Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-31 / 205. szám
ONOR® VIDÉKE • A PEST MEGYEI HiPLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1961. AUGUSZTUS 31, CSÜTÖRTÖK AUGUSZTUS VÉGÉN A gólya már rég messze száll Színes levél hull szerteszét. Pista, Kató és Tériké — Szedik a fényes gesztenyét. Komoran áll a hintaló, Oly üres lett a babavár. Pista, Kató és Tériké — Maholnap iskolába jár. Táskájukban szines írón, A szekrényben matrózruha. Pista, Kató és Tériké, Úgy izgulnak, mint még soha. A gondtalanság véget ért... Várnak az iskolapadok, Pisták, Katók és Terikék — Legyetek mind szorgalmasok! Ferenczy Hanna GOMBAI MOZAIK Hurra, megjavították végre a Kossuth téri kutat! így lel* kendeztüiik nemrégiben az újságban. Most személyesen módunkban volt meggyőződni arról, hogy a lelkesedés túlzott volt. Megjavították a kutat, igaz, jön is belőle a víz, de ember legyen, aki meghajtja. Két férfi ha megragadja, húszszor, huszonötször megpergeti a kerekét — máris jön belőle a víz. Ez a megoldás a gombai asszonyokat azonban nem elégíti ki... A tanácsnak két elgondolása van a probléma megoldására: 1. Szalonnával-kolbásszal megrakott terülj-teriilj asztalkámat állítanak a kút mellé, hogy abból jóllakva erőt nyerjenek a szomjazok a vízhúzáshoz. 2. Villanymotort szerelnek a kútba. Azt hisszük, ez az utóbbi jobb megoldás lesz! ■k .Váróhelyiséget kérnének az autóbuszmegállóhoz a gombai- ak. Volt ugyan egy — de az most borbéiymüheiy. Kell a borbély is, nagyon kell —, de azért esöben-hóban buszra várakozni sem kellemes. Nem lehetne a Figarót áthelyezni máshová, s átadni a helyiséget eredeti céljára? ¥ Nemrégiben építettek ravatalozót, félig kórül kerítették a temetőt, s most kutat is fúrnak oda. Ha az ember a művelődési otthon elhanyagolt külsejére néz vagy a sokat reklamált autóbusz-váróra gondol, rögtön olyan gondom ta támad, hogy itt többet törődnek a halottakkal, mint az élőkkel... ■k Amikor a Rákóczi utca 39- es számú házban jártam, az ötlött az eszembe: Hej, de ide illene e ház falára a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblácska. Miért is nem szorgalmazza a tanács ezt a mozgalmat? — tűnődtem magamban. Amikor aztán megláttam a tanácsépület omladozó vakolatát, tyúkok által karbantartott „virágeskertjét” — rögtön megértettem, hogy miért nem... * A tanácsházán sok az egér, félő, hogy maholnap kikezdik a titkár elvtársat is. A probléma megoldása, természetesen, nagyon bonyolult: egy macskát kellene beállítani. Úgy lehet ez státus-problémát jelentene. Kérem a járási tanácsot: sürgősen intézkedjék, még mielőtt az egerek a titkárban kárt tesznek. Kár lenne érte! R. B. KORÁN KELŐ EMBEREK ,1 ssaladós Végig a Steinmetz úton Tövesi körkép 3 óra 20 perc. Kelletlenül ébredéit, első rokonszenvező gondolatom azoké, akiknek mindennap ilyenkor kell kelni. Az utcákon, ahol végig megyek, már sok ablak világos, például a Méhészeké is a Nefelejcs utcában. Az Erzsébet utca sarkán levő pékségből nemcsak fény árad ki, de friss süteményillat is. Belesek az ablakon: Márta József péket látom ott szorgoskodni, társaival. Négy óra előtt tíz perccel még teljesen üres az Erzsé- bettelepi piac. Megyek tovább, a kisállomásig. Épp most fut be az első vonat, 40—50 ember megy el vele. Az Utasellátó már üzemel. Most éppen két vonat közötti csendesség van, s a boltvezetőnő pénzt számol. Jó foglalatosság, korán reggel! A vonat meghozza az első piacozókat is. Akiket megszólítok Magdolna-telepről jöttek, gyümölcsöt hoztak, háromkor kellett kelniök, hogy ideérjenek. Vevők még nincsenek, a néhány korai árus egymás közt diskurál, a piacokat értékelik. — Ez egy szaladós piac — — mondja az egyikük. — Itt nem állanak meg tereferélni az asszonyok, megveszik ami kell és már szaladnak tovább! Szállingóznak már a gyüm- rői árusok is — köztük ismerős: Madarász József né — ki biciklin, ki tragaccsal. 4 óra 40-kor érkezik az első kocsi, a helyi tsz hoz tököt és diny- nyét. Háromnegyed öt tájban érkeznek az első vevők. Szup- pán Lajosné a napközi konyha részére akar vásárolni. Gyöngyösi Rudolfné paprikáért, paradicsomért jött, legtöbben krumplit, kukoricát keresnek. Azaz keresnének ... öt órakor indulok végig a Steinmetz kapitány úton. Szemben velem rajzik a nép. Ki a vonatra siet, ki a piacra. A vonatosok közül Szij- jártó Erzsiké, Csizmás Anti, Szabó Tibor; a piacozók kö- | zül Czövek Mihályné arcát is- | merem fel. i A Szabó Ktsz udvarába ! előttem fordul be egy 1 CE 3571 rendszámú személykocsi. Tulajdonosa: Borbás Antal szabó, munkába érkezett vele Tápiósülyből. Lentebb Nagy Pál kelmefestő kisiparost találom, már nyitja a bolt ajtaját. Órámra nézek: 5 óra múlt 6 perccel. A rendőrőrs elé egy motor kanyarodik, Bartal elvtárs, a helyettes parancsnok ül rajta. Messziről üdvözöljük egymást, mindkettőnk szemében ott a ki nem mondott kérdés: Ilyen korán? Dózsa György út, Puki út, Bajcsy-Zsilinszky utca a további útirányom. A 124-es ház előtt ásítozva szemlélődik Czövek Ferencné. Kétlovas kocsi halad el előtte, paradicsommal telt ládák rajta. Odaszól a lovakat hajtó férfinek: — Hát maga, Feri, tán kint aludt az éjszaka? A megszólított, Gyenes Ferenc, morog valamit válaszul. Gyenes — kívülálló. (Mindig is ilyen volt: a közösségen kívül álló, különc ember.) Két lovával szorgalmasan fuvaroz- gat ezt, azt. Vajon fizet-e adót utána? A Petőfi Tsz központjában csak az éjjeliőr van még bent, meg egy társaira váró tsz- tag: Gyarmati József. Szalmát báláznak, ötre, negyed hatra beszélték meg a találkozót, de még egyedül van, pedig fél hat is elmúlt. A Tövesbe vivő úton elkari- kázik mellettem Tóth Mihály elvtárs, állattenyésztési agro- nómus. Amint befordulok a tanya első házaihoz, szemben jön velem egy kocsi, öt kanna tejet (nagyon kevés!) visz a csarnokba. Megállapíthatom ebből, hogy bizony alaposan elkéstem. Mert bár még csak hat óra van, de a tehenészetben — az igazán koránkelő embereknél — már szinte befejeződött az első műszak. Kitrágyáztak, megetettek-itat- tak, megfejtek. Szőlősi bácsit találom még a borjúk között és az ifjabb Brekii Mihályt a hízómarhák körül szorgoskodni. Karskó András bácsi már kényelmesen, dolga végezeí- ten sétál a tisztára sepert növendék istállóban. — Bizony én már éjfél után nem sokkal ugyancsak felkelek — mondja. — elkészítem a ház körül az asszonynak ami kell, s két óra tájban elindulok, három óra mire ideérek, akkor munkához látok.,. Fülöp József és Szurok József a két juhász komótosan beszélget az udvaron, Vojtkó Sándor és felesége a disznóólakat takarítja, amott a csirkéket eteti gondozójuk. Háromnegyed hét és a fogatosok még mindig bent darvadóznak. Tegnapi munkabeírás, mai beosztás, miegyéb. Akaratlanul is Gyenes Ferenc jut eszembe, aki azóta már bizonyára másodszor fordul... Felnézek az égre: felhőtlenül ragyog mindenütt. Ma sem lesz eső. Radványi Barna NYÁRUTÓ (ifj. Kiss Sándor felvétele) UBORKASZURET Tiszta házak — tiszta községek TANÁCSÜLÉST í pénteken a gyömrői ta- •s. Napirenden szerepel a cskedelmi állandó bízott- beszámolója. Az 1961. évi tisztasági mozgalom tapasztalatai azt mutatják, hogy az euőző évben elindított mozgalom sokat segített az emberek helyes egészségügyi szemléletének kialakításában. Ebben az évben a tanácsok is többet törődtek a mozgalom fejlesztésével. 1243 vöröskeresztes aktíva végezte a házak tisztaságának értékelését. A járás 21026 házából 10 336-ot értékeltek. Az értékelt házak pontszáma 56 991. 1719 ház tíz pontot ért el. A járás 18 községéből loben történt parkosítás, 24 365 méter árkot tisztítottak ki. A parkosításnál és az árkok tisztításánál végzett társadalmi munka értéke 183 320 forint. Mindezek a számadatok azt bizonyítják, hogy a községek kivették részüket a mozgalomból, de főleg Ecser és Tápiósáp végzett kiemelkedő munkát. Tápiósápon 7100 méter árkot tisztítottak ki, és szélét kosárkával vetették be. Gyönyörű most Tápiósáp, minden utcáján teljes pompával virágzik a kosárka. A sápi asz- szonyok munkáját dicséri ez, akik minden este locsolták a virágokat és söprűvel védték a hazatérő csorda ellen. Ez a két község azonos erőfeszítéseket tett a községszépítés és a kulturáltabb egészségügy érdekében, megérdemlik a „Tiszta, rendes község” cím viselését. A tsz-ek is nagy lépést tettek a gazdasági udvarok, épületek, tej házak rendbehozása terén. 26 tsz-ből 15-öt értékeltek, két tsz kapott 95 pontot. A tsz-elk közül a maglódi Micsurin, a mendei Lenin és a nyáregyházi Béke tsz halad az élen a mozgalomban. Sné A sü’yi Virágzó Tsz kukoricása a falutól mintegy két kilométerre esik. Az ikersorok mellett jobbról-balról 10 holdas uborka tábla húzódik el hosszan. Kora reggel a tőlem telhető legpuhább léptekkel azzal a szándékkal osontam az uborikát szedő menyecskék közé, hogy meglepjem őket munka közben. Nem sikerült azonban a cselem, mert lépteimet bizony hamar meghallották és azonnal zajos csiripeléssel vettek körül a menyecskék. A terefere azonnal megindult. Az első szavam ez volt hozzájuk: — Hogy lehet, hogy egy fér. fi sincs maguk között? Hogy bírják ezt ki? Az egyik menyecske — nevezzük Bözsikének (aki a nyelvek osztogatása alkalmával bizonyára kétszer jelentkezett az úristennél) — rögtön kész lett a válasszal: — Hát most nincs szükségünk a férfiakra! Tudja, ilyenkor • olyanokat mondunk egymásnak, hogy csak úgy repes a szívünk tőle! — Jár ugyan néha egy érdékes férfiú ide — vette át a szót egy másik menyecske — ez a konzervgyár, helyi felügyelője. Azonban ez az ember már hatvan éves is elmúlt. Talán azért nem kí- vácsi ránk egy cseppet sem. Van neki egy nagyfene hosz- szú centiméterje. Ezzel méricskéli az uborkát keresztben is, hosszában is. — Hanem most azt legye- nek szívesek megmondani, hogy megy az uborka szedése? A sok pletyka és sza- pulás mellett halad-e vajon a munkájuk? E kérdésre a sok asszony egyszerre akart csivitelni. A sok csicsergés közül íme itt közlök egy-két közvetlen megnyilvánulást: — Egyenként 20 mázsa uborkát leszedtünk már. Erről meggyőződhet, ha megnézi a raktárosnál végzett nyilvántartást Továbbra is igyekszünk a munkánkat'becsületesen elvégezni. Higgye el, élvezettel csináljuk, mert mi itt mér nagyon összeszoktunk. Úgyhogy a káposzta kapálásában is együtt akarunk dolgozni. Míg egyéniek voltunk, egyhangúan telt az idő, mert egyedül kapálgat- tunk. De most eltereferélünk és sok.-zor észre sem vesszük, hogy kezd esteledni! Laci bácsi, ha hazamegy, ne felejtse el a feleségét megcsókol nil...........:.' v.y— K rátky László Ballagok az esti „csendben' Már abban a boldog tudatban ringattam magam, hogy végre ez a nyárutó csöndes, kedves estéket ad. Szeretem a nyári estéket —- szeretek sétálni. Ilyenkor az ember számtalan gondolatát, problémáját rendszerezi, (sőt, ha nem egyedül sétálgat) megvitatja. Jólesik hozzá az esti csenő, az esti ’hangulat. Nyár elején néhány napig nem is volt semmi baj. Később azonban egy lánehintás ütött tanyát a község szívében, s délután 5-től este 10-ig ’ hangszórókon adta mindenki tudtára: itt van, s ER DEMES SEGÍTENI! — ezzel összegezte rövid beszélgetésünket Gál Imre elvtárs, a MAVAUT sofőrje. Felesége és fia tagjai a mo- nori Uj Elet Tsz-nek, szabad napjain ő maga is segédkezik nekik. Vállait aratást és kapott érte több mint tíz mázsa búzát. Paradicsomot is vállaltak — szép jövedelemre számít ott is. — Tanácsoltam ugyanezt a kollégáimnak is, húzódoztak tőle — mondta. — Most, amikor látják, mitől estek el, bezzeg már bánják. Jövőre remélem könnyebb lesz meggyőznöm őket! (R) népszerűsítette a legvadabb nyugati dzsesszt éppúgy, mint az őszülő vén betyárt. Aztán ahogy elment a nyári kánikula — odébb állt ő is. Ismét nyugodtabb estéink lettek, kellemes volt a csöndesedé faiu utcáin ábrándozni, aridalogru. Nemrég ismét tanyát ütött a törzshelyen a hintás (de lehet, hogy egy másik). S azóta ismét vége szakadt az esti nyugalomnak. Már a jó sétákról is lemondtam, mert éjjel Is kísért a „Nem lesz jó Sári” dallama. Sokat töprengtem, mit lehet Itt tenni, hogy az ember este csöndben sétálhasson. Két megállapításra jutottam: vagy felülök a vonatra, leutazom Mendéig és onnan hazasétálok esténként Gyömrőre, vagy lefekszem délután ötkor és felkelek 10 után — sétálni. De ha még sokáig tart a nyár, egyikre sem lesz szükség, mert megbolondulok. Csak attól félek, hogy már ez is késő, mert úgy megtanultam a „Nem lesz jó Sárit”, hogy minden este énekelni fogom: séta közben. —sk—* MÉG EGY KIS IGAZÍTÁS MAI MŰSOR Mozik Gomba: A kutyás hölgy. Űrt: Tényes esküvő. Versén: Alomrevü (széles). CSITA mai kös máris indulhat Somogyi András gépével az üllői határt szántani \ 1926 egyik vasárnapján a í vecsési csapat öltözőjében (nagy volt az izgalom. Tíz perccel a kezdés előtt Hor- \ váth, a kapus még nem je- í lentkezett. Hírnök jött, lé- l lekszakadva újságolta: Hor- f váth csikósnak ment a szti- ^ réti mulatságba. A Szolnoki ki MÁV legénysége már ? kivonult a pályára, amikor f a helyi vezetőség döntött: % Csita véd! És 90 perc mályva a hazaiak 4:l-es nagysze- J rű győzelemmel vonulhattak fle a pályáról. A szurkolók bol- % dogan gratuláltak a fiatal $Jánya Tóninak, aki ragyo- ^ góan védett, az egy gól is $ 11-esből esett. | — 1922-ben, 15 éves ko£ romban igazolt a VMTK és í először középcsatárt játszot- j tam — emlékezik vissza a f rokonszenves, 54 éves sport- í ember. Egyszer egy hagyo- ^ manyos Vecsés—Soroksár- f mérkőzésen Szabó Tóni — a későbbi sokszoros magyar válogatott kapus — rávetődött a lábamra, oly balszerencsésen, hogy tokszalagszakadást szenvedtem. Gyógykezelésem után — az említett Horváth- eset során — lettem kapus. De még milyen kapus! Ruganyos, sokszor könnyelműen vakmerő, bátor őrzője volt közel 20 évig a vecsési kapunak. Tehetsége révén többszörös válogatottja lett az akkori Középmagyar Alszö- vetségnek. Formája tetőpontján már kezében volt egy pesti proficsapat előlege, de vecsési szíve szavára visz- szaadta a pénzt. — Itt éreztem igazán jól magam mindig. Sok diadalt megértem, és boldog voltam, ha a szurkolók meg voltak velem, a „Csitával” elégedve. Arra a kérdésre, hogy milyen különbséget lát a sportolók és a „régiek” zött, elgondolkozik: — A mai fiatalok igényesebbek, ami talán nem is volna baj. De ugyanakkor fontos lenne az is, hogy örökölnék tőlünk azt az egyesület iránti lelkesedést, szerete- tet, amit mi képviseltünk. Sok fiatal kallódik el most, nélkülözi az eredményes sportoláshoz szükséges főbb „kellékeket": a sportszerű életmódot, lelkiismeretes felkészülést, szerény magatartást. A jelenlegi gárda tehetséges fiatalokból áll. Hiába azonban akár a világ legjobb edzője is. ha a sportolók önmagukat nem fegyelmezik. Ezen a téren kellene javulni és akkor az eredmények is kedvezőbbek lesznek — mondotta a népszerű „Csita bácsi”. Fekete József
