Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
19«». AÜGÜSZTTTS ZD. VASÁRNAP 7 Házsor a homokdombok helyén GONDTALAN LÁNYOK Van Szigethalom községben egy utcarész, amely az országjáróknak szemébe tűnik. Az ember az évek során hozzászokott ugyan az épülő házak látványához, a vakolatlan falakhoz, a kerítés nélküli udvarokhoz. Éppen eleget lát belőle itt is, másutt is. Ezek a házak azonban itt, a dimbes-dombos Kassai utcában mégis magukra vonják a figyelmet. Talán azért, mert annyira hasonlítanak egymáshoz. A modern tetők, a. széles ablakok, a csöppnyi kerekeskutak, a virágágyások, az épülettől lefutó kertek, mind-mind akár az i kertes tvérek. Vajon ennyire egyforma lenne az ízlése, elképzelése az itteni telektulajdonosoknak? Ennyire „lemásolta” volna egyikük a másikat? Bizony, pontosan így történt — igaz. nem véletlenül. Előre kiszámított, gondosan elkészített tervek alapján, s közös jóváhagyással. Pár esztendővel ezelőtt a Csepel Autógyár vezetői sokszor beszélgettek arról, hogyan lehetne megoldani, vagy legalábbis enyhíteni a dolgozók ...égestp lakásproblémáját. A gyár közelében fekvő lakótelepen szaporodtak ugyan a háromemeletes házak, de ezek csak az igények kis hányadát elégítették ki. Az illetékesek úgy vélekedtek, hogy valami más úton, más módon is meg kellene próbálkozni. Ez a „más út” egy kertváros létesítése lett volna Szigethalomon. A szép elképzelésből azonban csak annyi lett, hogy egy építészmérnök elkészítette, megrajzolta a kertváros tervét. A megvalósítás útjába azonban olyan akadályok tornyosultak, amelyet azóta még nem tudtak leküzdeni. Egy haszna azonban mégis volt ezeiknek a tervezgeté- seknek. Az ötletet ugyanis meghányták-vetették maguk között a gyár legfiatalabb- jai — a kiszesek — s elhatározták, hogy ha kertvárost nem is, de néhány családi házat, úgynevezett ifjúsági lakótelepet építenek Szigethalom községben. Ezt, a minden tekintetben merész vállalkozást a KISZ- bizottság 1959 tavaszán jóváhagyta s a fiatalok hozzáláttak a feladat végrehajtásához. így kezdődött, így indult a nagy munka két esztendővel ezelőtt az egyik szigethalomi homokdombon. A jövendő háztulajdonosok nyolcán voltak. Név szerint: Benedeczki János lakatos, Erdős Zoltán mérnök, Cziegel Gyula vagonátvételí dolgozó, Kalmár József mérnök, Csáki János gépmunkás, Fehér János beállító lakatos, Zebeg- nyei István szerelő és Nagy Ferenc mérnök. ök nyolcán akkor kicsit úgy érezték magukat, mint Robinson Crusoe a lakatlan szigeten. Különösen akkor, amikor az első helyszíni szemle alkalmával végigpillantottak a telket képező dombokon. Az akarat azonban hatalmas erő. Valamennyien fiatal házasok voltak. Albérleti szobákban laktak, némelyikük már pici gyerekkel. Ügy érezték, ha nem lesz más segítség, csak a két kezük ereje, akkor is felépítik az otthonukat. S elhatározták, hogy mindent. közösen, egymást segítve tesznek majd. Nyolcán — nyolcért. Nyolcán — nyolcért? Ez a mondat rövid idő múlva módosult. A házépítők száma nem szaporodott ugyan, de a segítőké, támogatóké annál inkább. A gyár szeme a fiúkon volt. Jóindulatú figyelem kísérte őket mindenfelől. S a figyelmet később élénk tevékenység váltotta fel. Ki-ki a maga módján próbált segíteni a „gyerekeknek”. Az építkezési részleg elvállalta a „palronálást”. Felülvizsgálták a tervrajzokat, lépésről lépésre ellenőrizték a munkálatokat. — A gyárvezetőség — nem ingyen ugyan — de a hivatalos árnál jóval olcsóbban — bocsátotta az építők rendelkezésére a különböző anyagokat, hulladékot, törmeléket. A megyei OTP vezetője „kijárta”, hogy a telkeket tizennyolc havi részletre fizethessék. Elintézte, hogy a falak tulajdonosok ötvenezer forint kölcsönt kapjanak. A dombok lesimításához gépet bocsátottak a rendelkezésükre. A villanyszerelési, cserepezési, padlózási munkát gyári szakemberek végezték el, kedvezményes áron. A kertkapukat a gyárban készítették, hulladékanyagból. A kerítést a Kábel- és Scrdrony- kötélgyár fiataljai fonták meg, társadalmi munkában. Eközben természetesen a „nyolcak” sem maradtak tétlenül. Amíg Benedeczki Jánosék simították, planirozták a talajt, addig a mérnökök elkészítették a tervrajzokat. Fejenként 3000 forintot takarítottak meg ezzel a jövendő háztulajdonosoknak. A rajzok kitűnően sikerültek, rövidesen megkapták rá az engedélyt. Következett az alapozás, majd sorban a többi munka. Az elvégzett feladatokról naplót vezettek. Mindenkinek volt egy kis füzete (még most is őrzik), amelybe bejegyezte, hogy egyik-másik nap mit csinált, hány munkaórát dolgozott. így zárták ki annak lehetőségét, hogy egyikük kevesebbet tegyen a házért, mint a másik. Amikor elkezdték a munkát, némelyek alig ismerték egymást. Mire a tetőt csere- pezték, már úgy összeforrt, összekovácsolódott a kis kollektíva — férfiak, asszonyok, gyerekek —, hogy öröm volt nézni őket. S öröm hallgatni ennek a szoros és mély barátságnak apróbb s nagyobb megnyilvánulásait. A házépítés során bizonyos ideig minden hónapban az építők ezer-ezer forinttal járultak hozzá az építkezés költségeihez. Bizony előfordult, hogy egyikük-másikuk megszorult pénz dolgában. Ilyenkor a másik, a tehetősebb, dupla összeget adott. A társa helyett is... Volt olyan eset, hogy valaki váratlan pénzhez jutott. Azonnal megvásárolt tíz-tizenöt mázsa cementet, diadalmasan hazavitte s elosztotta társai között. A cement akkor többet jelentett számukra az aranynál. Olyan volt ez az egész építkezési munka, mint az erőltetett menet. Aki lemaradt, botladozott, azt a másik segítette. így mégis t együttesen, értek a célhoz. A nyolc ház — vi&zonyäag rövid idő alatt — felépült. Az utolsó lakó körülbelül egy esztendeje költözött be. A telkek árát valamennyien letörlesztették, most már csak az OTP-kölcsön van hátra, amely havi 200—250 forintnak felel meg. Ez már szinte „gyerekjátéknak” tűnik az elmúlt idők nagy adósságai, kiadásai mellett. Az izgalmak elmúltak s a szigethalomi ifjúsági lakótelep hétköznapi életét éli. De milyen kellemes, milyen örömteli hétköznapok ezek. Milyen boldogan ébred az ember ezekben a szép, világos, tágas házakban. A hétköznapok megkezdődtek, de a tervezgetés, az álmodozás tovább folyik. A házak vakolatlanok még, s a szobákban „csak” meszelt a fal. Festeni, tatarozni kell majd egyszer. S emellett minden család elkészítette a maga öt-tízéves tervét. Erdős Zoltánoknál két szoba vár még berendezésre. Üveges teraszról is álmodoznak, televíziókészülékről is, s még sok mindenről, amit nem árulnak el. De most boldogan a berendezett egy szoba konyhában is. Cziegel Gyuláékkal éppen paradicsomfőzés közben beszélgettünk. Büszkén újságolta, hogy a paradicsom — saját termés. A kertben van még ezenkívül karvastagságú uborka,, óriásira nőtt napraforgó és szőlőtőke is. Ügy tervezi, hogy két esztendő múlva szüretre hívja meg építő társait. Hét helyen laktak Cziegel Gyuláék, mielőtt saját házukba költöztek volna. A legutóbbi házassági évfordulót azonban már az új otthonban ünnepelték — a többiekkel, a „telepiekkel” együtt. Benedeczki Jánost nem találtuk otthon. Most, hogy az építés gondja elmúlt a feje fölül, ismét nagy fába vágta a fejszét. Technikumba iratkozott, Immár az előkészítőt járja. így csak a fiatalasszonyt Még sok a tennivaló, de az Erdős-házaspár ezt is örömmel végzi s a kicsi lányt, Katikát üdvözölhettük. Katika egyéves koráig egy kis üzlethelyiségben élt, de most már kedvére ki- ugrándozhatja magát a tágas udvaron. Sokat, nagyon sokat lehetne mesélni róluk, a nyolc ház gazdáiról. A legfőbb azonban, hogy boldogok és elégedettek. Kemény hónapok, évek vannak a hátuk mögött, de mindannyian azt érzik, azt mondják: megérte. Bende Ibolya felhúzása után a jövendő házEgy ház — a nyolc közöl meg hogy mennyire szerették egymást. — Nagy, szürke szeme kerekre nyílik, messzp néz. — Mire gondol most? — térítjük vissza a szárnyaló gondolatok világából magunk közé. — Mire? — ismétli halkan a kérdést. — Ha egyszer én megszeretek valakit, én is eny- nyire fogom szeretni. A harmadik fitos orrú, szeplős kislány, SZÁMADÓ JÚLIA éppen gépe fölé hajol. A szó- lításra fiatalos lendülettel megpördül, aztán gyors léptekkel indul felénk, és invitál a kis fülkébe, mert itt a zajtól nem lehet szót érteni. A legfiatalabbak közé tartozik. Mindössze 18 esztendős, De már két éve áll a szövőgép mellett. — Ez volt az első komoly munkahelyem — mondja — Ihat hétig tanultam, azóta állandóan dolgozom. Megtudjuk, hogy egyedül él, albérletben lakik, önmagáról gondoskodik. Szeret jól öltözni, mintegy 500 forintot költ havonta ruhára, és örül, ha táncolni mehet. — És telik szórakozásra is? Csodálkozva, kérdően néz, mire kiegészítjük a kérdést: — Vagy ez a fiúk gondja? Pajkosan elneveti magát: — Hát arra valók, nem? — De takarékoskodom is. Van ám betétkönyvem — büszkélkedik. — És mire gyűjt? — Mindenre — feleli rövid gondolkodás után. — Annyi mindent szeretnék venni. — Akkor gondjai is vannak? — Gondjaim? Mi gondom lenne? — ámul el a kérdésen. És ez jellemzi, nemcsak a Budakalászi Gyapjúszövőgyárban, hanem szerte az országban, mindenütt a fiatal lányokat. Gondtalanul élnek,--vidáman szórakoznak, jól öltöz,- ködnek, és ha maguk vannak, tervezik a jövőt. Olykor egy szép, filmen látott emberi történet könnyet csal a szemükbe. és eszükbe jut, hogy ők már könnyebb és szebb körülmények között készülnek az emberi életre. (t) Mindhárman fiatalok, a Budakalászi Gyapjúszövőgyár zajos szövödéjében dolgoznak. Szemük figyelmesen kíséri a gépen futó szálakat és kezük munkáját dicsérik az üzemből kikerülő szebbnél szebb anyagok. Itt élnek és természetes a számukra a munka lehetősége, az emberi és — ők mondták így — gondtalan élet. Először KOVÁCS MÁRIA szövőnőt kerestük meg gépe mellett, aki több mint egy éve dolgozik az üzemben. Korábban a fővárosba járt. De a szíve hazahozta. — Apukám és két testvérem is itt dolgoznak. Ügy gondoltam, itt az én helyem is. Hazajöttem. ■ — És most is itthon érzi magát? — Most már igazán. Akkor még csak terveztem, képzelődtem. Azóta minden valóra vált. Látszik, beszélne még. Tanácstalanul pillant a szövődé vezetőjére, Czeiner Lászlóra, aki bátorító bólintással bíztatja. — Igazán nem akarok dicseKovács Mária Simon Anna relődik a beszélgetés. A szeme csillog. Kérdés nélkül árad belőle a szó. Látszik, az élmény emléke fűti; kedni, de olyan nagyon boldog vagyok. Alig néhány perce tudtam meg, hogy felterjesztettek a kiváló dolgozó címre és megjött a jóváhagyás. A keresetéről beszélgetünk. 1400—1500 forint a havi fizetés. Az elmúlt hónapok során ennek ellenére csak a legfontosabb dolgokra költhetett. Házat épített a család és mindenki úgy vette ki részét a közös munkából, ahogy legjobban tudta. — Most már könnyebb lesz — folytatja Marika —, mert elkészült a ház. Megérte a munka, meg a takarékoskodás is, szép lett. Ruhát kell majd vennem, mert ebben kicsit elmaradtam, utána meg a betétkönyvbe megy a pénz, szobabútorra. — A béke első napja. Csodálatos film volt. Nem tudom, látták-e. Én soha nem felejtess [ el a fiatalok odaadó harcát, Számadó Júlia Felavatták az Országos Vízügyi Főigazgatóság legnagyobb gépjavító üzemét Egyéni tervei azonban csak kisebb részben foglalkoztatják Marikát. Az ő száján nem üres szó, amikor otthonnak nevezi a gyárat. A KISZ-vezetőség tagjaként már szervezi az őszi programokat: klubnapokat, s az oktatást. így hát Kovács Mária a családi ház elkészülte után, most a nagyobb család, a Kommunista Ifjúsági Sző-, vétség életét építgeti. A második fiatal szövőnő SIMON ANNA — Itt tanultam szőni — kezdi a beszélgetést — és nagyon megszerettem. Szép dolog látni, amint a szaladó szálakból, szinte észrevétlenül anyag lesz. Szép munka a miénk, én szeretem — ismétli. Komoly lány; Ritkán mosolyog, akkor is mértéktartóan, összezárt ajakkal. Csak munka közben, önfeledt figyelmében nyílik résnyire a szája, de ha észreveszi, hogy figyelik, újra összecsukja; — A fizetésemet? — csodálkozik el a kérdésen. — Hát odaadom anyunak, aztán ha kell valami, együtt megvesz- szük. Azért minden hónapban költünk vagy 300 forintot az én ruházkodásomra. Szórakozásra, filmekre teSzombaton új üzemet avatott Vecsésen a Vízügyi Építő Vállalat. A mintegy 25 millió forintos beruházásból épített nagy üzemcsarnokban lakatos-, forgácsoló-, asztalos- és nagy szerelőműhelyt rendeztek be. A dolgozók ellátására 200 személyes, korszerű öltözőt, fürdőit, éttermet és üzemi konyhát szereltek fel. Az új létesítmény az Országos Vízügyi Főigazgatóság legnagyobb és legkorszerűbb gépjavító üzeme. A Vox Humana sikere Debrecenben A debreceni nemzetközi kórusfesztivál versenyei pénteken délután véget értek. Este sor került az ünnepélyes eredményhirdetésre. A vegyeskarok döntőjében a váci Vox Humana énekkar nagy sikert aratott és a moszkvai Gorbunov- kultúrház vegyeskarával együtt (a zsűri két első díjat adott ki!) első helyezést ért el. olyan neves kórusokat utasítva maga mögé. mint a nyugatnémet hamburgi Monteverdi-kórus és a francia tours-i Okeghem-kórus. A nagyszerű sikerhez ezúton gratulálunk nagyhírű váci kórusunk vezetőiének. Makiári Józsefnek és a kórus valamennyi tagjának. Kívánjuk, hogy a jövőben is hasonló sikereket érjenek el nemcsak itthon de idegenben is. Talán nem tűnik ünneprontásnak, ha ezúton mondunk köszönetét a váci művelődési ház vezetőinek is, akik lehetővé tették (mintegy huszonötezer forintba került a kórus ötnapos debreceni tartózkodása!), hogy a Vox Humana indulhasson ezen a nagyszabású nemzetközi versenyen.
