Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A felelősség teljes fogják viselni, akik a béke ellen irányuló lépéseket tesznek A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a német békeszerződésről Az első módosító javaslatok az SZKP programtervezetéhez Valóban a becsület ügye Napról napra több és több jelentés számol be arról, hogy a nemes versengés, a munka­verseny segítségével a ter­vezettnél jobb eredménye­két érnek el gyárainkban, mezőgazdasági üzemeinkben. Többek között ennek a nemes versenynek volt köszönhető, hogy a kombájnosok határidő előtt végeztek munkájuk­kal, s olyan eredmények szü­lettek, mint a ceglédi Kiss Lászlóé vagy az aratógép­kezelőknél az abonyi Krupicza Mártoné. Ugyanez a helyzet az iparban is. Míg néhány esztendővel ezelőtt a munkaverseny me­chanizmusa működött, az ad­minisztráció, addig ma nem ezen, hanem a tényleges munkában való versenyzésen van a hangsúly. És ami ör­vendetes: nemcsak a szo­cialista brigádok sajátja a versenyzés, nemcsak őfc ér­tik meg a verseny nemes, az egyénnek és a társadalom­nak egyaránt hasznot hozó célját, mind több azoknak az egyszerű munkásoknak a száma is, akik minden külö­nösebb ösztökélés nélkül, valóban a célokat értve, a munkásbecsülettől hajtva versenyezni akarnak, s ver­senyeznek is a nagyobb ered­ményekért, a jobb minő­ségért, az önköltség leszorí­tásáért. Bizonyítani ma már a mun­kaverseny hasznát, fontossá­gát értelmetlen dolog, mert aligha akad olyan vezető, aki ezt már ne értené. Míg az ellenforradalom után szép számmal találkoztunk olyan nézetekkel, amelyek a mun­kaverseny teljes elvetése mellett ágáltak, ma már nem ez a gond, hanem az, hogy a munkaverseny, az élő, fontos szerepet betöltő mun­kaverseny színvonalát emel­jük, hogy biztosítsuk a ver­senyzőknek a kellő munka- feltételeket. Mert nem egy helyen ez a gond: a verseny következtében kevésnek bi­zonyuló nyersanyag pótlása, a gépek jobb kihasználása kö­vetkeztében megtermelt ter­ven felüli árumennyiség el­helyezése a raktárakban. Természetesen nincs min­den rendben, szó sincs arról, hogy mindenütt megtet­tek mindent a munka verseny érdekében. Nem egy helyen éppen ott a hiba, ami évek­kel ezelőtt a legjobban szu­perált: a munkaverseny nyil­vántartásában, a verseny nyil­vánosságának biztosításában! Pedig ez elengedhetetlen fel­tétele a jó, eredményes ver­senynek, csak így mérhető le a brigádok, az egyes em­berek teljesítménye. A becsület ügyévé tettük a munkát, s a munkában, az al­kotásban való versenyzést. Ezt nemcsak az erkölcsi, ha­nem az anyagi elismerés is jelzi, hiszen aki többet és jobban dolgozik, az kapja meg azért a több bért is. De eredményeink ellenére nem lehet egyetérteni azzal, ha az üzemek vezetői csak egy feladatot látnak a versenyben, s nem erőforrást, a többter­melés egyik zálogát. Ennek megértetése most az egyik leg­fontosabb feladat, s ennek ér­dekében elsősorban' pártszer­vezeteinknek, a kommunisták­nak kell dolgozniok. A verseny Sj* 'vonalának további eme­lése valóban v a 1 a meny­nyiünk becsü'etbeli ügye Mészáros Ottó Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter augusztus 3-án fo­gadta L. Thompsont, az Egye­sült Államok rendkívüli • és meghatalmazott nagykövetét és átnyújtotta neki, a szovjet kormány jegyzékét a pémet békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet ennek alapján történő rende­zéséről. A jegyzék válasz az Egyesült Államok kormányá­nak jegyzékére, amelyet július 17-én juttatott el a szovjet kormányhoz. A jegyzék bevezetőül hang­súlyozza, a szovjet kormány bízott benne, hogy az Egyesült Államok kormánya kész őszin­tén együttműködni a béke megszilárdításában, az álla­mok kapcsolataiban meglevő feszültséggócok felszámolásá­ban, ezt az Egyesült Államok jelenlegi kormánya ünnepé­lyesen kijelentette. Ámde a Szovjetuniónak arra a felhí­vására, hogy együttesen old­ják meg a jelenkor egyik leg­fontosabb és legélesebb kér­dését, amelytől Európa bé­kéje és nyugalma függ, neve­zetesen, hogy kössék meg a békeszerződést Németország­gal — az Egyesült Államok kormánya korábbi állásíogla- Ialásának kifejtésére szorítko­zott — s ez igen távol áll az európai és a világbéke iránti őszinte gondoskodástól. Ebben a vonatkozásban meglepetést kelt az Egyesült Államoknak az a kísérlete, hogy önmagát majdhogynem a német kérdés rendezése baj­nokának tüntesse fel, a Szov­jetuniót pedig ellenkezőiéként állítsa be. Hogy ennek az állí­tásnak a valóság látszatát köl­csönözze, az Egyesült Államok kormánya jegyzékében utal a történelemre. Jellemző azon­ban, hogy a diplomáciai archí­vumból csak egyetlenegy olyan adalékot tudott előkeri- teni, amely szerint az Egye­sült Államok javaslatot tett a német békeszerződés előkészí­tésére. Ez 1946-ban történt. Közvetlenül a háború befe­jezése után, amikor a Szovjet­unió és az Egyesült Államok szövetségesekként léptek fel, általában nem volt köztük né­zeteltérés arr.a vonatkozólag, hogy meg kell semmisíteni a német militarizmust, biztosí­tani kell Németország demok­ratizálását és meg kell kötni a békeszerződést, ahogyan azt a potsdami egyezmények elő­irányozták. Következésképpen akkor lehetségesnek látszott gyakorlatilag megállapodni a békeszerződés megkötésének ügyrendjében. Harharosan azonban az Egyesült Államok kormánya a többi nyugati ha­talom kormányaival együtt szöges fordulatot tett német politikájában. Ezáltal pedie ismét a német militaristákat ültette nyeregbe. Érthető, hogy az Egyesült Államok politiká­jában bekövetkezett ilyen for­dulat után nem tartották szükségesnek a német béke- szerződés megkötését. A következő évek során a nyugati hatalmak eluta­sították a Szovjetuniónak a békeszerződés előkészíté­sére vonatkozó javaslatait. így volt ez 1949-ben, 1952-ben, 1954-ben és 1959 januárjában. Ezek a tények önmagukban is bizonyítják, milyen keve­set segít az Egyesült Államok kormányán a történelemre va­ló hivatkozás. Mindenki előtt világos — folytatódik a szovjet jegy­zék —, hogy Nyugat-Németország a há­borús veszély tűzfészkévé válik Európában. Megalakították reguláris had­seregét, élén volt hitlerista tábornokokkal és tisztekkel. Már ma Nyugat-Németország- nak van a legnagyobb szá­mú hadserege az európai szárazföldön a NATO tagor­szágai közük Az NSZK képviselői egy­más után ragadják magukhoz a kulcspozíciókat a NATO ve­zetésében. A nyugatnémet szoldateszka a tömegpusztító fegyverek megszerzésére törekszik. A Bundeswehrt fejlesztik és ké­pezik ki a nukleáris rakéta- háború megvívására alkal­mas hadseregként. Akárcsak a hitlerista Németországban, szoros kapcsolatok szövőd­tek a hadsereg és az ipari monopóliumok között, mely utóbbiak készek kielégíteni az előbbinek minden igényét. Ha a Német Szövetségi köz­társaság katonai-anyagi bá­zisát összefüggésben vizsgál­juk azzal a militarista és re- vansista szellemmel, mely — csakúgy, mint negyed évszá­zaddal ezelőtt — átszövi Nyugat-Németország egész állami és közéletét, világossá válik a veszély nagysága, amely az NSZK jelenlegi fejlődésének következményé-. A tények azt mutatják, hogy a kapituláció óta eltelt 16 év alatt a német militaris­ták és revansisták az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország segítségével Nyugat-Németországban töb­bet értek el, mint elődeik az első világháború befejezését követő 16 év alatt. Könnyű elképzelni, milyen nyelven beszélnének a nyugat­német militaristák, ha nuk­leáris fegyver lenne a kezük­— Halló, tizenegyes TEFU? Kennedy elvtársat kérem. Itt a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz-től Avar János főkönyvelő beszél. — Üdvözlöm. Avar elvtárs. Mi újság? — Sürgősen kellene egy te­herautó a gabonaszállításhoz. A cséplőgéptől egyenesen a Termény forgalmi Vállalat rak­tárába hordjuk a búzát, de ke­vés a vontató. — Mikorra kérik a kocsit? ben, s ehhez úgy látszik, a nyugati hatalmak készek hoz­zájárulni. Vajon a szovjet kormány a hitleri hordák pusztító betörésére emlékez­ve, figyelmen kívül hagyhatja- e, hogy Nyugart-Németország- ban ismét teljes erővel fő­ijük a „keleti hadjárat’’ elő­készítésé — teszi fel a kérdést a szovjet jegyzék, majd így folytatódik: Jellemző, hogy Bonn re- vansista követeléseiről az Egyesült Államok kormányá­nak jegyzéke is kénytelen volt említést tenni. Igaz, a jegyzékben ezek a követelé­sek úgy szerepelnek, mint amelyek csaknem az NSZK kormányának békeszeretetét tanúsítják, mivel az utóbbi | ezt állítja, hogy nem szándé­A napokban fejezték be a különböző kereskedelmi szer­vek félévi tervteljesítésének értékelését. Az Élelmiszer­ipari Minisztérium Pest me­gyei kirendeltségének érté­kelése szerint a megye első félévi fel- vásárlási tervét 90,9 szá­zalékra teljesítettük. Ez a teljesítmény arról ta­núskodik, hogy a Termény­forgalmi Vállalat, a MÉK és egyéb kereskedelmi szervek együttes munkája a vártnál szervezetlenebb volt, mivel az idén nagy lehetőségek nyíltak a tervek teljesítésé­re, sőt a túlteljesítésre is. Különösen akkor tűnik ki ez a tény, ha a különféle ter­mények és termékek fel vá­sárlásának tényszámait egyen­ként vizsgáljuk. Ha viszont a járási kirendeltségek felvá­sárlási munkáját vizsgáljuk, még szembetűnőbb az a kü­lönbség, amely az egyes termények, termékek, illetve — Jó lenne, ha már itt vol­na. — Azonnal küldünk egyet. Ha szükséges, rakodómunká­sokat is viszünk. Hány embert küldjünk? — Köszönjük az előzékeny­séget, de csak autóra van szükségüntk. Mikorra várhat­juk? — Egy óra múlva ott lesz. — Nagyszerű! Ez aztán se­gítség. (A beszélgetést végighallgat­ta: n. i.) Az MTI moszkvai tudósító­ja jelenti: A Pravda pénteki száma három javaslatot közöl az SZKP vasárnap nyilvánosság­ra hozott programtervezeté­nek vitájából. Ezeket és a többi módosító indítványt ter­mészetesen az októberben ösz- szeülő husszonkettedik párt- kongresszus fogja jóváhagyni vagy elvetni. V. SzeszlavinsZkij, a lap szamarkandi olvasója indítvá­nyozza, hogy a bevezető utolsó bekezdését kissé változtassák meg. A tervezet eredeti szöve­ge ez: „a kommunizmus min­den nép békéjét, munkáját, szabadságát, egyenlőségét és boldogságát teremti meg a földön”. Az olvasó azt java­solja, hogy az „egyenlőségét” szó után iktassák be a „ba­rátságát” szót is. B„ Karpics moszkvai mér­nök idézi a kommunista er­kölcskódex következő tételét: „engesztelhetetlenség az igaz­ságtalansággal, az ingyenélés^ sei,- a tisztességtelenséggel és karrierizmussal szemben”. Ja­vasolja, hogy a „közönyt és a formalizmust” is iktassák bé az említett négy rossz mellé. R. Povilejko novoszibirszki komszomolista mérnök így ír: járások tervének teljesítése között mutatkozik. Legjobb eredményt a gyü­mölcsfelvásárlásban ér­tek el a megyei kereske­delmi szervek. A megye első félévi gyümölcs- felvásárlási terve 29 700 má­zsa volt, amelyet 57 700 má­zsára teljesítettünk. A 194,4 százalékos tervteljesítés nem­csak az idei jó gyümölcs- termésnek, hanem a keres­kedelmi szervek jó munká­jának is köszönhető. Ez a jó munka látszik meg a bur­gonyafelvásárlási terv 183,2 százalékos, a tojás 141,9 szá­zalékos, a takarmánygabona 133,7 százalékos és a búza- felvásárlási terv 115,3 száza­lékos teljesítésében is. Nem mondható rossznak, de a lehetőségektől elmaradt a zöldség- és a sertésfelvásárlás üteme. A zöldségfelvásárlás első félévi tervét 106,6 száza­lékra, a sertésfelvásárlá­sét pedig 101,7 százalék­ra teljesítettük. Különösen a zöldségfelvásár­lás lehetőségeinek kihaszná­lását hanyagolták el a MÉK kirendeltségei, mivel az idén sokkal több zöldséget kínál­tak a termelőszövetkezetek és egyéni termelők, mint amennyit felvásároltak. Igaz. hogy a MÉK-nek figyelembe kel] vennie az értékesítési le­hetőségeket is. amelyek bizo­nyos mértékig korlátozzák a felvásárlást, de az első fél­évinél jobb piackutatási mun­kával mégis nagyobb meny- nyiségű zöldáru elhelyezésé' szervezhették volna meg. Ezt bizonyítja az a tény is a többi közt. hogy a fővárosi és más piacokon nemegyszer volt zöldséghiány átmenetileg Nemcsak az igényekhez, ha­nem a tervezetthez mérten is a programtervezet előírja, hogy „minden választáskor újjá kell választani a tanács­tagok legalább egyharmadát”. Javasolom, hogy tegyék hoz­zá ehhez a mondathoz a kö­vetkező szavakat: „különösen a művelt, erélyes, kezdemé­nyező fiatalok közül”. Dobi Isiván távirata Felső-Volta Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke Felső-Volta Köz­társaság kikiáltásának évfor­dulója alkalmából, üdvözlő táviratot küldött M. Maurice Yaméogonak,, Felső-Volta Köztársaság elnökének. Fanfani Leningrádban A Hruscsov szovjet minisz­terelnök meghívására a Szov­jetunióban tartózkodó Fanfani olasz miniszterelnök pénteken reggel különrepülőgépen Moszkvából Leningrádba uta­zott. Fanfani, és a kíséreté­ben levő személyiségek mind­össze néhány órát töltenek Le- ningrádban, ahol megismer­kednek a hős város nevezetes­ségei vei. kevesebb vágómarhát, barom­fit és tejet vásároltak fel Pest megyében Vágómarhából 78,3 százalékra, baromfiból 89,8 százalékra, tejből pedig 83,6 százalékra teljesítettük az első félévi felvásárlási tervet. A megye járásai és városai közül például csak a dabasi járás, valamint Szentendre város teljesítette a vágó­marha-értékesítési tervet. Különösen gyenge a vá­gómarha-felvásárlási terv teljesítése a gödöllői já­rásban és a váci járásban, ahol 60,7, illetve 61,6 szá­zalékra teljesítették ezt a tervet. A gödöllői járás egyéb­ként a baromfi-felvásárlásban is leghátul kullog, az első fél­évi terv 25,6 százalékos telje­sítésével. Annál is inkább szembetűnő ez a gyenge ered­mény. mivel a baromfifelvá­sárlási tervet sok helyen je­lentősen, a budai járásban például 230,4 százalékra tel­jesítették. Az Élelmiszeripari Minisz­térium megyei kirendeltségé­nek értékelése szerint a járások között a dabasi járás az első az első fél­évi felvásárlási terv 120 százalékos teljesítésével. A városok között Vne lett az első az első félévi terv’ 145,6 százalékos teljesítésével. Bár­melyik első helyezett lehető-1 ségeit nézzük, azt látjuk, hogy egyiknek (sincs különleges helyzete a megyében, ami­nek a kiváló' eredményt kö­szönhetné. Logikusan követ­kezik ebből, hogy a má­sodik félévben még sokat kell tenniük a többieknek azért, hogy a kihasználható lehetősé­gekkel élve, felzárkózhassa­nak az élenjárók mögé. Erre kötelezi őket a népgazdaság, a termelők és a fogyasztók érdeke egyaránt. <n. i.) (Folytatás a 3. oldalon) Növelni kell a felvásárlás üteméi Segít a tizenegyes TEFU

Next

/
Thumbnails
Contents