Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1961. AUGUSZTUS 27, VASÁRNAP •KST MEGVEf xKtriao IRÁNY: A HOLD! Két párhuzamos terv Földünk legközelebbi szomszédjának meghódítására A rakétatechnika utóbbi években elért ragyogó ered­ményei egyre közelebb hoz­zák az égitestek meghódítá­sának nagyszerű pillanatát. El­sőnek természetesen legköze­lebbi szomszédunk, a Hold jö­het számításba. A Hold, amely közepesen 384 400 kilométer távolságra van tőlünk, ma már jóformán a Föld „külvárosának“ számit, annál is inkább, mivel önmű­ködő műszerekkel felszerelt rakétáink már eljutottak hű kísérőnkre. A Szovjetunióban felbocsátott Lunyik Il-es hold- rakéta — miközben értékes tu­dományos méréseket végzett — 1959. szeptember 12-én be­csapódott a Hold felszínére, egy hónappal utóbb pedig a Lunyik III. megkerülte a Hol­dat, és lefényképezte a Föld­ről nem látható túlsó oldalát. Gagarin és Tyitov sikeres (és szenzációs) útja után, most már az a kérdés is felmerült, mikor indul először ember a Hold fe­lé? A Hold ostroma tehát meg­kezdődött. A közeljövőben a holdrakéta-kísérleteket egyre inkább bővíteni fogják. Első lépésként párhuzamos terv merült fel­Az egyik terv szerint, most már olyan rakétát kellene épí­teni, amely embert is szállít, és így kerüli meg a Holdat. E kísérlet tudományos haszna kettős volna: egyfelől adato­kat nyernénk arra vonatkozó­lag, hogyan viselkedik az em­ber egy — Tyitov őrnagyénál is hosszabb és messzebb ha­toló — holdkörüli úton. más­részt itt már nemcsak önmű­ködő műszerek viszgálnák a Hold ismeretlen oldalát, ha­nem ember irányítaná a mű­szerek _munkáját._:M^Iórpedig az ember tevékenysége még a legtökéletesebb ' automatát is felülmúlja. A másik terv olyan holdra­kéta megszerkesztését tartja célszerűnek, amely leszáll a Hold felszínére. Ez a rakéta tehát nem zúzód­na szét a Hold szikláin (mint például a Lunyik II.), hanem fékezve esését, lassan eresz­kedne le. és épségben érné el legközelebbi szomszédunk ta­laját. Ez a rakéta olyan műsze­reket is vinne magával, ame­lyek több napig, vagy akár több hétig mérnék a Hold fel­színének hőmérsékletét, az ottani sugárzási viszonyokat és egyéb adatokat, majd az eredményeket rádión továbbí­taná a Föld felé. így már köz­vetlenül a Holdon történhet­nének — egyelőre még csak önműködő berendezésekkel — a tudományos megfigyelések. E rakétatípus továbbfejleszté­se olyan fúrógépet vinne ma­gával. amely a Hold kőzetei­be lefúrva, kísérőnk anyagát is megvizsgálná. Egy további lépést jelente­ne az Önműködő tanklaboratórium kilövése. Itt a holdfelszínre leszálló rakétából egy kere­keken. vagy hernyótalpakon gördülő kocsi gurulna ki, amely a Hold felszínét — au­tomata irányítóeszközök ve­zetésével — mintegy beutazná, és nagyobb körzetről gyűjte­ne tudományos adatokat. A tanklaboratórium televíziós felvevőkészüléke megörökíte­né a holdbéli tájképet, sőt, arra is mód nyílna, hogy a te­levíziós berendezés segítségé­vel mozgását a Földről vezé­relhessék. Végül ugyancsak önműkö­dően végezné munkáját az a holdrakéta is. amely utitár- sunk felszínére leszállva, több napig végezne tudományos méréseket, fúrójával a Hold szikláiból kőzetmintákat ven­ne, majd automatikusan — tartalékrakéták segítségével — visszatérne a Földre. így kiismerve a Holdon ural­kodó viszonyokat, sor kerül­het az ember holdutazására is. Először — mint arról már szó volt — nyilván, valóban csak körülrepülné az ember a Holdat. A holdmegkerülő­rakéták és az önműködő be­rendezések tapasztalatainak felhasználásával azután majd olyan Holdra irányzott űrha­jók is elindulhatnak, ame­lyek már utassal együtt száll­nak le a Föld útitársára. Nyil­ván ezek az űrhajók minden eddiginél nagyobbak és bo­nyolultabbak lesznek. Az is bizonyos azonban, hogy ezek az űrhajók már a közeljövő­ben elindulnak a Hold felé, és talán már csak évek kérdése az első — sokat álmodott — holdutazás megvalósítása. Ifj. Bartha Lajos Gulya, ménes ott delelgef... Más már a romantika Apaj-pusztán ELEKTROMOS INTEGRÁTOR A rigai politechnikai intézetben olyan elektromos integ­rátort szerkesztettek, amely hűen megalkotja a földkéreg bármely tanulmányozott részének modell utánzatát. A gép ezeken a modelleken méréseket végez, amelyeket a geofiziku­soknak máskülönben a helyszínen kéne elvégezniök. Az új berendezés egyike a legnagyobb rendeltetésű integrátorok­nak. Rendkívül megkönnyíti és meggyorsítja a geofizikusok elemző munkáját, lehetővé teszi a próbafúrások terjedelmé­nek csökkentését és ugyanakkor pontossá teszi a különböző lelőhelyek helyzeti meghatározását. .. iaslmi ........... A képen: beállítják az elektromos integrátort Népes, jókedvű társasággal jártuk a rónát a minap. A Kiskunsági Állami Gazdaság Apaj-pusztai központjában ültünk autóbuszokra, hogy á húszezer holdas állami birtok szántóit, vizeit és legelőit lás­suk. A társaságot nem az IBUSZ valamelyik hivatala, hanem a Földművelésügyi Mi­nisztérium és más, mezőgaz­dálkodást irányító szervek meghívója, na, meg a kíván­csiság sarkallta erre a látoga­tásra. Régóta száll már száj­ról szájra ugyanis a szakem­berek körében, hogy Apaj- pusztán érdemes körülnézni. Erről beszélgettünk akkor is, amikor a MÁVAUT kü­lönjáratára várakoztunk a gazdaság kultúrotthona előtt. Megyeri Vilmos helybeli igaz­gatót hallgatva készültünk az útra, amely érdekesnek ígér­kezett, de még érdekesebbnek bizonyult. Figyeltünk az igaz­gató előadására és megpró­báltuk elképzelni, milyen volt a tíz év előtti puszta. Jó né­hány szemtanú sietett segítsé­günkre ebben, akik elmon­dották, hogy ezen a vidéken azelőtt csak a sziki mézpázsit díszlett, mert a felső talajré­tegben annyira elszaporodtak a kártékony sók, hogy jóra- valóbb növény azokat már nem tűrhette. Amikor tíz évvel ezelőtt egy szakemberekből és hely­beli dolgozókból álló kollek­tíva az Apaj-pusztai szikes mezők hasznosítási lehetősé­geit vitatta, a legellentéte­sebb vélemények csaptak ösz- sze. A meszes-szódás szikes vigasztalannak tűnő képe ugyancsak próbára tette a képzelőerőt. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen olyan mezőség hasznosításáról volt szó, ame­lyen a néphit, szerint július­ban még a szöcskék is éhen vesztek. Ezért javasolta akkor a gazdaság egyik tréfás kedvű jjölgőzójá, Hogy legjobb lenne kiadni ezt a r területet kis- haszonberbé — repülőtérnek. Míg ezen derülünk, előáll­nak a buszok és indulunk a határba. Az első megállóig rövid ismerkedést tartunk, hogy akik először találkoznak itt, azok is jóbarátként tölt­hessék együtt a napot. Az első busz utasai könnyen átesnek ezen, mivel több olyan ven­dég van közöttük, akit min­denki ismer. Keleti Ferenc megyei tanácselnök és helyet­tese, dr. Dajka Balázs társa­ságában csakhamar otthono­san érezzük magunkat. Közben a tanyát elhagyva, egy öntözött legelőhöz érünk. Jóvérű, kétéves csikók siet­nek „üdvözlésünkre”, ostor­pattogástól űzve. Van, aki a ménest, mások a csikósokat figyelik és aszerint nyilatkoz­nak. Hallani elismerő szava­kat a magyar félvér csikók nagyszerű kondíciójáról és tréfás megjegyzést a modern csikósokról. Megismétlődik ez egy másik, éves csikókból álló ménesnél is, a következő legelőn. Alig akarjuk elhinni, hogy ezek az állatok ' nem kapnak abrakot. Pedig a növendékmarhák­nál is ezt halljuk a vendég­látóktól. Ekkor már alaposab­ban megnézzük a legelőt, amelyen a jobbnál jobb fű között pillangósok is voltak, így most már érthető, miért tejelnek jól a tehenek is, aránylag kevés abrakkal. Az illatos füvön legelésző gulyák látványa a bőség hangulatát kelti, vidám és biztató szí­nekben. A vendégek nem tudják elszakítani a tekinte­tüket vonzó mágneses erővo­nalakat. Mintha mindenkinek hátracsavarták volna a fejét, úgy indulnak a buszokhoz. S akit a ménesek, gulyák és nyájak szépsége még nem győzött meg teljesen az Apaj- pusztai szikes „forradalmá­ról” a kukoricánál és a rizs­nél már örült, hogy elhallgatta kételyeit. Mit mondjunk az öntözött növényekről? Ha el­áruljuk, hogy hetven mázsa kukoricára és 16 mázsa rizsre számítanak holdanként a haj­dani szöcskehalál földjén, ak­kor csak a változás arányait érzékeltetjük, de alig mon­dunk valamit a változás tar­talmáról. Hogyan hatnánk el tehát történetét? is hallgat- e változás Tíz évvel ezelőtt kezdtek hozzá Apaj-pusztán a terméketlen szikes megjavítá­sához. Tudós kutatók és gya­korlott agronómusok törték a fejüket azon, milyen talajja- vítási módszert alkalmazza­nak. Hosszantartó viták és többféle kísérlet után válasz­tották ki a helyileg legolcsóbb és legcélravezetőbb talajjaví­tási módszert, a sókilúgozást. Szívós és emyedetlen harcra keltek a szikkel. A Duna egyik árapasztó csatornájának vizével gazdálkodtak. Azért, hogy a beruházások költségei mielőbb megtérüljenek, a ki­lúgozó víz mennyiségéhez szabták a területhasznosítás módját. Amikor még sok víz kellett a földre, halastóként, amikor már kevesebb is elég volt, akkor rizstelepként, ké­sőbb öntözéses takarmány­termő területként hasznosítot­ták a sziket. Ma már az eredmény kézzelfogható. A tíz év alatt megjavított szikeseken ugyanolyan biztonságos a nö­vénytermesztés, mint a ki­váló mezőségi talajokon. így kell tehát megjavítani és így is javítják a húszezer holdas Apaj-pusztai szikest, ahol a pörgekalapos, délibábos ro­mantikát a szocialista alkotó munka romantikája váltotta fel. Nagymiklós István Ne fürödjünk, ne csónakázzunk tiltott helyen! Illetékes helyen az MTI munkatársának elmondották: a különböző tiltó rendelkezé­sek, a sajtóban is megjelent többszöri figyelmeztetés elle­nére a vikendezők, az üdülők, strandolok közül még mindig sokan tilos;“ életveszélyes -he­lyeken fürdenek. Augusztusban a fővárosban csakúgy, mint vidéken elsza­porodtak a vízbefulladásos halálesetek. A strandolási időszaknak még előreláthatólag nincs vége. Az üdülők, a csónakház gondnokainak, a helyileg ille­tékes tanácsi szerveknek vál­tozatlanul elsőrendű köteles­ségük felhívni a fürdőzők, csónakázók figyelmét, hogy ne menjenek tiltott területre, saját érdekükben legyenek fokozottan óvatosak, csak a veszélytelen helyen fürödje- nek. Ugyancsak nagy felelős­ség hárul eteldntetben a víz menti ifjúsági táborok veze­tőire. (MTI) * Uj elmélet a szupernóvákról Cabbe angol kutató megál­lapította, hogy ha a naprend­szerünktől néhány fényév­nyire levő valamelyik csil­lag — Nap — fellobbanna, akkor a Földön körülbelül egy éven át lehetetlen volna mindenféle rádióvétel és adás, de megbénulna a TV- és a ra­darműködés is. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­— Na, nézd már — csóválja a fejét egy öreg, nagybajszú bácsika Pécelen, a KISZ- iskola kerítésének támaszkod­va —, ezek még most is tartják a regulát. Szünetet csengetnek, pedig nincs egy lélek sem odabenn! Nagyot tévedett a bácsi, mert nem is egy, de kereken öt lélek igazítja idejét a csengettyű szavához. Az el- ső napokban úgyis csak ezt értették, tekintve, hogy en­nek nyelve nemzetközi. Mert áprilisban, amikor Liisa Kallio, Marjatta Ran- tanen, XJrho Kaikonnen, Juhnni Vanhnen és Lauri Laasonen először lépték át az iskola küszöbét, csak a hangsúlyból értették meg: barátok között vannak! Azóta hónapok teltek el, s ma már tágra nyitott szem­mel figyelik, mit is mondok. — Lassabban, sokkal las­sabban — int mosolyogva dr. Radonovits finn—magyar sza­kos nyelvész, aki az öt fiatalt bevezeti a magyar nyelv rejtelmeibe. Valóban, így ha egy kicsit döcögve is, de már értjük egymást, különösen a magas Urhot, aki legelöl jár a nyelvtudásban. Elsősorban is azt tisztáz­zuk, hogy kerültek ide, mi­lyen célból tanulnak olyan szorgalmasan magyarul. Mi­vel egyszerre mind az öt nem válaszolhat, megegye­zünk abban, hogy dr. Rado- novits tolmácsolja mondani­valói ukat. — A gyerekek a Finn De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ség tagjai. A jövő évben lesz a világifjúsági találkozó, a fesztivál, ahol ők fogják betölteni a finn—magyar tol­mács szerepét. Áprilisban jöt­tek, s jövő tavaszig marad­nak itt. Ismerkednek né­pünkkel, a magyar fiatalok­kal, a KISZ-szel s mindazzal a tudnivalóval, amit egy jó tolmácsnak tudnia kell. A szemüveges, komoly Jnhnni Vanhnenhez — mes­tersége térképész — fordulok először: — Miért éppen magukat küldték és örültek-e a meg­bízatásnak? — Az örömön túl, amit egy ország, különösen a baráti Magyarország megismerése okoz, még külön megtisztel­tetésnek tartjuk, hogy éppen bennünket bíztak meg ezzel a szép feladattal. Végered­ményben nem is tudjuk, mi­nek köszönhetjük, hogy ránk esett a választás. Az igazság az, hogy rajtunk kívül még sok ezer fiatal dolgozik a demokratikus ifjúsági szövet­ségben. Valamennyien igye­keznek kivenni részüket a munkából. Finnország kapi­talista állam s ott egy ilyen szövetséghez tartozni feltétle­nül politikai kiállást is je­lent, ami felelősséget ró a tagokra. — A mi munkánknak igen sokrétűnek kell lennie — fűzi tovább a szót finnül Lauri Laasonen. Úgy látom, ő a társaság legifjabb tagja, pe­dig a többi is aligha haladta meg a húsz évet. Kerek, mo­solygós arca beillene egy al­földi ház tornácára, nem úgy, mint barátja, akinek szinte fehér hajáról, formájáról vi­lágít. hogy nem a magyar föld szülötte. — Valamennyien Helsinkiből jöttünk. De jól ismerjük tagjaink éle­tét, munkáját más városok­ban, vidéken. Mi is a leg­teljesebb önkéntesség alapján állunk, csak az lehet tagja a szervezetnek, aki komo­lyan vallja a demokratikus, haladó világnézetet. Sokat tanulunk. Tanfolyamokat szervezünk, ahol érdekes elő­adások keretében történelmet, zenét, irodalmat tanulunk. Rendszeresen tájékozódunk politikailag, s bár nem va­gyunk kommunisták, mégis megismerkedünk a marxiz­mussal, olvassuk Marx, En­gels, Lenin műveit. — Na, azért ne képzeljen bennünket afféle tudós moly­nak — avatkoznak be pergő nyelvvel a lányok a felsoro­lásba. S olyan gyorsan mond­ják, hogyan szórakoznak, mi­lyen vidám közösségi életet élnek a szövetségben, hogy tanárjuk alig tudja a fordí­tással követni. Liisa és Marjatta — nem­hiába lányok — többet meg­látnak az élet hétköznapi je­lenségeiből, mint a fiúk. Mindjárt közük, hogy ala­posan meghíznak, mire visz- szamennek, mert nálunk sok­kal zsírosabb, nehezebb az étel, mint odahaza. De azért ízlik. Aztán arról beszélge­tünk, milyen a divat nálunk s milyen Finnországban. Sze­rintük Helsinkiben szebben, modernebbül öltözködnek. Fá­A csillagász szerint a csillag fellobbanása oly erős zavaró rádiótevé­kenységet idézne elő, hogy ez húsz fényévnyi kör­zetben megbénítana min­den távközlést s nemcsak az űrhajó]*; rádió­irányítását, de Földünk tele- ^ fon-, sőt, mélytengeri kábel- ^ hálózatát is erősen zavarná ^ sistergéssel, ropogással. í A szupernóva kitörések i igen ritkák. Ügy állnak elő, í hogy a csillag felszínén levő ^ gáztömegek kizúdulnak a vi- ^ lágűrbe, mert a csillag belse- ^ jében az atomok bomlása túl- ^ lépi a kritikus mértéket. A ki- ^ töréskor a csillag anyagának, £ illetve energiájának egy ré- ^ szét elveszti. Azonban az ener- £ giaveszteség nem túl nagy. ^ Bármilyen drámai esemény e ^ kitörés a csillag életében, ^ mégsem jelenti az égitest ha- ^ tálát. A felnövekedett fényes- ^ ség a kitörés maximuma ^ után előbb rohamosan, majd ^ lassan csökken s a csillag tö- £ mege végül összehúzódik s így ^ sűrűbb lesz. ^ A csillagkitörés tehát in- £ kább látványos, mint tra- £ gikus. ^ Ilyen kitöréstől azonban nem ^ kell tartani „környékünkön”, ^ mert 30—40 szomszédunk oly ^ csillagtípusokhoz tartozik, £ amelyeknél novakitörés nem í következhet be | __________________ -d­i £ — KÉT MŰSZAKBAN % dolgozik a ceglédi takar- £ mánykeverő üzem. Több f mint hatszáz vagon takar- £ mánykeverék szállítására fcö- ^ tött szerződést az üzem a £ környező termelőszövetkeze- f tekkel és állami gazdaságok­kal. jó szívvel mondtam le a vi- j tárói, mert, sajnos, nem jár- j tam még soha az „ezer tó”; országában. Lelkesen sorolják, i mi mindent láttak, j ismertek meg hazánkból. i Kirándultak a Balatonra, a: Mátrába, megismerték Sztá-: linvárost, ittak az egri vö- í rösborból, s legutoljára a; Dunai Cementmű építkezé- \ sén szemlélték az épülő gyár-; óriást. í Amikor megkérdem, kineki a szíve fáj utánuk odahaza, \ csak az anyukáé, apukáé vagy j talán másoké is, közös, nagy ! pirulás, zavart nevetés a vá-i lasz. Aztán szorgalmasan bi-j zonygatják, nincsenek még! elkötelezve senkinek. Ami í nem is csoda, tekintve, hogy; életkoruk a tizenhattól húszig j terjed. j S amikor mór az „inten- ! zív” kézzel-lábbal-tolmáccsal ! folyó beszélgetésbe vala-! mennyien alaposan megfárad-! tunk, búcsúzóul megkérdem:! — Mégis, mi tetszik leg-; jobban minálunk? összenéznek, mosolyognak,; aztán szinte egyszerre vála-j szol mind az öt, karjait szét-; tárva: j — Egész Magyarország tét-; szik! } — Komáromi — ÖTEN AZ „EZER TÓ“ ORSZÁGÁBÓL — akik magyarul tanulnak Pécelen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents