Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

«*T uecree </&r!np 1961. AUGUSZTUS 16. SZERDA Rend és nyugalom a demokratikus Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) ternyire az övezethatártól, kedd reggel 9 órakor megkez­dődött az amerikai csapatok hadgyakorlata. Noha egy amerikai katonai szóvivő sze­rint csak „mindennapi kikép­zésről” van szó, nyilvánvaló, hogy a gyakorlat a feszültség fokozását célozza. Egyes nyugatnémet körök azt is megkísérelték, hogy va­lótlan hírek terjesztésével pá­nikot keltsenek. Hétfő éj­szaka a hírügynökségek olyan jelentéseket közöltek, hogy teljesen megszakadt a posta­forgalom Berlin demokrati­kus és nyugati övezete, vala­mint Nyugat-Berlin és az NDK között. Kedd reggel azonban Nyugat-Berlinben hivatalosan közölték, hogy a ,,korábbi jelentésekkel el­lentétben teljesen zavartalan a postaforgalom”. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya hétfőn fontos rendeletet adott ki a személyi igazolványokról. A rendelet értelmében csak azok a személyek le­hetnek a Német Demok­ratikus Köztársaság ál­tal kiadott személyi iga­zolvány birtokában, akik az NDK állampolgárai, vagy akiknek állandó lak­helyük az NDK területén, illetve annak fővárosá­ban van. A Német Demokratikus Köz­társaság polgárai ugyanak­kor nem rendelkezhetnek más államok által kiadott sze­mélyi okmányokkal (beleért­ve a nyugat-berlini és a nyu­gatnémet személyi igazolvá­nyokat). A rendelkezés ellen vétőket büntetéssel sújtják. A Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszté­riuma szintén közleményt adott. amely megállapítja, nyugati kém- és ügynöfcszer- Vvzetek visszaélték azzal, hogy nyugat-berlini polgárok mind­eddig .szabad gépjárműfor­galmat bonyolíthattak le Ber­lin. demokratikus övezetében és ezt a tényt a demokratikus Németországgal szemben el­lenséges célokra használták fel. Ennek figyelembevételé­vel az NDK belügyminiszté­riuma úgy határozott, ho.gy nyugat-berlini személy- gépkocsik, motorkerékpá­rok és robogók további intézkedésig csak külön engedéllyel hajthatnak be Berlin demokratikus öve­zetébe. Azok a nyugat-berlini pol­gárok, akik a Német Demok­ratikus Köztársaságban, il­letve annak fővárosában dol­goznak, közlekedési engedé­lyük kézhezvételéig is sza­badon közlekedhetnek jármű­vükön. A rendelkezés 1061. augusztus 15-én hajnal* egy órakor lépett életbe. Az ADN arról ad hírt, hogy Brandt nyugat-berlini pol­gármester iemondta tervezett nyugat-németországi válasz­tási körútját és úgy határo­zott, hogy egyelőre Berlin nyugati övezetében marad. A Német Szociáldemokrata Pált elnöksége pedig kedden üicst tartott a helyzet meg­vitatására. A nyugati hírügynökségek elmondják, hogy az amerikai fővárosban is folytatódnak a lázas meg­beszélések. Mint már hírül adtuk, Ken­nedy elnök hétfőn Thomp- sonnal, moszkvai nagyköveté­vel, majd Rusk külügymi­niszterrel tárgyalt. A megbe­szélés után Thompson nagy­követ Nyugat-Németországba utazott, ahol egyhetes szabad­ságát tölti, majd onnan foly­tatja útját Moszkvába. Az amerikai külügyminisz­tériumban is beható tárgyalá­sok voltak. A francia, az an­gol és ? p rimámét nagy­követ több mint másfélórás megbeszélést tartott a külügy­minisztérium vezető tisztvise­lőivel, megvitatta velük a tervezett „ellenintézkedése­ket”. Mint a Reuter közli, az indiai sajtó is részlete­in foglalkozott a berlini helyzettel, s megállapítja, hogy Nyugaton túlságosan nagy hű’**1 osonnak Ber­lin miatt. Az Indian Express rámutat, hogy bár átmenetileg valószí­nűleg fokozódni fog a feszült­ség Berlin két övezetének ha­tárán, helytelen túlzásokba esni, mert az NDK kormá­nyának intézkedései nem érin­tik a Nyugatot, úgyszólván még „tűszúráshoz” sem ha­sonlíthatók. A Hindustan Times szintén arról ír, hogy Nyugaton mindjárt riadót fújtak, hol­ott a helyzet ezt nem tette szükségessé. „Most arra van szükség, hogy fokozott erő­feszítéseket tegyünk a német kérdés megoldására ... Ha a Nyugat nem törekszik e kér­dés rendezésére, elkerülhe­tetlenül napról napra gyengül­ni fog pozíciója” — jegyzi meg a lap. Az angol lapok egy része kedden reggel visszakanyaro­dott a berlini helyzet józa­nabb felméréséhez. Ebben szerepet játszott az a tény is, hogy a miniszterelnök ép­pen hétfőn utazott el kéthe­tes vadászatra, ezenkívül sza­badságon van a belügy-, a hadiigy- és a pénzügyminisz­ter, sőt, mint a külügymi­nisztériumban hangsúlyozták, Lord Home sem szándékozik megszakítani szabadságát. A Daily Express vezércikke rámutat, hogy amikor egyes hisztérikus emberek ügy beszélnek, mintha világháborús ve­szély állna fenn a nyugat-berlini események miatt, az angol kormány vezetői üdülnek. Ezek a vezetők tájékozott bírái a helyzetnek. A Daily Mail kedden már második helyre szorította a berlini jelentéseket. A Daily Telegraph wash­ingtoni tudósításának címe: „Az elnök hallgat a berlini válságról”. Mansfield szená­tor szerint külpolitikai kérdé­sekben az elnöknek kell dön­tenie. A Fehér Ház viszont nem nyilatkozik, írja a tudó­sító, aki feltételezi, hogy az egyik lehetséges nyugati el­lenlépés a keletnémet állam­polgárok beutazásának meg­tiltása lesz a NATO-országok- ba. Minden ilyen határozatot azonban meg kell vitatni előbb a NATO állandó taná­csában. Dr. Miinnich Ferenc megérkezett Djakartába Dr. Münnich Ferenc, a ma­gyar forradalmi munkás—pa­raszt kormány elnöke Reu- ter-jelentés szerint kedden kí­séretével együtt megérkezett Djakartába. Korodom SzihanuK lemondott Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő váratla­nul lemondott. Mint az AP tudósítója jelenti Phnom Penhből, a lemondás kéré­sének megvitatására javasol­ta a kambodzsai nemzetgyű­lés rendkívüli ülésszakának összehívását. • Megnyílt Tokióban a szovjet kereskedelmi és ipari kiállítás Mikojan beszéde a megnyitó ünnepségen Tokióban kedden megnyílt a szovjet keieskedelmi és ipa­ri kiállítás. Délelőtt 10 órára megérkez­tek a japán kormány és a po­litikai élet képviselői, szak- szervezeti és közéleti szemé­lyiségek, üzletemberek. A je­lenlevők tapssal fogadták A. I. Mikojant, a Szovjetunió Minisztertaní csának első el­nökhelyettesé t. A megnyitó ünnepségen be­szédet mondott Szato japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter. — Különösen örülünk an­nak — moniotta Szato —, hogy a szovjet kereskedelmi és ipari kiállítás megnyitásán személyesen 'észt vesz Miko­l asis/la merénylet az A'.SZIil* egvik nvugaf-berlini irodája ellen Legújabb jelentések Berlinből Kedden hajnalban felelőt­len fasiszta elemek provoka­tív merényletet követtek el az NSZEP nyugat-berlini szervezetének egyik irodája ellen. A nyugat-berlini rend­őrség állítása szerint „isme­retlen tettesek” betörték az NSZEP egyik nyugat-berlini irodájának ajtaját. Az ADN jelentése arról tu­dósít, hogy az NDK kormá­nyának intézkedése erősen érezteti hatását a nyugat-ber­lini tőzsdén és bankoknál is, ahol eddig mesterségesen ala­csony árfolyamon váltották be a demokratikus márkát nyugatnémet pénzre. Mint már hírül adtuk, a nyugat­berlini pénzátváltó helyeket és zugbankokat csőd fenye­geti. A legfrissebb jelentések szerint kedden a legtöbb pénzát­váltással foglalkozó válla­lat váratlanul elbocsátotta alkalmazottait. A Reuter tájékoztatása sze­rint a nyugatnémet kormány kedden Adenauer kancellár elnökletével rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a tervezett nyugatnémet „ellen- intézkedéseket*’. Hans Kroll, Nyugat-Német- ország moszkvai nagykövete — aki jelenleg Bonnban tar­tózkodik — megbeszélést tar­tott Brentano nyugatnémet külügyminiszterrel. Mint az AP hírül adja, Couve de Murville francia külügyminiszter nyilatkozott a berlini helyzetről, azt „súlyos­nak” ítélte meg, s hozzátette, hogy a nyugati hatalmak „újabb nehézségekre számíta­nak”. A külügyminiszter tagadta, hogy a nyugati szövetségese­ket a berlini helyzet megíté­lésében nézeteltérések vá­lasztják el. g azt mondta, hogy „az alapvető kérdések­ben” teljes köztük az egyet­értés. A tunéziai külügyminiszter sajtóértekezlete a bizertai kérdés ENSZ-vitája előtt Mokkadem tunéziai kül­ügyminiszter, aki jelenleg Belgrádban tartózkodik, saj­tóértekezletet tartott. Kije­lentette, hogy az ENSZ-köz- gyűlés vitája előtt nem le­het szó a Franciaországgal tartandó tanácskozásokról. Tunézia — mondotta — az ENSZ-ben tett lépéssel ar­ra törekszik, hogy elérje cél­ját: a francia csapatok kivo­nását. Magáról az elvről — hangsúlyozta — nem lehet alkudozni. A francia kormány­nak semmi joga sincs ah­hoz, hogy tunéziai terüle­tet tartson megszállva. Ez annak a gyarmati uralomnak a meghosszabbítását jelenti, amelynek még a maradvá­nyait is gyökerestől ki kell irtani. A Franciaországgal való tárgyal.ís tehát — emel­te ki — csak akkor kerülhet szóba, ha Franciaország vég­re beleegyezik a csapatok ki­vonásába. Ami a Bizertával összefüg­gő helyzet további fejlemé­nyeit illeti, i miniszter kije­lentette, hogy kormánya diplomáciailc:] és katonailag egyaránt minden eshetőségbe felkészül. Puecshangulat Franciaországban Bár a francia fővárosban elterjedt a „titkos fegyveres szervezeteknek” az a közle­ménye, hogy augusztus 15-én nem kerül sör a kormányelle­nes puccsra. amiről az utóbbi napokban oly sóikat beszél­tek, három éjszakán kérész- j Az Arab Liga Tanácsának rendkívüli ülésszaka Hasszuna főtitkár elnökle­tével kedd délelőtt megkez­dődött az Arab liga Taná­csának rendkívüli ülésszaka. AFP-jelentés szerint a főtti- kár beszámol az ülésen a li­ga katonai küldöttségének kuwaiti és szaud-arábiai tár­gyalásairól. Ezzel egyidejűleg a liga ka­tonai bizottsága megkezdte az Arab Liga és Kuwait kö­zött megkötött egyezmény végrehajtásának előkészíté­sét. tül géppisztelyos rendőr jár­őrök cirkáltak a város ut­cáin és tereii;, megállították és átkutatták a gépkocsikat. Egyes peremvárosokban rend­őri erőket vontak össze a tár- tományokból. Az ultrák terrorcselekmé­nyei folytait dnak. Algériá­ban és az anyaországban to­vább robbannak a bombák. A Combat közlése szerint csupán Algír városában má­jus 26-a óta í80 bomba rob­bant. Az ultrák hétfőre vir­radó éjszaka bombát rob­bantottak a irancia főiskolá­kon tanuló 'unéziai diákok szállásán. Az épület súlyosan megrongálódott jan úr, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettese. A japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter nagy elismeréssel nyilatkozott a kiállítás gazdag anyagáról, amely — mint mondotta — a szovjet technika magas színvonaláról tesz tanúbizony­ságot és természetszerűleg rendkívül érdekli a kormány tagjait és a népet. A megnyitó ünnepségen nagy beszédet mondott Mi­kojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettese. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió őszintén törekszik a kapcsolatok teljes normalizá­lására Japánnal és sajnálko­zását fejezte ki amiatt, hogy a két állam viszonya nem volt mindig olyan, mint ahogy azt a szovjet és a japán nép sze­rette volna. „De majd elte­metjük a múltat, hogy ne ho- mályosítsa el a jövőt — mon­dotta Mikojan. — A japán és a szovjet népet közös érdekek fűzik össze, mindkét nép békét akar és gyűlöli a háborút. Első­sorban a szomszédos népeknek kell törekedniük arra, hogy békében és barátságban élje­nek, mert ez felel meg alap­vető érdekeiknek, megerősíti biztonságukat, csupán előnyö­ket hozhat mindkét ország­nak. — Mi — folytatta Mikojan — azt mondtuk a kapitalista világ vezetőinek, hogy versenyezzünk a békés gazdasági porondon, de ne kovácsoljunk kardokat, ne hadonásszunk az atom­bombákkal. ne ijesztges­sük termonukleáris ka­tasztrófával a népeket. Versenyezzünk azért, hogy jobban éljenek az emberek, jobban táplálkozzanak és öl­tözködjenek, több jó lakásuk legyen, jobban kielégíthessék szellemi szükségleteiket. Ügy véljük, hogy az' ilyen verse­nyen minden nép csak nyer­het. A. I. Mikojan kifejezte azt a reményét, hogy a kiállítás elősegíti majd a szovjet—ja­pán kereskedelmi kapcsolatok fejlődését, a két nép jobb megértését, a Szovjetunió és Japán kapcsolatainak megja-. vulását. Ezt követően Mikojan a szovjet kormány megbízásá­ból megnyitottnak nyilvání­totta a kiállítást. l / K^oclri^uei (V-Qrla : —Horvátli ,^-ózóe^ % — Még gyanút keltene. ^ — Milyen gyanút. Putnoki úr? ^ — Hát kérem — vakargatta ^ a tarkóját a vendég — én tu- ^ dóm, hogy nem nagyon gusz- ^ tusos az ilyesmi, ugye, a tu- ^ lajdonost elviszik, a vissza- '/f hagyott vagyonkáját igénybe- á veszik ... De nem tudom, azt \ tetszik-e tudni, Fodor úr, 'hogy f az egész üzletet felajánlották £ nekem teljesen ingyen. Hogy í tudniillik vegyem át, és le- gyen a saját tulajdonom. De í én, kérem, nem estem kísér­li tésbe. Én megmondtam a Ba- ross Szövetségben, hogy azt 3 nem lehet. Hanem ha kiír- nák az árát, mégpedig a lel- ‘f, tár alapján felbecsülve, akkor ^ én hajlandó volnék megven- ^ ni az üzletet. Megvenni, hoci- ^ nesze alapon. Ingyen azonban nem kell. ^ — No és? — kérdezte érdek­li ledve Fodor. — Eladták? í — Igen. Én, kérem, meg- f vettem az üzletet, egy szabály­ai szerű ügylet keretében. Hol- í; naptól fogva ez lesz a Putno- ^ ki-féle vasárukereskedés. ^ — Nem tudom, nem titok-e, £ hogy vajon mennyiért vette ^ meg az üzletet? £ — Hát, hehehe, nem volt ^ előnytelen a vásárlás. Volt '/ annyi megtakarított pénzecs- f kém. amennyit előlegül le kel- * lett fizetnem, a többit pedig hosszúlejáratú hitel keretében, harminc év alatt kell megté­rítenem. — Értem. Akkor hát ön most már tagja a város tisztes ke­reskedő társadalmának, igaz, Putnoki úr? Még mielőtt Putnoki egy szót is felelhetett volna, Fo­dor Géza, aki eddig a félig nyitott ajtón át 'hallgatta a diskurzust, az indulatok szár­nyán berobbant a szobába: — Nem szégyenli magát. Putnoki úr? — dörrent rá hi­degen az újdonsült kalmárra. Mire jó ez a szemforgatás? Miért nem beszél egyenesen? Fodor Aurél talpra ugrott, a fia elé állt, és ellentmondást nem tűrő eréllyel ráriDako- dott: — Elvesztetted az eszedet, fiam? Micsoda bárgyúság ez? Putnoki úr ... igenis, Putnoki úr becsületes, rendes eratór. és te azonnal kérj tőle bocsá­natot! Fodor fellépéséből Géza tüs­tént megértette, hogy elvetet­te a sulykot, s ez a kifaka- dás igen nagy bajt hozhat ap­jára is, rá is. De nem volt lelkiereje hogy megkövesse a nyomorult gazembert. Szó nél­kül sarkonfordult. s bevágta maga mögött szobája ajtaját. Putnoki ekkor már állt. s a kalapja után nyúlt. Rezig­nált hangon jegyezte meg: — Milyen ideges a fia, ked­ves Fodor úr. De hiába, ne­héz idők ezek. Én nem is tud­tam, hogy a fiatal Fodor úr ilyen ideges. Kérem, nem tör­tént semmi. Elnézést kérek, már megyek is Fodor meg sem próbálta visszatartani a hívatlan ven­déget. Hiszen maga is alig tudta palástolni megvetését iránta. Zavartan motyogott valamit-, amint kikísérte. Putnoki pedig roppant elé­gedetten hagyta el volt gaz­dája házát. Egyenesen a Keleti Arc vonal Bajtársi Szövetség verebélyi otthonába sietett. Szomolányi alpolgármestert kereste. — Engem? — kérdezte Szo­molányi. — Na jöjjön. Putno­ki, húzódjunk félre. Egy csendes zugba vették be magukat. Putnoki rákezd- te: — Megtörtént, alpolgármes­ter úr, tisztelettel. Hát kérem, minden stimmel. Én magam sem hittem volna. — Putnoki, ne a véleményét mesélje nekem, hanem a té­nyeket! — szakította félbe Szomolányi a nyájaskodót. Putnoki erre elbeszélte, mint fogadta őt az öreg Fo­dor, hol tartottak a beszélge­tésben, amikor Fodor Géza betoppant, és ráripakodott. szel arra a napra, amikor reg­gel magamhoz kértem az egész testületet, és közöltem, mi a teendő az azóta elszállí­tott zsidó növendékek ügyé­ben. — Igen, jól emlékszem — válaszolta nyomatékosan Fo­dor. — Nos, elöljáróban meg kell, hogy mondjak neked va­lamit. Azon a reggelen én az illetékes hatóságoktól megkap­tam a megfelelő instrukció­kat. Tudd meg, a hatóságok fel sem tételezték, hogy a tan­testületben egy árva szó el­lenkezés is lehetséges. Azt, hogy a fejleményeket minden kolléga természetesnek fogja tartani, eleve magától értető­dőnek tartották. — Tehát meglehetősen ki­csire becsülték a testületet! — egyezte meg gúnyosan Fodor, és tenyerébe hajtotta a fejét. — Várj, te nem tudod, mit beszélsz. Én akartam, hogy itt ne kezdődjék semmiféle vita, mert meg akartam könnyíte­ni a kollégák dolgát, és min­denkit meg akartam óvni, hogy meggondolatlan kijelen­tésekre ragadtassa magát. Re­mélem, belátod, hogy ez ré­szemről igen humánus elgon­dolás volt! Fodornak egy arcizma sem rebbent. A direktor folytatta: — Sajnos, nem mindenkit sikerült megóvnom ettől a végzetes könnyelműségtől. Nos. felelj nekem, de őszin­tén, kedves barátom, mi tör­tént ezután a hatodik á-ban, amikor felmentéi innét? (Folytatjuk) Szomolányi most már egé­szen megbizonyosodott, — Kérem, hasznos szolgála­tot tett az ügynek, kedves Putnoki úr. Ön mindig szá­míthat támogatásunkra, ön­nek ebben £ z ügyben többé semmiféle tennivalója nincs, csupán az az egy, hogy felejt­se el mind a megbízatást, amit ez alkalomra tőlem kapott, mind pedig <zt a találkozást. Érti? Soha, senkinek egy szót sem! Fodor Auréllal ezután is pontosan ugyanolyan kapcso­latot tartson ienn, mint eddig. Hallgatni és hallgatni. Vilá­gos? — Hogyne, alpolgármester úr, tisztelettel... — Nos, akkor.., — Ha megengedné, még va­lamit, alpolgármester uram, felhasználni bátorkodnám az alkalmat... \ — Tessék. — Néhány kiutalási kérelem fekszik a.. — Most ne beszéljünk erről, Putnoki úr. Sürgős dolgom van. De keressen fel a napok­ban a hivatalomban. Viszont­látásra. Egy héttel később Vértes igazgató magához hivatta Fo­dor Gézát. A köpcös direktor nagy kínban ieszengett. Ezek­ben az időkben mindegyre az államrend iránti lojalitás, és fel-felkiáli ó lelkiismereté­nek szemrehányásai közt hánykolódott Amikor Fodor a szobájába lépett, nesztele­nül az ajtóho: osont, és rá­fordította a kulcsot a zárra. Behúzódtak egy sarokba, jó távol az ajtótól. — Kedves Fodor kolléga... — kezdte — bizonyára emlék-

Next

/
Thumbnails
Contents