Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
KÉPEKBEN JELENTJÜK <•. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM. 1961. AUGUSZTUS 20. VASÁRNAP GYÖNYÖRŰ KOR A MIÉNK Gondolatok az SZKP program- tervezetének olvasása közben. Gyönyörű kor a miénk! Az ember tegnap még teli volt félelemmel, s mára szűnik a rémítő iszony, gazdakorbács nem suhog félelmesen s nem köt guzsalyt a lélekre a gerinchajlító néma alázat. Most áll igazán kétlábra az ember s széttekint ismeretlen birodalmán: eddig a mélyeit hitte öröknek — s fényeit a távoli lét isteni sugarának, most látja csak, hogy a fény a valóság, s az a másik a múló — és örök feledésre ítélt. Gyönyörű kor a miénk! Ha porszem létünkben olykor nem is értjük a távoli irányt, de a törvény már ölébe vett minket, s úgy ereszt el, mint anya a járni tanuló fiát: még botolhatunk, de fog bennünket s helyes útra vezérel — rendünk, érlelő s dajkáló szülőanyánk. F. Tóth Pál Megifjodik egy régi szakma: gépeket kap a kőfaragó műhely A konzervgyár új dunsztolójában Borbély Dezső és Nagy Katalin ívólcvet dunsztolnak a léüzemben Az Épület- és Lakáskarbantartó Ktsz-nek összesen tizenegy részlege működik. A Kecskeméti úti kőfaragó részleget látogattam meg, mert kíváncsi voltam munkájukra. Faragó Dénes, a ktsz elnök- helyettese a részlegvezető. Régi szakérübé'r: 1927-ben"kőművesként kezdte, de amint 193Í-ben felszabadult, átképezte magát kőfaragónak. Amikor 1951 novemberében megalakult a ktsz, azonnal belépett, ő az egyedüli kőfaragó. Elégedetten beszél, hiszen a nyári hónapokban annyi a rendelésük, hogy a havi kétezer forintot megkeresi, a mellette dolgozó segédmunkásnak is megvan a havi 1400—1500 forintos fizetése. Kincsen hiba az anyagellátásban sem. A nyári szezonban elsősorban épületmunkákat végeznek és sírköveket készítenek. Mór a halottak napjáig ellátták őket sírkőrendelésekkel. Összesen het- venkétezer forint értékű munka elvégzése vár rájuk. Kérdésemre elsorolja az eddig végzett nagyobb munkákat, s közülük néhányat valóban érdemes megemlíteni, így a mozi műkőmunkóját, vagy a tápiószecsői iskolát, a gyömrői gyógyszertárat, az abonyi postát. Ezeknek az épületeknek a műkőmunkái mind a ktsz kőfaragó részlegéből kerültek ki. Faragó Dénes végzi a részleg tevékenységével járó ösz- szes adminisztrációs munkát, így nemcsak szakmailag, de adatokban is jól tájékozott. Havonta átlag húsz-huszonötezer forintos forgalmat csinálnak a ktsz-nek. örömmel mondja, hogy az elavult szerszámokat most már fokozatosan újabbakkal váltják fel. Erre nagy szükség is van, mert a műhely, amelyben most dolgoznak, még az édesapjáé volt, így körülbelül harminc éves. Most kaptak egy nagy csiszológépet, amelynek tizenötezer forint az értéke. Eddig majd’ minden munkát kézi erővel végeztek, de rövidesen üzembe helyezhetik az új betonkeverő gépet is, amely sok fáradságtól és időveszteségtől megkíméli őket. A gép villamosmeghajtással fog működni. Korábban cementlapokat is gyártottak, évente mintegy hatvan-hetvenezer darabot, meg kútgyűrűket. A lakosság az utolsó darabig mind megvásárolta. Most a téli hónapokban, amikor kevesebb a rendelés, kéményajtókat készítenek a lakosság számára, lépcsőket, előregyártott elemeket és cementvályúkat a termelőszövetkezeteknek. így minden évszakban megtalálják a munkájukat. A részlegvezető elmondja, hogy a síremlékhez szükséges márvány egy részét a Kecskeméti Kőipari Vállalattól szerzik be, de vásárolnak a lakosságtól is márványlapokat, régi, használt bútorokról. Emléktáblákat is készítenek. s minden munkájukkal a vállalási időre elkészülnek. A házak lábazatát, ablakkönyöklőit és lépcsőit sokkal egyszerűbb, simább vonalúra készítik, mint régen. Németh Józsefné a dobozüzemben a felhasználandó bádog lemezeket veszi számba Dénes Teréz brigádjának három tagja barackvelöt tölt az ötkilós üvegekbe (Foto: Fehér Szilárd) fiL Sala — A LEGMODERNEBB bútorokban is nagy választék van a földművesszövetkezetek bútorüzletében. Többek között kapható „Ideál” ülő- garnitúra 6500 forintig. — A PETŐFI Termelőszövetkezet cséplési eredménye a következő: búza 29 vagon, rozs 43 vagon, árpa 16 vagon, zab 3 vagon. Búza-átlagtermés 10,44 mázsa holdanként, rozs 5,41 mázsa, árpa 11,69 mázsa, zab 4 mázsa. A külföldi búza átlagtermése sokkal jobb, az autonómia 17,65 mázsa, a bezosztája 13,28 mázsa katasztrális holdanként. — TINTACERUZA a kenyérben. Lovas Pál, Arany János u. 7. szám alatti lakos, a Sütőipari Vállalat csoportvezetője. a vezetése alatt álló munkacsoportot nem ellenőrizte kellőképpen, és azok felelőtlen munkájuk nyomán tintaceruzát dagasztottak a kenyérbe. A szabálysértési hatóság Lovas Pált 200 forintra bírságolta. — AZ ARANY János gimnázium sportkörének összesen hat szakosztálya van: torna-, atlétika-, kosárlabda-, sí-, labdarúgó- és úszószakosztálya. — A DÓZSA Termelőszövetkezetben jól halad a szántás. Eddig több mint 300 holdat szántottak fel. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\V\\\^^^ Szépen gondozott szőlőtáblák között kanyarog az út a Szabadság Tsz szőlészeti üzemegysége kálmánhegyi brigádjának területén. A tsz területén a napokban fejeződött be a cséplés. s ott dolgozott a legöregebb nagykőrösi cséplőgépmunkás: a 80 esztendős Takács Gyuri bácsi. Az ő meglátogatására mentünk ki a kálmánhegyi szőlőbe, ahol 13 esztendeje dolgozik özv. Farkas Istvánné- val. A mosolygó, magas, sovány, idős ember a dülőút mellett éppen a szőlőt karaszolgatta, amikor odaértünk. — Hát itt élek és dolgozgatok én — mondotta. — K. Kiss Balázs brigódvezető- tői a múlt esztendőben és a mostaniban is három és félhold SZÖlŐ vállaltuk, amit becsülettel el is végeztünk. Emellett, ha A cséplők „" időm engedi, eljárok dolgozni a közös munkába, sőt még a szomszédoknak is segítek. Az idén a cséplőgéphez is elmentem, ahol kazalrakó- nak osztottak be. — Mikor lépett be a termelőszövetkezetbe? — Ezerkilencszázhatvan telén. A nagy tsz-szervezés idején Tószegen voltam látogatóba. Mikor hazajöttem, bementem a tanácsházára, hogy engem is vegyenek fel. Egész életemben szorgalmasan dolgoztam, s tudom azt, hogy a közös munkának is csak akkor van meg a kívánt eredménye. ha mindenki becsülettel dolgozik. — Idős kora ellenére a cséplőgépnél bírta a nehéz munkát és a .nagy meleget7 — A fiatalok először csóválták a fejüket, hogy majd nem tudok helytállni, de azután látták, hogy legény vagyok a kazal tetején. Huszonegy napig dolgoztam a cséplőgépnél, ezalatt huszonhárom vagon vegyes gabonát csépeltünk el, melynek szalmájából mintegy huszonöt takaros kazalt raktam és mondhatom, sohasem fáradtam el. Talán azért, mert mértékletesen élek és jó az egészségem. Naponta délben jó lebbencs- levest főztem, majd jól meg- uzsonnaztam, de vacsorát sohasem ettem. Ahol lehetett, a szalonna mellé tejet vettem s bort is ittam mértékletesen. Beszélgetés közben észrevettük*. hogy;,a mosolygós, idős ember bal szeme homályos s megkérdeztük tőle, valami baja van tán a szemének? — Igen — mondotta. — A múlt esztendőkben a gyümölcsfák permetezése közben a mészkénlé belefröccsent a bal szemembe s azóta nagyon keveset látok vele, de az orvosok biztatnak, hogy rendbehozzák. — És mennyit keresett a a cséplőgépnél? — Olyan hétmázsányi vegyes gabonát, amivel meg vagyok elégedve. Az is jólesett, hogy a szövetkezet vezetősége megbecsüli munkánkat, aminek jelét adta azzal is, hogy a cséplés befejezésének megünneplésére Kosa Sándor elnök brigádunknak egy hordó sört küldött ki. A fiatalok azzal búcsúztak el tőlem, hogy jövőre is várnak a cséplőgéphez. Ott leszek! Amiről a város beszélt ZÁSZLÓS ÚR A TILOSBAN hajnalig, a takarításig remekül kialudta magát. Az ajtó- ablaknyitogatásra ébredt fel, majd az egyik, szellőztetéshez kitárt ablakön nyugodtan kilépett. Zavartalanul tehette, mert a pénztár helyiségeit záró-nyitó-takarító öreg szolga félig süket és vak volt, aki nem vett észre semmit. Ifjú Szívós, mielőtt kiugrott volna az ablakon, kinézett, s hogy a környéken teremtett lelket nem látott, eltávozott. Egyik rendőrbiztos azonban, a felszegről jövet, éppen abban a pillanatban érkezett a postapalota sarkára, amikor az egyházi pénztár ablakából valaki kiugrott. Pár pillanattal később a menekülőben felismerte Szívóst, s most már nyugodtabb lett, hisz — jegyezte meg vallomásában a rendőrbiztos — bizonyára részeg volt az „úrfi”, este rázárták az ajtót és most, a reggeli csendben hazasietett. E rendellenes eset azonban gyanakvással töltötte el, elüzent Zs. Tóth Albert pénztároshoz, aki sietve meg is érkezett. Kinyitotta a páncél- szekrényt és ámulva látta, mi történt. A rendőrbiztos detektíveket küldött a Szivós-házhoz, „mély* alvásából” nyomban felébresztették a gyanúsítottak átkutatták ruházatát és az egész házat, de a rablott pénzt csak hosszas keresgélés után, az udvaron álló, egy ágasos galambdúcban találták meg, minek láttán a rabló megtört és elismerte, hogy betört az egyház pénztárába; A szenzáció végigszaladt a városon, délelőtt már ezernyi ember vette körül a városházát, mindenki az elfogott „szép fiút” akarta látni, ami nem is sokáig váratott magára, ím máris hozzák, átkísérik a Técsy-házban levő rendőrfőkapitány hivatalába, ahol lélekemésztve várt rá egyik kedves barátja, Szabó Jenő főkapitány. Lefüggönyözött hivatalban, körültekintéssel zajlott le a kihallgatás. Az esetet nem lehetett meg nem történtté tenni, Szívósék dédelgetettjén nem lehetett segíteni, legfeljebb annyit tettek, hogy három nap, három éjjel a főkapitányi szobában tartották. Édesanyja odaküldte neki a finom kosztot, a puha díványra a még puhább ágyneműt s csak a kecskeméti főügyész sürgetésére szállították át a törvényszékre, igaz baráti tapintattal. Maga a főkapitány segítette be az 1000 holdas Beretvás János rendelkezésükre bocsátott személyautójába. s mielőtt elindultak volna, édesanyja gyapjú kendőbe bugyo- lálta be Ferkójának lábát, tekintettel a hűvöses őszi időre... A HÁROM ÜGYVÉD agyon védte a „megtévedt úri fiút”, a „tüzér zászlóst”, a „becsületes nagyiparos fiát”, s így mindössze négyévi fegyházra ítélték. A lefokozott katonaköteiest a világháború kitörésekor szabadon bocsátották de — mint a sok-sok felmentett társa — idehaza lebzselt, a háború végéig. Az 1919-es proletárdiktatúra alatt nem unatkozott, a bukás után viszont Kőrösön termett, ő is felöltötte karjára a „Garda volun- tar” (önkéntes gárda) szalagot és esténként ott jeleskedett a proletárverő ellenforradalmárok között épülésére kereszténv erkölcsnek és polgári jóízlésnek; EZT A TÖRTÉNETET is a megsárgult lapokról kellene közölni, de mit tegyünk, ha az akkori helyi, „független” sajtó elfelejtette megírni. 1910 egyik őszi reggelén a városházi hivatalnokok nem siettek íróasztalaikhoz, mindannyian ott tolongtak a városi takarékpénztár (a tanácsháza Ceglédi úti oldala) körül szimatolva, miként rabolták ki az éjjel a takarékpénztári helyiségek egyikében levő egyházpénztárt? Ördöngös furfanggal elkövetett betörést sejtettek, voltak, akik önbetörést szimatoltak, úgyszólván minden helyszíni körülmény ezt igazolta, amikor, úgy 9 óra után, a városházi hátsó kapun hozzák befelé ifjú Szívós Ferencet, a körösi aranyifjúság vezérét, minden helyi úriember barátját, a meggazdagodott Szívós hentes fiát. A detektívek között lépkedő elegáns fiatalember leszegte a fejét, a bámulókban pedig meghűlt a vér, a látvány oly vitriolos volt, hogy az urak legtöbbje leforrázva támolygott be a hivatalába. Hogyne állt volna meg a nap a nagykőrösi égen, amikor pár nappal ezelőtt, büszke személyi hírként közölte a sajtó, hogy „őfelsége a király, ifjú Szívós Ferencet tartalékos zászlóssá léptette elő,... Mélyhez őszintén gratulálunk”. Másnap este (két nappal a betörés előtt) 100 terítékes bankett keretében ünnepelték az új zászlóst, a cifrakerli ünneplésen — mint szélté- ben-hosszában újságolták — mintegy 100 üveg pezsgőt is elfogyasztottak. Most ez a kiválóság itt áll a rendőrbiztos előtt, a detektívek pedig az egyik asztalon rendezgetik, számolják a tömérdek bankót, amit Szívósék lakásán találtak. De mondjuk el sorjában. A FÉL ÉVSZÁZADDAL ezelőtt történt eset „hőse” elkényeztetett egyedüli gyerek volt. Érettségi után nem tanult, nem dolgozott, napjait, éveit átdologtalankodta, legtöbb idejét kebelbarátja hivatalos helyiségében, az egyházi pénztárban töltötte. Vele unatkozta át a napokat, dór- 1 bézolta végig az éjszakákat, a hivatalnokok nemegyszer látták. hogy Szívós a pénztárosi szoba díványán aludta, pihente ki éjszakai fáradalmait. Űri és pincéri körökben tudott volt ifjú Szívós eladósodása, és főleg az, hogy az öreg Szívós hallani sem akar fia adósságainak kifizetéséről. Vallomása szerint az előléptetési társas vacsora számláinak kifizetését, „úri becsületszóra” tíznapi határidőre ígérte, ezért az egyházi pénztárbeli pihenése közben ötlött fel benne a gondolat, hogy a hivatal nagykasszáját kirabolja. „Ha sikerül — vallotta —, senki nem mert volna énrám gondolni.” A gondolatot tett követte. Még aznap délben, amíg a barátja a másik szobába átlépett, a páncélszekrépy két Wertheim-kulcsát hámozott burgonyába nyomta, azon nyomban átutazott Kecskemétre és az egyik műszerésszel elkészíttette a kulcsokat. Másnap egész nap az egyházi pénztárban tétlenkedett, este pedig, a zárás előtt visz- szasurrarl, bezáratta magát, s a jól szuperáló kulcsokká), kinyitotta a nagy vaskasz-| szát. A benne levő bankjegyeket egytől-egyig a zsebé- > be gyömöszölte. Utána — mint aki jól végezte dolgát — lefeküdt a díványra, és
