Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-22 / 197. szám

^TfííritWP 1961. AUGUSZTUS 22, KEDD Gagarin diadal útja a Dunántúlon (Folytatás az 1. oldalról.) sát, hanem a szovjet nép békcküldöttét is köszöntik. A vendégeket a megye és a város vezetői üdvözölték. A fogadtatás hivatalos formái azonban hamarosan felbom­lottak. Pillanatok alatt em­bergyűrű vette körül Gagarin őrnagy nyitott kocsiját. Száz kéz is nyúlt felé egyszerre, s a kocsira valóságos virág- eső hullott. A Pécs-meszesi asszonyokat két „delegáció” is képviselte. Egyik a hős űr­hajósnak nyújtotta át a bá­nyászváros ajándékát, egy díszes kivitelű serleget, a má­sik Valentyina Ivanovna asz- szonyt üdvözölte, s átadta a Gálocskának küldött ajándé­kot, egy selyembe öltöztetett matyóbabát. A város határától a Széche­nyi tér felé vezető úton elein­te csak lépésben tudott ha­ladni a kocsisor. Az ünneplők sokasága kö­zött alig-alig tudtak he­lyet biztosítani a bukósi­sakos rendőrök. Jurij Gagarin érkezésének hírére zsúfolásig telt a Széche­nyi tér. ahol vendégeink né­hány percre megszakították útjukat. Ambrus Jenő, a vá­rosi pártbizottság titkára, me­leg szavakkal tolmácsolta a város dolgozóinak jókívánsá­gait. szívből jövő köszöntését — Gagarin őrnagy pedig meg­hatott szavakkal mondott kö­szönetét a testvéri fogadtatá­sért, ünneplésért. Az út következő állomása az új mecsekaljai bányász- városrész volt. A korszerű negyed lakói nagy lelkesedés­sel fogadták a kedves látoga­tókat. Amatőr fotósok százai örökítették meg a virággal in­tegető Gagarint, a gyerekek kis zászlókkal, a lányok ha­talmas virágcsokrokkal vár­ták Gagarint és feleségét. A küldöttség rövid pihenőt tartott az Olimpiai Étterem­ben — itt „alig” harminc­negyven autogramkérönek kel­lett Gagarin őrnagynak ele­get tennie —, majd a bá­nyászvárosrész lakóinak ün­neplése közben tovább in­dultak Komlóra. Fél tizenkettőre járt már az idő, amikor a gépkocsi­oszlop elérkezett a vasárna­pi „országjárás” végcéljához, Komlóra, új, szocialista bá­nyászvárosunkba, amelynek dolgozói ezen a napon ünne­pelték Komló várossá nyil­vánításának tizedik évfordu­lóját. A hármas eseményt — az alkotmány napját a jubi­leumi ünnepet és a világ első űrpilótájának láto­gatását — fellobogózva, ünnepi díszben ülte meg a város. A Komlóra érkező vendé­geket a városhoz vezető szer­pentinen orosz feiiratú üdvözlet, fogadta, a város határában a helyi vezetők üdvözölték, kiszisták és úttörők virá­gokkal kedveskedtek a ven­dégeknek. A tanácsháza előt­ti térre, ahol előző napon avatták fel Lenin szobrát, már a kora délelőtti óráktól kezdve özön'ott a város la­kossága: a Kökönyös, a Ken­derföld. a Kossuth tér és az új fürdő irányából nemzeti­színű és vörös zászlók alatt, lelkes hangulatban mintegy 25 000—30 000 fő­nyi tömeg — üzemi mun­kások, bányászok, s az ifjúság — vonult a város központjába, hogy részt vegyen a Lenin téren meghirdetett nagygyűlé­sen, s láthassa, hallhassa a világ első űrhajósát, Gagarin őr­nagyot. Óriási lelkesedéssel, szűnni nem akaró tapssal és éljen­zéssel fogadták a komlóiak a diszemelvényre lépő Jurij Ga- garint és feleségét, Valentyi- na Ivanova asszonyt, s az el­nökség tagjait. A Fő tér fölött repülőgép tiszteletköröket írt le, s virágszirmokat szórt az ünneplőkre, majd felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. A nagygyűlést Egri Gyula, a megyei pártbizottság első tit­kára nyitotta meg, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet, majd pedig Jurij Gagarin őrnagy lépett a mikrofonhoz. Hosszantartó tapssal, lelkes éljenzéssel fogadott beszédét a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának éljenzésével fejezte be. A beszéd elhangzása után dr. Simek Árpiid, a Komlói Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, a város dolgozói nevében Komló fej­lődését bemutató albumot nyújtott át Jurij Gagarinnak, majd a bányászok, a Bara­nya megyei dolgozók ajándé­kát adták át a világ első űr­hajósának és feleségének. Díszebéd Komlón Baranya megye és Komló vezetői a nagygyűlés után ebéden látták vendégül az első űrhajóst, feleségét és a vele együtt érkezett kedves vendégeket. A fiatal város legjobb dolgozói — országos hírű bányászok, kiváló épí­tők, a párt. és a tömegszer­vezetek aktivistái — jelenlé­tében Simek Árpád, a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke köszöntötte a komlóiak nevében Jurij Alek- szejevics Gagarint. Ebéd után gépkocsival a komlói vasútállomásra in­dult Gagarin, ahonnan kü- lönvonattal folytatta útját. A fiatal város sok ezer lakója az útvonal mentén türelme­sen várta, hogy megérkez­zék a gépkocsi karaván. Zsú­folásig megtelt a pályaudvar peronja is. Úttörők, kisze- sek, egyenruhás munkásőrök álltak sorfalat. Gagarin őr­nagy szívélyesen búcsút vett a megye és a város vezetőitől. Hosszú percekig zúgott a taps, az éljenzés, amikor a világűr hőse megjelent a vo­nat ablakában. Gagarin és a vele együtt utazó magyar vezetők kü- lönvonata felzás zlózott, dísz­be öltözött állomásokon ha­ladt át. A pálya mellett a falvakban százak és százak álltak, hogy legalább egy pillantást vessenek arra, aki elsőnek tette meg a koz­moszba vezető utat, leg­alább kendőlobogtatással kö­szöntsék Gagarint. A különvonat rövid időre megállt a dombóvári állomá­son. Még az állomásépület teteje is zsúfolva volt ér­deklődőkkel. Pattogó induló hangjai fogadták a vonatból kilépő Gagarin őrnagyot, akit Tolna megye dolgozói nevé­ben dr. Tuska Pál, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke köszöntött. Itt is ajándékok tengere vár­ta Gagarint és feleségét, Va- lentyina Ivanovnát. Néhány perces tartózkodás után a különvonat Sárbogárd felé indult tovább. A sárbogárdi állomáson ismét rövid ünnep­séget rendeztek. Albert Ist­ván, a járási pártbizottság el­ső titkára, üdvözölte az űr­hajóst és a kíséretében le­Jurij Gagarin és kísérete útban Komlón a nagygyűlés színhelyére vő személyiségeket. Várat­lanul egy postás lépett Ga­garin elé: Szabó József, a sárbogárdi 1-es postahivatal kézbesítője, aki táviratot nyújtott át a Szovjetunió hő­sének: a Hazafias Népfront községi bizottsága köszöntöt­te távirattal a kedves ven­déget. A szabály, az sza­bály: Jurij Alekszejevicsnek alá kellett írnia az átvételi elismervényt, így a postahi­vatal dolgozói is hozzájá­rultak az űrhajós értékes autogramjához. A különvonat Budapest— Kelenföld állomásra érkezett meg. A hűvös idő ellenére is sok százan utaztak az ün­nepen a Balatonra és az esti órákban tértek vissza a pihe­nésről. A balatoni utasok, az ál­lomás dolgozói és a kör­nyék lakói itt is forró ün­neplésben részesítették Ga­garin őrnagyot. A pályaudvarról az űrhajós feleségével és a kíséretében le­vő személyiségekkel szállás­helyére tért vissza. Jurij Aiekszejevics Gagarin őrnagy találkozása a sajtó képviselőivel Jurij Aiekszejevics Gagarin őrnagy hétfőn hajókirándulá­son vett részt, majd vissza­térve találkozott a magyar és külföldi sajtó képviselőivel. A sajtó munkatársai nevé­ben Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksé­gének tagja üdvözölte a világ első űrutasát. — Bemutatom önöknek az emberiség történetében kor­szakot nyitó esemény hősét, az első Űrrepülőt, Jurij Aiek­szejevics Gagarint. Bemuta­tom önöknek a Szovjetunió Hősét, Kamanyin altábornagy elvtársat — mondotta. — Jurij Aiekszejevics Ga­garin szívesen vállalta, hogy az önök kérdéseire válaszol. Várjuk kérdéseiket. A Népszabadság kérdése: rövid magyarországi tartózko­dása idején vielyik volt a legkellemesebb élménye? — Magyarországi élményeim közül nagyon nehéz lenne ki­választani egy olyat, amelyik­re azt mondhatnám, az volt a legkedvesebb, az gyakorolta rám a legmélyebb hatást. Ta­lálkoztam magyar dolgozók­kal. a párt és a kormány ve­zetőivel. Valamennyi találko­zás igen szívélyes, baráti volt. Mindegyik felejthetetlen él­ményt jelentett számomra. Jártunk Budapesten, Sztálin- városban, Pécsett, Komlón. Az ünneplők tömegében És bár csak néhány rö­vid napot töltöttünk Ma­gyarországon, itt-tartózko- dásunk nagyon sok él­ményt nyújtott, maradan­dó emléket jelent. Ne­künk nagyon megtetszett az önök országa, az önök népe, és fővárosuk, Buda­pest. A Népszabadság következő kérdése így hangzott: Véle­ménye szerint mikor kerülhet sor „nem trenírozott” átlag­emberek űrutazására? (De­rültség.) Gagarin őrnagy mosolyogva válaszolt a kérdésre: — Nehéz lenne megmon­dani ma még, hogy különle­gesen fel nem készült ember­nek mikor lesz alkalma az űrbe utazni. Lehet, hogy öt. lehet, hogy tíz év múlva. Ez a tudo­mány és a technika fej­lődésétől függ. Ügy vélem azonban, hogy az itt je­lenlevők többségének mód­ja lesz arra, hogy az űrbe utazzon. Akkor aztán — ha másképp nem is — úgy készülnek majd az űrutazásra, hogy az indulás előtti éjszaka, gondo­lom, egy kicsit izgulnak. Ez már sajátságos módja lesz a felkészülésnek. (Derültség.) A Népszava szerkesztősé­gének kérdése: a szovjet űr­kutatás jelenlegi technikai és tudományos sikereiből ítél­ve mikor utazhat az első em­ber a Holdba? A Vosztok tí­pusú űrhajók alkalmasak-e Hold-utazásra? A Vosztok-típusú űrhajók nem alkalmasak arra, hogy azokkal a Holdra repüljenek. Ezt a típust Föld-körüli, koz­mikus utazásokra alkották. Tudósaink, mérnökeink dolgoznak már olyan űr­hajókon is — s ezek ei is fognak készülni — ame­lyek alkalmasak lesznek Hold körüli repülésre. Mi majd ezeken a különleges űrhajókon jutunk el a Hold­ra. Az időpontot természete­sen ma még nehéz lenne meghatározni. Lehetséges, hogy öt év is kell hozzá. Nem tudom, hogy áll ez a dolog az Egyesült Államokban, le­het, hogy ők hamarabb el­készülnek a Hold-űrhajóval és előbb fognak oda repülni. Milyen a film, amelyet Tyitov őrnagy készített? — Mikor láthatja a nagyközön­ség? Mennyire adják visz- sza a felvételek azt a rend­kívüli élményt, amelyben az űrhajósnak része volt, ami­kor kitekintett az űrhajó ablakából? — Ha én lennék a művelő­désügyi miniszter, akkor most pontosan tudnék válaszolni erre a kérdésükre, s meg is mondanám, mikor mutatják be a nagyközönségnek, mi­kor vetítik a mozikban Mi­vel azonban nem vagyok mű­velődésügyi miniszter, nem tudok pontos választ adni. Gondolom helyesebb, ha a mi művelődésügyi miniszte­rünkhöz fordulnak ezzel a kérdéssel (derültség). A felvételek kitűnően si­kerültek, nagyon szépek. Viszont nehéz lenne meg­mondani, hogyan adják vissza a nagyközönség számára azt az élményt, amelyben az űrhajósnak része volt, amikor kite­kintett az űrhajó ablaká­ból. Mi elragadtatással szemlél­tük Tyitov felvételeit. Nem tudnám azonban pontosan megmondani, milyen érzése­ket váltanak ki ezek a fel­vételek azokból, akik még nem repültek az űrben, akik­nek még nem volt részük eb­ben a látványban. Ismétlem, a felvételek na­gyon szépek és hűen tükrözik mindazt, amit a világűrből látni lehet. A Magyar Ifjúság kérdése: A magyar fiatalok és és a vi­lág ifjúsága önt tekinti pél­daképének. Szeretnénk tudni, ki az ön példaképe az embe­riség nagyjai közül? — Az emberiség nagyjának tartom például Vlagyimir II- jics Lenint, a mi államunk megalapítóját. Országunkban sok nagyszerű példaképet le­het találni pártunk vezetői között. Például kormányunk ve­zetője, Nyikita Szergeje- vics Hruscsov nagyszerű ember, jó példa az ifjú­ság számára. (Taps.) Az élet minden területén sok kiváló ember dolgozik ná­lunk, akitől érdemes ta­nulni, akikre érdemes fel­figyelni. Fiataljaink tehát, a fiúk és leányok — ha figyelmesen szemlélik, tanulmányozzák az életet — nagyon sok jót tud­nak magukba szívni, van ki­től tamulniok. A Magyar Nemzet és a Te­levízió arról érdeklődött: me­lyik volt Gagarin őrnagy leg­érdekesebb földi élménye a sok utazás közepette? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen a földön nagyon sok ország van és mindegyiknek meg­van a maga sajátossága, jel­lege. A számtalan élmény közül, amelyet az első űruta­zás óta a különböző orszá­gokban szereztem, bizony ne­héz lenne kiválasztani a leg­érdekesebbeket. Nem kevés országban jártam, a nép min­denütt nagyon melegen üdvö­zölt bennünket. Ahol csak jártunk, világ­szerte tapasztaltuk, Ihogy az egyszerű emberek milliói szeretik a szovjet embereket, örülnek annak, hogy elsőnek szovjet ember jutott fel a világűrbe. Világszerte érez­tük, hogy az egyszerű emberek milliói tisztelettel adóznak a Szovjetunió sikerei iránt, s mindenütt köszönetét mon­danak azért, hogy a szovjet nép következetesen harcol a békéért. Bármely országban jár­tunk, az a szilárd meg­győződés alakult ki ben­nünk, hogy valamennyi nép békét akar: minden nép békében és barátság­ban akar élni a másik néppel és az egyszerű emberek milliói sok he­lyütt azt akarják, hogy jobb legyen az élet. A Magyar Rádió kérdése: ön a közelmúltban sokfelé járt. Immár megilletné önt a Szovjetunió utazó nagykö­vete cím. Hogyan vélekedik ön erről: Melyik feladat ne­hezebb. az űrrepülés, vagy a diplomáciai tevékenység? — Inkább legyek én jó űr­hajós, mint rossz diplomata. (Derültség, taps.) A kérde­zőnek csak azt válaszolha­tom: nem vagyok diplomata és nem is leszek. Űrhajós va­gyok. Hogy kinek a munkája nehezebb? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, gondolom, fel kellene küldeni az űrbe egy diplomatát, s miután visszatér, őt kel­lene megkérdezni, me­lyik a nehezebb. (Derültség.) Természetesen minden munkának megvan a maga szépsége is, nehézsége is. Ez az űrhajósra épp úgy vonatkozik, mint a diploma­tára. Minden munkának meg­van a maga sajátossága. Az ADN hírügynökség bu­dapesti tudósítójának liér- dése: Hogyan alakul prog­ramja a következő hónapok­ban és programjában szere- pel-e az NDK meglátogatása? — Az én legközelebbi prog­ramom — válaszolta Gagarin őrnagy — tanulás a Mérnöki Akadémián. Az NDK-ból kaptunk meghívást, El is fogadtuk, sok mindentől függ azonban, mikor látogatha­tunk el a Német Demokra­tikus Köztársaságba, hiszen a további Űrrepüléseket is elő kell készíteni és valami­kor tanulni is kell. Véleménye szerint mi az oka annak, hogy Cyrus Eaton meghívása ellenére sem sikerült találkoznia a két amerikai űrpilótával ? — A dolog nem rajtam műit. Én kész voltam a talál­kozásra. Az amerikai űr­repülőket kellene megkér­dezni, miért nem jutottak el a találkozóra, miért nem jöttek el? Gondolom, a ta­lálkozó elmaradása veszte­ség az amerikai űrhajósok számára, mert a mi tech­nikánk és felkészülésünk az űrhajózásra mégis, valame­lyest magasabb színvonalon áll. A tapasztalatcsere tehát számukra lett volna előnyö­sebb. Gondolom, mi is meríthettünk vol­na valamit az ő tapasz­talataikból, de meggyő­ződésem, hogy végül is ők vesztettek többet. Ez a találkozás politikai szempontból is hasznos lett volna, mert elősegít­hette volna a két nép, az Egyesült Államok és a Szovjetunió népeinek kö­zeledését, s nem utolsó­sorban a világűr továb­bi meghódítását. Ha nem akarnak találkozni velünk, hát ne találkozza­nak. Mi végrehajtjuk prog­ramunkat. A jövőben is re­pülni fogunk az űrben. Ne­kik pedig azt üzenjük: ér­jenek utol bennünket. Az utolsó kérdés arra vo­natkozott, melyik országba utazik a közeljövőben? Gagarin őrnagy válaszában elmondotta, hogy igen sok a meghívás. Mintegy harminc országban várják. A meghívá­sok teljesítését illetően vi­szont az a helyzet, hogy — mint már mondotta — ta­nulni és néha kicsit pihenni is kellene. Természetesen a meghívásoknak is eleget keli tenni. A sajtófogadás végén a filmhíradó riporterének kérésére dedikálta fény­képét, hogy majd a mo­zikban azok is láthassák autogramját, akiknek nem tudott autogramot adni. — Nagyon köszönöm figyel­müket. s kívánom önöknek: sok sikert érjenek el nehéz munkájukban. (Hosszantartó taps.) A sajtókonferencia Szirmai István zárszavával ért véget. Gagarinné hétfő délelőtti sétája a Belvárosban Budapest kedves vendégei, az első űrhajós felesége, kislánya és a kíséretében levő személyi­ségek hétfőn reggel, verőfé­nyes napsütésben sétái tettek Budapesten. Mielőtt a hajó­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents