Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

4 Ft» T MEOlF.f-MMsm 1961. AUGUSZTUS 4, PÉNTEK IPOLYTÖLGYESI TERVEK Első lépés: televízióvásdrlás Második lépés: a művelődési otthon kibővítése Belga szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba A SZOT elnökségének meg­hívására öttagú szakszervezeti küldöttség érkezett kéthetes j látogatásra hazánkba. A bel­ga vendégek itt tartózkodá­suk során tanulmányozzák a magyar dolgozók munka- és életkörülményeit, a magyar szakszervezetek tevékenységét és ipari, valamint mezőgazda­sági üzemekbe látogatnak el. Könyv a mezőgazdasági kutatás tíz évi eredményeiről A mezőgazdasági kísérlet- ügy újjászervezésének tizedik évfordulója alkalmából ké­szült, s most jelent meg egy könyv a mezőgazdasági kuta­tóintézetek kísérleti eredmé­nyeiről. A mezőgazdasági kí­sérletügyi hálózat 1950 óta sokat fejlődött, azóta több olyan intézet kezdte meg munkáját, amelynek témáival azelőtt egyáltalán nem fog­lalkoztak. A Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt jelenleg 31 önálló kutatóinté­zet működik, ezenkívül az agrár felsőoktatási intézmé­nyek 87 tanszéken folytatnak tudományos-kísérleti munkát. Ez a könyv a növényter­mesztés, növénynemesítés', a növényvédelem, az állatte­nyésztés és az üzemszervezés köréből mintegy száz témát ismertet. A tervek szerint ezentúl 2—3 évenként jelennék meg összefoglaló munkák a mező- gazdasági kutatások legújabb eredményeiről. (MTI) — HÚSZ KILOGRAMM feketekávét fogyasztanak havonta a vámosmikolai la­kosok a szövetkezeti cukrász­dában, melyet a közelmúlt­ban szereltek fel a legkor­szerűbb kávéfőzőgéppel, Nincs televízió. - Egyetlen ember lakásába sem varázsol­ja a nagyvilág eseményeit, a színház, a film és a sport szép­ségeit, örömeit századunk egyik legcsodálatosabb talál­mánya. Nem éppen örvendetes, hogy egyetlen televíziótulajdonos sincs Ipolytölgyesen. Még saj­nálatosabb azonban, hogy nincs televíziókészüléke a művelődési otthonnak. — Ipolytölgyes az egyetlen község a szobi járásban — mondja kesernyésen Simon Béla igazgató. — Magyaror­szágon lassanként már 159 000 televízió működik majd és legalább másfélmillió embernek jelent művelődési, tanulási, szórakozási alkalmat, de köztük egyetlen ipolytöl- gyesi lakos sincs. Ma már egyetlen művelődési otthon sem nélkülözheti a televíziót. — Miként juthatnának az ipolytölgyesiek legalább egy készülékhez? — Színjátszó csoportunk azért készült a „Noszty fiú” bemutatására, mert reméltük, hogy az előadás bevételéből megteremthetjük a televízió vásárlásához kellő összeget. Sok próba előzte meg a be­mutatót. Váratlan zökkenő történt, néhányan különféle ok miatt visszaadták a szere­pet Mit tehettünk? Minden­áron meg akartuk menteni az előadást. Varga Zoltánná, aki civilben postás, szerepet vál­lalt. Beugrottam én is. Sike­rült az előadás. Itthon és má­sutt is. Színpadra léptünk Lei- késen és Nagybörzsönyben. Arra sem volt pénzünk, hogy ruhákat, jelmezeket kölcsö­nözzünk, magunk készítettük, csak úgy házilag. Az előadá­sok bevételéből 2000 forintot tettünk félre televízióvásáriás- ra. Ez azonban kevés. Lemez­játszónk sincs a művelődési otthonban, pedig kellene. Újabb előadásokat szeretnénk rendezni, hogy mielőbb össze­gyűljön a televízióvételhez a pénz. — Milyen csoportok tevéke­nyek a színjátszókon kívül? — Mindenem a muzsika. Ze­nekonzervatóriumon tanultam, bár befejezni nem tudtam. Szeretem a zenét és ez érző­dik a művelődési otthonban is. Énekkarunkban huszonketten énekelnek. Kis zenekarral is kísérletezünk. Tánc nélkül ugyanis nincs művelődési ott­hon, mert a fiatalok nehezen képzelnék el e nélkül az éle­tüket. Kívánják, hogy zene­kart alakítsunk, kell Ipolyíöl- gyesen a talpaié való muzsi­ka. öten gyakorolunk: Nagy Erzsébet — harmonika, Hege­dűs János — cítera, Lakatos .János — hegedű, Nagy Sándor — dob és én pedig pisztonnal vagy trombitával szeretném kiegészíteni az együttest. — Terveik? Miként kíván­ják élénkíteni a művelődési otthon életét? — Nem régiek a faiak. Ta­valy épült a művelődési ott­hon és máris úgy érzem, hogy Ipolytölgyes kinőtte. Kevés a színjátszás, a tánc, az ének­kar és a mozielőadás. Ki keli szélesíteni, sokrétűbbé kell tenni a művelődési otthon éle­tét, tevékenységét. Ehhez azonban a jelenleginél több hely, tágasabb tér szükséges. Elképzeléseink a bővítésről már alakulnak, formálódnak. Tóth Ferenc nemrég tanul­ta ki a kőműves szakmát. Kettőnk ötlete volt a bővítés terve. Kövünk van. Az Ipoly- gyöngye Termelőszövetkezet kőbányájából kaphatnánk építkezési anyagot. Első­sorban rajtunk múlik az előfeltételek megteremtése. Amikor tavaly épült a mű­velődési otthonunk, akkor is jelentős értékű társa­dalmi munkát végzett a la­kosság, nyilván most is szá­míthatnánk az ipolytölgyesiek önzetlen hozzájárulására. El­sősorban a klubéletet szeret­ném megteremteni, ahol min­denki megtalálja kedvenc olvasnivalóját, lapját. A könyvtár jelenleg a tanácshá­zán működik, ha bővítenünk a művelődési otthont, akkor a 359 kötetet ide költöztet­hetnénk és Ipolytölgyesen minden egy épületben lenne, ami manapság elengedhetet­lenül szükséges a művelő­déshez, a kultúrához. A gye­rekek szinte falják a könyve­ket. Akad olyan fiatal is, aki hetenként két-három regényt is elolvas és még a libalege­lőre is magával viszi a köny­vet. A válogatás, a kölcsön­zés azonban nem zavartalan, mert jelenleg mindössze csak egyetlen szekrény áll rendel­kezésünkre. Zsúfolt. Nehezen tudom rendben tartani a könyveket. A járás Ígért szek­rényt, asztalt. Ha megkap­juk, könnyebb lesz a helyzet. Pillanatnyilag minden csü­törtök este hat és kilenc óra ; között van nyitva a könyvtár, j ha azonban ilyen iramban nő az érdeklődés a községben az ‘ irodalom iránt, akkor sor ke­rülhet arra is, hogy vasárnap épület készült el már az idén a termelőszövetkezetekben 8000 szakmunkás, 32 mérnök és technikus a szövetkezeti építőbrigádokban Amilyen mértékben fejező­dik be az aratás a termelő- szövetkezetekben, olyan ütem­ben meggyorsulnak az épít­kezések. Igaz, az idén a me­zőgazdasági munkák dandár­ja sem jelentett „holt szezont” a beruházásokban, s ez mind­két terület jobb munkaszer­vezését dicséri. A Földmű­velésügyi Minisztériumban most összesített adatok szerint a termelőszövetkezetek évi építési tervének eddig mint­egy 40 százaléka valósult meg, s ez — figyelembe véve a me­zőgazdasági építkezések szo­kásos ütemezését — jó ered­mény. Annál is inkább, mert az idei beruházási prog­ram jóval nehezebb fel­adatokat ad az előző évieknél. A szövetkezetekben az idén 10 500 épületet emelnek, két­ezerrel többet, mint 1960-ban, s a tavalyi 45 százalék helyett most az épületeknek csaknem 70 százaléka házi kivitelezés­ben készül. A tervezett épületek egy­ötöde, több mint 2000 már el­készült, s ezeket már igénybe is vették. Ezenkívül megkezdődött a munka további 4500 épü­leten is. A sorrend megfelel a beruhá­zási politika általános köve­telményeinek: leggyorsabb ütemben a sertés- és baromfi- istállók készülnek, hiszen ezek a legkönnyebben üzembehe­lyezhető és a leggyorsabban megtérülő beruházások. Nagy­részük egyszerű kivitelezéssel, szerfából készül. A termelőszövetkezetek kö­rében az idén igen sok a he­lyi kezdeményezés nagyobb, vagy speciális rendeltetésű épületek, sőt. épület-komp­lexumok létrehozására. Ezek egyrésze közös vállalkozás, mint például a négy hajdúbö­szörményi szövetkezet közös baromfifarmja. Itt gyorshíz- lalással évente félmillió pe­csenyecsibét állítanak majd elő. Az eddig elkészült épü­letekben már csaknem száz­ezer csirkét tartanak. Az idei termelőszövetkezeti beruházások az állami, taná­csi építővállalatok és a kis­ipari szövetkezetek dolgozóin kívül kereken húszezer terme­lőszövetkezeti tagot fog­lalkoztatnak. A kétezernél több házi épí­tőbrigád már jelentős szak­mai erőt képvisel: a brigád­vezetőknek több mim egyhar- rnada szakmunkás, kereken 8000 szakmunkás dolgozik a brigádokban. A szövetkezetek házi építkezéseinek méreteire és színvonalára jellemző, hogy a közös gazdaságok az idén már 32 építészmérnököt és technikust is alkalmaznak. (MTI) is kölcsönözünk könyveket. Jelenlegi gondjaink ellenére is. lényegében biztató a hely­zet Ipolytölgyesen. Az embe­rek, főleg a fiatalok, műve- i lődni akarnak és szabad ide- i jüket, a tanulás mellett, hasz- 1 nos szórakozással akarják el­tölteni. Kétféle tervünk is van. A közelebbi: pénzgyűj­tés az áhított televízióra. A távolabbi: a művelődési ott­hon bővítése. Közös erővel, együtt a helybeli pártszerve­zettel, a tanáccsal és a lakos­ság tevékeny közreműködésé­vel szeretnénk ügyesen lerak­ni Ipolytölgyesen a népműve­lés, a kultúra alapjait. Azt j hiszem, hogy az első lépése- : két már megtettük — fejezte be a beszélgetést Simon Béla, az ipolytölgyesi Petőfi Sándor Művelődési Otthon igazgatója. Molnár Károly Kevés tsz-segédüzem szerződtet ipari tanulót Faluhelyen az ipari pályát választó fiatalok számára la­kóhelyükön kevés alkalom nyílik arra, hogy tanulónak szerződhessenek. Az önálló kisiparosok közül csak na­gyon kevesen hajlandók mű­helyükbe tanulót fogadni. A kisipari termelőszövetkezetek pedig — ha ugyan a község­ben vagy a szomszédos falu­ban vannak is — csak korlá­tozott számban szerződtethet­nek ipari tanulót. Így azután a szolgáltató és javító ipar­ágakban az utánpótlás neve­lése nincs kellőképpen bizto­sítva. Ezen a téren nem tesznek sokkal többet a mezőgazda­sági termelőszövetkezetek sem. Saját ipari segédüze­meik dolgozóinak utánpótlásá­ról nem nagyon gondoskod­nak, holott ezekben az üze­mekben is többnyire idős mesterek végzik a munkát, s a számuk sem mindenütt ele­gendő a rájuk váró feladatok megoldására. Ennek ellenére nagyon kevés tsz alkalmaz ipari tanulót segédüzemeiben. Például a dabasi járás ti­zenöt termelőszövetkezete majdnem mindegyikében mű­ködik ugyan ipari segédüzem, mégis csupán négyben, Da­bason, Ócsán, Hernádon és inárcson folyik ipari tanuló- képzés. Igaz, hogy sok terme­lőszövetkezeti segédüzemben pines mestervizsgát tett dol­gozó, akire az utánpótlás ne­velését rá lehetne bízni, ilyen képesítésű iparos hiányában tanulót nem is szerződtetnek De ennek ellenére a járás ter­melőszövetkezetei a jelenlegi­nél mégis nagyobb számban alkalmazhatnának ipari tanu­lókat. Ez idő szerint a dabasi já­rás tsz segédüzemeiben mind­össze tizennégy ipari tanuló nevelkedik. A legtöbb a her­nádi tsz-ben, ahol két kőmű­ves, két lakatos és két asz­talos, összesen hat ipari ta­nuló van. Irnácson egy ko­vács, egy asztalos, egy virág­kertész és egy baromfikeltető tanuló sajátítja el a szakmát. Ez utóbbi két fő lány. Ócsán egy bognár és egy kőműves. Dobáson pedig két asztalos- ipari tanuló van a tsz segéd­üzemben. Az eddigi jelek szerint ez idén nem sokkal növekszik a járás területén az ipari tanu­lók száma. Egyelőre a járási tanács ipari csoportjánál négy tsz jelentette be, hogy ipari tanulót óhajt szerződtetni. Ezek között ismét a hernádi tsz vezet, amely három tanu­ló, egy asztalos és két kőmű­ves képzését vállalja el. Do­bás egy kőműves, Inárcs egy kovács, Gyál szintén egy ko­vácstanulót hajlandó szer­ződtetni. Ha tehát e hó végéig más tsz nem jelenti be ha­sonló szándékát, ebben az év­ben a tsz ipari segédüzemek tanulóinak száma a dabasi járás területén mindössze hét fővel növekszik. A többi járás termelőszö­vetkezeteiben többé-kevésbé hasonló a helyzet és ez a fa lu ipari ellátottságának meg­javítása és a jövőre nézve biz­tosítása szempontjából nem megnyugtató. A tsz segédüze­mek közül különösen a kisebb községekben több szakmára hárul már ma is, de a jövő­ben még fokozottabban a tsz ipari szükségletének kielégí­tése mellett a javító és szol­gáltató iparban, a község egész lakosságának ellátása. Éppen ezért az ipari segéd­üzemekkel rendelkező terme­lőszövetkezetekben nagyobb gondot kellene fordítani az utánpótlás nevelésére. HÉTSZÁZAN A GÁTON A riporter, ha csak egy-két hétig is „elkerüli” Százihalom- battán, a Dunamenti Hőerő­mű építkezését, legközelebb alig ismer a tájra. Nem csoda, hiszen az a hétszáz főt szám­láló, különböző szakmákból verbuválódott mérnök-, szak­munkás- és segédmunkás gár­da, amely második ötéves tervünk e nagyfontos,ságú lé­tesítményén munkálkodik, alaposan felbolygatja a száz­halombattai síkságot. Hétszáz munkáskéz nem túlzottan sok ekkora terület átalakításához, de jó segítőik a gépek, ame­lyek legutolsó látogatásunk ói a bizony alaposan felszab­dalták az amúgy ssm nyugal­mas területet. A Benta-pata- kon már áll a roppant ere­jű pilléren nyugvó híd, és az épülő országút alatt átvezető betoncsatornák is új jegyei a tájnak. Maga az erőmű még csak papíron létezik, de szé­lesen terpeszkedő vasbeton­alapjait már javában alkotják hozzáértő kezek. A lánctalpas földkotrógép azóta csupán a vízlágyító-üzemrész földmun­kája során 7000 köbméter föl­det Knelt ki a mélyből. Kovács Éva mérnök hol itt, hol ott tűnik fel terepfelvételező mű­szerével, és színes fokbeosz­tású mérőrudjaival, hogy ki­tűzze új meg új épületek he­lyét. Csajkás István műveze­tő a vízlágyító reaktor föld­munkájának gondos irányí­tásával hozza közelebb ezen üzemrész elkészültének határ­napját. És mindenki, dolgoz­zék akár az ÉM 26. Építőipa­ri Vállalatnál, a Földgép Vál­lalatnál, az Erőműberuházá­si Vállalat kebelében, egyaránt azon fáradozik, íhogv sikere­sen megalkossa az általuk emelt pécsi hőerőmű nagyobb társát, a Barátság Olajvezeté­ken érkező, szovjet olajjal üzemelő Dunamenti Hőerő­művet. All már a híd a Benia patak fölött + + A tágas fabarakk-házakat tucatszámra váltják fel ms ugyancsak ideiglenes fémvázas felvonulási épületek Kovács Éva mérnök, a mű­szaki gárda legfiatalabb tagja munka közben Munkában a földkotró-gép Foto és szöveg: András Endre Csajkás István művezető (jobbról) a vízlágyító üzemrész földmunkáját irányítja

Next

/
Thumbnails
Contents