Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
rrarr UEC.YKÍ tfírltw 1C61. \UGUSZTUS 1. KEDD A „külszolgálatos feleség“ Külföldön dolgozó magyar munkások életéről, élményeiről, tapasztalatairól sokan és sokat írtak már. Ezt az írást — a szokástól eltérően — egy „külszolgálatos” gépkocsiszerelő feleségének szentelem. Egy háziasz- szonynak, aki az év nagy részét ugyancsak külföldön, férje mellett tölti. Úgy gondolom, az ő élményei is jelenthetnek érdekességet az olvasó számára. Röviden az előzményekről. Négy esztendővel ezelőtt Geszti Józsefet, a Csepel Autógyár gépkocsiszerelőjét felhívatták a vevőszolgálatra s közölték vele, hogy külföldre akarják küldeni, valamelyik Csepel szervizállomásra. A család meghányta-vetette otthon az ajánlatot, s végül férj-feleség úgy döntött: rendben van. Geszti Józsefet az érdekesnek Ígérkező munka, a több kereset, a külországok „varázsa” vonzotta. Gesztinét pedig vigasztalta az az Ígéret, ami a vevőszolgálaton elhangzott: az első adandó alkalommal meglátogathatja férjét. Geszti József rövid időn belül elindult első külföldi útjára, a Csepel teherautók spanyolországi szervizállomására Azóta ott él s csak hetekre jön haza Magyarországra. Geszti Józsefné pedig két alkalommal is volt már Madridban, egyszer hat, egyszer tizenegy hónapig. Most várja újból a kiutazási engedélyt... Kedves, fiatalos, nevető szemű asszony. Maga a kicsattanó egészség, a megtestesült életvidámság. Készségesen válaszol a kérdésekre, szinte „tollbamondja'’ válaszait, s beszédét olyan eredeti humorral fűszerezi, hogy az ember szinte elfelejt jegyezni, csak figyeli, hallgatja Gesztinét. — Tudja, én azelőtt nem sokat utazgattam. Tizenöt éves házasok vagyunk, ezalatt egyszer Romániában, egyszer Jugoszláviában voltunk a rokonoknál. Hogy őszinte legyek, nem is kívánkoztam sehova. Elég volt nekem Pest és egy- szer-egyszer a Balaton. Sohase gondoltam, hogy egyszer még Spanyolországba is elkerülök ... Elmereng egy kicsit, aztán hangosan felkacag. — Jaj, most eszembe jutottak a házbeliek. Nem hitték el. hogy megkapom a spanyol útlevelet. Azt mondták, hogy ^csak nagyzolok, dicsekszem előttük. Majd pont egy ilyen egyszerű asszonyt visznek el abba a messzi ségbe. Csak azért, mert az ura ott dolgozik ... Én nem szóltam semmit, vártam. Egyszer csak behívattak a gyárba, s mondták, hogy csomagolhatok, készen vannak a papírok. Még aznap megkaptam az útlevelet, s otthon, a házban megmutattam mindenkinek: nézzétek, utazom, méghozzá repülőgépen. — Nem félt a hosszú úttól? — Á, cseppet sem. Még az se idegesített, hogy nem tudok egy idegen nyelvet se. Gondoltam, majd csak lesz valahogy. El is jutottam szerencsésen Párizsig — mutogatással. Ott meg már várt a férjem. — Hogy tetszett Párizs? — Mit mondjak? Gyönyörű! Sok mindent megnéztünk, hogy őszinte legyek, legtöbbet a divatáru üzletek körül sétáltam Van sok szép holmi, csak nagyon drága. Kevés pénzzel nem érdemes bemenni a párizsi üzletekbe. Párizs után pedig Madrid következett. — Nagyon szép város, hatalmas épületei és széles sugárútjai vannak — kezdené az asszony a szakszerű útirajzot, én azonban nem erre vagyok elsősorban kíváncsi. Inkább az érdekelne, mit csinál egy magyar háziasszony külföldön? Hogyan asszimilálódik a különleges viszonyokhoz? Hogyan „találja” fel magát az idegen környezetben? Geszti József ék egyszerű munkásemberek, s külföldön sem tudtak mások lenni. Hozzászoktak az egyszerű, természetes életmódhoz, s ekképpen igyekeztek élni odakinn is. — Pár napig étteremben kosztoltunk. Borzasztó drága volt. Mondtam a páromnak, hogy ez így nem lesz jó. Elmegy az összes pénzünk, s még nem is lakunk jól. Én azokkal a rákokkal meg polipokkal sose tudnék megbarátkozni. A birkahúsért se rajongok. Pedig ott ezek a fő ételek. A férjem már úgy et te, mint egy bennszülött spanyol. No — mondtam neki —, egyél csak, nemsokára főzök olyan paprikáscsirkét, hogy mind a tíz ujjad megnyalod és azt is elfelejted, hogy polip van a világon. — És főzött? — Hogyne — bólint büszkén. — Paprikát vittem itthonról, jó erőset, a férjem spanyol munkatársai úgy sziszegtek, hogy öröm volt nézni. De azért dicsérték, hogy milyen finom ez a furcsa, piros lé, és mindig azt kérték, főzzek paprikást. Főztem is gulyáslevest, pörköltet, ilyenkor egy kicsit elfelejtettük a honvágyunkat. Most már ragyog a szeme az emlékezéstől s kérdezetlenül folytatja tovább. — A MOGÜRT berendezett lakást bérelt nekünk Madridban. Néhány nap alatt megbarátkoztam az idegen bútorokkal, holmikkal s azt képzeltem, hogy ez most a miénk. Takarítottam, főztem, mostam, akárcsak itthon. A főzéssel azért egy kicsit bajban voltam. Tejföl, túró nem volt, a zellernek, fehérrépának csak a zöldjét ismerik. Paprikát a patikában adnak s úgy kezelik, mint valami furcsaságot. Narancs, citrom, van rengeteg, de nekem az alma nagyon hiányzott. Egyszer hazulról hozott valaki egy csomaggal, édes- anyámék küldték. Hát én úgy megörültem annak, mint a pestiek a narancsnak ... — Szórakozás? — Leginkább moziba és sétálni jártunk. A táncos, zenés helyek nagyon drágák, mi meg spórolni akartunk. A mozikban két filmet játszanak egyszerre, van köztük elég jó. Strandra is mentünk, kirándulni is, ha volt a férjemnek szabad ideje. Ha meg nem volt, unatkoz'am egy kicsit otthon. Mert tudja, én a nyelvet nem tudtam megtanulni, most is c°ak egy-két szót tudok. így aztán nem barátkoztam össze senkivel sem. — Milyenek a spanyol nők? — Nagyon szépek — mondja Gesztiné s hangjában egy csepp irigység sem rezeg. — Gyönyörű fekete hajuk van, legtöbbnek kontya. Gondoltam, hogy még fátyolt hordanak, de azt csak a templomban látni. Hogy a férjét említi, kicsit elszomorodik. Vigasztalásul levélköteget vesz elő: ennyit írt Józsi, amióta ő itthon van. Mindegyikben ott van a kívánság: „gyere már anyukám, nagyon várlak”. S az „anyukám” szorgalmasan írja a válaszokat: „megyek, mihelyt lehet”. Geszti Józsefné még néhány hétig a „mama lánya” lesz. Segít főzni, mosogatni, ajnározza a kislányát, jóllakik túrós palacsintával és töltött káposztával, kimegy a Városligetbe, meglátogatja az Ismerősöket. Aztán újból repülőgépre száll és utazik Madridba. Bende Ibolya íj módszer a szarvasok nemesítésére A hazai és külföldi vadászok az utóbbi években há- rom-négyszer annyi aranyérmes szarvast lőttek ki er- deinkben, mint azelőtt. Ez a közelmúltban megindult szarvasnemesítés eredménye. Az erdei vadakat természetesen nem olyan keresztezés! vagy tenyésztési módszerekkel nemesítik, mint a haszonállatokat, hanem selejtezéssel. Ez sem kíván azonban sokkal kevesebb munkát. Az Ei-dészeti Tudományos Intézetben évente négy-ötszáz szarvasagancsot mérnek fel, emellett visszamenőleg feldolgozták 1881-től kezdve valamennyi trófeakiállítás anyagát. Körülbelül negyedmillió adatot vettek fel — egy-egy agancsról 40 méretet. Nyolcvan térkép szemlélteti, hogy 1881 óta az ország 30 tájegységén milyen trófeákat lőttek ki. A különböző vidékeken élő szarvasok agancsának „fejlődési csúcsáról” diagramm is készült. Mindez pontos képet ad arról, hogy az egyes tájegységeken mi számít jó agancsnak, s milyen agancsú szavasokat kell kiselejtezni. A különbségek igen nagyok, míg például az Alsó-Duna árterén 8—9 éves szarvasok már tízkilós agancsot növesztenek, addig a Börzsönyben 12 éves korukban is csak ritkán érik el a hatkilásat. A szarvasselejtezés alapjául szolgáló új méretmegfigyelési módszer iránt külföldről is érdeklődnek. Az Erdészeti Tudományos Intézet legutóbb a lengyel földművelésügyi minisztériumot tájékoztatta róla, most pedig az osztrákok részére készül a módszer leírása. (MTI) VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^‘fllrdi/fírlar 71 AHOL BÜSZKÉK A FIATALOKRA Tovább javítja eredményeit a Budakalászi Gyapjúgyár digi módszer helytelenségét és változtattak azon. — Talán elsősorban a vállalat kiszeseinek köszönhető, hogy a munkversenyben szinte áldozatosnak mondható hajrát diktáltak a félév végén. A fiatalok — mondja a főmérnök — példamutató módon dolgoztak. Büszkék vagyunk rájuk. — Soron kívüli éjszakai műszakot vállaltak — folytatja hogy ne legyen álló gép, inkább kétszer éjszakáztak. A betegek helyett is. Két fiatalt név szerint is meg kell itt említenem. Péter Ottó KISZ-tit- kár és Kovács Margit, a szövődéi kiszesek vezetője mindent elkövettek a siker érdekében és nekik is részük van abban, hogy üzemünk teljesítette az élüzem cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. A budakalásziak az év első felének eredményei után sem pihennek, a termeléssel párhuzamosan folyamatosan végzik a gépi rekonstrukciót, valamint a gyár külső és belső tatarozási munkáit. * (t) amnareggnrTír ifi KÉSZÜLŐDÉS AUGUSZIIJS 20-M Cegléd máris ünnepi lázban ég: az augusztus 20-i alkotmánynapi ünnepséget közvetíti a televízió. Ezért az egész város felbolydult, hogy minél emlékezetesebbé tegye augusztus 20-át. A TV munkatársai a közelmúltban néhány napig a városban időztek, hogy elkészítsék a műsor forgatókönyvét, megismerkedjenek a város közös gazdaságaival, üzemeivel és más nevezetességeivel. Felkeresték a többi között a ceglédi Alkotmány Tsz-t is. Számukra különös jelentőséggel bír augusztus 20-a. Két éve ugyanis ezen a napon alakult meg a szövetkezet és az Alkotmány nevet vette fel. A tsz-ben tizenkét tagú bizottságot alakítottak, amelynek feladata az ünnepségsorozat előkészítése. Mezőgazdasági kiállítást is rendeznek, grafikonokon és tablókon mutatják be az elért fejlődést. Kiállítanak néhány kiváló terméket is a nagyszabású bemutatón. A tsz tagjai részt vesznek a délelőtti nagygyűlésen, ahol meghallgatják Horváth András, a megyei pártbizottság első titkárának ünnepi beszédét. Délután a program szerint munkás-paraszt találkozót szerveznek a tsz-t patronáló üzemek dolgozóinak részvételével. Meglepetéseket is készítenek, mert úgy tervezik, hogy az üzemek dolgozóit szerény ajándékokkal várják majd a vásártéren. A városban különben versenyt szerveznek a TV által felajánlott díj elnyeréséért. A cél ugyanis az, hogy minél több, minél gazdagabb ötlettel, minél színesebben ünnepeljék meg Cegléden az alkotmány idei ünnepét. Üzér a bíróság előtt A vádlott: llyés Endréné. A vád: üzérkedés. Ilyésné ez év elején leutazott Levelek községbe, ahol tíz mázsa tengerit vásárolt, mázsánként 160 forintos áron. A kukoricát Csemő községben mázsánként 220 forintért értékesítette. Másodszor is útnak indult, újabb tíz múzsa tengerit vásárolt, amit ugyancsak éladott, természetesen busás haszonnal. Többen is felkeresték később, mert híre ment, hogy llyés Endrénénél mindig kapható tengeri. A bíróságon azzal védekezett, hogy neki mindebből semmilyen haszna nem származott, csupán szívességből közvetítette a tengerit. A járásbíróság azonban nem vette figyelembe az átlátszó védekezést és llyés Endrénél árdrágító üzérkedés bűntette miatt hathónapi felfüggesztett börtön- büntetésre, háromszáz forint bírságra és vagyonelkobzásra ítélte. MONOR © ViQÉIBg Két hét múlva befejezik a cséplést A monori járásban augusztus 15-re befejeződik a csép- lés. Káván a Haladás Tsz-ben még 16 vagon gabona vár csáplésre. Előreláthatólag augusztus 12-re végeznek. Bényén a Népfront Tsz csak akkor képes befejezni augusztus közepére a cséplést, ha a gépállomástól még egy gépet kap. Pilisen a Hunyadi Tsz- ben két gép dolgozik reggeltől estig. Nyáregyházán már augusztus első hetében valószínűleg befejeződik a cséplés. A Béke Tsz-ben a hordással és a szalmalehúzással egyaránt jól állnak, mintegy hat vagon gabona vár még cséplésre. Az Ady Tsz-ben még 11 vagon van hátra. Péteriben 7-re állnak le a cséplőgépek. Gyomron már a hét végén minden valószínűség szerint az utolsó zsák gabona is magtárba, illetve vagonba kerül. Maglódon 180 hold vár mélyszántásra. Két cséplőgép dolgozik és valószínűleg 10-re végez is. Az ecseriek nincsenek ilyen kedvező helyzetben. Még húsz vagon van hátra, aratnivalójuk is akad még a határban és mindössze egy gép csépel. Gombán a hét végére várják a cséplés befejezését. Úriban kombájnt kell igénybe venni, hogy a cséplést augusztus lőre befejezzék. Tápiósülyön és Tápiósápon valószínűnek tartják. hogy augusztus 15-ig befejezik a munkát a cséplőcsapar tok. Mendén minden lehetőség megvan arra, hogy már a hét végén leálljanak a gépek. A járásban egyébként mintegy 900 vagon gabonát csépeltek el eddig. 5869 holdon végezték el a tarlóhántást, amiből 1360 hold a mélyszántás. \\\\\\\\\\\\\\W.\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\V Körösön üdülnek Néhány évvel ezelőtt megállapodott a vasasszakszervezet és a nagykőrösi diákotthon vezetősége. A megállapodás értelmében fővárosi munkások gyermekei nyaralnak minden évben a diákotthonban. Az idén három I csoport váltja egymást, egy- j egy alkalommal 120 gyerek i érkezik két hétre a városba, j Igyekeznek számukra válto- j zatos programot összeállíta- j ni. Strandra járnak a pes- ! tiek, kirándulnak a Pálfája j erdőbe, felkeresik az Arany j János Múzeumot. A figyel- í mes vendéglátók fagylalt- ; délutánnal is kedveskednek • a pesti fiataloknak. Az esős < napokon sem tétlenkednek a j nyaralók, A város könyvtá■ rabol ifjúsági olvasnivaló- ; kát kölcsönöznek, ezenkívül < társasjátékok állnak rendeU j kezesük re. • * VÁCI ÜAPLÖ ; .................................. • * t * E rőszakos emberek * * ; Tóth András és Katók \ Miklós még a tavasszal a ! vácegresi Kossuth Tsz er■ dejébe mentek fát lopni. Már ! hat darab fát -ki is vágtak, ; amikor az erdőőr tetten érte ■ őket. Igazoltatás után fejszé- ; lüket elkobozta. Később a 1 tolvajok visszatértek és kér- ; ték a szerszámot. Az erdőőr 1 azonban hajthatatlan maradj ■mire a két ember nekiesett : és még a fegyverét is elvet- | ték. A Váci Járásbíróság ; hatóság elleni erőszak címén I emelt vádat a fatolvajok el- : len és mindkettőjüket háromhónapi börtönbüntetésre ítéli. te. persze, valamikor jobb napokat is láttam ... — Nem lehet maga olyan idős, hogy így beszéljen a múltról. — Mii gondol, mennyi vagyok? — Húszon... — Egy fenét, öregem, már negyven is elmúltam. Csak a smink. Harminchétben már a szakmában dolgoztam. Voltam mixemő is, sőt üzletvezető, de a főkap (főkapitányság) közbeavatkozott. — Hogy-hogy? — A ... hosszú történet ez, majd egyszer, ha ismét ösz- szetalálkozunk, elmesélem ... Már a Körúton járnak, amikor a Dob utca sarkán Ike fölkiált: — Álljunk meg, hazaértem! S amiért olyan jó kisfiúk voltak, azt is elárulom, miért sietek most úgy Holnap reggel bevonulok a sittre. — Hová? — kérdezik, szinte egyszerre. — A Markóba, megkezdem rendes évi büntetésemet. Hat hónapot nyomtak rám, kilencezerkétszázat sikítottam ... Elegáns mozdulattal lép ki a kocsiból, felhúzza csipkekesztyűjét, és kezével csókot dobva búcsúzik. — Pá, fiúk, márciusban találkozunk De még jobb lenne, ha ilyenekkel már nem találkoznánk. Súlyán Pál IKE — Ne sajnáljon, azért nem unatkoztam. Valaki mindig feljött, van néhány huligá- nusz ismerősöm, jó pofa gyerekek. Közben a kocsi Szentendrét is elhagyja, de Ike nem fukarkodik a szóval. Többször is hangoztatja, hogy Pesten „jobb körökben forog”. Egyébként szókimondó fajta, ami a szívén, az a száján is, nem csinál titkot semmiből, annál jobban haragszik a képmutatókra. Csak a céás, a cébés meg a cées kocsikat szereti — a barátai is ilyenekkel járnak. Apucinak (ez nyilván az orvos) Opija van, Rekord, Ede, a marha, csak Trabanttal jár... Budakalásznál cigarettát vesz elő, tüzet kér. A volán mellett ülő férfi, egyre gya- núsabb ábrázattál méregeti. — Nem erős a Kossuth? — Manapság egy úrinő mindenre ráfanyalodik, higgye el, sokkal jobb lenne egy darling ... Óbudánál a másik férfi fogja vallatóra: •— Dolgozik valahol? — Igen, a citán. — Hol? — A Citadellán vagyok kenyereslány. Ugye, hihetetlen, Pihsliegyi vendégfogadónk presszóhelyiségében Marika, a felszolgálónő, odalép az egyik asztalhoz, ahol két őszülő halántékú férfi kortyolgatja a feketét. (Egyiküké a ház előtt parkírozó va- : donatúj, meggypiros sportko- ; esi). — Bocsássanak meg — I súgja halkan Marika —, nem : volna egy helyük — s a tera- : szón üldögélő ezüsthajú, fe- : kete blúzos hölgyre mutat — i a nagyságos asszony ugyanis : lekéste az utolsó autóbuszt, s í feltétlen haza kellene jutnia í még ma este. \ — Ha csinos — veszi szemj ügyre a kint üldögélő hölgyet • a kocsi gazdája — nem hagy- \ hatjuk itt. j — Pá fiúk — mutatkozik be • induláskor az abroncs szok- \ nyás hölgy — Ike vagyok. i (Bözsike.), Maguk az én I mentőangyalaim. ! A „fiúk” — negyvenöt-ötven ! körüliek, szintén bemutatkoz- \ nak, s miután a kocsi elindul, a hölgy csicseregni kezd: í — Nyolc napig voltam itt, í csudi klassz volt. Az öregem í orvos, ö hozott fel, de elfe- ',t lejtett értem jönni. Majd (adok neki. Tudják, micsoda \ kikapcsolódás errefelé egy í éjszaka? Na, ne gondoljanak Í rosszra, nyolcágyas szobá- í ban egyedül aludtam \ — Ejnye, ejnye szegény — \ méltatlankodik az egyik fér'< fine a száraz számadatokat nézzük, vagy a jelentéseket tanulmányozzuk, megtudjuk belőlük, hogy a Budakalászi Gyapjúgyár félévi tervét megnyugtató módon teljesítette. De mi van a számok mögött? Könnyű volt-e, vagy napról napra új nehézségekkel talál- i iák szemközt magukat? Vol- i lak-e reménytelen pillanataik, | vagy biztonságos, higgadt lép- j lekkel tették meg az 1961-es i év első hat hónapját? Ezek- ] ről és az üzem életét érintő | más kérdésekről beszélgettünk liózner Zoltánnal, a gyár főmérnökével, — Bizony, napról napra kel-: lett átverekednünk magunkat: a nehézségeken, vagy hogy; mesét idézzek, nem rágtuk át; magunkat egykönnyen a kása-; hegyen. Mégis sikerült, és ez a fontos. ; Fáradt mozdulattal simít vé-1 gig homlokán, mint a futó, haj célba ér. De szavaiban, ha aj múltról beszél is, felcsillannak j a holnapi tervek, új módsze-j rek. i t — Talán az volt a legnehe-j zebb, hogy sok hiányzónk volt.; Számos kisbabát váró édes-; anyát kellett elhelyeznünk a| gépekről és sokan szenvedtek,; ahogy mi nevezzük: „nyári betegségben”. Ennek a bajnak aj háztáji föld a kórokozója. Ennek ellenére félévi tervünket teljesítettük és ezt nem utolsósorban a munkaversenynek köszönhetjük. A munkaverseny nehezen indult meg. A gyár vezetői saját módszerüket bírálják, amikor beszámolnák arról, hogy kezdetben nem a versenyszellem kialakítása, hanem egy állandó és a lehetőségekhez mérten növekvő termelési szint kialakítása volt a céljuk. Nem végeztek a munkaversennyel kapcsolatban propagandamunkát sem. Amikor azonban felismerték, hogy a munkaverseny jobban szolgálja a vállalat érdekét, mint a bizonyos mértékig merev ter- 1 melési szint, belátták az ed-
