Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-02 / 180. szám
res# MEGYEI KMÍM'íao 1961. AUGUSZTUS 2, SZERDA Kiadós esők voltak megyeszerte A múlt hét végén, szombat és vasárnap — amint erről a megyéből érkezett jelentések beszámolnak — kiadós esők locsolták meg a földeket. A mérések szerint a csapadék mennyisége csaknem mindenütt meghaladta a tizenöt millimétert, néhol még a húszat is. A kiadós esők után javult a kapésnövények .terméskilátása. Ötszörösére gyorsítják a lakások villanyvezetékeinek felerősítését Az új lakások építésénél 6ok időt elrabolt a villany- szerelőktől, hogy egy-két méteres közönként gipszeléssel kellett a falhoronyba erősíteni a műanyag borítású vezetékeket A Budapesti Villanyszerelő Vállalat dolgozói most különleges szerszámot készítettek, s így szögezéssel tudják rögzíteni a vezetékszálakat a szűk falhoronyba. Ezzel ötszörösére gyorsul a vezeték elhelyezése, mert nem kell várni a gipsz megszilárdulására. A bemutató elmaradt A rossz idő megakadályozta a zebegényi színpad felavatását Ezer ember nézett fel bosz- szúsan az esőt ontó. sötét fellegekre, Zebegényben, amikor szombat délután a községi hangoshíradó bejelentette: „a szabadtéri színpad ma estére hirdetett előadása elmarad". Az első előadást elmosta az eső. Pedig milyen lázas izgalommal készültek erre a napra a zebegényiek! Zebegény kis község a Dunakanyarban. a nagy folyam, a visegrádi és esztergomi hegyek csodálatos panorámájától körülvéve, ahol a magyar művészet halhatatlan mesterei közül igen sokan találtak pihenést, felüdülést, vagy az alkotáshoz szükséges külső feltételeket. Itt álmodta kottafejekbe Kacsóh Pongrác a János vitéz örökszép melódiáit: Szőnyi István egy életműhöz talált anyagot, a természeti szépségekben kifogyhatatlanul gazdag zebegényi táiban — hogy csak a legkiválóbbakról emlékezzünk. S a művészi ihlet forrását ma is százezrev keresik fel nyaranként. Minden évben itt nyaral az I, István Zenei Gimnázium 70 tagú zenekara is, s az eddig rendezett előadásaik alkalmával mutatkozó érdeklődés bebizonyította: a klasszikus zene iránt ma már a dolgozók széles tömegei érdeklődnek. Ebből a felismerésből fogant 1959-ben az ötlet: olyan körülményeket kellene teremteni Zebegényben, hogy a fiatal muzsikusok jó előadási lehetőséghez. a nyaralók pedig kulturált esti szórakozáshoz jussanak. Fel kell építeni egy szabadtéri színpadot! A kezdeményezés jelen. tőségét felismerte a Dunakanyar Intéző Bizottsága is, hiszen Zebegény. központi fekvésénél fogva, a járás különböző nyaralóhelyeiről könnyen megközelíthető, és különösen alkalmas arra is, hogy itt úttörő-, KISZ. és egyéb találkozókat és fesztiválokat rendezzenek. Éppen ezért ötvenezer forintot bocsátott rendelkezésre az építkezéshez. A községfejlesztési alapból is jutott ötezer forint, s ez elég volt — a kezdéshez. Az a tény, ^JeleázLótooL Piirhéózih a h lapot Szovjet csillagászok nyilatkozatai a nagyerejű napkitörésekről A pulkovói központi csillagvizsgáló intézetben átfogó program alapján megkezdték a Napban, végbemenő egyik legérdekesebb jelenség, a kroir.oszféra-kitörések komplex optikai és rádió-asztronómiai megfigyelését. _ Ebben 'a munkában több mint húsz csillagász vesz részt. A kutatásokat nyolc teleszkóppal végzik. A pulkovói csillagászok erről a következőket mondották'-------;----; - ~ A kromoszféra-kátöíésekről á csillagászok sokáig csupán azért tudtak, mert a Nap felületén a hidrogénatomok által kisugárzott fényben 20— 30 percre világos foltocska jelent meg — mondja V. Krat professzor, a pulkovói csillagvizsgáló intézet Napszolgálatának vezetője. — Ilyenkor a Földön megszakad a rádióösszeköttetés, bizonyos idő múltán pedig sarki fények és mágneses viharok voltak észlelhetők. A kitörés színhelyéről az ibolyántúli és röntgensugarak hatalmas áradata körülbelül másodpercenkénti 1000 kilométeres sebességgel zúdult a Föld felé. E korpuszkuláris, elektromos töltésű részecskéken kívül olykor úgynevezett kozmikus részecskék is érkeztek hozzánk a fénysebességet megközelítő gyorsasággal. Mindez nemcsak az ionoszférára (amelynek állapotától a rádióösszeköttetés függ) és a Föld mágneses terére van hatással, hanem az időjárásban és az éghajlatban is változásokat okoz. A legutóbbi időkig senki sem tudta, miből állnak voltaképpen a kromoszféra-ki- törések, milyen okok következtében keletkeznék és szűnnek meg. Csupán most sikerült megállapítani, hogy a napkitörések sajátos, a tudomány által régebben nem ismert robbanások. A változó mágneses terek hatására a napkorona egymillió fokra hevült gáztömege gyorsan összeszűkül. A fokozott nyomás következtében fellépő hirtelen felhevülést gyorsan felváltja a gáz lehűlése, mivel a sűrűbb légtömegek erősebben sugározzák energiájukat a bolygóközi térbe. Ám ezek az általános elképzelések egyáltalán nem elegendők a napkitöréskor végbemenő valamennyi jelenség megmagyarázására. Ezt a problémát kizárólag optikai műszerek segítségével nem lehet megoldani. Ezért vált égetően szükségessé, hogy megfigyeljük a kitörések rádiókisugárzását, amely főleg a napkoronából ered. A kromoszféra-kitörések a naptevékenység legfontosabb megnyilvánulásai közé tartoznak — mondja A. Dravszkih pülkoVÓT rádió-fizikus. — A jelenlegi időszakot a naptevékenység visszaesése jellérnzí. A kitörések és a velük kapcsolatos rádiókisugárzások az utóbbi időben viszonylag ritkák. Július eleje azonban meglepetést hozott a megfigyelőknek: a Napban nagy folt- csoportokból álló aktív terület alakult ki. Komplex kutatásaink programjához tartozik a Nap mágneses mezőinek tanulmányozása, a kitörései! alkalmával keletkező kisugárzás regisztrálása és polarizációjának tüzetes elemzése. Tanulmányozni fogjuk továbbá a kitörést kiváltó fizikai folyamatokat és a kitörések színképeit. A részletes munkálatok érdekében Pulkovóban különleges műszert — spektrográfot konstruáltak. Az obszervatóriumban felállítottak továbbá olyan berendezést is, amely lehetővé teszi a napkorongon a fellobbanás helyének megállapítását. Kétségtelen, hogy a különböző rádiómegfigyeiési módszereknek a kitörések optikai adataival összehangolt komplex alkalmazása lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy előrehaladjanak a naptevékenység eme igen bonyolult jelenségének megértésében. hogy a színpad berendezése és a ráfordított munka ma már több mint 80 ezer forintot képvisel, a környező ipari vállalatok és a Művelődésügyi Minisztérium támogatását, valamint a dolgozók áldozat- vállalását bizonyítja. Németh Ferenc igazgató így emlékezik vissza a munka napjaira: — Június 23-án az I. István Gimnázium ötven diákja jött el, hogy kéthetes munkájával segítse az építkezést. Munka közben derült ki azonban, hogy a feladat sokkal nagyobb. mint amilyennek látszott korábban. Már-már úgy tűnt. hogy a színpad, megnyitását el kell halasztani, amikor megmozdult a falu apraja-nagyfa. A lakosság azt mondta: itt már Zebegény becsületéről van szó. s azt nem hagyják! És jöttek a kis úttörők a nyugdíjas nagypapákkal. és dolgoztak együtt, ahogy csak erejükből tellett. S jöttek azok a Pesten dolgozó zebegényiek is, akik esténként tértem haza vonattal. Egymást hívták a dolgozók, és lanátol- , tak. talitskáztak keményen, sötétedésig. Mindenki segített — s a színpad a kitűzött napra elkészült. Most már arról beszélgetnek. hogy a színpadhoz közel egy campinget létesíthetnének, ahol azok a dolgozók kapnának olcsón szállást, akik csak néhány napra rándulnak ki Zebegénybe. Jó lenne egy éjszakai gyorsított vonat Budapest felé, s akkor a kirándulók megvárhatnák az esti előadást, és nem kellene a félkilencessel hazaindulni. Ezek a távolabbi tervek, de az impozáns, hatalmas reflektorokkal megvilágítható, kitűnő akusztikával és ezer ülőhellyel rendelkező színpad már valóság. Az első előadásra minden jegy elkelt. Az eső miatt .ezt ugyan el kellett halasztani, de ha majd a? ég ismét kitisztul, s a kék Duna vizében csillagok milliárdjai kacsintgatnak, az itt elhangzó előadások — amelyeken nevés fővárosi művészek is fellépnek —, bizonyára sok-sok zebegényi lakosnak és üdülőnek nyújtanak majd feledhetetlenül szép emlékeket. Cseri Sándor Érdemes-e újítani? Tavaly augusztusban a Pilisi ' Szénbánya Vállalatnál rendkívül jelentős újítás született: a vízsugaras fahántoló. Kiinger János kilenctagú újítóbrigádja kísérletezte ki a hazánkban eddig még nem alkalmazott újszerű megoldást, s ugyancsak a brigád tagjai készítették el a berendezés prototípusát, amit munka közben is többször bemutattak már az illetékes szakembereknek. Kiderült — és ezt a minisztérium képviselői is elismerték —, hogy a meglevő hán- tolási módszerek közül, a berendezés további tökéletesítésével a víznyomásos megoldás a legjobb. Nemcsak tökéletesebb munkára képes, de a nagy mennyiségű hántólásnál gazdaságosabb, mint az eddigi módszerek. Kiszámították, hogy amíg egy köbméter fa kézzel történő hántolása huszonnégy forintba kerül, addig a vízsugaras hántolás- sal ez az összeg mindössze nyolc-tíz forint. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban évente sok százezer tonnára rúg az a famennyiség — bányaía, papírgyárak részére nyersanyag, villanyoszlopok, szerfás építkezéshez nyersanyag stb. —, akkor érthetjük meg igazán az újítás jelentőségét. Az ember azt gondolhatná, hogy ezek után az illetékes szervek — akiknek kötelességük lett volna az újítást felkarolni, népszerűsíteni, elterjeszteni — örömmel ragadták meg a kínálkozó alkalmat. Korántsem így történt. A brigád abból az elgondolásból kiindulva, hogy a vízsugaras hántoló általános bevezetése népgazdasági érdek, beadta az újítást többek között a Nehézipari Minisztérium újítási osztályára is. (I960, aug. 26). Bár az illetékesek néfn utasították el a javaslatot — el sem fogadták. Közben felfigyelt a hazánkban először alkalmazott megoldásra a Faipari Kutató Intézet és érdeklődött még a nagy jelentőségű újítás iránt több tucat vállalat, intézmény. A sajtó is idejében felhívta a minisztériumok figyelmét: menynyire gazdaságos lenne a berendezés tökéletesítése és elterjesztése. Mi lett az eredmény? ígérgetés. A Pilisi Szénbánya Vállalat vezetőd ugyan messzemenő segítséget adtak az újításhoz és be is vezették a fahántolót. Minthogy azonban a vállalat bányafa- igénye a gép teljesítményéhez képest minimális, itt nem lenne gazdaságos a berendezés alkalmazása, ök is kérték hát a minisztériumot, segítsenek az újítást elterjeszteni. Ugyanakkor anyagi támogatást is kértek a berendezés tökéletesítéséhez. Mint már írtuk is, a minisztérium egyik tisztviselője magyaros rövidséggel, de nyomdafestéket nem tűrő hangon jelentette ki: mit kaphatnak Kiinger Já- nosék szivattyú helyett. Ezek után jogosan kérdezik a pilisi bányászok, érdemes-e újítani? Május végén új fordulatot vett a vízsugaras hántoló ügye: az újítók ismét bemutatták a berendezést az illetékes szakembereknek. A Nehézipari Minisztérium szénbányászati főosztályának helyettes vezetője, Elekes András kijelentette, hogy a maga részéről — a meglevő megoldások közül — mindenképpen a vízsugaras hántolót tartja a legjobbnak. Mivel azonban a berendezés még fejlesztésre szorul, a minisztérium támogatni fogja egy tökéletesebb hámtolótípus kialakítását. A minap klntjártunk Pí- ldsszentívánon, s Kiinger János elmondotta, hogy értesítést kaplak a minisztériumból, miszerint a gép tökéletesítéséhez szükséges ösz- szeg&t .Tövids&en az....újítók rendelkezésére bocsátják. Reméljük, most már végképpen éldől Kiinger Jáno- sék újításának sorsa, s a pilisi szénbányászoknak pedig visszaadják a reményt — hogyha az elbírálásnál és a kivitelezésnél még „akadnak” ig hibák — azért mégiscsak érdemes újítani. S. P. A KISKAKAS Ä Yftran és fülsértőén hami£-----— san fütyült, ahogyan f . egy tizenhat éves kamaszhoz il- ^ ük. Cipője sarka apró porpa- ^ macsokat lökött a levegőbe, ^ olykor megcibálta a kerítéseken ^áthajtó bokrok ágait, s öröm- ^ mel nyugtázta, ha válaszként í méltatlankodva felhörrent a | házat őrző kuvasz. ^ Ideje még volt bőven, így ^ komótosan mérte az állomás- ^ hoz vezető lépteit. Itt-ott látott ^ csak egy-egy futkározó gyere- | két, úgy látszik, ezzel a vonat- í tál nem sokan mennek. Ami- ^ kor kifordult a Banda-közről a ^ kövesd tra, néhány méterrel ^ maga előtt fiatal lányt látott ^sietni. Elsőnek azt állapította ^ meg, hogy bőröndöt cipel, te- ^ hát utazik. Másodiknak, hogy < csinos. Harmadiknak, hogy a $ tűsarok billeg, botladozik a ^ keményre szikkadt, hepe-hu- ^ pás gyalogjárón, s hogy a ^szandál formás lábban folytáig tódik. Ahogy szeme felszaladt ^ezen a lábon, ádámcsutkája ^ háromszor is végigszánkázott í a maga útján. í Együtt utazunk, örvendezett, ^ s ez annyira elfoglalta, hogy ^majdnem hasraesett az udvariból kijövő vízlevezető árokba Í botolván s közben alaposan ^ráharapott nyelvére, ami pont ^ ott okvetetlenkedett a fogai ^között. A zajra a lány hátra- f nézett, s ő, míg nagynehezen Í visszanyerte egyensúlyát, megállapíthatta, hogy a látszat Í nem csalt, szép az arca is. A Í baj ott van, hogy nem ismeri, • i s nála a lány legalább két esz- i tendővel idősebb.- i Akiben azo ban kakasvér ; i folyik, legyen akár még kiska- i^kas is, nem adja könnyen ma- i 4 gát. Legényünk is, merészet A lány bólintott, nem szólt semmit. Kénytelen volt rákérdezni : — És maga? — Én? Felvételi vizsgára megyek. — Milyen felvételi? — Egyetemi. — Most érettségizett? — Tavaly. Egy évig üzemben voltam. Kalkulált. Szóval tizenkilenc éves. Három év magasodik közöttük. Fütyül ez a lány rá. De mégsem hagyta magát: — Én is Pesten járok suli.;; izé, iskolába. A nagynénémék- től. Őszre megyek harmadikba. Most mar óvatosan cse--------rélt kezet, nehogy a b őrönd megint megnyomorítsa, úgyis sajigott még a lába. A kíváncsiság feszítette, hát tovább kérdezett: — Itt lakik a faluban? — Itt. — Érdekes, soha nem láttam. — Nem benn lakunk, az állami gazdaságban kinn. Apa ott van, gépész. — Az enyémek meg a tavasszal léptek be a Vörös Hajnalba. A két nővérem is ott van. — Van nővére? — Sajnos. A lány nevetett, s érdekes gödröcske mélyedt az arcán.- Mentegetőzve magyarázkodott: — Csak azért kérdeztem, hátha ismerem őket. "— Á, öregebbek magánál. A lányon most először vett észre egy kis zavart, s a hangjában is furcsa mellék- zönge rezgeti: — Miért, hát hány éves vagyok? — Tizenkilenc. — Honnét tudja? Most ő nevetett. Azután megmondta. Együtt nevettek. Már eszébe villant, ha a lánynak sikerül a felvételi, ősztől együtt lesznek fönn, találkozhatnak is. A többieket megenné a penész, ha látnák, milyen komoly lány jár vele! Gyorsan kérdezett is: — Maga is fönn lakik majd? — Remélem. Szeretnék a diákszállóba bekerülni. Dehát ahhoz először a felvételinek kell sikerülni. Picit sóhajtott, mire a fiú rögtön biztatni kezdte: — Sikerül az! Biztos! — Miért lenne olyan biztos? A kérdés váratlanul érte,------------- azt mégsem m ondhatja, hogy mert ő már a találkozásaikra gondolt. Ezért rávágta: — Mert.;. mert maga olyan okos.;i A lány kék szeme tágra nyílt a csodálkozástól, s olyan hirtelen jött a szájára, maga sem gondolhatta meg: — Csak nem udvarol? De aztán rögtön nevetett, gyorsan másról kezdett el beszélni, mint aki maga is érzi, valami ostobaságot csinált. A fiú legszívesebben visszakérdezett volna, miért ne udvarolna, de hallgatott. Odaértek az állomáshoz, abbahagyták a beszélgetést, jegyet váltottak, kiálltak a zöldre festett drótkerítéshez, s nehezen indult újra a beszélgetés: — Még van húsz perc a vonatig. A lány csak bólintott, köz- ken^a sínek túlsó oldalán meredő jegenyéket nézte, s ijedten ütötte fel a fejét, amikor szárnyra kapott egy gerle a sóderrel felszórt útról. A fiú összeszedte minden bátorságát, s bántotta is a hallgatás, ezért nyíltan kérdezett: — Ha zavarom, elmehetek. Már fordult is, érezte, szeme sarkán majdnem kibugy- gyan a könny, de visszaerőltette. Hülyeség, hadarta magában, ez nem szerelem, nem is érdekes. A lány utánaszólt: • — Ne szamárkod jón! Úgy fordult vissza, mint akit kötél ránt. Közben két asszony is óda- állt a kerítéshez, így csak amikor kolompolva leereszkedett az átjárónál a sorompó, szólalt meg a lány: — Jön a vonat. Kijött a forgalmista, ők--------- is kimentek a sín mellé, elzúgott mellettük a mozdony. Felkapaszkodtak egy elég üres kocsiba, még ablak melletti helyet is találtak, szembe kerültek egymással. , Udvariasan felkínálta a lánynak a menetiránnyal szembeni helyet, de az nem fogadta el: — Ülj... ülj csak te ott..: mondta ki bátrabban a tegező mondatot. S a fiú, miközben a vonatkerekek lassan mozdulni kezdtek, ezt a mondatot ízlelte, kóstolta, s úgy zengett visszhangzott benne, mint amikor a pacsirták szavát hallgatta kölyökkorában, ha- nyattfekve a mezőn. Mészáros Ottó gondolva, meggyorsította lépteit, s amikor beérte a lányt, az izgalomtól rekedt hangon ráköszönt: — Kezét csókolom. — Jónapot. — Ha nem haragszik ... segítenék ... én is az állomásra megyek... A lány mosolygott, látszott, örül a segítségnek, nehéz a bőrönd. Amikor átadta, akaratlanul is összeért a kezük, keskeny a bőröndfül, két kéz nem fér el rajta. Igaz, legényünk nem ezt gondolta, hanem azt: no, lám... _ Magabiztosan ment már a lány mellett, bár a bőrönd istentelenül húzta a vállát. Néhány percig szótlanul bandukoltak, akkor a lánynak eszébe jutott: — Be sem mutatkoztunk! Nyújtotta a kezét, de neki pont a jobb kezében volt a bőrönd. Elegáns mozdulattal át akarta lódítani a balba, de a mozdulat se elegánsnak, se lódításnak nem sikerült. A bőrönd ráhuppant a lábára, s a képe fájdalmas fintorba rándult. A láuy kacagott, de most----------■ már könnyebben beszéltek tovább. — Pestre? — Oda. — Én Is. — Minek? — Kiruccanok. Érezte, a válasz sutának sikerült, ezért hamar hozzátette: — Édesanyám nővére fönn lakik, hozzájuk megyek. Szünidőm van, hol itt vagyok, hol ott,
