Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

HEGYEI kAm4od 1961. AUGUSZTUS 18, PÉNTEK Apró és nagy dolgokra figyelő népi ellenőrök között A toronyban még csak egy jó óra múltán kondul meg a déli harangszó, de a hetipiac már véget ért Nagykátán. Ilyenkor a vásározók, eladók és vevők hová is mehetnének, ellepik a cukrászda-eszpresz- szót. Előkerül a kiürült kosa­rakból valami hazai, vagy a kátai hentesnél vett elemó­zsia és nagy tereferélve esze­getnek az asztaloknál. S ha el­fogyott, amit papírban hoztak magukkal, egy-két krémest is megesznek még. meg krémká­vét rendelnek. Duplát termé­szetesen. Ide térünk be Valykó Ist­vánnal, a nagykátai népi el­lenőrzési bizottság elnökével, hogy magunk is egy dupla mellett elbeszélgessünk a népi ellenőrzés eredményeiről, az ellenőrök munkájáról. — Nini, hiszen itt éppen ellenőrzünk — szólal meg hir­telen és meglepetten a járási NEB elnöke, s egy, a cukrász­üzem ajtajából a helyiségbe lépő szemüveges idősebb fér­fire mutat: — Nagykátán a községi népi ellenőrök veze­tője. De már mellettünk is áll és megszólal Armuth Jőftr?f: — Ilyenkor, hetipiaci napon túl nagy a forgalom, most akartam megnézni, va­jon az előírt mennyiség min­denből bekerül-e a sütemé­nyekbe. Mindent rendben ta­láltam, az üzem tisztaságáról is meggyőződtem. Valykó István azután el­mondja, hogy a nagykátai né­pi ellenőrzési csoport vezetője valaha iparos volt, de már néhány éve nyugdíjban él, s egyike a járás legszorgalma­sabb népi ellenőreinek. — Hogyne lennék szorgal­mas, amikor egyéb dolgom sincs és valami hasznot azért még mindig szeretnék hajtani a társadalomnak. Meg akarom szolgálni a pénzt, a nyugdí­jat, amit kapok. Csak ennyit mond és máris sarkonfordul, talán még más­hová is benéz a délelőtt. Pe­dig a népi ellenőrnek nincs fizetése, se napidíja, társa­dalmi munkában végzi a fel­adatát. — A járás mind a tizenöt községében — tájékoztat Valy­kó István — ilyen lelkes em­berekből áll a népi ellenőri gárda. Nyugdíjas akad né­hány közöttük, de túlnyomó többségük nem az. Mindenfé­le szakma, foglalkozási ág képviselve van köztük, hogy az egyes vizsgálatokat, amik­re a népi ellenőröket mindig bevonjuk, szakemberek vé­gezzék szakszerűen. Az egyik községben hét-nyolc, a másik­ban tíz vagy tizenöt népi el­lenőr is van, a járás területén összesen száznegyvenhat. Ja­varészt kitűnően dolgoznak, ; különösen a csoportvezetők rendkívül öntevékenyek és és olyan jól dolgoznak, hogy most már önálló vizsgálatokat is rájuk merünk bízni. Állan­dóan figyelik, ellenőrzik a ter­melést, a felvásárlószervek te­vékenységét, a lakosság áru­ellátását, egyszóval a hétköz­napi életet. Így azután el­mondhatjuk, hogy a népi ellen­őri csoport a NEB támasza, füle és szeme. Később a járás községeiben jó néhány ilyen „füllel és szemmel” beszéltünk. Előbb még elmondjuk azonban, amit Armuth Józseftől hallottunk. Felfigyelt rá, hogy a nagyká­tai vasbolt, ahol mezőgaz­dasági szerszámok a járásban egyedül vásárolhatók, éppen a legnagyobb dologidőben, aratáskor bezárt, két teljes hétig leltározott. Egy mező- gazdasági járásban! A NECS kifogásolta a bolt zárva tartá­sát, utána járt, mi az oka az aratás idején a leltározásnak. Kiderült, hogy a MÉSZÖV leltározási terve szerint a nagykátai szövetkezeti vas­boltnak éppen akkor kell leltároznia, amikor árucik­keiben legnagyobb a keres­let. Ilyesmi is előfordul, ha öncélúvá válik a terv és nem nézi az életet. A NECS fel­szólalásának nyilván meglesz azonban az eredménye, jövőre már másképp ütemezik be a vasbolt leltározását. Czerván Sándorné körzeti vezető óvónő és egyben a tá- piószentmártoni NECS veze­tője, elmondja, milyen hasz­nosan léptek közbe a ba­romfiszerződéseknél. Nagy lendülettel indult meg a fa­luban a szerződtetés, aztán mindjárt az első napokban észrevették a népi ellenőrök, hogy egyszerre csak nem haj­landók szerződni az emberek. Hamarosan kiderült, dohos kukoricát kaptak a szerződők. Azonnal közbelépett a NECS, s a már szétosztott, dohos kukoricát, amely hely­telen áruátvétel következtében került a községbe, kicserélték. A később szerződőknek pedig már jó kukoricát adtak. Fel is lendült újra és nagyon szép eredménnyel zárult a baromfi­szerződéskötés Tápiószent- mártonban. — Nem országraszóló dolog az ilyesmi, de a NECS a köz­ségben a legkisebb dologra is felfigyel, mert a kis hibák szülik a nagyokat Néhány szem dohos kukorica miatt sok emberben megrendül a bi­zalom, ennek pedig a ter­melés látja kárát — mondja Czervánné. És milyen igaza van! Tápióbicskén Vörös Béla vezeti a NECS-et. ' Rendkívül népszerű ember, mindenki Bé­la bácsija.- — Bár ne lennék olyan köz­kedvelt — mosolyog az öreg nyugdíjas építőmunkás. — Ál­landóan hozzám fordulnak mindenféle dologban. Hara­gosokat kell kibékítenem, sok­szor még családi perpatvaro­kat is nekem kell elsimítanom. Szép, szép, hogy így bíz­nak bennem, de bizony a né- joi ellenőrnek nem ilyesmi, hanem a közérdek védelme a dolga. Ami azt illeti, arra is jut elég ideje, el is beszéli, mi mindent tett csak az utóbbi hónapokban a népi ellenőrzés a község javára: — Korpás volt a boltban árusított dara. Közbelépésünk­re kicserélték. Többször elő­fordult, hogy a malom rossz lisztet küldött a pékségnek és így rossz lett a kenyér. Köz­belépésünkre most már jó lisztet küld mindig a maiam; Igyekszünk mindent közvet­lenül elintézni, a hibákat le­hetőleg nem jelentjük be a hatóságoknál, szép szóval próbáljuk kiküszöbölni azo­kat. A legtöbb esetben sike­rül. Célunk nem a megtorlás, hanem a javítás. Nagyon rit­kán azért mégiscsak feljelen­tést kell tennünk. Ez történt a község egyik élelmiszerboltja esetében. Az üzlet romos épületben volt. Nemcsak az áru romlott meg benne, a kiszolgálók, a vevők életét is veszélyeztette az ösz- szedűléssel fenyegető épület. A NECS, meg a tanács hiába emelt kifogást élőszóval, írás­ban, a helyi földművesszövet­kezetnél. A válasz mindig az volt, szívesen bezárnák és újjal pótolnák ezt a boltot, csakhogy hiányzik az anyagi keret. Végül is a NECS feljelentést tett a járási tanács pedig elrendel­te a bolthelyiség bezárását. Ezt követőleg a földműves- szövetkezet nyomban hozzá­kezdett az épület tatarozásá­hoz és még ebben az évben az újjáépített házban meg­nyílik az új, korszerűen be­rendezett önkiszolgáló bolt. Ha arra visz az útjuk, a tá- pióbicskei népi ellenőrök meg­elégedetten nézik az építke­zést; Szokoly Endre Hárommillió + hatvanezer forint Ennyibe került eddig a du- navarsányiak újvonalú, svéd mintára készült általános is­kolája. Fenti összegből há­rommilliót fordított a me­gyei tanács és a község az építésre és már eddig hatvan­ezer forintot a 23-as Építőipa­ri Vállalat — a javításra. Örömünnepnek számított a nap, amikor tavaly decem­berben a szélesre tárt . kapu­kon beözönlött az aprónép, el­foglalva új birodalmát. Márciusban pedig népes asszonyküldöttség kereste fel a tanácselnököt, sürgősen in­tézkedjenek, addig, amíg nagy baj nem történik. Nem engedik, hogy gyermekeik át­lépjék az új iskola küszöbét. Hogy miért? Pusztán azért, mert az épületen akkora re­pedések, rések tágultak nap­ról napra, hogy végül már átfért rajta akár egy gyerek­kéz is. Ezenkívül az átvevő bizottság ötvennégy tételből álló hiánylistát vett fel. A gyerekeket tehát a leg­sürgősebben visszatelepítették a régi iskolába, s a néptelen- né vált folyosókat építő­anyaggal, meszeshordókkal rakták meg. Megjelent hat ember, s földszinttől a pad­lásig elkezdték a falakat fúr­Mezőgazdasági kiá Hí tás Tápiószen t már ton ba n Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén nagyszabású mezőgazdasági és szakköri kiállítás nyílik a tápiószent- mártoni művelődési házban. A termények és gyümölcsök mellett igen sok modern me­zőgazdasági gép is bemutatás­ra kerül a Pest megyei Mező­gépkereskedelmi Vállalat ren­dezésében. Ugyanezen a napon termelési verseny is lesz a községben. A kiállítás megnyitásán kí­vül motoros felvonulás, sza­badtéri ünnepély és gazdag kultúrműsor szerepel még az alkotmánynapi programban. Táboronként 600 személyes ebéd — háromfogásos menü repetával A vendéglátóipar legna­gyobb erőpróbáját minden évben a nyári hónapok je­lentik, mivel ilyenkor a nya­ralási idény fokozott felada­tot ró a vállalatokra. Tavaly új munkaterületet is kapott a vendéglátóipar:- a KlSZ-tá- borokat. A nyári szünidőben működő táborok jó élelmi­szerellátásáról gondoskodni — mint az illetékesek el­mondták —, nem könnyű fel­adat, mivel a legtöbb ilyen tábor lakott területtől távol van. Az elmúlt évi tapasz­talatok alapján az idei nyár­ra azonban már mindenütt jól felszerelt étteremmel és büfével várták a fiatalokat. Jelenleg összesen hét tábori étterem működik a nyári sze­zonban: a Hanságban, Sze­geden, Kisújszálláson, Ják- majtison, Bodrogkeresztúron, Kazincbarcikán és Balaton- lellén. Ezek az éttermek naponta táboronként 600 sze­mélyre főznek reggelit, ebédet és vacsorát és mivel a fia­taloknak munka után foko­zottan jó az étvágyuk, gyak­ran osztanak repetát is. A gyorsabb kiszolgálásról né­hány helyen úgy gondoskod­tak, hogy megszervezték az önkiszolgálást Bodrogke­resztúron, Kazincbarcikán, Szegeden és Lellén a KISZ- fiatalok maguk tálalják fel az ebédet, amely csaknem mindennap háromfogásos. (MTI) ni, s a táguló repedéseket szé­les vaspántokkal, rugókkal összefogni. Járjuk az épületet Kelemen tanácselnökkel, s Csatai La­jos vb-titkárral. Alig fél­éves az iskola, de a lépcsők már megereszkedtek, a fo­lyosón ródlizni lehetne, szem- melláthatólag lejtős egy hosz- szú darabon. A lépcsőkorlá­tot már egyszer stabilizálták, de így is csak a lehelet tart­ja. Bemegyünk a fizikaterem­be. A tanári asztal felett egy úgynevezett „betontálcát” mu­tatnak, ami csak az egyik pe­remével támaszkodott a tartó­gerendára, a másik fele ki­csúszott az épület általános vetemedése következtében. Ezt is most nyomták, rögzí­tették vissza a helyére. Elgon­dolni is rossz azonban, mi tör­ténik, ha valami erősebb ráz­kódás következtében lezuhan — mondjuk éppen tanítási napon. És így tovább. Jóformán nincs olyan tanterem, folyo­só, ahol ne éktelenkednének a vaspántok, amivel a beton­elemeket összefogják. — De tulajdonképpen ki­nek a hibája, hogy mindez így történt? A szomorú igazság az, hogy senki nem akarja vál­lalni a felelősséget. A 23-as Építőipari Vállalat szerint rossz volt a statikai számí­tás, a tervezők pedig min­denkit okolnak, akinek csak valami köze van az épülethez. Szerintünk — folytatja Csa­tai tanácstitkár — súlyos a tetőszerkezet s az nyomja szét a falakat. De azonfelül is fe­lületes munkát végeztek min­den vonalon, amit az apró hi­bák sokasága bizonyít. Az aj­tók megvetemedése, a púpos parketta, a zárhatatlan zárak, a nyithatatlan ablakok sora nem a tervezés, hanem a ki­vitelezés hanyagságának kö­vetkezménye. Éles viták folynak most az illetékesek között, kinn járt már az Egészségügyi Mi­nisztérium és a megyei ügyészség is a helyszínen fe­lülvizsgálni a bajokat. Meg­állapította a hibákat a me­gyei tanács és az építővállalat is. Jelenleg a 23. Építőipari Vállalat egy hattagú brigá­dot küldött ki, akik ezeket a biztonsági munkálatokat végzik. Ez azonban még nem végleges megoldás. A lehangoló körséta az ud­varon ért véget, ahol egy le­zárt kút szomorkodik. — Sajnos ez is használha­tatlan. A ceglédi kútfúrók­kal csináltatták. Nyolcvan- ezer forintot emésztett fel, hetvenhat méter mélyre ju­tottak le. A vize ennek elle­nére fertőzött, beszűrődött le­rakódástól szennyezett. A tisztiorvos lezáratta, tehát az iskola víz nélkül van. Azzal mindenki tisztában van, hogy egy ekkora emele­tes objektumnál előfordulhat­nak kezdetben kisebb-na- gyobb hibák, amelyek csak ké­sőbb bukkannak fel, s ame­lyeket könnyűszerrel rendbe lehet hozni. Ezen senki nem talál semmi meglepőt. Az azonban már elgondolkozta­tó, egy több millió forintot érő iskola építésénél, hogyan történhetik meg az, hogy alap­vető számítási, vagy építési hibák következtében a már kész épület jóformán használ­hatatlanná, életveszélyessé vál­jon? r Érdekes lenne tudni, s fő­leg fontos volna megállapí­tani: személy szerint kit ter­hei a felelősség mindezért, s valamennyi érintett szerv mit tervez az elrontott dunavar- sányi iskola végleges rendbe­hozatala érdekében? Komáromi Magda A vendéglátóipar helyzete a gödöllői tanács vb napirendjén Gödöllőn az elmúlt évtized­ben gyárak épültek, új in­tézmények jöttek létre, s a községen keresztülhaladó utak forgalma is jelentősen meg­nőtt. A növekedés természet­szerűleg magával hozta azt is, hogy minden területen, így a vendéglátóipar területén is ki­mutatható bizonyos fejlődés. Körülbelül ezek voltak azok a megállapítások, amelyek a községi tanács végrehajtó bi­zottságának vendéglátóipar kérdéseit tárgyaló ülésén el­hangzottak. A Váci Vendéglátóipari Vál­lalatot Forgács József igaz­gatóhelyettes képviselte, aki örömmel hallotta; a végre­hajtó bizottság tagjai egyre kevesebb kifogásolni valót találnak a gödöllői vendéglá­tóipari üzemekben, s azt, hogy a községi tanács is segítette a Blaha-strand kor­szerű vendéglőjének megnyi­tását. De a VVV-t dicséri, hogy a Szabadság úton mo­dernizálták a halászcsárdát, a feketéje miatt bírált Pálma Eszpresszóban megjavult a kávé minősége, a Hársfa Ét­terem kerthelyiségét hatvan­ezer forintos vállalati hozzá­járulással rendbehozatták, s az étterem dolgozói maguk is mintegy tízezer forintos társa­dalmi munkával járultak ah­hoz, hogy Gödöllő nyári szó- rakozását egy új és hangulatos '5 kerthelyiség biztosítsa. í Habár a Váci Vendéglátó­id ipari Vállalat hatalmas terü- j, leinek a gazdája, s nehezen \ tudja a különböző egységek­ében felmerült panaszokat idő- í ben orvosolni — így is el- j mondható, hogy Gödöllőn : minden nehézséget aránylag : gyorsan kiküszöbölnek, i Az ülés végén a végrehajtó ; bizottság határozatot hozott, ! amelyben megdicséri az ag- j ráregyetemen levő eszpresz- |szó kollektíváját, akik Bu- i cherna Nándorné vezetésével ! elnyerték a „Gödöllő legud- j variasabb eszpresszója” cí- : met. Csiba József ; tudósító Szalvétasorozat magyar sportolók ! olimpiai győzelmeiről \ \ A dorogi ki mit gyűjt klub ; 75 darabból álló szalvétasoro- ; zatot adott ki, amely az ed- ; digi olimpiákon kivívott ma- í gyár győzelmeket ábrázolja. ; Az egyes szalvétákon az olim- - piai jelvény, a különböző ! olimpiák színhelye, ideje és a j sportágban győztes magyar • versenyzők neve szerepel. A • magyar sport eredményeit í ábrázoló szalvétákat elküldik < a világ minden részébe, a ! ki mit gyűjt kluboknak. (MTI) nár Bertalan — összegyűjteni a régi lakodalmas rigmusokat, temetői sírfeliratokat, húsvéti mondókókat, egyszóval a múlt nemzedékeink szellemi hagya­tékát. Szeretném a kutató­munkát tanár kollégáim se­gítségével az egész járás te­rületére kiterjeszteni, és az eredményeket esetleg majd könyvalakban összefoglalni. Ez a jelenlegi kiállítás is még sok kiegészítést kíván, de fő célom, hogy kollégáim figyel­mét felkeltsem, és a munká­ba ezáltal bevonhassam őket — már elértem. Csathó István gimnáziumi tanár már eddig is segített, Rada János szent- lőrinckátai általános iskolai tanár pedig most jelentkezett, hogy részt kíván venni a munkában. A kiállítást nézegetve el­mondhatjuk, az itt felhalmo­zott anyag az ország igen sok múzeumában megtalálható, de ha meggondoljuk, hogy Mol­nár Bertalan, ez a lelkes fia­talember, évek óta minden anyagi támogatás nélkül vég­zi a népi kultúrkincsek feltá­rását, akkor nem az általa említett hiányosságokat kell figyelembe venni, hanem hi­vatástudatból végzett munká­jának azt a sok-sok eredmé­nyét, melyben kiállításának látogatói most a gyönyörköd­hetnek. Cseri Sándor relmesek sétája — mind-mind az egyszerű ember képzeleté­nek erejéről, kezének ügyes­ségéről tesz tanúbizonyságot. Aztán itt vannak a faragott emléktárgyak. Evőeszközök: aprólékos munkával kialakí­tott mintákat vésett beléjük egy, az első világháborúban idehurcolt fogoly orosz ka­tona. Mellettük szépen meg­munkált cigarettadoboz és ágyúgolyó hüvelyéből készí­tett virágváza. Mindkettőn ugyanaz a fájdalmas, kétsé­geket tükröző verssor: „Szü­lőföldem szép határa, meglát­lak-e valahára?” Ezeket pe­dig az első világháborúból Oroszországba hurcolt szent- mártonkátai magyarok farag­ták, De a háború szomorú gondolatokat ébresztő emlé­kei mellett itt vannak a bé­kés hétköznapok emlékei is. íme egy 189Ó-ből való fara­gott kulacs. Egyik oldalán ár­nyas fa alatt őzike szökdé­csel, a másikon két kéz ösz- szefonódása a barátságot jel­képezi. Ezek csupán kiragadott mo­tívumai a kiállításnak. Talán nem is a legjelentősebbek, de mindenesetre ízelítőt adnak a szorgos munka eredményéből. — Legközelebbi . terveim közé tartozik — mondja Mol­ker új erőt adott a további munkához. Segítségére siettek az emberek, akiknek megma­gyarázta: munkájával őseik emlékét, az azok által létre­hozott értékeket kívánja meg­menteni a jövő számára. Se­gítettek a diákok, akik belát­ták, mennyivel könnyebb a történelem megtanulása, a régmúlt idők megismerése, ha néhány korabeli eszközzel te­szik szemléletesebbé előttük a magyarázatot. Marjos István, Kiss Mária, Kele Zsuzsa, s az iskola többi tanulója sok esetben hívták fel a tanár fi­gyelmét egy-egy értékes le­letre. S most nézegetik a láto­gatók a XVIII. századbeli fa­ragott guzsajokat, a tulipános díszítőelemekkel borított mán­gorlófákat, matyó rokkákat, kétnyelvű kendertörőket, s a többi régi szerszámot, A fa­lon virágmintákkal díszített cserépedények, kézimunkák. Különösen megragadja a szemlélődét egy kézimunka­csoport. Színes pamutcérnával varrta rá a vászonra a figu­rákat egy községbeli paraszt­asszony, minden előrajzolás nélkül. S a vásznon tarkálló zsánerképek — kislányok ta­lálkozása, libák etetése, sze­Kiállítás Szentmártonkátán A tágas iskolaterembe na­pok óta jönnek a szentmár- tonkátaiak megnézni a sok­sok régi emléket, amelyet ezen a kiállításon Molnár Bertalan általános iskolai ta­nár mutatott be. Köröskörül a népi alkotó kedv, a spontán művészi tehetség sok-sok bi­zonyítékát találjuk: a külön­féle használati eszközök és dísztárgyak a XVIII. század életéből mutatnak egy-egy motívumot. Ügyes kezű alko­tóik neve ismeretlen, de aki mindezt szorgalmas, aprólé- i kos munkával összegyűjtötte ; és elrendezte: Molnár Berta- ; lan, itt ül velünk szemben, s ; eddigi munkájáról és további \ terveiről beszélgetünk. 1 Szobájának egyik sarkában : csinos kis könyvtár, dolgozó- ! asztalán a különféle tudomá- ! nyos könyvek sokasága tanús- ! kodik arról, hogy a fiatal pár ! nemcsak tanít, de maga is í állandóan tanul, művelődik. ; A szegedi pedagógiai főis- < kola elvégzése után, 1958-ban ; került Szentmártonkátára, s ; azóta a tanítás utáni szabad ! idejét családja, és a kutató-, \ gyűjtőmunka között osztotta í meg. Most már ez a harma- { dik kiállítása a községben, az £ első még 1959-ben volt, s már £ azt is több mint hatszáz em- ÍS bér tekintette meg, ami elég 2 szép szám a lakosság számá- í hoz viszonyítva. S az első si-

Next

/
Thumbnails
Contents