Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
nur UFC.rci hírlap 1961. AUGUSZTUS 27. VASÁRNAP A kukoricatermelés új módszerei Dánszentmiklóson Egy tapasztalatcsere megszívlelendő tanulságai Kevés, igazán jo termést ígérő kukoricatáblát lehet látni a megyében, de azért akad ilyen. Dánszentmiklóson például csakis ilyent lehet látni. A közelmúltban megtartott tapasztalatcsere résztvevői is csodálkozva járták a határt, és elismerően nyilatkoztak a szépen fejlett, haragoszöld tő' vek láttán. Még inkább el- ámultak egyesek, amikor kitudódott, hogy az általuk megcsodált, 40—59 mázsás holdan- kénti termést ígérő kukoricák földje kapát sem látott. Pedig Dánszentmiklós sem rendelkezik különleges adottságokkal. Egy a Duna—Tisza közi községek közül, ugyanolyan talaj- és éghajlati adottságokkal (szárazra hajló, évi 500—600 milliméteres csapadékkal). Minek tulajdonítható, hogy Dánszentmiklóson kiváló kukoricatermésre számítanak? Ezt kérdezték a tapasztalat- csere résztvevői is a szakemberektől. Székely Istvántól, a Micsurin Tsz, és Acsádi Istvántól, az állami gazdaság fő- agronómusától. A termelőszövetkezet 36 holdas kísérleti táblájánál sokat időztek a látogatók. Szinte nem akartak betelni a magasra nőtt szárak, és a rajtuk levő egy-két-három szépen fejlett cső látásával. Szerény becslések szerint is. holdanként 70 mázsa csöveskukoricát ad ez a tábla. Szaporán hangzottak a kérdések. mi a titka annak, hogy az idei aszályos esztendőben is kiváló termést hoz a kukorica a dánszentmik- lósi határban. — Nálunk nincs harminc centiméternél sekélyebb szántás — mondotta az érdeklődőknek Székely István —. de szerintem még ez is kevés. Az ötven centiméter mély szántás a kedvező a kukoricának. Valaki közbeszólt: — Nem félnek,' ' hbgy vád földet forgat fel az éké? Acsádi István, az állami gazdaság főagronómusa válaszol: — Nem is biztos, hogy vad az a föld amit felforgat a mélyítés során az eke. Lehet azt trágyatalpnak is nevezni, mert az eső a felső talajrétegből évtizedeken át lemosta a trágyalevet. — De mélyen kell szántani azért is — magyarázta tovább Székely István —. mert nemcsak tápanyagot; hanem vizet is kell tárolni. S a vizet akkor kell „megfogni” amikor az le" esik. Az évi 500—600 milliméter pedig nagyon kevés. A tapasztalatcsere egyik résztvevője megkérdezte: mennyi a holdankénti főszám ? — Huszonháromezer. A jelenlevők a válasz hallatán felmorajlottak. — De látják, nincs semmi baj, zöld a szár, a levél, szépek a csövek — mutogatja a közeli növényeket a főagronó- mus. — Ha nem gondoskodtunk volna mély talajműve" léssel elegendő vízről, mi is törölgethetnénk a szemünket. A tagok nem ellenezték a holdankénti 23 ezer tövet? — hangzott az újabb kérdés. — A mi tagjaink is „fáztak” attól, hogy sűrű lesz a kukorica — válaszolta Székely István, majd egy érdekes kis történetet mondott el. A kapálás 'megkezdése előtt a tsz vezetői elbeszélgettek az emberekkel. Azt kérték tőlük, hogy 30—10 centiméterre hagyják meg a kukoricatöveket. A tagok meg is ígérték ezt, a kapálás ellenőrzésénél azonban egy idősebb ember mégis jó lépésnyire hagyta meg a növényeket. A főagronómus kérdőre vonta, s maga is meglepődött az idősebb ember válaszán. — Ne haragudjon, főagronómus elvtárs, nem tehetek róla, de nem áll rá a kezem, hogy sűrűre hagyjam. — Mennyi trágyát kapott a föld? — hangzott az újabb kérdés. — Ez a kísérleti parcella 200 mázsa istállótrágyát és 500 kiló műtrágyát kapott holdanként. ■ ■ ■ ■ — Akkor megvan a magyarázata, hogy miért ilyen szép a kukorica. — Ezen a kísérleti parcellán mi azt vizsgáljuk, mi az a legnagyobb termés, amit trágyázással, öntözés nélkül el tudunk érni. De ne higySzüret utóján az érdi őszibarackosokban Érdemes volna történelmet j írni az érdi őszibarackosokról. Nem is olyan régen — alig egy emberöltő előtt — ismeretlen volt ez a gyümölcsfajta j a község határában. Volt azonban a másik, a szőlő, aminek szívet vidító nedűje messze földön híressé tette az érdiek szorgalmát. Jött azonban a szőlő fenevésze, a fi- loxera, s elpusztította az egész j Buda vidék szőlőkultúráját. Akkor próbálkoztak az érdiek a barack meghonosításával, { előbb csupán kényszerűségből, mert hát meg kellett élni valamiből. A föld s az időjárás nemcsak a barackfáknak kedvezett, de reményt öntött a gazdák szivébe is. A kipusztult szőlők helyét barackfák foglalták el. A harmincas években újabb lendületet vett a baracktermelés, de igazán csak 1947—48- ban vált Érd a Buda vidéki őszibaracktermelés központjává. Szüret végén jártunk a minap Érden, amikor már a nevezetes championt vásárolta fel a földművesszövetkezet. A termelők nagy csoportja osztályozta s rakta ládákba a beszállított gyümölcsöt. Szemünk mindjárt megakadt a Horváth Márkné hatvannyolc éves asszony kosaraiból mosolygó óriás barackokon. El is mondja mindjárt, hogy mintegy ezerszáz négyszögölön négyszázhúsz barackfája van. hat-hétéves te- lepítésűek. Két-három éve kezdtek teremni s az idén adták első nagyobb termésüket a fák. tíz mázsa körül. Meg is mérjük mindjárt: nem akad kisebb hét centiméteresnél. „Hát még ha szakszerűen is tudnánk kezelni’’ — mondja egy férfi s a néni rábólint: ..Bizony, öregek vagyunk mi már”. Odább Hárai Kati, meg Bérces Klári gimnazisták osztályozzák Kellner István szövetkezeti tag gyümölcsét. Szomszédok, segítenek neki. Jáki Antal, az Érd-Parkvárosi Gyümölcstermelő Szakcsoport tagja, kocsival szállítja a gyümölcsöt a felvásárló telepre. Az ő nevével a napokban megrendezett őszi- j barackkiállításon találkoz- ; tani másodszor. A nevével jelzett ládák felett ! olvastam, hogy bronzérmet • nyert gyümölcsével a szakcso- ! port. Mondják is róla, hogy! kitűnő szakembere az őszi-! baracknak. Tudását most már! a szakcsoportban kamatoz-! tatja. Érd-Ófaluban, mint mond- j ják. hatvan-hetven vagon : őszibarackot vásárolnak : fel az idén. Az átvevő telep korszerűtlen-; sége miatt azonban panasz- \ kodnak a termelők. Vannak j napok, amikor három-négy; vagon őszibarack fut be ide. j Ilyenkor egymást tapossák az; emberek. Korszerű felvásárló; és csomagolóhelyiségeket kel-; lene építeni — mondják az: ott levő MÉK-szakemberek is. | Az idei őszibarackszüret: végén járunk, de már most gondolni kell rá. hogy a jövő évi szüret idején korszerűbb körülmények között történjék a felvásárlás. Ferencz Lajos gyék, hogy csak ezen a táblán várunk jó termést. Nincs olyan kukoricánk, amelyik ne adná meg a negyven mázsát. — Biztosan sokszor kapálták — szólt közben az egyik vendég. — Nem mondhatnám. Egyszer kézikapáztuk, de a?t is inkább az egyelés céljából, a lókapát meg háromszor járattuk. Az igaz azonban. hogy holdanként 90 deka dikonirtot permeteztünk ki. Acsádi István, az állami gazdaság főagronómusa is bekapcsolódott a beszélgetésbe és ezekkel a szavakkal hívta meg a jelenlevőket határlátogatásra. — Jöjjenek, mutatok olyan táblát, ami kapát sem látott, mégis megadja holdanként a negyven-negyvenöt mázsát. Pár perccel később egy húszholdas kukoricatáblán kerestek, kutattak legalább egy szál gaz után a vendégek. Acsádi István meg is magyarázta, hogy mi a kapálás nélküli kukoricatermelés „titka”. — Holdanként öt kiló atra- zint használtunk fel. Ez nem árt a kukoricának, de kipusztítja a gyomokat. A főagronómus elmondta még, nemcsak a kapálásnál takarították meg az emberi erőt, hanem a betakarítás is géppel történik. Ha ma még kis területen is, de az idén már megvalósul az állami gazdaságban a gépesített kukoricatermelés. Üj módszereket alkalmaznak a kukoricatermelésben Dánszentmiklóson. De vajon csak Dánszentmiklóson lehet-e mélyművelést alkalmazni, csak itt termeszthető-e huszonháromezer tő egy holdon? A tapasztalatcsere részvevőt is nemmel .válaszoltak eirpe. Ha másHö? is követik a dán- szentmiklósiak példáját, még ilyen aszályos időjárás mellett is sok jó termést ígérő kukoricatáblát lehet majd látni Pest megyében. Mihók Sándor Magviir Halaink •t/ovjcl egyetemeken A most megnyíló tanévben a moszkvai, a leningrádi, a harkovi és a kijevi egyetemeken száztíz magyar ifjú és leány kezdi meg tanulmányait a szovjet diákokkal együtt A száztíz diák legtöbbje műszaki karra kerül és olyan tudományágak ismereteit fogja elsajátítani, amelyekben különösen sokat tanulhatunk a fejlett szovjet tudománytól és technikától. TÖBB MINT 150 millió forintot fordítanak az elkövetkezendő évek során a gödöllői Agrártudományi Egyetem fejlesztésére. Ide költözik a jelenleg még Pesten működő mezőgazdasági gépészmérnöki kar is. Megérdemlik a dicséretet a gyáli Dózsa Termelőszövetkezet szorgalmas gazdái. Fegyelem, rend uralkodik ebben a tsz-ben, s elsősorban ennek köszönhető, hogy az idén sem maradtak el az időszerű munkákkal. A cséplést például augusztus 5-én reggelre befejezték. Még előbb a húsztagú aratóbrigád dolgozott példamutatóan, most az őszi vetések alá készítik elő a talajt, hordják a trágyát. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már a szántást is befejezik. A kertészet tavaly is hozzájárult a negyven forintos munkaegységhez, s az idén sem dolgozik rosszabbul a brigád. Legbüszkébbek a szépen fejlődő öt holdnyi karfiolra. A tehenészetben 14.5 liter körül mozog a fejési átlag, s november közepéig negyven hízómarhát is átad az államnak a tsz. Híznak a sertések, rövidesen 130 darabot szállítanak el a gazdaságból. Ebben a termelőszövetkezetben is bevált a baromfitenyésztés. Összesen 4200 naposcsibét nevelnek fel egy kilós súlyig az idén. ______ .\\\\\\\\\\\\\\\\Wv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\V. Ahogy múlnak a napok Hogyan szalad az idő! Már egy hét is eltelt, hogy legutóbb Cegléden jártam. Annak pedig már több mint két éve, hogy szemtanúja — néha cselekvő részese — voltam a ceglédi tanyavilág szövetkezetbe lépésének. Emlékszem, mennyi kétség, bizonytalanság között hány- kódtak azokon a kora tavaszi napokon az emberek: vajon hogyan lesz majd a közösben: jut-e annyi a közös gazdaságból, mint ameny- nyit az egyéniben kikapartak a földből; lehet-e ott majd baromfit nevelni; mi lesz a szőlőkkel, a gyümölcsösökkel — az élettel? A legöntu- datosabbak, a kommunisták már akkor is tudták, hogy a termelőszövetkezetekben jobb lesz, mint az egyéni gazdaságokban volt. Vörös Csilla? tsz már országos hírnévnek örvend, a többi termelőszövetkezet most van azon az úton, hogy eljusson ehhez. Mi a Táncsicsba látogattunk el, amelyet tanyás parasztok alakítottak. A több mint háromezer holdas tsz központja Ceglédhez nyolc kilométerre terül el, a Budai út mellett. Az irodában Tószegi Imre főkönyvelő, Zsámbéki József építésvezető és Szeberényi József párt- titkár fogad bennünket. Tavaly még mérleghiányo- san zárt a tsz, az idén már jóval harminc forint felett osztanak egy munkaegységre. Jól halad a beruházás is. A tagok megelégedetten tapasztalhatják. hogy a termelő- szövetkezet minden növényféleségből többet termel, mint amennyit ők egyéni korukban bármikor is. Székely István, a Micsurin Tsz főagronómusa válaszol tapasztalatcsere részvevőinek kérdéseire (Mihók felv.) A ceglédi tanyavilág eddig is kincsesbánya volt. Kiváló minőségű kertészeti növények, gyümölcs és rengeteg baromfi került ki a tanyákról. Sokan azt gondolták, hogy a tsz-ek ezt nem tudják, produkálni,^r-S ‘óme'a; tény: már a második évben többet termelt a termelőszövetkezet és többet is ad az országnak, mint amit az egyéni gazdák külön-külön, egyedül küszködve, ki tudtak hozni a földből. A kámáni erdőben — szövetkezeti összefogással — baromfitelepet építenek. A Táncsics, a Dózsa Népié, a Kossuth, az Alkotmány és a Petőfi Tsz fogott össze és saját erőből 875 839 forint értékben készítik el a szerfás épületeket. Minden három hónapban 17 ezer rántani való csirkét nevelnek fel majd itt. Egy év alatt több mint 65 ezret. Szeptember 30- ig elkészül a kombinát. És még az idén megkezdik a „csirkegyár” próbaüzemeltetését. A központi fűtéses, mélyalmos ólakban a legegészségesebb körülmények között nevelődnek majd a csibék. S ez csak egy a sok beruházás közül. Az épülő telep megtekintése után a Táncsics kertészetébe látogattunk el, amelyre igen büszkék a tsz tagjai. Az idén létesítették és igen ötletesen, csőkutas módszerrel oldották meg az öntözést. Alacsony, szőke hajú, pirospozsgás arcú, olajos ruhájú ember köszönt bennünket a paprikatábla közepén. Kővágó József kertész nemcsak a paprikatermesztéshez ért, hanem a csőkutak kezeléséhez is. A tizenöt holdas kertészetben hat csőkút működik: kis MIB-motorok emelik ki a 20 méter mély kutakból a vizet, amely a csöveken át bőven ömlik a barázdákba. A kerteszet egy völgyben terül el, amely korábban nemigen termett semmit, bár kiváló termőföld volt, de szárazságban minden kiégett rajta, esős időben pedig elöntötte a víz. Az öntözéssel megoldották a problémát és ez a tizenöt hold ma holdanként 100—120 mázsa paprika- temréát ad. A kertészetben három család dolgozik — ered-’ rttéhyésségi munkaegységre. Minden száz forint megtermelt érték után negyven forintot kapnak kézhez. Érdemes jól gazdálkodni, mert így a kertészcsalád tagjai jó jövedelemhez jutnak. Nincs is panasz rájuk, szorgalmasan dolgoznak és idejében szállítják a szép. egészséges húsú paprikákat a MÉK-nek. A nagy kukorica- és répatáblákat, a nagy kiterjedésű tarlókat imitt-amott még apró kis gyümölcskertek és szőlők tarkítják. Ezek nagy része még „házi kezelésben” van, munkaegységre művelik a tsz-gazdák, vagy pedig háztáji földek. Az ősszel megkezdik a nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtelepítést. És ahogyan gabonából, növényféleségből, csirkéből többet ad a tsz, mint régen a tanyás gazdák, úgy gyümölcsből is több kerül majd a városiak asztalára s a tsz-gazdák is boldogabban élnek a ceglédi tanyavilágban. Hogy elszaladt a két esztendő! A nagyüzem körvonalai már kezdenek kibontakozni. A Táncsics nem a legjobb tsz — és íme, itt is pezsgő, eleven, lüktető életet' találtunk—, de hamarosan felzárkózik a Vörös Csillag mellé, amelynek tehenészete országos hírű; a Dózsa Népe mellé, amely már bemutató gazdaság. A á/.lalos a kép. amjt megrajzoltunk, de igy is példázza a nagyüzemi gazdaság fölényét. Szeberényi József párttitkár búcsúzóul ennyit mondott: — A múló napok nemcsak a gazdálkodásban hozzák meg a sikert, hanem az emberi lelkekben is a megnyugvást: bizonyítja ezt az. hogy a mi tsz-ünk tagjai is egyre jobban — teljes szívvel, lélekkel és erővel — munkálkodnak a közös gazdálkodás erősítésén, boldogabb jövőjük alapján. Szívből kívánunk nekik sok sikert! Gáli Sándor XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Az ácsai tehenész nyelvén”. E tekintetben nem is tudják túlszárnyalni a gazdaság jószággon- gozói a derék tehenészt, aki szinte beszél az állatokkal. Persze, ez sem véletlen, hisz több mint harminc éve foglalkozik már tehenekkel. Legutóbb hat évet töltött a Felsőbabádi Állami Gazdaságban, ahol takarmányos volt. Tudja, hogy meghálálják az állatok, ha jól bánnak velük, nem is sajnálja hát tőlük az eleséget. Máskülönben fukar szavú, szúrós tekintetű ember az Uj Barázda tehenésze. Keveset beszél. de annál többet cselekszik. Aki először találkozik vele, sejteni sem mert, menynyi szív van ebben az emberben és mennyire szereti az állatokat. De másról is nevezetes Szlama János: ő a szövetkezet rekordere. A havi 90—95 munkaegységet mindig megszerzi. Igaz. nem nézi, milyen napot mutat a naptár: ünnepeken épp olyan tiszta a Némedi úti gazdaság istállója, mint hétköznapokon. „Ritka jó munkaerő. amellett kitűnő szakember” — így jellemezte találóan Szlama Jánost a brigádvezetője, amit az elnök is megerősített. Bátran mondhatjuk — anélkül, hogy a tsz többi állattenyésztője megsértődne —•, hogy ö Mások még az igazak álmát alusszák, amikor Szlama János, az ácsai U j Barázda Tsz tehenésze már régen talpon van. Hajnali háromkor kezd az almozáshoz, megetet, fej és bizony csak este kilenc óra tájban hagyja abba a munkát. Társával, Michle Istvánnal ötven szép tehénnek viseli gondját. Jóformán fél esztendeje sincs még, hogy belépett a szö- vetkezetbe, s lelki- ismeretes munkája máris meglátszik az állatállományon. Kövérebbek a szarvasmarhák, több tejet adnak a tehenek. Örvendetesen emelkedett az ist állóátlag is. „Ja, kérem — szokta mondogatni —, érteni köll az állatok a legjobb állattenyésztő az Uj Barázdában. Valamikor cselédként urasági majorokban dolgozott. Vágya, amit évtizedeken keresztül dédelgetett titokban, most valósul majd meg; házat építtet. Az ácsai Uj Barázda Tsz állattenyészete meg mind jobban növekszik. Most saját nevelésből fejlesztik az állományt. Már negyvenhat bika göm- bölyödik. s év végére a nyolcvanhárom szerződéses szarvasmarha helyett kilencvenkét darabot szándékoznak átadni. Szlama János meg arra törekszik. hogy tejből is többet tudjanak küldeni az üzletekbe. (súlyán)
