Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

«ST

Meere»

^Kírhm

1961. AUGUSZTUS 17, CSÜTÖRTÖK

ÚJABB JELENTÉSEK BI I'I.I.MIÖI.:

Fasiszta huligánok garázdálkodása A Német Kommunista felhívása

Nyugat-Németország

Mint már hírül adtuk, a nyugat-berlini rendőrség

kedden erőszakosan megszállta a Die Wahrheit című haladó lap szerkesztőségének épületét és nem engedélyezte a lap megjelenését.

Hans Mahle, a Die Wahrheit főszerkesztője kedden a nyugat-berlini kormányzatnál a legerélyesebben tiltakozott a rendőri önkényintézkedések miatt.

A nyugat-berlini kormányzat szerdára újabb korlátozásokat vezetett be.

Megtiltotta alkalmazottainak, hogy szolgálati ügyben a Német Demokratikus Köztársaságba, vagy a szocialista országokba utazzanak. A korábban kiadott utazási engedélyeket visszavonták.

A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy a vezető nyugat-berlini körök nyilván nem merik valóra váltani nagyhangú fenyegetőzéseiket és nem alkalmaznak „erélyes ellenintézkedéseket", viszont szemethunynak afelett, ha felelőtlen elemek provokációs cselekedeteket hajtanak végre, sőt bátorítják is az ilyen akciókat. Kedd éjszaka felheccelt fasiszta huligánok behatoltak a magasvasút több nyugat-berlini állomására és féktelenül garázdálkodtak. (Mint ismeretes,, a magasvasút Nyugat- Berlin területén is NDK-ke- zelésben van.)

Németország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága felhívásban fordult Nyugat-Németország lakosságához? A felhívás- bév'ékétő- ben . megáUaptíja, .„hogy az. NDK kormányának augusztus 13-án foganatosított jogos intézkedései

megadták a méltó választ a javíthatatlan militaristáknak és kalandoroknak.

Augusztus 13-a a német és az európai békeharc győzelmi napjaként vonul be a történelembe. Ez a nap feltárta ismét a bonni erőpolitika csődjét, világossá tette, hogy Adenauer—Strauss,

Brandt és Wehner nem tudja keresztülhajszolni revan- ■$ sista és háborús terveit, j elöbb-utóbb Nyugat-Németor-j szágban is gyözedelmesked-! nek a béke erői.

Éppen ezért Németország; Kommunista Pártja felhívja \ a lakosságot, határozottan < szálljon szembe a bonni ült-; rák fokozott soviniszta uszí- \ tásával, •

indítsa meg a béke, a jó- : zan ész offenzíváját Ade- : nauer és társai ellen.

„Legfőbb ideje megakadályoz- \ nunk a bonni ultrákat abban, \ hogy a kalandorháború útjá- ra lépjenekn — hangoztatja : a felhívás.

Végül Németország Kom-! munista Pártja arra kéri j Nyugat-Németország lakossá-: gának valamennyi rétegét, : minden erőfeszítésükkel se-; gítsék elő a békeszerződés; megkötésére indítandó tárgya-: lások megvalósulását.

A nyugati hírügynökségek j közlése szerint a francia, az: angol és a nyugatnémet nagy-: követ — korábbi elhatározd-: sától eltérően — kedden is: felkereste az amerikai kül- : ügyminisztériumot és meg-; beszélést tartott a külügymi- • Hisztériám vezető munka- : társaival. A csaknem két és; fél órán át tartó tanácskozás második felében részt vett Cahrles Bohlen, az Egyesült Államok volt moszkvai ] nagykövete, Rusk amerikai; külügyminiszter főtanácsadója is.

A keddi értekezlet után Greive nyugatnémet nagykövet kilátásba helyezte, hogy

az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia a közeljövőben újabb jegyzéket küld Moszkvába.

A nyugati hírügynökségek rámutatnak, a nyugati hatalmak meglehetősen vonakodva hajlanak csak Bonn, óhajaira és meglehetősen kevéssé van ínyükre, hogy „drasztikus ellenintézkedéseket” tegyenek. A DPA nyugatnémet hírügynökség keseregve idézi az amerikai kormánykörök véleményét: „jól értesült körök szerint Washington tartózkodó magatartását az magyarázza, hogy az NDK kormányának legutóbbi intézkedései nem érintik sem a nyugati hatalmak berlini jogait, sem Nyugat-Berlinn-" az NSZK-val való összekötését”.

‘Az. AP is arra mutat rá, hogy

az amerikai vezetők nemigen találnak alapot „ellenintézkedések” megtételére.

„A jelenlegi helyzetben csak korlátozott számú intézkedésre van lehetőség és még ezek is igen kétélűek” — írja a hírügynökség, majd szintén azt fejtegeti, hogy a nyugatot érdekei Nyugat-Berlinhez fűzik és nincs köze ahhoz, ami Berlin demokratikus övezetében történik.

Az NDK kormánya felkészült gazdasági természetű „ellenintézkedésekre”, s mint kedden közzétett nyilatkozatában értésre is adta: az NDK kereskedelmi kapcsolatai bőven ■elegendők ahhoz, hogy szükség esetén külföldi piacokon szerezze be azokat az árukat, amelyeket jelenleg Nyugat-Németország szállít.

Az NDK szilárdan számíthat a szocialista tábor országaira.

Az NDK kormánya nyilatkozatában arra is emlékez-' tette a bonni kormányt, hogy a kereskedelmi egyezmény felbontása komoly következményekkel járna Nyugat-Né- metországra. „A kereskedelmi megállapodás felrúgásával a szövetségi kormány hatálytalanítaná a fizetések ügyében kötött kiegészítő egyezményt is. A szövetségi kormány a kereskedelmi egyezmény önkényes felmondásával megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy árukat szállítson az NDK közlekedési útvonalain. Nyilvánvaló, hogy ilyen lépéssel a nyugatnémet kormány csapást mérne magára Nyugat- Berlinre is, A nyugatnémet uralkodó köröknek tudomásul kell venniök, hogy az NDK szuverén állam, és közlekedési útvonalainak használata csak az elismert nemzetközi jogok tiszteletbentartásával lehetséges.”

A demokratikus Berlinben továbbra is rend ég nyugalom uralkodik. A termelőmunka zavartalanul folyik, az érdeklődés ma már a nagy politika felé irányul. A hangulat bizakodó. Sebastian Haffner, az angol Observer nyugat-berlini tudósítója, a Die Welt hasábjain írt cikkében is megállapítja, hogy bár sokakra megrázó hatással lehet, de tény, hogy még Washingtonban is megkönnyebbülten sóhajtanak fel. „Titokban remélhetjük, hogy a fenyegető berlini vál- :ágot most végre hatástalanítják” — írja Haffner.

A Daily Herald szerda reggeli számának főcíme: „Anglia óvatosságra inti a Nyugatot a berlini kérdésben”. A lap New York-i tudósítója sze.

rint, a nyugati hatalmak washingtoni megbeszélésén felülkerekedett az az álláspont, amely óva int erőteljes megtorló lépések alkalmazásától Berlin ügyében. Lord Hood washingtoni angol nagykövet világosan kifejezésre juttatta Macmillan miniszterelnök és Lord Home külügyminiszter álláspontját, hogy az NDK elleni gazdasági embargó „az eddigieknél komolyabb kommunista ellenlépéshez vezethet” — írja a Daily Herald.

A párizsi sajtó továbbra is vezető helyen ír a berlini kérdésről. A reakciós lapokat nyugtalansággal tölti el, hogy késnek a nagy garral bejelentett nyugati „ellenintézkedések”. A Figaro kiemeli, hogy nyugat-berlini körökben csalódottság jelentkezik. A lap washingtoni tudósítója azt az értesülését közli, hogy az Egyesült Államok kevésbé hajlik a „Pankow megbüntetését” célzó gazdasági intézkedésekre. Londoni tudósítója pedig azt írja, hogy az angolok diplomáciai kezdeményezést kívánnak: a szovjet kormányhoz intézendő nyugati tiltakozásban legyen benne a burkolt meghívás is a tárgyalásokra.

Közlemény Adenauer és Szmirnov találkozójáról

Mint már jelentettük, Adenauer kancellár szerdán egyórás megbeszélést folytatott Szmirnov szovjet nagykövettel. A megbeszélésről a bonni kormány és a szovjet nagy- követség a következő közös közleményt adta ki:

„Adenauer kancellár augusztus 16-án fogadta A. A. Szmimovot, a Szovjetunió nagykövetét és megbeszélést folytatott vele. A találkozó a nagykövet kezdetné- I nyezésére történt. A megbe- i szélés során a nagykövet N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének megbízásából tájékoztatta a szövetségi kancellárt

a szovjet kormánynak a nemzetközi politika területére vonatkozó legközelebbi terveiről, valamint a Szovjetunió és az NSZK közötti kölcsönös kapcsolatok fejlődésének lehetséges útjairól. A kancellár megígérte, hogy nagyon gondosan tanulmányozni fogja mindazt, amit a nagykövet közölt vele, majd a maga részéről utalt rá, hogy a szövetségi köztársaság kormánya nem tesz olyan lépést, amely ronthatná a kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között, avagy rosszabbá tehetné a nemzetközi légkört.”

Kuba nagy hatást gyakorol a latin-amerikai gazdasági értekezlet munkájára

Az Uj Kína hírügynökség tudósítója részletes jelentést küldött az uruguayi Punta Del Estéből a befejezéséhez közeledő latin-amerikai gazdasági értekezlet munkájáról. A különböző bizottságok zárt ülései hamarosan véget érnek és az értekezlet eddigi menete azt bizonyítja: kudarcot vallott az Egyesült Államok terve Kuba elszigetelésére.

A kubai küldöttség nagy hatást gyakorolt az értekezlet munkájára.

Kuba megerősítette kapcsolatait a latin-amerikai országok többségével, mert a szigetország küldöttségének javaslatai a többi latin-amerikai országok érdekeit is kifejezték. Kuba harminc határozati javaslatot terjesztett a részt vevő országok elé — az összes javaslatok mintegy kétharmad részét. Ezek közül a különböző bizottságok többet el is fogadtak. A% egyik bizottságban elfogadták azt a kubai határozati javaslatot, amely szerint bármely ország nyújthat segítséget Latin- Amerika gazdasági és szociális fejlődéséhez.

Megfigyelők szerint ez magában foglalja a szocialista országok által nyújtott segítséget is.

A latin-amerikai országok főtermékeinek áraival kapcsolatban az Egyesült Államok kénytelen volt eltérni eredeti javaslatától.

Az amerikai küldöttség szemmel látható elégedetlensége ellenére az értekezlet megvitatta az amerikai fö’d- részen még megmaradt gyarmatok kérdését, továbbá azt a javaslatot, hogy a különböző országok kereskedelmi flottát állítsanak fel, ami a hajózás imperialista monopóliumának végét jelentené, továbbá megtárgyalta azt az indítványt is, hogy a kölcsönöket ne kössék politikai feltételekhez. Noha ezekben ‘ a kérdésekben nem fogadták el a beterjesztett javaslatokat, a vita mégis keresztülhúzta az amerikai terveket. Ezt mutatja az is, hogy a bizottságok által elfogadott okmányokban eddig még sehol sem esik szó a kommunizmus elleni harcról;

meghiúsultak tehát az Egyesült Államok ilyen irányú provokációs mesterkedései.

Kudarcot vallott az Egyesült Államok arra irányuló törekvése is, hogy bizottságot nevezzenek ki az egyes országok különböző gazdasági terveinek felülvizsgálására és az amerikai dollárösszegek szétosztására. Hosszú vita után megállapodtak egy olyan intézmény létrehozásában, amely csupán „tanácskozó” és „összehangoló jellegű” lesz.

Buenos Aires-i jelentés szerint a Noticias Graficas című argentin lap szintén rámutat arra, hogy kudarcot vallottak az Egyesült Államok tervei. A lap hangsúlyozza, hogy a jelek szerint a Dillon vezette amerikai küldöttség anélkül tér majd vissza hazájába, hogy meghozták volna a Kuba ellen tervezett intézkedéseket.

Montevideói jelentés szerint az uruguayi egyetem aulájában hétfőn este tömeggyűlést rendeztek az imperializmus ellen. A gyűlést a haladó uruguayi tömegszervezetek hívták össze; A résztvevők támogatásukról biztosították a forradalmi Kubát és elítélték az amerikai imperializmus mesterkedéseit a Punta Del Este-i értekezleten Kuba és a latin-amerikai népek szabadsága éllen. .........

Oizenga betegsége miatt nem utazhatott Leopoldville-be, a parlamenti ülésre

Koszongónak, a képviselőház elnökének ‘ vezetésével a kongói parlament 64 tagja Stanleyville-ből Leopoldville- be utazott.

Gizenga, a központi kormány miniszterelnökhelyettese orvosai tanácsára még bizonyos ideig gyógykezelésre szorul, s ezért nem utazhatott el Leopoldville-be, a parlament szerdán kezdődő ülésére.

ettenfó

(^J^odrL

rujuez

veset tehettem' érted. Most pedig közlöm veled a tankerületi királyi főigazgató döntését. Haladéktalanul le kell mondanod állásodról.

Fodor Géza meglepetten bámult igazgatójára:

— Le kell mondanom ...? El keil mennem az iskolából?

— Igen.

— És... és másutt kell tanítanom?

— Nem. Hiába fáradoznál, úgysem neveznének ki más tanintézethez. Ezt baráti figyelmeztetésként mondom, persze, ha gondolod, megpróbálhatod. De .,. ha rám hallgatsz, nos, én adnék neked egy baráti tanácsot. Előbb azonban becsületszavadat kell adnod, hogy ezt soha, semmilyen körülmények között sem ejted ki a szádon.

— Kérlek. Becsületszavamra.

—• Ülj le.

Mindketten ismét leültek a fotelba. Vértes igazgató közelebb hajolt Fodor Gézához:

— Menj el Verebélyről, amilyen gyorsan csak tudsz. Most mindjárt megírod a lemondásodat, én átveszem, aztán hazamész, és ismeretlen helyre távozol.

— Ismeretlen helyre?

— Igen. A szüleidnek azt mondod, hogy ... mondjuk ... Debrecenbe utazol, új tantestületbe helyeztek. Aztán

eltűnsz — az ellenkező irányba. Érted, amit mondok?

— Nem. Őszintén megmondom, nem értem ...

— Géza, én azért kockáztattam meg ezt a baráti jótanácsot, mert tudom, hogy téged a tapasztalatlanságod, a naivságod kevert bajba, és mert neked most nagy szükséged van erre a figyelmeztetésre. Nem,érted... Nem érted ... Mit nem értesz? Téged meg fognak táncoltatni. Nekem sikerült any- nyit elérnem, hogy ezt ne úgy tegyék veled, mint jóhírű tanintézetünk tantestületének tagjával, hanem mint olyan személlyel, mint aki már kilépett közülünk ... De ez csak agy-két napi haladék, s ha egy csepp eszed van. akkor egérút. Remélem, most már mindent értesz, elég világosan beszéltem. Cserébe azonban elvárom, hogy legalább engem nem keversz bajba.

Fodor Géza előtt furcsán örvénylett a mindenség. De amit Vértes mondott, végre elhatolt a tudatáig. Felkelt, s megszorította az igazgató kezét:

— Köszönöm, direktor uram. Köszönöm. Becsületszavamat meg fogom tartani, számíthatsz rám. Egy óra múlva itt lesz a lemondó irat.

— Isten veled. Géza! — búcsúzkódott Vértes, miközben egyik kezével a tarkójáról csörgő verejtéket töröl- gette. — Nézd, sohasem lehet tudni, ha ... — és itt sut- togóra fogta a hangját: — ha valami politikai változás történne, akkor minden rendbejöhet. Addig meghúzod magadat valahol, csak vigyázz magadra!

Fodor Géza egy óra múlva a mindenessel beküldte lemondó levelét az igazgatóhoz, maga pedig csomagoláshoz látott. Először úgy megrakta bőröndjeit, mint aki néhány hetes külföldi túrára készül, de később rádöbbent. hogy ő most már voltaképpen üldözött vad, jó, ha néhány szükséges holmit magával cipel. Hiszen azt sem tudja, hová fusson? Legjobb lesz, ha Budapestre utazik. A fővárosban talán nyomát vesztik. Ha ott nem, akkor sehol:;.

Csomagolás közben belelapozott kedvenc szakkönyveibe. Némelyikbe egészen belefeledkezett, másfél-két órán át olvasgatott. Aztán megpróbált néhány könyvet a bőröndbe erőltetni. Úgy érezte, nem tudna megválni tőlük. Észre sem vette, hogy esteledik. Csak akkor ocsúdott fel, amikor Fodor Au- rél és a felesége hazatértek az üzletből. Géza eltökélte, hogy beszél az apjával. Nem, az apja semmiképp sem lenne árulója.

Az öreg Fodor görcsösen kapaszkodott a szék karfájában, mialatt Gézát végighallgatta. Reszketett a hangja, amikor végül megszólalt:

— Édes fiam. én is azt mondom, menekülj. Rettenetes a gondolat, hogy elszakadunk egymástól, nem is tudom, anyád hogyan bírja ki majd, de hát mi mást tehetnél? Azt sem mondom, hogy egyedül leszel menekvő üldözött, hiszen sokan viselik most ezt a keresztet.. De én, fiam, én hogyan számolok el veled önmagámban? Én nem az életre neveltelek tégedet, mit is fogsz most kezdeni? Te, akit sohasem érdekelt más, csak egyedül a hivatásod? Mi hasznát is veszed most annak?

— Nyugodjék meg, papa — csillapította az öreget Géza. — Vigyázni fogok magamra. A hajnali személyvonattal elutazom.

— Hová?

Géza habozott. Vértes igazgató intelme jutott az eszébe.

— Még nem gondoltam végig, papa. Talán Debrecenbe.

— Ugyan! És ott talán nem akadnak rád? Mást mondok én: menj Pestre. Ott eltűnsz a másfélmilliónyi ember-rengetegben.

— Lehet, hogy oda utazom.

Az öreg kiment a szobából,

majd kisvártatva egy aktatáskával tért vissza:

— Fogd, fiam, ebben pénz van. A legjobb ajánló levél. De vigyázz, mert ha könnyelmű leszel, a pénz árulód is lehet. Én hiszek abban, hogy nem kell sokáig üldözöttként élned.

Géza leült, s apját is maga mellé intette:

— Papa, te jobban el tudsz igazodni ezekben a dolgokban ... Lehet itt számítani valami ... valami politikai fordulatra?

Fodor vállat vont:

(Folytatjuk)

3rla ! 3londlli SózieJ

.

_ Semmi különös — tárta

s

zét a karját Géza. — A tanítványaim teíe voltak feszült érdeklődéssel, vajon hová lett egyik osztálytársuk? Én lelkiismeretem szerint megmondtam nekik. Mellesleg igyekeztem a te instrukcióidhoz tartani magamat. Az elhurcolt kis tanítványomnak még a nevét sem ejtettem ki az osztály előtt.

— a nevét nem, de egyebet annál inkább; Most is, mondd, micsoda kifejezés az, hogy ^elhurcolt?”

•— Bocsánatodat kérem.

— Lám, lám. mennyire meggondolatlan vagy te! Na halljam, mit mondtál az osztálynak?

— Kérlek, direktor úr, én erre már nem emlékszem pontosan. De informátorod bizonyára szóról szóra idézni tudná.

— Hát jó — állt fel az igazgató. — Még mielőtt a dolog hivatalos, érdemi részére térnénk, szeretnék valamit mondani neked, kedves Géza. Nagy bajt hoztál a fejedre, mert nem hallgattál rám. a tapasztaltabbra. Nem is tudom, hogyan fogod ezt a ballépésedet jóvátenni. Én nagyon sajnállak, Géza, mert tisztában vagyok hivatásbeli értékeiddel Sajnos, még ezen az alapon is csak nagyon ke-