Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

HONOR o VIDÉKÉ SZÉPEN FEJLŐDNEK • A PEST MEGYÉI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA in. ÉVFOLYAM. 139. SZÁM 1961. AUGUSZTUS 12. SZOMBAT PIHENŐ KÖZBEN Halkan zúg a cséplőgép, üresen jár, elfogytak mellőle a szélesre rakott, sok kévés osztagok. A síem már a magtárban, a szalma pedig kazlak formájában itt sorako­zik az üllői Petőfi Tsz tanya- központjának környékén. Az utolsó kocsi zabot vár­ják ... A cséplőcsapat tagjai a nagy lombú, hűvös, árnyat adó fák alatt szunyókálnak, csak a traJctoros *— Bakos Já­nos — szorgoskodik a gép mellett. Gyűrött kabát a pár­nájuk, az ég a takarójuk. Há­rom hét óta-, hajnali fél 5-kor kezdtek és este 8-ig ment a gép... Ez alatt az idő alatt 28 vagon gabonát csépeltek el... A híres Balatoni cséplőbri­gád pihen itt a fák alatt. .Ti­zenhat éve együtt van nagy része! Ipari munkások, Pest­környéki gyárak dolgozói. Itt ül mellettem a kissé kövérkés. 70 körül ballagó brigádvezető, Balatoni Józsi bácsi is. — Vasúti nyugdíjas va­gyok, nyugodtan élhetnék. De amikor megkezdődik az ara­tás, jönnek az emberek: Na, még ezen a nyáron...! így megy ez tizenhat éve! Annyi zsákot vittem én a vállamon, hogyha azt összeraknánk, na­gyobb. magasabb lenne, mint az üllői templom. Amikor az iránt érdeklő­döm, ki a legszorgalmasabb, határozottan válaszol: — Itt mindenki egyforma szorgalommal végzi a munká­ját. A jól megrakott, formás szalmakazalt kezdepi di­csérni. Kovács János felemeli a fejét, így válaszol: — Gyerekkorom óta csiná­lom. ___ _____.... A gép egyenletes bugása az etető jó munkáját dicséri. — Tizenhat éve minden nyáron én etetem a gépet — mondja Ladacz Pál. Aki tömi a dobot, annak, amikor meg­jönnek az őszi esők, kizöldell a kazalja a szalmában maradt sok szemtől. — Az első napokban töb­bet állt a gép. mint ment — mondja Erős Ferenc —, rosz- szak voltak, szakadoztak a szíjak. Megálltunk, hogy ad­dig nem indulunk meg, amíg ki nem cserélik. Egy órán be­lül Lukács elvtárs, a gépállo­más mezőgazdásza maga hozta ki az új szíjakat. Az utolsó, zabbal megrakott kocsi a cséplő mellé áll. Vége a pihenőnek. Kun Józsi kéve- hánya már a kocsi tetején áll. Ladacz Pál leereszti az első kévét... Aztán gépbe kerül az utolsó kéve is.. Balatoni József híres csép- lőcsapa.a befejezte a. cséplést. Reméljük, nem utoljára. Kiss Sándor TRAKTOROS BALESET Gyomron vontatójával fel­borult Polgár László trakto­ros. Sérülés nem veit, x kár tízezer forint. Polgár a bal­esetet nem jelentette, az árokba borult traktort a rendőrség fedezte fel. Eljárás indult ellene. Érdekes kísérletek, szép eredmények a fajtamegállapító telepen Befejezték a már másfél éve készülő kút építését Gombán A monori Kisfaludy utcán át tartunk kifelé a községből, az úgynevezett „Paplapos“- ban. Nagy kiterjedésű, szépen gondozott gazdaságnak gon­dolná az ember, amint elnézi a földeket; de ahogy köze­lebbről szemléljük az egyes parcellákat, látjuk, hogy azok mindegyike táblácskával van megjelölve és a táblákon ne­vek dátumok, mennyiségek és számok jelzik a parcellák tar­talmát. A már learatott gabonapar­cellák melletti kisebb ágyá- sokban különféle fűféleségek szintén táblácskákkal vannak megjelölve. Köztük egy férfi dolgozgat és vizsgálódik. Be­mutatkozásunkkor megtud­juk, hogy Nagy Mihály, a bu­dapesti Országos Vetőmag Felügyelőség tudományos munkatársa végzi vizsgálódá­sait az egyes ágyásokban el­vetett különböző fajtáid füvek tisztaságának megállapítása céljából. Beszélgetésünk során megtudjuk azt is, hogy a mel­lettünk levő learatott gabona­táblákon folyt a kísérletezés az olasz és szovjet búzával és tudományosan is megállapítást nyert, hogy ez a ké( fajta hazai föl­dünkben jó eredménnyel termeszthető. Az az elmélyedő vizsgáló­dás, amit a tudományos kutató munkatársnál láttunk és mind­az, amit tőle hallottunk, kí­váncsivá tett, hogy még töb­bet megtudjunk erről a külö­nös gazdaságról. A gazdasági épületek felé vezető utunk táblácskákkal megjelölt, gon­dozott. tiszta kukorca-, burgo­nya-, borsótáblák és kisebb ágyúsokba vetett különböző fajta veteményes között ve­zet. A gazdasági udvarban vendégszerető szívélyességgel fogad bennünket Vladár Mik­lós felügyelő és kis irodahelyi­ségében elbeszélgetve sok min­denről szerzünk tudomást, ami itt íran a közelünkben, itt van községünkben, - amiről talán egyes esetekben külföldön is olvasnak és amiről mi mono- riak alig tudunk valamit. Ez a 60 holdas kísérleti te­lep, itt a monori Paplaposban, egyedülálló az országban. Ezen a telepen szabályszerű gaz­dálkodás folyik, de a terme­lés célja nem a mennyiség, ha­nem a fajtatisztaság. Kísérletek folynak neme­sebb, hasznosabb növé­nyek termelésére. Folyik a kísérletezés többek kö­zött például olyan som- kórófajta kitermelésére, mely fagyálló és alkalmas a homoktalajok megköté­sére és megjavítására. Érdekes kísérletek folynak különböző törött kukoricasze­mekkel, hogy ilyen törött sze­mek milyen mértékben hasz­nálhatók még. Valamennyi kí­sérleti eredmény mind-mind pontos parcellaszám, dátumok és számszerű adatok, valamint az alkalmazott eljárás feltün­tetésével könyvelve is van. A mintavétel, az ültetés, a magvak kezelése, stb. minden előírt szabványok szériát tör­ténik. Évente 5—6 ezer mintát küldenek ide az ország termelőszövetkezetei, terményforgalmi és kereske­delmi vállalatai kivizsgálás, xajtamegállapítás . és igazolás céljából. Sok munkát ad a mo­nori testvéríntézmény, a Kerti­mag Vállalat, melynek első­rendű érdeke, hogy fajtiszta magokkal lássa el a megren­delőit. A vizsgálati eredményekről szóló bizonylatokat minden esetben egy bizottság adja ki, melynek tagjai Tóth Károly telepvezető, Csatári Szűcs Kál­mán tudományos munkatárs, Tápay Gyula ps Vladár Mik­lós előadók. Az általuk kiadott bizonylat vitás esetekben per­döntő súllyal is bír. Husziy Károly Kedves vendége volt a mag- lódi kultúrcsoportnak. Tavalyi németországi útjuk során sok német fiatallal barátkoztak össze a maglódi fiatalok. Ezek közül való Peter Fleischer lip­csei fiatalember is. Foglalko­zása: szakács Lipcsében, az Astoria Hotelben. Tizennyolc napig tartózko­dott Maglódon. Ezt az időt a maglódiav igyekeztek felejt­hetetlenné tenni barátjuk szá­mára. Megismertették vele Budapest szépségeit, elvitték az Állatkertbe, a Vidám Park­ba. a Palatinusra. az úttörő- vasútra. De meglátogatták a Kánikulai séta a határban Éppen a takarmányborsót , rakták le a kocsiról, amikor I biciklimmel befutottam a mo- 1 nori Kossuth Tsz Bajcsy-Zsi- j linszky úti raktárának udva- i rára. Egy férfit, aki éppen az ] utolsó lapát borsót dobta le i kocsijáról. S. Kovács Béni így i mutatott be: • — A tsz egyik legszorgal- \ masabb tagja: Ccllaó András | fogatos. i Hiába kérdeztük Cellaó . Andrást, nem sokat mondott i magáról. Beszél helyette is becsületes munkája. Elsők kö­zött lépett a tsz-be, feleségé- , vei együtt rendszeresen dől- , gozik. — Ha mindenki így dolgozna, hamarosan milliomos tsz len­nénk — mondta az elnök. — Persze, nem ő az egyedüli, a jó munkások névsora, ha las­san is, de egyre gyarapszik. Fodor József, Bagó József, Bokros Sándorné, és még so1 kan mások szerepelney ezen a listán ... — Mi újság van a határ­ban? — kérdeztem Béni bá­csitól. — Tartson velem, s majd meglátja — invitált szívélye­sen. A tikkasztó melegben a He- gyesi-tanya felé mentünk, ahol javában folyik a tarlóhántás, eddig mintegy 350 hold Va™ felszántva, és 140 hol­don már a másodvetés várja az esőt, A . Hegyesi-tanyán Kovács Sándor brigádja a behordást végzi, s mindjárt a helyszí­nen csépelnek is. Az emberek egyöntetűen arra panaszkod­tak, hogy a vendéglátóipari vállalat nagyon mostohán bá­nik velük, nem szervezték meg a mozgóbüféket, s a nagy hőségben nem tud­nak egy kis hűsítőhöz jut­ni. Nagy munkában találtuk a Bagó-brigádot: kézzel csépe­lik a zsúpot, amelyet a szer­fás épületek fedésére hasz­nálnak majd. Utunk további részében a Bajkai-brigádot látogattuk meg, ők a takar­mányborsót szállították a rali­tárba. összesen 250—300 má­zsa borsót tárolnak az álla­tok etetésére, hizlalására. A tsz Kosztán-tanyai sertés­farmján — mióta ott jártunk — 76-tal szaporodott a lét­szám, s további emelkedés várható. S. Kovács elvtárs felhívta a figyelmemet a Monori Gép­állomás egyiy igen ügyes bri- gádszerelőjére. Sajnos, nem sikerült vele találkoznunk, sze­mélyesen nem ismerhettem meg; így csak az elnök elv­társ szavait tudom tolmácsol­ni: minden dicséretet megér­demel Fodor István lelkiisme­retes. gyors munkájáért. Búcsúzáskor még megkér­deztem: hogy áll a csépléssel a tsz? — Augusztus 15-ig befejez­zük! — hangzott a biztató vá­lasz. Pilisi Pál iiimssiN cmcmdoq IS YIDIKKBH a szerződéses állatuk a gombai Üj Élet Tsz-ben. Képün­kön Pongrácz Sándor főmezőgazdász és Kálmán Sándor állatgondozó a jól fejlett növendékállatokkal (Foto: Kútvölgyi) Bábu férjhez megy Az fehér körbe elém tett meghívót adtam. Ez állt benne: Rei­ter Mária és To­pái József 1961. augusztus 13-án kötnek házassá­got Budapesten. — Bábu, te csakugyan férj­hez mégy? — csodálkozott B. Jancsi hamiskás, incselkedő mo­sollyal. A fiatal, barna hajú, okos tekintetű lány szótlanul bólin­tott fejével, k ennyit mondott: — Illene tud­notok.. Sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudott segí­teni a szerkesz­tőségi munká­ban; megértet­tük, bármennyi­re is hiányoztak írásai. A kolle­gák évődtek ve­le. de ő csak sze­rényen mosoly, goit, s hallga­tott. Ilyen Bá­bu: csöndes, sze­rével, néha csöpp­nyit kesernyés hangulatú is, hi­szen legnagyobb szívfájdalmát — hogy nem vették fel az egyetem­re — még nem tudta feledni. Újságíró akart lenni; művelt, képzett zsurna­liszta ... Akkor elkeseredett, úgy érezte: szép il­lúziói szertefosz­lottak. Ám ké­sőbb magárata­lált. s köztünk meglelte a mód­ját annak is, hogy szép, nemes szen­vedélyének ál­dozzon, írásait, s rajta keresztül őt •magát, hamaro­san megszeret­ték az olvasók. Bábu férjhez megy. Vasárnap lesz az esküvő és hétfő reggel már röpíti is a gyors­vonat őket A Ba­laton mellé — ott töltik nász­úinkat a napsü­tötte, csodálato­san kék hazai tenger mellett. Jó utat kívá­nunk, kedves Bá­bu, s hosszantar­tó, nagy-nagy bol­dogságot! Hörömpő Jenő A főtéri benzinkútnál töttek vele eg'y-egy délutánt. Legkedvesebb volt részére mégis a szerda- és péntek es­ti próba, ahol Tabányi Mari­ka. Fabók Anna, Bódis Er­zsiké, Lilik Marika csárdás­ra tanították vendégüket, — esjó — ká's; Gál Sanyi egyetemi hall­gató (vasadi fiú). Róth Mihály Az olvasó közbeszól Huszadszor is olvasom már: panaszkodnak a határban — nincs hűsítő, nincsen büfé, szomjaznak a forró nyárban. Ezzel a sok cikkel talán enyhítik a cséplők szomját? Jobb lesz ba a mulasztókat felelősségre is vonják! (-) MAI MŰSOR Mozik Ecser: Nyomorultak I—n. Gom* ba: Ludas Matyi. Gyömrő: Ser­dülő lányom. Maglód: Warrenné mestersége. Mende: Tisztes úri- ház. Ifjúsági előadásra: Két kis jegesmedve. Monor: Babette há­borúba megy. Nyáregyháza: Szép Lurette. Péteri: Fehér tfér. Pilis: Alba Regia. Tápiósáp: Nyomo­rultak I—n. Tápiósüly: Külde­tés Bahcsiszerájba. Úri: Szembe­sítés. Üllő: Kenyér és rózsák. Vasad: Hüvelyk Matyi. Vecsés: Sziklák és émberek. K\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ A KŐ MEGELEVENEDIK Mikor kiböktem, mijárat­ban vagyok, azt mondta, ne írjak róla, nem érdemes. Vég7 re nagynehezen beadta de­rekát, kérdezgettem: mióta, mit, mennyit, hogyan dol­gozik, — egykedvűen csak ennyit felelt: nem tudok mit mondani. — S amit mégis sikerült belőle kicsalni, az az, hogy gyerekkora óta fa­rag, kőbe és fába. — A Képzőművészeti Alap néhány művemet megvette és terjeszti. Ez minden, amit Brundzik László mondott, de a töb­bit elmondom én, hiszen húsz éve ismerem. Azonban mind­kettőnk helyett beszélnek azok a •kisebb-nagyobb ér­mék, plakettek, portrék, me­lyek ott húzódnak meg csen­desen a vecsési házakban. Már gyermekkorában leg­kedvesebb játéka, „foglalko­zása” a faragás és a mintá­zás volt. S ahogy nőtt, úgy bővült a tisztelők tábora, a rokon s az ismerős tulajdo­nosok, akik egy-egy Brind- zik-művet mondhattak ma­gúidnak. Brindzik László keveset mond, de annál töb­bet a kedves figurák — á mosolygós gyermekfejek, vagy a temetőben az el­hunyt kedves sírján a kőbe faragott szobrok, meg Petőfi az egyik vecsési parkban; egy kiválóan sikerült szov­jet katonaportré, amit a megmintázott magasrangú tiszt saját autóján vitt haza; Hunyadi lovasszobra — és sorolhatnám még ... A félig kész, hűvös, ned­ves műteremben ott soralcoz- nak mindazok a régi ked­ves figurák, melyektől Brind­zik László nem tud megvál­ni. Értékek, melyeket több­nek tart a felajánlott ösz- szegnél. Ott vannak vizps • ruhába csavartan a készülő új művek is. Valamennyibe szívét, lelkét beleadja a mes­ter. Ez a legfontosabb — hangsúlyozza újból, meg új­ból az alkotó, — Az önteltség, a megelégedettség a fejlő­dés gátja, őszinteség, alázat nélkül nincs igazi, tiszta művészet. Valóban, lélek nélkül egy valamirevaló mimkája sem volna Brindzik Lászlónak. A kőből, a fából életet varázsolt figurák szin­te megszólalnak. A közeljövőben a termelő­szövetkezeti életből fog min­tázni. Jó lenne, ha a község szülötta itthon, illetve a já­rásban több megbízást kap­na. A járási művelődési há­zat — félhivatalos értesü­lés szerint — ősszel Liszt Fe­rencről nevezik el. Nos, pél­dául egy dombormű — amit Brindzik László szívesen el­készítene — éke lenne a háznak. De más lehetőség is akad, csupán észre kell ven­nünk, fel kell karolnunk s meg kell becsülnünk ezeket a tehetséges embereket, akik itt születtek, itt élnek kö­rünkben. Valentsik István Lipcsei vendég Maglódon Az egyik piaci nap reggelén •-•a":moTtori főút tiyüzsgö for­gatagában megálltam a ben­zinkútnál szemlélődni. Egy­mást értél: a motorosok. Szabó Ferenccel, a benzin­kút kezelőjével beszélgetve, megtudtam, hogy szombaton és a nagyobb forgalmú napo­kon 200—250 motoros is tankol a benzinkútnál. A kút havi forgalma mintegy 14—16 ezer liter. Pedig a közelmúltban keverékre lett a kút átállítva és így kevesebb lett a for­galom. Érthető, hiszen a keve- rékes kutat csak a kétütemű járművek veszik igénybe. Amíg Feri bácsival beszél­gettem, egy újonnan vásárolt Berva mopedet próbált ki Szalai János monori lakatosse­géd. Hiába töltötték fel ke­verékkel az új motort, nem indult meg. Burján Lajos motorszerelő véleménye sze­rint a gyújtással volt baj. A vasbolt üzletvezetője ilyen­kor panaszt tehetne a kereske­delmi szervek műszaki átve­vőinek munkájára Közben újabb és újabb emberek érkeztek tankolni, így például: Országh János felsőnyáregyházi gyárimun­Balatcnt is, és Siófokon, va­lamint Balatonfüreden három felejthetetlen napot töltött az NDK-ból érkezett jóbarát. El­vitték Szegedre, ahol a gyö­nyörű szabadtéri .színpadon megnézte a János vitézt, Kecs­keméten megkóstoltatták ve­le a „báráck”-ot, s hogy a kép teljes legyen, megtekintette a vendég Monort. * itt. vala­mint a gyötprői straadoft-tűl-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents