuth Mú­zeum igazgatója nemrég el­járt az Országos Műemléki Felügyelőségnél és kérte: nyilvánítsák műemlékké me­gyénk e ritka népi építészeti hagyományát. Azóta az ille­tékesek is megtekintették a száz évnél idősebb szélmal­mot, kiderült, hogy az épület, a Műemléki Felügyelőségnél nyilvántartott szélmalmok kö­zött, is egyedülálló, mivel a vályogból készült falak nem sartapasztással, hanem zsin­dellyel vannak védve az idő­járás szeszélyeitől. Kétezer forint cél jutalom A Monorj Gépállomás július havi brigádversenyét, a har­madik számú Kálamen-brigád nyerte. Jó munkájuk elisme­réséül kétezer forint céljuta­lomban részesültek. Szőcs At­tila brigádja alig valamivel maradt mögöttük. A harma­dik helyen a Kovács-, negye­dik helyen pedig a Petz-bri- gád áll. A sereghajtó a Siskó- brigád. A cséplési verseny­ben Fazekas Ambrus 247 és Povázsan Károly 229 tonnás eredménye a legkiemelkedőbb. A furfangos tolvaj veszte A napokban tárgyalta a Mo- nori Járásbíróság jeíKocsis Já­nos ügyét, aki furfangos mó­don ellopta az Űj Élet Tsz ko­csisának ezer forintját. Ko­csis felkérezkedétt a fogatra, és egy oVatlan pillanatban a kocsin hagyott kabátból ma­gához vette a pénzt, amit ké­sőbb különböző helyeken rej­tegetett. A tolvaj szánalmasan mentegetőzött a tárgyaláson. Minthogy nem először lopott — a bíróság nyolc hónapi bör­tönre ítélte. fii Síi „Wunderschön \" Kedves vendégek jártak Nagykőrösön: lipcsei egyete­misták látogattak a városbá. A húsz másodéves kémia­földrajz szakos egyetemista nagy érdeklődéssel vizsgálta a Rákóczi Tsz munkáját. El­sősorban a közös gazdaság ta­lajának összetétele és szerke­zete érdekelte a vendégeket. Megtekintették a pillangósok vetésterületét, majd egy szi-. kés területen időztek. A német úáidégékr ■ diákcsere-látogatás keretében érkeztek; hazánkba éS 'Nagykőrösön' kívül felejt­hetetlen napokat töltöttek a Balaton partján, valamint a Dunakanyarban. Wunder­schön war es! Csodálatos volt! — mondták búcsúzóul Félautomata paranlicsomsaeAö gép Fürök bail intőn Elmés szerkezetet: félauto­mata paradicsomszedő gépet készítettek a Törökbálinti Ál­lami Gazdaság szakemberei. A berendezést egy RS—09-es traktor pótkocsijára és kulíi- vátorának gerendelyére erő­sítették. A gép munkaszéles- j sage hat méter, egyszerre öt ikersorról szedi le a paradi­csomot, tíz személlyel. Ketten a ládákat rakják el a gépen. A félautomata paradicsom­szedő gépet a napokban mu­tatták be a Balatonúj helyi Állami Gazdaságban. Részt vettek a bemutatón a kerté­szeti kutatóintézetek, tudomá­nyos intézmények képviselői és az ország legjobb állami gazdaságainak kertészei. A bemutató igazolta a gép szer­kesztőinek elképzelését és az elméleti számítások helyessé­gét. Tízórás műszakot szá­mítva, ugyanis napoúta a gép 120 mázsa paradicsom betaka­rítására alkalmas. Százhúszezer könyv A gyomai, volt Kner-féle nyomdát mintegy nyolcszáz­ezer forintos költséggel bőví­tették, így az idén már a ta­valyinál húszezerrel több, összesen 120 000 könyvet nyomtathatnak, (MTI) A\\\\\\\\\\\\\\\k\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\^^^^ Előreláthatóan a Dunakeszi Konzervgyárban 900 vagon paradicsomot „tesznek el” télire a háziasszonyoknak. A kilátá­sok — most a jóra fordult időjárás után, ismét kedvezőek. Minden remény megvan arra, hogy a tervezett mennyiséget októberig üvegekbe raklak. A gyárban egyébként most fejezik be a sárgabarack tartási'ását és már megérkeztek az első őszibarack-szállítmányok is, amiből ugyancsak jelentékeny mennyiséget tartósítanak télire. Felvételünk a paradicsomfel­dolgozó külső szállítószalagját mutatja be, amelyen az utolsó simításokat végzők. Akárcsak az előző években, az idén is szép számmal fog­lalkoztattak fiatalkorúakat is a konzervgyárban. A 14—16 éves gyerekek közül hatórai munkaidővel száz fiatal segédkezett a gyümölcs és az uborka tartósításánál. A 16—18 éves kor­osztályból 150, legnagyobbrészt diák dolgozott Dunakeszin. A 14—16 évesek közül 17 kislány végleg a gyárban marad: ők lesznek majd a leendő szakmunkások. Víg'h Jánosné csoport- vezető, a gyerekek „mamája” elismerő hangon beszélt ezekről a fiatalokról. Felvételünk is róluk készült, amint éppen Szenkovics György gyártásvezető irányításával meggyet válo­gatnak. Régi problémáját oldja meg a gyárnak az áprilisban el­kezdődött építkezés. Az 5. sz. Mélyépítő Vállalat dolgozói köz vetlen a feldolgozótermek szomszédságában már betonozzák a leendő, új raktár vázát. Olyan jó ütemben halad az építke­zés, hogy a december 31-re tervezett- határidő helyett, október végére elkészül az egyik szárny. A mélyépítők megígérték, hogy tovább folytatják a munkát és jövő júliusra teljesen befejezik a kétemeletes, négyszintes, 350 vagon befogadására alkalmas, modern raktárépületet. Felvételünkön az épülő rak­tár látható. (S ulyán—Gábor) remben a paradicsom útját, s mint Szenkovics György, gyártásvezető bemutatta: szin­te alig vesz részt emberi mun­ka a gyártási folyamatokban. A most felszerelt korszerű Láng-berendezés gombnyo­másra, elektronikus szabályo­zóval működik, s összehason­líthatatlanul termelékenyebb, mint a régi apparátus. Elég csak a négy évvel ezelőtti tel­jesítményre utalni, amikor még naponként négy-öt vagon paradicsomot konzerváltak csak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents