Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
r fc.-v /-■ L ___- • • ; : • x • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • Hl. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1961. AUGUSZTUS 25. PÉNTEK Gerda Woike 09 eser forint évente hosszúra nyúlt, szőke német lány, másodéves orvostanhallgató Drezdában, Két hetet tölt Üllőn egy kedves családnál. Visszautazása előtt a két tsz termékeit bemutató kiállítást szemléli. Melléje szegődünk, s feltesszük neki a sablonos kérdést: merre járt, s hogy érezte magát hazánkban? — Voltam FöldvároA, fü- rödtem a Balatonban. A mi sósvízű Keleti-tengerünk, igaz, jóval nagyobb, de a Balaton melegebb, kedvesebb... Láttam Miskolc környékének kéményerdejét, fürödtem Tapolca barlangjában. Nálunk rideg, hideg a víz, a gyógyvizeket csak itt ismertem meg. Láttam Szegeden a János vitézt, hallgattam cigányzenét a Hortobágyon és andalogtam Pécs ódon utcáin. Amikor a kiállított fakó színű merkurburgonyához érünk, büszkén mondja: — Ez tőlünk‘ származik. Európában mi termeljük a legtöbb burgonyát, 150 mázsa is megterem holdanként! A pirosló paradicsom és a fehér húsú paprika láttán megjegyzi: — Nálunk hidegebb a klíma, üvegházakban, melegágyakban terem meg csak a paradicsom meg a paprika. Se íze, se zamata... ' — Melyik étel ízlett a legjobban? — A gulyás! Nagyon finom étel! — Kicsit gondolkodik, aztán így folytatja: — A legfinomabb azért mégis a halászlé volt. Ettem Szegeden, a Tisza-parton, fölénk boruló füzek alatt és ettem Mo- noron a Vigadóban. K. S. Részeg volt _ elütötte az antó ! Kedden a délutáni órákban, a 4-es számú műúton, Monor határában, súlyos szerencsétlenség történt. p. István monori lakos, ittas állapotban kerékpárját tolva ment az úttesten. Erősen dülöngélt, vargabetűket írva le kerékpárjával, hangos kurjongatás közepette. Rö" vid idő után meggondolta magát — vesztére — ráült kerékpárjára, úgy folytatta útját. Szabálytalanul, zavart keltve kerékpározott tovább, ugyanúgy lefoglalta a műút mindkét oldalál mint gyalogosan. Néhány percre — a levegő hűs áramlatára — időnként kiszállt fejéből a mámor, s ilyenkor aránylag betartotta a közlekedési szabályokat. Ezért nem élt a gyanúval a Budapest felől jövő Trabant személygépkocsi vezetője, K. Béla műszerész. Csak akkor rántotta félre a kormánykereket — az utolsó pillanatban —, amikor már gyors lélekjelenléte sem tudta a bajt elkerülni. A kocsi oldala elkapta P. Istvánt, és az árokba röpítette, ő maga meg — a hirtelen lendület következtében — nekirohant egy útszéli fának. Mindkettőjüket kórházba szállították. P. I. koponyaalapi törést, a személygépkocsi vezetője láb- és kartörést szenvedett. A vizsgálat megállapította: a súlyos kimenetelű balesetért az ittasan közlekedő P. Istvánt terheli a felelősség. (H. J.) KÉTNAPOS AUTŐBUSZKIRÁNDULÁSRA megy ötven jel dolgozó tsz-tag a niaglódi Micsurin Tsz-böl, szombaton és vasárnap a Balaton mellé. Gondoskodás az idős tsz-tagokról MAI MŰSOR Mozik Monor: Rovere tábornok. Ve- csés: A macska kinyújtja karmait (széles). Szocialista világrendünkben majdnem minden dolgozó kategóriában gondoskodás történt az öregekről, hogy a munkában eltöltött évtizedek után a dolgozók öreg kora nyugodt és zavartalan lehessen és senkinek se jelentsenek tehertételt. A nyugdíjjogosultságnak természetesen feltételei vannak, melyek között első helyen áll a szolgálati idő és a korhatár. Mezőgazdaságunk alig egy-két éve tért át a szocialista gazdálkodás útjára, így ebben a kategóriában a korhatárt elért dolgozóknál a szolgálati időt tekintve rendszerint hiányok vannak. Sokan azok közül, akik Idősebb korban léptek be a termelőszövetkezetekbe: az előírt szolgálati időt már nem tudják megszerezni, viszont előrehaladott koruk, vagy egészségi állapotuk miatt már nem képesek arra, hogy a közös munkában rendszeresen részt vegyenek. Ezeknek a tsz-tagoknak az ellátásáról kívánt a kormányzat gondoskodni a 6/1960. korm. sz. rendeletében, amikor ezek számára a szolgálati időtől függetlenül öregségi és munkaképtelenségi járadékot állapított meg. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — tettük fel a kérdést Gajdos Józsefnek, a monori Uj Élet Tsz könyvelőjének. — A rendeletben előírt feltételek igazolása mellett 88 idős tsz-tagunk igénybejelentését terjesztettük fel az Országos Nyugdíjintézethez, ahonnan 51-en augusztus 1-i hatállyal máris megkapták a havi 260 forintra szóló kiutalási végzést. A névsort böngészve szemünkbe ötlik a 72 éves Kmetty Domokos, az öszvé- rés fogatáról Monoron közismertté vált „Domi bácsi” neve, azután a 76 éves Sipos Lászlóé, aki Lukácsi Géza raktárosnak minden feladatra mindig készenálló, hűséges segítőtársa, a 70 éves, idős Bimbó Józsefé, aki a mostani cséplési munkáknál is mint ellenőr részt vett... — Vannak néhányan még az öregek közül — mondja Gajdos elvtárs —, akik felhívásunkra a szükséges igazolásokat nem adták le. Ezeknek az ügyét természetesen nem tudtuk előterjeszteni. — A költségekből mennyi terheli a tsz-t? Szövetkezetünk évenként 69 ezer forinttal járul hozzá az öregségi és nyug- díjterhekhez. Az összeg elég tekintélyes, előteremtése nem kis gondot okoz, de az öregek megbecsülése érdekében a közösség készséggel vállalja ezt az áldozatot. Huszty Károly Megnyílt az új bútorüzlet Az ajtótól jobbra, az ablak előtt egy rekamié, balra egy konyhaasztal székekkel, szemben kombinált szekrény, tetején fotelek. A helyiség másik, lécekkel leválasztott felében asztalok, székek, szekrények deszka- és papírrengeteg kibogozhatatlan összevisszaságban. Valahogy így nézett ki a bútorüzlet még néhány héttel ezelőtt is. És ma: a tágas, világos helyiség három ízlésesen elválasztott rekeszében különböző szobaberendezések láthatók. Az első pillanatban úgy érzi az ember, hogy valamelyik nagyobb város korszerű üzlet- helyiségébe lépett. A csinos elrendezés, a nagy ablakokból áradó fény csak erősíti ezt a benyomást. — Gombos elvtárs, meg vannak elégedve az új üzlettel? Vigyázzunk rá jobban. amely a zsebében kabát volt. Fodor Éva monori lakos igazolványtartóját a vonaton maga mellé tette. Eltűnt személyi okmányával együtt. Amint a fenti példák is igazolják: gondatlanságukkal alkalmat adtak a tolvajoknak. Panaszkodnak a tolvajokra, de elfelejtik, hogy a lehetőséget ők adták meg a lopásra, és az igazolványért tulajdonosa a felelős. Elvesztéséért büntetés jár! ■— Nagyon. Igazán okos intézkedés volt a vállalattól, hogy ide helyeztek bennünket — mondja örömmel Gombos Gyula üzletvezető. A régi bolt féligmeddig raktár is volt. Egy rendes garnitúrát ott úgy elhelyezni, hogy a belépőnek rögtön szemébe tűnjön minden értéke, szinte lehetetlen volt. Most ez nem okoz nehézséget. Az udvarban kapott raktárhelyiségek és ez a terem is elég nagy. — A forgalom tekintetében is számítanak változásra? — Hogyne. Nagymértékű megnövekedését várjuk, és hogy nem csalódunk, azt mutatja már a megnyitás óta eltelt néhány nap is. Az itt kiállított bútorok javarészét már eladtuk. Hiányosság persze Vein és sajnos lesz is, de nemcsak nálunk, hanem az egész ország területén. Sokan szeretnének bútort vásárolni és az ipar a gyorsan növekvő igényeket nem tudja kielégítem. — De úgy látom, itt az üzletben nincs még minden rendben. Á kövek például foltosak, erősen látszik, hogy ezeket a földművesszövetkezeti bolt hagyta itt. — Válóban úgy van. Kicserélésük azonban olyan összeget venne igénybe, melynek megfizetésére jelen pillanatban nem tudunk módot találni. Ügy próbálunk segíteni magunkon, hogy a két „első szobába” szőnyeget teszünk, az utolsó pedig, amely konyhának lesz berendezve, gumipadlót kap. Kiss Éva BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTŐ A Magyar Szocialista Munkáspárt Monori Járási Bizottsága 1961. augusztus 23-án megtartott rendkívül! ülésén Püspöki Károly elvtársat felmentette titkári funkciójából. A párt- bizottság Guba Pál elvtársat tagjai közé kooptálta, s a párt- bizottság titkárává megválasztotta. Hat esztendőt töltött el járásunk élén Püspöki Károly elvtárs. Munkás, nehéz esztendők voltak ezek. Erre az időszakra esett a párt újjászervezése az ellenforradalom után, valamint a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése. E két nagy, s a számtalan apró feladat elvégzése során Püspöki elvtárs nagy érdemeket szerzett, s mindannyiunknak szivéhez nőtt. Tiszteltük őt és szerettük. A tiszteletet, szeretetet kommunista emberségével, nagy türelmével és végtelen szerénységével vívta ki. Űj munkakörének ellátásához sok erőt, egészséget, s jó kommunista munkát kívánunk neki! Guba Pál elvtárs, a pártbizottság új titkára, negyven éves. Borsodi agrárproletár szülők gyermeke, aki maga is megkóstolta a mezőgazdasági munkások nehéz kenyerét. Több mint egy évtizede pártmunkás, dolgozott a nagyká- tai, aszódi, szentendrei járásban. Most kétéves pártfőiskolát végzett, onnan jött közénk, nagy elméleti felkészültséggel. Szeretettel köszöntjük őt, s ígérjük, hogy munkájában mindenkor segíteni, támogatni fogjuk. A tisztasági mozgalom nyomában Tápiósitly pályázik a járás legtisztább községe SS Felkerestem a Szilvafasor 17. szám alatt Szerencsés Istvánná okleveles szülésznőt, aki egyben a helyi vöröskereszt egyik vezetője is, s megkértem: számoljon be a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom eredményeiről. Egyúttal kihasználtam az alkalmat, körülnéztem, s mondhatom: Szerencsésné házában kifogástalan tisztaság uralkodik, mind a szobában, mind az udvarban. — Mikor megindítottuk a mozgalmat — tájékoztatott Szerencsésné —, a megadott szempontok szerint pontoztuk az ellenőrzött házak rendjét, tisztaságát. Községünkben 85 házra függesztettük ki a „Tiszta udvar, rendez ház” feliratú táblát. E munkásságunknak különben nagy sikere van, egyre többen keresnek fel bennünket, s bejelentik, hogy ők is szeretnék ezt a táblácskát megszerezni. E felvilágosítás után végigmentem a Szilvafasoron. A 19., 21., 31. és 35. számú házak falán láttam ilyen táblát tündökölni. Ezeken a helyeken különösen a virágoskertek tűnnek ki. A szebbnél szebb rózsák, csinosan rendezett utak, parkok bizony nagyon szép látványt nyújtanak. Elmentem a rendőrőrsre is és csak azt tudom mondani: mintaképül lehet állítani az őrs épületét, mert se belül, se kívül nem lehet még csak egy gyufaszálat sem eldobva találni. Ugyanezt- a tisztaságot láttam, tapasztaltam a posta épületében és Kovács Antal hentesüzletében is. Boda Jánosné tsz-párttitcnnre kárt is otthon találtam. Rend és tisztaság honol nála is. Elmondotta, hogy a tisztasági mozgalomban az egész község részt vesz. Az utcákat és tereket állandóan csinosítják. Sőt, most a házak falát is szépen kimeszelik. A most induló versenyszakaszban szeretnénk „a járás legtisztább községe” címet elnyerni. Végezetül a Virágzó Tsz udvarán csodálkozva kérdeztem Takács Lajosáét, hogy ezt az óriási portát miképpen tudja ilyen szépen rendben- tartani? — Higgye el, Laci bácsi — mondta Takácsné —, nem könnyű itt a tisztaságot megtartani. Hiszen napjában többször mennek szalmával megrakott szekerek itt és bizony eléggé szemetelnek. Én azonban naponta négyszer-ötször is söprők, mert itt rendnek kell lenni! Krátky László Az iparitanuló-iskola közleményei A Munkaügyi Minisztérium 205. számú iskolája az 1961— 62-es tanévben is a monori Ady Endre utcai általános iskolában működik. A most szerződött első osztályos ipari tanulók beiratkozása szeptember 4-én, hétfőn délután 2 órakor lesz. A tanév ünnepélyes megnyitására, valamennyi évfolyam részére, szeptember 8- án, pénteken délután 2 órakor kerül sor. A tanulók beosztásukat, valamint a további tudnivalókat az ünnepi megnyitó után kapják meg. ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\^^^^ IGAZSÁGKERESÉS — Tizennégyszer voltunk a bíróság előtt — mondja, szinte büszkén, a bácsi. a z évek hoztak változást: /l Deákék beköltöztek Pestre, ott hagyták az anyósukat, Hegedüsnét, küszködjön ő tovább. Eidenpenzné meghalt, s így csak ketten maradtak. Két ember már jobban összeférhet, mint öt. De csak elvben. Eidenpenz bácsi és Hegedűs néni ma sem köszönnek egymásnak, a viszálykodás tovább tart. A tornácon van egy vaslábú kis asztalka, arra rakja ki mindennap Hegedűsné a bácsi kosztját: ennyi az összes érintkezésük. Miért nincs még most sem békesség? Hegedűs néni így mesél el egy esetet: — Tiszta ruhát vittem be neki, le akartam tenni az asztalra, s hogy helyet csináljak ott, arréb toltam a szatyrát. Rámförmedt, hogy ne bántsam azt a szatyrot, megragadta a csuklómat, lenyomott az ágy szélére, alig tudtam kimenekülni, még az ajtót is nyomta rám ... Tíz perc múlva ugyanezt a bácsitól így halljuk: — Bejött a ruhával, s meglátta a szatyromat az asztalon, elkezdte firtatni, mi van benne. Mi közöd hozzá, mondtam én, mire két pofont adott, meg is rúgott... Szembe fordulnak egymással, úgy mondják ugyanezt egymás szemébe. Az említett jelenetnek tanúi nem voltak, ki tudná hát megállapítani, melyik mond igazat? Azt hiszem: egyik sem ... S ajnáltam Hegedűs nénit, mikor először láttam, keserves dolog síró kis öregasz- szonyokat látni. De bármenynyire is sajnálom, az általa keresett igazságot nem sikerült feltalálnom, s nem sikerül az ő ártatlanságát sem bizonygatnom, fennszóval, ország-világ előtt. Az igazság régen elköltözött már a Lajos utca 10. számú házból, átadta helyét az osztályoskodásnak, a viszálynak, a gyűlölködésnek. Törvény ezt vissza nem parancsolhatja, újságcikk vissza nem csalhatja, csupán a békesség, amelyet kettejüknek kell kimunkálni maguk közt. Mi megpróbáltuk ezt segíteni. Nem sok sikerrel. Próbálják meg ők. sokad- szorra már. de tisztább' szívvel, nagyobb akarással. Talán még mindig nem késő... Radványi Barna ruházni, gondozni kell. Ám az egyetértés jóformán csak a szerződés megkötéséig tartott, nemsokára elkezdődtek a torzsalkodások, amelyek a mai napig sem szűntek meg. Miken vesztek össze? Hegedűs néni ilyesmiket kotor elő az emlékezetéből: Eidenpen- zék maguknak választották azt a fát, amelyen a legszebb barack termett. (Hja, a szomszéd rétje mindig zöldebb!) Az Eidenpenzék mosott ruhájából a víz a padláson rácsöpögött az ő vöröshagymájukra. (Ugye, mennyire hasonlít „A fülemüle” torzsal- kodó Péter-Páljának esetére?) Meg aztán: az általa főzött tökfőzelékről Eidenpenz bácsi — állítólag részegen — azt mondta, hogy habarva van, holott ő nem is szokott habarni ... S hova fajultak ezek a veszekedések? Bizony, sokszor a tettlegességig. Deák például hasbarúgta Eidenpenznét. (Hegedűs néni erre nem emlékszik.) Eidenpenzné késeket dobált Hegedűsné után. (Erre viszont a bácsi nem emlékszik.) A felek aztán vélt vagy való sérelmükkel meg sem állottak a tanácsházáig, a bíróságig. / dós, oszhaju asszony ul előttem és sír. Az igazságát jött keresni, ö az a Hegedűs Sándorné Vecsésről, akit \ Több emberséget! című cik- i künkben megbántottunk, s i hiába jelent meg nyomában ; egy másik cikk Tisztázott kér- \ dés címmel, ő az ügyet most i sem érzi eléggé tisztázottnak, \ az elégtétel nem elégíti ki, az ; igazságot nem találja teljes- ; nek. ö ugyanis teljesen ár- j tatlan az általa eltartott Ei- \ denpenz István és a közte \ felmerült viszályokban. Min- I denben csak a másik fél a hi- ; bás ... Megvallom: eleve hi- ; tétlenül fogadtam annak még \ a feltevését is, hogy két, évek j óta torzsalkodó fél közül \ csak egyik lenne hibás, mégis \ elindultam B. F. kollégánk \ cikkei és Hegedűs néni szó- j beli panasza nyomán igazság- \ keresésre Vecsésre. ! ■ i Lajos utca 10. szá,m alatti • <1 ház és portája eléggé el- \ hanyagolt, olyan, mint ame- : lyiknek két gazdája is van, s \ éppen ezért egy sincsen. Ezt ; a házat vették meg 1952-ben \ Deákék — Hegedűs néni lánya ! és ve je — olyan kikötéssel, ; hogy míg mindkét idős tu- ! lajdonos él, addig pénzjára- ! dékot kapnak havonta, s a f kert és a gyümölcs feles; ha í pedig az egyik meghal, az ' életben maradót kosztolni, „A személyi igazolvány az egyetlen olyan okmány, amellyel az igazolvány tulajdonosa személyazonosságát hi- teltérdemlően igazolja. Ezért az igazolvány tulajdonosa köteles azt megőrizni, állandóan magánál tartani.. Ezekkel a sorokkal kezdődnek a személyi igazolványok 28. oldalán a szabályok. A legtöbb ember, amikor megkapja igazolványát, elsősorban ezt a részt olvassa el, hiszen az illetékes szervek erre fel is hívják figyelmét. A napokban tájékoztatást kaptunk arról, hogy járásunkban sokan gondatlanul, hanyagul ke- í zelik ezt a fontos ok- £ mányt. Nem vigyáznak rá kellően, el- \ vesztik. Nőknél a leggyakrab- ; ban előforduló eset, hogy nyi-; tott kosárban, szatyorban, re- í tikülben hordják — ahonnan \ könnyen kieshet, vagy ellop- ! ják. Férfiak kabátjukat: vonaton felakasztják, elalsza- ! nak és sok esetben í / arra ébrednek, hogy tár- ! cájuk igazolványaikkal ; együtt „eltűnt” a kabát í zsebéből. De előfordul gyakran, hogy a \ farzsebből valamit előkotor- \ nak és az igazolvány közben ; kicsúszik ... elvész. Mind- \ mind gondatlanság miatt! Rácz István gyömrői lakos j már második személyi igazol- j ványát vesztette el (gondat- < lanságból.) Fogalma sincs, hol! hagyta el. Fazekas Ernőné ve- ! csési lakos a húsboltban vesz- ! tette el igazolványát. Rózsa í Károlyné maglódi lakos kosz- í tümkabátjának belső zsebébe : tette a személyi igazolványát,: s onnan veszett el. Máté Jó- \ zsef nyáregyházi lakos a vo- \ naton feje fölé a polcra tette ; táskáját (benne az igazolványt; is.) Elaludt. Kőbányán ébredt \ fel, de a táskát már nem ta- \ lálta meg. Ellopták. Maca István és Láng István kabátját a vonaton felejtette. Eltűnt az igazolvány is,
