Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

na» MiEGYEI Hltrlao 1961. AUGUSZTUS 13, VASÁRNAP Holnap hatkor, ugyanitt... Bokros János: Tollal kezedben Tollal kezedben ülsz az asztal végén, és mélyen elmélázva „cédulázol”. Olyan szépnek tűnsz, hogy csak nézni tudlaL. mint kenyeret az országúti vándor. Kenyeret, amit rámosolygó szemmel mások esznek a füves árokparton, de alamizsnát elfogadni nem tud, s tovább menne, ha mondanák: maradjon. Csak nézlek hát, madárfüttyös tavaszban egy könyvtár asztalánál ülve nézlek, figyelem minden mozdulatod, mintha ecsettel a kezemben, festenélek, Fogom a palettát, s előbb a barnát keverve adom meg színét hajadnak; mint a lefejtett cseresznyefakéreg, ha a törzsén a barnája maradt csak. Hátul a csatot nem engeded látni, csak ha megfordulsz, csillogtatja kontyod, gyöngyház-pengéssel esik majd a földre, ha valakinek a hajad megbontod. Arcod narancsszínt kíván az ecsettől, melyen átvillan szempillád sötétje, szádat élénk pirossal húzom, mintha pipacsot dobnék búza közepébe. Blúzod fehérebb, mint a bárányfelhő, és feszesebb, mint szélben a vitorla, szoknyád sima, mint csöndes nyári este a Balaton szürkés-sötétzöld fodra. S belőle, hogyha jársz, mint két harangnyelv, ing jobbra-balra fényes, karcsú lábad, de kongás helyett halk, szerelmes titkot suttognak oda simuló szoknyádnak. S ha kivillantva most bámuló térded, leülsz, lábaidat egymásra vetve, két összefont és szétfeszíthetetlen, de hajlékony fagyökér jut eszembe,.. Másé vagy, tudom... s én is mindig másé. A vándoré az út s az út szegélye bár hívja őt, letérni nem akar még, de megéhezik mások kenyerére. >XXXXX>XXXX\NXXXVSXXXVVXXXXXVvNXXVNX\VVVVSV Napfény a jégen Nyár Két filmsztár a strandon: Augusztus végén mutatják be filmszínházaink a Napfény a jégen című színes magyar filmburleszket Birgit Bergen ERNEST HEMINGWAY: Veszélyes Vácduka Szánthó Imre rajza É Furcsa volt ismét Spa’------------------------nyolorszagba \ u taznom. Nem reméltem, hogy valaha is beengednek új- ra ebbe az országba, amelyet \ hazám után a világ minden országánál jobban szeretek, no meg magam sem utaztam 5 volna oda, míg spanyol ba- rátáim közül egy is még bör- \ tönben ül. 1953 tavaszán \ azonban, amikor Afrikába \ készültünk, az a gondolatom támadt, hogy útba ejtjük Spa- \ nyolországot: tanácskoztam \ néhány ismerősömmel, akik \ a spanyol polgárháborúban £ egyik vagy másik oldalon ^ harcoltak, s a döntés úgy szólt, £ hogy tisztességgel visszatér- £ hetek Spanyolországba — \ anélkül, hogy megtagadnám, \ amit írtam — ha politikáról £ hallgatok. A vízumkérdés £ nem merült fel. Amerikai £ turistáktól most nem köve­5 telnek vízumot, f j Már egy barátom sem volt 2 börtönben 1953-ban, s én tér- ^ vekett szőttem arról, hogy el- £ viszem Maryt, a feleségemet ^ feriára, búcsúra, Pamplonába, |és onnan elmegyünk Madrid- í ba, ellátogatunk a Pradóba, az­J véből, amelyne % megjelenését az 4 amerikai sajtó közlése szerint ez 2 év végére várták. tán, ha addig le nem ültet­nek, Valenciában megnézzük a bikaviadalokat, mielőtt el­hajóznánk Afrika partjai fe­lé. Tudtam, hogy Maryt nem fenyegeti veszély, mert so­sem járt Spanyolországban, és összes ismerősei a kivá­lasztottak köreihez tartoznak. Ha valami történne, azonnal segítségére sietnének. Nem tartózkodtunk Párizs­ban, gyorsan átszeltük Fran­ciaországot és Chartres-en, a Loire völgyén és Bordeaux- on keresztül Biarritzba utaz­tunk, ahol a kiválasztottak köreiből való ismerősök vár­tak ránk, hogy velünk együtt lépjék majd át a határt. Kö­rülményesen meguzsonnáz­tunk, ittunk, megállapodtunk abban, hogy bizonyos órá­ban találkozunk Hendaye-ben, egy szállodában, s onnan együtt utazunk tovább. Egyik barátunk ellátta magát Mi­guel Primo de Rivera herceg, a londoni spanyol követ aján­lólevelével, amely a maga bűverejével, állítólag, min­den bajból kiránthat bennün­ket. Miután ezt megtudtam, kissé bizakodóbbá váltam. Zord idő volt, esett az eső, amikor eljutottunk a hen- daye-i szállodáig, zord és bo­rús volt másnap reggel is, az alacsonyan úszó fellegek eltakarták szemünk elől a spanyol hegyeket. Barátaink a megbeszélt időben nem je­lentek meg. Vártam egy órát, majd további fél órát. Azután indultunk a határ felé. A határőr is eléggé zordnak látszott. Felmutattam útleve­lemet. A rendőrfelügyelő so­káig tanulmányozta, közben nem nézett rám. Szokásos spanyol modor, de ettől nem érzi magát könnyebben az ember. — Nem rokona Hemingway- nek, az írónak? — kérdezte a felügyelő, s továbbra sem né­zett rám. — Ugyanabból a családból származom — feleltem. Átlapozta az útlevelet, ala­posan megnézte a fényképet. — Ön Hemingway? Csaknem katonásan kihúz­tam magam, s azt mondtam: „A sus ordenes”, ami spanyo­lul körülbelül ezt jelenti: „Igenis! Parancsára.” Volt alkalmam hallani, s látni, ho­gyan ejtik ki ezeket a szava­kat a legkülönbözőbb körül­mények között, s reméltem, a kellő hangárnyalattal tud­tam őket kiejteni. Mindenesetre a rendőrtiszt felállt, kezet nyújtott, s azt mondta: — Összes könyveit olvas­tam, nagyon tetszettek nekem. Mindjárt lebélyegzem iratai­kat, s ha szükséges, segítek majd a vámnál, így kerültem újra Spa­—--------------- nyolország­b a. Szinte el sem hittem, hogy igaz, és minden újabb irat­ellenőrzésnél — amíg a Bí- dassoa-folyó mentén utaz­tunk, még háromszor estünk át rajta — vártam, hogy most- most tartóztatnak le vagy küldenek vissza. De a rend­őrtisztek, miután figyelmesen és udvariasan megvizsgálták útlevelünket, mindannyiszor intettek, jelezve, hogy me­hetünk tovább. Négyen vol­tunk, mi az amerikai házas­pár, egy életvidám velencei olasz és ugyancsak olasz udi- nei illetőségű sofőrje. Pamp­lonába tartottunk, a szent Firmus búcsúba. Gianfran­co, olasz útitársunk, volt lovassági tiszt, egy ideig Ku­bában dolgozott, s mint ked­ves, jó barátunk, nálunk la­kott. Le Havreban várt ránk autójával. Adamo, a sofőr, folyton arról ábrándo­zott, hogy majd temetkezési vállalatot nyit. Azóta meg is valósította álmát, tehát, ha úgy adódik, hogy önök Udi- neban halnak meg, az ő klienseivé válnak. Soha sen­ki sem kérdezte meg tőle, kinek az oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban. Lelki nyugalmam érdekében azzal vigasztaltam magam, hogy mindkét oldalon. Tekin­tettel a közelebbi ismeretség során felfedezett, valóban leo- nardói sokoldalúságára — egé­szen valószínűnek tarthat­tam, Az egyik oldalon har­is, nőzik. Ezt kell mondani,^ akkor könnyebben elválaszta- ^ nak és a gyerek is nálad ma- ^ rád. Ügyvéd miatt ne fájjon^ a fejed, azt magamra válla-^ lom. Fizetni sem kell egyszer-^ re, részletre is lehet. Most már ^ csak egy fiút kell szerezni ^ sürgősen, s megszervezzük, ^ hogy a bontóper után ott vár- ^ jón az eszpresszóban, Három-^ szór fél deci konyak, egy J White Lady — és kész. Semmi ^ szívfájdalom. Apropó, iszunk ^ egy White Ladyt? Rém szere-| tem! Kasa kis kuckó ez egyéb-| ként, ezután idejárunk a ban- ? dával. Te, figyelmeztetlek, | minden kapcsolatot szakíts J meg a férjeddel, még ma. Ez ^ kell a váláshoz. Én ma este ^ beszélek az ügyvédemmel, f holnap pedig elmegyünk a ^ kozmetikushoz. Tudod, mit? ^ Bemutatom neked az ügyvé- ^ demet. Kezdetnek, hogy ne ^ légy egyedül. De aztán bele í> ne szeress nekem! J — Piri, ez már több a... | — Jó jó, fiam, csak ne há- ^ lálkodj. Legalábbis, ne sza-^ vakban. Beszéljenek a tettek,^ gyermekem. Apró ajándékok £ erősítik a barátságot, mondták^ az etruszkok. Vagy a gepidák. £ mindegy. Értesz, mi? Hát, í Nyakigláb, csudára örülök ne-£ ked, lesz egy príma kis né- ^ gyesfogatunk. Holnap délután^ hatkor ugyanitt találkozunk, ^ hpzom a fiút. Tehát, jegyezd | meg: holnap hatkor, uv^anitt. ^ Légy szíves, fizess. Nálam; csak egy pár forint van. Sze- £ vasz! 2 F elkapta az ernyőt és el-^ libegett. Királynői tartás-^ sal, a jól végzett munka tu-1 datában , elégedetten. Szók- ^ nyáján a szembehól kiszakadt, ^ lyukas volt. Cipőjére is ráfért^ volna már a sarkalás. ^ Holnap hatkor, ugyanitt... ^ A negyedik házban lakom ^ az eszpresszótól s Piri ezentúl^ idejár a bandával, mert egész ^ kasa kis kuckó. Egy-két White £ Lady és semmi szívfájdalom... ^ Vajon lakáscserére ad köl-1 csont az OTP? í ? .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXNXXXXXXXXXX / 't. FILMHÍRADÓ A Pannónia Filmstúdióban | megkezdték Visconti olasz; rendező világsikert aratott | filmjének, a Rocco és fivérei- £ nek szinkronizálását. 6 yt 1961 végén Giuseppe de San- ;< tis olasz filmrendező Az óla-1 szók jó emberek címmel jg szovjet—olasz koprodukció g! forgatására készül .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXX'' lyamunkán dolgozik. Nem ér rá ... Másnap otthagytam. Ne­kem egy férfi ne parkírozzon, ha én gyereket akarok! Neked van gyereked? És férjhez men­tél egyáltalán? Hol dolgozol? Beszélj már, te kuka! — Férjhez mentem, van egy kisfiam és..; — Szűzanyám, kisfiad van! Miért nem mondod? Kihez hasonlít, a férjedhez, vagy az apjához? Óriási! Pirulj el még egyszer, olyan klassz volt! Hogy csinálod? És ki a férjed? Mennyit keres? A fiad tud már beszélni? Az borzasztó édes, amikor egy gyerek be­szélni kezd. És hogy hívják a fiadat? Remélem; nem Lajos. Az első férjem ugyanis Lajos volt. Doktor Rásó Lajos. De én mindig csak doktor Rásónét mondtam bemutatkozáskor A Lajost szégyelltem. Rém bu­ta név. Különben hol dolgo­zol? — Újságíró vagyok a ... — Szűzanyám, újságíró! Ne­kem is van egy újságíró isme­rősöm. A télen megkérte a ke­zem, de nem megyek hozzá. Majd bolond leszek, harmad­szor is lekötni magamat. Most egyenlegben vagyok: Rásó do­bott engem, én dobtam a fő­kertészt. Egy-egy. Remek pul­csid van, kitől kaptad? Csak nem a férjedtől? Még mindig nem mondtad, hol dolgozik? — A Ganz—MÁVAG-ban. — Nem rossz! Mérnök? — Villanyszerelő. A rca megkövült. Rekedten suttogta: — Szűzanyám, megőrültél?! Egy villanyszerelővel adtad össze magad?! De elfuseráltad •az életedet! Én mondom ne­ked, kispofám, válj el, míg nem késő. Még fiatal vagy, egy kis tatarozással egész mu­tatós nőt csinálunk belőled. Elviszlek a kozmetikusomhoz. A fekete hajszín már nem di­vat, vörösre festetjük. A sze­medet egy jó zsíros, kék krém­mel, megnagyobbítjuk, kapsz egy folyékony Revlon-púdert s olyan lesz a bőröd, mint a hamvas őszibarack. Bár neked jó kreol bőröd van, csak sá-, padt. Miért nem fested? A; körmöd is rózsaszín. Édes; fiam, így a kutya sem fog; rádnézni. Hogy akarsz férjhez; menni? — De én nem akarok férj-; hez menni, ép... — Hát akkor nem mész! Jól teszed. Csak egyszer légy szabad, nem kell mindjárt le­kötni magadat. Majd szerzünk neked egy jó pénzes fiút, mondjuk egy... mérijököt. A Ganz—MÁV AG-ból, hadd pukkadjon a volt férjed. A mérnökök bulinak az ilyen kreolokra. Egyelőre áz a leg­sürgősebb, hogy a férjedtől megszabadulj. A gyerekre ne legyen gondod, az uradnak úgyis fizetni kell érte. Remé- iem, kinőtt már a pelenkából? — Ny... nyolcéves. De ez mellékes, én úgysem akarok válni, én ... — Szűzanyám, még azt mondja, nem akar! Bízd rám, fiam! Ha én egyszer a ke­zembe veszlek, holtig hálás le­szel érte. A lakás kinek a ne­vén van? Nem baj, adunk az uradnak tízezer fronesit és alászolgája. Keressen magá­nak albérletet. Akinél marad a gyerek, azé a lakás. Te, a gyerekhez tüzön-vizen keresz­tül ragaszkodj! Majd én ta­núskodom, hogy az urad rosz- szul bánt veled és különben rpegnap óta kerülővel járok l haza. Zegzugos utcákon osonok végig, még ott is nyug­talanul. Tegnapelőtt a villamoson találkoztam Pirivel. Valaha osztálytársak voltunk. Pad- szomszédok. Piri félszeg, zár­kózott falusi kislány volt, azért szerettem. Sírigtartó barátságot fogadtunk egy­másnak: az érettségi bankett óta nem láttam. Tablóképünkön ő volt az egyetlen copíos. Hosszú, szőke haja volt, azt mondta, nem vágatja le sohasem. Most fiús frizurája van — és bronzvö­rös. Véletlenül lépett a lábamra a peronon s utána szándéko­san borult a váltamra. — Nyakigláb! (Ez én va­gyok.) Ezer esztendeje nem láttalak. Nahát, ez óriási! Ezt meg kell ünnepelni. Gyere, szálljunk le a legközelebbi presszónál. Leszálltunk. Piri ment elől, divatos tűsarkakon, kezében hosszúnyelű ernyőt tartott. A presszóban körömreszelővei kocogott az asztalon a pincér­nek: — Szép fiú! Hozzon két ko­nyakot és két rövid duplát. De mondja meg a tündérké­nek, ne csak a szívét adja bele, hanem a kávét is! A „szép fiú” negyven fölött járt, lúdtalpas volt, fáradt és rosszkedvű. Piri hozzámfordult: — Mesélj, kisanya, hogy megy a sorod? Várj, ott kezd, amikor a bankett véget ért. Mit csináltál azóta, hogy élsz? De a fiúk is benne legyenek az életrajzban! — Hát... érettségi után új­ságírógyakornok lettem a Néplapnál. És beiratkoztam a bölcsészkarra. Aztán ... — Apropó, bölcsészkar! Tu­dod, hogy én is kacérkodtam vele? Fél év után rájöttem, hogy nem nekem találták ki •a leíró nyelvtant; -Szépen le- "rtrorzsolódtam és elmentem a • gzínházhoz. w.’ tur-ns­— Szíhészrtő vagy? — kér­deztem csodálkozva. — Egy frászt, kispofám! Színházi titkár — voltam. Ke­vés munka, sok reprezentálás, ez fekszik nekem. Na, ott volt benne részem. Aztán féjhez mentem. De beszélj már, úgy kell belőled kihúzni a szót. A bölcsészkarnál tartottál. — Sajnos, nem fejezhettem be. Áthelyeztek a mezőgazda­ságba s nem folytathattam a tanulást. P iri hátrahanyatlott a szé­ken, úgy hahotázott: — Szűzanyám! Nyakigláb meg a mezőgazdaság! Mit csi­náltál te ott? — Voltam növénytermeszté­si előadó, főállattenyésztő... Piri már nem kapott levegőt. — Jaj nekem, megszakadok. És mit tenyésztettél? Házi- nyulat vagy selyemhernyót? Na hallod, ez még jobb, mint az én pályafutásom. Amikor az első férjemtől elváltam, a városi kertészetbe kerültem. Persze, irodába. Ott ismerked­tem meg a második férjem­mel. Cuki gyerek volt, főker­tész, csak ... Nem értett más­hoz, mint a szemző ojtáshoz, meg a spórás növényekhez. Egyszer azt mondtam neki, hogy gyereket akarok. Tudod, mit felelt? Most ne, mert pá­lyázatot hirdettek a mit tu­dom én milyen kiállítás terü­letének parkosítására és pá­xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents